Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 18. 14 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 Kezűknek: az tipeilmi IRÁNYÍTOTT rajanyanevelés A rajanyanevelés az egyetlen petéből kiinduló módszer, mely teljesen természetes, a méhész minden beavatkozásától mentes, a méhek kezdeményezésén alapul. A méhész legfeljebb serkentéssel, felerősítéssel gyorsíthatja a rajzás lefolyását. A család rajzási hajlamát többnyire az építőkeretben jelzi: egyidejűleg több heresejtes veselépbe kezd. A család belső összhangja kezd megbomlani, majd bölcsőkezdetek mutatkoznak az építőkeretben. Ha petések, ideje ellenőrizni a családot. Ha a rajzásra készülő család fajtatisztaság és hozam tekintetében elfogadható, mehet minden a maga rendjén. Viszont ha korcs, a méhész megalapozhatja fajtatenyésztési munkáját azzal, hogy az összes rajbölcsőt átálcázza. Bizonyosan van olyan méhésztárs a szakosztályban, akinek tiszta fajtájú krajnai családja van. Ezt a szakosztály tenyésztési döntnöke igazolja, miután a családot fajtajelleg szempontjából megvizsgálta. Ha a méhész maga nem mer vállalkozni az- álcázásra, kérje valamelyik méhésztársa segítségét. Igen gondosan kell ellenőriznünk a bölcsőket, egyet sem szabad kifelejteni. A hosszabb bölcsőket meleg késsel, óvatosan valamicskét visszavágjuk. A bölcsők átálcázása következtében csupa fajtatiszta anya fog kelni, méghozzá — ha ügyeltünk, hogy az álcák azonos korúak legyenek — valamennyi közel azonos időben. A rajbölcsők viszont nem kelnek egyidejűleg. Tehát mindenképpen jobb az átálcázás. Az átálcázástől függetlenül mindig jobb és könnyebb felhasználni a rajbölcsőket, ha az első rajt kiengedtük. A tenyésztési időt — táblázat alapján — könnyen megállapíthatjuk, mikorra várható a raj: a bölcsők lefedésének napján. Ez azonban csak akkor ismert, ha átálcáztuk. Ha kijött az első raj, befogjuk és a pincébe viszszük. A folyamat a továbbiakban a hordáshoz igazodik. Ha szaporítunk, akkor annyi fedett bölcsőt vágunk ki, ahány mesterséges rajt készítünk. Óvatosan, legalább 1 cm hosszú, bölcső feletti lépdarabkával metsszük ki a bölcsőt és az anyarácsos zárkában levő Wankler-féle hurokba dugjuk. A túl kicsi bölcsőket mindenképpen meg kell semmisítenil Ha jó hordás várható, a mesterséges rajt több népből állítjuk össze, a rajzó törzstől csak 3—4 fiaslépet veszünk el. Ezt is csak akkor, ha otthon akarunk pároztatni. A bölcsőket anyarácsos kalitkában adjuk be, hogy az anyákat kibújásuk után ne kelljen jelölés végett keresgélni, jelölés után rostaszövetes zárkában adjuk őket vissza, kevés cukros péppel elzárva. Sohase bocsássuk be szabadon az anyát! A jelzés szaga idegen! Ez megszűnik, míg a méhek az anyát kiszabadítják. A fennmaradó bölcsőket is anyarácsos kalitkában, Wankler-féle hurokban helyezzük el a megrajzolt család mézterében. Vagy az építőkeretes ablakba vagy a bölcsőtároló keretekbe állítjuk őket. Ezeket az anyákat kelés után az ismertetett módon gondozzuk, majd tervünknek megfelelően felhasználjuk. Ha hordás várható, közvetlenül a bölcsők elszedése után az eltávolított fiaslépek helyébe — a csökkent fészekhez csatlakozóan — műlépes ikereteket rakunk és a rajt visszaütjük. Ha az anya jó teljesítményű, a családnál marad. Ha nem, kifogjuk és anyarácsos zárkában levő bölcsővel pótoljuk. Ha az új anya kikelt, megjelöljük és rostaszövetes zárkában, kevés cukros péppel visszaadjuk. Átmenetileg visszaadhatjuk a rajjal az öreg anyát is, és később, amikor a fiatal anyák megpárzottak, egyiküket leváltjuk. Ez esetben azonban ügyelni kell arra, hogy nincs-e a hordás végén rajzó hangulatban az erős család. Ez nehezíti az anyacserét. Ha belátható időn belül nem várható jó hordás, a rajt külön kaptárba ütjük. A megrajzott család megkapja a bölcsők egyikét. Minden kijárót, melyből a fiatal anyák párzásra kiröpülnek, jellegzetes alakú tárgyakkal jelöljünk, így kődarabokkal, gyufásdobozokkal vagy deszkából fűrészelt különféle alakokkal, hogy az anyák el ne tájoljanak. (Folytatjuk) Pozitív és negatív jelenségek az alapszervezeti munkában ca\\v\m\\\\\\\vv\\v\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv\\^^^ Természetes élettér Aki már Járt állatkertben, az azt is láthatta, hogy az emberek védenceiknek hasonló életteret biztosítanak, mint amilyenhez a természetben szoktak. Az állatkert persze az emberek tájékoztatását, szórakoztatását szolgálja, a méhek azonban hasznára vannak a természetnek, s az embernek. Segítenek a növények megporzásában, de mézet és egyéb terméket ts gyűjtenek. Több évtizedes méhészkedésem alatt felmerült bennem a kérdés, hogy házunk táján a méhek részére miért nem készítünk olyan lakásokat, mint amilyen hajdanában a szabad természetben volt. Kísérletezések, próbálkozások következtek, és én olyan méhlakást készítettem, mint amilyen a régi lehetett. Az áltaiam kialakított méhiakás sok mindenben hasonlít a hajdani faoduhoz. Nem alacsony vagy széles, ami esetleg a méhész szempontjából kényelmes, hanem keskeny és magas, s úgy vélem, hogy ez a megfelelő a méheknek. Úgy készítettem az említett méhlakást, hogy családonként három darab húsz centiméter széles colos deszkából fenék és tető nélküli ládácskákat szegeltem össze. Ezeket egymásra raktam, és a két-három családnak megfelelő lakást négy lábon álló nagyobb ládába tettem, amelynek az alja sűrű dróthálóból készült. Itt a méhek nem teljesen szabadon, hanem az általam berakott keretekbe készítik a lépépítményt, s ez módszerem újdonsága. Méhészkedésem során a kereteken kívül más eszközt nem használok. A méhcsaládot nem irányítom és nem is korlátozom az építésben. A méhek jól tudják, mit kell tenniük. Véleményem szerint mi, emberek a helytelen beavatkozásokkal idéztük elő több veszélyes méhbetegség előfordulását. Én ide sorolom a Varroa Jacobsoni atkafertőzést is. Megfékezésére sajnos ma még nincs más hatásos megoldás, mint a méhek kaptárokkal együtt való elégetése. Az említett méhlakást oly módon készítettem, hogy a- kaptár feneke a három milliméteres dróthálón nyugodjon. A levegő alulról egyrészt a dróthálón, másrészt a röpnyíláson keresztül biztosított. Tudjuk, hogy a meleg levegő felszáll, a hideg meg lent marad. Gondoskodtam róla, hogy a felső részből télen a meleg el ne illanjon. Ehhez elegendő volt a műanyag fólia is. Azt gumiszalaggal szorítottam a kaptár külső falához. A kaptárban a nedvesség és a penész ismeretlen. így a noszéma nem talál táptalajra. Az is lehetséges, hogy a kaptárból a Varroa Jacobsoni a dróthálón keresztül a talajra hull, és elpusztul, mert a keretek és a drótháló közötti üres rész 4 centiméeteres. Ebben a kaptárban sikeresen teleltek méheim, s ez nagy öröm részemre. HRABAR JENŐ Szövetségünk alapszervezeti tanácskozásai kedvező légkörben zajlottak le. A CSKP XVI. kongresszusának politikai légköre szövetségünkben is felszínre hozta a kezdeményzőkészséget. Az alapszervezetek munkáját méltató beszámolók s a tanácskozások lefolyása jól bizonyitották a vezető tisztségviselők politikai fejlettségét. A revűcai, a šuranyi, a trstenái, a lévai (Levice), a nitrai, a hlohoveci, a Daéov Lom-i, a fiadcai, a žarnovicai, az ipolysági (Šahy) és más alapszervezetekben műgonddal készítették el a beszámolót. Hü és objektív áttekintést adtak a feladatok megvalósításáról s ugyanúgy a célkitűzésekről. Pozitívan értékelhetjük az alapszervezetek évzáré tanácskozásain elfogadott határozatokat, az előre mutató cselekvési tervet, a szocialista vállalásokat stb. Tudjuk, hogy «zen politikai szempontból fontos anyagok minőségi előkészítésében az alapszervezetek választmánya, élén a titkárral, jelentős érdemeket szerzett. Egy-egy alapszervezet tekintélyéről, az adott körzetiben elfoglalt helyzetéről az a tény tanúskodott, hogy milyen kapcsolat alakult ki a szervezet, valamint a többi társadalmi szervezet és a szövetkezetek tisztségviselői között. Több évzáró tanácskozáson részt vettek a pártszervezet, a Nemzeti Front, a járási és a helyi nemzeti bizottság, az állategészségügy, a szövetkezet és az állami gazdaság, továbbá más intézmények küldöttségei is, ami a szívélyes, já együttműködés bizonyítéka. A Kysucké Nové Mesto-i tanácskozáson például felszólalt a járási nemzeti bizottság mező- és erdőgazdasági osztályvezetője, aki megköszönte a méhészek és a vezetőség derekas helytállását s egyben azt tanácsolta, hogy az alapszervezetek vezetősége kérje az illetékes osztályt a nagyüzemi szempontból nem hasznosítható földterületek egy részének méhészeti hasznosítására. Ezeken a területeken az alapszervezetek jó minőségű méhlegelőt létesíthetnek. Az sem a véletlen műve, hogy például a nagymegyeri (Calovo) alapszervezet évzáró taggyűlésén a Nemzeti Front városi elnöke, felszólalásában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a méhészeti szervezet a város egyik legjobban működő társadalmi szervezete, és hasonló hangnemben beszéltek más alapszervezetek évzáró taggyűlésein is. Az ünnepélyes aktusba jól beleillett a legkiválóbb méhészek és tisztségviselők nyilvános erkölcsi elismerése és kitüntetése is. Az SZMSZ КВ-re beküldött anyagok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetek erről sem feledkeztek meg és nagyon helyesen tették. A beszámolót követő hozzászólások általában pozitív képet alkottak arról, hogyan értékeli a tagság a vezetők munkáját, az egész alapszervezet tevékenységét, a bel- és külpolitikai megnyilvánulásokat, a méhállomány egészségi állapotát, a méhészeknek a mezőgazdasággal és más szervezetekkel való együttműködését stb. Ezek a hozzászólások a tagság tájékozottságát is tükrözik. Az igazat megvallva, a hozzászólások többsége a virágzó mezőgazdasági növények permetezése kapcsán a méhállomány tömeges pusztulására hívta fel a közfigyelmet. Tudomásunk van jénéhány esetről, amelyeket szövetségünk jogi képviselői az illetékes szerveknél intéztek. Sok tanácskozáson, napirenden tartották a varroa-atka kártételének a kérdését is. Erről a problémakörről nem csupán a fertőzött körzetekben. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az anyanevelés során fokozott figyelmét kell szentelni a tenyészcsalád kiválasztásának. A tenyészcsaládot pedig azok közül választjuk ki, amelyeknek a viselkedésével, munkájával legjobban meg vagyunk elégedve. Ez pedig hosszú megfigyelést igényel, amit Nagy Kálmán méhésztársumk is szem előtt tartott. Cikkében közli, hogy ismerőse Liptovský Hrádokon egy fajtatiszta „Troiseck“ anyát kapott, amelyet Nagy Kálmán méhésztárs az egyik törzscsaládjában helyezett el. Azt nem írja, hogy ki nevelte a fajtatiszta anyát, így szerintem az anya fajtatisztasága kétséges, mert ilyen anyákat nyilvántartott méhészek nevelnek, akik ehhez megfelelő szakismerettel és feltétellel rendelkeznek. A szakvélemények szerint a fajtatiszta „Troiseck“ anyára nem vonatkoztathatók azok a megfigyelések, amelyekről Nagy Kálmán méhésztárs írt. Bizonyított tény ugyanis, hogy a fajtatiszta „Troiseck“ törzs számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik. Ezek közül megemlíthető az ellenállóképesség, a gyors fejlődés stb. Mivel a család gyorsan fejlődik, felmerülhet a nagyobb rajzási esély is. Véleményem szerint Nagy Kálmán méhésztársnak először meg kellett volna győződnie a kapott anya minőségéről a törzscsaládban, és csak azután kellett volna hozzáfognia az utódneveléshez. Kicserélni huszonkét méhanyát a fajtára vonatkozó megfelelő tapasztalat nélkül, bizony merész vállalkozás. Ami az utódokat illeti, ismeretes, hogy ezek nem tartoznak az első generációhoz, ezek minősége tehát csökkenhet, amit a here minősége is befolyásol. Az utód tulajdonsága ugyanis nemcsak az V1TAZÄHÓ Amint a Szabad Földműves olvasói előtt ismeretes, a múlt év november lS-én „Keserű tapasztalat“ címen a Méhészet rovatban megjelent Nagy Kálmán méhésztárs cikke, aki az írás befejező részében kérte a méhésztársakat, hogy szóljanak hozzá megfigyeléseihez. Több méhésztárs reagált ez említett cikkre, amit természetesen pozitívan kell értékelni. A hozzászólók között voltak olyanok is, akik kételkedtek Nagy Kálmán méhésztárs megfigyeléseiben, és ezt elfogadható érvekkel alá is támasztották. A Szabad Földműves rovatvezetője, valamint Juraj FerenCík agrármérnök, az SZMSZ KB titkára felkértek, hogy az említett tárgykörben közöl teikkel kapcsolatban foglaljak állást, és fejtsem ki véleményemet a Szabad Földművesben. Attól eltekintve, hogy már harminc éve méhészkedem, s a szakirodalmat is figyelemmel kísérem, szükségesnek tartottam, hogy ebben a kérdésben szakemberektől is tanácsot kérjek, így jutottam el többetk között P a u e r méhésztárshoz, aki a tenyésztés kiváló szakembere. Minden méhész tudja, hogy az anyanevelésnek rendkívüli jelentősé ge van. Tervszerű anyanevelésse ugyanis sikeresebbé tehetjük méhész kedésünket, javíthatjuk méhállomá nyunk minőségét. Az is ismeretes hogy méhcsalád és méhcsalád közöt mind viselkedésben, mind termelés ben lényeges különbség van. A méh család minősége elválaszthatatlan a: anya korától és minőségétől. Ez i tény ösztönzi szakembereinket a jj minőségű fajtatiszta anyák neveié sére. anyától, hanem a herétől is függ, hiszen a két gén az utódokban együtt érvényesül. Nem érthetek egyet Nagy Kálmán méhésztárs azon megállapításával, hogy az ismeretlen származású anya elősegítheti a Varroa Jacobsoni terjedését. A méhanya származása és a betegség között ugyanis semmilyen összefüggés nincs. Befejezésül szeretném leszögezni, hogy elismerem a kutatás eredményeit, és meg vagyok róla győződve, hogy a fajtatiszta „Troiseck“ törzs kiváló minőségű. Ha ebben kételkednék, akkor enyhén szólva, kétségbe vonnám a kutatóintézetek eredményes és áldozatkész nemesítő munkáját. Flörich Ferenc méhészeti szakoktató, az SZMSZ KB tagja JÓL SZERVEZETT OKTATÁS gyanjáról tartottak előadást. Ismertették a méhészekkel az atka felfedezésének a módját és a gyógyítás jelenlegi lehetőségeit. A továbbiakban foglalkoztak a propolisz és a virágpor termelésével, a gyümölcsfák megporzásával stb. Az utóbbi téma felkeltette a gyümölcstermesztők érdeklődését. Ebből a szemszögből a gyümölcstermesztők kérdéseket tettek fel a méhészeknek. Nagyon jő egy ilyen eszmecsere, mert a fciskertészkedők a permetezés során sok kárt tehetnek a méhekben. Bárcsak hasonló beszélgetésre kerülhetne sor a mezőgazdasági nagyüzemek növénytermesztési ágazatvezetőivel Is. Szaszák László méhészeti szakoktató hanem a többi alapszervezeti gyűlésen is érdemben tárgyaltak. Az utóbbiak természetesen a megelőzés hogyanjával foglalkoztak. A fenti problémák persze nem a méhészet általános hanyatlását, hanem inkább annak a fejlődését tükrözték. A múlt évben az akáctermő körzetekben nagy lendülettel fejlődött a méőhészet. Például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban harminckettő, a trenöíniben huszonhárom, a komáromiban (Komárno) hatvannyolc, a lévaiban pedig negyvenkét új taggal szaporodott a méhészkedők tábora. Amennyiben így folytatódik a helyzet, akkor gyakorlatilag minden méhészkedőt megnyerhetünk szervezetünknek. A taglétszám növekedése kapcsán szóba került az iskolai méhészeti szakkörök munkája is. Pozitívan értékeljük mindazon alapszervezeteinket, amelyek gondoskodnak a iskolai méhészeti szakkörök munkájának elmélyítéséről, s ezáltal az utánpótlás neveléséről. Előfordul azonban, hogy az alapszervezet helyenként nem gondoskodik eléggé az iskolai szakkörök irányításáról. Ez gyakran azért fordulhat elő, mert a tanítók vagy az iskolák igazgatói ezt nem teszik lehetővé. Bebizonyosodott, hogy ezek nem méhészkednek. Ettől eltekintve az iskolai méhészeti szakkörök aktivizálása céljából politikai-szakmai versenyt hirdettek, amely szép sikerrel végződött. Hasonló, jó eredménnyel fejeződött be a méhészkedő iskolások grafikai vetélkedője is, ezért továbbra is ezt az utat követjük a fiatalok megnyerésére. A tanácskozásokon joggal került felszínre a méhészeti eszközök beszerzésének problémája is. Nem vásárolható elegendő kaptár és más fontos berendezés. Ügy tűnik, hogy a kaptárgyártás ebben az évben megoldódik. Csak helyeselni lehet, hogy a tanácskozásokon a méhlegelő lehetőségei is szóba kerültek, azonban azt is tudomásul kell venni, hogy ez a kérdés minden méhész teljes megelégedésére nem oldható meg. A mezőgazdaság, melynek dolgozó népünk élelmezése a fő feladata, az intenzív körzetekben a vándorlásra be nem rendezkedett méhészek javára nem csökkentheti a gabona vagy más tervszerűen meghatározott termények vetésterületét, és bizonyos területet például pohánkával vagy más, méhészeti szempontból fontos növénnyel nem vethet be. Köztudott ugyanis, hogy egyes vidékeken jó nektárhozó növény a repce, azonban ez sem termeszthető minden egyes község határában. E- zért szükséges, hogy a méhészek vándorlásra rendezkedjenek be, és családjaikat elszállítsák a nektárlelőhelyekre. Manapság ez a belterjes méhészkedés egyik feltétele. A fenti pozitívumok mellett felszínre kerültek bizonyos fogyatékosságok is. Ha tehát a jövőben nem hárítjuk el a fogyatékosságokat, azok fékezhetik az alapszervezetek munkájának rugalmasságát. Helytelen például, ha az alapszervezetek némelyike évente csupán három alapszervezeti tanácskozással számol. Az is ritkán fordul elő, hogy a vezetőségi ülést havonként tartják. Kérdéses, hogy a méhészek hogyan értesülnek az őket érdeklő dolgokról, amikor csak ritkán tanácskoznak. Az egyszerű méhészek ugyanis gyakran fordulnak közérdekű kérdésekben központi választmányunkhoz, ami azt bizonyítja, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást az alapszervezet vezetőségétől, vagy pedig nem vesznek részt azon a tanácskozáson, ahol a problematikát érdemben tárgyalták. Semmivel nem indokolható fogyatékosság, hogy aránylag sok méhész nem vett részt az évzáró taggyűlésen. Ebben a tekintetben a múlthoz képest visszaesést tapasztalhattunk. Szükséges tehát, hogy az alapszervezetek vezetőségei minden összejövetelen érdemben foglalkozzanak a tagság aktivizálásával, mert ez szoros tartozéka a méhészet további fejlesztésének. Befejezésül talán még annyit, hogy — az említett rendellenességektől eltekintve — az évzáró tanácskozások pozitívan értékelhetők, hiszen az alapszervezetek sokasága új célok megvalósítására vállalkozott s arra törekedik, hogy 1983-ig, az SZMSZ IV. kongresszusáig szép sikereket érjen el. JURAJ FERENCÍK agrármérnök az SZMSZ KB titkára A Kassa-vidéike (Košice-vidiek) já- f rás Szína (Sena) és Buzita (Buzica) 1 községében a méhészek téli oktatását : a gyümölcstermesztőkkel, a háztáji ] kertészkedőkkel közösen végezték. 1 Szinán három, Buzitán pedig hat kör- 1 nyező község számtalan dolgozója vett ; részt ezen az oktatáson. Az előadások 1 a gyümölcsfák termelésére, gondozó- < sára és a méhészet teendőire terjed- i tök ki. A szakelőadásokat a jelenle- i vők így szívesen és nagy érdeklődés- i sei hallgatták. < Mivel Buzita a Szepsiben (Moldava 1 nad Bodvou) székelő méhészszervezet- 1 hez tartozik, az idén ott is tartottak ! a méhészeknek előadásokat. Szepsiben a varroa-atka méhbetegség továbbterjedése leküzdésének ho-
