Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-23 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1981. május 2% Kitüntették a legjobbakat PÉLDAMUTATÓ HELYTÁLLÁSSAL Még mielőtt a racsai szövetkezet Impozáns kultúrházában sor került volna a legjobb mezőgazdasági dolgozók miniszteri kitüntetéseinek átadására a májusi ünnepségek alkalmából, már a hivatalos kezdési idő előtt húsz perccel az összes „várományos“ elfoglalta helyét, s várta az ünnepélyes aktus megnyitását. Mondhatna valaki: mi ebben az érdekes? Talán az, hogy a gyakorlat rendszerint másról árulkodik. A fegyelem egyöntetűen arról tanúskodott, hogy olyan dolgozók — kérges kezű mezőgazdasági munkások, értelmiségiek — gyűltek itt össze, akik otthon, munkahelyükön is tudják, ismerik a fegyelmezettség, a szakmaszeretet mivoltát, erejét. Algayer elvtárs, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője megnyitó beszédében hangsúlyozta: Az új ötéves terv nem könynyű feladatok elé állította a mezőgazdászokat. A feszült nemzetközi helyzetben mindinkább törekedni kell az önellátásra, a termelő eszközökkel való okos bánásmódra. Studený elvtárs, szlovák mezőgazdasági ás élelmezésügy miniszterhelyettes többek között a munkahelyeken való helytállás fontosságáról szólt, majd a hiányosságokat ismertette. Habár van fejlődés a takarmánytermesztés szakaszán, sok még a gond ezen a területen, ami közvetlenül kihatással van az állattenyésztésre, élelmiszeriparunk egyik jelentős bázisára. A gépesítés szakaszán nem mindenütt viszonyulnak úgy a feladatokhoz, mint ahogy erre szükség volna. Csupán, egyetlen adat a beszámolóból: Statisztikai felmérések szerint mind a magyarországi, mint az NDK-beli mezőgazdasági üzemek jóval kevesebb mezőgazdasági gépalöatrészt használnak fel, mint a mi gazdaságaink. S ez bizony a munkához való rossz hozzáállásra vall. A miniszterhelyettes — a felmerülő hiányosságok emlftése után — szavaiban kiemelte: „Annak érdekében, hogy a nehészségeket leküzdjük, a termelést még színvonalasabbá tegyük, a jelenlevő kiváló dolgozóknak, szövetkezeti tagoknak, élelmiszeripari dolgozóknak is példás magatartásukkal, jó munkalendüiettükkel — „magúkkal kell vinniük kollégáikat, embertársaikat“. A valóságot tükröző meleg szavak után — elvtársi kézfogások mellett — többszáz mezőgazdasági dolgozó vette át — ki-ki érdemei szerint — A szocialista mezőgazdaság úttörője, a mezőgazdaság és élelmiszeripar érdemes dolgozója, a MÉM kiváló dolgozója címet. Ezek közül a példás kitüntetett dolgozók közül mutatunk be néhányat. ♦ Nagy Ferenc a perbetei (Pribeta) szövetkezet elnöke nem kevesebb, mint huszonöt éve tagja a gazdaságnak. A vezető beosztású Nagy elvtárs jó szervezőképességéről árulkodik az, hogy „elnökösködése“ idején évrőlévre gazdagodott a szövetkezet, mindig szebb és szebb eredményeket ért és ér el. ф Babiak József 195B óta gépkezelője az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) szövetkezetnek, az üzemanyagtakarékosság terén ér el évek óta kitűnő eredményeket. Babiak elvtárs kezdettől fogva a gazdaság legjobb dolgozói közé tartozik. ♦ Melicherová Etela, a Trnavai Állami Gazdaság sertésgondozója, brigádvezető, csoportjával együtt a járásban a legjobb eredményeket éri el: egy kocától a múlt évben átlag 22,80 darab malacot választottak el. Az egyének kitüntetése mellett hat mezőgazdasági üzem is — a hatodik ötéves tervidőszakban elért jó eredményeiért — elismerő oklevelet kapott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányától és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Szlovákiai Bizottságától. Ezek közé a szövetkezetek közé tartozik a deáki (Oiakovce) gazdaság is. Elnökének Tonkó Pálnak elsőként gratulálhattunk a kitüntetéshez. Az 1973-ban a nem éppen kedvező gazdasági helyzetben levő szövetkezet évről évre fejlődött, s a galántai járás legjobb három szövetkezete közé küzdötte fel magát. Reméljük, hogy az 1981-ben kitüntetettek mellé — jó munkájuk révén — a jövőben további százak sorakoznak fel. .—kalita— Szlovákia északra fekvő, hegyvidéken gazdálkodó szövetkezeteiben mindig nagyobb gondot fordítanak a juhtenyésztésre, az állomány továbbfejlesztésére. Az itt tevékenykedő szocialista brigádoknak egyik fő feladata az „élelmiszer-piacon“ mindinkább keresett juhsajt előállítása. Fotó: — ita-* Ä szímöi (Zemné) Haladás Efsz ezerszáznyolcvan dolgozónak nyújt munkalehetőséget. Gazdaságilag az újvári (Nové Zámky) járás kiemelkedő termelőszövetkezetei közé tartozik. A gazdaságban számos — eredményes — szocialista brigád működik, kiemelkedő eredményeket érnek el az újítók. A szövetkezet vezetősége a tagság kulturális felemelkedéséről, szociális helyzetéről rendszeresen gondoskodik. Az erre a célra szánt és kimerített összeg eléri az egymillió koronát. E jelentős összeg elosztásáról, felhasználásáról beszélgettem Illés Lászlóval, az üzemi pártszervezet elnökével. Tőle tudtam meg az alábbiakat. A múlt évben összesen ötven személy vett részt téli üdülésen. A nyári hónapokban negyven tag ismerte meg a tenger parti üdülőközpontok némelyikét. Felejthetetlen élményeket szerzett a gazdaság tizenkét dolgozója a moszkvai május elsejei felvonuláson. A háromnapos kirándulás lránt a tagok körében általában nagy az érdeklődés. Tavaly például Magyarországon, pontosabban Kecskeméten, Debrecenben és környékén, Budapesten voltak a dolgozók. Az ilyen utazásokat vígszínházi vagy operett-színházi előadások tették emlékezetessé. A szövetkezet vezetői nem feledkeznek meg a dolgozók gyermekeinek üdültetéséről sem. Évente negyvennegyvenöt pionír üdül hazai és külföldi úttörőtáborokban. Külön eseménynek számít a MATESZ vendégszereplése a szövetkezet klubjában. Évente négyszer-ötször látogatnak el a községbe, s rendszerint óriási síikért aratnak. A szövetkezet — főleg az autóbusz kölcsönzésével — támogatja a sportegyesületet, a Nőszövetség és a Vöröskereszt kirándulásait, melyen számos szövetkezeti tag is részt vesz. A kulturális és szociális alapból a Szímőn, Andódon (Andovce) és Kamocsán (Komoča) működő sportegyesületeket évente kb. százezer koronával támogatják. A Haladás Efsz-ben büszkék a kiemelkedő színvonalú szövetkezeti iskolára, amelybe a tagság kilencvenöt százaléka bekapcsolódik. Az idén például ötszéznyolcvanan vettek részt a szövetkezeti iskola előadásain. A tagság nagyra becsüli azt a lehetőséget, hogy üzemi konyhán étkezhet. A szociális alapból télen két koronával, munkaszezon idején pedig három koronával járulnak hozzá egyegy adag költségéhez. Természetesen a gazdaságban nem feledkeznek meg az agitáció és a propaganda kiadásainak fedezéséről sem, aminek színvonala az átlagosnál jóval kedvezőbb. A tagság politikai, társadalmi és szakmai ismereteinek fejlődéséhez nagyban hozzájárul a huszonhat féle sajtótermék. 533 — megrendelt — példáyna. Minden családban jut a 238 Szabad Földművesből, illetve az 53 Rolnicke noviny-ból. A j?ártlapokat és a többi szakújságot részlegek szerint osztják szét a gazdaságban. A szövetkezet vezetősége nem feledkezik meg a nyugdíjasokról sem, ugyanis mintegy 200 ezer koronával támogatják a tagok nyugdíját. A szövetkezetben szerzett munkaérdemek alapján 100—400 koronáig terjedő összeggel egészítik ki az alacsonyabb nyugdijakat, emellett az öregek különböző, más juttatásban is részesülnek, s közös (kirándulásokon vesznek részt. Amint a fentiekből Is kitűnik, e szövetkezet vezetősége a rendelkezésére álló kulturális és szociális alapot a tagság igényeinek megfelelően, ésszerűen osztja be. J. Plavec JEGYZET összefoglaló egy értékelés eredményeiről A Galántai (Galanta) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság állattenyésztési osztályán az év első hónapjaiban értékelték a szocialista munkaversenyt. Az értékelésről értesítették az egyes mezőgazdasági üzemeket Is, ahol az illetékesek bizonyára „meglepődtek“. Az első oldalon ugyanis pontosan ez áll: „A Nádszegi (Trstice) Efsz a múlt évben 680 darabszámú tehénállománnyal rendelkezett, a napi tejhozam 3858 liter volt. Tehenenként az erőtakarmány-fogyasztás egy liter tejre 0,26 kiló — jutalom 6000 korona“. Hogy hol Itt a hiba? Ez a szövetkezet a múlt évben tehenenként naponta 11 liter tejet adott el a galántai Milex-nek. Ez persze a piaci termelés. Ha csupán ezt számítjuk, akkor is — a 680-at beszorozva 11 literrel — ez 7488 liter, és nem 3858 liter tejet tesz ki, ahogy ezt az értékelésbe „nagybetűkkel“ beírták. Nézzük csak tovább az értékelést! Az üszőszaporulat értékelésekor az első díjat — ezer koronát — a deáki (Diakovce) szövetkezet nyerte el, amely minden száz darab tehénre 131 darab üszőt tenyésztett. A második helyen az ábraháml (Abraham) Dudváh szövetkezet állt, ahol már 240 üszőt neveltek száz tehénre. Tehát 109- cel többet, mint az első helyezett, de a vágsellyei (Sala) Efsz —nem hiszem, hogy ezt varázspálca nélkül ötlötte M valaki — 236 üszőt nevelt száz darab tehénre, ezért „nagykegyesen“ 800 korona jutalmat kapott. Hát igen, ez aztán a „bűvészet“. Még szerencse, hogy ezt nem a szövetkezetekben, hanem a SZFSZ galántai járási bizottságán, ezzel párhuzamosan, a mezőgazdasági igazgatóságon „űzik“. A Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon ennél sokkal pontosabban értékelik a szocialista versenyt. Krajcsovics Ferdinánd Mindennapok környezetvédelme Leküzdötték a nehézségeket A mezőgazdasági dolgozók azt nevezik kedvező időjárásnak, ha egy kiadós eső után legalább egy hétig szép, meleg, napsütéses idő következik. Sajnos, az időjárást még nem tudjuk irányítani, így el kell fogadnunk az olyan időjárást, amilyen ránk köszönt. A komáromi (Komárno) járás növénytermesztőinek az elmúlt hónapokban, hetekben nem Igen akart kedvezni az időjárás. A hosszantartó tél után többhetes szárazság és fagyhullámok bosszantották a mezőgazdasági szakembéreket, dolgozókat. Ennek ellenére — jő hozzáállással legtöbb helyen sikeresen leküzdötték a nehézségeket, agrotechnikai időben és kiváló minőségben elvégezték a tavaszi munkákat. Ennek eredményeként kiváló magágyba került az elvetett mag. Az ógyallai (Hurbanovo) Győzelmes Február Efsz-ben — mint arról Ján Poliák mérnök, a szövetkezet elnöke tájékoztatott — részben még a száraz időjárásnak is megtalálták az ellenszerét: maximálisan kihasználták az öntözőberendezéseket, s az eredmény nem is maradt el: még az esőzések beállta előtt bokrosodtak a búzatáblák, visszanyerték sötét színüket a vetések és megélénkültek a tavaszi árpával bevetett táblák is* Az elnök a továbbiakban arról szólt, hogy a földművesszövetkezetben a tavaszi munkákra való gondos felkészülés meghozta gyümölcsét. A hosszú tél okozta késést jó munkaszervezéssel, a gépek ésszerűbb kihasználásával behozták. A cukorrépa 150, a napraforgó 450 hektárnyi területen jól előkészített talajba került, mégpedig agrotechnikai időben. Az árpa vetések szintén kiváló minőségű munkáról tanúskodnak. A kukoricát az Idén 650 hektárnyi területen termesztik majd — remélhetőleg sikerrel. Az esőzések ugyan kissé gátolták a szövetkezet növénytermesztőit a tavaszi munkák végzésében, konkrétan a kukorica vetésében, de ezen nem mérgelődtek, ugyanis az elvetett mag már nagyon kívánta a nedvességet. Az esőzések ugyancsak jót tettek a mintegy hatvan hektáron elvetett fűszerpaprikának is. A Győzelmes Február Efsz növénytermesztői gondosan elvégezték a tavaszi munkákat, ezért joggal reménykednek a jó termésben. S ha az időjárás is kedvez, reményük minden bizonnyal be is teljesül. Századunkban a technika, az iparosítás rohamléptekkel halad előre. Növekednek, terjeszkednek a városok, szinte nap-nap után létesülnek új gyárak, üzemek. Hogy ez miért történik, és menyiben járul hozzá életszínvonalunk általános emelkedéséhez, az valamennyiünk előtt világos. Ám elkerülhetetlen az is, hogy az ember ilymődon mind nagyobb mértékben beavatkozik a természetbe, ami olykor nem kívánatos következményekkel is jár. Életkörnyezetünk megóvása, a természet, a szabad levegő, a tiszta víz nyújtotta felüdülés, és nem utolsósorban környezetünk szépsége, tisztasága érdekében halljuk egyre gyakrabban ezt a szót: környezetvédelem. Nem kétséges, a környezetvédelem napjaink egyik legidőszerűbb problémájává nőtt. Am mint mindennél, ami sokat emlegetett, kampányszerű, úgy itt is fennáll az a veszély, hogy szem elől tévesztjük a jelentését, hogy a fától nem látjuk meg az erdőt. Könnyen hajlamossá válhatunk az olyan nézetekre, hogy ezért az ügyért csak „nagyban“ lehet tenni valami érdemlegeset — füstölgő gyárkémények lerombolásával, üzemek milliós költségű áttelepítésével és más hasonló, látványos intézkedésekkel. Ugyanakkor környezetünk védelmének sok apró, valamennyiünk számára elérhető lehetőségeit a mindennapok sietségében sokszor észre sem vesszük. Pedig a környezetvédelem: a mindennapok feladata is. Olyan feladat, amelyért napi tevékenységünk, munkánk, sőt szabadidőnk szinte minden percében tehetünk valamit, amelyek látszatra talán apróságoknak tűnnek. Am mindjárt más lesz a kép, ha megpróbálunk nagy számokban gondolkodni. Ha például az utcán sétálva csak egyikünk dob el egy kiürült csigarettásdobozt vagy összegyűrt papírszalvétát, azt akár nem is muszáj észrevenni. De ha ugyanezt tenné minden járókelő, az utca szemétdombbá válna. Ilyen példákért, amelyek ugyanúgy a környezetvédelem fogalomkörébe tartoznak, mint az iparosításból eredő „nagyüzemi“ óvintézkedések, valóban nem kell messzire mennünk: mindennap találkozunk velük, napi tevékenységünkből erednek. Csak néhány a sóik közül: Minden háztartás naponta produkál szemetet, hulla* dékot. A városban, de már egyes falvakban Is szemét* ládák sorakoznak az utcákon, nagy hulladékgyűjtő kukák a lakótelepi házak fala mentén. Küldetésüket azonban csak akkor teljesíthetik maradéktalanul, ha használóiakban — bennünk — is meg van a szükséges önfegyelem. Ha valóban minden hulladéknak, még a legkisebbnek is ezek válnak végső állomásává; ha az utcán zsebünkbe nyúlva, a kezünkbe akadt szükségtelen apróságokat: használt autóbuszjegyet, üres gyufásdo* bozt, fölöslegessé vált áruházi számlát nem dobjuk el az első önkéntelen reflex sugallta mozdulattal, hanem megvárjuk az első útbaeső szemetesládát és ott válunk meg tőle. Mert csakis így érhető el, hogy kevesebb el* dobott cigarettavég, széttaposott papírpohár és más hasonló „díszítse“ az utcákat. Az egészségre közvetlenül káros szerves hulladékról — almacsutkáról, talponállók pultjain hagyott kenyérszeletekről és hasonlóikról nem Is szólva. Az effajta, „kicsiben“ értelmezett környezetvédelemnek, ha kissé más minőségbe Is, de faluhelyen is ugyanúgy megvan a létjogosultsága. Falvaink szépül* nek, modernizálódnak, terjed a közművesítés, szaporod* nak a „városi“ stílusú, emeletes házak. Ml sem idősze* rűtlenebb tehát, mint az effajta nézetek, ha a szemét, hulladék sorsáról esik szó: „elég nagy az udvar, elfér ott...“ Eltűnőben van a falusi házak udvaráról az a bizonyos kakas-kapirgálta szemétdomb, előtérbe került Itt is a környezet tisztasága szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. A virágágyásokkal díszített csinos falusi utcán a szemét látványa, legyen az bármilyen, semmivel sem kevésbé bántó a szemnek, mint városon. A gon* dozott, tiszta udvar látványa is egészen más, mint az olyané, amelyet kupacokban éktelenít a hulladék. Saját portánkon rendet tartani, tisztaságát megóvni, nemcsak szépérzék kérdése, de lakáskultúránk és egészségünk közvetlen védelméé. Ez Is környezetvédelem — legszűkebb környezetünké. VASS GYULA Kolozsi Ernő
