Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

8. SZABAD FÜLDMOVES 1981. január 10. Életre szóló döntésre készülnek a " nyolcadik és kilencedik osztá­lyos tanulók. Ki kell tölteniük a je­lentkezési lapokat, meg kell monda­niuk, hol kívánják folytatni tanulmá­nyaikat, milyen pály'át, milyen foglal­kozást választanak. A pályaválasztás a szülők, a csalá­dok és a gyermekek gondja. Hiszen nem mindegy, hogy mennyire meg­fontoltan, a gyermek vágyait, képes­ségeit, tanulmányi eredményeit fi­gyelembe véve dönt a szülő, s ha­tározza meg, hogy mit írnak be a ti­zenévesek Jelentkezési lapjaiba. Hosz­­szú beszélgetéseken, esti vitákon dől el, csalódott, nehezen beilleszkedő, eleve pályatévesztett lesz-e a gyerek, vagy pedig boldog, mesterségével, hi­vatásával elégedett, a társadalomba jól beilleszkedő felnőtt. A nagyobb család, a társadalom számára sem mindegy, hogy milyen megalapozottak ezek a családi dön­tések. Több foglalkozási ágban — építőipar, bányászat, vasipar — esz­tendők múlnak el úgy, hogy kevés a jelentkező, egyes mesterségek — ci­pész, pék, kohász — pedig kihalnak, mert nincsenek érdeklődők. Az ér­dektelenség oka többször az, hogy a szülők és a pályaválasztók nem isme­rik a szakmát, nem tudják, hogy az egyes szakmák milyen lehetőséget nyújtanak. Az utóbbi évekban sokat változott és korszerűsödött a pályairányítás segítése. Pályaválasztási tanácsadó, a járási iskolai szakosztályok mellett létesült pedagógiai és pszichológiai tanácsadó hívják fel a figyelmet a több száz foglalkozásra. Pozitív kez­deményezésnek tartjuk azt Is, hogy az Elektron című folyóirat évente Jtülön kiadásban ismerteti és nép­szerűsíti a választható szakmákat. Ez a kiadvány — véleményünk szerint időszerű lenne, ha magyar nyelven is megjelenne — nagy segítséget nyújtana á szülőknek és a gyerme­keknek. : A felsorolt tájékoztatások jól be­­.vált formái a pályairányítás és a pá­­( Pályák és pályaválasztók ш п а ш fEmZTREJTVÉJIY Hatan voltunk testvérek. Hároméves voltam, amikor édesanyám meghalt. Édesapám ágyban fekvő beteg volt. Egy asszony megsajnált bennünket és hozzánk költözött. Rossz nem volt, de igen szigorú. Szerette a rendet, a tisztaságot, Amikor felnőttünk, dol­gozói küldött, mert apám nyugdíjából csak Igen szerényen élhettünk. Az általános iskola elvégzése után egy­éves mezőgazdasági tanonciskolába mentem. Ingyenes ellátásban részesül­tem. Tanulmányaimat kétéves könyve­lői iskolában akartam tovább folytat­ni, azonban mostohaanyám nem enge­dett. Egy ideig bánkódtam, csaik ak­kor nyugodtam meg, amikor a sör­gyárba kerültem. Elég jól. kerestem. Ürültem a pénznek, annak, hogy szé­pen ötlözködhetek. Mire férjhez men­tem, megtakarítottam egy szobabútor­ra valót. Egyszoba-konyhás lakásban laktunk a férjem szüleinél. A nász­ajándékból megvettük a konyhabútort meg a legszükségesebb konyhai kel­lékeket. Nagyon örültünk, amikor a kislá­nyunk megszületett. A férjem kíván­ságára az anyaszabadság letelte után is odahaza maradtam. Igyekeztem jól ellátni háziasszonyi teendőimet. A gyereket egyedül neveltem, mivel a férjem'csak a hét végén járt haza. Az egy fizetést nem volt könnyű be osztani. Félretenni nem tudtam belő le semmit. Anyósom többször is a sze memre hányta, hogy nem tudok spó rolni, nem tudom beosztani a pénzl. Megsértődtem, azon törtem a fejem, hogyan mutathatnám meg a férjem szüleinek, hogy ember vagyok a tál pamon, nem lusta háziasszony. Köz­ben másodszor teherbe estem és íg> nem találtam megfelelő munkahelyei Azt hallottam, hogy az egyik varroda bői adnak haza is munkát. Bementem az üzembe, beszéltem az igazgatónővel. Varrtam: ingeket, kötényeket, ágyne­műt stb. Elég jól kerestem, odahaza. Ám mégis az anyósommal a nézet­eltérések egyre gyakoribbak lettek. Megmondtam a férjemnek, hogy én itt tovább nem .bírom ki, valamit csi­nálnunk kell. Költözzünk el. Ideges, ingerült voltam, a férjemmel is sokat veszekedtünk. Néhány hónappal a szülés előtt abba kellett hagynom a varrást, mert fájt a hátam, a dere­kam. De a fejemben már megszületett a gondolat, hogy házat építünk. A férjem azonban hallani sem akart az építkezésről. Megtudtam, hogy a szomszéd faluban van egy eladó ház. A férjem nem akart kimozdulni a szülőfalujából. Végre sikerült ót rá­beszélnem, hog” legalább nézrtľ: meg Anyaság kezdete. 60. Január 21-én ün- est. 46. Porció. 49. Anyám nővére, nepeljük. 62. ... vidi viel. 64. Idő- 51. ... Karenina. 53. Verd betűi. 56. számításunk előtt. 65. Juttató. 66. Azonos a függőleges 27-el, 58. Pozitív Alakja. 68. Folyó a Szovjetunióban, töltésű elektród. 60. Nem valóság. 70. Irat. 72. Vékony fémhuzal. 74. Ha- 61. Végzet. 63. Madách személyneve, rap. 75. Folyó Németország és Fran- 67. Aorta része. 69. A bratislavai au­­ciaország határán. 76. Férfinév. tők jelzése. 71. Állat egynemű betűi. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első 73- Személyes névmás, része. 2. Sertéslak. 3. Világifjúsági ta- Beküldendő: a függőleges 1., 6. és iálkozó. 4. Achát. 6. A rejtvény má- 11. számú sorok megfejtése, sodik része. 7. Lő tájszólással, né­velővel. 8. Heltai ... magyar író. 10. Megfejtés — nyertesek: Rangjelző. 11. A rejtvény harmadik része. 13. Évszak névelővel. 15. Aka- December 13-án közölt keresztrejí­­dály-e. 19. Kártyajáték. 21. Szárma- vényünk helyes megfejtése: Óvjuk a zik. 23. Oj több idegen nyelven. 25. vadállományt az éhezéstől, a tél vi- Elefánt szlovákul. 27. Ez évi. 29. Úr szontagságaitől. spanyolul. 33. Huszonnégy órai. 36. Könyvnyertesek: Berta Balász, Pa- Villanykörte, 38. A francia uralko- nyidarőc (Panické Dravce), Barna dók megszólítása. 4L Félig zene. 42. Éva, Szőgyén (Svodín), Soős Má .wwwwv.wwvwvvwvwvwwwwvw-.wvvwvw.wwwwv.wvwvw-.wwwwwvwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwvwvwvwv^w-.wvwwwA-.vw Zárlat közepe. 44, Vissza: ... iacta ria, Felsőbár (Horný Bar}. » Szocialista társadalmunk nagy fontosságot tulajdonít a családnak. Mivel jó család csak jó 'házasságokból jöhet létre, ezért államunk igyekszik támogatni ezeket a kis közösségeket — évente több millió koronát fordít szociá­lis célokra —, gondoljunk csak az ifjú házasoknak nyúj­tott összegekre. Ma már a házastársak anyagi gondjaikat sokkal könnyebben megoldhatják, mint a múltban. De a jó házassághoz nemcsak anyagi gondatlanság, hanem a család belső harmóniája is szükséges, amit csak maguk a házastársak teremthetnek meg egymás megbecsülésé­vel, támogatásával, megértésével. Ez nem mindig és nem minden esetben sikerül maradéktalanul, amint ezt az alábbi esetből is látni fogjuk. azt a házat. Ha nem tetszik, nem kell megvenni, mondtam neki. Elmentünk. Megnéztük. Láttam, hogy neki is tet­szik a takaros kis udvar, a gyümöl­csös, s ami a fő, a ház is. Nemsokára meg is vettük: nyolcvanezer koroná­ért. Negyvenezer koronánk volt a ta­karékpénztárban, és felvettünk negy- 1 venezer korona kölcsönt. Háromszáz • korona havi részletben törlesztettük. Ezt szinte meg sem éreztük — a gyü- 1 mölcsösből szép jövedelmünk volt. . Végre a saját portámon a magam gazdája lehettem. Senki nem paran­csolt és nem szidott, vagy ha igen, nem hallottam. A szövetkezet kerté­szetébe jártam dolgozni. Egyetlen na­pot sem hagytam ki soha. Arra gon­doltam, hogy a szép lakásba, szép bútor is kell. Egy év múlva megvet­tük az ebédlőbútort és ahogy jött a pénz, fokozatosan bebútoroztuk a há­rom szobát, konyhát, televíziót, rá­diót, hűtőszekrényt kölcsönre vettünk. Közben megszületett a harmadik gyermekünk is, aki most másfél éves. Anyaszabadság után állatgondozó let­tem a szövetkezetben. Fél négykor kelünk. A férjem Is a szövetkezetben dolgozik. Traktoros, nyaranta kom­bájnnal arat. Ilyenkor van a legtöbb jövedelmünk. Én hét órakor már otthon vagyok. Ekkor kelnek a gyerekek. Elfutok az üzletbe, reggelit készítek. A két na­gyobb iskolába megy, a kicsit óvodá­ba viszem. Harmincöt éves vagyok, a férjem negyvenöt. Közeledik a tizenötödik házassági évfordulónk. A korán kelés és a sok munka rán­cokat csalt Kati homlokára. Fekete hajából ősz szálaik kandikálnak ki. Megöregedtem? — kérdi. Nem baj — teszi hozzá azonnal mosolyogva. — De addig nem nyugszom, amíg az adósságunk tart, és amíg egy új kocsi nem lesz'a most készülő ga­­rázsbe. NAGY TERÉZ lyaválasztás segítésének. Ezt terme szetesen a pedagógusok. sok irány: nevelő-irányító munkájának kell ki egészítenie. Arra kell törekedni, hog minden tanuló képessége szerint, ér deklődésének megfelelően találja mej az élethivatását jelentő szakmát. MEGISMER! A LEHETŐSÉGEKET A pályaválasztásnál lényegében há rom tényezőt kell összeegyeztetni: i tanulók egyéni elképzeléseit, a nép gazdaság igényeit és a szakmunkás képző intézetek lehetőségeit. Sajnos ez a három tényező nagyon nehezei egyeztethető úgy, hogy a végén min denki jól járjon. Fiataljaink többsége még mlndis az úgynevezett divatszakmákat helye zi előtérbe. Főképpen azért, mer ezeket ismeri. Azaz, ezeket is alig Ha egy-egy szakmában túljelentkezé: van, a fölösleget más szakmába ‘irá nyitják át. Ezt leírni könnyű, magva lósítani viszont nehéz. Annál is in kább, mert emberekről ván szó, aki két nem könnyű lebeszélni eredeti el képzeléseikről. A más iskolákba, illet ve szakmákba való átirányítás külön ben is egészségtelen megoldás, < szülő és a tanuló számára nem min dig „fájdalommentes“, ezért jobl megelőzni. Ezerkilencszáznyolcvanegy szepíem herében kilencvenezer végzétt kilen cedikes és nyolcadikos tanuló közü 13 ezer 750-en (15,63 százalék) tanul hatnak tovább gimnáziumokban, lí ezer 045-en (21,83 százalék) szakkö zépiskolákban, 53 ezer 700-an (81,0 százalék) pedig szakmunkásképzők ban; ebből 5S0í)-an érettségit nyújít intézetekben. Ezek az Jrányszámol azt jelentik, hogy a végzős nyqicadi kos és kilencedikes tanulók negyver százaléka szerezhet érettségit. Az elmondottakból kiindulva, vajor milyen feladatok hárulnak a magyai tanítási nyelvű iskolákra, milyen le hetőségek kínálkoznak végzős tanú lóik számára? A magyar tanítási nyelvű iskolák ban véglett nyolcadikos és kilence dikes tanulók továbbtanulását gimná ziumok és a következő magyar tani tési nyelvű szakközépiskolák biztosít ]ák: Gépészeti, vegyészeti, építészeti elektrotechnikai, közgazdasági, peda gőgiai f óvónőképző), egészségügyi A lehetőségek — bár a kerestszámoli eléggé szűkösek — biztosítottak. An nál is inkább, mert a szlovák tan nyelvű szakközépiskolákban is bizto sított a magyar anyanyelvű tanulók továbbtanulási lehetősége. Ennek el lenére a magyar nemzetiségű tanulók aránya a középiskolákban nem felel meg a lakosság nemzetiségi összeté­telének. Megoszlási arányuk az álta­lános iskolákban tíz, a szakközép­iskolákban 8,7, az érettségit nyújtó szakmunkásképzőkben pedig csak 4,5 százalék. A társadalmi elvárásokkal összhangban szükséges, hogy a jú­niusban végző magyar általános isko­lások mintegy 18 százaléka gimná­ziumba, 22 százaléka pádig szakkö zépiskolába jelentkezzen. Fokozni kell természetesen az érettségit nyújtó szakmai képzés iránti érdeklődést is, SZAKMÁK VÁLTOZÓBAN Népgazdaságunk évek óta több szakmunkástanulót igényel, mint a tényleges jelentkezők száma. A mű­szaki haladás, a részleges vagy teljes automatizálás új elemekkel gazdagí­totta és változtatta meg a fizikai munkát, de magát a szakmunkást is. Gépek, gépsorok, műszerek beállítá­­tása, szabályozása, a megmunkáló-, vezérlő-, szabályozó- és kezelőtevé­kenységek, a javító- és karbantartó munkák ma már, és a jövőben még inkábbm, elsősorban nem a fizikai erőkifejtést állítják alapvető követel­ményként a munkással és a szakmun­kással szemben,, hanem egyre job­ban a szellemi igényt, a széles alapokon nyugvó szaktudást, amely­hez a mind nagyobb általános mű­veltség is hozzá tartozik. A szakmun­kás tehát teljesen más körülmények között dolgozik, mint a múltban. Szakmunkásképzésünk igazodik a korszerű feltételekhez és követelmé­nyekhez. Szakmunkásképző iskoláink, ma már nem állnak az oktatási' rend­szer peremén. Döntő többségük új, korszerűen felszerelt intézmény, ahonnan jól képzett és eredményes oktató-nevelő munkát végző pedagó­gusok támogatásával ezrével kerül­nek ki az életre felkészült, fiatal szakmunkások. A népgazdasági igényekből kiindul­va, iskolapolitikánk új koncepciója értelmében hazánkban ma már a kö­zépfokú szakmunkásképző intézetek három típusa ismert: Szakmai igény szerint két-, három- és négyéves ta­nulmányi idővel. Mindhárom közép­fokú iskolai végzettséget ad, s közü­lük a négyéves érettségivel végződik. A kétéves szakmunkásképző iskolák két típusa ismert: Az első típusba jelentkezhetnek azok a tanulók, akik ť edményesen befejezték az általános iskola nyolcadik és kilencedik év­folyamát. A második típusba pedig azok a tanulók kérhetik felvételüket, akik eredményesen befejezték az ál­talános iskola hetedik vagy ennél ala­csonyabb évfolyamait. A kétéves szakmunkásképző Iskola a következő szakmákra nyújt szak­képzettséget: hegesztő, üvegező, fo­nó, műszövő, kefekötő, kéményseprő, kosárfonó, kohász, optikus stb. A magyar nyelven folyó szakmun­kásképzést huszonöt intézmény bizto­sítja, s ebből tizennégy — Komárom (Komárno), Karva (Kravany nad Du­najom), Kövecses (Štrkovec), Ögyal­­la (Hurbanovo), Galánta (Galanta), Buzitka (Bu.zitka), Csecs (Cefiejovce j, Ipolyság (Šahy), Udvard (Dvory nad Žitavou), Medzev, Szőlőske (Viniö­­ky), Lelesz (Leles), Somorja (Šamo­­rín), Vágsellye (Šaľa) — mezőgazda­­sági jellegű. A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da), a komáromi, a párkányi (Štúro­vo), az érsekújvári (Nové Zámky) és a bratislavai középfokú szakmunkás­­képző intézetekben, valamint az ipoly­­sági, az udvardi, a medzevi és a sző­lőskei középfokú mezőgazdasági szak­munkásképző intézetekben a négyéves tanulmányi idő érettségivel zárul. Y Y Y Kohász, vájár, öntödei dolgozó, kő­műves, hegesztő, cipész, pék, férfi­­fordász, bánya-elektrelakatos, tetőfe­dő, vasbetonkészítő, szerkezetltfkatos, távközléstechnikai hálózatszereld, gé­pi forgácsoló, erdőművelő-fakiterme- Iő szakmunkás és még hosszan foly­tathatnánk a hiányszakmák sorát. Hány szakmát ismerünk, és hány­ról feltételezzük — bizony tévesen —, hogy ismerjük. Sajnos, a szülők is keveset tudnak a régi mesterségek változásáról és az újak mibenlétéről. Hiányos ismereteinkre akkor döb­benünk rá, ha közelebbről szemléljük egy-egy mesterség gyakorlását. A „fa­vágó munkához“ — ha csak a hagyo­mányokra és a nyelvérzékünkre ha­gyatkozunk — úgy véljük, hogy nem kell szakértelem. Az erdőművelő­fakitermelő szakmunkás egyetlen nap­ja viszont megcáfolja a helytelen vé­leményt. Hiszen hányféle fogást is­mer a fadöntés, a gallyazás, a fa­csemete-ápolás és az erdei magvak gyűjtése terén. Gyermekeink pályaválasztásánál a szemünk előtt zajló változásokat — pedig tanúi vagyunk — is nehezen vesszük észre. Például a házgyári építkezés hozta változásokat, újdon­ságokat nehéz nem meglátni. A vako­lókanalas kőművessel, a szekercés áccsal csak ' távoli rokonságot tarta­nak a házgyári elemek szerelői. A pályaválasztás segítségéhez te­hát nem elegendők a régi emlékek, nagy hiba a régi ismeretekre és ta­pasztalatokra hagyatkozni. Vajon, ho­gyan képzeli el a mai bányász mun­káját az a szülő és gyermek, aki so­hasem járt bányában? Tud-e rőla, hogy milyen gépsor jőveszti a szenet, hányféle szakma Ismerete szükséges a gépek működtetéséhez, mennyire másodlagossá vált a csákány vagy a lapát. XXX Mi leszel, ha nagy leszel? Sajnos, a pályaválasztás előtt állő fiatalok bizonyos hányada nem tud érdemleges választ adni a kérdésre. Többen viszont elharmadkodottan vá­laszolnak — saját, képességeiket és lehetőségeiket túlértékelve — gyak­ran rosszul, ük lesznek az úgyneve­zett pályatévesztettek. Ifjúságunk pályaválasztását ma már intézményesen irányítjuk, az üzemek és gazdaságok tárt kapukkal várják a jelentkezőket, s az ide vezető utat pedagógusok és pályaválasztási ta­nácsadók egyengetik. A pályák és a pályázók közötti összhang hiánya, a pályatévesztettek aránya és a hiány­szakmákba való erőltetett átirányítás viszont azt igazolja, hogy ezen a té­ren is sok még a tennivaló. CSIBA LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents