Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

1981. január 10. SZABAD FÖLDMŰVES TEL! PIHEN Az idő tájt, gyermekkorunkban, ha virradatkor álmosan andalogtunk a mezőre, vagy naplemente táján kér­leltük szüleinket: Meiijünk már ha­za __I Legtöbbször az volt a válasz: „Sebaj, majd kipihenhetitek magato­kat télen“. Volt is ebben valami: november vé­gétől márciusig csak a jószág ellátá­sa és egyéb házkörüli munka várt ránk. XXX Mi a helyzet manapság? Kit hagy pihenni a munka — kit nem? Kelet-Szlovákiában például kerületi átlagban a munkaképes falusi lakos­ságnak egyharmada dolgozik a mező­­gazdaságban. Községenként változó a helyzet. Például a Kassa (Košice) környéki községekben 70 százalék az iparban foglalkoztatottak aránya, a lakosság 12—13 százaléka a mezőgaz­dasági dolgozó, a többi egyéb alkal­mazott. A városoktól távolabbi közsé­gekben a felét is megközelíti, vagy túlhaladja a mezőgazdaságból élők száma. Nyilvánvaló tehát, hogy a vá­rosközeli falvakban sokkal kevesebb a télen pihengető ember. De vajon olyan-e a mostani téli el­foglaltság, mint néhány évtizeddel ez­előtt? Dehogyis! Régen a jőszággon­­dozás, majd meg a favágás, kerítés­­reperálás, szerszámjavftés volt a leg­főbb munka. Aki saját maga nem tudta az ásó, a kapa, a villa nyelét elkészíteni, a jármot, lószerszámot megjavítani, azt nem is tartották iga­zi parasztnak. Télen faragták az etető-itató vályúkat, kerítésoszlopokat, kapufélfát. Az ügyesebbek fűzvessző­ből, gyékényből különböző kosarakat fontak, kukoricacsuhéból bevásárló táskákat, sártörlőket készítettek. Mi maradt mindebből? A háztáji jószág gondja (már ahol van!!!). Nap­közben nemigen látni otthon ténfer­gőket. A jő meleg javítóműhelyben dolgozók kapanyél helyett a gyom­irtó permetezőgépeket javítják. Az ökörjármot, a lószerszámot már job­­bákra csak tájmúzeumban látni. A traktoroké a szó! Meg másegyéb gé­peké. A nagyüzemekben télen-tavasszal a szőlő metszése szintén kenyeret ad. Kenyeret? Ez a mondás is a múltból maradt ránk. A megélhetést már nem a szó szerinti kenyérkereset jelenti. Az éves munkalehetőség —, de nem a napi 16 órás! — olyan kereseti for­rás, amelyből nem csupán a megélhe­tés biztosított, hanem jut belőle kor­szerű lakás építésére, autó vásárlá­sára, de még külföldi nyaralásra is. A régi időket, amikor nagyokat le­hetett lustálkodni a kemencepadkán, már csak a dologkerülők sírják visz­­sza. Mert azért manapság még akad­nak olyanok, akik szívesen elmenné­nek a munka temetésére. XXX A lányok, asszonyok, a mindenna­pos főzés, takarítás mellett, télvlz ide­jén szőtjek, fontak, kézimunkáztak. Ágyneműre, de még zsákra sem na­gyon futotta a 'kevéske pénzből, ilyes­mit maguk készítettek a nők. Azt pe­dig hírből sem ismerték, hogy valaki üzletből vásárolt volna falvédőt, térí­tőt, párnát. A gondos gazdasszony a tél másik felében már ültette a kot­­lóst, hogy legyen idejében csibe, liba. Ma? A kisállattenyésztők helyi szer­vezeténél feliratnak száz-kétszáz na­poscsibét, s a kívánt időre jön a szál­lítmány. Az asszonyok is állandó munkale­hetőségre vágynak. Több helyütt, így a nagyobb mezőgazdasági üzemekben, részt vesznek a szőlő metszésében, a zöldségkertészetekben szintén övék a munka oroszlánrésze, ezenkívül az állattenyésztő telepeken is megtalál­hatók. Mindezek ellenére még vannak úgynevezett tétlen asszonyok. Kevés a melléküzemági foglalkoztatottság a kerület szövetkezeteiben. Holott, a vá­rosoktól távolabbi községekben sok asszony szívesen vállalna helyben munkát. Ritka még az olyan szövet­kezet, amelyben elmondhatják: min­den nőnek (aki dolgozni akar!) van munkalehetősége. Bizonyára szélesebb körben lehetne időszaki bedolgozást szervezni a há­ziipar, vagy a készruha-üzemek részé­ről. Hiány mutatkozik többféle alkat­részből, amit egyszerű betanított mun­kás elkészíthetne. A ruházati-, vala­mint a bőripar szívesen ad kevesebb szakértelmet kívánó munkát, mint amilyent például a tőjteterebesi (Tre­­bišov) járásban levő bolyi (Bol), nagykaposi (Veiké Kapušany) és a leleszi szövetkezet vállalt. A mezőgaz­daságban dolgozó asszonyok sem akarnak többhónapos téli pihenőt tar­tani, mert a mindennapi kereseten túl szükségük van a kimutatható munkanapokra a táppénz, a nyugdíj­jogosultság megszerzéséhez. XXX Egyesek, ha a munkaalkalmat nem is hasonlítják, de az egyéni gazdál­kodás korát úgy emlegetik, hogy té­len több idő jutott a közvetlen be­szélgetésekre, a szórakozásra, a mű­velődésre. Mennyi ebből az igaz? Az idő tájt, hogyan is szórakoztak? Egy-egy utca­rész tíz-tizenöt lánya-asszonya össze­jött a fonóban. Eljártak ide mókázni, játszani a legények is. A férfiak nagy kártyapartikat csaptak, hogy agyon­üssék az időt.. Ahol akadt, értelmiségi, ott énekkar, színjátszó csoport is ver­buválódott; ez a húsz-harminc ember hasznosan tölthette idejét, sőt máso­kat .is szórakoztatott. A jelesebb ün­nepekre táncmulatságokat szerveztek. Nagy ritkán gazdakör is működött, ahol a téli estéken kártyáztak, beszél­gettek, a szűkös könyvtár is olykor a rendelkezésükre állt. Itt-ott ezüstkalá­szos tanfolyamról is lehetett hallani, de ez ritkább volt, mint a fehér holló. Általában ebben merült ki a művelő­dés fogalma. Bizonyára, most is több időt kelle­ne fordítani a társalgásra. Valami maradhatott volna a múlt érintkezési formáiból. Viszont tény: a felszabadu­láskor még Kelet-Szlovákiában a fel­nőtt lakosságnak elég nagy százaléka volt írástudatlan. Ez már egymagában határt szabott az elmélyültebb, haté­konyabb közművelődésnek, neveléssel párosuló szórakozásnak. XXX Mi a helyzet most a művelődéssel? A szórakozással? Kezdjük talán az alapoknál. Tizennégy éves korig isko­lakötelesek a gyerekek. De a többség középiskolában tanul tovább, mintegy 40 százaléknyi a szakmunkásképzők­ben gyarapítja tudását, próbál felfelé kapaszkodni a tudás létráján. A visz­­szamaradt egytized fizikai munkát vállal. Egy másik tény: míg a múltban alig akadt egy-kéf értelmiségi a falu­ban, meg kisiparos, a nagyszámú pa­rasztság és földmunkás mellett. Ma több tucatnyi az értelmiségi, közülük számosán mérnökök. És igen számot­­etvő jelenleg az úgynevezett műszaki értelmiség. Ezenkívül egész sor veze­tő, szakvezető nevelődött közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben. S azt is meg kell mindenképpen említeni, hogy alig akad a faluhelyen család, ahol ne ienne egy-két munkás. Mi van az alkalmi bálok helyett? Az alkalmi bálokra, évente kétszer­­háromszor most is sor kerül. A kár­tyapartikat száműzték legtöbb kocs­mából, de maradt az embernyomorító, embert elvadító, mértéktelen italozás. Az emberek csak nagyritkán jönnek össze egy-egy népgyűlésre. A munka­helyekre összpontosul jobbára a szer­vezett felnőttoktatás. Viszont ajánla­tos lenne, ha a művelődési otthonok nem konganának az ürességtől (tisz­telet a kivételnek!). A gazdaságilag és politikailag szilárd mezőgazdasági üzemekben a sportélet és a kulturális élet is fellelhető. Oj forma: a szocia­lista brigádok közös tanulása, szóra­kozása, a brigádtagok kulturális igényeinek kielégítése. Nem ártana azonban a szellemi vetélkedőket még­­inkább meghonosítani, homloktérben az általános műveltség gyarapításával. Tehát, nem annyira zárkózott be a falu, fordult a lakosság önmagába, mint egyesek hangoztatják. A tévének sokat köszönhet a falvak lakossága, mert észrevétlenül is nevel, tájékoz­tat. Ugyanez a helyzet az újságokkal, folyóiratokkal. De úgy hiszem, adósai vagyunk a könyv megszerettetésének, más az iskolás korban. Valahogy job­ban kellene ezzel a kérdéssel törődni. XXX Ha néha a téli hidegben jobb is lenne a kályha mellett, vagy a köz­­pontifütéses meleg szobában, mint szőlőt metszeni, vagy a szövetkezeti varrodában a varrógép pedálját nyom­ni, a valaha „szépnek“ tűnt téli sem­mittevést senki sem kívánja vissza. Végösszegezésként elmondható: most jóval több — télen-nyáron — a sza­badidő, mert hiszen a mezőgazdasági nagyüzemekben és egyéb vállalatok­ban, Intézményekben naponta csak 8—10 órát dolgoznak, a nap hátra­levő idejével szabadon rendelkezik mindenki. Más kérdés az, ki, milyen hasznos célra fordítja. Illés B. 5 Ka m Képviseli méltatlan a bizalomra Irta: JURI) KOROLJOV, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Titkárságának munkatársa FjODOR CAPOT, a Belaja Cer­­kov-i járás tanács tagját (Kijevi terület, Ukrajna), választóinak követelésére mandátumának le­járta előtt visszahívták válasz­tott tisztségétől. (Az országban ötvenezer tanács működik.) Mi történt tulajdonképpen? Fjodor Cap a belocerkovi ta­nács művelődési osztályát irá­nyította. Mint osztályvezető és mint tanácstag kötelessége volt kivizsgálni a vállalatokból be­érkezett kérelmeket, bejelenté­seket, panaszokat, valamint ja­vaslatokat, és minden egyes esetben sürgősen intézkedni. Fjodor Cap azonban több be­adványra egyáltalán nem reá gált. A szovjet törvények értelmé­ben minden tanácstag — legyen az akár egy falusi, akár a Szovjetunió Legfelsőbb tanácsá­nak tagja — évente legalább két ízben köteles beszámolni munkájáról vá’asztóinak. Min­denekelőtt arról, miként telje­síti azokat a meabfzatásokat, amelyeket a választási kam­pány során kapott. Fjodor Сар egy év alatt egyetlen tanácstagi (képviselői) beszámolót sem tartott. S ami­kor végre választói követelé­sére kénytelen volt megjelenni о auülésen, fény derült a va­lóságra: a megbízatások több mint fele teljesítetlen maradt. A választók a többi között el­várták a járási művelődési osz­tály vezetőiétől, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a falusi klu­boknak, azok munkájának, és fii. korszerű klubok építésének. Am Cap csak пади ritkán uta­zott falura és csak ■felületesen ellenőrizte a,z építkezések üte­mét. Kinek volt szüksége ilyen ..képviselőre“. hiszen a Belaja Cerkov-’ járásban az egyik leg­fontosabb feladat a falu műve­lődési színvonalának emelése? A választók Cap visszahívását követelték. MILYEN GYAKRAN TÖRTÉNIK ILYESMI? A Szovjetunió tanácsaiban több mint 2,2 millió tanácstag dolgozik. Bár a jelölőgyűlése­­ken a választók alaposan, és körültekintően megvitatják a jelöltek személyét, előfordulhat. hogy néhány esetben méltat­lanra esik a választás. Éppen ezért iktatták a szovjet törvé­nyekbe a küldöttek, illetve ta­nácstagok visszahívásának jo­gát. Vlagyimir lljics Lenm. a szovjet állam megalapítója, nemegyszer rámutatott. hogy egy választott testület vagy képviseleti szerv csak akkor te­kinthető valóban demokratikus­nak, és csak akkor képviselt a nép akaratát, ha hivatalosan is biztosítiák és alkalmazzák a választók iogát a képviselők visszahívására. A szovjet törvényhozók a ké­sőbbiekben számos állami ok­mányba belej oalalták, sőt to­­váhhieilesztették ezt az elvet. Így legutóbb például, a Szovjet­unió Leafelsőhb Tanácsának 1972-ben hozott határozata ér telmében, külön rendelet sza­bályozza a küldöttek státusát. A törvény többek között ki­mondta: „Az a tanácstag (kép­viselő), aki méltatlannak bizo­nyult választói bizalmára, vaau olyan cselekményt követett el, amely összeegyeztethetetlen ez­zel a megtisztelő küldetéssel, a választók többségének döntése alavián bármikor visszahívható. a törvény által meghatározott tnódon". A tanácstaa visszahívását a társadalmi szervezetek és n vá­lasztói gyűlések kezdeményez­hetik. A törvény ugyanokkor kötelezi az illetékes tanácsot, honu azonnal táiékoztassa a küldöttet azokról az okokról, ameluek leváltását motiválták. A választói gyűlések és a tár­sadalmi szervezetek kötelesek meghallgatni és felülvizsgálni a szóban forgó tanácstag szóbeli vagy írásbeli magyarázatát. A leváltásról azokon a gyűlé­seken döntenek, amelyeket ott hívnak össze, ahol jelölték és megválasztották az illető képvi­selőt. A szavazás nyílt. A levál­tásához a választási körzet többségének szavazata szüksé­ges. Szovjetszkaja Panoráma — APN II II Varga Kálmán efsz-elnök válaszolt eléggé részletesen: — A növénytermesztésre eléggé kedvező volt a tavalyi év. De mind­járt hozzá tehetem azt is, hogy na­gyon nehéz, gonddal, problémával terhes. — Miben nyilvánult meg a kedvező állapot? — kiváncsiskodom. — Miben? Elsőként hadd említsem a gabonát, amelyből gazdag termést takarítottunk be: a ikilencszáz hektár gabonánk hozamátlaga elérte a hat és fél tonnát, ami a mi termőhelyi Varga Kálmán elnök II. Am kissé egyoldalúnak tűnhetne a keszegfalusi* (Kameničná na Ostro­ve) STEINER GÁBOR szövetkezet múlt évi gazdálkodásáról adott tájékozta­tás, ha eem szólnánk a növényter­mesztés eredményeiről, s problémái­ról. Hiszen lényegében az állate­­nyésztés eredményességének megha­tározó tényezője, a jövedelmezőség befolyásolója. Milyen Is volt a 80-as év a növény­­termesztést illetően? Erre a kérdésre gondszaporító. Kérdem én, miért kell attól rettegnie a termelőnek, hogy a „nyakán marad“ a termés...? A gyö­kérzöldség és a sárgarépa is meghá­lálta a csapadékot. Az elnök a továbbiakban a múlt évi nehézségeket sorjázta, különös hang­súlyt adva a nagyon hűvös éjszakák­nak, a rendkívül nagy hőingadozás­nak: — Nemcsak az ember, a növényzet is megsínyli ezt, hiszen nappal nem­egyszer 30 fok volt a hőmérséklet, éjjel viszont csak 7—8 fok. Ez főleg Öröm es urom adottságainkhoz mérten kiváló. A má­sik: rendkívül sok és jó minőségű szálastakarmányunk termett. Például az intenzív fűfélék, amelyeket öntöz­ni tudtunk. Ezen kívül a cukorrépa is jobb terméssel honorálta fáradozá­sunkat, mint az előző években. Takar­mányrépából közel 100 tonna volt a hozamátlag. A tavaszi alávetésű ta­karmányt például négyszer kaszáltuk. Ez mind a takarmányalap bőségéhez és jó minőségéhez járult hozzá. — Csapadékdús volt a múlt év, ez minek kedvezett? — Hát elsősorban a vöröshagymá­nak, amiből az átlagosnál jobb ter­mést sikerült betakarítanunk. Más kérdés: a termésértékesítés, ami sok gonddal-bajjal, problémával járt... Tudja, az is baj, ha szűkös a termés, ha viszont bőséges, az méginkább a melegkedvelő növénykultúrákat ve­tette vissza a fejlődésben, mármint a túl hűvös éjszakák. De ugyanez meg­mutatkozott más növények esetében is, ami a fejlődési Időszak háromhe­tes eltolódását eredményezte ... Na­gyon érzékenyen érintett minket ez a silókukorica és a kukorica esetében. Mindkettőnek a betakarításával meg­késtünk. A kukorica a tervezettnél alacsonyabb hozamátlaggal fizetett, a­­mihez a szárítási problémák is tár­sultak. Tetézte a nehézségeket a hirtelenül beköszöntött november eleji tél. Ami a legvégére sikeredett: arány­lag jó termést takarítottak be al­mából. összesen 550 tonnára kötöttek szerződést, s termett 880 tonnányi. Az alma esetében konténerproblémá­val küszködtek, s gyors óvintézkedés segített abban, hogy a megmaradt al­matermést fagykár ne érhesse. Mindent egybevetve, az illető szö­vetkezet nemcsak az állattenyésztési, hanem a növénytermesztési éves ter­vét is teljesítette — a sok-sok nehéz­ség, s a rendkívüli szeszélyes időjárás ellenére. S ami még a szarvasmarha-közpon tú állattenyésztést illeti, ezen a téren nagyon derűlátók a szövetkezetiek. Miért? Niert semmi akadálya a szar­vasmarha-tenyésztés továbbfejleszté­sének. Egyetlen konkrét példát hadd említsünk: az 1973-as év óta, amikor az egyesítésre sor került, sikerült hatszáz darabbal gyarapítaniuk a marhaállományt, ami 'közel 40 száza­lékos létszámnövekedésnek felel meg. S hadd említsük: ehhez a növényter­mesztők lelkiismeretes, jő munkája is hozájárult, főleg azáltal, hogy elegen­dő takarmányt termeltek az állatállo­mány számára. A szövetkezetbéliek készítik a gaz­dálkodás mérlegét, tervezgetnek, la­tolgatják, mit lehetne az eddigiektől még gazdaságosabban termelni, hol kellene lényegesen javítani az ellen­őrzéssel párosuló munkaszervezésen, még jobbá tenni a gazdaságirányítást, fokozni a munka hatékonyságát és a minőségre törekedni. Ez csak úgy le­hetséges, ha méginkább érvényesül a vezetés, a munkaszervezés egysége, ha még következetesebbé válik az el­lenőrzés; ha a terv- és munkafegye­lem tovább szilárdul, tökéletesedik. Ezt megköveteli — egyebeken túl — a tökéletesített gazdaságirányítás, ami nem ismer tréfát. N. KOVÁCS ISTVÁN Téli eszmecsere (A szerző felvételei^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents