Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-23 / 21. szám

BESZÁMOLÓ EGY TANULMÄNYÜTR0L Eredményesebben akarunk dolgozni Szimőn (Zemné) gazdag ha­gyománya van a háztáji zöld­ségtermelésnek. Eleink valaha tüóonyire hatalmas káposztákat kínáltak a városi piacokon. Mi, az unokák, már az igényes zöldségféléket is termeljük. Hajtatott salátát, paprikát, uborkát, sárgarépát, zellert, borsót és még sokféle zöldsé­get kínálunk a felvásárlóknak. S ami talán a legfontosabb, a háztáji termelés fejlesztésében a kor haladó vívmányainak gyakorlati alkalmazására ala­pozunk. Az eredmésebb munka érdekében állandóan gyarapít­juk ismereteinket. Falunkból nemrég telt autó­busz indult a magyarországi Soroksárra. A jól szervezett ta­nulmányút során a Szlovákiai Kertészkedök Szövetsége szímői a'apszervezetének tagjai ezút­tal a Kertészeti Egyetem So­roksári Zöldtségtermelési Inté­zetében tanulmányozták a hala­dó termelési módszereket. Az intézetet dr. Szarvas András és dr. Füri István alapította, az általuk kifejtett vízfüggönyös fóliasátrak bemutatására és kí­sérleti üzemeltetésére. A kor­szerű hajtató berendezéseket Szigeti Gábor agrármérnök mu­tatta be csoportunknak. Sze­mélyéről csupán annyit, hogy a jó nevű szakemberben földin­­kct üdvözölhettük. Szigeti elv­társ ugyanis Ersekújvári szüle­tésű. A telep bejáratánál csodál­kozva állapítottuk meg, hogy a korszerű termelési technika és technológia immár nyugdíj­ba küldte a termelési költsége­ket jelentősen növelő, üvegből épített növényházakat. Az első vízfüggönyös fóliasátorban kí­sérőnk részletesen elmagyaráz­ta, hogyan épül a duplafalú sátor, miben rejlik a folyama­tos vízáramoltatás jelentősége stb. Amint körülpillantottam, mindenki ceruzával és jegyzet­füzettel a kezében leste a szak­ember szavait. 0 pedig lanka­datlanul magyarázott. Elmondta, hogy a duplafalú sátrat két fóliasátor egymásra építésével hozzák létre, majd a két fólia közé — tizenegy mé­ter mély kútból — vizet juttat­nak. A körülbelül 6 C-fokos kútvíz folyamatos áramoltatásá­val „fűtik“ a fóliasátrat. A víz­függöny elejét veszi annak, hogy a sátorban a szabadban uralkodó hőmérsékletűre hűl­jön le a levegő. A folyamatos vízáramoltatással eltérték, hogy a sátorban akkor sincsen 0 C- fokosnál hidegebb, ha a sza­badban mínusz 25 C-fokot mér­nek. Ez annyit jelent, hogy a legzordabb tavaszi napokon a vízfüggönyös fóliasátrakban 20 1—22 C-fokos hőmérsékletet tud­nak biztosítani a növények szá­mára. A vizet villanymotoros pumpa segítségével emelik ki a kútból és juttatják a sátrak fóliarétegei közé. Így anélkül, hogy a hagyományos fűtést igénybe vennénk, már a tél fo­lyamán elvethetik a magot, ki­ültethetik a palántát, és mint­egy- két-hároin héttel korábban jelentkezhetnek a piacon a friss zöldséggel. A módszer nagy figyelmet érdemel, hiszen ugyancsak energiatakarékos. Szigeti Gábor agrármérnök er­ről így számolt be: A hagyo­mányosan fűtött sátrakban egy 15 dkg-os saláta kitermelésé­hez nagyjából egy liter fűtő­olajra van szükségünk, ami tíz forintba kerül. A vízfüggönyös berendezésekben ugyanezt a salátát 50—70 filléres költség­gel tudjuk megtermelni. A továbbiak során még sok érdekes megoldást tanulmá­nyozhattunk. Kísérőnk a többi között elmondta, hogy mielőtt elvetnék a magot vagy lerak­nák az áttűzdelt palántákat, a talajt lerakják 0,4 mm-es fóliá­val, erre 5 cm vastag humusz­réteget terítenek s ebbe vetik a magot, ebbe ágyazzák be a palántákat. A fóliás talajtaka­rás előnye, hogy a fólia javítja a föld hő- és vízgazdálkodását, továbbá elejét veszi annak, hogy felszedéskor megsérüljön a növények gyökérzete. A pa­lántát Ivanov-féle, kiemelhető „ágykonténerekben“ termelik. Így az egész könnyen mozgat­ható, átrakható és kitermelés­kor a palánták gyökérzete és földlabdája sértetlen marad. A 30X30 cm-es ágykonténerek szükség esetén könnyen szállít­hatók. Később a paradicsom gége­csöves fűtését tanulmányoztuk. A paradicsom számára kevés­nek bizonyult a vízfüggönyös hőszabályozás, ezért a hajta­tásban gégecsöves fűtést alkal­maznak. Az ikersarokba telepí­tett (18—20 cm magas, К—3 fajta) paradicsom között az ikersorokban a talajt letakar­ják füstszínfi fóliával, a gége­csőben pedig 45 C-fokos meleg vizet áramoltatnak. Virágzás idején a szélesebb sorközöket letakarják fehér fóliával, hogy tovább javítsák a talaj hő- és vízgazdálkodását, s egyúttal mérsékeljék a gyomosodást. Soroksáron egy-egy vízfüggö­nyös sátor 130 méter hosszú, 7,50 méter széles és három mé­ter magas. A fólia vasalásával nem kell bajlódniuk, hiszen a gyártó vállalat megrendelésre szállítja a szükséges méretű fóliapalástot. A sátor palástja két részből áll: az alsó rész a földtől 50 centiméterre lazán van elhelyezve, hogy a szél ne károsíthassa. A felső és az alsó rész csatlakozásánál fémcső hú­zódik s a két lepel szélét mű­anyag kapcsokkal (bilincsek) ehhez a csőhöz rögzítik. Az al­só résznek bizonyos szabad mozgása, szél- és hidegtűrő merevsége van, viszont a felső rész teljesen ki van feszítve. Sok szó esik arról, hogy a sátrak végén elhelyezett ajtók általában ártalmasak, mert a kialakult huzat károsan hat a növényzetre. Soroksáron a sá­tor oldalán vágtak szellőztető nyílásokat (soha nem egymás­sal szemben) s ezeket drót vagy spárga segítségével szük­ség szerint nyitják vagy zárják. Sok-sok hasznos dolgot lát­tunk és hallottunk a soroksári intézetben. Például arra is fel­hívták a figyelmünket, hogy lehetőleg mindig permetező ön­tözést végezzünk, tehát a ter­mészetes csapadékot utánozva juttassunk vizet a növények­nek, mégpedig hetente csak egyszer, de akkor sokat. A be­tegségek fellépését ezenkívül megfelelő szellőztetéssel is korlátozhatjuk. Amikor hazafelé tartottunk, kertésztársaimmal azon tana­kodtunk, a mindennapi mun­kánkban hogyan hasznosítsuk a tapasztaltakat. A szakiroda­­lomból és a tanulmányutak al­kalmával már eddig is sokat tanultunk, és alapszervezetünk lelkes irányítóinak (Gyeszát Béla, Mészáros Lajos, Sajtos László, Kosik Lajos, Csóka Ká­roly) a tanácsai alapján sok új és jó módszert meghonosítot­tunk a háztáji termelésben, ígérjük, hogy a Soroksáron lá­tottakat is kamatoztatni fogjuk. Búkor József Szímő (Zemné) ► ❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> * <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> «$♦ ♦> «$. «$♦ «$♦ «$♦ «$* ♦$., A tizenhatodik szakbolt Losoncon (Lučenec), a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövet­sége járási bizottságának székházában (Vasút utca 19. szám alatt) a szövetség központi bizottságának kereskedelmi válla­lata a Chovprodukt április derekán új, korszerűen berende­zett szakboltot nyitott. Szlovákiában ez a tizenhatodik keres­kedelmi létesítmény, ahol a háztáji állattartással, elsősorban kisállattenyésztéssel foglalkozók megvásárolhatják a munká­jukhoz szükséges kellékeket, takarmányokat, vitaminnal dúsí­tott kiegészítő takarmányokat, és persze a szakkönyveket is. Sőtl A kertészkedőkre is gondoltak; nekik sem kell üres kéz­zel távozniuk ,ha betérnek a boltba. A forgalom, mint a ha­sonló új létesítményekben általában, óriási. Általában sok gyermeklátogatója van a boltnak; ók egyelőre csak ritkán vásárolnak — többnyire madár- és haleíeséget , viszont órákon át gyönyörködnek a terjedelmes vízmedencékben lu­bickoló halacskákban, a csivitelő díszmadarakban. Bízunk ben­ne, hogy a szakbolt léte kedvező hatással lesz járásunkban az akvarisztika, a díszmadár-tenyésztés, és általában a kis­állattenyésztés fejlődésére. SÓLYOM LÁSZLÓ «*♦ «3« ♦♦♦ *** ♦♦♦ *** «3* «3* «$♦ •** *** «3« «3* *** «3» **• «J» «j* «3* »3» »3* ^ Akárcsak másutt, egyelőre Szimőn is hagyományosan fütött fóliasátrakban termelik a kertészkedök a korai zöldséget. Elképzelhető, hogy a magyarországi tanulmányút tapasztala­tai alapján a háztájiban is áttérnek a vízfüggönyös fóliasát­rak építésére. Fotó: —bor A nyulászok kezdeményeztek ni Hamar Irén: Néhányan igyekeztek lebeszélni bennünket a nutria tenyésztésről. De mondja meg őszintén, hát büdös ez a telep? Alsószecsén (Dolná Seč) a nyulászok kezdeményezésének eredményeként 1979. decembe­rében ismét szervezetbe tömö­rültek a háztáji állattartás fel­lendítését szorgalmazú kisállat­tenyésztők. A szervezet élére agilis fiatalember, Hamar Sán­dor került, a titkári teendők ellátásával pedig a feleségét, Hamar Irént bízták meg. Ez jó megoldásnak bizonyult, hiszen a fiatalasszony szintén nagy állatbarát, ismeri az állattartók problémáit, és mindenben se­gítségére van a férjének. — Elsősorban anya és fele­ség vágyóik, de a szervezet ügyes-bajos dolgainak intézését is szívesen vállaltam, hiszen Így kölcsönösen megbeszélhet­jük és megoszthatjuk a férjem­mel a munkát, s talán több szabad időnk marad a család számára, illetve a saját állat­­állományunk ellátására. Nutria­­tenyésztéssel foglalkozunk és a köz érdekében végzett mun­ka miatt nem akarjuk elhanya­golni a kedvtelésünket — tájé­koztatott a fiatalasszony. Azt hiszem, így utólag elárul­hatom, hogy .tulajdonképpen azért látogattunk el Alsószecsé­­re, mert szerettük volna meg­nézni a környéken sokak által dicsért nutriatelepet. Többen említették, hogy Hamarék kor­szerű állatszállásokat építettek, és szép sikereket érnek el a nutriatenyésztésben. Valóban korszerű létesítményt láttunk, gazdái bizonyára sok szakköny­vet átlapoztak, sok tapasztalt tenyésztővel beszélgettek, mi­előtt munkához láttak. Az ered­mény mutatja, hogy megérte a fáradozást. •— Nyolc éve foglalkozunk nutriatenyésztéssel — említette Hamar Irén. A férjével sajnos nem tudtunk szót váltani, mert több napos Iskolázáson vett részt. — Kezdetben sokan meg­próbáltak lebeszélni a szándé­kunkról, mondván, a nutria büdös, csúnya állat, válasszunk Inkább mást. Magam is láttam néhány telepet és más vélemé­nyen voltam. Természetesen bíztattam a férjemet, hogy épít­sük csak fel a telepet, ha egy­szer elhatároztuk. Tessék, néz­zen csak körül bátran! Nincsen Itt semmiféle szag, és ezek a szőrpamacsok is olyan aranyo­sak. Nem telik el hét látogató nélkül. Van, aiki csak érdeklő­dik, megnézi a telepet, hüm­­mög, azután elmegy, mások meg tervrajzokat, tenyészálla­tokat és persze tanácsot kér­nek, hogyan kezdjék a munkát. Ha volt továbbtartásra megfe­lelő állatunk, mindig segítet­tünk a kezdődnek. Ha három­száz tenyészállatunk volna, ta­lán akikor Is kevés lenne. Da nekünk általában csak száz van; újabban azokat is a Movis részére neveljük, hogy mielőbb megalapozhassa a törzsállomá­nyát és segíteni tudja a nutria-i tenyésztés iránt érdeklődő kez­dőket. ф Azt mondja, megszerette a nutriát. A húsát is szereti? — Nem, a húsát azt nem esszük meg. De nem is dobjuk el. A vágóérett állatok leölése­kor, leprémezésekor sokan ki­zárólag azért jöttéik segíteni, hogy elvihessék a húst és a májat. Sokan dicsérik, hogy milyen finom a nutria húsá­ból készült hurka, kolbász, de eddig nem tudtak meggyőzni. # Talán váltsunk témát. Mi­vel foglalkoznak a szervezet tagjai? — Szervezetünk tagjainak te­vékenysége aránylag sokrétű. Minden alapszervezeti tag tart tyúkokat, többen foglalkoznak lúd- és kacsatenyésztéssel, a­­zonkívúl galambjaink, juhaink, ezüstrókáink és nutriáink is vannak. A végére hagytam, mégis a legnagyobb érdem a nyulászoké. Az 6 kezdeménye­zésükre alakult meg újra köz­ségünkben a kisállattenyésztők szervezete. Az érdeklődők kö­zül többen más alapszerveze­tekben dolgoztak, de mihelyt felvettük a kapcsolatot a felvá­sárlókkal, azonnal „hazajöttek“ és közülük került ki az alapító tagok zöme. Gulyás József a legeredményesebb nyulászunk, ezért őt bíztuk meg a felvásár­lás megszervezésével. — Az emberek többségét a szerződéses háztáji nyúltenyész­­tés iránti érdeklődés fűzi a szervezethez — mondta Gulyás elvtárs. — Tavaly csaknem hatszáz vágóérett állatot ad­tunk a nyitrai Branko vállalat­nak. A legjobbak között Ha­­szics István, Márföldi Mihály, Varga János és Jánošík Ondrej nevét kell megemlíteni. £n ma­gam tíz nőstényt állítottam be szaporításra. Tavaly nyolcezer koronát kaptam a nyulaimért. Ha ebből leszámítom az abrak­ért kifizetett háromezer koro­nát, akkor is szép jövedelmet biztosított a nyúltenyésztés. Eredményeink minden bizony­nyal növelni fogják a szerző­déses nyúltenyésztés iránti ér­deklődést. Azon leszünk, hogy így legyen! (bor) QgjP # A kecsketenyésztők bizo­nyára megfigyelték már, hogy állataik olykor szívesebben rág­csálják bizonyos fák fiatal haj­tásait, mint a zsenge füvet. A falevelek sok tápanyagot tar­talmaznak, azonkívül különféle ízű és hatású anyagok is van­nak bennük, amelyek csábítják az állatokat. A kecskék számá­ra a nyírfáról, tölgyről, nyár­fáról, harsról és néhány bokor­­féléről vágott fiatal hajtások egyaránt megfelelőek. A szárí­tott falomb a jó minőségű szé­nával azonos értékű. Téli cse­megének 1 cm-nél vékonyabb hajtásokat kell gyűjteni, vegye­sen kötegelni és szárítás után szellős helyen, felfüggesztve tárolni. A kecskék télen szíve­sen rágcsálják a jegenyefenyő gallyait is; ez nem csupán tápanyagot ad a szervezetnek, de az élősködők ellen is hatá­sos. • HŐMÉRŐ — FORDÍTOTT SKÄLÄVAL. Ismerik a hőmé­rőt? Ugyan ki ne Ismerné. De vajon hányán tudják, hogy napjainkban is használatos hő­­mérsékleti skálát Anders Celsius (1701—1744) neves svéd csilla­gász dolgozta ki és vezette be 1742-ben? S ami még ennél is érdekesebb: a nagy tüdős a víz forráspontját 0 °-kal, a víz fagypontját pedig 100°-kal je­lölte. A hőmérsékleti skálát ké­sőbb Linné Károly (1707—1778) svéd természettudós, alki a ter­mészet leírásával és rendszere­zésével szerzett világhírnevet, egyszerűen megfordította. Azóta így használjuk. A vízsugárral tisztogatott, beton padozatú kifutókban jól érzik magukat az állatok. Hamarék a tenyészállatukat a holiči Movis részére nevelik Fotó: —dek ■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■в

Next

/
Thumbnails
Contents