Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-09 / 19. szám

RÖVIDEN az állategészségügyi követelményekről Minden tenyésztő azon fára­dozik, hogy megteremtse az ál­latok számára legmegfelelőbb tartási feltételeket. A tenyész­tői munka sikerének megalapo­zásához biztosítani kell a telies értékű takarmányokat, a meg­felelő szállást, és természete­sen a színvonalas gondosko­dást. A nutriák elhelyezése >— az állatfaj specifikus igényeire való tekintettel — a többi pré­mes állathoz viszonyítva na­gyobb igényeket támaszt a hi­giéniával szemben. A nutriatenyésztők túlnyomó többsége egyelőre a hagyomá­nyos kifutős-vízmedencés tar­tási módszert alkalmazza. A medence vize elsősorban für­désre szolgál, de isznak is be­lőle az állatok, meg üríteni is általában itt szoktak, akár­csak a vadon élő társaik. Eb­ből következik, hogy a nutria­­tenyésztéshez sok vízre, jó víz­forrásra van szükség, mert a medence vizét rendszeresen cse­rélni, esetleg folyamatoson ára­moltatni kell. A fentiek ismere­tében bátran kimondhatjuk, hogy azok járnak el helyesen, akik a csörgedeztetéses meden­ce feltöltést választották, mert kevés munkával mindig tisztán tudják tartani a vizet. Sajnos ez a ritkább eset. A legtöb­ben időszakos medencetisztítás­sal és vízcserével oldják meg a problémát. Az ilyen tenyésze­tekben mindig a víztartály nagyságának, az állatcsoport népességének és az évszaknak megfelelő időközökben kell cse­rélni a vizet. A medence vizé­nek minőségére a levegő hő­mérséklete is kihatással van. Ugyanis a nyári forróság ide­iért az állati ürülék a vízben sokkal hamarább bomlásnak indul, tehát a vizet hamarább ki kell cserélni, mint a hű­vösebb időjárású évszakokban. Ebből következik, hogy a nagy melegek idején naponta, más­kor kétnaponként kell friss vízzel feltölteni a medencéket. Általában mindig a víz tiszta­ságából kell kiindulni. A nut­ria ugyanis nem iszik a tisz­tátalan vízből, inkább szomja­zik, ami természetesen nem válik előnyére. A tisztátalan víz táptalajul szolgál a beteg­séget okozó mikroorganizmusok számára. A nutria ürüléke a vízben rövid idő alatt apró ré­szekre bomlik, belekerül a szőrzetbe, nemezesedést okoz, ami rontja a gerezna minősé-­­gét. A sérült állatok sebébe kerülő tisztátalanság gyulla­dást, gennyesedést okoz, ami ugyancsak a prém minőségének rovására megy. A tiszta, hűvös víz lehetővé teszi az állatok számára, hogy a nagy melegek idején kiadós fürdőzéssel véde­títani kell, mert az állatok ösz­­szegyúrják az ürüléket, bepisz­kítják a szőrzetüket, sőt a pad­lóra helyezett takarmányt is. A vízmedencével ellátott ki­futókat is rendszeresen takarí­tani kell. A kifutó padozata le­gyen sima, repedésektől men­tes. A repedésekből nehéz eltá­volítani az' elszórt takarmányt, ami odacsalogatja az egereket, patkányokat, verebeket stb. Ezek pedig élősködőket és fer­tőző betegségeket hurcolhatnak be az állományba. A kifutóból kezzenek a meleg ellen. A nut­ria ugyanis nagyon érzékeny a melegre: ha a szervezete túl­ságosan felmelegszik, egyket­tőre megbetegszik. A medence vizének cseréje alkalmával a környezet higié­niájára is tekintettel kell lenni. A tisztátalan vizet közvetlenül csupán a tisztító állomással összekötött szennyvízcsatornába vagy a gyűjtőmedence csator­nahálózatába lehet kiengedni. Ha a vizet a patakba vagy a folyóba juttatjuk, akkor előbb meg kell tisztítanunk