Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 2. szám
14 ----------------------------------------------------------------------------------------SZABAD FOLDMCVES_______________________________________________ 1981. ]anuár 10. ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ Az SZMSZ alapszervezeteinek évzáró taggyűléseit január és március hónapban, tehát a CSKP XVI. kongresszusa, valamint pártunk hatvanéves jubileuma előkészületeinek jegyében tartjuk. Szükséges, hogy minden méhészeti alapszervezetünkben erre az eseményre jól felkészüljenek. Szövetségünk szerkezetében az alapszervezetek nagyon fontos helyet foglalnak el. Azokban valósulnak meg a szervezeti élet legfőbb megnyilvánulásai. Évente politikai és szakmai jellegű előadásokat szerveznek a tagság oktatására. Arra törekednek, hogy a társadalmi és az egyéni érdekek érvényesítése terén összhang legyen. Társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály élcsapata a CSKP, a társadalmi érdekszervezetek tagsága részére tág teret biztosított a kedvtelés széles körű kibontakoztatásában. Szövetségünk alapszervezeteiben ez a méhek tenyésztésében, gondozásában és szeretetében jut kifejezésre. Ugyanakkor a méhészet gyakorlati haszna bizonyos végtermékek és nyersanyagok formájában, továbbá a növények megporzásában az egész társadalom javát szolgálja. Évzáró taggyűléseink beszámolói értékelni fogják az eltelt két esztendő eredményeit. Az új vezetőség és az ellenőrző bizottság megválasztásával párhuzamosan az SZMSZ KB 7. ülésének az irányelveiből kiindulva a következő időszakra munkaprogramot dolgoznak ki. Ha tudatosítjuk, hogy szövetségünknek 139 alapszervezete van, és esetenként 7—IS tagból álló vezetőséget és 3—5 tagú ellenőrző bizottságot, majd (meghatározatlan időre) szükség szerint helyi és körzeti bizalmit választanak, rögtön láthatjuk, hogy új tisztségviselők százai, sőt ezrei kapcsolódnak majd be a zajló élet forgatagába, a méhészet ügyének szolgálatába. Gondolok itt főleg azokra, akik szabad idejüket feláldozva önként vállalják ezt a munkát. Napjainkban tehát alapszervezeteinkben arra kell törekedni, hogy olyan személyeket jelöljenek a vezetőségbe, akik a méhészeti gyakorlatban a legjobb eredményt érték el, A „Méhészet“ rovatban a múlt év ** folyamán néhány vitaindító cikket is közöltünk. Talán mondani sem kell, hogy szakavatott munkatársaink erre vonatkozó törekvését helyeseljük, és a továbbiak során is szükségesnek tartjuk. Ezzel is segíteni kívánjuk a méhészek sokrétű fejlődését. Tudjuk ugyanis, hogy a fejlődés tulajdonképpen örök mozgás. Az élővilág közössége az egyszerűtől a bonyolultig dialektikus egységben fejlődik. Ez a folyamat tehát nem tekinthető lezártnak, mert végtelen. Nem az a célunk, hogy kiragadjuk az élővilágból annak ősi tartozékát, vagyis a méheket és sorjában levezessük fejlődésüket egészen a mai napig. Erre kevés hely áll rendelkezésünkre. Akit azonban ez érdekelne, vegye elő a fejlődéstörténeti irodalmat és tanulmányozza. Mi pedig megmaradunk az eszmecserék sok mindent kikristályosító témájánál. Minden eszmecserének van bizonyos közérdekű, általánosítható háttere. Gondolatokat ébreszt több emberben. Ez persze a törekvésnek csupán az egyik célja. Nem elegendő ugyanis, hogy tudomásul vegyük a jerenségeket. Áz is szükséges, hogy véleményünk nyilvánításával közvetlen s jellembeli jó tulajdonságokkal maximális tekintélyt élveznek, s ennek kapcsán az egész alapszervezet munkájára kedvező hatást gyakorolhatnak. Az alapszervezet csak így lehet akcióképes, s ha minden a maga útján halad, akkor a szervezet elnyerheti a nem méhészkedők sokaságának a rokonszenvét, továbbá a hnb és az NF maximális támogatását. Ezt főleg azért hangsúlyoztam, mert a múlt választási időszakban néhány alapszervezetünk munkája a kelleténél gyöngébb, némelyiké pedig tartózkodó volt. Ezekben csak a titkárok és a gazdasági ügyeket intéző vezetőségi tagok fejtettek ki némi tevékenységet. Persze, az ilyen alapszervezetek munkájáról keveset tudott a községek lakossága. Számtalanszor ösztönöztük őket, hogy illenék beküldeni a jelentéseket, a szocialista felajánlások adatanyagát, az állami támogatásról szóló elszámolást, és egyéb írásbeli jelentéseket a központi választmánynak. Szövetségünk szervezeti életében nem kis problémát jelent, hogy nagyon kevés a fiatal. Emiatt nincs megfelelő létszámú kádertartalékunk. Igaz, hogy az iskolai méhészeti érdekkörökben eléggé sok fiatal szerzett méhészeti alapismereteket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek csak felnőtt korban kezdenek méhészkedni. fgy szakismeret tekintetében egy bizonyos ponton megrekednek, mert hát közben az élet megy tovább__ Ezért főleg azokat kell megnyerni az új vezetőségbe, akik ha idősebbek is, de a múltban kifogástalanul betöltötték a tisztséget, és a szervezet javára dolgozni akarnak. Képesek mozgósítani másokat is, a kollektív feladatokra. A vezetőségben számolni kell olyan tapasztalt és jó eredményt elérő méhészekkel is, akik korábban nem voltak tagjai a választmánynak, de hajlandók a köz javára dolgozni. Ott persze, ahol a szervezetben fia falok is vannak, természetesen azokat is be kell kapcsolni a vezetőségi tisztségekbe, hogy az idősebb méhészek mellett elsajátítsák a vezetés művészetét, hiszen bizonyos időn berészesei legyünk az eszmecseréknek. Persze ne csak két-három ember vitázzon egy-egy szakmai kérdéscsoportról, hanem népes kollektíva. Csak a sok vitázó bölcsességével válhat az ügy valóban közérdekűvé. Az eszmecserére, vagyis a gyümölcsöző vitára okot adó írások szerzői rendszerint kész témákat adnak köz-Kell az eszmecsere! re, hogy többen is hozzászóljanak. Persze, a hozzászólók ne idézeteket közöljenek az eredeti cikkből. Szükségtelen ugyanis, hogy ugyanazt kétszer, esetleg többször leközöljük, hiszen amúgy is szűkre szabott a hély. Elegendő, ha valaki megírja, hogy milyen véleményt alkotott lapunk valamelyik számában piegjelent ilyen vagy olyan című cikkéről, és felsorakoztatja érveit. Seniki nem hibáztatható, ha ugyanazt a témát más oldalról, de helyesen közelíti meg. Nem az a célunk, hogy uniformizáljuk a nézeteket, hanem az, hogy a végeredmény kiforrott legyen. lül nekik kell majd átvenniük a stafétabotot. Szükséges, hogy a tagság minden vezetőségi tagtól, de az ellenőrző bizottság tagjaitól is megkövetelje az optimális aktivitást. A vezetőségbe olyan személyeket jelöljenek, beleértve az ellenőrző bizottság tagjait is, akik közismerten jó tulajdonságokkal rendelkező példás emberek, nem követtek el semmilyen kihágást. Csak ilyen emberek lehetnek az alapszervezetek élén jók és közkedveltek. Az ellenőrző bizottságoknak őrködniük kell afelett is, hogy rendben legyen a szervezetek pénzügyi gazdálkodása, de arra is ügyelniük kell, hogy az alapszervezetekben valaki nem kap-e állami támogatást jogtalanul, vagy pedig nem titkolják-e el a fertőző betegségeket. Arra is vigyázniuk kell, az alapszervezetben a pempőtermelés feladatát arányosan határozzák meg. Lehet, hogy többen más társadalmi szervezetekben, például a hnb-kben aktívan dolgoznak és nem akarják magukat túlságosan leterhelni. Ezért azt hihetik, hogy túlzottan igényesek az általam felsorolt kritériumok. Szükséges tehát, hogy mindenhol alaposan mérlegeljék a helyzetet, és megismerjék az alapszervezet tagságát, mert csak így lehet kiválogatni a vezetőségbe a legjobbakat, legaktívabbakat. Az évzáró taggyűlések kedvező lehetőséget nyújtanak arra is, hogy értékeljék azon áldozatkész vezetőknek sokéves tevékenységét, akik esetleg egészségi okok miatt már nem vállalhatják a vezetőségi tisztséget. Sokan közülük nehéz szívvel válnak meg a mozgalmas vezetőségi tisztségektől, ezért bánjunk velük emberi módon, ne keltsük bennük azt az érzést, mintha fölöslegesekké váltak volna, hanem továbbra is számoljunk önzetlen, jóhiszemű segítségükkel. A múlt választási időszak elemzését kössük össze a legaktívabb méhészek munkájának az értékelésével is, adjunk nekik elismerő oklevelet, tárgyi jutalmat stb. Ugyanezt tegyük a jubiláló méhészekkel és vezetőségi tagokkal is. Ezeket szövetségünk legmagasab kitüntetésére javasolhatjuk, mert megérdemlik. Csupán azért elevenítettem fel mindezeket, hogy az évzáró taggyűlések előkészítése, de főleg lefolyása minél kedvezőbb légkörben történjen és szövetségünk, mint a Nemzeti Front tagja munkájával még nagyobb tekintélyt szerezhessen. Juraj Ferenöík agrármérnök, az SZMSZ KB titkára és megfeleljen a társadalom érdekelnek. Ismét lezártunk egy sikereiben gazdag tervidőszakot. A hetedik ötéves tervidőszak azonban a méhészet szempontjából is igényesebb a korábbiaknál. Ez teszi indokolttá, hogy a teendőkre alaposan fel készül jünlk. Hatékonyabban, körültekintőbben, minőségileg jobban szervezzük az alapszervezetek munkáját. Gondolunk itt az alapszervezeti élet tudatos formálására, a méhészek politikai és szakmai nevelésére, a taggyűlések beszámolóinak névre szóló tartalmasságára, de a vezetőségi tevékenység lényeges javítására is. Szükséges tehát, hogy az alapszervezeti évzáró taggyűlések gyümölcsöző eszmecserék, építő viták fósumai legyenek, mert csak így általánosíthatják a jó tapasztalatokat. A siker azonban csak akkor lehet teljes, ha a beszámolók mélyre hatolnak és feltárják a szubjektív jellegű fogyatékosságokat, nem csomagolják be azokat az objektív oikok ki nem bogozható felismerhetetlenségébe. Az eszmecserék csak így segíthetik elő a soron levő tervidőszak munkaprogramjának sikeres megvalósítását. —hai— A méhészeti szaklapokban, továbbá a napi sajtóban elég gyakran olvashatjuk, hogy csökkenőben van a méhcsaládok és a méhészek száma. Ez sajnálatos, mert a méhészet a mezőgazdaság fontos tartozéka. Ezen sürgősen segíteni kellene, mert nemcsak minket ér károsodás, hanem a természetes környezetet és a társadalmat is. A korszerű agrotechnika nem nagyon kedvez a méhészetnek. A kártevők elleni vegyszeres küzdelem nagyon sok hasznos rovart kipusztított, amelyek korábban a virágok megporzásában segédkeztek. Amit tehát eddig elmulasztottunk, azt aránylag könynyen helyrehozhatjuk, mert a mezőgazdaságnak nincs még egv olyan ágazata, amely kevesebb időt és fizikai erőt igényelne, mint a méhészkedés. Nem szükséges hozzá drága pénzért kialakított méhes, azonban vándorkocsí sem, amilyet a modern világban sokan használnak. Elegendő hozzá az egyszerű kaptár. Összegelhetjük akár hulladékdeszkáből is a alábbi méretek szerint: Vegyük a 150 cm hosszú, 60 cm széles és 80 cm magas méretet. Ennek megfelelően ládát készítünk mei nek a fenekén három milliméteres sűrűségű drótháló van. Ennek a ládának lehet négy lába, vagypedig ráhelyezhetjük két kis bakra. Ebbe belehelyezünk — három méhcsalád részére — három egyszerű ládikót fenék és tető nélkül, elhelyezzük a kereteket és máris készen áll három méhcsalád részére a lakás. A ládikók közötti üres részt ősszel száraz falevelekkel tömhetjük ki. A ládát elhelyezhetjük a kert valamelyik sarkában a belételepített rajokkal együtt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a méhek a virágok megporzásával tízszer annyi hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, mint amennyi mézet elszedünk tőlük, akkor sem szabad közömböseknek lennünk, s ezt a jó tulajdonságot Jii kell használni. Ha nem így cselekszünk, akkor semmibe vészük a méhek hihetetlen szorgalmát és magunk károsodunk. Eddig nagyon sok méhcsalád elpusztult a vegyszerek oktalan használata miatt. Kis gondoskodással azonban ezt is elkerülhetnénk. Ha például az agronómusok időben értesítenének bennünket a permetezésről, akár 24, de 48 órán keresztül bezárva tarthatnánk a méheket nagyobb probléma nélkül. Csupán elegendő vízről kellene gondoskodnunk, mert levegő elegendő juthat a kaptárba az alsó szellőzőn keresztül. Hrabár Jenő Szenvedélyes méhész Tizenöt kaptár lakozik a szilvafák árnyékában. A késő őszi délutánon csend és nyugalom uralkodott a kaptárak körül. Az erdőn-mezőn már nem díszlett a virág, ami előcsalogatta volna a kaptárak lakóit. Kevés mézet gyűjtöttek tavaly. Kevés volt a napfény is, de sok az eső. Etetni kellett őket, mert a méh társadalmi érték. Kovács Albert szörppel töltötte fel az etetőket. Amikor befejezte a műveletet, leültünk egy fatönkre. Beszélgettünk. Albert bácsi elmondta méhésszé válásának rövid történetét. — Hogy mikor kezdtem? Régen. Egy tizenöt évvel ezelőtti nyári napon méhész apósomnak kirajzott egy méhcsaládja a körtefára. Idős kora miatt engem bízott meg a raj befogásával. Bekötözte a kezeimet, fejemre méhészsisakot tett. Nagyon féltem a méhcsípéstől, de összeszedtem minden bátorságomat, és felmásztam a fára. Sikerült ép bőrrel megúsznom a dolgot, ami önbizalmat adott. A rajt befogtam, amelyet az apósom nékem ajándékozott. S Így történt, hogy továbbvittem a családi hagyományt. Ezzel az egy családdal kezdtem, erről szaporodót tizenötre. Az első kaptárt vásároltam, a többit magam készítettem. Ez a munka is sok örömet ho-Kovács Albert, a szenvedélyes méhész zott. Megrendeltem pár szaklapot és vettem néhány sz3kkönyvet is, hogy tapasztalathiányomat némi szaktudással ellensúlyozzam. -9 A maga számára mit jelentenek a méhek: a pénzt, kedvtelést, vagy időtöltést? — Elsősorban is kedvtelést és sok örömmel végzett munkát. Szenvedélyemmé vált a méhészkedés. Nagyon örülök, hogy egy véletlen során megismerkedhettem a méhekkel. Sokat tanultam tőlük: rendet, pontosságot, gerincességet, nyugalmat stb. Szabadidőm nagy részét a méheím gondozásával töltöm el. Ha ránézek a röpnyílásra, már viselkedésükről meglátom, hogy rendben van-e minden odabenn, vagy történt valami rendellenesség. Albert bácsi kőműves és Rozsnyón (Rožňava J lakik. Egy ezüstérmes szocialista brigád tagja, kiváló szakember. Fiatalabb kollégáinak gyakran továbbadja intelemként hitvallását, hogy ne a mestert dicsérjék meg, hanem az elvégzett munka minősége dicsérje meg a mestert. A „mestert“ érdeklik a világesemények, s ugyanúgy szükebb környezetének mindennapi történései. Az újítások és jó ötletek mielőbbi gyakorlati alkalmazásának a híve. Kedveli a társalgást, a vitatkozást és segíti embertársait. Őszintesége, szókimondása tiszteletre méltó. Univerzális ember: fóliát, házat épít, gyümölcsfákat olt, és autót vezet. Ért a forrasztáshoz, az ácsmunkához és még sok egyébhez. ♦ Késő ősz volt. Pihentek a méhek. Tavaszig csend a világuk. Nem fognak hiányozni? — Dehogyisnem. Leginkább azoknak az óráknak a hiányát fogom érezni, ^amelyeken harmonikus ösztön-életüket, fejlett társadalmukat és példás munkamegosztásban zajló életüket figyeltem. Ilyenkor megnyugodtam, felfrissültem, kikapcsolódtam a mindennapok örökös civilizációs stresszhatása alól. Felálltunk a mohás fatönkről, s körülsétáituk a kertet. Érdeklődve hallgattam, amit rajongva mondott a méhek természetjutalmazta titokzatos sajátosságairól: — Csodálatba ejt fáradozásuk — mesélte kedvvel — ahogyan a kaptárokat kiszellőztetik, és csak tűnődöm a méhésztársadalom tökéletes összhangján, amit a dolgozó-, őrző-, virágporhordó stb. méhek közös munkája hoz létre. Sokszor elnéztem a kaptár előtt lejtett nyolcasalakú táncukat, amelyből a nektárért Indülő társaik megtudják a virágokhoz vezető útirányt. Nézd csak meg egyszer, hogy milyen tökéletes sejteket „gyártanak“. Építményeik matematikai pontosságához talán csak az ősi hangyacivilizációk ismeretes munkamegosztása mérhető. Tudom, hogy az állatvilág egy magasabbrendű emlékezetszerü értelemmechanizmusa munkálkodik a méhcsaládokban. S arra gondolok, hogy mindegyikük a kaptár közös akaratának engedelmes végrehajtója. — Itt nem élhet egyetlen méh sem ‘ gőgös magányban — toldotta meg a gondolatot a méhészközösség tanulmányozója. — A méhek törzse bármiféle nehézségekhez alkalmazkodni tud. Az emberiség sok mindent elleshetne tőlük: tudományt, munkaszeretetet, szorgalmat. Korcsmáros László Szövetségünk központi választmányának 7. ülésén ismertettük a jelenlevőkkel az Elnökség, s a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság két plénum közötti munkájának az eredményeit, az 1981-es évi költségvetés tervezetét; az évzáró taggyűlések politikai előkészítésének jelentőségét; a járási egyeztető bizottságok munkájának irányelveit, továbbá a szövetség központi választmányának 1981-re szóló munkaprogramját. A plénum в. és 7. ülése közötti időszakban az Elnökség behatóan foglalkozott a CSKP KB 18. és az SZLKP KB októberi plénumán elfogadott irányelvekkel, s kihangsúlyozta, hogy a szövetség munkáját ennek megfelelően kell továbbfejleszteni. Szükséges, tehát, hogy alapszervezeteink évzáró taggyűléseit már a CSKP KB 18. plénumának a szellemében szervezzük. A beszámoló jó áttekintést nyújtott az Elnökség munkájáról. Ismertette a méz- és pempőforgalmazás múlt évi kedvező sikereit, s egyben ízelítőt adott a 8. ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítéséről is. Ürömmel nyugtázhattuk, hogy mind a múlt évben, mind a hatodik ötéves tervidőszakban magasan túlteljesítettük a méz és a pempő eladási tervét, s ez Szlovákia méhészetének nagy érdeme. Kimagasló sikereket értünk el a mezőgazdasági növények megporzásában is. A beszámoló azonban a hetedik ötéves tervidőszak célkitűzéseivel is érdemben foglalkozott. Fontos népgazdasági feladatnak minősítette a méhállomány további szaporítását. Ennek megfelelően Szlovákiában 1985- bcn négyszázezer családra kell szaporítani az állományt. Mézből 2900, pempőből pedig 400—500 tonnát kell juttatni a központi alapokba. Ugyanekkor a múlt évi 68 ezerről 1985-ben százezerre kell növelni a vándorlásra berendezett méhcsaládok létszámát, hogy azokat rugalmasan kihelyezhessék a virágzó növényekhez. A soronlevő öt évben a szalatnyai (Slatina) körzeti méhészeti teleprőil 1000 méh anyát kell eladni a megrendelőknek és a královái méhészeti telep építésével ötven személy részére férőhelyet kell készíteni, hogy ott a kiránduló méhészeket és a turistákat az év minden szakában elszállásolhassuk. , Értékelte a beszámoló a szakbizottságok munkáját is. Ennek kapcsán bírálóan boncolgatta a nevelői tevékenység s a méhészeti termékek feldolgozásának a fogyatékosságait. A jövőben tehát ezen a téren is akad elegendő tennivaló. Arra is rámutatott a beszámoló, hogy az alapszervezetek munkastílusa esetenként nem megfelelő. Gyakran a központi választmány tagjainak kellett beavatkozniuk, hogy néhány alapszervezetünk vezetősége eleget tegyen alapvető kötelességének. Végül a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elemző jelentése, majd a vita következett. A tanácskozást a határozati javaslatok ismertetése és jóváhagyása után lezártuk. J. F. гека я c,/ . It .T t j 1 1 '(-i B täüäiU 56 Iíí; *■ ,• ' j i? fea ■»VfctäS ? Miről tárgyaltunk?- * 1 ■ > S * • ‘ 2 Я** I
