Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

1981. január 10. SZARAD FÖLDMŰVES Sikerek, gondok és célok Július Cigánek mérnök erdő- és víz­gazdálkodási miniszterhelyettes arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, ho­gyan teljesítették az irányításuk alá tartozó szervek a hatodik ötéves terv­időszakra előirányzott tervfeladato­kat. Attól eltekintve, hogy az eltelt idő­szak aránylag sok meglepetést oko­zott, 93 ezer hektáron mégis újabb területeket erdősíthettek. Bebizonyo­sodott persze, hogy a rendelkezésre álló faiskolai kapacitás képtelen meg­termelni a kiültetéshez szükséges jó minőségű facsemetéket. A miniszté­rium tehát a jövőben korszerű, nagy­üzemi technológiára alapozott faisko­lák hálózatának a kialakítását szor­galmazza. Az eltelt öt évben az erdőgazdasá­gi vállalatok több mint 30 millió köb­méter ipari és tűzifát termeltek ki. Ez indokolttá tette újabb területek fásítását. Az erdő azonban nemcsak és nem kizárólagosan a fakitermelés céljait, hanem egyben az élő környe­zet részeként a természet szépségét, a dolgozó ember pihenőhelyét is szol­gálja. Ezért időszerű a sokkal na­gyobb területek fásítása, mint ami­lyen évenként kivágunk. A most kiül­tetett facsemetékkel tehát már az utánunk következő nemzedékekre gon­dolunk és ez a helyes. A múltban arról is sok szó esett, hogy a teherszállító járművekkel hoz­záférhetetlen erdőkben hatalmas mennyiségű tüzelőanyag vész kárba. Az energiahordozók, valamint a szi­lárd fűtőanyagok készletének ikimerít­­hetősége és áremelkedése előtérbe helyezte az erdők minden fatermé­sének ésszerű hasznosítását. Ez szükségessé tette a korábban hozzá­férhetetlen területek úthálózatának a megépítését. Az eltelt öt esztendőben Szlovákia erdeiben ezer kilométernyi úthálózatot hoztak létre, hogy az er­dei gépjármüvek zavarmentesen szál­líthassák a kitermelt fát. Az erdei munka köztudottan nehéz. Egyre kevesebben vállaltkoznak rá. Ez szükségessé teszi a műveletek jelen­tékeny hányadának a gépesítését, vagyis az új termelési technológia meghonosítását. Erre a célra a tárca korszerű berendezéseket és eszközö­ket vásárolt. A minisztérium a vízgazdálkodás­ban főleg a folyók és más élővizek tisztasága felett őrködött, és újabb vízterületek létesítésére törekedett. Szlovákiában az utóbbi öt évben négy olyan víztárolót létesítettek, amelyek­ben több mint 360 millió köbméter kristálytiszta víz tartalékolható, egy­részt emberi fogyasztásra, másrészt ipari célokra. Az eltelt öt évben a népgazdaság különféle ágazatai egymilliárd köbmé­ternél jóval több vizet használtak fel. Ez a vízmennyiség nagyrészt szennye­zett állapotban került vissza a kör­forgásba, csak bizonyos hányada lett megtisztítva. Ez azzal magyarázható, hogy bár az utóbbi esztendőkben több víztisztító rendszer készült el, mint az előző tervidőszakban, s a célnak megfelelően működött, a beruházási tervet azonban nem sikerült az elő­irányzatoknak megfelelően megvaló­sítani. Az építőipar ezt azzal indokol­ta, hogy a vízgazdasági célokat szol­gáló rendszerek kivitelezésére nem rendelkezik megfelelő kapacitással. Emiatt a szennyvíztisztító állomások építési feladatát a tárca mint beru­házó csak foghíjasán teljesítette. Az Erdő- és Vlzgazdasági Minisztérium tehát a hatodik ötéves tervidőszakban a tervezett feladatok közül csupán a szennyvíztisztítók beruházásaival ma­radt adósa a társadalomnak. A többi feladatot kitűnően teljesítette, vagy magasan túlszárnyalta. A hetedik ötéves tervidőszakban tovább folytatják a Dunai VIzierőmű építését, az Ipoly alsó szakaszának, továbbá a Slaná és a Garam folyók vízrendezési munkálatait, hogy meg­védjék a közeli lakott területeket az árvizektől, s egyben újabb földterüle­tek szabaduljanak fel mezőgazdasági művelésre. A kitermelt ipari fnanvag gazdasá­gos felhasználása érdekében a hete­dik ötéves tervidőszak záró éveiben elkészülnek a feldolgozó kapacitások s ezzel párhuzamosan teljesen be­szüntetik az ipari faanyagok nyers­anyagként! külföldre való szállítását. Külföldre csak feldolgozott termékek kerülhetnek, š ez népgazdasági szem­pontból nagyon előnyös. A népgazdasági terveknek megfe­lelően a tervidőszakban több mint öt százalékkal kell növekednie a fakiter­melésnek mint korábban, és mintegy százezer hektáríj telepítenek be a fa­csemetékkel. —hai— A Mránra nwgvaMsttasa kutosfetadat! Habár új esztendőt Írunk, s vala­mennyi gazdaságban az idei, vala­mint az ezt követő évekre előirány­zott feladatok megvalósítására irá­nyuló intézkedések kerültek a figye­lem homlokterébe, mégsem árt visz­­szapillantani az elmúlt időszakra. Számvetést tenni az elért sikerekről, a felmerülő hiányosságokról. Mérle­gelni, miben rejlenek a tartalékok, melyek kiaknázása a további fejlő­dését segítheti majd elő. Hiszen csak akkor léphetünk majd előbbre, ha a múlt tapasztalatain okulva igyekszünk valóra váltani az előttünk álló célki­tűzéseket. A CSKP XV. kong­resszusa kulcsfon­tosságú feladatként tűzte ki célul a gabonatermelés fej­lesztését, a szeme­sekből való önellá­tottság fokozatos elérését. Arról, hogy hogyan sike­rült a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üze­meinek megvalósí­tani a gabonaprog­ramot, s milyen feladatok várnak a jövőben e népgaz­­daságiiag döntő je­lentőségű cél meg­valósításában, P i n­­t é r Jozef mérnök, a jmi tervezési osz­tályának vezetője és T e r b á к Zol­tán agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető tájé­koztattak. Az elmúlt öt esztendő mérlegelésé­nek eredményei világosan jelzik, hogy a gabonafélék termesztésében jelen­tős előrehaladás történt a járás gaz­daságaiban. A gabonatermelésben elő­irányzott tervfeladatot százhét száza­lékra teljesítették. Ez annyit jelent, hogy öt év átlagában a tervezett mennyiséghez viszonyítva 41 ezer 1B4 tonnával több gabonát termeltek. A nagy termöképességfi fajtáknak, a tö­kéletesebb agrotechnikának, a jobb tépanyagpótlásnak, a nagyteljesítmé­nyű gépek bevetésének köszönve a hektárhozamok növekedése nagyobb volt az előirányzottnál, s a tervezett negyvenhét mázsás átlaggal szemben 51,50 mázsa átlagtermést értek el. A gabonatermelés fejlesztéséhez el­sősorban azok a gazdaságok járultak hozzá, amelyek öt év átlagában hat­van mázsán felüli hektárhozammal dicsekedhettek. így például a vágfü­­zesi (Vŕbová nad Váhom), a csicsói (ČiCov), az ímelyi (Imef), a gútai (Kolárovo), a martosi (Martovce), a csallôkôzaranyosi (Zlatná na Ostro­ve), a naszvadi (Nesvady) és a lak­­szakállasi (Sokolce) szövetkezet. Sajnos, a szemes kukorica termesz­tése nem hozta meg a várt ered­ményt. A célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, részben objektív, rész­ben szubjektív okokból. Számottevő terméskiesést jelentett az 1976-os és a tavalyi év, amikor a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében csupán harmincöt, illetve negyvenki­lenc mázsa átlagtermést értek el. A szubjektív tényezők közül mindenek­előtt a korai és a középkorai hibri­dek hiánya említhető. De a komplex gépesítés és a vegyszerezés terén fel­merülő nehézségek is jelentősen hát­ráltatták a kukaricatermelés gyorsabb ütemű fejlesztését. A járás mezőgaz­dasági üzemei hiányolták a megfelelő vetőgépeket, az ekéket, a vegyszerek­ből pedig a fűgynmok irtására szol­gáló gyomirtószereket. Az említett kedvezőtlen tényezők következtében a szemes kukorica gyenge termést hozott. A tervezett 52,6 mázsás átlagtermés helyett csak negyvenkilenc mázsás átlagtermést ártek el. A termesztésben előirányzott feladatot csupán nyolcvanhárom szá­zalékra teljesítették. A kukoricater­melésben felmerülő hiányosságok je­­entősen hátráltatták a gabonaprog­­rem sikeres megvalósítását s öt év Itlagában a szemesek termelésében kitűzött tervfeladatot csupán 96,5 szá­zalékra teljesítették. Az előbbi évek elért eredményeihez viszonyítva erre az ötéves tervidő­szakra kitűzött feladatok lényegesen gényesebbek. Megvalósításuk szüksé­gessé teszi a belterjes termesztési nódszerek maradéktalan érvényesíté­sét és a minőségi munkát. Hiszen a árásban a szemesek termőterülete isökken, ezzel szemben a termelés növekszik. Ezt az intézkedést a vetés­­orgó szerkezeti változása tette szük-Feromoncsapdák a szőlészetben A modrai Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomáson a szőlömolyok repülésmentének követésére harmadik éve alkalmazzuk a feromoncsapdákat. A kísérleti ered­ményekről a Szabad Földművesben többször beszámol­tunk, azzal, a céllal, hogy a feromonoscsapdák mielőbb meghonosodjanak a gyakorlatban. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a tar­ka és nyerges szőlőmolyok előrejelzésére megfelelő mennyiségű feromoncsapdát. biztosított erre az évre. Szükségesnek tartjuk, hogy az elmúlt év folyamán szerzett legújabb tapasztalatokat ismertessük olvasóink­kal. A feromoncsapdák nagyüzemi alkalmazásának két menetének fontos követésére az egyes területeken mind­két szőlömolyt vonzó feromoncsapdákból hármat-hármat kell üzemeltetni. Három feromoncsapda fogási eredmé­nye sokkal pontosaőb információt nyújt a lepkék repü­lésének kezdetéről, annak kicsúcsosodásáról és a re­pülési időszak tartalmáról, mint egy vagy két csapda alkalmazása. A második fontos tényező az, hogy a fe­romoncsapdákat milyen magasságban rögzítjük az ültet­vény dröthuzalára. Ezzel a kérdéssel hazánkban ezidá­­ig még nagyobb arányban nem foglalkoztak és a kül­földi szakirodalomban is csak szórványosan találunk rö­vid utalásokat. E kérdés tisztázására 1980-ban kísérletet végeztünk. A feromoncsapdákat a föld felszínétől 40—80—120 cm-es magasságban rögzítettük. A csapdákat erősen rögzítet­tük a huzalhoz, hogy a nyílások irányát a szél ne vál­toztassa. A kísérleti eredmények meglepőek voltak. A közeljövőben a gyakorlatban is alkalmazott Stuttgart- Stauffer féle — két műanyag virágcserép jől készült — csapdák az első lepkenemzedék repülése folyamán a 40 cm-es magasságban rögzítve jelentősen több lepkét fogtak, mint a magasabban elhelyezettek. A második lepkenemzedék repülésének időszakában pedig a leg­több lepkét a 120 cm-es magasságban rögzített csap­dákban találtuk. A kísérletből levont következtetés ér­telmében a nagyüzemi védekezésre szolgáló csapdákat tavasszal 40 cm-es magasságban rögzítjük. Az első lep­kenemzedék repülését követően 100—120 cm-es magas­ságra helyezzük át. A feromoncsapdák elhelyezési magasságára vonatkozó tapasztalatok csak egy éves kísérleti eredményeken ala­pulnak. Ezért más időjárási \körülmények, illetve ter­melési viszonyok mellett az eredmények eltérőek lehet­nek. Valamennyiünk számára hasznos volna, ha a jö­vőben minél több szőlőtermelő gazdaság saját adott­ságai között határozná meg a csapdák optimális ma­gasságát s a szerzett tapasztalatokat velünk is kö­zölnék. Renczés Vilmos, okleveles gazda fejlesztése a 120—150 kilogramot. Maximálisan 500 kiló NPK-hatónyagot célszerű adagolni hektáronként. CUKORRÉPA-TERMELÉS ÖNTÖZÉSES FELTÉTELEK KÖZÖTT I E termelési rendszer keretében a cukorrépát a kukoricatermelő körzet­ben 48 ezer hektár területen fogjuk termelni. 1985-ig mintegy húszezer hektár terület öntözésére nyílik lehe­tőség. Az alapterület nagysága szin­tén kétszáz hektár, s azzal számo­lunk, hogy el kell érni a 44 tonnás átlagos terméshozamot és a 15,3 szá­zalékos cukortartalmat. Az öntözés — feltételeiftk között — 20—30 százalékkal növeli a gyökér­­termést és jelentős mértékben hozzá­járul a termésnagyság állandósításá­hoz, még a csapadékszegény kukori­catermelő körzetben Is. Belterjes ön­tözési feltételek között el kell érni a 100—110 ezer egyedszámot hektáron­ként. RÉPAMAG.-TERMELÉSI RENDSZER Ez a termelési rendszer a komplett gépesítés biztosításával ezer hektár területre terjed ki. Az alapterület nagysága 200 hektár. A répamagter­­melésre e rendszer keretébem a kuko­ricatermelő körzetben kerül sor. Az új technológia a cukorrépa nyá­ri vetésén alapszik. Azzal számolunk, hogy a kézi munkát teljesen mellőz zük, a termelést nagyobb területekre összpontosítjuk, ami lehetőséget ad a gépek összpontosítására és jobb ki használására, a magvak betakarítás utáni alaposabb kezelésére, a vető mag minőségének javítására és a ter­melés hatékonyságának fokozására Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az új technológia érvényesítése növeli a répamag-termelés kockázatát (a növények kifagyását), ezért évente 100 százalékos tartalékkal kell szá­molnunk. Külföldi, főleg magyarországi ta­pasztalatok alapján a vetés legmeg­felelőbb időpontja augusztus elseje és tizediké között van, 50 cm-es sor­távolságra. Nagyon fontos, hogy a magvak még augusztusban kicsírázza­nak, ezért csapadékszegény időjárás előfordulásakor a vetést 20—30 mm-es öntözés előzze meg. A fagyállóság fo­kozása érdekében a sorokat ősszel tanácsos feltölteni. A betakarítás kombájnnal végezhető. HOGYAN TOVÁBB? A jövőben a legfontosabb feladat­nak a vetőmag minőségének javítását tartjuk. Míg nálunk sok esetben 70 százalékos csírázóképességű vetőma­got is használunk, addig a fejlett ré­patermelő országokban általában a 90, sőt nem ritkaság a 95 százalékon felüli csírázóképességű, genetikailag egycsírájú vetőmagot részesítik előny­ben. Az új cukorrépa-termelési technoló­giák, rendszerek bevezetése nagyban függ a gépi ellátottságtól és a szak­emberek felkészültségétől. A hetedik ötéves tervidőszakban azzal számo­lunk, hogy mezőgazdaságunk 250 ma* gajárő gépet kap, amely alkalmas lesz a cukorrépa vetésére, sorközi művelésére és egyelésére. Ha a talajadottságok, az éghajlati és biológiai tényezők megfelelőek, öntözési feltételek között a cukorré­pa öszspontosítása a szántóterület 16 százalékára Is kiterjedhet, ami a je­lenlegi területeknek kétszeresét jelen­ti. A hetedik ötéves tervidőszakban el kell érni az átlagos 10 százalékos koncentrációt. Továbbra sem lehetünk elégedettek az öntözőkapacitás bővítésével. A he­tedik ötéves tervidőszak végéig a nyugat-szlovákiai kerületben 14 ezer, a közép-szlovákiaiban 500, a kelet­­szlovákiai kerületben pedig mindössze 450 hektár cukorrépaterület öntözésé­re nyílik lehetőség. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy ez a terület 20 ezer hektárra növekedjen. A munkaszervezés színvonalának e­­melésére a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mint eddig, mert tapasztalataink szerint jelentős mértékben befolyásolja a termésnagy­ság alakulását. A cukorrépa-termelés során is számolni kell a kooperációs kapcsolatok érvényesítésével, különös tekintettel a betakarítási munkálatok gyors ütemű végzésére és a szállítási harmonogram következetes betartásá­ra. A szervezési intézkedések jelentős részét a mezőgazdasági üzemekben úgy kell érvényesíteni a mindennapos gyakorlatban, hogy az az Időtervek betartásában és a jó minőségű munka elvégzésében is kifejezésre jusson, s lehetőség nyíljon a mulasztók fele­­lősségrevonására. A cukorgyárak a cukorrépát az idei kampánytól kezdődően — új adásvé­teli kapcsolatok és új Csehszlovák Szabvány alapján — cukortartalom szerint vásárolják fel. Ennek során a Diószegi (Sládkovičovo) Cukorgyár eddigi tapasztalatait is figyelembe vették. 1990-ig azzal számolunk, hogy a cukorgyárak a répát mindössze 36 szilárdított aljazatú felvásárló telepen veszik át, ebből tíz a cukorgyárak­ban lesz. A cukortartalmat a jövőben a diószegi, šurany-i, rimaszombati (Ri­mavská Sobota), terebesi (Trebišov) és a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) cukorgyárban állapítják majd meg. A hetedik ötéves tervidőszakra ér­vényes cukorrépa-termelési rendsze­rek a hazai és külföldi tudományos­­kutató munka eredményeit tükrözik. Meggyőződésem, hogy bevezetésükkel sokat tehetünk a haladó cukorrépa­termelés fellendítéséért! JOZEF MUDROCH agrármérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának főagronómusa Й tásnak fontosságához mérten, hasonló rangra emelkedik a fehérjeprogram is, amelynek keretében az eddiginél nagyabb teret biztosítanak főleg a hüveselyek, de az olajosnövények, a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a szőlő termesztésének is. A gabonafélék termesztésében — az ötéves tervidőszak végére — hat szá­zalékos növekedéssel számolnak. A búzatermesztésben jóval kisebb lesz a növekedés aránya, csupán 3,8 száza­lékos, ezzel szemben előtérbe kerül a sörárpa termesztésének gyorsabb flte­­ímely 7,7 százalékkal i A fajtakísérletek eredményei jó szolgálatot tehetnek a fajtaösszetétel helyes megválasztásában Fotó: —blm növekszik az előbbi időszak valóságá­hoz viszonyítva. A hetedik ötéves tervidőszakban a szemes kukorica termesztése kerül a figyelem homlokterébe. Habár a ter­mőterület hozzávetőlegesen a jelen­legi szinten marad, a múlt év valósá­gához viszonyítva a termést — 1985-ig — tizenkilenc százalékkal növelik. Ez annyit jelent, hogy öt év alatt járási átlagban el kell érni az 58,3 mázsás átlaghozamot hektáronként. E igényes feladat sikeres megvaló­sítása érdekében kidolgozták a kuko­ricaprogram távlati tervét, amely több konkrét intézkedést foglal össze. A kukoricaprogram megvalósításának gerince az agrotechnikai intézkedések tökéletesítésén alapul. Ennek értelmé­ben valamennyi gazdaságnak fokozott figyelmet kell szentelnie a talajelőké­szítésnek, a tápanyagpótlásnak, a vegyszerezégnek, a betakarítási vesz­teségek csökkentésének, de nem utol­só sorban a betakarítás utáni keze­lésnek is. Vagyis a szemes kukorica termelésében is teljes mértékben ér­vényesíteni kelt a belterjes termesz­tési módszereket, amelyek a legújabb tudományos-műszaki ismereteken ala­pulnak. A tudományos ismeretek szé­les körű gyakorlati érvényesítése vé­gett megteremtették az együttműkö­dést a Nyitrai Mezőgazdasági Főisko­lával. Természetesen, a kukoricaprogram eredményes végrehajtásához számta­lan kérdés megoldásra vár. A legége­tőbb problémát a megfelelő hibridvá­laszték biztosításában látják. A járási mezőgazdasági igazgatóság három gazdaságban öt éven át fajtakísérle­teket folytat, a legmegfelelőbb hibri­dek kiválasztása érdekében. Ezen túl­menően több gazdaság saját klspar­­ceilás kísérletekben próbálja ki az adottságoknak megfelelő hibrideket. Az eredmények pontos képet adnak azokról a hibridekről, amelyek meg­felelnek a járás adottságainak s egy­ben nagy hektárhozamot nyújtanak. Persze, beszerzésük nem a járás gaz­daságain múlik. A megfelelő hibridek mellett továb­bi fontos követelmény a szükséges gyomirtószerek biztosítása is. A kuko­ricaprogram megvalósítása szükséges­sé teszi a komplex gépesítés megol­dását. Mindenekelőtt a vetőgépek, a betakarítás utáni kezelésre és a ku­­koricaszár begyűjtésére alkalmas gé­pek, de nem utolsó sorban a nagy teljesítményű ekék biztosítását. Az anyagi-műszaki feltételek meg­teremtése mellett nem lehet figyel­men kívül hagyni az emberi tényezőt sem. Az igényes célok megvalósítása érdekében a mezőgazdasági dolgozók­nak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az agrotechnikai fegyelem­re, a meglevő gépi eszközök hatékony kihasználására, a műtrágyák és a vegyszerek célszerű, gazdaságos al­kalmazására, mert e tekintetben még jelentős tartalékok vannak. Klamarcsik Mária agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents