Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-11 / 15. szám
1981- április ÍL SZABAD FÖLDMŰVES 11 Hány kockázati tényezővel... ? Ml LENNE ELŐNYÖSEBB? Az orvosok megállapításai s В gyógyászati kutatás megbízható adatgyűjteménye alapján egészségünk megőrzése néhány kockázati tényező (szakorvosi nyelven rizikófaktor) függvénye. Egyedül csak tőlünk függ, hogy hány kockázati tényezővel élünk együtt, és veszélyeztetjük egészségünket. A dohányzás is egyike a szóban forgó kockázati tényezőknek és esetenként helyrehozhatatlan kárt okoz az ember szervezetében. Nem a véletlen műve tehát, hogy a cigarettásdobozokon „A dohányzás árt az egészségnek“ feliratot olvashatják. Ez a figyelmeztetés sajnos elkerüli a dohányzók figyelmét, vagy pedig a csak azért is önző szándék vezérli a káros szenvedély hódolóit, s talán még gyakrabban gyájtanak egy-egy koporsószegre, mint korábban. Persze azzal sem törődnek, hogy a társaságban nemdohányzók is vannak. Egyes önző emberek csak akkor tudatosítják az egészséges életmód felmérhetetlen jelentőségét, amikor már orvosi kezelésre szorulnak. Olykor gyakran fogadalmat tesznek, hogy gyógyulás után rá sem néznek a cigarettára. Ezt a fogadalmat azonban nem tartják be. Akadnak olyan esetek is, amikor már sem az orvosi kezelés, sem a fogadkozás nem segít Az illető későn határozta el magát. Nem akart lemondani a káros szenvedélynek számító kockázati tényezőről. Ezért szembe kell néznie a következményként jelentkező tényekkel. Vincent Ondrejoviő mérnök, a Dohányipari Tröszt Vezérigazgatója a közelmúltban arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, milyen eredményekkel és problémákkal zárták a hatodik ötéves tervidőszakot, és a tröszt munkaközösségének a soronlevő öt évben milyen áj feladatokkal kell megbirkóznia. A dohányipar gyártási szerkezete és egész tevékenysége eltér a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca többi feldolgozó-iparágának tevékenységétől, őszintén szólva gyártási szerkezeténél fogva nem tartozik a népgazdasági ranglista élvonalába, nem életszükséglet) cikket, hanem „luxusterméket“ hoz forgalomba. Feltehetné valaki a kérdést, hogy akkor minek termelünk dohány, és miért foglalkozunk a dohányból készített termékek forgalmazásával. A válasz erre egyértelmű. Azért, mert az emberek sokasága az intelmek ellenére sem mond le a dohányzásról, s ha központilag rendelettel korlátoznánk a dohányipar termékeinek a forgalmazását, erre a fekete kereskedelem tüstént érzékenyen reagálna, esetleg egyesek a maguk termelte dohányból készítenének cigarettát, ami sokszorta ártalmasabb az egészségre. Sajnálattal kell megállapítani, hogy szlovákiai méretben az utóbbi években nem csökkent, hanem inkább mintegy nyolc százalékkal gyarapodott a dohányzók létszáma, s erre akarva-akaratlanul reagálnia kellett a dohányiparnak. Persze más országokban is hasonló helyzet alakult. Emiatt a világpiacon szüntelenül növekedik* a dohány árfolyama. Mi ebből részünkre a tanulság? Az, hogy hazai termelésből a dohányszükségletnek esetenként csak egyharmadát fedezzük, a többit pedig kényszermegoldásként külföldről, borsos áron szerezzük be. Ha tehát a dohányzók népes tábora továbbra is vállalja egészsége kockáztatását, akkor talán előnyösebb, ha a nyersanyag túlnyomó többségét hazai termelésből fedezzük, g a behozatalra fordított milliókért mondjuk hiánycikknek számító növényvédő szereket, esetleg korszerű, hatékonyságot növelő termelőeszközöket hozunk be. Ha tehát elhanyagolnánk a dohány hazai termelését, akkor külföldről több mint kétszázhúszmillió deviza korona értékben kellene behoznunk a gyártáshoz szükséges nyersanyagot. Számítások alapján a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évében legkevesebb Б700 tonna dohányt kellene termelnünk ahhoz, hogy fedezhessük a nyersanyagszükségletet, tehát közel 1,7 tonnás hektárhozamot kellene elérni, ami nem lehetetlen, mert több gazdaság túlszárnyalta ezt a határértéket. Például a Bősi (Gabőíkovo) Állami Gazdaság átlagosan 2,2, a nagyölvedi (Veiké budincé) szövetkezet pedig több mint 2,5 tonna dohányt ért el hektáronként, s az egységnyi területre jutó bevétel túlhaladta a 60—65 ezer koronát. Az újbásti (Nová Bašta) szövetkezet például Szlovákia legnagyobb dohánytermesztője, ahol 145 hektáron termelik ezt a narkotikus növényt, s a múlt évben közel 60 ezer korona bevételt értek el hektáronként. A Dohányipari Tröszt kutatóbázisa arra törekedik, hogy a gyártási szerkezet tökéletesítésével csökkentse a munkaigényességet, s növelje a hatékonyságot. Már eddig is szép sikereket értek el a dohány nemesítésében. Gondoskodnak a magszaporításról, s a hazai termelők mellett kitűnő minőségű vetőmaggal látják el a szocialista országokat is. Az utóbbi tíz évben Szlovákiában a dohánytermesztés nem stabilizálódott, hanem ingadozott. Az ötödik ötéves tervidőszakban például jobb termésátlagot értek el, mint az utána kővetkező öt évben. Emiatt több mint 230 millió devizakorona értékben külföldről kellett behozni nyersanyagot. Szinte érthetetlen, hogy hazánkban a Sparta cigaretta oly nagy teret hódított. Csak kevesen tudják, hogy ez a cigaretta az egészségre minden más fajtánál ártalmasabb, mert 1,5 százalék nikotint tartalmaz. Ilyen nikotintartalma egyetlen más cigarettának sincsl A dohányipar vezetősége a népgazdaságfejlesztési terv irányelveiből kiindulva arra törekedik, hogy a rendelkezésre álló kapacitás korszerűsítésével, bővítésével és a nyersanyag ésszerű hasznosításával ebben az évben huszonötmillió koronával nagyobb értéket produkáljon, mint tavaly. Ezt a célt szolgálja például az a berendezés is, melynek segítségével a hasznosítható nyersanyag hulladékából mintegy ötszáz tonna papírnál vékonyabb dahányfóliát készítenek, s azt a termékek készítésében felhasználják. A gyártási kapacitás felújítása és bővítése több mint 14 millió koronát igényel. Ez a beruházás nélkülözhetetlen, mert csak a felújított és bővített kapacitás belépésével válhat hatékonyabbá a gyártás és a forgalmazás. És még valami: Ha a mezőgazdasági termelés a hetedik ötéves tervidőszak éveiben nem érné el dohányból a már említett összmennyiséget, akkor társadalmunk arra kényszerülne, hogy a külföldi piacon a dohány tonnájáért 37 ezer devizakoronának megfelelő olyan árut adjon cserébe, amilyent a partnerek kérnek. Ezen gyártmányok közé tartozik például a traktor, a cukor és egyebek. Ezekért a világpiacon a dohánynál népgazdasági szempontból sokszorta fontosabb nyersanyagokat és berendezéseket is beszerezhetnénk. Ha már a dohányra, mint nyersanyagra és a belőle készített termékekre, mint szükséges rosszra a kereskedelemnek illetve a káros szenvedély hódolóinak, szüksége van, akkor nem lehet mindegy, hogy a nyersanyagot itthon teremtjük elő, vagy pedig borsos áron külföldről hozzuk be. Nos, gondolkodjanak el rajta, a tervezők és a közgazdászok, hogy mi lenne előnyösebb? HOKSZA ISTVÁN Az energiaoazdáikoílás leftetosegei a mezőgazdaságban Az energíagondok súlyosbodása a mezőgazdaságot s vele együtt az élelmiszeripart is közelről érintik. Sajnos a mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan nő a termelékenységre vetített fajlagos energiafogyasztás. Az energiafelhasználás szempontjából az ősi, primitív módszerek tűnnek a legtakarékosabbnak. Így például a teljesen kézi és fogaterőre alapozót növénytermesztés, a szinte kizárólag istállőtrágyára hagyatkozó talajerőpótlás, a kezdetleges feldolgozás és forgalmazás Idején az ásványi eredetű energiahordozókra alig volt szükség. Gyakran használják fel a víz és a szél energiáját, az utóbbit nemcsak malmok, szélkerekek hajtására, hanem szárításra és megtisztításra is. Közvetve jobban értékesítették a napenergiát, a termények nedvességtartalmának csökkentésében, azok tartósításában (aszalásában), világításban, fűtésben. A viszonylag olcsó és könnyen kezelhető kőolajszármazékok gyors elterjedése, először a vonóerőszerkezetet alakította át. A traktorok eleinte valóban csak a fogatot pótolták, nagyjából hasonló sebességgel húzták az ekét, mint a lovak. Később azonban a forgómozgás átvitelével egyre több műveletet végeztek el, majd magajáró munkagépekké váltak. A technika bevonult a termelés zeg-zugaiba, s rendkívül gyorsan növelte az élőmunka termelékenységét. Csaknem hasonló arányban nőt a termelékenység a legtöbb növénytermesztési, majd állattenyésztési ágazatban is. Sajnos az élőmunka kiváltásához energia, mégpedig tetemes mennyiségű energia kell. Ha közös nevezőre hozzuk a termékek előállítása közben elfogyasztott energiát, beleszámítva nemcsak az áramot, a szilárd, a folyékny, a gáznemű tüzelőanyagot, hanem a tárgyiasult energiát (gépeket, vegyszereket, épületeket stb.), úgy tűnik, hogy a mérleg nyelve ugyancsak kileng. Ezek után jogosan feltehetjük a kérdést, kell-e takarékoskodni? A kérdésre mindenki sürgető igennel válaszol, és ez természetes. Sokkal nehezebb arra válaszolni, hogy miként értelmezhető a takarékosság. Aligha úgy, hogy vissza kell térni a régi gazdálkodáshoz, az ökörfogathoz, a kéziműveléshez. Ellenben nyilvánvaló, hogy az enereíapazarlást mindenképpen meg kell szüntetni. Világszerte ezen törik a fejüket a szakemberek, keresik a lehetőségeket. Ezek közül néhányat megemlítek. Mindenekelőtt az energiahordozók célszerű megválasztására kell gondolnunk. Az erőgépek esetében — konstrukciós átalakítás nélkül — aligha nyílik mód a tüzelőanyag változtatáséra. Nem ez a helyzet a szárítókkal, a növényházakkal, a hűtő- és fűtőberendezésekkel stb. Valószínű, hogy erre a célra szénnek több teret kell engedni a jövőben, a szénhidrogének rovására. Egyúttal a melléktermékekről mint fűtőszerekről sem szabad megfeledkezni. A legnagyobb tömegben begyűjthető szalma három kilója elégetve megfelel egy kiló olaj fütőértékének. Nem sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a kukoricaszárral sem. Más kérdés, hogy miképpen — és főleg mennyiért — lehet ezeket a melléktermékeket behordani, tárolni és kellő hatásfokkal eltüzelni. £s vajon érdemes-e eltüzelni? Nem járunk-e jobban, ha legalább egy részüket a talajba visszaforgatva nitrogénnel, esetleg egyéb hatóanyagokkal kiegészítve trágyaszerként hasznosítjuk. Nem volna-e célszerűbb takarmányként felhasználni bizonyos mennyiségű szalmát? Legeltetni, konzerválni, megetetni a kukoricaszár zömét? Már erre is számos jó példa van. Ugyanúgy sokan túlhaladottként vetettéík el a biogáztelepek létesítésének még a gondolatát is. Pedig jelenleg világszerte nagy az érdeklődés iránta. Részben azért, mert a mai földgáznál lényegesen olcsóbban állíthatnak elő fűtőanyagot, részben pedig azért, mert elősegítik a néhol már fenyegető tömegben felgyülemlő trágya hasznosítását, környezetszennyező hatásának csökkentését. Kutatások igazolták, hogy egy kilő trágyából körülbelül 0,06—0,08 m3 biogáz keletkezik, s a maradékiszap szinte szagtalan, teljes értékű növényi tápanyag. A talajművelés optimális időpontját néha naptári határidők közé kell szorítani. Mégsem közömbös, hogy milyen nedvesség! állapotban végezzük. A legkedvezőbb a 18 százalék körüli víztartalom a művelt rétegben. A víztartalom 3—5 százalékos csökkenése a vontatási ellenállást 25—45 százalékkal növeli. Ugyancsak Indokolatlanul nő a vontatási ellenállás, ha a szükségesnél gyorsabban vagy mélyebben szántunk. A kéthárom centiméteres fölösleges mélyítés középkötött talajon 10—15, kötött talajon 20, sőt 35 százalékkal is növelheti a fajlagos ellenállást, tehát a művelés energiaigényét. A műtrágyák tekintélyes mennyiségű tárgyiasult energiát tartalmaznak. Felhasználásúik addig gazdaságos, amíg a bennük megtestesült energia a hozamokban visszatérül. Ettől a határtól a legtöbb országban még messze járnak, feltéve, hogy a többi termelési tényezőt — talaj, fajta, művelés, ápolás, betakarítás stb. — szintén arányosan javítják. Mindamellett súlyos hiba volna az istállótrágyát szükséges rossznak tekinteni és vesszendőbe hagyni. Ugyancsak kár volna lemondani arról az előnyről, amelyet az okszerű vetésváltás és a jő előveteményhatás kínál. Ezzel egyúttal a gyomirtás olcsóbbá, egyszerűbbé válik. A terményszárítás kétségkívül az egyik legenergiaigényesebb művelet. A nagy víztartalommal behordott kukorica szárításához egyes üzemekben fajlagosan több gázolaj szükséges, mint a termesztés addigi technológiai műveleteihez együttvéve. Ehhez a megoldáshoz mégis folyamodni kell, mert a bőtermő fajták rendszerint hosszú tenyészidejűek, későn érnek. Ha tehát hűvös, esős, borús ősz köszönt be, netán korai fagy fenyeget, akkor néha 35—40 százalékos víztartalommal kell betakarítani a kukoricát, és rövid idő alatt légszáraz (13—14 százalékos] állapotba hozni. Egyes forrólevegős berendezések egy kilogramm víz elpárologtatásához körülbelül ötezer kJ hőenergiát használnak fel, tehát a fizikai szükségletnek csaknem a kétszeresét. Régen a csövestermést egyenesen a szellős górékba rakták és ott szárították ki. Erre ma már a nagyüzemekben nincs lehetőség. Alig van góré, szó sem lehet arról, hogy az egykorihoz képest tömegében három-négyszeresére nőtt kukoricatermés beérjen. Amellett a jelenlegi gépek túlnyomőrészben lemorzsolják a nyers szemet. így pjedig szárítás nélkül nem tartható el. Dr. László László kutató mérnök Шал teliesltik a feladatot? Feledi Sándor a megalakulás óta a gépállomáson dolgozik. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Gép- és Traktorállomás a járásban az évek során három fióküzemet létesített. Feleden (Jesenské), Otrokocsban (GtroCok) és Rimaszécsen (Rimavská Seč) építették ki a fióküzemet. Simon László 1971-óta Feleden dolgozik, 1974-től pedig ennek a részlegnek a vezetője. 9 Milyen szolgáltató feladatokat teljesítenek? — önálló terv szerint dolgozunk. Részlegünkön hetvenen teljesítik a tervezett feladatot. Három szakaszon valósítjuk meg a terveket. Legtöbb dolgozónk a merev vonószerkezet készítésén munkálkodik, a brnói traktorgyárral kötött szerződés értelmében. Évente huszonkétezer vonószerkezetet kell készítenünk. (A szerkesztő megjegyzése: Társadalmunk azért hozta létre a GTA-kat, hogy azok meghatározott szolgáltató tevékenységükkel segítsék a mezőgazdasági üzemeket a termelés fellendítésében. Nem azért létesültek, hogy fő tevékenységként átvegyék a mezőgépgyárak szerepéti) — Idén például ezer vonószerkezettel többet kérnek tőlünk. A gyártáshoz szükséges alapanyagot szerződésre kapjuk, azonban bizonyos részek Vítkovicéről érkeznek. A merev vonószerkezet minden Zetor traktorra felszerelhető. Elkészítése mintegy harmincnyolc-negyven műveletből áll. A kész termék értéke 347 korona, s ebből 146 korona az anyagköltség. О A merev vonószerkezet készítésén kívül még mivel foglalkoznak? — Az évi 18 millió 700 ezer koronás tervből legnagyobb tétel a vonószerkezet készítéséből származik. Ezen túl különféle típusú erdei traktorokhoz komplett csapágyakat is készítünk szerződésre, mégpedig a Martini Nehézgépgyár részére. Harmadik részlegünkön a Super-50 traktorok első futóművének generáljavításával foglalkozunk. Talán furcsának tűnik, hogy ennek a típusnak a javításával még foglalkozunk. Körzetünkben elég korán kiselejtezték ezeket a traktorokat. Már 1974-ben eltervezték, hogy ezek javítása szükségtelen. Ezzel szemben még tavaly is kétmillió ötszázezer korona értékben végeztünk Javítási munkálatot. Igaz, a hetvenes évek közepén évente még 1400—1500 futóművet cseréltünk ki, ma azonban csak ennek a tizedét. A topofőanyí, a michalovcei, a Nové Mesto nad Váhom-i járásokból még 1983-ra Is Igé« nyelték ezen traktorok javítását, tehát egyes körzetekben még van belőle bőven. 9 Milyenek a munkafeltételek? — Ezzel nem nagyon dicsekedhetünk. Építményeinket régebbi tárolókból, csűrökből kellett átalakítani. Télen legnagyobb gondot a fűtés okozza. Persze, berendezéseink sem újak. Elmondhatom, hogy eddig minden nehézséget sikerült leküzdenünk. Itt van például ez a féltető. Ezt a mi munkásaink készítették társadalmi akcióban. így a feldolgozásra váró anyagot és a kész gyártmányt megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól. — A munkafeltételek tökéletesítése és az újítómozgalom tekintetében is nagy szerepet vállal magára a részleg két szocialista brigádja, és a huszonhárom taglétszámú önálló pártalapszervezet. A Tajti István vezette tizenhéttagú munkabrigád eddigi eredményei alapján az aranyérem várományosa. A huszonegy tagú Rastislav Domašek vezette kollektíva pedig az ezsütérem megszerzéséért versenyez. Mindkét kollektíva rászolgál az elismerésre. A szocialista brigádokon kívül mindenki tudása legjavát adja, hogy a tervet teljesíthessük. A múlt évben 400 ezer koronával szárnyaltuk túl tervünket, és a szocialista vállalás értéke elérte a 347 ezer koronát. Ezt csak a dolgozók jól összehangolt munkájával érhettük eL Műhelyeinkben esztergályosok, marósok, géplakatosok, köszörűsök, lakatosok dolgoznok. A munkaerkölcsről csak jól mondhatok. A kitűnő közösségi szellemnek köszönhető, hogy a múlt évben négy újítási javaslatunkat fogadták el az Illetékesek. Kettőt ebből röviden ismertetek: A merev vonószerkezet készítésének utolsó művelete a festés. Az ott dolgozónak a 25—30 kilós szerkezetet be kellett emelnie a festékbe. Ez nagy fizikai megterhelést jelentett részére. Könnyítés céljából egy szalagrendszert készítettünk, amely a munkadarabot behelyezi a festékbe, majd azt kiemeli, és továbbszállítja. Mire a munkadarab kijut a műhelyből, a festék teljesen száraz. A munkafolyamat ezzel nem gyorsult, fontos azonban, hogy enyhült a dolgozó fizikai megterhelése. A másik újítás lényege, hogy hulladékból olyan alátéteket készítünk, amelyeket eddig vásároltunk, s így évente 20—22 ezer koronát takaríthatunk meg. GARAI FERENC Rastislav Domašek, az ezüstéremért versenyző kollektíva vezetője munkaközben. [• »I* «$♦ «$♦ «$♦ «$♦ ♦$* «J« ♦*« ♦*« **i * П
