Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

1981. március 28. SZABAD FÖLDMŰVES Párbeszéd káderképzésről Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 13. ülésének határozata a mezőgazdasági üzemek veze­tőinek elodázhatatlan feladatává tette, hogy a 7. ötéves tervidőszak végéig valamennyi mezőgazdasági üzem dol­gozóinak legalább a fele rendelkezzék alap-, közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakképesítéssel. A végből kerestük fel Králiková Alžbeta mérnököt, a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság káder- és ne­velési osztályának dolgozóját, válaszoljon a szakkáder­­képzéssel összefüggő kérdéseinkre. 0 Mit tett alapfokon a jmi ille­tékes ügyosztálya, hogy a mezőgaz­dasági üzemek dolgozóinak általá­nos és szakmŰTeltségi szintje emel­­kedhessók? <— Köztudott, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak nem mindegyike rendelkezik középiskolai végzettség­gel. Ezek számára nyílt meg a mező­­gazdasági dolgozók középiskolája, a­­mely ciklikus, kétéves időtartamú, s érettségivel végződik. Ez az okta­tási forma újkeletű, hagyományokra még nem támaszkodhat. Mindamellett ily módon a lépéshátrány kis igyeke­zettel, s feltétlen szorgalommal be­hozható ... 1 S mi a helyzet a mezőgazda­­sági szaktanintézetet végzőkkel kap­csolatban? —> Lényegesen Jobb e téren a hely­zet. Például a lezárult 6. ötéves terv­időszakban 390 dolgozó szerzett úgy­nevezett „inaslevelet“; ezek nagy többsége állatgondozó, valamint trak­toros és gépkezelő, a többi gépjavító és csekély számban kertész. Ezek száma az 1980/81-es tanévben újabb háromszázzal gyarapodik: fele állat­­gondozó, száz kertész és ötven trak­toros, gépkezelő. 0 Eddig a távtanulókat említette. S mennyi a fiatal, bentlakásos okta­tásban részesült végzettek száma — alapfokon? — A 6. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági szaktanintézetek vég­zettjeinek, s a mezőgazdasági üzemek­ben elhelyezkedetteknek a száma ösz­­szesen 710 fő. A mostani, új ötéves tervidőszakban újabb 447 fiatal sze­rez alapfokú mezőgazdasági szakképe­sítést, 535 diák pedig tanul alapfo­kon, hogy ugyanilyen fokú szakképe­sítéssel rendelkezhessék. 0 Milyen előnyben részesültek a munka mellett tanuló felnőttek? — A mezőgazdasági üzemek fel­nőttjei az előadásokat az üzemi fel­nőttoktatás keretében hallgatták, s otthon is következetesen tanulniuk kellett, viszont a vizsgákra már a galántai, a vágsellyeí (Sala) és a pusztakerti (Zemianské Sady) mező­­gazdasági szaktanintézetekben került sor. 0 Számol-e a jmi káderosztálya a felnőtt dolgozók újabb százainak az oktatásba bekapcsolásával? — Feltétlenig. A 7. ötéves tervidő­szak végéig újabb 1400 fő szerzi meg az alapfokú mezőgazdasági szakképe­sítést. Ez többek között azért is na­gyon fontos, hogy ne okozhasson gon­dot, problémát a helyes bérkategó­riákba való besorolásuk. Máskülönben sem nélkülözhetik az ily módon szer­zett szakismereteket, mivel a termés­­fokozás igénye évről évre nő. 0 Középfokon van-e előretörés? >— Előrebocsátom, a járás mezőgaz­dasági üzemeiben 1484 a műszaki-gaz­dasági dolgozók száma. Közülük 708 rendelkezik érettségivel párosuló kö­zépfokú szakképesítéssel, 307 azok száma, akik ugyan középfokú szak­képesítéssel rendelkeznek, de érettsé­gi nélkül, s 272 főnek csupán alap­fokú a szakképesítése. Ez utőbiak­­nak nagyon kell igyekezniük, hogy hátrányos helyzetükön lényegesen ja­vítsanak, mégpedig a középfokú me­zőgazdasági szakképzettség megszer­zésével. Ehhez a lehetőségek adottak, csupán élni kell velük. 0 A legutóbb lezárult ötéves tervidőszakban hány közép- és fel­sőfokú szakképzettséggel rendelke­ző mezőgazdász lépett a mezőgaz­dasági üzemekbe, s mennyivel szá­molnak az új tervidőszakban? >— Az előbbiben 292, az utóbbiban 287 fővel, közép- és felső fokon. Ezen kívül tévúton (a mostani tervidőszak­ban!) összesen 117 felnőtt dolgozó szerez közép- és felsőfokú mezőgaz­dasági szakképesítést. • A mezőgazdasági üzemek ré­szesítenek-e közép- és felsőfokon tanulókat ösztöndíjban? — őszintén szólva, elégedettségről nem beszélhetünk. Mezőgazdasági üzemeink az eddigieknél jobban fel­karolhatnák, és anyagilag is támogat­hatnák tanulni vágyó dolgozóikat. Tudtunkkal az 1980/81-es tanévben négy mezőgazdasági középiskolás és huszonhat mezőgazdasági főiskolás részesül ösztöndíjban. Ezek közül ösz­­szesen húsz végez az idén, s lép a mezőgazdasági üzemekben munkavi­szonyba. 0 Milyen vonalon tapasztalhatók fogyatékosságok a szakképesítés vonalán? — Kevés a járásban a szakképzett középkáder. A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói több figyelmet fordít­hatnának a középfokú mezőgazdasági szakiskolákba toborzásra, hogy a sú­lyos probléma mielőbb megoldódjék. Bár a mezőgazdasági üzemekben — amióta, kevés kivétellel kádernyilván­tartás létezik — lényeges javulás ész­lelhető, nagyobb a rend, de még sok a tennivaló — épp a középfokú ká­derképzés szakaszán. 0 Van-e lemorzsolódás, előfor­dul-e, hogy az iskolapadnak, a me­zőgazdasági üzemnek hátatfordíta­­nak? — Előfordul, de nem jellemző. Ez azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek felelős vezetői körültekin­tően, sokoldalúan végzik a káderki­választást. Nemcsak az iránt érdek­lődnek, hogy akar-e az illető iskolába járni, hanem a fejlődőképessége is érdekli őket. Az, hogy adottak-e az illetőnél annak előfeltételei, hogy si­keresen befejezi tanulmányait, s a szerzett szakismereteket majd haszno­sítani is tudja a szövetkezet, a közös­ség számára. Persze, ehhez az is kell, hogy a tudásának megfelelő beosz­tást, feladatkört kapjon. 0 Mi szavatolja azt, hogy a vég­zett már a tanulmányi idő alatt elmélyítse kapcsolatait, megismerje — és megszeresse — jövendő mun­kahelyét? t—J Rendkívül fontos, hogy a mező­­gazdasági üzemeik vezetői már a ta­nulmányi idő alatt baráti-emberi kap­csolatot teremtsenek jövendő szakem­berükkel. Ez sokféleképp megnyilvá­nulhat: levelezés, személyi kapcsolat formájában. Az sem árt, ha a mező­­gazdasági üzem vezetője, szakvezetője látogatja meg a tanulót, vagy hallga­tót, közvetlenül az iskolán, ahol mód nyílik a közvetlen, baráti beszélge­tésre, a tanulmányi előmenetelről is hiteles forrásból tájékozódhat, no meg az sem árt, ha a jövendő szak­ember problémái iránt érdeklődünk, s felajánljuk — ha erre mód van — a szíves segítségünket. Ez az útegyen­­getés megnyilvánulhat olyképp is, hogy a végzőst a mezőgazdasági üzemben jártakor otthonos légkör fo­gadja. 0 Milyen lehetőség nyílik a vég­zős számára, hogy már a tanulmá­nyi idő alatt bizonyos gyakorlati tapasztalatokra tehessen szert, köz­vetlenül a mezőgazdasági üzemben? — A lehetőség adott számukra. Hat-tizenkét hónap áll rendelkezésük­re. Ez a tulajdonképpen! gyakorlati idő, mely alatt mindegyük végzősnek védnöke van. Ez nem más, mint a mezőgazdasági üzem tapasztalt szak­embere. Közösen dolgozzák ki az éves tervet. Félév elteltével a védnök érté­keli a jövendő szakember, gyakornok képességeit, tevékenységét. Ennek megfelelően bízatik meg tisztséggel, így nyomon követhető, mit bízhatnak rá, milyen felelős munkakör betölté­sére alkalmas. Úgy helyes, ha érzi, tudja: számítanak rá a mezőgazdasági üzemben, ahol lépten-nyómon megér­tést, segítőkészséget tapasztal. 0 Ön szerint a járás mely szö­vetkezetei, állami gazdaságai mutat­nak jó példát a káderek kiválasz­tása, iskoláztatása és megtartása, képességeinek kibontakoztatása, az elméleti-gyakorlati tudásuk célszerű hasznosítása szakaszán? S melyek • azok, ahol több figyelem fordítód­hatna a céltudatos káderpolitikára? — Az e téren legpéldásabb mező­­gazdasági üzemek közé sorolhatom, lelkiismeretfurdalás nélkül, a vágsely­­lyei (Sala), a nádszegi (Trstice), a sopornyai (Šoporňa) szövetkezetét és az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaságot. És a gyöngébbek? Hát a szenckirályfai (Kráíová pri Senci), a nagygurabi (Veüky Grob) és a vágfar­­kasdi (Vlőany) szövetkezet. Bár az utóbbiban mérnöki oklevéllel többen is rendelkeznek, az eredmények vi­szont a leggyöngébbek voltak. Az idén tisztújításra került sor, remélhe­tő, hogy az új elnök és vezető társai aszerint értékelik majd az embereket — ágazatvezetőket, telepvezetőket, a közös „közkatonáit“ —, ki mivel gaz­dagítja a szövetkezet kasszáját, meny­nyire példás, fegyelmezett a tervtel­jesítésben, a hatékonyságért és a mi­nőségért, a takarékosságért folyó harcban. 0 Mit vár az alap-, közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakisko­lák tanári karától? — Mindenekelőtt azt, hogy az élet­re, a nehézségekkel való megküzdés­re neveljenek a szakismeretek átadása mellett. Illlúziók nélkül hagyják el a végzősük az iskola padját, azzal a tu­dattal: a gyakorlatban kemény munká­val, szívós helytállással, a közösség erejére támaszkodva csikarhatók ki a jó eredmények. — * — Végezetül annyit: a fiatal, életbe induló szakembereket nem elég csupán a sorainkba fogadni, meg is kell őket tar­tani! Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják: ott vernek „gyöke­ret“ az ifjú káderek, ahol nem hagyják őket magukra, s szo­ciális, kulturális igényeik kielé­gítéséről is messzemenően, sok­oldalúan gondoskodnak. A beszélgetést köszöni: N. KOVÁCS ISTVÁN Kettős szerepben A nagysallói (Tekovské Lužany) születésű MOLNÄROVÄ ZUZANA élete már egészen fiatal korától összekapcsolódott a mezőgazdasággal. Édesapja példáját követve, szülőfalujában bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalom­ba. Már a 40-es évek végén részt vett mint alapítőtag, a közös gazdaság létrehozásában. — Az idő tájt — mondja jelenlegi munkahelyén, a bratislava—ružinov-i szövetkezet raktárkönyvelőjeként és az üzemi pártszervezet elnökeként —, nagyon nehéz volt az embereket meggyőzni a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségéről, annak fontosságáról. Kezdetben csak kilencen voltunk — emlékszik vissza. — A szövetkezetalakitás fő szervezője édesapám volt, így hát természeetesnek vettem, hogy a segítségére siessek. A fiatal, cselekvőkész nő kezdetben adminisztratív munkát végzett. De ha a helyzet úgy kívánta, közvetlenül a termelőmunkából is részt vállalt. Akkori helytállásának, tanulékonyságának bizonyítéka: 195S-tól Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának tagja. Feladatait a múltban is, a jelenben is igyekezett, g igyekszik példamuta­tóan teljesíteni. Becsületes, lelkiismeretes és fegyelmezett. Nemcsak, mint raktárkönyvelőhöz, hanem mint pártelnökhöz is mindig bizalommal for­dulnak munkatársai, mert tudják: kérésük megértésre talál. Egy nőnek bizony nem könnyű ez a kettős szerep: anyának, tisztségvise­lőnek, pártmunkásnak lenni. Hogy ezt a feladatkörét közmegbecsülést ér­demlően végezheti, ebben sokat köszönhet a férjének, aki ugyancsak kom­munista, a Fővárosi Szállítási Vállalat pártszervezetének vezetőségi tagja. A háromgyermekes édesanya sok jő tulajdonságot örökölt szüleitől. Ezt kellően tudatosítva, ő is haladó szellemű, kommunista nevelésben részesíti gyermekeit. Az ifi-szervezetben tevékenykedők jő munkáját az elismerő oklevelek is bizonyítják. — Mivel tölti kevés szabadidejét? — Erről alig beszélhetek. Ha mégis adódik kevéske szabadidőm, azt a két kis unokával töltöm. S olvasgatok, művelődöm. Sokéves, áldozatkész munkásságát a szövetkezet vezetősége is nagyra becsülte. Ennek elismeréseként a CSKP 50. évfordulója alkalmából elisme­rő oklevéllel tüntette ki. Az előadók valóban nagyot alkottak a szocialista mezőgazdaság megala­kítása és gazdasági-politikai megszilárdítása területén. De úgy hiszem, az utódoknak sem kell szégyenkezni: a mezőgazdaság vezető posztjain azon munkálkodnak, hogy a tudományos-műszaki forradalom a szövetkezetekben is mind szélesebb teret hódítson. JÁMBOR VALÉRIA VETERÁNOK EMLÉKEZNEK Bartal János és neje, Bartalné Szabó Matild Az idő vésőjével élesre rajzolta, mélyebbre véste arcán azokat voná­sokat, melyeket egykor mohón szívott magába a tükörlap. Így nyolcvannégy évesen, a magas életkor fátyolén át is meggyőz arról az éles pupilla, hogy ez az ember tudott küzdeni. Nem kí­vánkozik hősi portréra az arca, nem született ő büszke fővetésre. Annál inkább földközeli szívósságra, higgadt elnyűhetetlenségre. Régi, fakult ké­peket tett elém, a­­mikor felkerestem somorjai (Samorín) lakásán. Bizony a­­laposan szemügyre kellett vennem, míg felismertem. — Higgye el, úgy megváltozott körü­löttem a világ; most már elmond­hatom, hogy érdemes volt élni és küzdeni — kezdi a beszélgetést. Kü­lönben most már könnyű hinni és be­szélni arról, ami valamikor álom volt, de álmaim megvalósulásához hosszú, göröngyös út vezetett. Ha írni akar rólam, megkérném, hogy ezeket a göröngyöket „rendszerezze“ és „öntse formába“. Bartal János 1897-ben született Bo­­dakon (Bodíky). Édesapját ikorán el­vesztette, édesanyja mosással, varás­­sal és takarítással tartotta el a népes családot. Tízéves korában már saját keresetétből élt. Sülybe (Sulany) sze­­gődöt tehénpásztornak. — Még ma is él emlékezetemben a mihálynapi vásár, ahová a gazda ök­reit hajtottuk. A gazda jó vásárt csi­nált, s nekem az évi szolgálatért csiz­mát vásárolt. Ahogy ácsorogtam a sátrak közül, az egyik idős suszter kivallatott, hogy kinek a fia vagyok. Rövid feleleteimet figyelmesen végig­hallgatta, majd így szólt: „Tanulj fiam mesterséget, különb lesz a sor­sod, mint a marhák faránál“. — Az idős mester szavait megfo­gadtam, suszterinasnak szegődtem Somorjára, ahol szépen haladtam elő­re leendő szakmámban. Remegő ujjaival fakult iratok és fényképek között válogat, s szövi to­vább az emlékezés fonalait. — Tizenötben vonultam be Érsek­újvárra (Nové Zámky) а IV. tüzér­ezredhez. A hadak tövises útjain rö­videsen a román, majd az olasz front­ra kerültem. Az Appenninek sziklái között gyakran ülte torát a halál. A halottak tiszteletére, az élők figyel­meztetésére gyakran kondult a lélek­harang. Megsebesültem, s hosszabb lábado­zás után, 1917-ben Elzász-Lotaringiába vezényeltek. Itt ért utol a hír, hogy Magyarországon kitört az őszirózsás forradalom. Az itt lévő magyar kato­nákat már csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: minél előbb haza­menni. Sok viszontagság és kaland után, 1918 januárjában érkezett Bodakra. Tavasszal híre kelt a faluban, hogy katonákat toboroznak a magyar Vörös Hadseregbe. — Jövőt terveztem, torkig voltam a háborúval. Az életért viszont vállal­tam a harcot. Másfajta életért, mint az addigi. Győzni akartaml Nyakát szegni a gonosznakl A cipészsegédből újra katona lett Böhm Vilmos seregében. Hogy mit vitt magával a keménykötésű ifjú, azt senki sem tudta. Pedig addigi rövid sorsában már benne volt az akkori társadalom rideg leckéje. — Ezredüntk a személyes felszere­léshez tartozó könnyű fegyvereken kívül, gépfegyverrel is rendekezett. Mint gyorsan mozgó, azonnal harcba vethető egységet, a „legforróbb“ he­lyekre vezényeltek bennünket. Részt vettem a Tornaijai (Šafárikovo), Pei­­söc (Plešivec) és a Csetnek körüli harcokban. Innen a román frontra kerültem. Visszaszorítottuk a romá­nokat a Tisza túlsó partjára, eljutot­tunk Mezőtúrig, amikor futótűzként terjedt a hír: a románok áttörték bal­szárnyunkat. Vissza kellett vonulnunk. A Tisza-parton vettük észre, hogy a hidat felrobbantották, bekerítettek bennünket. Egyenlőtlen harc kezdő­dött. A puskák ellen szuronnyal véde­keztünk. Tüzérségi lövedékek és pus­kagolyók hasították húsunkat. Diadal­ittasan mészároltak a fehérek, a bár­sonyzöld harctéren a vérünkből „pi­ros rózsák“ nyíltak. A fehérek harapófogójából sikerült kitörniük, s visszatértek Szolnokra. Itt esett fogságba, de már az első éjjel megszökött. Egy ideig a Moson­magyaróvár melletti tanyákon húzó­dott meg, majd a Duna felé vette az irányt és egy halászcsónakon vissza­tért Csehszlovákiába. A határőrök el­fogták, s több hétig Pozsonyban ra­boskodott. — Bodakon kitanultam a kőműves­­mesterséget, s 1924-ben Somorjára ke­rültem, ahol már működött a kommu­nista párt helyi szervezete. Megismer­kedtem Patócs Gáborral, Psota István­nal, Föle Lajossal, Takács Istvánnal, Pék Józseffel és a többi alapítótaggal, akik már tudatosan tudtak arra vála­szolni: mit kell tennünk azért, hogy nálunk is olyan rendszer legyen, mint Oroszországban. — Ezerkilencszázhuszonötben nősül­tem, s ebben az évben léptem a kom­munista i rtba. A hűséges feleség Bartalné Szabó Matild elmosolyodik. — Ugyanarról a partról jöttem, mint János. Az esküvőnket Nagyszar­ván (Rohovce) tartottuk. Szegények voltunk, de a pár négyzetméternyi, nyirkosfalú lakásunkban is kertet te­remtett a remény. — Ezerkilencszázhuszonöt május elsején lettem a kommunista párt tagja. Életem legszebb napja volt ez. A fakadó rügyekben a lenini-eszme kopogtatott nálunk. „Munkások, elv­­ársak, legyetek ott mindannyian!“ — hívott a pártveze­tőség röpcédulája. A vörös május — véres május, jövő május — vörös május! — hirdette a jelsző. A harmincas években a vészesen emelkedő árak és a növekvő munka­nélküliség miatt egyre több sztrájkot szerveztek. — Ott a munkások és földművesek között taultuk meg, hogy mit jelent kommunistának lenni; mit jelent a sző, elvtárs, mi az elvhüség. Ekkor tanultuk meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz, mit jelent a proletár-szolidaritás, az internacionalizmus — emlékeznek most már együtt. Matild néni az egyik dobozbői régi fényképet tesz elém, s magyarázat­képpen hozzáfűzi. — Nálunk az ifjúmunkások н- a „Lenin-fiúk“ — is nagyon aktívek voltak. Rozoga lóistállóból klubot hoz­tunk létre, ahol vítaestéket tartottunk és színdarabokat játszottunk. Psota István rendezésében olyan színműve­ket adtunk elő, mint a Vörös falu és az Anyaföld. 1938 után Bertái János fekete-listára kerül, és mint megbízhatatlan egyén­nek, minden második nap jelentkez­nie kellett a rendőrségen. A második világháború ével alatt többször hívják be munkaszolgálatos­nak, de a meghurcoltatások közötti rövid szünetekben is teljes erejével agitál a fasizmus ellen. Aztán még nehezebb hónapok kö­vetkeztek. Jöittek a nyilasok. Felesége a gyermekekkel együtt Csilizradvány­­ra (Čilizský Radvaň) menekült, Bar­tal Jánost pedig Szombathelyre hur­colták munkatéborba. Az igazi' megnyugvást 1948 február­ja hozta meg számukra. Visszakapták pártkönyvüket, s ismét bekapcsolód­hattak a pártmunkába. A városi párt­­szervezet vezetőségi tagjaiként részt vettek a helyi efsz és a CSEMADOK- szervezet megalapításában, s hosszú éveken keresztül a tömegszervezetek­ben is érdemdús munkát fejtettek ki. A sok kitüntetés és oklevél között szemem a Tanácsköztársasági Emlék­érmen akad meg, melyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970- ben adományozott Bartal Jánosnak. „A harcmezőn .piros rózsák’ nyíl­tak“ sejtenek fel bennem az egykori vöröskatona szavai. Lelki szemeim élőt szinte látom a vérző kürtöst, aki a visszavonulást fújta a Tisza-parton. A vörös riadó Bartal János számára Lenin sürgető szavait továbbította: „A Tanácsköztársaság bukása ntán következik a győzelmes második ...“ , CSIBA LASZLÖ Közös úton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents