Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

1981. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES A LEGJOBBAK ÜNNEPE Hétköznap volt. Április végi szeszé­lyes Idő. Szokatlanul erős és hűvös észak-nyugati szél söpört végig a csallóközi rónán és erőlködve dühön­­göt a falvak utcáin. Lúcson (Lúč na Ostrove) ünnepel­tek. Tehették, mert a tavaszi mezei munkákkal már végeztek. Meg aztán okuk is volt az ünneplésre. A művelődés háza már kilenc órá­tól tárt ajtókkal várta az egységes földművesszövetkezet győzelmet ün­neplő tagjait és a győzteseknek tisz­telgő vendégeket. És jöttek. Kezdet­ben csak szórványosan, majd később, úgy háromnegyed tíz felé, kisebb­­nagyobb csoportokban. Tíz órakor telt ház volt és a Munka dalának vér­pezsdítő akkordjai, majd a pionírok tisztelgő látogatása feledtette az egy­mást kergető felhőkkel versenyző vi­har tombolását. A társadalmi elismerést jel­képező vörös vándorzászló át­adása alkalmából Németh Jenő agrármérnök, mezőgazdasági miniszterhelyettes, a szövetsé­gi kormány és az SZFSZ Köz­ponti Bizottsága küldöttségé­nek vezetője méltatta a lúcsi földműveseknek á termelés fejlesztésében elért kiemelke­dő sikereit Bensőséges légkör és összpontosí­tott figyelem, vagyis az együvétarto­­zás tudatának példás megnyilvánulá­sa kísérte Bartal Ferencnek, a szö­vetkezet Munkaérdemrenddel kitünte­tett elnökének ünnepi beszámolóját. Tényeket, vagyis olyan eredményeket ismertetett az elnök, amilyeneket a hatodik ötéves tervidőszak folyamán egyetlen földművesszövetkezet sem könyvelhetett el. Illik ismertetnem, vagy legalább is érzékeltetnem ezeket az eredménye két. Még akkor is, ha ezeknek a nagyszerű eredményeknek a hiteles­ségét — mint az már nagyon sokszor előfordult — az egyhelyben tapogók, a kishitűség béklyójától szabadulni nem tudók kétségbe vonják. Illik iköz­­tudatba vinni, hogy a dunaszerdahelyi járásban, Csallóköz szívében létezik egy ezerötszáz hektáron gazdálkodó egységes földművesszövetkezet, mely­nek vagyonát évről évre szerény, de nagyon szorgalmas emberek kiemel­kedő termelési eredményekkel gyara­pítják. S hogy nem véletlen az sem, hogy a szövetségi kormány és a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának vörös vándor­zászlaját, amelynek átvételére immár harmadszor tarthattak számot, vég­érvényesen birtokba vehetik. No, de lássuk csak a büszkélkedés­­re feljogosító termelési eredménye-, két. Azokat, amelyek a lúcsiakat a ranglétra legfelső fokára emeltékl Előre- bocsátom, hogy ötévi számve­tésük nem „foghíjas“. A jók közül nem kandikálnak ki gyenge termelési ágazatok és elrejtve sem találhatók. S ami nagyon lényeges, tökéletes öszhan^ van a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Hej, ha a/ mezőgazdasági üzemek többsége legalább megközelítőleg any­­nyival járult volna hozzá hazánk ön­ellátottsága mércéjének növeléséhez, mint a lúcsiak, akkor az élelmiszerek iránti növekvő igények kielégítésével jóval kevesebb gondunk volna. Bi­zony ez a szövetkezet nagyon jó pél­dát mutatott azáltal, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott ter­melési és áruforgalmazási tervét túl­teljesítette. S pedig nem könnyen tel­jesíthető feladatokat tűzött maga elé. Szemesekből például ötévi átlagban hatvan mázsás hektárhozamot terve­zett és hatvanöt mázsát ért el, vagyis a termelési tervét nyolc százalékkal túlteljesítette. Nem okozott részükre különösebb gondot — csupán szak­szerű és lelkiismeretes munkát kívánt — a cukorrépa sem. Háromszázhet­venkét tonnával teljesítették túl ter­melési tervüket. A múlt esztendőben 588 mázsát takarítottak be hektáron­ként. Azt, hogy a fehérjeprogram teljesí­tését és a nagy tápértékű tömegta­­karmánybázis létrehozását valóban szorgalmazták, egyrészt az bizonyítja, hogy az öt év folyamán 15 ezer 486 tonna lucernalisztet és szénát termel­tek, termelési tervüket