a szeny­­nyeződésektöl. Ilyenkor úgy já­runk el, hogy a medence vizét salakrétegen átszivárogtatjuk, ami felfogja a szennyeződés zö­mét. Néhány tenyésztő ülepítő medencét épített, a benne fel­gyülemlő trágyát szerves trá­gyaként, a vizet pedig tápol­datos öntözésre használja. Néhány tenyésztő vízmeden­ce nélküli állatszállásokon he­lyezte el a nutriát s igen szép eredményt ér el. S persze a dolguk is könnyebb, hiszen nem kell a vízmedence tisztántartá­sával bajlódniuk. A nutria megszokja az itatóberendezést, viszont minden bizonnyal hiá­nyolja a fürdési lehetőséget. És persze a kifutóban ürít, ami ugyancsak gondot okoz, főleg akkor, ha nem rácspadozatú kifutóról van szó, mint a ket­reces tartásnál. A szilárd pado­zatú kifutót rendszeresen tisz­naponta el kell távolítani az állatok által meghagyott zöld­­eleség-maradványokat is. Az ólak pihenőhelyül szolgál­nak, és az ellés is itt megy végbe, ezért a szálláshely tisz­tántartására fokozott gondot kell fordítani. Az ólak falát feltétlenül be kell vakolni ce­mentes habarccsal. Az ólakat időnként fertőtleníteni kell (vegyszer, meszelés). A pado­zatot szintén simára kell készí­teni és úgy, hogy a bejárat fe­lé lejtsen. Így az állatokról le­csöpögő víz elfolyik az ólból, nem nedvesíti be az almot. A nedves alom, illetve az ólba behordott zöldeleség — esetleg ürülék — penészedni kezd, bomlásnak indul. Mindez egész­ségtelenné teszi az ól levegőjét, veszélyezteti az állatok egész­ségét (orr- és szemfolyás, élős­ködők stb.) Az ólak szellőztetését is meg kell oldani. Ennek legegysze­rűbb módja, ha az ólak tetejét kicsit felemeljük és alátá­masztjuk. A ritkán tisztogatott ólban a páradús levegő ser­kenti a letaposodott alom kor-* hadását. Az ilyen alom mér­sékelten felmelegszik és a nutria szívesen üldögél rajta. Tehát — főleg télen — az al­mot ne cseréljük túl gyakran, inkább csak terítsünk rá friss réteget. Az ólak megrongálódott fa­lát azonnal javítsuk meg. Ez­zel kirekesztjük az ólból a rág­csálókat. A rágcsálók (egerek, patkányok) rendszeres irtása (megfelelő mérgezett csalétek kihelyezésével) szintén az ál­lategészségügyi óvintézkedések sorába tartozik. Alapelv, hogy a nutrlákat a többi gazdasági állattól — fő­leg a baromfitól és a serté­sektől — elkülönítve kell tar­tani. Ezzel elejét vehetjük a betegségek áthuroolásának. Ha a sorozatban elmondot­taknak megfelelően fogjuk tartani és tenyészteni a nut­riát, minden bizonnyal örö­münk — és persze hasznunkl — lesz belőle. TOČKA IMRICH, agrármér­nök, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa {♦ «j» «j» **« «£♦ «5» «.j* «£♦ »j* »j« »j» *3* *3* «2» *3* *J« DARABANT ANDRÁS: Tojástól a broüercsirkéig E cím alatt jelent meg Magyarországon a Mezőgazdasági szakmunkáskönyvtár sorozatban egy újabb könyv a baromfi­­tenyésztésről, 15 ezer példányban, a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában, ezúttal a baromfigondozók részére. A könyv —< tartalmánál és korszerűségénél lógva — hasznos ismereteket m-líit о mavnnavdae&oi cvakemhomlf (litlf ez lí Ó n. óc fniükfllá* soknak is, de nem hiányozhat a művelődni akaró kistenyész­­tők könyvespolcáról sem. Tömören tartalmazza az összes tyúktenyésztési ismereteket egyszerű, érthető stílusban megírva és olyan sorrendben, hogy az olvasd könnyűszerrel választ kaphat belőle, ha pl. azt akarja megtudni, hogy naposcsirkéit hogyan nevelje fel vesz­teség nélkül, hogyan fertőtlenítsen, mit etessen stb. A könyv tárgyalja a baromfitenyésztés jelentőségét a világ­élelmezés szempontjából, a tartási rendszereket, állategészség­ügyi ismereteket, a takarmányozás, a hús- és tojástermelés kérdéseit, valamint a termelés gazdaságosságának értékelési módszereit. A könyv függelékként kislexikont tartalmaz, amelyben meg­található a könyvben előforduló szakkifejezések magyarázata. A könyv ízléses kivitelben készült, kemény, színes borítólap­pal. A szöveg és a képek kétszínű nyomással készültek, 200 oldalas terjedelemben és hozzáférhető úron. Csuka Gyei* Népes nutriacsalád Hamar Sándor alsószecsei (Dolná Seč) H»állattenyésztő állományából. Fotó: t—bor >«J*«$»»J**J*»J«43*4J4*J*«$» «J««J««З44?4 43**J*»J*»J«*34434434*3**1****»J**}1 ШШШШNo!Ш1Ш1!ШШ11ПШМ!Ш11ШШНг!1!1ШШ(ЙШ>тШПП11ПП1[!!П!!!3!{1!!1!!!!!П1!1(!1!1Е;1!!!Е!111!1!!П!!!11!!!!1!111!!1111Н!!11!1!!11(1!1111111!!!1!]|!1!11!!11!111!!|!!!1111!;;||!1!1НЕ1!;||И!г!1!|{(!!!1!1!Ш BESZÉLGETÉS, ezúttal az akvarisztikáról A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ott­hon akvarisztikai köre március­ban „Színes élő természet a lakásban“ címmel ötnapos be­mutatót rendezett a művelődési otthon kiállítótermében. Akvá­riumot, különféle díszhalakat már láttam, de egy szakosított kiállítás... Ez csábított. Em­lékszem, néhány évvel ezelőtt összehozott a sors egy lelkes akvaristával, a bajcsi (Bajö) Állami Gazdaság építőcsoport­jának vezetőjével, Kobolka Lászlóval. Tízéves korában vet­te az első díszhalat; amikor megházasodott, húsz akváriuma volt, látogatásom idején pedig százhatvan akváriumban — be­­fogodóképességük megközelítet­te a tizennégyezer litert — ne­velte, szaporította — részben kedvtelésből, a felesége aktív segítségével az apró pikke­Magam Is ezt tettem. Meg persze beszélgettem a kiállí­tókkal. Csóka Péter, a szakkör vezetője, aki „civilben“ a Bős— Nagymarosi vízi erőmű beruhá­zási technikusa, nagy buzga­lommal igyekezett beavatni az akvarisztika rejtelmeibe. Elma­gyarázta, honnan származnak a labirintkopoltyús, a kardfarkú és az elevenszülő díszhalak, ho­gyan kell őket etetni és sza­porítani stb. Végül bemutatta a kiállítás érdekességeit, olyan díszhalakat, amilyenekkel még csak kevesen dicsekedhetnek hazánkban; A magyar nevüket >— megfelelő szakirodalom hiá­nyában nem sikerült felku­tatnom, a latint pedig inkább nem Írom Ide, nehogy a nyom­da ördöge valami kacifántossá­­got csináljon belőle. Később a szakkör tevékeny­sége felől érdeklődtem. Csó-Csóka Péter nagy szakértelemmel beszélt az akvarisztika szépségeiről. hónapvégi összejövetelre hoza­tunk haleledelt, különféle kellé­keket, s a halbörze alkalmá­val ezeket is forgalmazzuk. Az akvarisztika Iránt érdeklődők nevében mondom, örömmel vennénk, ba végre a városban is megnyílna a szakbolt, vagy legalább más boltban kínálnák a legfontosabb kellékeket. — Gondolja, hogy kifizetődő lenne? Tizenöt-húsz ember nem csinál olyan forgalmat... Ki mondta, hogy húsz em­berről van szó? — kapta fel a fejét a szakosított alapszer­vezet elnöke, Csóka Péter. —i Az előadások alkalmával hat4 vannál Is többen szorongunk a nem túl tágas klubhelyiségben. Ha így folytatódik, a nagyte­remben kell megtartanunk az előadásokat. És ha még szak­boltunk is lenne! Már falun Is érdeklődni kezdenek az em­berek az akvarisztika iránt. Az SZKSZ járási bizottsága úgy ha­tározott, hogy felkaroljuk az érdeklődőket. Szakosított alap­szervezetünknek mindenki tag­ja lehet, amíg a lakhelyén nem tapasztalunk olyan érdeklődést, hogy külön falusi szakkört, szakosított helyi szervezetet alakítsanak az akvaristák • ré­szére. Elhatároztuk, hogy a helyt vagy körzeti jellegű, nép­szerűsítő apróállat-kiállításo­­kon ezentúl díszhalakat is be4 mutatunk. Tavaly Kisudvarnok­­ban (Maié Dvorníky) nagy si­kerrel szerepeltek akvaristáink. Bízunk benne, hogy másutt is hasonló örömmel fogadják majd bemutatkozásunkat. (kádek) lyeseket. Mások palántanevelés- 1 hez, szegfűtermeléshez építe- i nek üvegházat, 6 a halacs­káinak teremtett kellemes élet­környezetet. Azt az élményt i azóta sem felejtettem el. Így aztán örömmel eleget tettem a 1 szakkör meghívásának s meg­tekintettem a bemutatót, eltöl­­töttem vagy két kellemes órát a lelkes akvaristák között. Ha jól számoltam, közben tizen nyolc látogató érkezett, ami­ből arra következtettem, a ki­állítás felkeltette a város — és környéke — lakóinak érdeklő­dését. Láttam ősz halántékú bácsit, aki bizonyára az uno­kája unszolásának engedve öl­tözött ünneplőbe. Találkoztam egy fiatalasszonnyal, aki csu­pán azért ugrott be még egy­szer, mert az előző napi láto­gatás alkalmával úgy lekötöt- • te a látvány, hogy elfelejtett haleleséget venni. És láttam.j fiatalokat, gyerekeket is. A suli ' már véget ért, az autóbusz in­dulásáig még volt egy fél órá­juk, hát eljöttek egy kicsit gyönyörködni. ka Péter, valamint Muöka Dali­­mír, a gimnázium tanára tájé­koztattak. Elmondták, hogy a növekvő érdeklődésre való tekintettel két évvel ezelőtt a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége városi szervezete mellett akva­risztikái szakkört, majd szako­sított alapszervezetet létesítet­tek, tizenkét alapító taggal. Később a művelődési otthonban — a filatelistákkal együtt — klubot kaptak, ahol minden hó­nap utolsó csütörtökén össze­jövetelt tartanak. Ilyenkor ta­pasztalatcserével egybekapcsolt szakelőadásokra kerül sor. S persze halbörzét is tartanak szinte minden alkalommal Vannak tapasztalt akvaristáik akik tíz-tizenőt éve tenyészte nek díszhalakat s szívesen át adják ismereteiket a kezdők nek és a haladóknak. Jó kap csolatuk van a brnói állatkert mellett működő akvarisztikai szakkörrel. Az ottani — or­szágos hírű — szakemberek ed­dig alkalmi tanácsadással se­gítették a dunaszerdahelyi ak­varisták munkáját, a jövőben pedig színvonalos előadásokat fognak tartani, hogy még ha­tékonyabban segíthessék bará­taik igyekezetét. — Az akvarisztika kellemes, szép Időtöltés i—: említette Múčka Dalimír. — Mi azonban ennél többre törekszünk. Szak­­szerűségre, minden vonatkozás­ban, hogy a mostaninál sokkal színvonalasabb, országos be­mutatókon is részt vehessünk. Sőt! Szerződéses alapon díszha­lakat akarunk szaporítani a Chovprodukt részére. Az akvarisztika nem min­dennapi hobbi, hol szerzik be a szükséges kellékeket? — ér­deklődtem. f—• A városban egyelőre nin­csen szakbolt, így mindenért be kell utaznunk a fővárosba. A Bratislavában dolgozó tagjaink . útján szoktuk beszerezni, a legfontosabb kellékeket. Pél­dául Méhes József szívességére mindenkor számíthatunk. Tag­jaink beszerzési gondjain úgy i igyekszünk enyhíteni, hogy a Kicsik és nagyok önfeledten gyönyörködtek a szebbnél szebb díszhalakban. Foto: —bor

Next

/
Thumbnails
Contents