Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

1981. április 4. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Aki nem tagadja meg önmagát! A számadó juhász fia Dziak Michal efsz-elnök >— Már akkor sáros volt a lába, amikor megszületett. S hogy a hegyek lankáin ne fázzon ez a láb, a gyerek édesanyja irhabundába csavarta be... így mondogatják róla azok, akik Ismerik. Félig tréfásan, félig komo­lyan. És a számadójuhász fia, Dziak Michal, a Podolinl Efsz elnöke nem is titkolja: szereti a földet, a mező­­gazdaságot. A XV. pártkongresszus előtt a szö­vetkezet pártelnöke volt. Amikor a 6. ötéves tervidőszakra szóló kötelezett­ségeket vállalták, egyesek a szemébe mondták: álmodozó, meghogy fanati­kus. Akadtak olyanok is, akik csak mosolyogtak a bajuszuk alatt, ötszáz tehén! Akkor az évi fejési átlaguk 68 literrel haladta túl a kétezret. Neki volt bátorsága támogatni azokat a „megszállottakat“, akik bizonygatták: márpedig 1980-as év végére az éves fejési átlag eléri majd a háromezer litert. És úgy is lett ... igen, úgy lett, de nem valami csoda árán! Az emberek — a negyven tagú pártszervezet vezetésével —, erót feszítve, legjobb tudásukat, szor­galmukat meghatvánýozva, a tehén­létszám változatlansága ellenére elér­ték a „fantasztikus“ háromezer lite­res évi fejési átlagot, sőt meg is te­tézték azt. — Rögtön a tervidőszak elején hoz­záfogtunk a selejtezéshez, a tehén­­állomány egészségi állapotának, teje­­lékenységének feljavításához... — mondta az elnök, — évente az állo­mánynak egynegyedét cseréltük ki, Jobbra. És ez még nem minden! Tudták, hogy a jobb minőségű te­hénállomány sem tejel többet, ha nincs megfelelő mennyiségű, s táp­dús bakarmányalap. Ha a helyzet úgy kívánta pértfeladatokat osztottak, hogy rendjén menjen a dolog. Kivé­telt senki sem képezett. Tanúsíthatja ezt Lajčiak Ján főgépesítő és pártel­nök, Gura Štefan mérnök, agronómus, Cupká Štefan, a takarmánytermesztési ágazatvezető, de a traktorosok is. Ki­bontakozott a munkakezdeményezés. Tavaly a vállalatok és üzemek közre­működésével 120 tonna szénát gyűj­töttek össze a szinte megközelíthetet­­lennek tűnő hegyi legelőkről. Ez munkafelajánlás volt. A téli tartalé­kuk tehenenként — szénára számítva — meghaladta a 2,9 tonnát. És az eredmény? Míg a múlt év januárjában közel 77 ezer liter tejet értékesítettek, ad­dig az Idén januárban már 19 ezer literrel többet. Tervük: 92 százalék­ban I. minőségi osztályba sorolt tejet adni át a tejüzemnek. Az elnök úgy ismeri a podolini szö­vetkezet múltját, mint a saját tenye­rét. Sosem fél a munkától... Kocsis­ként kezdte, majd felcsapott tehén­gondozónak. Később raktáros, majd takarmány termesztési csoportvezető lett. Közben kilenc éven át vezette a pártszervezetet. A szövetkezet élén egy éve áll. Ezekután nem meglepő, hogy D?iak Michal az SZLKP KB tag­ja. S tulajdonosa a Kiváló Munkáért állami kitüntetésnek. Néhány kurta mondat. Róla. Olyan ember ő, aki, a földdel él-hal. Álmat­lan éjszakákon sorra veszi a dűlőket, de meglehet, hogy a rögöket is... Hiszen más művelést követel a hegy­oldali föld, amelyen csak birkák, te­henek legelnek, mint az enyhébb lej­tésű tábla, ahol már megterem a ga­bona, a burgonya. Jó gazdaszelleme a 21 év alatt ki­fizetődött. Tapasztalatait, tudását ka­matoztatta az idők sodrában. De na­gyon jól tudja, még a még gyorsabb ütemű fejlődéshez a tudomány vívmá­nyainak gyakorlati hasznosítása járul­hat hozzá legeredményesebben. Ehhez pedig további tudásgyarapításra van szükség, neki, vezető társainak, de még a tagságnak is, főleg a fiatalok­nak. — A fiatalokra építünk. Már régebb óta — mondta hangsúllyal. — Beszél­getek velük a földről, amely azelőtt oly szegényes terméssel fizetett a ve­­rejtékes munkáért. A fiatalok a föld­­szeretetet szüleiktől örökölték, akik a szövetkezetei megalakították. Már a harmadik nemzedék dolgozik a közösben. Valóban! Reľovský Karol négy fiút nevelt fel a szövetkezetnek. Reznický Tobiaš meg négy fiút és egy lányt, mind a közös gazdaságban dolgoznak — a lány is férjestül. Ďuraéinský Štefan alapítótag nyomdokaiba három fia lé­pett. A Gužiakov-családból az apa, a fiú és az unoika gyarapítja a közös vagyont. Zajac Michal három évtize­den át dolgozott ugyanitt. Két fia traktoros. Feleségeik meg fejők. A harmadik fiú is a szövetkezetben dol­gozik. Íme a legifjabb Zajac-fiú hitvallása: — Méltóak akarunk maradni apónk örökéhez. Szeretnék legalább otyan gazdag lenni tudásban, tapasztalatok­ban, mint idősebb testvéreim. Véletlenül futottunk össze. Nem ké­szült az ilyen beszélgetésre. Szavai­ból azonban öröm és a többet-jobbat­­akarás áradt. No, meg a mezőgazda­ság szeretete. De olyan fiúk, mint a Zejac-testvé­­rek, nemcsak Podolinban születnek. Másutt is! Miért nem kívánkoznak el a falu­ból a fiatalok? Erről az elnök így beszél: — Az utóbbi tizenkét év alatt a szövetkezet fiatal tagjai számára 48 lakásegységet építettünk, s továbbia­kat építünk. Egy ilyen lakásban lakik a Zajac-fiú Is. No meg bel- és kül­földi társasutazásokat, üdüléseket szervezünk részükre. Egyesek a költ­ségeknek csak egy részét fizetik, míg a kiváló dolgozók jutalomként Járják az országot, világot. Nos, a tények beszélnek: a titok fellebbentéséhez nem varázsvessző kell, vagy mesebeli Vasgyúró, Fanyü­­vő hatalma, hanem szív. Egyszerű pa­raszti szív, vagy ha úgy tetszik: szö­vetkezeti. E szövetkezetben a számadójuhász­nak például olyan a kalyibája, mint az elsőosztályú lakás. Szabad idejé­ben? Tévét név. A tágas, korszerű juhhodály A számadójuhász fia nem tagadja meg önmagát. A XX. század 80-as éveinek színvonalán cselekszik, gon­dolkozik. Beléptünk a XI millió költségráfor­dítással épült, tágas, korszerű juh­­hodályba, az elnök ismét megszólalt: — Most, amikor a juhtenyésztést a központi szervek is szorgalmazzák, valóra váltható az álmom: a nagy­üzemi tenyésztés. A sokezer juh, a tonnaszámnyi sajt és a gyapjú ... Ezt az az ember mondotta, aki már gyerekfővel, jókora fapohárból itta a zsendicét. Mennyi a juhuk? Jelenleg kétezer­háromszáz. Etetésükhöz a hegyhátaik, hegyoldalak fűállománya kielégítő. S hányán gondoskodnak a juhok ellá­tásáról? Mindössze négyen!, Tavaly 29 tonna sajtot, 18 tonna birkahúst, 5,5 tonna gyapjút adott el a szövetkezet. Az idén összesen 38 tonnával akarnak többet termelni. El­sősorban szaporítani akarják a juh­állományt. Az első másfélszáz bárány már a juhokkal legelész. Igen, a számadó is dolgozhat új­szerűén. Csak akarni kell. S a dolgok jó szervezéséhez szakértelem, önszi­gor is szükséges. Semmi fölött sem szabad elnéznie. Valahogy úgy kell csinálni, mint azt Dziak Michal elnök, a számadó­juhász fia teszi. VARCHOL JÄN, Kassa (Košice) Napjaink parancsa: minden órát, percet jól kihasználni, hugy a tavasziak magja mielőbb jó vetőágyba kerülhessen, s csírát bonthasson ... I Fotó: CSTK Fejlődő községek Tettrekész, határozott embernek is­merik munkatársai, beosztottjai VI­­CZÉN BÉLÁT, a Harkács-Sámfalva-i (Gemerská Ves) Hnb elnökét. Ezt a tisztet 1964 óta tölti be. Az eltelt idő alatt sokat fejlődtek az egy közigaz­gatás alá vont községek, Lévártot (Strelnice) és Deresket (Držkovce) is beleértve A hnb-elnöktől elöljáróban afelől érdeklődöm, milyen változásokat ered­ményezett a Nemzeti Front választási programtervének teljesítése. — Eléggé távol vagyunk az ipari központoktól, az állami főútvonal is elkerül minket. Ettől függetlenül megteremtődtek annak előfeltételei, hogy eltűnjék a falu és a város lako­sai létfeltételei közötti különbség. Sőt, számos falusi lakos még az első­­osztályú városi lakótelep által nyúj­tott kedvező körülményekkel sem cse­rélne. Miért nem? A tiszta levegő, a zajhiány, a háztáji állattartás miatt. Nagyon lényeges, amit a továbbiak­ban mondott Viczén elvtárs, utalva arra, hogy a most lezáruló választási időszak programtervét annak idején a XV. pártkongresszus, valamint a ke­rületi és járási pártkonferenciák ha­tározatának figyelembevételével készí­tették el. Sőt a kitűzött tervfeladato­kat az összes tanácstaggal, képvise­lővel és a választópolgárokkal is megbeszélték. — S mi épült, változott valójában az utóbbi években? — Csak a legfontosabbakat emlí­tem: Harkácson felépült a tornaterem, újjáépült a kastély, jól halad a víz­vezeték-hálózat építése. Átépült a póstaépület. Az állami gazdaság dol­gozói közül 18 család már korszerű lakótömbi lakásba költözött. — Mi a helyzet Lévárton és Deres­ken? — Mindenekelőtt erősödött a mun­kások és a mezőgazdasági dolgozók közti baráti-elvtársi kapcsolat. Növe­kedett a mezőgazdasági termelés. De­resken átépült az iskola, új tűzoltó­szertár és tizenöt kilóméter hosszú bekötőút épült. A község közútjai aszfaltozottak. Lévárton az utóbbi öt évben 23 család költözött új családi házba. Felépült egy a dereskihez ha­sonló tűzoltószertár. Oj üzletben vá­sárolhatnak a fogyasztók. Itt jelenleg 12 lakásegységet épít az állami gaz­daság. . t . — Milyen a hnb és a lakosság kap­csolata? — Szoros és gyümölcsöző. Míg Har­­kács-Sámfalván a sport- és testneve­lési egyesület, az ifi-szervezet, a Nő­szövetség és a Honvédelmi Szövetség helyi szervezeteinek tagjai a példa­mutatók, Lévárton a tűzoltók, Deres­ken a szervezett sportolók, a tűzoltók és a SZISZ-szervezet tagjai nyújtották a legtöbb segítséget a programterv teljesítéséhez. Ugyancsak dicséretes munkát végeztek az állami gazdaság dolgozói; a gazdaság szállítójármüve­ket is rendelkezésre bocsátott, főleg az építkezési anyagok célba juttatá­sához. — És az anyagi jólétet követi a szellemi felemelkedés is...? — Természetesen, a választási prog­ramtervnek szerves részét képezte az eszmei nevelőmunka. Jelentős a nem­zeti bizottság különböző albizottságai­nak, az agitációs központoknak, a könyvtárnak ég az ifjúsági kluboknak a tevékenysége. Az utóbb említett klubtevékenység szakaszán még akad hiányolni való ... Röviden említve: az utóbbi öt évben a házasságkötések és az újszülöttek üdvözlése háromne­gyed-részben polgári szertartások sze­rint zajlott le; 13 színházi előadásra, nyolc esetben énekkarok, együttesek fellépésére került sor; továbbá szám­talan előadást, tanfolyamot, beszélge­tést tartottunk, ami a választópolgá­rok szellemi gyarapodását segítette elő. — Mit foglal magában az új válasz­tási programterv? — Már meg is kezdtük egy új óvo­da, bölcsőde építését. Még az idén megkezdődik egy új vendéglátó üzem építése. Szerepel a tervben egy négyosztályos iskola tető alá hozása. Tovább bővítjük a vízvezetékhálóza­tot. Szabályozzuk Deresken a Túróc patak medrét; s ugyanezen a telepü­lésen egy új üzlet építésével számo­lunk. Lévárton