Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-25 / 17. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1931. április 25. , Jó irányítás — sokoldalú tevékenység Á Csallóköz szívében levő Dióspatonyban (Orechová Polen) nemcsak a gazdasági fejlődés szembetűnő az utóbbi évtizedekben, hanem a sokoldalú társadalmi tevékenység is. Többek között a sportszervezet is eredményes munkát fejt ki. Ez nem véletlen, hiszen az alig több mint kétezer lakosú községben háromszázkilencvenhét tagja van a sportszervezetnek, s nemcsak a dunaszerdahelyt járásban, hanem a nyugat-szlovákiai kerületben is a legjobbak közé tartozik. A tagok jelentős része aktívan sportol és különböző szakosztályokban öregbítik a falu jó hírét. A sportolóknál megvan az előfeltétel a jó szerepléshez. A stadion minden igénynek megfelelő, s az utánpótlás nevelésével már az általános iskolában is törődnek; megvannak a jó anyagi feltételek, hiszen a szervezet bevételi forrásai mellett, komoly támaszuk a szövetkezet és a nemzeti bizottság. — Mindezek melett a legjelentősebb — állítja határozottan Belkovics László, a falusi pártszervezet elnöke, akt a sportszervezetben szintén elnöki funkciót tölt be —, hogy a vezetőség legtöbb tagja felelősségteljes munkát végez, s az egyes szakosztályok irányítói komolyan veszik a vállalt feladatokat, jó szervezők és irányítók. — Össze tudja egyeztetni a két jelentős politikai és társadalmi funkciót? — Az ilyen Ikisebb — vagy csallóközi méretben — közepes faluban ugyanannyi társadalmi szervezet mű-Eelkovics László, a sportszervezet elnöke kezendő évadban a nyugat-szlovákiai kerület „A“ osztályában vetélkedjünk. A fiúk lelkesek, tudnak focizni, s ezért bízunk bennük. Az „ifi“ csapatunk is igyekszik, de egyesektől nagyobb odaadást várunk. A régi gárdá közül is többen játszunk, s tavaly sikerült megnyerni a járási szakszervezeti bajnokságot. Amit már nem bír a'tüdö, a láb úgy, mint hajdanában, azt gyakran a szívből jövő lelkesedés pótolja. — Hallottam, hogy vannak más jellegű rendezvényeik is. — Rekreációs szakosztályunk munkája a tömegsport fejlesztése szem-A kézilabdázó lányok is sikeresen szerepelnek ködik, mint a nagyközségekben vagy a városokban. Pártunk XVI. kongreszszusa beszámolójában és a vitafelszólalások hangsúlyozták a tömegszervezetek munkájának felelősségteljességét. Mi ezt jól tudjuk, és a párt vezető szerepét azon keresztül is szeretnénk érvényesíteni, hogy a pártszervezet vezetőségi tagjai funkciót vállalnak a Nemzeti Front szervezeteiben. Érthetően, azt tartjuk helyesnek, ha az elvtársak olyan szakaszon tevékenykednek, amelyhez legjobban vonzódnak. Jómagam a sportnak, főleg a labdarúgásnak vagyok szerelmese. Még most is rúgom a bőrt a szakszervezeti csapatban. A vezetőség ezért javasolta, hogy a sportszervezetben munkálkodjak. A nemzeti bizottság helyi gazdálkodási üzemének vagyok a vezetője, így széles körben mozgok, s nagy lehetőségem van a szervezőmunkára, ellenőrzésre és olyan akciók szervezésére, amely mozgósítja a sportolni vágyókat, s kellemes szórakozást nyújt a tagoknak és a falu lakosságának. — Milyen szakosztályok tevékenykednek a sportszervezetben? — Mint általában minden faluban, a labdarúgás szerepel az első helyen. De megálljuk a helyünket kézilabdában, asztaliteniszben és sakkban is. Labdarúgáson kívül a többi szakosztály képviselői a járási bajnokságokban szerepelnek. A járási hajnokságban rúgja a bőrt a hozzánk tartozó Kisfalud (Vieska) futballlcsapata is. Az „A“ és az ifjúsági csapatunk a kerületi bajnokság „B“ osztályában szerepel. Ha továbbra is jó „szelek“ fújnak, meg van a remény, hogy megnyerjük a bajnokságot és az elkövetpontjáből figyelemre méltó. Már hagyományossá vált a tavaszi kocogóverseny a falunkból a Kis-Dunához. A tizennégy kilométeres útszakaszon minden épkézláb tagunk és mások is részt vesznek. Rekreációs szakosztályunk a jövőben több különböző akció megrendezésére készül. Jelentős sportesemény a felszabadulási ' emlékverseny is. Május kilencedikén, évről évre rendszeresen megszervezzük a sport és ügyességi vetélkedőből összetevődő sportnapot. Ezt a kiemelkedő eseményt az iskolával, az ifjúsági szervezettel és a Honvédelmi Szövetséggel közösen rendezzük. Tavaly nálunk került sor a körzeti spartakiád megrendezésére is. A járási irányítók véleménye szerint jól sikerült a bemutató, és jelentősen elősegítette a járási, a kerületi, az országos tornászvetélkedők előkészítését, illetve a tömegsport fejlesztését. A dióspatonyi labdarúgók csoportjukban a bajnokság megnyerését tűzték ki célul. Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen a vetélytársak szorosan felzárkóztak az első helyezett mögé. De azért a vezetőség bízik a fiúk tudásában, lelkesedésében, amitől nagyban függ a kitűzött cél elérése. — Megvan a lehetőség a bajnokság megnyerésére — állítja határozottan az elnök. Ha mégsem sikerülne, abból sem csinálunk tragédiát. A pettyes labda gömbölyű, s így a szerencsére is szükség van. Azért a szurkolótábor joggal elvárja a fiúktól a becsületes helytállást. Reméljük, a többi szakosztályban tevékenykedő •sportolók is jól szerepelnek, s még sikeresebb évet zárnak, mint tavaly. —tt-i Wéptáncmozgalmunk a szakem!@ľ szemszögéből A HAGYOMÁNYOKRA KELL ÉPÍTENI A néptánc a társadalmi tánckultúrában fontos szerepet tölt be, mivel hatósugara népművelési vonatkozásban is terjedelmes. A mozgalom jelentős esztétikai és nevelő hatást gyakorol művelőire és nézőire egyaránt. Az eddigi eredmények a mozgalom megszilárdulását, kiszélesedését, a folyamatos munkát és a további fejlődést biztosítják. A cél továbbra is a műkedvelői szinten folytatott néptáncmozgalom fejlesztése, amely a maga sajátos eszközeivel a hagyományok adta lehetőségek és a közösségben rejlő erőik hasznosításával betölti feladatát. A néptáncmozgalom népszerűsége a fiatalok körében meggyőzően bizonyítja a csoportok mennyiségi növekedését. E számszerű fejlődés a táncolni vágyó fiatalok nevelése szempontjából mindenképpen figyelemre méltó tényező. Tudjuk, hogy az ifjúság bizonyos rétegeinek megközelítése és szervezett összefogása, ma is komoly gondot okoz. Azok, akik önmaguiktól jelentkeznek egy együttesbe — jelentik azt a fogékony, könnyen nevelhető ifjúságot, amellyel komoly eredményeket lehet elérni, amely eleve vágyat érez a kulturált szórakozás, a művészet és a kollektív munka iránt. Az ifjúságnak e csoportja képezheti a művészi szintű táncmozgalom alapját, s egyben a művészethez értő, azt élvezni és ahhoz hozzászólni tudó közönséget is. Az ötvenes években szép számmal alakultak meg különböző néptánccsoportok, amelyek közül sok csak a néptáncutánzások összeállítására volt képes. A tánchagyományokat az eredetitől eltérően, más jelleggel dolgozták fel. Több ilyen csoport még ma sem tud teljesen megszabadulni az alap nélkül stilizált jellegtől. Ezt a folyamatot „elősegítette“ az is, hogy ebben az időben a néptáncokat nagy lelkesedéssel, sokszor minden bírálat nélkül fogadta a közönség. Mivel a magyar néptáncoík amúgy is temperamentumosak és hatásosak, a betanítók nem tartották szükségesnek a művészi beavatkozást. Amíg az együtteseknek sikerük volt a közönség körében, nem igyekeztek javítani ezeket a hibákat. Ez az állapot azonban úgyszólván egyszerre véget ért. Az egyszerű néptáncok sikerei elérték a maximumot, s ez a tény sürgős beavatkozást igényelt, mivel a közönség is jóval igényesebbé vált. Ezek a problémák tették szükségszerűvé a néptáncban eszközölt szakmai változásokat. A hatvanas éveket a néptáncmozgalom fejlődése jellemezte. Az alkalmi csoportok együttesként léptek elő, s munkájuk tervszerűvé és rendszeressé vált. A rátermett, szakmailag képzett csoportvezetők és koreográfusok hiányát már évekkel ezelőtt is megállapították. A szakemberhiányt a Bratislava! Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya 1984-től hároméves távtanfolyam keretében igyekszik pótolni. A tanfolyamot végzett hallgatók szakmai képzettsége új színt vitt a csoportok munkájába, s ez törvényszerűen színvonalbeli emelkedést eredményezett. A szakmai képzésnek köszönhető, hogy eredményesebbé vált az együttesek munkája, s javulás állt be a műsorösszeállításban is. A pozitívumok ellenére, sajnos még napjainkban is sóik a probléma... A hiányosságok kapcsán csak néhány gyakorlati észrevételt szeretnék vázolni... Néhány együttesnél hiányzik a fenntartószervvel való kapcsolatteremtés. Köztudott, hogy az együttesek fenntartásához az erkölcsi támogatáson kívül az anyagi támogatás is szükséges. A mai követelmények már anynyira nívósak, hogy elengedhetetlenül szükséges az adott tájegység táncához a megfelelő népviselet, amely nem !kis anyagi ráfordítást igényel. A legtöbb probléma együtteseink zenei kíséretének biztosítása terén ész-, lelhető. Tudjuk, hogy a néptánchoz népzene szükséges, amelyet cigányzenekarok szolgáltatnak, sajnos horibilis ellenszolgáltatásért, s még így sincs biztosítva a zökkenőmentes produkció. Néhány együttes szárnybontogatásként próbálja megoldani ezt a problémát zenekedvelő fiatalok bevonásával — úgynevezett parasztzenekarok alakításával — mely örömteli kezdeményezés. A táncmozgalom egyik el nem hanyagolható területét az utánpótlás nevelése, a gyermek- és ifjúsági tánccsoportok képezik, örvendetes, hogy néptáncmozgalmunkat évente egy-két gyermektáncegyüttes képviseli a Prešovi Országos Gyermektánc Fesztiválon. A vázolt célkitűzéseket segíti a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivál is. Zseliz igazolta, hogy gyermektáncmozgalmunk egyre nagyobb teret hódít, s ami még örvendetesebb, színvonala is felfelé ível. A néptáncra való nevelést már az iskoláskorban kell kezdeni, Annak ellenére, hogy országszerte kiváló gyermekcsoportok működnek rendszeresen, felnőtt együtteseink zöme mégis utánpótlás-gondokkal küzd. Az iskoláiknak, illetve az iskolaügynek kellene ezzel a problémával bővebben foglalkozni. Az esztétikai nevelés ebben a korban annyira fontos, hogy erről nem szabad lemondanunk, hanem minden kínálkozó lehetőséget kihasználva bizonyítanunk kell a munka létjogosultságát. Az utóbbi tíz évben fellendülés tapasztalható a koreográfiában, s vele párhuzamosan dinamikusan fejlődött a kivitelezés színvonala is. Lerövidültek a hosszú koreográfiái alkotások, gyorsult a cselekménybonyolítás, hatásosabbá, kidolgozottabbá váltak a táncok, de még ma szembeötlő az egyes feldolgozások túlzott hasonlósága. A lehetőségeik mellett, úgy vélem, hogy minden koreográfiái alkotás egyedülálló, egyéni színezetű s a koreográfus jelleméből kell, hogy fakadjon. A koreográfiái munka valójában művészi alkotómunka. E munka sikere elsősorban a művészi előfeltételektől, az alkotói tehetségtől, az adottságtól, a lényeges dolgok megérzésétől és megértésétől, valamint azoktól az adottságoktól függ, hogy művészi módon tudjuk kialakítani a különböző esztétikai képeket, s méltóképpen tudjunk válaszolni a belső és külső okozatokra és történésekre. A különböző impulzusokra csak olyan alkotók tudnak reagálni, akik gazdag fantáziával rendelkeznek, tehát úgynevezett alkotói egyéniségek, akiket akaratlanul is belső kényszer hajt. Igényes munkát csak fejlett, tájékozott s az adott művet megértő táncosokkal lehet végeztetni. Ezt az együttesek vezetőinek többsége érzi, s a gyakorlatban is igyekszik ezt figyelembe venni. Néptáncmozgalmunk társadalmi küldetése egyre nagyobb jelentőségűvé válik. A néptáncmozgalmak s általában az ifjúság táncos nevelésének munkáját úgy kell értelmeznünk, mint népünk művelődési színvonalának egyik fejlesztőjét. Ezzel összefüggésben tudatosítanunk kell azt, hogy a néptánc szerves részét képezi annak, ami a kulturális életben történik, ami a szocialista kultúra fejlesztését szolgálja. A munka a néptánchagyományokra épül, de a mai követelményeknek megfelelő művészeti szintet kell kialakítanunk. Sajnos, a néptáncmozgalom ideológiai és művészeti tartalmában nem használjuk ki eléggé a lehetőségeket, melyeket a népművelési intézményhálózat és a művelődési központok biztosítanak. Ez mindenekelőtt érvényes a művészeti vezetők és koreográfusok járási és kerületi szintű- képzésére. Nagyon fontos láncszem a mozgalom rendszerében a szervezők és az irányítók tevékenysége. Kulcsfontosságú szerepük van a művészeti és szervezési vezetőknek az együttesek irányításában és tevékenységében. Eddig bizalmat szavaztunk a művészeti vezetőknek. Gyakorlati tapasztalataink viszont azt igazolják, hogy ez a módszer a jövőben nem lesz elegendő. Szükségessé vált a fenntartószervek a népművelődési központok és a helyi nemzeti bizottságok aktívabb hozzáállása és támogatása is. Néptáncmozgalmunkat, a hagyomá-i nyokra alapozva, úgy kell fejlesztenünk, hogy az szorosan kapcsolódjék kultúrpolitikánk alapelveihez, s közben hasznosítanunk kell azokat a lehetőségeket, melyeket szocialista társadalmunk biztosít a népművészeti munkához. CZINGEL LÄSZLÖ, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője TARLAT A MlZEIHERH A művészetet kedvelő tárlatlátogatő öt év után újra találkozhat a CSALLÓKÖZI MÚZEUM kiállítási termeiben Kocsis Ernő festőművész alkotásaival. A jelenlegi tárlaton elsősorban az utóbib fél évtizedben készült olajfestményekkel, rajzokkal, akvarellekkel és pasztellekkel ismerkedhetünk meg, amelyek kellő áttekintést nyújtanak Kocsis Ernő művészi megnyilvánulásainak és témái tartalmi mondanivalójának alakulásáról, fejlődéséről. Annak ellenére, hogy a művész közismerten szereti a vegyes technikájú eljárásokat, a jelenlegi tárlatán olajfestményei vannak túlsúlyban. Ezeken a vásznain előszeretettel örökíti meg a Vág, a Garam és a Duna mente felemelően szép — és az évszakok körforgásából eredően kimerfthetetlenül változatos — tájait, valamint a Csallóköz végtelen, de sohasem egyhangú rónáit. A szülőföldet, a forrón szeretett tájakat megörökítő képein lépten-nyomon érezzük az alkotó ember jelenlétét. A emberi tudatos tevékenységnek — a munkának — a nyoma különféle — de sohasem mesterkélt — mozzanatokban fedezhető fel, mint például a szalmakazlak, a mezőket átszelő katonásan sorakozó villanyoszlopok, az öntözőcsatornák és az őket átívelő hidak, a mezei utak mentén fel-feltünedező „lebotolt“ fűzfák vagy éppen a madártávlatban kikandikálő hófehér falú, tűzpiros cserepű gazdasági épületek vagy falusi házak csoportja. Az alkotó ember kezenyomának e változatos jegyei simulékonyan illeszkednek a ragaszkodó szeretettel ábrázolt tájhoz és harmonikus egységet alkotnak vele. Nagyon jól megfigyelhetők ezek — a táj és az emberi alkotás harmonikus egységét sugalló — mozzanatok a Téli reggel, Faluvégén, Mezei út I., II., Vénasszonyok nyara, Üt a majorhoz és a Reggel — 1978—1981 közötti években készült — alkotásain, A bátor ecsetvszetés, a merész, magabiztos vastag ecsctkontúrok alkalmazása mellett ezekre az alkotásaira az aránylag kevés szín alkalmazásából eredő lágy harmónia és a leglényegesebb mozzanatok eltérő, élénk színű kihangsályozása jellemző. (Jól kivehető a lényeges mozzanatok kiemelése pl. az Üt a majorhoz művén, amelyen a sötét tónusok közül a fehér és világosszürke jellegzetes majorépületek hívják fel magukra a figyelmet.) Megkapóak és rendkívül kifejezőek a nyári természetet ábrázoló képei. A szikrázó napsugárban aranysárgán csillogó hatalmas búzatáblák, a távolban feltűnő gazdasági épületek és a magasba törő hidroglőbuszok a tipikusan mai csallóközi tájra jellemző vonások. Szinte észrevétlenül — sohasem hivalkodóan, de mégis sokat mondóan — sugárzik felénk ezekből a nyári képekből az az óriási változás, amelyen a mezőgazdaság az utóbbi évtizedekben átment. A hatalmas összefüggő búzatáblák egyben a kollektív gazdálkodás előnyeit mint a biztonságosabb és jobb élet zálogát hirdetik. Nagyon jól megfigyelhetőek ezek a mozzanatok a Nyáron, 1979- ben készült hatalmas olajfestményén. A kiállított akvareilek, pasztetlek _ és rajzok „Variációk egy témára“ sorozatban örökítik meg meggyőző erővel a csallóközi táj naponta újjászülető varázsát. A rajz adta fekete-fehér színkombináció ugyanolyan plasztikusan emeli ki a csallóközi sik róna jellegzetes mozzanatait, mint az akvareli és pasztell adta csodálatos színharmóniák. Külön fejezetet alkotnak a hajógyári munkásokat, a hajóépítőket ábrázoló rajzai és linómetszetei. E műveivel az alkotó emberi munkának átüt meggyőző emléket. Egyértelműen kitűnik e művekből, hogy a hatalmas hajótestek összeállításához összefogásra, kollektív munkára van szükség. Ezt az emberi kollektívából adódó erőt, az ember és az általa irányított gépek harmóniáját ábrázolja, amely csak a békés építőmunkában csúcsosodhat ki igazán és válhat a jövő biztos zálogává. Mag Gyula
