Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
zflbnd FöldművES AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1981. MÁJUS 18. * 20. szám * XXXII. évfolyam * ШШШШШШЯЯШШШШШШШШЯШШШШШЯШШШШШШШШШШШШШШЯШШШШШШШШШЯШЯЯШШШШШШШЯШШШШШШШШШШШ* Щ /■>•, .v$ ■' MH niilflMWI Lúcson (Lúč na Ostrove) április végén ünneplőbe öltöztek az emberek. Okkal: a jó nevű szövetkezet az ötéves tervidőszakban elért termelés-fejlesztési sikereiért harmadszor is elnyerte a szövetségi kormány és az SZFSZ KB vörös vándorzászlaját, melyet Bartal Ferenc szövetkezeti elnöknek és Kulcsár Károlynak, az üzemi pártszervezet elnökének Németh Jenő agrármérnök, mezőgazdasági miniszterhelyettes és Ján Hučko, az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának titkára adott át. Riportunk a 13. oldalon olvasható. Fotó: Kádek Gábor ■ Lapunk negyedik oldalán közölt Az úfitómozgalom felendítéséért című Írás azzal foglalkozik, hogy a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium milyen új intézkedéseket hozott a nemzetgazdasági szempontból is fontos újítómozgalom fejlesztése érdekében. ■ Lőrincz Gyula művészetét kezdettől fogva az emberi lét alapfogalmainak belső lényege érdekelte. A lét és a létezés szimbóluméi a művészi tartalom hordozói lettek nála. A művész kézjegye nyomán című írásunk Lőrincz Gyula életművébe nyújt betekintést: megjelent a hetedik oldalon. Ш Három járás egy-egy élvonalbeli szövetkezetében az iránt érdeklődtünk, hogyan akarják a gyakorlatban megvalósítani a pártkongresszusnak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatát. Az elképzeléseket lapunk 12. oldalán Iránytű: а XVI. pártkongresszus határozata címmel tolmácsoljuk. A párt vezette falvainkat a haladás útján Irta: RUDOLF V A N C 0, AZ SZLKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE ház birtokában levő föld térítés nél-Májusban emlékezünk meg Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról. Több mint fél évszázad telt el a történelmi jelentőségű naptól, amikor marxista-leninista eszmékre helyezték az áj típusú párt alapiéit. Ezzel reális lehetőség nyílt arra, hogy teljesüljenek azok a vágyak és remények, amelyekért a forradalmi munkásmozgalom legodaadóbb képviselői harcoltak. A CSKP megalakulása munkásmozgalmunk és nemzeteink történelmének egyik legfontosabbb határkövévé vált. A CSKP hatvanéves tevékenysége és szocielista jelenünk bizonyltja, hogy pártunk igazi élcsapattá, a dolgozók ideológiai és politikai harcának vezetőjévé vált. A CSKP megalakulásától eltelt hatvan év telitett volt azzal a nehéz és áldozatkész harccal, amely a kizsákmányolás, a szociális és nemzetiségi elnyomás megszüntetésére iránynlt. Pártunk a munkásosztály érdekeiért vívott harcban tudatosította, hogy a parasztság szociális helyzetének megoldása alkotja a falu alapvető problémáját. A nyomorban sínylődő, nincstelen mezőgazdasági munkásság és a földnélküli parasztság egyedüli fegyvere a sztrájk volt; az emberségesebb életért. Ez tette szükségessé, hogy a párt úgy közeledjen a parasztsághoz, mint a munkásosztály szövetségeséhez, s mint jelentős forradalmi és politikai erőhöz. Pártunk a tudományos kommunizmus megalapítóinak álláspontjából indult ki, akik hangsúlyozták a parasztság forradalmi mozgalmának fontosságát, a proletárforradalom szempontjából. A CSKP harcának szerves részét képezte a munkás-paraszt szövetség kialakítása és megszilárdítása, mely leginkább a párt mezőgazdasági politikájában realizálódott. Már az I. kongresszus előtt a CSKP végrehajtó bizottsága mellett külön bizottság alakult pártunk agrárpolitikájának a kidolgozására. 1924-ben a CSKP II. kongresszusa Irányelveket fogadott el az agrárkérdésről. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének kialakításában történelmi jelentőségűvé vált a CSKP V. kongresszusa, mely a földbirtokosok és az egykiili kisajátítását tűzte ki célul. A munkásosztály és a parasztság elkötelezett szövetségi politikája Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének tervében is megnyilvánult. Pártunk a nyomorból kivezető utat Szlovákia iparosításában ás a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a növelésében látta. A parlamentben, a sajtóban és az egyéb fórumokon elkötelezetten szállt síkra a dolgozók adóterhének csökkentésért, s azt követelte, hogy az adókkal a tőkéseket, a gyárosokat és a nagybirtokosakat sújtsák. A CSKP megalkuvás nélkül harcolt a parasztság tartozásainak eltörléséért, az új földreform végrehajtásáért és a földnélküliek földhöz juttatásáért. Hazánk felszabadulása után kedvező feltételek teremtődtek ahhoz, hogy új utat kezdjünk a mezőgazdaságban is. A Februári Győzelem után pártunk, mint a társadalom vezető ereje újból bizonyította, hogy egyedül a munkásosztály és a kommunisták képezik azt a társadalmi erőt, amely gyakorlatilag is képes a parasztság problémáinak a megoldására és a boldog jövő perspektíváinak a kitűzésére. A földreform befejezésével megoldódott a parasztság egyik követelése, hogy a föld azé legyen, aki azt megmunkálja. Nem oldódott még viszont a parasztság — főleg a kisparasztság és a volt mezőgazdasági munkások — szociális helyzete. A szétforgácsolt mezőgazdasági kistermelés képtelen volt biztosítani a növekvő élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyagszükségletet — másik oldalon pedig táptalajt biztosított a kispolgári tendenciák erősödésére. Ezért olyan szövetkezeti forma kialakításának szükségessége mutatkozott, amely egybe tudja kötni a társadalom és a parasztság szocialista alapokra helyezett érdekeit. Ezen a téren kiindulópontként szolgáltak azok a tapasztalatok, melyeket a Szovjetunió szerzett a kolhozosításban, a lenini szövetkezetesítési terv alapján. A szocialista mezőgazdaság szempontjából történelmi jelentőségű volt a CSKP IX. kongresszusa, amely a szocializmus építésének fő irányvonalát tűzte ki célul, s ennek szerves részét mint konkrét politikai feladatot a mezőgazdaság szocialista átépítése képezte. A CSKP IX. kongresszusa után a szövetkezetesítés éles osztályharc közepette valósult meg. A falu szocializálása, a kis- és a középparasztság megnyerése a kollektív gazdálkodás érdekében nagyon igényes politikai szervező munkát igényelt. A célok érdekében nagy odaadással dolgoztak a kommunisták, a pártonkivüli agitátorok, a helyi nemzeti bizottságok képviselői és dolgozói. a gyári munkások, de a kis- és középparasztság haladó szellemű képviselői is áldozatkész munkát végeztek. A hatvanas évek kezdetén a mezőgazdaság szocializálása lényegében befejeződött. További új időszak kezdődött — az új szocialista mezőgazdasági üzemek építése és megszilárdítása. Nem volt könnyű ez a feladat sem, de az áldozatkész munka meghozta gyümölcsét. Történelmileg rövid idő alatt sikerült megváltoztatni a mezőgazdaság szociális és gazdasági szerkezetét, sikerült leküzdeni a szocialista ipari termelést és a szétszórt mezőgazdasági kistermelés közötti ellentmondásokat, s egyesíteni a csehszlovák ökonómia szocialista alapját. A volt kis- ás középparasztságböl szocialista társadalmunk új osztálya — a szövetkezeti parasztság formálódott. Ez minőségi változásokhoz vezetett a munkás-parasztszövetségben is. Mezőgazdaságunk szocializálásával megváltoztak a munkakörülmények, emelkedett az életszinvonal s erősödött a szociális biztonság. Átformálódott a szövetkezeti parasztság tudata, megváltozott a falusi lakosság gondolkodásmódja. Ennek legszemléltetőbb bizonyítéka a válságos 1968-as év volt, amikor a szövetkezeti parasztság szilárdan védte a szocializmus pozícióit, « önfeláldozó mindennapi munkával jelentősen hozzájárult szocialista vívmányaink védelméhez, szocialista társadalmunk továbbfejlesztéséhez. Szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésének további célkitűzéseit és feltételeit 1969-ben az áprl* 11*1 plénum határozta meg, amely véget vetett az antiszocialista felforgató erők tevékenységének, melyek igyekezete az 1948 előtti állapotokhoz valá visszatérésre irányult. Pártunk és államunk új vezetőségével — Husák elvtárssal az élen — új sikereket értünk el a mezőgazdasági termelés terén, mely a CSKP XIV. kongresszusa után fejlődésének új szakaszába lépett. A mezőgazdaság ipárosítósábaa fokozatosan felhasználtuk a tudományos-műszaki haladás vívmányait, neveltük a nemzetgazdaság egyes ágazatainak részvételét az élelmiszeriparben. Ezek a törekvések az önellátottság fokozatos biztosításának irányvonalábél eredtek, amelyet a CSKP XV. kongresszusa tűzött ki célul, s а XVI. pártkongresszus újból igazolt, mint elsőrendű össztársadalmi feladatot. A CSKP vezetése alatt elért eredmények világosan mutatják, hogyan változott, lett boldogabb áletünk a szocialista társadalom békás építésének évei alatt. Hála a Szovjetuniónak s következetes békepolitikajának, békés építőmunkánk biztosított. A dinamikus fejlődés Szlovákiában mérhető le a legjobban, amely elme(Folytatás a 2. oldalon) Továbbra is derekas helytállást! Az Igényes tervfeladatok a mezőgazdasági dolgozóktól mindig megkövetelték a derekas helytállást, a szükebb és tágabb értelemben vett társadalmi célok megvalósítását. Ahol ezt szem előtt tartották, ott az eredmények meg is mutatkoztak. Ez persze még azt is jelenti, hogy a termelésben élenjáró gazdaságok munkaközösségei csak úgy juthattak a ranglétra felső fokaira, hogy tökéletes szervezőmunkával, jó irányító érzékkel mozgósítani tudták minden termelőerőt. Természetes, hogy az időjárás nem mindenkinek egyformán kedvez. Ahol azonban jól szervezik a teendőket, ott ellensúlyozhatják az éghajlati adottságok esetleges rendellenségeit is. Az idén azonban volt elegendő idő a mezei munkák sikeres befejezésére, tehát a természetet a társadalmi célok szolgálatába lehetett állítani. Így volt ez a galántai (Galanta) járásban is, melynek mezőgazdasága szlovákiai viszonylatokban az élvonalhoz tartozik. Érthető tehát, hogy minden szinten nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek az elért jő színvonal megtartása érdekében. Ezt a tavaszi mezőgazdasági munkák első fordulójában is tapasztalhattuk. Kolecsányi Dezső agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy a Jó politikai-szervező munkának, tehát a termelők rugalmas felkészítésének köszönhetően nagy lendületet kapott a tavaszi munkák első szakasza s a teendőket mindenhol sikeresen befejezték. Időben földbe került az árpa, a kukorica, a cukorrépa és a többi fontos termény magja. Kukoricát több mint 20 ezer hektáron vetettek s ebből a silókukorica megközelítően ötezer hektárt foglal el. Mindent megtettek az 5,6 tonnás átlagtermés elérése érdekében. Csak természetes, hogy a šoporňai, a zsigárdi (2lharec), a sókszelöcei (Selice), a vágsellyei (Sala) és más élenjáró gazdaságok a tervezett járási átlag túlszárnyalására törekednek s ezt a termelési tervben is kifejezésre Jutatták. — Az idén arra törekedtünk •— említette a jmi fóagronómusa —, hogy túlsúlyban rövidtenyészldejü, tehát 300—400 FAO számú kukorica hibrideket vessünk s ezzel megalapozzuk a jó termésátlagot. Csak kis mértékben vetettük a hosszabb »tenyészidejű fajtákat, mert ezek a korábbi években sok kellemetlen meglepetést okoztak. Ezzel tulajdonképpen az érést követó betakarítás egyenletességét is biztosítottuk. A vágsellyei kooperációs körzet mezőgazdasági üzemei ebben az évben nagy lendülettel valósítják meg a kukoricatermesztés járási célkitűzéseit. A Bábolnia Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer vállalatával (MNK) együttműködve a körzetben 8000 hektáron termesztik a szemes kukoricát. Az ehhez szükséges komplex gép(Folytatás a 2, oldalon)
