Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-25 / 17. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES A juhtenyésztés fellendítése Szlovákiában a juhtenyésztéssel régóta foglalkoznak. A hegyaljai és a hegyvidéki körzetekben a múltban ez volt az állattenyésztés legfontosabb ágazata. Hiszen a legeltetés az állattartásnak legolcsóbb módszere napjainkban is. Az elmúlt néhány évtizedben a juhtenyésztés nagymértékű hanyatlásának vagyunk tanúi. Ennek kezdetben az volt a fő oka, hogy a lényegesen olcsóbb külföldi gyapjú, később pedig a műszálak térhódítása háttérbe szorították a hazai gyapjútermelést. Napjainkban azonban fordult a kocka. A világpiacon egyre keresettebb árucikké vált a gyajú és a bárányhús iránti igények nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacon is fokozódtak. Mindez szükségessé teszi a juhtenyésztés fellendítését, az állományok bővítését és a tartási technológia korszerűsítését, főleg a gépesítés színvonalának fokozásával. Erre pedig hazánkban adottak a lehetőségek. Szlovákiában, több ezer hektárnyi kihasználatlan legelővel rendelkezünk, amelyek gazdaságosan csakis a juhok legeltetésével hasznosíthatók. A legelők feljavításával a juhtenyésztésre alkalmas terület tovább bővíthető. A juhtenyésztésre Szlovákia déli részein is akadnak kedvező lehetőségek, elsősorban a tarlók, vagy a gyakran parlagon hagyott silány legelők kihasználásával. Napjainkban a korszerű juhtenyésztésnek alapvető követelménye a dolgozók megfelelő szakképesítése és az egyes munkafolyamatok gépesítése. Gondoljunk csak'arra, hogy a juhok gépi nyírása, a gyapjú kezelése, a fejes, vagy az állatok gondozása és a követelménynek megfelelő legeltetés mennyi szakértelmet, becsülettel végzett munkát követel. Ezenfelül a munkafeltételek sokkal kedvezőtlenebbek, mint az állattenyésztés más ágazataiban. jelenleg a juhtenyésztésben a munkálatok mindössze huszonöt százalékban -gépesítettek. De már ez is sokat jelent a nehéz munka megkönynyítósében és az állattartási körülmények javításában. Az elmúlt évtizedben Szlovákia egyes részein jelentősen gyarapodott a juhállomány. Így például Liptóban — száz hektár mezőgazdasági területre számítva — ötszáznegyven darabról hétszáznyolcvan darabra növekedett az állomány. Szlovákiai viszonylatban száz hektárra számítva harmincöt darab juhot tartanak. A Banská Bystrica-i járásban például negyvenkilenc, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban pedig ötvenhét darab juhot számlálnak száz hektár mezőgazdasági területen. A juhtenyésztés fellendítése és továbbfejlesztése csakis a termelés hatékonyságának növelésével érhető el. Ennek alapvető feltétele a munkálatok gépesítése. A gépesítés megoldása a juhtenyésztés gazdaságosságát eredményezné Szlovákia síkvidéki körzeteiben is. Bagota István A peredi (Tešedíkovo) szövetkezet jogosan nevezhető a galántai járás legjobb répatermelő gazdaságának. Nemcsak azért, mert tavaly járási viszonylatban a legnagyobb termést érte el, hanem főleg azért, mert — az Űrföldi Állami Gazdaságtól eltekintve — egyedül ennek a szövetkezetnek sikerült a hatodik ötéves terv időszakára előirányzott feladatát teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Ugyanis öt év átlagában négyszázötven mázsás hozamot értek el hektáronként, s ezzel a tervet százkilenc százalékra teljesítették. A hektárhozamok évjáratonkénti elemzése világosan jelzi, hogy az elmúlt években a cukorrépa-termesztésben jelentős előrehaladást értek el. Míg 1976-ban csupán háromszázhuszonkét mázsát takarítottak be egyegy hektárról, addig tavaly már ötszázhuszonnyolc- mázsán felül alakult az átlaghozam. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az utóbbi két esztendőben a hektárhozamok stabilizálódása tapasztalható. Ugyanis 1979-ben is ötszázharminckét mázsán felüli átlagtermést értek el. Pedig a két évjáratban az időjárási viszonyok lényegesen különböztek. A számokból nyilvánvalóvá válik, hogy a hektárhozamok növekedése és stabilizálódása nem a véletlen müve, hanem a céltudatos, egyre tökéletesebb, jobb minőségre törekvő munka eredménye. Érdemes tehát egyet-mást kiragadni a szövetkezet cukorrépa-termesztésben szerzett gazdag tapasztaltaiból. Vagyis abból, miben, látja a siker nyitját a ikét fiatal agrármérnök, Michal Contoš és Peter Valanec. A hektárhozamok alakulásának legfőbb tényezője az agrotechnika. Ezen belül igen fontos szerepet tölt be a műtrágyázás, főleg a nitrogén adagolása, amely lényegesen befolyásolja* a répa cukortartalmát. Tulajdonképpen a termés megalapozása már ősszel, az elővetemény kiválasztásával és a talaj megművelésével kezdődik. Az elmúlt években a százkilencven hektáron termesztett cukorrépa előveteménye rendszerint az őszi búza volt. Az egész termőterületre évente háromszázötven-négyszáz mázsa istállótrágyát juttattak, amelyet középmélyszántással bedolgoztak a talajba. A foszfor és kálium No AGROTECHNIKA DÖNTŐ TfNYEZÚ 1981. április 25. alapmőtrágyák teljes mennyiségét és a nitrogénműtrágya kétharmadát őszszel szórták ki a talajra. Műtrágyákból összesen négyszáz-négyszáztíz kiló hatóanyagot használtak fel hektáronként. Fokozott mértékben ügyeltek arra, nehogy a nitrogént túladagolják. A mélyszántás mielőbbi elvégzése ugyancsak'fontos agrotechnikai követelmény. Ezért az ezt megelőző őszi munkálatokat gyorsan és minőségre ügyelve végezték el. Az utóbbi években az őszi mélyszántás után az osztóbarázdák behúzását és a szántás elmunkúlását alkalmazták. Az ősszel jól megmunkált talaj, tavasszal minimális beavatkozást igényel a megfelelő és minőségi talajelőkészítéshez, de ami a legfontosabb, megóvja a talaj nedvességtartalmát. 4 A vetés előtt a talajnak olyan simának kell lennie, akár egy asztalnak. Látogatásom idején — a vetés kezdete előtt — a szövetkezet répaföldjei is ilyenek voltak. Hiszen a sikeres cukorrépa-termesztésnek talán legfontosabbb tényezője a a minőségi vetés és egyelés. Ugyanis ezen munkálatok szakszerű és gondos elvégzésén múlik a megkövetelt egyedszám elérése. Erre pedig nagy súlyt fektetnek a szövetkezet dolgozói. Az agronómiái szolgálat és az ellenőrző bizottság tagjai naponta ellenőrzik e két fontos munkálat menetét és minőségét. Erre alapozzák a dolgozók jutalmazását is. A munkájukat jól végző traktorosok prémiumban részesülnek. Egyeléskor a dolgozók között szétparcellázzák a répaföldeket, s mindenki az elvégzett munka szerint kapja jutalmát. Viszont azok a dolgozók, akik hanyagul végezték munkájukat, s a rájuk bízott parcellákon nem tartották be az egyedszámot vagy a terület elgyomosodott, a jutalom húsz százalékát levonják. Erre azonban ritkán kerül sor, mert a gazdaságban mindenki igyekszik becsületesen elvégezni a munkáját. A cukorrépát mindig öntözhető területen termesztik, mert a répa igen hálás .az öntözésre, és az ezzel járó többletköltség busásan visszatérül. Megkülönböztetett gonddal végezték a sorközi művelést és a vegyszerezést. Ügyeltek arra, hogy a nitrogénes levóltrágyázást legkésőbb május végéig befejezzék. A nitrogén későbbi alkalmazása ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja a répa minőségét, vagyis cukortartalmát. A hektárhozamok szempontjából nem kevésbé fontos tényező a betakarítási munkálatok szervezése és végrehajtása. Itt a figyelem homlokterébe a veszteségek csökkentése került. Ha a megenegedettnél több répa maradt a talajban, akkor ezt a traktoros pénztárcáján érzi meg, mert a prémiumát csökkentik vagy elvonják. Az utóbbi években a répa utőkiszedését közvetlenül az áthaladó gépsorok után végzik. Ezáltal jelentős mennyiségű termést mentenek meg. Nem csoda hát, hogy a betakarítási veszteségek hét-tíz százalék között mozogtak. Említést érdemel, hogy a szövetkezet vezetői rugalmasan érvényesítik a korszerű termesztési módszereket és a tudomány legújabb vívmányait is. Tavalyelőtt kisebb területen próbaképpen alkalmazták a növekedést szabályozó anyagot. Tavaly ezzel már százhetven hektárnyi területet kezeltek. Bár az anyag alkalmazása nagy szakértelmet és elővigyázatosságot igényel, a jelek arra utalnak, hogy megfelelő kezelés esetén a jó eredmény sem marad el. Ugyanis a betakarítás előtt végzett próbavétel eredményei alapján a kezelt területen — a kontrolihoz viszonyítva — a répa cukortartalma egy százalékkal fokozódott és a hektáronkénti termés harmincegy mázsával növekedett. Ám a sikeres cukorrépa-termelés feltételeinek megteremtésében több komoly probléma nehezíti a gazdaság helyzetét. így például hiányolják főleg a vetés utáni kezelésre és a ffigyomok irtására alkalmas szereket. De ami legjobban elkeseríti a növénytermesztőket, az az egycsírájú vetőmagvak hiánya. Az Idén lényegesen jobb minőségű vetőmagot kapott a gazdaság, mint a múltban. A diószegi (Sládkovičovo) cukorgyár pedig ígéretet adott, hogy a termőterület harminc százalékára egycsírájú vetőmagot biztosít. Ezt az ígéretét nem sikerült beváltani, s csupán a terület tizenöt százalékára szállított egycsírájú vetőmagot. Pedig a gazdaságnak nagy szüksége volna erre. Hiszen az idén a cukorrépa termőterületét kétszázhúsz hektárra növelték, ami a szántóterületnek több mint tíz százalékát teszi ki. Ezenkívül negyven hektáron mákot és harmincöt hektáron hagymát termesztenek, s ez mind kézi munkára igényes növény. A gazdaság múnkaerőben pedig nem bővelkedik. A cukorrépa termesztésében tavaly az egységnyi termék kitermelésére fordított önköltségek 20 korona 50 fillért tettek ki. Bár ez a járási átlagnál — amely 22 korona körüli volt — alacsonyabb, még így is aránylag drágán termelnek. így aztán érthető volt a követelésük a nagyobb mennyiségű egycsírájú vetőmag iránt. Hiszen az egyelés kiiktatásával nemcsak munkaerőt takaríthatnak meg, de az önköltségeket is csökkenthetnék. Természetesen ezen ágazat gazda-i ságosságának növelésére akadnak még egyéb lehetőségek is, például a cukortartalom növelésében. Habár tavaly hetvenhat mázsa cukrot termeltek hektáronként, ami valóban szép eredmény, a répi cukortartalma 15,4 százalékos volt. Az új félvásárlási rendszer körülményei közöt — amely a nagyobb cukortartalom elérésére ösztönzi a gazdaságokat — a cukorrépa gyengébb minősége hátrányosabb helyzetbe hozza a termelőket. Véleményen szerint a gazdaság vezetői és dolgozói a múltban mindent elkövettek a nagy hektárhozamok elégése érdekében. Most azon van a sor, hogy a hozamok stabilizálása mellett a minőség további javítására és a termelés gazdaságosabbá tételére keressék a lehetőséget. Hiszen a CSKP XVI. kongresszusa irányelvei értemében a gazdaságosság fokozására és a minőség javítására került a fő hangsúly, s erre ösztönöz a népgazdaság tervszerű irányításának tökéleltesített rendszere is. KLAMARCSIK MARIA 1вавввавваввв»з1вва|аавааав8аБвааа 'ааааавававввавваавваааававааввааааавааввваааававваавааавааазаЕавававававааваааааввааааавааа Ésszerűbb takaraiáivtermäést! A lévai' (Levice) járásban az állattenyésztés egyik fontos ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. Ezen ágazat fejlődése azonban nincs összhangban az elvárásokkal. Tavaly sem a tejhasznosság növelésében, sem a marhahústermelésben nem tettek eleget a követelményeknek. Ennek egyik oka az, hogy az állatsűrűség kisebb volt a tervezettnél. A felmérések szerint hatvanhat darab szarvasmarha, ebből 24,5 darab tehén jutott száz hektár mezőgazdasági területre, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy a járás tervfeladatát teljesítse. A lemaradás másik fő okát pedig az eredmények aránytalanságában látják a szakemberek. A kimutatások szerint, igen nagy különbségek voltak az egyes mezőgazdasági üzemek tej- és hústermelésében. Vannak olyan gazdaságok, amelyekben a tejtermelés csökkent. Például a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságban — 1979-hez viszonyítva — tavaly 508 literrel csökken a tejtermelés átlaga. Amint megtudtuk: egyrészt azért, mert nem termeltek elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmányt, másrészt pedig azért, mert az állatgondozók nem végeztek megfelelő munkát. Hasonló helyzet uralkodik a Nová Dedina-i gazdaság-ÉRTÉKES GYÓGYNÖVÉNY A ricinus fontos gyógy- és ipari növény. A ricinusmagból sajtolt olajat főleg a gyógyszer- és a kozmetikai iparban.hasznosítják. De kenőolajnak is alkalmas. A ricinus trőpikus növény, de hazánkban a kertekben mint dísznövényt, régóta termesztették. Természeti adottságaink kö2ött magtermelésre csupán az egynyári, apró magvú változata alkalmas. Sikeresen csak melegebb éghajlatú körzetekben termeszthető, ott, ahol a kései kukoricahibridek is beérnek. Főleg hosszú és meleg őszt igényel. Termelésére a nyélyrétegű, meszes, középkötött talajok a legalkalmasabbak. Jé trágyaerejű talajt igényel, de kedvezően reagál a foszforműtrágyázésra is. A vetés időpontja rendszerint május első fele. Az erőteljes csírázáshoz tizenöt-tizenhat C-fok talajhőmérséklet szükséges. A vetésmélység négy-öt centiméter, de szárazság esetén hat-hét centiméter mélyre is vethető. A sorközi és tőtávolság nyolcvan centiméter. Hektáronként nyolctizenhat kilő vetőmagra van szükség. Három-négy leveles fejlődési szakaszban a növényzetet egyelni kell. A tenyészidő folyamán kapálás Is szükséges. A ricinus termesztésének előnye, hogy jól beárnyékolja a talajt, amely ennek következtében porhanyős és gyommentes marad. Hátránya, hogy a mag későn érik be, de ez megfelelő agrotechnikával ellensúlyozható. Kinosko László agrármérnök tan. Ezzel szemben a nagysallói (Tekovské Lužany) és a szántói (Santovka) földművesszövetkezetekben kétszázötven literrel növelték a tehenenként! évi fejési átlagot. Az sem örvendetes jelenség, hogy az egy liter tej termelésére fordított költségek meghaladták a tervezett szintet. Természetesen itt is különbséget kell lenni a gazdaságok között. Míg az alsőpéli (Dolný Piai) gazdaságban 2 korona 68 fillérbe, a farnadiban (Farná) 2 korona 66 fillérbe, a győrödiben (Veľký Dúr) 2 korona 44 fillérbe, a nagyölvediben (Veiké Ludince) 2 korona 45 fillérbe került egy liter tej előállítása, addig a deméndiben (Demandice) 4 korona 30 fillért, a Nová Dedina iban pedig 4 korona 01 fillért fordítottak egy liter tej előállítására. Egy liter tej kitermelése az abraktakarntány-fogyasztás tekintetében is meghaladta az előírt mennyiséget. Az eredményeket elemezve, megtudhattuk azt is, hogy hasonló a helyzet a marhahizlalásban is. A jó példák közül megemlíthetjük a farnadi és a nagyöivedi szövetkezetei, ahol az elmúlt esztendőben egy kilogramm hús előállítására 16 korona 85 fillért, illetve 12 korona 68 fillért fordítottak. Ezzel szemben a kálnaiban 30 korona 79 fillérbe, a zseliziben 23, az Ipolyságiban pedig 25 koronába került egy kiló hús előállítása. Ezekkel az eredményekkel a járás illetékes szervei nincsenek megelégedve. Ezért a járási pártbizottság a jmi-gal karöltve behatóan foglalkozott a szarvasmarha-tenyésztés — ezen belül a tejtermelés — problémáival. Olyan intézkedéseket hoztak, amelyeket minden gazdaságban a lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítani. A helyzet javítására irányuló intézkedéseket Dr. VÉGH FERENC elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára több pontban foglalta össze. Elsőrendű feladat, hogy a gazdaságok kellő mennyiségű és jó minőségű tömegtakarmány-alapot teremtsenek. Fontos tényező a technológiai fegyelem betartása mind az állattartásban, mind a takarmánytermesztésben. De térjünk vissza a tömegtakarmányok termesztéséhez. Miért kevés a tömegtakarmány? Az elemzések során kiderült, hogy a jelenlegi termelési szinten a járás nem képes a szükséges mennyiségű tömegtakarmány-alapot biztosítani. Ezért értékelték a takarmányok termelési rendszerét, és az állatsűrüségnek megfelelően növelték a tömegtakarmányok vetésterületét, természetesen figyelembe véve a járás lehetőségeit, természeti adottságait. Eszerint a szántóföldi takarmánynövények vetésterülete — gazdaságok szerint — eléri a 18—28 százalékot. De nemcsak a termőterület bővítésével, hanem a hektárhozamok növelésével is számolnak. Ez csak úgy érhető el, ha a gazdaságokban javul a munkafegyelem és csökken a takarmánynövények betakarítási vesztesége. A takarmányalap megteremtésében fontos helyet foglalnak el az éveiő takarmányok, melyeknek a termőterületét tizenegy százalékról tizennégy százalékra növelték. A járásban jelentős tartalékok rejlenek a rétek és legelők hasznosításában. A járás huszonháromezer hektár réttel és legelővel rendelkezik. Ezek intenzív megművelésének és hasznosításának az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni. A rétekről eddig átlagban csak két tonna szénát nyertek, holott ésszerű gazdálkodással 2,5—3 tonan termést is el lehet érni egységnyi területről. , Igaz ugyan, hogy a hozamok csökkenéséhez sok esetben a műszaki ellátottság nem kielégítő színvunala is hozzájárult. Ha meg is terem a zöldtakarmány, gondot okoz a széna begyűjtése, mivel a hegyoldalakon elterülő rétek intenzív megműveléséhez, a takarmány begyűjtéséhez hiányoznak a megfelelő gépi eszközök. A széna kézi erűvel /történő begyűjtése hoszabb időt vesz igénybe, s ennek következtében a minősége romlik. Konkrét intézkedések történtek a köztes növények nagyobb mérvű termesztése érdekében. E takarmánynövények vetésterületét öt százalékról tizenkét százalékra növelték. Ezen túlmenően a növénytermesztés melléktermékeinek jobb fölhasználásával és a takarmányok Ízesítésével is számolnak. A takarmányszükséglet biztosítása mellett igen fontos tényező a takarmányok minőségi tárolása, mert ezen a területen is több helyrehozni való akad. Az egynyári takarmánynövények alapját a silókukorica képezi, amelyből szintén nagyobb átlagtermést kell elérni. A silókukorica sikeres termesztéséhez a biológiai és az anyagiműszaki feltételek adottak, csak nem mindenütt használják ki ezeket. A kukoricaszilázs minősége sem volt kielégítő. Tavaly például a szilázsnak és a szenázsnak csak hatvan százaléka érte el az első osztályú minőséget, huszonnyolc százalékát a második, hét százalékát pedig a harmadik minőségi osztályba sorolták. Több mint három százaléka nem felelt meg a követelménynek. Ez a tény is bizonyítja, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a takarmányok tartósítására. Egyrészt a tartósítószerek jobb felhasználásával, másrészt a technológiai fegyelem betartásával. A munkálatokat úgy kell szervezni, hogy a silógödröket a gazdaságok egy héten belül megtöltsék és lezárják. Nagy hibát követnek el azok a vezetők, akik ennek a követelménynek nem tesznek eleget. A tömegtakarmányok nagy részét a szilázs adja, ezért nem mindegy, hogyan gazdálkodunk vele! A fölösleges veszteségek elkerülése végett a technológia követelményeit szigorúan be kell tartani. A takarmányozási program az állatcsoportok optimális igényeiből indul ki. Ez a fő meghatározója a tömegtakarmányok választék és béltartalom szerinti termesztésének. A járásban azon fáradoznak, hogy optimalizálják az állatok takarmányozását. Ez természetesen attól is függ, hogy a gazdaságokban hogyan hasznosítják a takarmányforrásokat, mert eddig az a tapasztalat, hogy nem minden gazdaságban bánnak ésszerűen az abraktakarmányukkal. A feladatok reális megvalósítása érdekében igen fontos a rendszeres ellenőrzés, a következetes munkafegyelem és munkaszervezés érvényesítése. A következetes irányító és szervező munkának, a mezőgazdasági szolgáltatások segítségnyújtásának, a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazásának elsősorban a hasznosság növelésében kell megmutatkoznia. Megvalósításához az előfeltételeket már most meg kell teremteni. NAGY TERÉZ
