Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 2. szám
J-------------------------------------------------------------------------------------------------------- SZABAD FÖLDMŰVES____________________________________________________ 1981. Január 10, Kár lenne elfeledni Faggyú Bertalan (Varsányi Mari), Guba kutya (Benes Ildikó) és Fityfiritty bácsi (Bugár Gáspár) A gimesi példa is azt igazolja, hogy régen is és most is a falusi közösségek azok, amelyek leginkább megőrizték és megőrzik, éltetik a népszokásokat. Sajnos azzal Is tisztában kell lennünk, hogy nem mindenütt őrzik kellő ragaszkodással, nincsenek tisztában midenütt ezek értékével, fontosságával. Pedig a népszokások felújítása, élettel telítése lényegesen hozzájárulhat napjaink új típusú közösségének a kialakításához. Az élő népszokások mindig a közösség belső indítékaiból fakadtak. A megváltozott élet belső tartalmait viszont csak akkor fejezhetik ki ezek a szokások, ha élnek, ha az emberek tudatosan elsajátítják és az adott közösségek sajátos értékeivel telítik újra ezeket. Jókai Mária, a tanítónő minden nap „építkezni“ kezd. Először az iskolában, majd a szülők körében —, hogy az egész falu szellemi világát építhesse. Gimesen folklórcsoportot, Lédecen (Ladice) menyecskekórnst vezet, Menyhén (Mechenice), Béden (Badice) Zsérén (Žirany) és a többi faluban gyűjtőmunkát folytat. A „Tavaszi szél vizet áraszt“ döntőjére ö készítette fel az első helyen végzett — és a szakemberek körében is nagy sikert aratott — járási folklórcsoportot. A lédeci menyecskekórus sikeresen szerepelt a kecskeméti népzenei találkozón, a gimesi gyermekcsoportról pedig a Bratislava! Televízió felvételt készített. A szellemi horizont tágításához azonban több támogatás kellene: — Saját zsírunkból élünk — fogalmazott akasztófahumorral a tanítónő. Azt viszont már másoktól tudtuk meg, hogy a népművészet lámpása gyakran egyedül világít. A gyermekcsoport utazásokon például a pedagógiai felügyelet biztosítását is nehezen vállalják a pedagógustársak! Zoboralján a lámpás ma még világít. Félő azonban, hogy a fénye egyszer kialszik, s akkor a népművészet csónakja könnyen zátonynak ütközhet. A lámpás fényénél alvó falak teltek meg élettel. A népművészet gyöngyszemeit pedig kár lenne elfeledni. Csiba László máskor Is foglalkoztatniuk. A Töklámpás főerőssége azonban a díszletek és a kosztümök gyermeks^emhez való komponálása és a koreográfia ügyessége volt. Kopős Tibor festőművész sehol sem esett bele az absztraktság csapdájába, alkotása tiszta, érthető és esztétikus volt. Quittner János koreográfus pedig most is bizonyítottta, hogy hivatott mestere a táncművészeinek. Am, hogy a mesejáték lelkes megeleyenítőiről, a színészekről sem feledkezzek meg, ők is megérdemelnek egy kis dicséretet. Két kívánság Falusi sportélet: A tőmondat leggyakrabban a labdarúgást juttatja eszünkbe. Elvétve itt-ott tekéznek, vagy asztaliteniszeznek. Hogyan lehet v'iszont egy hatszáz lakőst számláló faluban három szakosztályt is eredményesen szerepeltetni? Mi kell ahhoz, hogy a falu sportélete a tömegsport csúcsai felé törjön? Ezek és hasonló kérdések foglalkoztattak, amikor Kövecses (Štrkovec) felé vitt az autó. Amikor a helyi nemzeti bizottságon elmondtam jövetelem célját az illetékesek gondolkodás nélkül azt mondták: — Keresse fel Keszi Bélát. Ha valaki, akkor 6 igazán, tud válaszolni ezekre a kérdésekre. — Nem vagyok tősgyökeres kövecsese Közel tizenöt éve kerültem pedagógusként a helyi mezőgazdasági szaktanintézetbe. Abban az időben szervezett sportélet nem létezett a faluban. Még labdarúgó-csapatot sem szerepeltettek. Falun pedig ez nagy szó. A helyi sportszervezet mindenese a továbbiakban elmondotta, hogy a járási és a helyi nemzeti bizottság segítségével az 1974—75-ös idényben labdarúgó-csapat alakult. Ebben az évben átütő sikert még nem értek el, de nem is ezt tűzték ki célul. Azt tartották a legfontosabbnak, hogy életre keljen a szervezett sportélet, hogy a labdarúgó-együttes kicsit őszszezárőífék. Következő évben már a sikerek sem maradtak el, a járást bajnokság, IV. osztályában bajnokságot nyertek. Újoncként a harmadik osztályban is sikeresen szerepeltek. Azóta egy idény kivételével ebben az osztályban mindig a második helyen végeztek. Szerettek volna feljebb Jutni, de valami mindig közbeszólt. Tavaly a nagyriválist Rimaszécset (Rimavská Seč) 5:0-ra legyőzték, de a bajnokság végén egy pontos előnnyel mégis ők kerültek a járási bajnokság II. osztályába. A tavaszi rajtot három pontos hátránnyal a vezető Záhorce mögött zárták. — Ha jól tudom a labdarúgó-szakosztály három csapatot is szerepeltet. — Mi abból indulunk ki, hogy a sportot már gyermekkorban meg kell szerettetni, tudatosítani kell, hogy a sport, az valami csodálatos, de a sikerért nagyon meg kell küzdeni, meg aztán a tehetséget leginkább az ifjúsági korban lehet felfedezni. Különben a szakosztály tényleg három csapatot szerepeltet. A felnőtt, az ifjúsági és a tavaly alakult diákcsapatot. Míg a helyi szaktanintézetben tanítottam, sok olyan diákkal foglalkoztam, akik nálunk lettek aktív sportolók, most pedig a kerületi bajnokságban szereplő együttesek sorait erősítik. — Térjünk vissza újra a labdarú-A Honvédelmi Szövetség Központi Bizottsága által kiadott irányelveknek megfelelően tartotta évzáró taggyűlését a keszegfalvai (Kameničná) HSZ alapszervezete. Az üdvözlő szavak után az alapszervezet elnöke vette át a szót és értékelte az utóbbi két év munkáját. A tagok számát 98-al növelték, fő hangsúlyt a fiatalok, valamint a nők Az orientációs futás, kedvelt sportág a Honvédelmi Szövetség életében. Fotó: —tt— felvételére helyezték. Az átlagéletkor 17 év, amit nagyban befolyásol az 56 tagot számláló ifjúsági. csoport. A honvédelmi sportok kedvelői különböző helyi, járási kerületi és szlovákiai versenyeken vettek részt, ahol bizonyították fizikai és szellemi adottságaikat, fegyelmezettségről kollektív szellemről és kitűnő felkészültségről adtak tanúbizonyságot. A Szogáshoz kicsit konkrétabban. Milyen feltételek között dolgoznak, s honnan kapnak támogatást? — Legnagyobb támogatást a mezőgazdasági szaktaníntézet igazgatóságától kapjuk. Felszerelést vásárolnak, s az Idegenbeli mérkőzéseinkre járművet biztosítanak. Cserébe mi ott segítünk, ahol tudunk. Hogy milyenek a feltételek? Mindenekelőtt a tornaterem hiányzik, s eddig nagy gondot okozott az öltöző is. Az utóbbi problémát sikerült megoldanunk. Novemberben leraktuk az öltöző alapjait, minden feltétel adott ahhoz, hogy az idén át is adjuk. Szerény lesz, de a célnak megfelelő. — A másik két szakosztály milyen eredményekkel büszkélkedhet? — Az asztaliteniszt 1974-tól játszuk versenyszerűen. Csapatunk a járási bajnokság második osztályának középmezőnyében tanyázik. A feltételek adottak, mivel a szaktanintézetben három asztal is a rendelkezésünkre áll. Tavaly a járás mezőgazdasági iskoláinak tanulói vetélkedtek nálunk színvonalas verseny keretében. Harmadik szakosztályunk a turisztikai. A szakosztály tagjai főleg olyan rendezvényeken vettek részt, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában megnevezésű túra, vagy a tisoveci ifjúsági találkozó. — Milyen a lakosság viszonya a sporthoz? — A Spartakiád gyakorlatainak betanulásában harminchat tornászunk vett részt, akik a járási fellépésen is bizonyították rátermettségüket. Falunk lakossága pozitívan viszonyul a sporthoz, ami a szurkolók sportszerű viselkedésében Is visszatükröződik. A sportszerű viselkedésre egyébként a hírnév is kötelez bennünket, 1977- ben ugyanis elnyertük a „Példás sportszervezet“ címet. — Ön jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szép sportsikerek megszülessenek. Mi ennek a titka? — A sportot nem elég csak szeretni. Fanatikusnak kell lenni, s gyakran a szabad időt is fel kell áldozni a sikerek érdekében. A kezdetben előfordult olyan eset is, hogy zuhogó esőban egyedül „meszeltem“ a pályát, de tudtam, hogy eljön az az idő, amikor majd mások is segítenek. Időközben IV. osztályú edzői képesítést szereztem, így az edzések Irányításában is kiveszem a részem. Bár már elmúltam harmincéves, azért még most is versenyszerűen kergetem a bőrt. A sportszervezet megalakulásakor két kívánságom volt: Az első az, hogy tíz éven belül olyan labdarúgócsapatot hozzunk össze, amelyik járási bajnokság második osztályában is megállja a helyét. A második kívánságom pedig az volt, hogy addig futballozhassak, amíg fiam nem kezd el játszani a helyi diákcsapatban. A népszerű sportember utóbbi kívánsága már teljesült. Garai Ferenc koloví és a Duklal-emlékverseny kerületi bajnokságán 26 versenyző szerepelt váltakozó sikerrel. A honvédelmi többtusa kerületi versenyén való résztv'étel jogát 10 versenyző vívta ki, akik közül Spányik Anna, Molnár Imre, Szépe Attila eljutott a szlovákiai bajnokságra. Közülük a legsikeresebben Szépe Attila szerepelt, aki 1979-ben a 2. helyen végzett. A Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére sportnapot rendeznek az efsz elnökének vándorserlegéért, a NOSZF tiszteletére pedig immár harmadik alkalommal rendeztek versenyt. A helyi versenyeken kívül különböző járási versenyek szervezésével volt megbízva a szervezet, melynek sikerrel tett eleget. A tagok közül öten hármas, egy tag pedig kettes osztályú bírói minősítést szerzett. Sportlövészet terén legsikeresebben Bakos Tibor szerepelt, aki a „Mindig kész“ lövészverseny kerületi fordulójának megnyerése után a szlovákiai bajnokságon 4. helyezést ért el. A sportlövőnők közül pedig Spányik Anna eredménye dicséretes, aki a légpuska szlovákiai bajnokságán a 4. helyen végzett. Az 1980-as év folyamán alapították meg a rádiós iránymérés csapatát, és egy második és két negyedik helyezést ért el a kerületi versenyen. A szervezet tagsága társadalmi munkában — időszerű mezőgazdasági munkák, a lövölde és a klubhelyiség gondozása — összesen 824 órát dolgozott le. Politikai, egészségügyi estéket rendeztek. Munkájuk elismeréseképpen a HSZ járási bizottságától a „Példás alapszervezet“ a HSZ KB- tól pedig a „HSZ VI. országos kongresszusának alapszervezete“ címét érdemelték ki.‘ ТОМА TIBOR Vannak makacs társadalmi Jelen* ® ségek. Évszázadok múltán Is élnek, sőt új erőre kapnak. Bár vannak időszakok amikor úgy tűnik, hogy elhalnak, szinte már jelen sincsenek, később viszont új formában támadnak fel, s válnak ismét új és eleven hatóerővé. Ilyen jelenség a művészetek világában a népművészet, melynek megőrzése nem valami reakciós múltbavágás. Napjainkban a folklór jelenti szocialista kultúránk egyik szilárd alapját, amelyre falként építhetjük, őrizhetjük és továbbfejleszthetjük nemzetiségi kultúránkat. Hagyományőrző népművészeti csoportjaink országos seregszemléin évek óta sikeresen szerepel a Jókai Mária által vezetett gimesi (Jelenec) gyermek-folklórcsoport. A népművészet évente ismétlődő seregszemléin olyan értékeket vonnak be az összképet felmutató színskálába, hogy azzal termékenyítőleg hatnak a fesztiválokat követő időszak népművészetére is. A csoport vezetője Verebélyen (Vráble) született, s nem véletlen, hogy kiváló ismerője a népművészet zoboraljai gazdag tárházának. A tanítónő — tizenhat éve tanít az általános iskola első évfolyamában — munkája a szobrászéhoz hasonlít leginkább! Csakhogy ő nem anyagot formál, hanem emberi lelkeket. — Műfaji sajátosságaiknál fogva A MATESZ komáromi (Komárno) társulata december 14-én mutatta be Batta György második színművét, a „Töklámpás“ című mesejátékot. Az ősbemutató sikeréért mindenki drukkolt, nemcsak azért, mert a szerző közkedvelt újságíróink közé tartozik, hanem azért ismert a mesejáték a drámairodalom legnehezebb műfajai közé tartozik. Sajnos azonban hiába való volt a várakozás, hiába dolgozott össze hónapokon keresztül nagy lelkesedéssel a dramaturg, a rendező, a szerző és a színészi kollektíva, Batta dicséretre méltó próbálkozása ezúttal nem aratott sikert. Jő volt ugyan a darab alapötlete, szép elképzelés, hogy a béke szükségességét is ki akarta hangsúlyozni a szerző, a cselekmény vontatottsága, a gyermeknéző értelmét meghaladó allegóriák, a mesterkélt és unalmas közjátékok és nem utolsósorban a konfliktusok erőltetettsége nem tudta kiváltani a nézőteret zsúfolásig megtöltő kisiskolások tetszését. Igaz, az előadást követő szakmai értékelésen olyan Ígéretek is elhan'gzottak, hogy további javítgatásokkal segítik elő az utánjátszások sikerét, én azonban nem hiszem, hogy a Töklámpás valamikor is be fog világítani a csehszlovákiai magyar irodalomba. Pedig hát úgy indult a mesejáték, hogy tetszeni fog a szakmabelieknek és a gyermekközönségnek. Amikor szétnyílt a függöny és elénk tárult a valóban mesevilágba illő sokszínű díszlet, a kis Faggyú Bertalan pedig eltáncolta, eldalolta vidám belépőjét, mindenki úgy érezte, hogy ez a mesejáték lesz az, amire oly régen várunk. Poétikus volt a következő jelenet is, amikor színre lépett a tarka tollazatú Nagy és Kicsi Madár és Bertalan elmesélte nekik, hogy azért készítette a farönkön látható töklámpást, mert ez azokra a világító tengeri bójákra emlékezteti, amelyek apjának az első gömöri hajóskapitánynak a tengereken való hajózást segítik. Szerkezeti követelmény volt a harmadik jelenet, az anya megjelenése is, hiszen Faggyúné és fia párbeszéde ismertet meg bennünket a darab negatív hősével, Kalóz Plityivel, aki annyira gonosz, hogy lelövöldözi az erdő madarait, és így igyekszik sivárrá változtatni Fagygyúék szőkébb hazáját, szép Gömörországot. Ezután kezdődnek a hol unalmas, hol mondvacsinált drámai bonyodalmak, amelyek lerontják a a népszokások a folklór főbb elemeit foglalják magukba: az éneket, a zenét, táncot, a verselést, a találós kérdést, a mondókát, a szövegmondást és a népi színjátékot. Csoportunk játékából ezek mellett nem hiányozhatnak az olyan tartozékelemek sem, mint a koszorú, a nőtafa, a lakodalmi kalács, az eredeti népviselet, a farsangi szokásoknál pedig a maszk. A népszokások és a népi színjátékok laikus vonásait kifejező és a mondanivaló jelképekbe tömörítő elemek felvonultatása igazi élményt nyújt a nagyszámú közönségnek. Csoportunk iskolásokból tevődik össze, akik 1977- ben a trenčíni, 1979-ben a prešovi országos népművészeti fesztiválon is sikeresen szerepeltek, — mondotta a tanítónő, aki a népművészet ápolása terén a lámpás szerepét tölti be. A csoport műsorán szereplő színjátékos népi szokások: a tananajozás, a pünkösdölés, a villőzés, a farsang — a napforduló ünnepi szokásai —, valamint az ulicskázás — a családhoz fűződő népszokás — olyan metafőrákba tömörített játékokat, szokásokat elevenít fel, népi nyelven való megfogalmazásban, melynek továbbéltetésátől nem tekinthetünk el. 1 szépen induló művet. Az anyával hirtelen „megbillen a világ“, egy lövés hangjától hirtelen rosszul lesz, s ezt az érthetetlen betegséget gyógyítják vontatott hókuszpókusszal a fiúcska barátai, Fltyfiritty bácsi az almafa manőcskája, Guba kutya, a békeszerető eb, aki megfogadta, hogy többé már nem ugat és sohasem harap, valamint Doktor Dugó Dömötör orvos. Különböző közjátékok után érkezünk el aztán a „deus ex machina“-szerű zárőjelenethez: az elaltatott Kalóz Plityitől el akarják venni a fegyvereket, amikor azonban ez felébred és ellenáll, a töklámpás fényjelzésére hirtelen megjelenik a hajóskapitány, lefegyverzi a madarak ellenségét és a mesejáték szereplői diadalmasan éneklik, hogy ha már nem lesz puska, béke lesz a Földön (?). Voltak a Batta-darab színrebozatalának persze, pozitívumai is. Ilyen volt többek között, hogy a fiatal Hoiocsy Istvánnak a rendezést érdemes folytatnia, mert ha a darab buktatóit nem is sikerült teljes egészében elkerülnie, lelkes munkájával sokat javított a mesejátékon. Ugyancsak először próbálkozott színházi zeneszerzéssel Német Imre. Az ő simutékony melódiái is jót beleillettek a gyermekek zenevilágába. Német Imrét érdemes lenne színházainknak Mind a kilenc szereplő, az Ifjabb Faggyú Bertalant játsző Varsányi Mari, az édesanyát alakító Petrécs Anni, valamint Benes Ildikó, Bugár Gáspár, Tóth László és Molnár László, egytölegvík tudásuk legjavát nyújtották. És még néhány sző, főképp a falvakban lakó olvasóink címére. Ügy tervezte a MATESZ, hifgy hosszú időn keresztül műsoron tartja a Tőklámpást. Nos, ha nem is írtam túlságosan hízelgőén a darabról, küldjék el gyermekeiket a felújításokra. Nemcsak azért, mert a színház szakemberei szerint állandóan javítanak a darabon, hanem azért is, mert a tv-nézésen, a rádiohallgatáson is a könyvolvasáson kívül az élőszínház is fontos léleknemesitő eszköz. Neumann János A Gímesi (Jelanec) Általános Iskola „Kár lenne elfeledni“ megnevezésű folklór-összeállítása. Meseiaték-bemutatő a MATESZ-hen