száznegyven százalékra teljesítették, mégpedig nem a vetésterület bővítése, hanem a hek­tárhozamok céltudatos növelése által. A múlt esztendőben például a lucer­na minden hektárjának terméséből 155 mázsa lisztet, illetve szénát nyer­tek. Másrészt pedig a jó hozzáállást a silótakarmányok 570 mázsás hek­tárhozama, vagyis az öt év folyamán készített 41 ezer 418 tonna szilázs bizonyltja, illetve az, hogy termelési tervüket 2808 tonnával túlteljesítet­ték. A növénytermesztési ágazat rendkí­vül jó eredményei kedvező hatással voltak az állattenyésztési ágazatok A szövetkezet dolgos kezű népe figyelmesen hallgatja Magyarics Vincének, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága vezető titkárának köszönő, és további kezdeményezésre ösztönző szavait Fotft; fejlődésére. S míg nagyon sok gazda­ságban a tej- és a hústermelés terv­­előirányzatának teljesítésével komoly bajok voltak, addig a lúcsi szövetke­zet az ötéves tervét tejből kilenc, húsból pedig harminckét százalékkal szárnyalta túl. Az említett tervidő­szakban 9 millió 152 ezer liter tejet termelt, 769 ezer literrel többet a tervezettnél, négyezerkilencszázhat literes évi fejési átlaggal. Húst pedig négyezernyolcszázhetvennyolc tonnát szállított, illetve adott a társadalom asztalára. A társadalmi elismerést jelképező vándorzászlót nem ítélik oda senki­nek szére-szóra. S annak a gazdaság­nak, amelyik megkapja, nemcsak a termelésben, hanem a termelési-bevé­­teil tételek képzésében és a nyereség növelésében is példát kell mutatnia. A lúcsi szövetkezet példát muta­tott! Mert a hatodik ötéves tervidő­szakban össztermelésének értéke 206 millió 764 ezer korona volt, vagyis 13 millió 263 ezer koronával több a tervezettnél, míg az áruforgalmazás­ból származó bevétele 172 millió 997 ezer korona, 7 millió 112 ezer koro­nával több, mint amennyit tervezett, így a hatodik ötéves tervidőszakot ez a szövetkezet nyereségtervének tizen­hét százalékos túlteljesítésével, vagy­is 37 millió 586 ezer korona nyere­séggel zárta. A szövetkezeti tagok hazafias helyt­állását, a CSKP politikája iránti egy­értelmű elkötelezettségét bizonyító termelési eredmények, valamint a ter­melés jövedelmezősége kedvezően hatott a személyi jövedelem alakulá­sára, a béralap növekedésére, amely öt év alatt több mint harminchatmil­lió koronát tett ki és lehetővé tette a gazdaságfejlesztés ütemének meg­gyorsítását, egyes termelőhelyek kor­szerűsítését is. Például tizenötmillió korona beruházással ötszázférőhelyes korszerű tehénistállót építettek, kor­szerűsítették és felújították a sertés­­hizlaldákat, valamint a gépjavító­­műhelyt, s egy szociális helyiséget is létesítettek. Persze, sok gondot, pénzt és munkát áldoztak a környezet vé­delmére és szépítésére, parkosításra, valamint az utak portalanítására is. A valóban rendkívül jónak mond­ható termelési és gazdaságfejlesztési eredményeket ismertető elnöki be­számoló után Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterének helyettese, a szövetségi kormány és az SZFSZ Köz­ponti Bizottsága küldöttségének veze­tője emelkedett szólásra. Gratulált a szövetkezet tagságának a termelés frontján elért győzelemhez, hangsú­lyozta továbbá, hogy a lúcsi szövet­kezet- példája mások részére követés­re méltó. Majd a CSKP XVI. kong­­reszsusának határozatából kiindulva a mezőgazdaságra háruló feladatokat jellemezte. Kiemelte a termőföld vé­delmének, jobb kihasználásának szük­ségességét, a növénytermesztés elsőd­leges fejlesztésének, valamint a nö­vénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megteremtésének fontosságát. Majd Ján Huékoval, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának titkárával átadta Bartal Ferencnek, a szövetke­zet elnökének és Kulcsár Károlynak, az üzemi pártszervezet elnökének a szövetségi kormány és az SZFSZ Köz­ponti Bizottságának vörös vándor­­zászlaját. A jó termelési eredményekhez és a vándorzászló végleges elnyeréséhez a szövetkezet vezetőségének és szorgal­mas tagságának gratulált a Nyugat­szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjének helyettese, Belanský mérnök, továbbá }anda Iván, a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola és Gimnázium igazgatója, Szabados Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Győri Járási Bizottságának vezető titkára, aki töb­bek között hangsúlyozta, hogy a kö­zös eszme és a közös célok erősítik népeink barátságát és kölcsönösen örülünk egymás sikereinek. „Nagy dolog a jók között legjobbnak lenni — mondotta — s tudom, hogy a ván­­dorzászló átvételét sok emberi munka előzte meg. De amit tettek, az férfi­­munka volt!“ A lúcsi szövetkezet helytállását, nagyszerű eredményeit Magyarlcs Vince vezető titkár, az SZLKP Duna­szerdahelyi Járási Bizottsága, a járási nemzeti bizottság, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság és az SZFSZ járási bizottsága közös küldöttségének ve­zetője is méltatta. — Büszkék lehetnek a lúcsi elvtár* sak, párttagok és pártonkívüli szövet* kezeti tagok, vezetők és sorkatonák egyaránt arra, hogy mint a jók közül a legjobbak — a hatodik ötéves terv­időszakra előirányzott feladataik tel­jesítéséért és túlszárnyalásáért ismét megkapták, most már végérvényesen, vagyis örökre, a szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját — mondotta* Majd így folytatta: — Tudom, hogy a lúcsi szövetkezeti tagok nem elbi­­zakodottak, nem ülnek majd tétlenül babérjaikon, mert tudják, hogy az el­bizakodottság az aktivitás hanyatlá* séhoz és a szövetkezet lemaradásá­hoz vezethet. Befejezésül közvetítette a szövetkezet vezetőségének és tagsá* gának a járás politikai, közigazgatásig társadalmi és gazdasági vezető szer­veinek köszönetét és jókívánságait és azt a meggyőződését, hogy a Lúcsi Egységes Földművesszövetkezet a jö­vőben Is példásan teljesíti a társada­lom iránti kötelességét, vagyis a CSKP XVI. kongresszusán meghatáro­zott feladatok teljesítésében élenjáró lesz, s így öregbíti a saját és a du­naszerdahelyi járás mezőgazdaságá­nak jó hírnevét. A lúcsi szövetkezet ünnepi közgyű­lése a szövetkezeti tagság politikai elkötelezettségének szimbolikus kinyi­­latkoztatásval, a CSKP megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére vállalt egymilliókétszázezer korona értékű szocialista kötelezettséget tartalmazó okirat átadásával fejeződött be. PATHÖ KAROLY A mulasztásokat nehéz, de nem lehetetlen helyrehozni Alsópétert (Dolný Peter) járva, a helybeli szövetkezetről nem sok jót hallottam a község lakóitól. Nem áll szándé­komban az elmarasztaló véleményeket kiteregetni. Lehet, hogy közöttük akad több elfogult nézet is. Egyet azonban tudok: a szövetkezet több tízezer koronás veszteséggel zárta az elmúlt' esztendőt és a komáromi (Komárno) járás egyik leggyengébb tejtermelő gazdasága. Habár az elmúlt években néminemű előrehaladás tapasz­talható a szarvasmarha-tenyésztésben, ahol öt év átlagában az állományukat hozzávetőlegesen négyszáz darabbal, a te­henenként! évi tejtermelési -átlagot pedig kétezerötszáz li­terről háromezerre növelték —, a fejlesztés üteme koránt­sem felel meg a korszerű mezőgazdasági termelés, illetve a párthatározatok irányelveiből eredő követelményeknek. A tejtermelés jelenleg is elavult, régi * istállókban, extenzív tartási módszerekkel megy végbe. Ez az ágazat a gazdaságnak évek óta a leggyöngébb pontja. Ezért nem véletlen, hogy sem a múltban, sem a jelenben nem voltak képesek a tejtermelésben és az eladásban előirányzott tervet teljesíteni. A tehénállományok jelentős része igen gyenge hasznos­ságé. Ámbár tejtermelésre irányuló haszonkeresztezést nem végeztek, a hazai szlovák-tarka szarvasmarha-fajta is — az első negyedévben elért *et egész harminc tized literes napi fejési átlagnál — nagyobb teljesítményre képes kedvező fel­tételek és megfelelő tartási technológia mellett. Az álattenyésztök véleménye szerint a takarmányalapban tömegtakarmány áll rendelkezésre. Akkor hát mi az oka a lemaradásnak, az egyhelybentopogásnak? — merül fel önkéntelenül a kérdés. Torna Imre agrármérnök — aki tavaly került a gazdaság állattenyésztésének az élére — úgy vélekedik, hogy a gyen­ge eredményeknek fő oka a tenyésztői munkában, a tartási technológiában és a gondozásban rejlik. A múltban nagyon kevés figyelmet szenteltek az üszők gondozásának és fedez­tetésének. Nem gondoskodtak a szükséges utánpótlásról, sem a gyenge hasznosságú egyedek selejtezéséről. A tehén­állomány legalább részbeni felfrissítésére, üszők vásárlására kényszerültek, már amennyire ezt a keret lehetővé tette. Elhanyagolták a nyilvántartást és az ellenőrzést. Azokon a részlegeken, ahol maguk a vezetők nem sokat törődtek a munka menetével, a fegyelemmel, csak természetes, hogy az állatgondozók sem törték magukat a nagyobb hasznos­ság és a jó tejminőség elérésére. A mulasztások hátterébe — az irányítási és a szervezési fogyatékosságok mellett — ott lappang az anyagi eszközök ráfordításának és az anyagi érdekeltségnek a kérdése, en­nek helytelen gyakorlati érvényesítése. Miért elavultak az istállók? Talán a gazdaságnak az el­múlt években nem állt rendelkezésére keret legalább a kor­szerűsítésre? Igaz, tavaly egy korszerű tejházat adtak át rendeltetésének — amelynek köszönve lényegesen javult a tej minősége-—, de ez minden, amit a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére fordítottak. Az anyagi ösztönzés rendszere is inkább gátlója, mint. előmozdítója volt a termelés fejlesztésének. A bérezést sza­bályzó sok kritérium közül elmaradt a legfontosabb, a na­gyobb teljesítményre ösztönző. Sőt, visszaélésre adott le­hetőséget. A munkáját hanyagul végző dolgozó éppen úgy jutalomban részesül, mint a becsületes és igyekvő. Habár a gazdaság tehenészetében fennálló kedvezőtlen helyzetet, a számtalan fogyatékosságot több éven át sokan elnézték ás megtűrték, ez így nem mehetett a végtelen­ségig. Hiszen napjainkban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tése a mezőgazdasági termelés egyik kulcsfontosságú kér­désévé vált. A fokozódó követelmények nyomására a gazdaságban már tavaly több fontos intézkedést foganatosítottak ezen ágazat fellendítésére. Helyrehozták a szarvasmarhaállományok nyil­vántartását, s elmélyítették az ellenőrzést. Több figyelmet szenteltek a tehenek selejtezésének is. A legnagyobb javu­lást azonban az ez évtől érvényesített új bérezési rendszer­től várják, amely kimondottan a tejtermelés növelésére, a tehenek szaporulatának és a tej minőségének javítására ősz­­tönzt a dolgozókat. Az intézkedések, de főleg az ösztönző jutalmazási rend­szer hatására máris bizonyos javulás tapasztalható. Az első negyedévben a múlt év valóságéhoz viszonyítva a tejter­melést tizennégy százalékkal növelték. Igaz, a múltban be­rögződött gyakorlatot, az emberek szemléletét és a munká­hoz való hozzáállását nehéz egyik napról a másikra meg­változtatni. Ezért még mindig jelentősen eltérnek az egyes fejők eredményei. Remélhető, hogy az egyedenkénti legjobb (8,8 literes) és leggyengébb (4,7 literes) napi fejési átlag közötti aránytalanság idővel megszűnik, s a kiegyenlített, nagy hasznosságú tehénállomány létrehozásához a szövet­kezet valamennyi dolgozója hozzájárul. Persze, évek kelle­nek majd ahhoz, hogy a gazdaság tehenészete megfelelő szintre emelkedjen. Kemény munka vár a vezetőkre és a dol­gozókra egyaránt. De ha valamennyien tudatosítják a szar­vasmarha-tenyésztés fejlesztésének népgazdasági fontosságát, ha lesz elég akaratuk és kitartásuk a nehézségek leküzdé­séhez, akkor a múltban elkövetett mulasztásokat helyrehoz­hatják. Klamarcsik Mária iaaaaaai * > $

Next

/
Thumbnails
Contents