Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-02 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 2. Alapkérdés: Mikor érdemli ki egy brigád az elismerést, a feljebbjutást? „A FÉNYTÖRÉS bonyolult, érdekes, szemet gyönyörködtető látvány. A szép ívben szárnyaló vízgömböcské­­ken táncoló napsugarak milliónyi tö­résszöge az emberi fcem előtt meg­eleveníti a színskála alapelemeit, a sárgát, a zöldet, a 'kéket, a pirosat. Ennek a jelenségnek van egy gyö­nyörű, romantikus hangulatú kifeje­zése: szivárvány ...“ Az idézett gon­dolatok nem akkor születtek, amikor — történetesen — egy hatalmas szi­várványt pillantottam meg az égbolt horizontján. Az én szivárványom kicsi volt és szerény, mely egy —. fólia sátrak melletti — szórópisztoly haj­­szálvékonyságú vízrétegén képződött. Amikor ebben gyönyörködtem, a fizi­kai jelenség születésén kívül más is eszembe jutott. A szivárványtól né­hány tíz méterre dolgozó, palántákat ápoló asszonycsoport „törésszögeinek“ sokasága: Volt közöttük ugyanis olyan, aki hat gyermek anyja, a má­sik egy álmodozó fiatalasszony, aki távúton végzi a mezőgazdasági közép­iskolát, s volt itt nagymama is, akit esténként három unoka vár haza. Ezek a törésszögeik — a változó élet-Zigó Augustin — a brigád egyik kiváló tagja — munka közben célok, felfogások, életmódok, — a kö­zös munka örömében, gyümölcsében egyesülnek. Hogy ez az együttes mun­ka, mit hoz a szövetkezetnek, a köz­nek, történetesen a családnak, hogy ez a — ismét hangsúlyozom — közös munka mennyiben van értékelve? — erre kerestünk feleletet. A SZOCIALISTA BRIGÁD, amelyik az ábraháml Dudváh nevet viselő szö­vetkezet négyhektáros fóliakertészeté­ben tevékenykedik, 18 női, és két fér­fi dolgozóból tevődik össze. A kollek­tíva 1975-ben alakult, s a múlt évben „érdemelte iki“ a szocialista brigád címet. A szövetkezeti vezetők, a nö­vénytermesztési főágazatvezető a cso­portról a megelégedettség hangján szólt: Ezek a lányok, asszonyok olyan munkalendülettel, hozáértéssel végzik feladataikat, amilyen nem minden munkaszakaszon észlelhető. Persze a „véleményszondázás“ közben más is elhangzott: az például, hogy a cso­port nem kapja meg azt, amit — őszinte szóval élve — megérdemel... ■ ■■■■ A PALÁNTÁZÁS bizony nem tarto­zik a legkönnyebb munkák közé. Hogy bírja ezt .derékkal“? — szóltam László Annhához, aki idősebb kora ellenére is talán- a legfürgébben he­lyezte földbe a fejlett növényeket: — Megszoktam már — felelt Lász­­lóné, — tudja én már 16 éves korom óta a szövetkezetben dolgozom, így az ember a nehezebb munkát is jól bírja. A kezöetl években a munkakö­rülményeink nagyon rosszak voltak, később változott a helyzet. A fizetéssel, a jutalmazással elége­dett? — Nem panaszkodhatom. A férjem is itt dolgozik, traktoros, így a két jövedelmi forrás szépen hoz a ház­hoz. Én úgy érzem, hogy az anyagiak vonalán nem is lenne probléma, azon­ban a munka erkölcsi értékelése bi­zony ... Lászlóné mellett Lichnerné szorgos­kodott. ö három fiú édesanyja, egye­dül neveli gyermekeit. Feletteseitől megtudtam, hogy bár elég komoly családi gondokkal küzd, mégis a leg­aktívabb dolgozók közé tartozik.-A szombati, a vasárnapi műszakokat ed­dig még sohasem hagyta ki. Lichner­né, kolléganője szavait ezzel bővítette ki: — Korábban nem telt el egyetlen év sem anélkül, hogy nem mentünk volna kirándulni. Az összetartást iga­zolta a kirándulásokon való százszá­zalékos résztvétel is. A múlt évben már nem vettünk részt ilyen közös akción. Szerintem nagy kár, mert ez­zel gyengül a kollektíva, vesztik a kedvüket az emberek... A másik fóliasátorban egy kerti­­traktor pöfékelt, ami mögött kis asz­­szonycsapat ültette a palántákat, a víztől átitatott földbe. A rövid pihenő alatt beszélgettünk. Míg az asszonyok némileg kifújták magukat, sok min­den kiderült. Például az is| hogy Zá­­noviáková Anna, Ležovičová Emília és Paráková Ľudmila nemrég Zemianske Sady-ban egyhónapos kertészeti tan­folyamon vett részt. Arra a kérdé­semre, — hogy ez iránt az iskolázás iránt volt-e érdeklődés, vagy ezt a három személyt is úgy kellett „be­lökni“ a mélyvízbe, az asszonycsapat szinte kórusban válaszolt: „Tizen­egyen jelentkeztünk, de egyelőre csak hárman vehettek részt a tanfolya­mon ...