átépül a kultúrház, felújítjuk a fürdő-épületet. Persze, ezek a legfontosabbak. A szocialista munkafelajánlások keretében újabb parkokat, zöldövezeteket hozunk lét­re, s a meglevőket rendbentartjuk, védelmezzük. Elmondható: a most záruló vá­lasztási időszakban a hnb, a képvise­lőtestület jó politikai, szervező- és nevelőmunkát végzett. A következő időszakban is sokmindennel gazda­godnak majd, s továbbfejlődnek, nem­csak az emberek, hanem a községek is. Ezt bizonyítja a dolgos munka­szerető lakosság célratörő eddigi te­vékenysége is. GARAI FERENC г/ж/v/ar/zr/ar/i Huszonkét éve mezőgazda­sági dolgozó. Mármint HENCZ GÉZA, aki 1961- ben tanfolyamot végzett, hogy hajtási Jogosítvánnyal rendel­kezzék. Utána egy évig trakto­ros, amit a katonai szolgálat követ. Még a .mundér“ feszült rajta, amikor úgy döntött: a mezőgazdaságot választja. Ügy is történt. Miután lesze­relt, egyéves kombájnos-tanfo­­lyam következett. Azóta bizony sokféle mezőgazdasági gép nyergében ült már. Dolgozott Zetoron, Skodán, Kirovecen, majd a gabonakombájnok kö­vetkeztek. Az SZK—-4-es, az az E—512-es után tavaly már a Glória volt a munkagépe. — Behatárolt területű mun­kaköröm nincs — újságolja. — Mindig olyan géppel dolgozom, amilyenrp épp szükség van. Ta­vasszal a nagy pontosságot, szakértelmet kívánó cukorrépa- és a kukoricavetést, nyáron és ősszel pedig a termésbetakarí­tást végzem. Hol? — A Bátkai (Bátka) Állami Gazdaságban. A továbbiakban elmondja, hogy a gazdaság négy Kirovec 700-as, nagyteljesítményű trak­torral rendelkezik. Ezek alapos kihasználása nagy jelentőségű. A drága gépek kincsetérők. Szakavatott kezelők kellenek hozzá. Olyanok, akik ismerik minden parányi részét, üzeme­­lőképesésgét. S mernek felelős­séget vállalni érte, szocialista gondozásba venni. Nos, ezek az embereik tavaly bekapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba, Gépek szerelmese köztük Hencz Géza is, a gépek szerelmese, öt választották bri­gádvezetővé, akire a legtöbb felelősség hárul. Hiszen, neki kell öszsetartani, egységbe ko­vácsolni ezt az elszánt, bátor közösséget, amely nemcsak a munka mezején tanúsít példás magatartást, hanem — ha a szükség úgy kívánja — a tu­dásgyarapításban, a műveltség fokozásában is. Hogyan állt helyt tavaly a szóbanforgó kombéjnos? Plánka Gyula segédkombájnos társával 400 tonna gabonát aratott-csé­­pelt. Mivel a járásban csupán négy-öt Glória típusjelű gabona­kombájn létezik, ezeket nem sorolták be a szocialista mun­kaversenybe. Rosszul tettékl Megfosztották a kombájnosokat attól az örömérzettől és büsz­keségtől, amit a dobogóra lé­pés, a győzteseknek járó meg­érdemelt jutalom átvétele je­lent, legyen az akár anyagi, akár erkölcsi. Ezt nem szükséges különös­képpen hangsúlyozni az olyan kombájnosnak, mint Hencz Gé­za, aki — az azt megelőző évek­ben — a járási versenyben I., II., vagy III. helyen végzett. Sőt a kerületi versenyben is, 1977- ben kivívta a nagyon megtisz­telő III. helyet. Elégedett, boldog embernek vallja magát. Nős. Az egyik fia óvodás, a másik meg az általá­nos iskola tanulója. Kedves ne­je, aki a háztartást vezeti, meg­becsüli, jól sáfárkodik a kere­settel. Hencz Géza szókimondó, szi­lárd jellemű ember. Kommu­nista. Követésre méltó tevé­kenységét a felsőbb szervek is nagyra becsülik. Ezt bizonyítja a miniszteri és a két állami — a Kiváló Munkáért és az Épí­tésben Szerzett Érdemekért — kitüntetés. (garai) 'Л í S I 4 I 4 I 4 I í N I s I N I 5 I i Í 4 I 4 I 4 I N > J I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents