Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

1981. április.25.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

‘«ľ.-« ■ ;

A vén Duna bal partján fekvő határvárosban, Párkányban (Štúrovo) a vnb és képviselőtestülete, valamint lakossága sokat tett azért, hogy a Nemzeti Front választási programterve maradéktalanul valóra váljon.

Barin Alajos, a városi nemzeti bizottság titkára elismerően szólt arról, hogy örvendetesen fejlődik a város, különösen az utóbbi öt esztendőben. Az 1976-os évtpl a helyi szükségleteknek és igényeknek megfelelően a legsürgősebb tennivalók megvalósítására fordították minden erejüket, idejüket. Például az üzlethálózat bővítésére, az egészségügyi szolgáltatások fejlesztéséré, a lakáskérdés megoldására, valamint az óvodai-bölcsődei férőhelyek számának gyarapítására.

Fáradozásuk nem volt hiábavaló: egy évvel a határidő előtt átadták rendeltetésnek a 484 új lakásegységet. Ugyancsak határidő előtt felépült a poliklinika. Két élelmiszerüzlet épült, s újabbak kerülnek átadásra; egynek az építéséhez meg nemrég fogtak hozzá.

Az utóbbi ötéves megbízatási időszakban több óvoda és egy 60 férőhelyes bölcsőde fogadta be kis lakóit. Dicséret illeti a papírgyáriakat, akik 120 férőhelyes óvodát hoztak tető alá, hárommilió korona beruházási költséggel. Közben felépült egy iskolai étterem és egy tornaterem, valamint

az új iskola és tanműhelyek. A vízvezetékhálózat bővítésére — Karvától (Kravany) Párkányig — 37 millió koronát fordítottak. Bővítették a fürdőt, idejében átadva két medencét.

A vnb-titkár örömmel állapította meg, hogy a lakosok, a társadalmi- és tömegszervezetek tagjai jelentősen kivették részüket a városfejlesztési és csinosítási munkából: hét buszvárót, egy sportpályát létesítettek, bővítették a parkokat, zöldsávokat, hosszabbították a járdákat. Hozzávetőlegesen mintegy húszmillió korona értékű közjavat hoztak létre, 140 ezer óra társadalmi munkával.

A párkányiak az új ötéves tervidőszakban is mindent elkövetnek városuk fejlesztése, csinosítása és a környezetvédelem érdekében.

Krascsenics Géza, Nyérasd (Topol'níkyj

Hektáronként hat tonnát

Még Mátyusföld peremterületén is ritka eset, hogy április első felében már vetik a kukoricát. Ez történt az idén például a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-ben, ahol elég melegnek találták a jól előkészített vetőágyat arra, hogy kukoricát vethessenek.

Azt kérdezhetnénk: ennyire szürgősnek tartják a hidaskürtiek a kukoricavetést? Igen. Hiszen több mint ezer hektárba kell vetniük ezt az egyik legfőbb takarmánynövényt. S a XVI. pártkongresszus határozata értelmében célul tűzték: elérik a 6 tonnás hektárhozam-átlagot. Ehhez ily módon is hozzá akarnak járulni, s idejében beérhessen a termés.

Természetesen, már most azon morfondíroznak a gazdaság növénytermesztési szakemberei, miként lehetne a termésbetakarítást ügy megszervezni, hogy a lehető legcsekélyebb legyen a betakarítási és tárolási veszteség.

... A korai vetést az is indokolja, hogy kukoricán kívül 372 hektáron termesztenek az idén silókukoricát. S bizony, közel másfélezer hektáron a mag földbe juttatása nem kevés időt igényel — még ha napi két műszakban végzik is majd a vetést. A felvételen: Monair vetőgépen a két CSERVENKA; épp ellenőrzik a vetés minőségét.

Kép és szöveg: Krajcsovics F., Galante

Szóvá t

— Mit téblábolsz itt? — szólított meq egy ismerősöm a bratislavai SMIDKE-téren.

— Utazom. S nem tudom, hogy a tér melyik oldaláról indul az autóbusz Bős (Gaböíkovo) jelé.

A menetrend a tér jobboldalán található, viszont egyesek szerint a gördülő alkalmatosság a főúton közlekedik. A kettő között legalább 150 méter a távolság. Ezért járkálok a tér közepén, mert bízom benne, hogy elérek oda, ahol a busz megáll. Nem sikerült. Menetrend ide, menetrend oda, a főutcán fékezett, s hiába integettem a botommal, elindult, faképnél hagyott.

Bosszúsan tipegtem a megállóhoz, vártam a következő járatra, amely több mint két óra múlva indult. A megállóhelyen kerestem valami ülőalkalmatosságot, de sehol sem leltem.

Kissé furcsa, hogy nem jut egy pad olyan helyre, ahol két városi busz si közlekedik, s emellett egész sor indul Csallóközbe. Nem hiszem, hogy fővárosunk nem tudna egy padot — vagy többet is — elhelyezni, legalább a rokkant és az idősebb várakozók boldogítására. Persze, nehéz azt is megérteni, miért ragasztják a menetrendet oda, ahol nem áll meg a busz, megtévesztve ezzel az utasokat.

Sokat hallottunk mostanában a mozgássérültekről való sokoldalúbb törődésről. Sajrios, ez a nyavalyás kór nemcsak a korosabbak rákfenéje, hanem sok esetben a fiataloké is. Az egész világon, de főleg a szocialista államokban a különböző Intézmények, tömegtájékoztatási eszközök sokat foglalkoznak — a rokkantak nemzetközi éve lévén — a rokkantakkal, javaslatokat tesznek, miként lehetne társadalmi összefogással a betegeken segíteni, elviselhetőbbé tenni az életüket. De nem elég csupán elfogadni a sokat ígérő nemzetközi év jelszavait, többet kellene tenni azok gyakorlati valóra váltásáért.

—tt—

Érsekújvárban (Nové Zámky) a CSKP XVI. kongresszusának tiszteletére mintegy tizenötezer felnőtt és diák kapcsolódott be a kétnapos társadalmi munkába. Fenyőfákat, díszcserjéket, rózsatöveket ültettek az üzemek, iskolák udvarán, a parkokba, a házak elé. Valamint tavaszi nagytakarítást végeztek. A diákok — egyéb munkán kívül — nyersanyag-hulladékot gyűjtőitek, s juttattak el az átvevőhelyekre.

Felvételünk a műszaki szolgáltatás kertészeti csoportját mutatja be, serény munka közepette. Képek és szöveg: —hoffer—.

iiaeilii a lehetőségeket

Falvainkon aránylag sok a rejtett munkaerő, ráadásul munkabírásuk is megfelelő, hiszen ezek számottevő része középkorú. Jobbára nőkről van szó! S a növénytermesztés, mivel 'idényjellegű, képtelen egész éven át munkalehetőségei biztosítani számukra.

A felsőpatonyi (Horná Potcií) Vörös Csillag Efsz-ben megtalálták a módját a munkaerők rendszeres foglalkoztatásának..., (ha pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a mihályfai (Michal na Ostrove) szövetkezetben, amely nemrégiben egyesült ingó és ingatlan közös vagyonával, személyi állományával a Vörös Csillaggal).

WIEDERMANN BÉLA melléküzemágvezető örömmel újságolja, hogy a fafeldolgozó nemcsak állandó munkalehetőséget biztosít, hanem fölöttébb busás jövedelmet is hoz, ami a szövetkezét anyagi-műszaki bázisát gyarapíthatja. *

— Alapanyagunk a fa, amely feldolgozatlan állapotban kerül hozzánk az állami erdőgazdaságon keresztül. Ebből hazai használatra zöldséges, gyümölcsös, krumplis ládák készülnek, amelyekben ötszáz kiló áru elfér. Ezenkívül staflikat, az áruszállítást megkönnyítő szerkezeteket is gyártunk. Termékeink iránt nemcsak az országban, hanem külföldön is nagy az érdeklődés. Nagy örömünkre szolgál, hogy a minőségi követelmények rendszeres javításával készítményeink biztos piacra találnak. Eddig semmilyen reklamációt nem kaptunk — tájékoztatott az üzemágvezető.

Ottjártunkkor serény munka folyt, a sopa alatt pedig készáruk tömege várt elszállításra.

Tavalyi forgalmazási tervük ötmillió koronát irányzott elő, amit túlteljesítettek. Csupán exportra hárommillió korona értékű árut termeltek. Kedvező, hogy az áru ellenében devizát kapnak a tőkés országok piacain. A melléküzemágat 1972-ben létesítették, azóta 12 ezer tonna devizagabona behozatalára biztosítottak pénzalapot, ami önmagáért beszél.

Az utóbbi években korszerűsítették a munkafolyamatokat, s így emelkedett a munkatermelékenység. Az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység „ értéke megközelíti a 170 ezer koronát.

W'edormann elvtárs nagy megnyugvássá! mondta, hoay a Vörös Csillag vezetőségétől minden támogatást megkapnak, így adottak a lehetőségek a termelés hatékonyságának további növelésére, a minőségi követelmények ntéginkább előtérbe helyezésére.

— Jelenicu az üzemé vünk 35—40 munkaerőt foglalkoztat, többnyire nőket. A 7. ötéves tervidőszak első esztendejére vonatkozó problémáit és a szükséges intézkedéseket megvitattuk. Idei feladatunk: 6,5 millió korona értékű áru forgalmazása. Újító és ésszerűsítő mozgalom van kibontakozóban: az ilyen irányú ténykedés kedvezően befolyásolhatja a gazdaságosságot, a jövedelmezőséget.

Kongresszusi vállalásuk: másfél millió koronával túlteljesítik az exporttervüket, csökkentik a selejtet. SVINGER ISTVÁN

VALLOMÁSA

MOZGALMI GÚC

Hájek elvtárs úgy emlékezik, hogy Diószegen működött a kommmunista párt körzeti bizottsága. A körzethez 22 falu pártszervezete tartozott. Erre azért volt szükség, mert 1924-ben a járási pártbizottság Galántán feloszlott; a működéséhez nem voltak meg a kellő feltételek.

—' S a körzeti pártbizottságon belül, milyen tisztséget töltött be Hájek elvtárs?

— Az agitátorok és propagandisták tevékenységét irányítottam a körzetben. Nádszeg (Trstice), Királyrév (Kráľov Brod) és a kisebb települések eléggé távol estek a mozgalmi góctól, az alsószeli (Dolné Salibyj elvtársak töltötték be a „meghosszabbított kéz“ szerepét: rájuk bizton támaszkodhattam, ők járták ezt a területet, patronálták az itteni pártszervezeteket.

Egyébként ezt támasztják alá ifjúkorom tapasztalatai is; a munkásmozgalmi dalokat például az ő irányításuk alatt tanultuk. Arra is jól emlékszik e sorok írója, hogy a mácsonyási uradalomban lezajlott béremelési sztrájk kirobbanásakor az alsószell elvtársak gyújtó szavaira határoztuk el: márpedig sztrájktörők mi sem leszünk ...!

Node, halljuk, mit mondott a továbbiakban a földmunkás-mozgalom, a párt harcairól riportalanyunk.

— Melyek voltak a legforradalmibb községek abban az úgynevezett „úri“ világban?

— Mindenekelőtt Diószeg, Nagyfödémes (Veiké Diany), Alsőszeli, de sorolhatnék, többet is. A név szerint is említettekkel naponta szoros kapcsolatot tartottunk. Ezekben munkásotthonok is működtek, ahol a kommunisták rendszeresen megvitatták a politikai kérdéseket, megtanácskozták, kire, milyen harci feladat bízható. Például nagyon aktívak voltak a hegyi, a kosúti (Košuty), a nebojsai pártszervezetek kommunistái.

Hájek elvtárs szerint évente megtartották a körzeti pártkonferenciát. Még akkor is, amikor engedélyt nem kaptak az illetékes járási szervektől. Egy ízben például a Sárd-patak bokros-fás partján kerítettek rá sort...

— Mikor kezdődtek a járásban a bérharcok, sztrájkok, tüntetések?

— Ha jól emlékszem, már 1920-ban. Ezek a megmozdulások érintették a cukorgyár és központi műhelye Ipari, valamint a járás földmunkás-tömegeit. Miért a jelzett évben? Mert az első világháború utáni forradalmi lendület, amely a munkásságot jellemezte, ki-kltört. A burzsoázia félt, s nem volt felkészülve a tömegek harcának visszaverésére. Csak később eszmélt fel, ami a bérek csökkentésében, az embertelen bánásmódban mutatkozott meg a legjobban. Attól sem riadtak vissza, a kizsákmányolők, hogy az erőteljes, munkabíró emberek helyett, úgymond „bagóért“ gyerekeket, nőket dolgoztassanak, hajnaltól napestig.

SIKEREK ÉS KUDARCOK

Hájek Llpót elvtárstól többek között azt is megtudtam, hogy a körzeti

pártbizottság kommunistái a harcban edzöttek, sokat tanultak, tapasztaltak. Megtanulták: ha a burzsujok taktikáznak, nekik kell az eszükön túljárniuk. Például a diószegi cukorbárót leginkább tavasszal lehetett „sarokba szorítani“, jobb belátásra bírni, amikor nőtt, gyomosodott a cukorrépa, s egyelni kellett.

— Melyik évet sorolná a sikeres bérsztrójkok közé?

— Ha nem csal az emlékezetem, ez az 1921. évi volt, amikor 35 százalékos béremelést sikerült kiharcolnunk. Ekkor a diószegi gazdasághoz tartozó munkásságon kívül sztrájkoltak a nebojsaiak, a kosútiak, a nagy- és kismácsédiak. Sőt az alsószeli Kajos-féle gazdaság dolgozói is bérkövetelést nyújtottak be, ők is elérték céljukat.

Élénken ecsetelte, hogy a diószegi gazdaságban az állatokat a tisztviselőknek kellett takarmányozniuk, mert más emberfia nem volt, aki felvegye a munkát. A hegyi Schwarc-féle zsidó-nagybirtok proletárjai sem tettek másként.

— Az 1926-os évben egész Nyugat- Szlovákiára kiterjedő sztrájk volt, amely 12 napig tartott.

— S miért robbant ki ez a sztrájk?

— Mert a tervezett 20 százalékos bércsökkentés nagyon érzékenyen érintette volna a munkástömegeket. Ekkor a sztrájkbizottság csak az olyan helyeken engedélyezte a dologvégzést, ahol — anélkül — balesetveszély állt volna fenn, például kazánrobbanás stb. Ekkor is sikerült a már előirápyzott bércsökkentést megakadályozni, mégpedig az egységes fellépéssel, a proletártömegek harcos kiállásával, s összefogásával.

A sztrájk döntő sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a sztrájkolók azokra a napokra is megkapták bérüket, amelyeken — a sztrájk miatt —■ nem dolgoztak. De, amikor a cukorbáró a sztrájk miatt vesztett napokra a bér kifizetésébe beleegyezett, a sztrájkbizottságnak címezve a szót, kijelentette:

— Maguknak sikerült a bércsökkentést visszaverni, de jegyezzék meg: ez volt az utolsó. Gondoskodunk arról, hogy többé ne sikerüljön... I

CÉL: A MUNKÄSEGYSÉG

SZÉTZÚZÁSA

A cukorbáró nem alaptalanul, nem csupán elriasztó példaként nyilatkozott. Ezt Hájek elvtárs a következőképpen ecsetelte:

— Jött a következő év tavasza. Ekkor megjelent a környéken egy Kocourek nevű ember, a Szociáldemokrata Párt titkára. Ű megkísérelte, hogy pártja égisze alatt szakszervezetet alakítson. Ehhez azonban legalább harmincán kellettek volna ... Nem sokra mentek. Ősszel újra kezdték a tagtoborzást, módosítva taktikájukat. Ezúttal a gyöngébb akaraterejű, kevésbé öntudatos földmunkásokra összpontosítottak, amelyek könnyebben befolyásolhatók voltak.

Rafinált módszer alkalmazásához folyamodott a cukorbáró: megvonta a természetbeni járandóságot (évi tűzifa, cukor, föld, s 450 korona). Ettől az intézkedéstől megrettentek a kevésbé edzett munkások, s beadták a derekukat. Ha erőszakkal is, de a harminc szakszervezeti tagot összeverbuválták ...

— S mi lett ennek az ellenhatása?

— Az, hogy a Vörös Szakszervezet

taglétszáma 125-re gyarapodott. Ekkora létszáma volt egészen 1938-ig. Eddig voltam,- 1927-től a cukorgyár szakszervezetének pénztárnoka. Két év múltával a Vörös Szakszervezet az Ipari Szakszervezet nevet vette fél.. <

Miért oszlott fel a Vörös Szakszervezet? Ezt Hájek elvtárs úgy magyarázta, hogy a központi vezetőségbe jobboldali elemek — Hais és társai — furakodtak be, hogy bomlasztó tevékenységet, aknamunkát fejtsenek ki. Ez sikerült is nekik, mert például a szakszervezet központi titkára — akinek a nevén szerepelt a Vörös Szakszervezet összvagyona, átpártolt a szoedem-szakszervezethez, a pénzzel együtt.

Ez a törés kétségkívül gyöngítette a munkásegységet. Erre az időszakra (1928) tehető az a sztrájk is, amelyet fel kellett adni, mert a gyárvezetőség fülébe jutott, mi készülődik. Hiába járták a sztrájkbizottság tagjai a kerület cukorgyárait, hogy a munkástöm-egek csatlakozzanak a sztrájkhoz, sajnos, rossz benyomásokkal tértek vissza. A sztrájkbizottság beszámolt a cukorgyári munkásoknak a sikertelen szervezőmunkáról, akik pedig a sztrájk mellett törtek lándzsát.

— Minden erőlködésünk hiábavalónak bizonyult. A sztrájkot fel kellett adnunk. A cukorbáró kijelentette: „Sztrájkolhatnak, követeléseiket úgy sem teljesítjük! A répát a legközelebbi cukorgyárakba szállítjuk ...“

Ebből az esetből is jócskán kiviláglik, mit jelent az, ha a munkásegység felbomlik. Ilyenkor a harci cselekvőképesség semmibe vész. Persze, a sikertelen bérharc tanulságait a kommunisták kellőképpen levonták Diőszegen, majd erőt gyűjtöttek a további küzdelmekhez.

N. KOVÁCS ISTVÁN