“ A lányok között akad olyan is, aki távúton kíván szakérettségit szerezni: A húszéves Klaőenová Darina a Trna­­vai Mezőgazdasági Műszaki Szakikö­zépiskolát látogatja. Habár a csinos Darinától Zigo Au­gustin közel egy fél évszázaddal idő­sebb, úgy dolgozik, mint — idézve a kertészeti csoport vezetőjének szavait — huszonöt fiatal együttvéve. Miért ez a nagy igyekezet? ŕ- for­dultam kérdéssel az öntözési csoport tagjához: — Ez már benne van a vérünkben. Munka nélkül talán nem is lenne tel­jes az élet. Meg aztán ha egyszer ide állították az embert, hát teljesítse is feladatait. A termelési feladatok elég­gé nagyok. S mivel az én csoportom munkáján sok múlik, hatvannyolc év ide vagy oda, becsülettel dolgozom. Persze a brigádunk többi tagja is ke­ményen dolgozik. Tudja, az úgy van, ha az emberek ismerik a napi prog­ramot és azt is, hogy munkájukkal mennyivel járulnak hozzá a tervtelje­sítéshez, akkor becsületes hozzáállást tanúsítanak. S nem fékezi semmi ezt a lendüle­tet? — A kereseti lehetőségek jók, in­kább az erkölcsi elismerés hiánya. Pedig a kertészeti brigád az évek fo­lyamán aránylag jó eredményeket ért el, de úgy érzem, hogy már szükség lenne egy kis biztatóra, erkölcsi elis­merésre, mert az előrelépés üteme eléggé vontatott. BBBBB A BRIGADVEZETŐ — Repka Ján — energiát sugárzó, jó munkabírású fia­talember. A felmérései és kimutatásai — amint erről a központi kimutatások áttanulmányozása révén is meggyő­ződhettem — hajszálpontosak. Nem is csoda, hiszen a kertészet megala­kulása óta vezeti az itt dolgozó cso­portot. Ö így jelelmezte a kertészetet: — Már évek óta két fő terményre specializálódtunk: két hektáron pap­rikát, Ugyanilyen területen dinnyét termelünk, emellett — nem Csak saját szükségletre — palántát Is nevelünk. Az első évben nagyon jól indultunk. Egymilliónégyszázezer koronás ha­szonnal zártuk az évet. Később is ha­sonló eredményeket értünk el, így já­rásunk legjobb zöldségtermesztői kö­zé tartozunk. Mivel a zöldségtermesz­tés szakosítása körzetünkben folya­matban van, a vezetőség még nem döntött a kertészetünk jövőbeni sze­repéről és nézetéről. Ezért nem „köl­töztettük“ át a fóliasátrakat sem jobb, pihentebb területekre. Ilyen körülmé­nyek között bizony nehéz lesz a már megszokott magas termelési szintet tartani. Mondhatna valamit a csoportról is. — Azt hiszem, szerény dicsérettől többet érdemelnek ezek az emberek. A brigádszellem nagyon jól'A felada­tok teljesítése pedig — mindegyikünk számára természetes. Ezt a múlt évi vállalásunk túlteljesítése, valamint az is igazolja, hogy a jelek szerint a kongreszusi felajánlásunkat is túltel­jesítjük. A brigádtagokkal beszélgetve úgy •éreztem, hogy munkatársai több er­kölcsi elismerést várnak. Véleménye szerint jogosan? — Igen. Bár nem szívesen beszélek Ilyesmiről, de sajnos beszélni kell ar­ról, ami bántja ezeket az asszonyo­kat: Évek hosszú sora óta elég nehéz körülmények között jó eredményeket értünk el, az embereknek a munká­hoz való hozzáállása kifogástalan, mégis „csak“ négy éves tevékenység után érdemeltük ki azt, hogy szocia­lista brigáddá avattak minket. Ez ta­lán nem is bosszantana bennünket, ha nem tudnánk, hogy egy-két éve alakult és a miénknél kisebb eredmé­nyeket elérő brigádok gyakrabban ré­szesülnek elismerésben és már meg­kapták a bronzérmet is. Hát ez az, ami kedvezőtlenül hat az asszonyok munkájára. ■ ■Ili — AMIKOR e kérdésről Brezina elv­társsal, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Galántai Járási Bizottságá­nak politikai dolgozójával beszélget­tünk, kedvetlenül bólintott, majd ezt mondta: Azt hiszem, adósai marad­tunk ennek a csoportnak. Habár a felelősség alól magunkat sem vonom ki, de a hiba főleg ott keresendő, hogy a szövetkezet illetékesei elha­nyagolták a brigád helytállásának hi­teles bizonyítását, és elemzésre való előterjesztését. ■ ■■■■ ÚGY ÉRZEM, bővebb kommentár helyett fejezzük be a fenti gondolato­kat egy-két képletes mondattal: A fénytörés bonyolult, érdekes, szemet gyönyörködtető látvány. Azonban fénytörés esetén nem mindig keletke­zik . szivárvány.., KALITA GABOR A szakszervezetek részvételével javítani kell a vállalatok gon­doskodását a munkafeltételek, a munkahelyi környezet és a munka­­védelem javításáról. Csökkenteni kell az egészségre ártalmas munkahelyek számát, a nehéz és fárasztó munka­­folyamatok részarányát, a rosszabb körülmények között végzett munka számát, elsősorban a fiatalok és a nők körében, s javítani kell a higié­niai és egészségügyi intézkedéseket, beleszámítva a munkavédelmi eszkö­zökkel való ellátást is. Továbbra is a dolgozók szakképzettségének növelé­sére, annak teljes kihasználáséra kell törekedni. Figyelni kell a dolgozók munka- és társadalmi aktivitásának fokozására, a munkahelyeken az elv­társi kapcsolatok megszilárdítására. ságak által igazgatott szociális Intés* ményakben legalább 7000-rel kell bő­víteni a nyugdíjasok és a súlyosan beteg személyek rendelkezésre éllő helyek számát. Fejleszteni kell a bevált szociális szolgáltatásokat, elsősorban a házi szociális gondozást. Tökéletesíteni kell az egészségkárosult személyek reha­bilitációját és rövid időn belül javí­tani kell a győgyászeti segédeszközök gyártásának helyzetét. Lehetővé kell tenni, hogy a nyugdíjasok és a csök­kent munkaképeeésgű személyek részt vegyenek a társadalmi munkában ás a termelési folyamatban is. Tovább kell javítani a lakosság nevelését, hogy mindenki helyesen értelmezze a szocialista család szerepét és felada­tait, s megértőén viszonyuljon a gye­essz gondoskodás a dolgozókról, a gyermekes családokról ás az idősekről A kulturális és szociális alapot terv­szerűen és elsősorban olyan célokra kell fordítani, amelyeken a dolgozók többsége részt vesz, ilyen a politikai­nevelő és oktató tevékenység, az üze­mi étkeztetés, a dolgozók stabilizálá­sa, a szabad idő célszerű kihasználá­sa és a dolgozók üdültetése. Ezekből a torársokból nagyobb mértékben kell jutalmazni azokat a dolgozókat, akik aktívan és kezdeményezően bekapcso­lódnak a tervfeladatok teljesítésébe és a második és a harmadik műszak­ban dolgoznak. A munkakoilektfvák szociális elitásának fejlesztését terv­szerűen kell irányítani a káderképzés, a személyzeti és szociális fejlesztés terve, valamint a kollektív szerződé­sek révén. Intenzivebben kell támo­gatni a vállalatok és a nemzeti bizott­ságok eszközeinek célszerű, közös felhasználását. A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi támogatásban, az idősek, a rokkantak és a betegek szociális ellátása, eddigi széles körű rendsze­réből kell kiindulni, ezt a rendszert tovább érvényesíteni és a gazdasági lehetőségek szerint tovább tökéletesí­teni. El kell érni, bogy hároméves korig a gyerekek 22 százalékát tudjuk el­helyezni bölcsődékben, a 3—3 évesek­nek pedig 88—90 százalékát az óvo­dákban. Az iskolai étkezdékben étke­ző tanulók számát tovább kell emel­ni, kb. 2,5 millióra. A nemzeti bizott­rekekhez és az idős állampolgárok-' hoz. LAKÄSOK Sokoldalúan javítani kell a lakosság lakáskörülményeit. Meg kell teremte­ni a szükséges műszaki-gazdasági, anyagi feltételeket és kapacitásokat a meglevő lakásállománnyal való jobb gazdálkodáshoz és a lakásépítés ener­getikai és beruházási igényességének csökkentéséhez. 1981—1985-ben 550 ezer új lakás építését kell befejezni és a komplex lakásépítés keretében 40—50 ezer szocialista tulajdonban lévő lakást kell korszerűsíteni. Támo­gatni kell a lakásoknak a lakók által elvégeztetett korszerűsítését. Nagy hangsúlyt kell helyezni a lakásállo­mány rendszeres és jé minőségű kar­bantartására és javítására. A lakás­­gazdálkodásban korlátozni kell a la­kások eddigi aránytalanul nagymére­tű felszámolását. A lakásépítéssel hozzá kell járulni a munkaerő célszerű szétosztásához és stabilizálásához. Fokozni kell a lakosság részvételét a lakások építé­sében, a lakásszövetkezetek, ennek keretében a vállalati szövetkezetek révén. Továbbra is támogatjuk a csa­ládi házak építését elsősorban a prog­resszív építkezési módszerek alkalma­zásával; miközben az állami támoga­tással ezek építését az ipari közpon­tokba és központi községekbe kell összpontosítanunk. Közös akarattal — jó eredményekért A szorgos asszunycsapat — a szocialista brigád tagjai — serényen, fáradtságot nem ismerve dolgoznak a fólia­sátrak alatti 35 fokos melegben [A szerző felvételei] A lévai (Levice) Agrostav közös mezőgazdasági építővállalatljen már hagyományai vannak a versenymoz­galomnak. Ezt leginkább az a tény bizonyltja, hogy nem kevesebb, mint 22 kollektíva 250 tagja kapcsolódik be e nemes célokat szolgáló verseny­be. Juhász József mérnöktől, a válla­lat Igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy a brigádtagok kiváló munkájuk­kal példaként szolgálnak a többiek­nek, az egyre jobb termelési eredmé­nyek elérése érdekében. A műszaki-tervező osztályon a Ko­vács László vezette 36 tagú brigád kilenc éve alakult. Nemcsak a rájuk bízott feladatokat teljesítik maradék­talanul, de többletmunkát Is vállalnak mind a munkahelyükön, mint pedig a lakóhelyükön. A bemutatásra kerülő színházi előadásokat, filmeket és egyéb kulturális rendezvényeket, szín­vonalasabb rendezvényeket közösen tekintik meg. Mindemellett önállóan szerveznek hazai és külföldi kirándu­lásokat is. Nem feledkeznek meg a fiatal nemzedék neveléséről sem. Mi­vel a brigád tagjai haladni szeretné­nek a kor vívmányaival, úgy szakmai­lag, mint politikai téren különböző Iskolázásokon vesznek részt. Mlndany­­nylan elvégezték a kétéves szocialista munkaiskolát, jelenleg pedig egyik részük a szakszervezet politikai-gaz­dasági tanfolyamot, a másik csoport pedig a marxista-leninista esti egye­temet látogatja. Kovács László elmondta, hogy min­denki előtt nyitva van a kapu, aki tagja kíván lenni a kollektívájuknak. Az új tagokkal megismertetik a brl* gád életét, elbeszélgetnek velük jo­gaikról és kötelesésgeikről. Ezután az új brigádtagok konkrét feladatokat kapnak. A brigád összetartőerejét a következő tények Is bizonyítják: Éven­te 30 ezer kqrona értékben térítés­mentesen készítenek el tervrajzokat Szocialista kötelezettségvállalásaik el­sősorban az élet- és munkakörnyezet szebbétételére, a vállalat építkezései­nek a meggyorsítására, saját sportlé­tesítményük karbantartására IrányuU nak, de a csúcsmunkák idején rend­szeresen segítenek a mezőgazdasági dolgozóknak is. A csoport munkasike­reire és társadalmi tevékenységére felfigyeltek a felsőbb szervek Is. A Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság oklevéllel jutalmazta munkájukat, sőt mi több, a szövetségi kormány és a Szakszervezeti Központi Tanácsa a „Példás kollektíva“ címet adományoz­ta részükre. A vállalati szocialista munkaversenyt ugyanis már több al­kalommal megnyerték. Jő eredmé­nyeik „illusztrálására“ vizsgáljuk meg az 1980-as vállalásukat. Múlt évi terv- > feladataikat már november 10-én tel­jesítették, ami pénzben kifejezve 2838 ezer koronát jelent. Az előírt teljesít­ményt aztán év végéig további 200 ezer koronával túllépték. A közelmúltban a brigád 11 tagja a „Szocialista brigád“ cím aranyfoko­zatát, 8 tagja pedig az ezüstfokozatot vehette át. Az esemény alkalmából a brigád jelentős felajánlást tett a CSKP XVI. kongresszusa és pártunk megalakulása 60. évfordulója tisztele­tére. ABEL GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents