Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 18. szám
1981. május 2. ,SZABAD FÖLDMŰVES. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ЁЩТЁВОЬ Korea a gazdasági felemelkedés útján Ä Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban az Idén nagy figyelmet fordítanak a vlllamosenergla-lpar fejlesztésére, hogy kielégíthessék a növekvő ipari szükségleteket. Vízerőművek, hőerőművek és más típusú erőművek építésével teljesítik azt a feladatot. Az erőforrások nagy részét az idén is a szén- és az ércbányászat fejlesztésére fordítják, és nagy jelentőséget tulajdonítanak a fém- és vegyipar biztonságosabb nyersanyag- és energiabázisának megteremtésére. A mezőgazdaságban a távlati cél továbbra is a 15 millió tonnás gabonaszint, közvetlen cél pedig az évi kilenc és fél millió tonnás eredménye. Tavaly, bár az időjárás nem kedvezett, bő termést arattak le, a gabonatermelés elérte az eddigi legmagasabb szintet, az 1979. évit. Nagy figyelmet fordítanak a lakásépítésre. (Népszabadság) Takarékosság a mezőgazdaságban A magyarországi mezőgazdasági üzemek miniszteri rendelet értelmében állami támogatást kapnak az energiatakarékos raktározási és takarmányozási megoldások megvalósítására. 1985-ig a felhasznált kukorica kétharmadát a nagyüzemek szárítás nélkül tárolják, s ilyen állapotban használják fel a sertéstenyésztésben és a szarvasmarha-hizlalásban. A szárítás nélküli tartósítást a gazdaságok az elmúlt időszakban kísérletezték ki. A tapasztalatok igen kedvezőek. A közelmúltban mintegy félmillió tonna kukoricát tartósítottak a nedves módszerrel, és ezzel a költségeket alig ötödére csökkentették. A módszer széles körű elterjesztésével évente százezer tonna tüzelőolaj takarítható meg, ennek értéke egymiliárd forint. A tervek szerint 1985-ig a gazdaságok berendezkednek a szalmahulladék, a kukoricaszár és az erdőgazdasági fahulladék kazánokban történő elégetésére. Ezzel további 300 ezer tonna olaj takarítható meg. A bérén-* dezések első példányai Agárdon, Balmaújvárosban és Bábolnán már működnek, és jó eredményeket érnek el velük. Az idén újabb típust próbálnak ki a Dalmandi Állami Gazdaságban. A tapasztalatok alapján Magyarországon megkezdik a mezőgazdasági kazánok gyártását. (MTI) Bővülő kapcsolatok Franciaországban intenzív kampány után lebonyolították az elnökválasztás első fordulóját, s az április 26-i választás első két győztese két hét múlva méri öszsze erejét, hogy eldőljön, ki kerül további hét évre az államfői székbe. Külföldön is nagy érdeklődés kísérte a kampányt, egyrészt azért, mert Franciaország nem éppen alárendelt szerepet játszik a nyugati közösségben, másrészt pedig azért, mert az 1958 óta érvényes jelenlegi alkotmány nagyon széles jogkört biztosít a köztársasági elnöknek, sőt az arisztokrata származású és ezzel kapcsolatban a régi szokásokhoz megrögzötten ragaszkodó Valéry Giscard d’Estaing, a jelenlegi elnök esetében már „monarchikus jogkört“ is emlegetnek. Az elnökválasztási kampány valóban a harc jegyében zajlott le. Az elnöki tisztségre pályázó elnöknek szembe kellett néznie politikája bírálóival, nemcsak a politikusokkal, hanem a széles néptömegekkel is. Háromnegyed millió a munkanélküliek száma, vagyis a produktív életkorú lakosság hét és fél százaléka. További, negatív jelenségek kísérik, mint a frank elértéktelenedése, az infláció, a nemzetközi olajválság behatása stb. A kilátástalanság és meddő várakozás az, ami a francia dolgozó tömegeket mozgásba hozza. Radikális változásokat szeretnének, de ezek csak halványan körvonalazódnak. A lényeg az elnökjelöltek programjainak összehasonlításából tűnik ki. Giscard d’Estaing, akit a heves bírálatok ellenére is a legesélyesebb jelöltnek tartanak, tompítva a bírálat élét, a béke megőrzését, külpolitikai téren a párbeszéd folytatásét, gazdaсстинжяшяиав——■»i ľ m у я Ä Szovjetunió — a kitermelési feltételek rosszabbodásának ellenére —« a tavaly elért „magas szinten“ fogja tartani 1981 és 1985 között a KGST- országokba irányuló kőolajszállításait, és a tervidőszakban csaknem 400 millió tonna „fekete aranyat“ exportál nekik. Nagy volumenű szállításokat irányoz elő a Szovjetunió a baráti országokba vasércből, vaskohászati hengereltárukból, fából, színesfémből, pamutból, vegyi árukból és más cikkekből is, gép- és berendezésexportjának értéke pedig — az előző tervidőszakhoz viszonyítva — 40 százalékkal fog emelkedni és eléri a 35 milliárd rubelt. A Szovjetunió és a többi KGST-ország kölcsönös áruszállítársainak értéke a most kezdődött ötéves tervidőszakban csaknem 40 százalékkal, 260 milliárd rubelre nő. (Mezsdunarodnaja Zsizny) Lézertelefon Szovjet—Észtország fővárosának, Tallinn-na'k számítóközpontját nagykapacitásúén, megbízható módon kívánták összekötni a központot felhasználó intézményekkel. A problémát lézer távközlési vonalak kiépítésével oldották meg. így az adatok továbbításához nincs szükség kábelekre, vezetékekre, mert az információkat modulált lézersugár szállítja. Ez a központ és a felhasználók között megfelelően beállított tükrökről visszaverődve történik. (Naoka i zsizny) A múlt év a világgazdaság szempontjából a második világháború óta a legrosszabb év volt, s az idei sem lesz jobb. Ezt jósolja a legfejlettebb tőkés országokat tömörítő szervezet, az OECD szakértői közössége. A világgadaságban uralkodó hűvös időjárás valamilyen formában minden gazdaságra hat, csak a szuperbajnok japán ipar javít majd pozícióin. Az egymást követő kőolaj- és pénzügyi sokkok sokasága jelzi, s az ipari országok vezetői is kénytelenek bevallani: nem ismernek semmiféle csodagyógyszert azokra az egyre súlyosabb problémákra, amelyekkel manapság találkozunk. A Keynes által a harmincas évek válságára ajánlott megoldások nem alkalmazhatók a nyolcvanas évek új típusú válságára. A Milton Friedman-féle chicagói iskola liberális módszereibe vetett hit megalapozottságát a legkevésbé sem Harc az elnöki székért sági téren 1985-ig egymillió új munkahely megteremtését ígéri. Óvatosságból persze kikötötte, hogy azzal a feltétellel, ha az ország energetikai függetlensége erősödni fog s a vállalatok versenyképesek maradnak Ezzel merőben ellentétes, noha a konkrét hazai viszonyokból indul ki Georges Marchais kommunista elnökjelölt programja. Ebben két év alatt másfél millió munkahely biztosítását ígéri mélyenszántó társadalmi és gazdasági reformok mellett, melyek elősegítenék a gazdaság fejlesztését, az ország javára szolgáló aktív külpolitika folytatását. Programja röviden: nagy demokratikus reformok a baloldali egység alapján. Má?thais programja osztályharcos politikából indul ki: azzal szemben, hogy Giscard d’Estaing gazdasági reformjait mindenkor a nagyipar, a tőkés vállalkozók állami pénzelése révén képzelte, a kommunista program elevenébe vágna a kapitalistáknak, nem az állammal fizettetné meg az igazságosabb gazdasági berendezéseket. Ebben van a leglényegesebb különbség a reformgondolatok között. . Említenünk kell a három nagy esélyes között szereplő szocialista Mitterand programját is, mely általában a jobboldali szociáldemokrata reformerek jellemző komolytalan ígérgetéseiként hat. Meglepő önteltsége, hogy az egyedüli esélyes jelöltnek tartja magát, természetesen számítva a baloldal egységére, melynek nevében igényli a kommunisták szavazatait, ugyanakkor kijelenti, hogy baloldali győzelem esetén a kommunisták nem kapnak tárcát a kormány* ban. Ami a jelenlegi elnök külpolitikáját Illeti, kétségtelenül voltak érdemei a kelet-nyugati kapcsolatok rendezésében. Ennek egyik bizonyítéka, hogy megháromszorozódott a szovjet-francia kereskedelem volumene, széles körű tudományos és kulturális együttműködés folyik a két ország között- Brezsnvev elvtárs állapította meg a XXVI. pártkongreszszuson, hogy „jóllehet nem értünk egyet Franciaországnak a nemzetközi színtéren végrehajtott valamennyi akciójával, kapcsolataink az enyhülés nagy jelentőségű tényezőjét jelentik“. Giscard elmarasztalható amiatt, hogy időnként enged a Nyu* gat-Európára nehezedő amerikai nyomásnak, például a nukleáris politikában, ám külpolitikájának Jobboldali bírálói Párizs afrikai kudarcai miatt az egykori francia imperialista beavatkozási politika csődjét róják fel neki. A francia szavazók tömegeinek most tehát dönteniük kell a jelöltek programjaiban tartalmazott alternatívák mellett. A közeli heteit megmutatják, helyesen választoítak-e. LÖRINCZ LÁSZLÓ ■нвшшмппмннмннявяпс látszanak igazolni Nagy-Britannia és Izrael példái. A gazdaságok destabiUzáciőjának legfontosabb tényezője az Idén is a kőolajárak emelkedése: januárban 10 Nincs csodaszer A TŐKÉS GAZDASÁG KOMOR KILÄTÄSAI százalék, illetve két év alatt 160 százalék. Egy hordó olaj jelenleg 32—41 dollárba kerül a világpiacon. Az idén is várható a kereskedelmi mérlegek hiányának további növekedése, esetleg újabb pénzügyi zavarok, valamint a világméretű kereskedelmi verseny kiéleződése. A fejlett nyugati országok nemzeti össztermelésének növekedése az idén lényegében a zéró közelében marad, s a pénzromlás — némileg emelkedve — a tíz százalék fölött mozog. A munkanélküliek létszáma túllépi a 25 milliós küszöböt. A Reagan-kormány hivatalba lépését követően halvány fellendülés vér* hatö, de ez csupán az első negyedév végéig tart a hitelfeltételeket gátló rendkívül magas (évi 20 százalékos kamat miatt). Ez közvetlenül sújtja az autóipart, az építőipart és tova* gyűrűzve a kohászatot, a vegyipart, az építőanyag-ipart stb. Az amerikai munkanélküliek száma nyárra eléri a hét és fél — nyolc milliót. A leggyengébb formát továbbra Is Nagy-Brltannia és Olaszország mutatja. Termelésük tovább csökken, és magas marad az inflációs ráta Is: A munkanélküliség — amely mindkét országban külön-külön ts elérte a kétmilliót — újabb rekordokat dönt. (Le Nouvel Observateur) иаиииаамамотмхмшотата—мамаииаишашмииачавиамм Mmsio A nemzetközi helyzetet jelenleg a béke- és a szocializmus erői, valamint az enyhülés ellenzői közötti ellentétek kiéleződése jellemzi. A nemzetközi légkör romlásáért a felelősség az imperializmust, lényegében az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli. Ök azok, akik már a hetvenes évek második felétől minden lehetőt elkövetnek a nemzetközi kapcsolatok javítását szolgáló enyhülési folyamat aláásásáért, vagyis elleneznek minden olyan lépést, amely a fegyverkezés korlátozásához, a nemzetközi biztonság megszilárdulásához vezetne. Az amarikai imperializmus ebben a törekvésében hű szövetségesekre talált a Kinai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, Teng Hsziao-ping köré tömörülő nacionalistasoviniszta csoportban, a Szovjetunió és a világszocializmus, vagyis a társadalmi haladás veszélyes ellenségében. A béke és a társadalmi haladás elleni imperialista-maóista szövetségnek jelenleg arra irányul a törekvése, hogy a nemzetközi politikában és a haderőfelkészültségben megváltoztassa a nemzetközi erőviszonyokat az USA és Kína javára. Mint azonban ismeretes, az amerikai imperializmus és a kinai vezető körök egyetértése más vonatkozású kérdésekben nem ilyen egyértelmű. Erre utal az USA elnökének, REAGAN- nek már az elnökválasztási kampány idején elhangzott nyilatkozata is. Reagan ngyanis kijelentette, hogy bár híve a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok fejlesztésének, de fel akarja újftani a Tajvanhoz fűződő hagyományos kapcsolatokat, fgy az 1979-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat is. Ez a nyilatkozat zavart keltett a kínai vezető körökben és az amerikai—kínai kapcsolatokban is. Ugyanis, mint ismeretes, Kínának nincs szándékában lemondani Tajvanról, mert azt a Kinai Népköztársaság részének, egyik tartományának tekinti, s így távlatilag számol annak az anyaországhoz csatolásával. Ennek ellenére nem lehet számolni azzal, hogy az USA iránti kínai politikában belátható időn belül döntő fordulat történik. Ez elsősorban is azzal magyarázható, hogy a kínai vezető körök a szovjetellenességre épülő külpolitikájukban az Amerikai Egyesült Államok fejlett hadiparában mellőzhetetlen tényezőt Iáinak és arra számítanak, hogy háborús konfliktust robbanthatnak ki az USA és a Szovjetunió, illetve a szocialista közösség országai között. Az USA és Kfna közeledésének fő mozgatúja — amit feltételezéseink szerint a Reagan-kormány is számításba vesz — a két ország kormányköreinek az a törekvése, hogy gyengítsék a szocialista világ fő erejét, a Szovjetuniót; hogy gátolják a szocialista országok békepolitikájának és az enyhülési folyamatnak elmélyülését; hogy a létező szocializmus nemzetközi méretű befolyását gyengítsék. Ugyanakkor mindkét fél ki akarja használni a másikat sajátos érdekeinek érvényesítésére, arra, hogy a partner rovására előnyös helyzetbe kerüljön; hogy a partner rovására és annak segítségével megalapozhassa hegemonista törekvéseit. Az amerikai imperializmus uralkodó körei arra számítanak, hegy ha Kínát sikerül az imperialista célokért aktivizálni, az Egyesült Államok újra a világ csendőrének szerepét játszhatja a nemzetközi politikában. Ezért állást foglalnak a kínai hadsereg felfegyverzése és modernizálása mellett, s főleg azt a törekvést segítik, hogy Kína mielőbb növelje a Szovjetunió és a további szomszéd országok ellen irányuló atomfegyvereinek számát, atomhaderejének hatásfokát. S az amerikai kormánykörökben már jó ideje nem idegenkednek attól a gondolattól sem, hogy az imperializmus katonai erejének növelése céljából létrehozzák az USA és a KNK katonai-stratégiai szövetségét. Az Amerikai Egyesült Államok konzervatív vezető körei abban az illúzióban ringatják magukat, hogy az amerikai—kinai szövetséggel semlegesíthetik a Szovjetunió nemzetközi szerepét, s így az egész világon érvényesíthetik az imperializmus érdekeit. _ A szovjetellenességre épülő amerikai—kínai kapcsolatok távlati fejlődésére azonban több tényező kedvezőtlen hatással is van. Az egyik ilyen tényező az, hogy ebben a két országban jelenleg két különböző társadalmi rendszer létezik. Az persze Gondolatok az amerikai-kínai kapcsolatokról igaz, bogy mindkét rendszernek jellemző vonása a hegemóniára törekvés, a békeelienesség és az antiszocializmus. A szocialista termelési viszonyok deformálódása a Kínai Népköztársaság gazdasági életének nagymérető hanyatlásához vezetett, s hogy ez a deformáció, amely mindjobban kiterjed a politikai és a kulturális életre, vagyis a társadalmi felépítmény széles skálájára, hová vezet, amikor Kínában a különböző irányzatokat képviselő csoportok között hatalmi harcok folynak — nehéz megmondani. Kína jelenlegi vezető köreinek az a törekvése, hogy a szovjetellenesség alapján az USA-val szövetségre lépjenek, azt a célt követi, hogy Kína belátható időn belül a világ harmadik központjává váljon. Lényegében a kínai vezető körök ki akarják használni az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződő szovjet- és szocializmusellenességre épülő szövetségüket Kina gazdaságának és katonai erejének modernizálására. Távlati szempontból azonban ez a törekvés nincs összhangban az amerikai elképzelésekkel, mivel a gazdaságilag és katonailag erős Kína a világuralmi célokat követő Amerikai Egyesült Államoknak veszélyes ellenségévé válhatna. S bár a jelenlegi időszakban a kínai rakéta- és atomfegyverek a Szovjetunió és Kína egyes szomszédai ellen irányulnak, a jövőben azonban számolni lehet azzal is, hogy Kina interkontinentális rakétarendszere veszélyezteti majd az Amerikai Egyesült Állalmokat is. Ezért feltételezhető, hogy ez a körülmény távlatilag hatással lesz az amirekai—kínai kapcsolatok alakulására. A kínai—amerikai kapcsolatok távlati alakulására kedvezőtlen hatással lehet az is, hogy a kínai politika —, amely a jelenlegi időszakban az ázsiai-csendesoccáni térségre vonatkozólag az amerikai—kinai érdekek összhangját hirdeti — valójában olyan nemzetközi kapcsolatok kialakítására irányul, amelyekben a Kínai Népköztársaság töltené be a vezető szerepet. Ez a törekvés is elleniében van az amerikai tervekkel, vagyis az USA hosszú távú programjával, amely az említett térségben politikai befolyásának és katonai erejének növelésére irányul. Az persze tény, hogy a kínai vezető körök szovjefellenea magatartása és az a szándéka, hogy az USA-val valamilyen megegyezésre jussanak, megkönnyíti a két ország közeledését. Ez a közeledés azonban az USA részére semmi rendkívüli előnyt nem hozott. Tehát nem járult hozzá nemzetközi pozícióinak megszilárdulásához. Ugyanakkor azonban a kinai vezetés ezeket a kapcsolatokat a lehető leghatékonyabban igyekezett kihasználni nagyhatalmi politikájának érvényesítésében. Ez a körülmény pedig feltételezhetően tömöríti majd az Amerikai Egyesült Államok azon erőit, amelyek azt a nézetet vallják, hogy az amerikai—kínai katonai-stratégiai együttműködést nagyon meg kell gondolni. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy az amerikai imperializmus a legfőbb ellenségének a Szovjetuniót tartja, de ugyanakkor tudatosítja azt is, hogy a Szovjetunió a legfontosabb tárgyaló partnere. Az amerikai és a szovjet viszonyulásnak ez a kettős jellege természetesen kihatással van az amerikaikínai kapcsolatok alakulására is. Az is kézenfekvő, hogy ha a maóista vezető körök az imperialista államok segítségével akarják modernizálni Kína gazdaságát és hadseregének felszerelését, akkor a közeljövőben nem lehet várni az USA-hoz fűződő kapcsolataik lényeges módosulását. Peking külpolitikájának és kapcsolatainak nyugati irányú orientálódása azonban az imperializmustől való függőség elmélyüléséhez, ez pedig törvényszerűen Kína belső viszonyainak kiéleződéséhez vezet. Még akkor is, ha az imperialista államok vezető körei azt a nézetet terjesztik, hogy szükségük van egy gazdaságilag és katonailag erős Kínára. Ugyanis Kínában vannak olyan erők, amelyek már tudatosították, hogy az imperializmus kinyilatkoztatásai, jószándékúnak tűnő Ígéretei soha nem voltak és nem is lesznek összhangban poli* tikai céljaival, gyakorlati intézkedéseivel. Annak ellenére tehát, hogy jelenleg a szovjetellenesség, a béke és a világszocializmus, vagyis a társadalmi haladás elleni összeesküvés szövetségre ösztönzi az amerikai és a kínai kormányköröket, a két nagyhatalom között olyan rivalitás van és olyan elválasztó tényezők hatnak, amelyek távlatilag éles ellentétekhez, konfrontációhoz vezethetnek. Ezek a hosszú távon érvényesülő és haté belső és külső tényezők a kínai—amerikai kapcsolatok elmélyítésének törvényszerű, illetve objektív ellenzői. S a tények arra is utalnak, hogy a Teng Hsziao-ping köré tömörült kínai vezetők imperialista érdekeket szolgáló lakájpoiitikája, amely a békére, a világ biztonságára és a nemzetközi légkör enyhülésére rendkívül nagy veszélyt jelent, képtelen leküzdeni az elmélyült belső ellentéteket és olyan megoldást találni, amely összhangban lenne Kína о bjektív szükségleteivel, a kínai nép létérdekeivel, PATHŰ KAROLY
