Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

1981. április 25. SZABAD FÖLDMŰVES 13 IRÁNYTŰ: A CSKP XVI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA A TÁRSADALMI IGÉNYEKKEL ÖSSZHANGBAN A CSKP XV. kongresszusának határozata értelmében a mezőgazdasági üzemeknek az 197Б—1080-as időszak ban az volt a fő feladatuk, hogy a termelés tervszerű fejlesztésével, a tartalékok mozgósításával, illetve a tu­dományos-műszaki haladás vívmányainak sokrétű gya­korlati alkalmazásával megszilárdítsák élelmiszer-önel­­látottságunkat, és színvonalasabbá tegyék a lakosság igényeinek kielégítését. A termelők legfontosabb felada­ta továbbra is az maradt, hogy teljesítsék a gabona­program célkitűzéseit, ugyanakkor nagy figyelmet kel­lett szentelniük az állattenyésztés tervszerű fejlődését megalapozó takarmánytermesztésnek is. Az állattenyész­tésben a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése került fi­gyelmünk középpontjába. A CSKP XVI. kongresszusán elhangzott beszámolókból és vitafelszólalásokhól immár tudomást szereztünk ar­ról, hogy országos viszonylatban milyen eredményt ho­zott a nem könnyű feladatok teljesítésére való törekvé­sünk. Tudjuk, hol, a mezőgazdasági termelésnek melyik területein értünk el kiemelkedő sikereket s miben val­lottunk kudarcot. De vajon milyen eredmények születtek az egyes üzemekben, melyik gazdaság milyen mértékben volt'részese a sikereknek, illetve a kudarcoknak? A minap erre a kérdésre kerestük a választ — Korpás Gábor agrármérnök, szövetkezeti elnök és K a k a š Sándur agrármérnök üzemgazdász segítségével — a nagysallói (Tekovské Lužany) Barátság Efsz-ben. ÉLVONALBAN A 3750 hektáros egyesült szövetke­zet életében az utóbbi ötéves terv­időszak az újabb sikerek, a gazdasá­gi felemelkedés éveit jelentette. A növénytermesztésre — és az éves ter­vek teljesítésére — kedvezőtlenül ha­tó tényezők következtében ugyan nem sikerült minden tekintetben elérniük a tervidőszak végére meghatározott színvonalat, mégis jelentősnek minő­síthető előbbrelépésről adhattak szá­mot a múlt év végén. A mezőgazda­­sági nyerstermelést öt év alatt 22,5 százalékkal növelték. Olyan eredmény ez, amely az egyik-másik szakaszon tapasztalt hiányosság ellenére, to­vábbra is élvonalbeli helyet biztosí­tott a régóta jó hírnévnek örvendő gazdaságnak. — A tapasztalt objektív és szubjek­tív tényezők kedvezőtlen hatása elle­nére a növénytermesztésben mintegy tizenöt százalékos fejlődést tudtunk elérni — említette a többi között Kakaš Sándor agrármérnök. — Már ez is jelzi, hogy vannak még mozgó­sítható tartalékaink. Nagy örömünkre szolgált, hogy a gabonatermesztés fej­lesztését szorgalmazó igyekezetünk is­mét gyümölcsöző volt. Az ötödik öt­éves tervidőszakhoz viszonyítva csak­nem négy és félezer tonnával több szemest termeltünk. A gabona átlag­hozamát öt év átlagában közel egy tonnával növeltük. ф Viszont a kukóricatermelésben visszafelé lépegetnek. — Sajnos, de így igaz. Ha az össz­termelést nézzük, kis híján ötven szá­zalékos növekedést értünk el. Csak­hogy ehhez hatvannégy százalékkal nagyobb termőterületre volt szüksé­günk. Legalább ennyire bosszant ben­nünket, hogy a cukorrépával sem bol­dogulunk az utóbbi években. Hektá­ronkénti átlagban közel hat tonnával kevesebb répánk terem, mint évekkel ezelőtt. Az össztermelési színvonal megtartása megköveteli, hogy a ter­mőterületet növeljük, ha már a ho­zamok javításában tehetetlenek va­gyunk. ) A szövetkezetesek számára a do­hány és a szőlő is inkább keserűséget jelentett, mint örömöt. Annál szíve­sebben beszélnek például a naprafor­góról, hiszen a tapasztalt öt mázsás hozamjavulás következtében immár tizenhat-tizenhét mázsát termelnek belőle hektáronként. S hogy folytas­suk a sort: nem várt sikert értek cl a zöldségtermelés fejlesztésében. A zöldségfélék termőterületét mindössze tizenöt és fél százalékkal növelték, viszont . össztermelés szempontjából 76,6 százalékos előbbrelépést értek el. Tavaly már csaknem nyolcezer tonna zöldséget produkáltak, ami ugyancsak szép eredmény. TÖBB TAKARMÄNY — TÖBB TEJ ÉS HÜS Mint megtudtam, az egyesült szö­vetkezetben az utóbbi években nagy figyelmet szenteltek a takarmányter­­mesztés fejlesztésének és természete­sen a megtermelt takarmányok éssze­rű, takarékos felhasználásának is. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy öt év- átlagában az évelő takar­mányok átlaghozamát közel nyolc tonnára tudták növelni. — Komoly feladatot tűztünk ma­gunk elé a tervidőszak kezdetén. Amit az eredeti elképzelésekből sike­rült valóra váltanunk, az megközelí­tően harminc százalékos nyersterme­lés növekedést eredményezett az ál­lattenyésztési ágazatban. Tavaly hek­­tárokénti átlagban 133 kiló marha­húst, 283 kilogramm sertéshúst és 985 liter tejet termeltünk. Csak egy konk­rét példát említek: öt év alatt a tehe­nek számát mindössze százharminccal gyarapítottuk, ugyanakkor a darabon­­kénti évi tejtermelést több mint hat­száz literrel növeltük. GAZDASÁGI FELEMELKEDÉS ES EGYÉNI JÓLÉT A nagygazdaság öt év alatt gazda­ságilag is megizmosodott. Az ugyan­csak nagysallói Haladás Efsz segítsé­gével felépítettek egy, granulációs gépsorral felszerelt takarmányszárí­tót, nyolc Sirokkó típusú dohányszá­rítót, saját erőből gabonatárolót, öt­száz férőhelyes marhahizlaldát, vegy­szerraktárt, malacneveldét és sertés­­isállót, valamint két darab, egyen­ként hat-hat lakásegységet tartalmazó lakótömböt építettek. Az átlagdolgo­zóra számított munkatermelékenység mintegy huszonkét százalékkal nőtt, s ennek megfelelően javult a dolgo­zók életszínvonala. A dolgozók évi átlagjövedelme huszonnégy-huszonöt­­ezer korona közötti. TERMELÉS FEJLESZTÉS, A TÁRSADALOM IGÉNYEIVEL ÖSSZHANGBAN @ Hogyan tovább? — kérdeztük immár Korpás Gábor agrármérnököt, az egyesült szövetkezet elnökét. — Élénk figyelemmel kísértük a CSKP XVI. kongresszusának tanácsko­zását, ismerjük népgazdaságunk fej­lesztésének irányelveit s a társadalom igényeinek megfelelően igyekszünk az egyes ágazatokban mi is többet és jobbat termelni. Továbbra is fontos feladatnak tartjuk a gabonatermesztés fejlesztését. Tavaly búzából közel hatvankét mázsát, árpából pedig kis híján hatvankilenc mázsát csépeltünk hektáronkénti átlagban. Ezt a színvo­nalat legalábbis tartani szeretnénk. Búzát több mint ezer hektáron vetet­tünk, túlsúlyban bőtermő fajtákat (Solaris, Slávia), ami véleményünk szerint biztosítja a várt eredményt. Viszont itt van a kukorica. Igaz, hogy magszaporítással is foglalkozunk, ds a műit évben elért harminchat má­zsás átlaghozam akkor is kevés, hi­szen pár évvel ezelőtt már ötven má­zsa körüli hozamot is elértünk. Tény, hogy ezen a szakaszon gyors javulást kell eszközölnünk. Ugyanúgy a cu­korrépánál is. javítani kívánjuk az agrotechnikát, főleg a vegyszerezést, viszont az egyedsűrüséget nagyban befolyásoló vetőmag-minőség kérdését másoknak kell iflegoldaniuk! A ter­melés eredményesebbé tételét szol­gáló helyi tartalékok és lehetőségek tökéletesebb kihasználását pedig ra­gunknak kell szorgalmaznunk. Pél­dául körültekintőbben kell kidolgoz­nunk a növényforgói, hogy hatéko-Nem is olyan régen, április vége felé a nyáj, a konda és a gulya kivonult a legelőre, s őszig kint tartózkodott. Ez az eljárás meg­felelt az akkori külterjes állattenyész­tési módszereknek. A mai belterjes állattenyésztés azonban más takarmá­nyozási eljárásokat követel. Az álla­tok nyári takarmányozását, amelyet valamikor a legelő oldott meg, ma a zöldtakarmányozásra alkalmas szántó­földi takarmánynövények helyettesítik — az őszi és a tavaszi keverékek, a csalamádé, a köztes növények, de nem utolsósorban a herefélék. ' Számos gazdaság azonban éppen a herefélék zölden történő etetésekor követ el súlyos hibát, mert nemcsak a fehérjét pazarolják, hanem a jövő évi takarmányalap is kockán forog. Az olyan gazda, aki csak annak örül, Ésszerű zöldtakarmányozás hogy a tehenek a zöldherétől jól te­jelnek, s nem számítja ki a takarmá­nyozással járó költségeket, az előbb­­utóbb a saját kárán tanulja meg a zöldtakarmányok ésszerű etetésének a formáit. A kár, amely a lierefélék mértéktelen etetéséből származik, nem az állatok egészségére, hanem az emészthető tápanyagok, különösen a fehérje pocsékolására vonatkozik. Ugyanis a fehérjefölösleget az állat nem képes elraktározni. A nagy hasznosság elérése megkö­veteli, hogy a napi takarmányadagbúl — tavasztól késő ohzig — ne hiányoz­zanak a zöldtakarmányok. Éppen ezért szükséges, hogy a zöldtakarmá­nyozás ideje alatt különös gondot for­dítsunk az adagok összeállítására, mert a takarmányokban levő tápanya­gok akkor hasznosulnak kedvezően, ha a nitrogéntartalom és a nitrogén­­mentes anyagok aránya az egyes álla­tok termelési igényének megfelel. E- zért célszerű, ha már a vetés idején gondolunk a keverék helyes megvá­lasztására. A takarmányborsó, a bük­köny és a szudánifű keverékének, a bükköny és a rozs vagy, a búza, a rozs és a borsó keverékének etetésé­vel a tápanyagok sokkal jobb hasz­nosítását érjük el, mint a tiszta veté­sekből származó zöldtakarmányok ete­tése esetén. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST-országok kukoricanemesítési és vetőmagtermesztési tevékeny­ségének összehangolására Kukoricanemesítési Koordinációs Központ ala­kult Mártonvásáron az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében. Az alakuló ülésen az együttműködésben résztvevő országok — Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió és Jugoszlávia — képviselői ismertetést hallgattak meg az egymás közti, eddigi főként két­oldalú nemesítési kapcsolatok eredményeiről, majd megállapodtak az el­következő öt esztehdő kutatási programjában, s kidolgozták a koordiná­ciós központ Idei munkatervét. A koordinációs tevékenység célja, hogy a résztvevő országok összehan­golják a kukoricanemesítési, a fajtaminősítési munkát, a nemesítési alap­anyagok felhasználását, egyesítsék anyagi és személyi erőforrásaikat, s a tagországok sajátos igényeinek megfelelő tenyészidejű hibrideket állítsa­nak elő. Mindezek eredményeként pedig az északabbra fekvő, hűvösebb éghajlatú országokban is lehetővé tegyék az eredményes állattenyésztés alapját képező kukoricatermesztés fejlesztését, hatékonyságának növelését. E cél érdekében közös nemesítési, keresztezést programokat dolgoztak ki. M. M. Amilyen káros következményekkel jár az állatok hiányos fehérjeellátá­sa, eppen olyan kárt jelent a pazar­lás a többletfehérje etetésekor. A te­jelő állat csak tejelőképességének megfelelő mennyiségű takarmányfe­hérjét alakít át tejfehérjévé, a növen­dékállat is csak növekedési képessége arányában alakítja át a takarmányfe­hérjét testfehérjévé. Amíg az állati szervezet a szükségleten felül etetett szénhidrátokat — zsírt, cukrot és ke­ményítőt — zsír formájában elraktá­rozza, addig a fehérjét csak csekély menyiségben képes tartalékolni. A fe­lesleg, a nitrogén tartalmú része a vizelettel eltávozik a szervezetből, a nitrogénmentes része pedig — mint a többi szénhidrátos anyag — elég vagy zsírrá alakul át. így a fehérje, mint a takarmány legértékesebb táp­anyaga ugyanúgy használódik fel, mint a lényegesen olcsóbb cukor vagy keményítő. De a felesleges mennyiségű fehérje etetése már azért sem helyes, mert a fehérje szétbon­tása és a bomlási termékek kiküszö­bölése növeli a máj, a vese munkáját. Nézzük meg közelebbről, mit mutat Mezőgazdasági dolgozóink minden alkalmas percet kihasználnak, hogy kellően megalapozzák a gazdag hozamokat. Reméljük, sikeres lesz a fára­dozásuk Fotó: —bor nyabban kihasználhassuk a hatszáz hektáros öntözőberendezést. A nö­vénytermesztési ágazatban az idén hat százalékos javulást tervezünk. Adott a lehetőség, hogy ezt a célt el­érjük. @ Az állattenyésztésben nem voltak különösebb gondjaik. Gondolom, a megnövekedett feladatokra is alapo­san felkészültek. — Az állattenyésztőében dolgozók munkájának sikere részben a növény­­termesztésben, elsősorban a takar­­mánytermesztésben elért eredmények függvénye. A tejtermelésben azt hi­szem, nem lesznek gondjaink, hiszen több tejet termelünk, mint a múlt év azonos szakában, ráadásul minőségi javulás is tapasztalható. A negyven tonnával több sertéshús iktermelése is megoldható. Viszant marhahúsból is harminc tonnával többet kér a társa­dalom, s ez már nagy feladat. A mar­hahizlalásban elért sülyoyarapodási átlaggal ugyanis elégedetlenek va­gyunk. Három évvel ezelőtt, amikor végre üzembe helyeztük a szabadtar­­tásos nagyhizlaldát, egyszeriben visz­­szaesett 46 dekára a napi súlygyara­podás. Tavaly már sikerűit elérnünk a 91 dkg-os átlagot, de ezt még ke­vésnek tartjuk. Tudjuk, hogy más já­rásokban ennél sokkal jobb eredmé­nyekkel dicsekedik egyik-másik szö­vetkezet. Elhatároztuk, hogy ellátoga­tunk néhány élenjáró szövetkezetbe, hogy tapasztalatokat gyújtsunk a még eredményesebb munkához. Elvégre — a jobbtól tanulni nem szögyen. Még akkor sem, ha sokan így vélekednek a kölcsönös tapasztalatcseréről. Ami pedig a távlatokat illeti: bizakodó vagyok. Bízom az emberek hozzáérté­sében, elkötelezettségében és szorgal­mában! kAdek gäbor a gyakorlat, ha zöldetetésre csupán a lucernát takarmányozzuk: Egy kg vi­rágzó zöldlucernában 0,24 kiló száraz­anyag, 0,10 kg keményő és 28 gramm emészthető fehérje található. De ma­radjunk csak a fehérjénél. Egy hat­száz kilós tehén napi 10 literes tej­­termelési átlaggal például naponta 800 gramm emészthető fehérjét igé­nyel. Ha az állat jóllakottság-érzését fel akarjuk kelteni, akkor legalább 55 kiló zöldlucernát kell vele feletet­ni. Ez a mennyiség 1450 gramm emészthető fehérjét képvisel. Adott esetben ez 740 grammal több, mint amennyire az állatnak szüksége van. Ez a veszteség csupán egy állatra vonatkozik. Száz tehépre számítva, naponta 74 kiló emészthető fehérje megy kárba, amelynek értéke szerény számítások szerint (egy kilő hat ko­rona 42 fillér) is 475 korona. Százna­pos idény alatt tehát 47 508 koronát tesz ki az elpocsékolt takarmány ér­téke. Meg kell mondanom, hogy nem sokat változtat a dolgon, ha naponta egy-két kiló takarmányszalmát is ke­verünk a zöldheréhez. Hogy a fehérje pazarlását megaka­dályozzuk, a takarmányalappal úgy kell gazdálkodnunk, hogy ne kerüljön sor a herefélék zölden történő eteté­sére. A zöld „futószalagot“ úgy ál­lítjuk össze, hogy megfelelő mennyi­ségben képviselje a keményítőkben gazdag és fehérjében dús takarmányt. Ha a keverékek kitartanak a nyári takarmányozási időszakban, a here­félék jó minőségben kazlakba ke­rülhetnek, s kitartanak az új termé­sig. Ezek után a zöldtakarmányok mellett hereszéna is jut az állatok ré­szére az év minden szakában. A ke­verék helyes összeállítása a gazdaság állattenyésztőjének saját ügye. Erre ugyanis nincs különösebb recept, elő­írás. Mindössze rugalmas takarmányo­zási technikát és kellő szakértelmet követel. K. MOLNÁR FERENC aaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai Csepegtető öntözés Magyarországi látogátásom során többek között a Mező­­gépfejlesztő Intézet csepegtető öntözéses kísérleti telepét lá­togattam meg. .Itt a meglevő vízkészletek gazdaságos fel­­használását leginkább csepeg­tető öntözéssel biztosítják, amelynek révén energiát és munkaerőt takarítanak meg. Az eljárás lényege, hogy az öntözővizet kis mennyiségben hosszú időn keresztül cseppen­­ként .jmikro-sugárban“ adagol­ják a talajba. Az öntözésre be­rendezett területen ötven cen­timéter mélyen elhelyezett ge­­rinccső-vezeték szállítja a szük­séges vízmennyiséget. Erről ágaznak le — a telepített kul­túrának megfelelően — a kis átmérőjű, csepegtető-testekkel ellátott szár'nyvezetékek. A szárnyvezetéket ajánlatos a ta­lajra fektetve, vagy a gyümöl­csösökben a fatörzsekre erősít­ve vezetni. A berendezést az eldugulás elkerülése végett, csak átszűrt vízzel lehet üze­meltetni. Minden egyes csepeg­tető test az öntözésre szánt te­rület közepén helyezkedik el. Mérete és formája a talaj szer­kezetétől függ. A csepegtetőtói távolodva a talaj nedvesség­­tartalma csökken és levegőtar­talma nő. Ez teszi lehetővé a folyamatos öntözést a növény­zet és a talaj károsodása nél­kül. Az állandó csepegtetés kö­vetkeztében a sorok mentén nedves, a sorok között pedig száraz sávok keletkeznek, ame­lyek elősegítik a talaj belső vízelvezetését. A csepegtető öntözés alkal­mazása szőlő, gyümölcs és ker­tészeti növények esetében a következő előnnyel jár: ф a növény Vízigénye na­ponta kis vízmennyiséggel ki­elégíthető; egy időben trágyázó öntözés is végezhető; @ a talaj a szükséges mély­ségig nedves marad; ® a víz szállítása alacsony nyomással örténik, ezáltal csök­ken az energiaigény; ® lejtős területeit is al-, kalmazható, különösebb terep­­rendezés nélkül; О az egyéb öntözési módsze­rekhez viszonyítva az öntöző­víz harminc-ötven százaléká­nak megtakarítása ellenére op­timális talajnedvességet érünk el; О az éjszakai órákban tör­ténő öntözés esetén csökken a párolgás, ami a talajhőmérsék­letet csökkenti és a levegő nedvességtartalmának növelését eredményezi; ф a berendezés kezelése rendkívül egyszerű,-, s tizenöt hektár öntözött terület kezelé­sére — az ellenőrzést és a karbantartást is beleértve — csupán egy munkaerő szüksé­ges; • a berendezés élettartama nyolc-tíz év; ® a fagyra nem érzékeny, ezért vízteleníteni télen sem szükséges. Hátránya, hogy az öntözővfz nem tartalmazhat semmiféle mechanikus szennyeződést. Ezért üzemeltetéséhez szűrő­­berendezést kell alkalmazni. Ján M. Habrovský \ «

Next

/
Thumbnails
Contents