Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-11 / 15. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április 1% Növeljük az élelmiszertermelést! Peter Colotka elvtárs kongresszusi Peter Colotka elvtfirs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnöke vitafelszélalásában értékelte a 6. ötéves tervidőszakban elért sikereket, az előirányzott koncepció valóra váltását. A pozitív eredmények méltányolása mellett behatóan foglalkozott a közeljövőben megoldásra váró problémákkal, valamint a múltban felmerülő fogyatékosságokkal. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „Az elmúlt időszak pozitív értékelése azonban semmiképpen sem eredményezhet önelégültséget, azt, hogy szemet hunyjunk a munkánkban fellelhető problémák és fogyatékosságok fölött. Hiszen az egyes reszortok, konszernek, trösztök, vállalatok és vezető dolgozóik nem egyforma mértékben járultak hozzá ezeknek az eredményeknek az eléréséhez. Nem mindenki tett meg minden tőle telhetőt, a lehetőségeknek és a társadalmi szükségleteknek megfelelően azért, hogy a XV. pártkongresszus irányvonalával összhangban minél jobban csökkentsük a kedvezőtlen, objektív feltételek hatását, mégpedig a belső tartalékok mozgósításával, a munka hatékonyságának növelésével és minőségének javításával.“ A továbbiakban Colotka elvtárs néhány kiemelt kérdésre tért ki, amelyekre feltétlenül fel kell hívni a kommunisták és az irányítás alacsonyabb szintjén dolgozók figyelmét. Hangoztatta: „Miközben a reánk váré feladatokat elemezzük, látjuk, hogy teljesítésük alapvető feltétele a tudományos-műszaki haladás vívmányainak szélesebb körű érvényesítése. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva, a gyakorlatban szorosabbra és rugalmasabbra kell fűzni a tudományos kutatómunka és a termelés kapcsolatát. Tovább kell javítani az irányítást már a tervben, továbbá a kormány, a Fejlesztési és Műszaki Minisztérium és más illetékes minisztériumok közvetlen irányitó és ellenőrző munkájában, azzal a céllal, hogy az érőket fokozott mértékben azokra a feladatokra összpontosítsuk, amelyek megoldását о gyakorlat teszi szükségessé és amelyek megoldása jobb eredmények elérését biztosítja. Jóval nagyobb mértékben kell felhasználni a világ különböző részeiről érkező tudományosműszaki információkat, hogy a kutató és a fejlesztő munkákra fordított eszközök ne annak felfedezését eredményezzék, amit már felfedeztek, s ne kedvtelések folytatására és olyan munkákra koncentrálódjanak, amelyek távlatilag sem teremtik meg a feltételeket az eredmények hatékony felhasználásához. Tekintettel az energia- és a nyersanyagtartalékok egyre nehezebb hozzáférhetőségére, valamint az energia és a nyersanyagok árának emelkedésére, a tudományos-műszaki fejlesztésnek hatékonyabban kell szolgálnia népgazdaságunk gyorsabb orientálódását a kisebb energia- és nyersanyagigényességű termelési szerkezetre.“ Az iparral kapcsolatban a következőket hangoztatta: „Alapvető fordulat következik be a vegyipar további fejlődésében. Lezártuk a vegyipari termelés gyors és dinamikus fejlesztésének jelentős és szükséges szakaszát, amelyben nagy petrolkémiai, műanyaggyártó, műfonalgyártó és műtrágyagyártó kapacitások épültek. A további fejlődést a nehéz vegyiperi anyagok jobb hasznosítására és a könnyűipari, valamint a gyógyszeripari kapacitások építésére orientáljuk.“ Az élelmiszerellátással és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban Colotka elvtárs a következőket mondotta: — Figyelmünk homlokterében kell állnia az élelmiszertermelésnek, mert eredményei jelentős mértékben befolyásolják a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztését. Bár a 6. ötéves tervidőszakban az élelmiszertermelés tovább nőtt, és egészében véve folyamatos volt a lakosság élelmiszerellátása, nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezt csak a takarmánybehozatal növelése árán értük el, ami jelentősen megterhelte fizetési mérlegünket. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a feszült külgazdasági viszonyok — és északi szomszédunk szomorú példája *— nem engedik meg, hogy megismételjük ezt a fajta megoldást. Mindezt teljes komolysággal tudatosítaniuk kell nemcsak a mezőgazdasági dolgozóknak, hanem mindazoknak, akik felelősek a mezőgazdasági befektetésekért, különösen a vegy-, a gép- és az élelmiszeripar dolgozóinak. Mezőgazdaságunk jelenlegi legsúlyosabb problémája a takarmánytermesztés és az állattenyésztés közötti kiegyensúlyozatlanság. E probléma megoldásának egyedüli lehetséges útját abban látjuk, hogy a gabonatermesztés növelésén kívül lényegesen növeljük a tömegtakarmánytermelést a szántóföldeken, a réteken és a legelőkön, hiszen az utóbbiak a mezőgazdaságilag művelt szlovákiai terület 33 százalékát képezik. Mindannyian tudjuk, hogy még nagy termelési tartalékok vannak a minőségi tömegtakarmányok előállításának növelése terén. Az állattenyésztés szerkezetét ehhez kell idomítanunk. Ez azt jelenti, hogy a hústermelés további növelését, a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztésével kell elérni, míg a sertés- és a baromfitenyésztés csak szerény keretek között fejlődhet, amenyire azt a gabonatartalékok, illetve takarékosabb és hatékonyabb felhasználásuk lehetővé teszi. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni akarom, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, valamint a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságoknak sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a juhtenyésztés már jóváhagyott koncepciójának végrehajtására, s e célra olyan területeket is fel kell használni, amelyeket a mezőgazdaság másra hasznosítani nem tud. A nyugat-szlovákiai kerületben és Szlovákia más répatermelő vidékein a mezőgazdasági dolgozóknak nagy gondot kell fordítaniuk a hektárhozamok és a cukortartalom növelésére, valamint az aránytalanul nagy betakarítási veszteségek csökkentésére. Hiszen a cukor mindennapi fogyasztási cikkk, és kivitele hazánkat jelentős devizabevételhez juttatja. Végre meg kell szüntetni a burgonya hektárhozamainak stagnálását, hogy ez a hagyományos burgonyatermelő ország ne kényszerüljön szükségletének egy részét behozatalból fedezni. E téren nemcsak a mezőgazdasági vállalatoknak, hanem és főként a nemesítőknek s a mezőgazdabeszédéből ság irányító szerveinek, köztük a minisztériumnak kell munkához látni. Az önellátás irányvonalának a mérsékelt égövi zöldség- és gyümölcstermelésben is érvényesülnie kell. Minden feltétele adott annak, hogy a hazai termelés segítségével növeljük e zöldség- és gyümölcsfogyasztást az ésszerű táplálkozás normáival összhangban. Hiszen számos alapvető zöldségfajta elegendő mennyiségben minden járásban megterem. A melegkedvelő és a korai fajták termesztésére Dél-Szlovákia egyes vidékeinek kell szakosodniuk — ahogyan ez a komáromi (Komárno) járásban tapasztalható — s jól szervezett felvásárlással és szállítással kell gondoskodni a többi szlovákiai járás és A folyamatos palántanevelés biztosítja a primőrárut Fotó: Kontár Oyula Csehország ellátásáról. A gyümölcs és a zöldség esetében sem támaszkodhatunk akkora mértékben, mint eddig az importra, amely egyre nehezebb és költségesebb. Az élelmiszergyártás fontossága megköveteli, hogy jobban kihasználjuk azokat a lehetőségeket is, amelyek nem karolhatók fel eléggé a szocialista nagyüzemi termelés keretében. Nálunk ugyanis eléggé sok a kihasználatlan mezőgazdasági földterület, falavinkon sok helyütt még megőrizték az istállózásra szolgáló térségeket, tönkremegy számos konyhai és egyéb ételhulladék — amely etetésre alkalmas. Fel kell karolni és támogatni kell azoknak az embereknek a készségét, akik szabad idejüket hasznosan, kertészkedéssel apróállattartással és gazdasági állatok szerződéses alapon történő hizlalásával akarják eltölteni. így járnak el számos más szocialista országban is, és bizonyára jó lenne, ha tanulnánk az 6 tapasztalataikból. A továbbiakban Colotka elvtárs az építőipar, a könnyűipar, a környezetvédelem, a szociális gondoskodás valamint az irányító és a szervező munka kérdéseit, problémáit elemezte. Zárszavában hangoztatta: „Ismerjük a CSSZSZK 1981—1985-re szóló gazdasági és szociális fejlesztése fő irányainak javaslatát. Tudjuk, hogy ezek igényes feladatok, de meggyőződésünk, hogy elég erőnk és tartalékunk van, hogy ezeket sikeresen megvalósítsuk. Mire van szükség ehhez? Ha röviden akarunk válaszolni, engedjék meg, hogy BREZSNYEV elvtárs gondolatát idézzem, aki a XXVI. kongresszuson hangsúlyozta: mindfenekelőtt mély felelősségérzetre és szilárd, valóban kommunista, öntudatos fegyelemre van szükségünk. De ugyanígy szükséges az alkotó szellem, az új megoldások szüntelen keresése és ezeknek az új megoldásoknak a támogatása. Állandó kezdeményezésre van szükség, kezdeményezésre mindenütt és mindenben. Az SZSZK kormánya még 1978-ban feladatul adta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, hogy az Építés- és Fejlesztésügyi Minisztériummal együttműködve dolgozzák ki. a Gabčíkovo—Nagymaros vízi erőmű hatáskörébe tartozó területek komplex kihasználásának tanulmányát. Nemrégiben az SZSK kormánya megvitatta és jóváhagyta a MÉM tanulmányát. A nyugat-szlovákiai kerület déli, Duna menti járásaiban a mezőgazdasági termelésre jelentős mértékben kihat a vízi erőmű építése. Ugyanis összesen 239 ezer hektár mezőgazdasági területet érint, melyen hatvanöt mezőgazdasági üzem gazdálkodik, ebből hat az érsekújvári (Nové Zámky), tizenhat a komáromi (Komárno) és nyolc a bratislavai járásban, valamint az egész dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás harminchat mezőgazdasági üzeme. A vízi erőmű körzetében ötezernégyszáz hektárral csökken a mezőgazdasági földterület, ebből 3917 hektáron állandó, 1483 hektáron pedig ideiglenes jelleggel. A beavatott kutatóintézetek már eddig is sok javaslatot dolgoztak ki, s a jövőben igyekezetüket az újonnan keletkező feltételek tanulmányozására és a mezőgazdasági termelés további belterejsitésére kell fordítaniuk. Itt elsősorban az új termelési rendszerek kidolgozására kell gondolnunk, melyek többek között a Csallóközben levő ivóvíz-készletek védelmét is figyelembe veszik. Rendszeresen tanulmányozniuk kell a vízi erőmű építése folyamán keletkező behatásokat, különös tekintettel a talajra, valamint a bio- és zoocönózisra nézve. A szükséges javaslatokat gyorsan és kellő színvonalon kell kidolgozniuk. CÉLKITŰZÉSEK A vízi erőmű hatáskörébe tartozó területek komplex kihasználásának tanulmánya a mezőgazdasági termelés és a halgazdálkodás belterjesftésének, valamint az erdőterületek kiszélesítésének szükségszerűségéből indul ki. Természetesen, a lakosság üdültetési lehetőségeinek megteremtésével is számol. A fejlesztés előfeltételei közé tartozik többek között az irányított vízszükséglet elérése, főleg vizlecsapolással, öntözőrendszerek építésével avagy a talajvízszint kétoldalú szabályozásával, továbbá a tápanyagellátásban, a növényvédelemben és a takarmányozásban a különleges, differenciált módszerek érvényesítése, és még így sorolhatnánk tovább. A mezőgazdaságilag művelhető földterület kihasználásának és termőképessége fokozásának tervezete azzal számol, hogy a vízi erőmű körzetében összesen 174 ezer hektár területen kell biztosítani az öntözési lehetőséget. A múlt év végével már 64 ezer hektár terület volt öntözhető. A hetedik ötéves tervidőszakban az előzetes elképzelések értelmében 6400 hektár területen kellett volna kiépíteni az öntözőrendszereket. A beavatott szervek és szervezetek most azon munkálkodnak, hogy az említett területet a 7. ötéves tervidőszakban 25 ezer hektárra növeljék. Ez azonban a szükséges gépek és berendezések szállításának függvénye. A szükséges vízmennyiség egyébként biztosított. NÖVÉNYTERMESZTÉS A tanulmány abból indul ki, hogy egyrészt pótolni kell azt a termésmennyiséget, ami a mezőgazdasági földterület csökkenésével keletkezik, másrészt fokozni kell a mezőgazdasági termelés intenzitását. A növénytermesztés dinamikus fejlesztése a mezőgazdaságilag művelhető földterület kihasználása haladó formáinak és a növénytermesztés szerkezeti változásainak érvényesítésére, a szabályozható vízszükséglet elérésére, a tudományosan megalapozott tápanyagpótlás és növényvédelem bevezetésére, valamint az ivóvíz-készletek védelmével kapcsolatos előírások betartására épül. A tanulmány értelmében 1990-ig a következő szerkezeti változásokra kerül sor: a gabonafélék részaránya a dunaszerdahelyi járásban a jelenlegi 55 százalékról 62 %-ra, a komáromiban 60 százalékról 62 %-ra, az érsekújvári járásban pedig 61 százalékon marad. A szemes kukorica részaránya (az előbb említett sorrendben) 24, 25, illetve 26 százalékra növekszik, a cu-A lakosság szükségletének megfelelő, ésszerű táplálkozás hazánk gazdaság-politikai céljainak megvalósításában kiemelkedő helyen szerepel. Hiszen nagymértékben ettől függ népünk elégedettsége, életszínvonalának emelkedése. Nem véletlenül a CSKP XV. kongresszusának irányelvei, de a többi párthatározatok is az agrokomplexumban az élelmiszerekkel való önellátottság fokozatos növelését tűzték ki célul. Ez teljes mértékben a zöldségtermelésre is vonatkozik. A zöldségfélék, sajátos és gyakran pótolhatatlan biológiai és tápértékük révén nagyon fontos szerepet töltenek be a lakosság ésszerű táplálkozában. Ezért a zöldségtermesztést a mezőgazdasági termelés egyik jelentős ágazatának kell tekinteni. A fogyasztói piac és az élelmiszeripar megfelelő ellátása zöldséggel igényes feladatokat ró a mezőgazdaságra. Bár a célravezető út jól ismert — az irányelvek és a távlati tervek révén i—i sajnos ezidáig számtalan nehézség, megoldásra váró probléma hátráltatja a minőségileg magasabb fokú termelési és piacellátási szint elérését. Dél-Szlovákia természeti adottságai valamennyi, hazánkban meghonosodott zöldségféle termesztésének kedveznek. E körzetekben főleg a melegkedvelő, hajtatott zöldségfélék jól érvényesülnek. Ezért Szlovákia déli részein a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt nagy jelentősége van a zöldségtermesztésnek. Bátran állíthatjuk, hogy a fólia alatti hajtatott zöldségfélék termesztésében gyökeres változás, dinamikus fejlődés állt be. Ezt igazolják az elmúlt évek eredményei is, amikor a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére például sikerült a piacot elegendő mennyiségű zöldpaprikával ellátni. A zöldségtermelés sajátos jellegénél fogva a növénytermesztés többi ágazatától eltérő, bizonyos mértékben önálló problémakört alkot. Ugyanis nagy számú, különböző biológiai tulajdonságú, eltérő termesztési technológiát követelő fajok termelését teszi szükségessé. Emellett a zöldségfélék többsége meleg- és csapadékigényes növény, ezért termesztésük eredményességét az Időjárási viszonyok is nagyban befolyásolják. Más növénykultúrákkal szemben termesztésük és forgalmazásuk lényegesen nagyobb A zöldségtermelés távlati kockázattal Jár, mivel többségük túlérésre és romlásra hajlamos. A zöldségtermelés stabilizálásának és további fejlesztésének alapvető követelménye a megbízható értékesítési feltételek megteremtése. Az értékesítés folyamatosságát gyakran súlyosan megbontják az évről évre ismétlődő átvételi nehézségek i—i a zöldség fel nem vásárlása, vagy a felvásárlás késleltetése — amelyeket a szállítás és az elosztás szervezetlensége okoz. E tekintetben csak akkor várható javulás, ha a felvásárló vállalatok képviselői a saját egyéni érdekükre irányuló hozzáálláson változtatnak, s figyelembe veszik az őstermelő és a fogyasztó érdekeit is. A zöldségfelvásárló központok gyakran a saját vállalati érdekeiket helyezik előtérbe, s indokolatlanul háttérbe szorítják a termelő érdekét. Ezídági nem áll rendelkezésünkre egy olyan hathatós irányítási és ellenőrzési rendszer, amelynek segítségével ki lehetne küszöbölni a felvásárlók kizárólagos érdekvédelmét. Napjainkban a zöldségtermelés egyik alapvető célja, hogy a kereskedelemmel együttműködve — rövid- és hosszútávon egyaránt — biztosítsa a lakosság folyamatos zöldségellátását, s kedvező feltételeket teremtsünk az önellátottság elérésére. E cél megvalósítása érdekében minden tekintetben támogatni kell a háztáji és a kertészeti zöldségtermesztést, amely a saját- és a piacellátást egyaránt szolgálja. A zöldségellátás fő termelési forrását a szakosított mezőgazdasági nagyüzemek képezik. Ezek biztosítják a felvásárolt zöldségfélék összmennyíségének nyolcvanöt százalékát. Természetesen nem elhanyagolandó a kistermelők hozzájárása sem, akik a piacra főleg a hiánycikknek számító — vagyis a nagyüzemekben nem termelt — zöldségféléket szállítják. A zöldségtermeléssel kapcsolatban mindig szem előtt kell tartani, hogy a kellő menyiségű és jó minőségű hazai zöldségfélék termesztésével tetemes összegű devizát takarítunk meg népgazdaságunk számára, amelyet máskülönben behozatalra fordítunk. A zöldségellátásnak minőség és választék tekintetében a fogyasztói piac Igényeihez kell igazodnia az egész év folyamán. A folyamatos zöldségellátást viszont csak akkor érhetjük el, ha több, különböző időben beérő fajt és fajtát termesztünk. Fontos követelmény, hogy az egyes zöldségfélék mennyiségét necsak a termőterületek bővítésével, hanem —- a tökéletesebb termesztési technológia és a nagy hozamú fajták meghonosítása révén — a jobb hektárhozamok elérésével Is növeljük. Ezen túlmenően a választékot is szükséges bővíteni. Jelenleg az 7-
