Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. március 2Í. 12 a tömegtakarmányok termesztéséről A CSKF XV. kongresszusának a mezőgazdaságra vonatkozó irányelvet a növénytermesztés gyors ütemű fejlesztését célozták s a gabonaprogram megvalósítása mellett a tömegtaikarmányok termesztésére helyezték a íő hangsúlyt. A CSKP KB 13. plenáris ülése bírálóan értékelte az irányelvek megvalósításának ütemét, rámutatott a tömegtakarmányok termesztésében rejlő tartalékokra, s konkrét feladatokkal bízta meg az Illetékes irányító szerveket a helyzet mielőbbi orvoslása érdekében. A kitűzött feladatok, amelyek a szántóföldi takarmánynövények optimális termesztési szerkezetének kialakítására, az évelő takarmányok termőterületének bővítésére, a köztes növények termesztésének kiszélesítésére, a hektárhozamoik növelésére, a rétek és legelők hatékony hasznosítására, valamint a tartósítási technológia tökéletesítésére irányultak, nem vagy csak részben valósultak meg. A tömegtakarmányok termesztésében észlelt setagnálás, sőt lemaradás okainak, valamint a helyzet javítási lehetőségeinek feltárására az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága 1980-ban széles körű vizsgálatot indított Szlovákia huszonöt járásában. A vizsgálat (kiterjedt 103 mezőgazdasági üzemre, a kerületi és járási mezőgazdasági Igazgatóságokra, a gép- és traktorállomásokra, több kutatóintézetre és agrokémiai laboratóriumra, az Agrotechnika és a Bioveta nemzeti vállalatra, valamint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumára. Az ellenőrzés folyamán fény derült arra, hogy az elmúlt tíz esztendőben a szántóföldi takarmányok termőterülete 30,24 százalékról huszonhét százalékra csökkent. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a mezőgazdasági szférában a gabonaprogram megvalósítására fordították a fő figyelmet, s a tömegtakarmányok termesztése teljesen háttérbe szorult. Míg a gabonafélék termelése a 6. ötéves tervidőszakban — az előző Időszakhoz viszonyítva s— nyolcvan, addig a tömegtakarmányoké csupán huszonhét százalékkal növekedett. A párthatározatokkal merően ellentétben — 1971-től 1979-ig — szinte kritikus mértékben csökkent az évelő takarmányok részaránya a szántóterületen. Számokban kifejezve, 19 százalékról 12,55 százalékra. Emellett az elért hektárhozamok az 1977-es év szintjén (74 mázsa hektáronként) maradtak. Ehhez részben a gyengébb hozamú herefüves keverékek nagyobb arányú elterjedése járult hozzá. A fő okot azonban abban kell keresni, hogy a gazdaságok többségében ezidáig nem tudatosították az évelő takarmányok, de főleg a lucerna jelentőségét az állatok takarmányozásában, s termesztésükre nem fordítottak kellő figyelmet. Pedig egy hektár lucernából kétszer annyi fehérje termelhető, mint például — hasonló területű — búzából. Nem beszélve a lucerna kedvező hatásáról a talaj termőképességére. E fontos takarmánynövények lebecsülése mellett szól alacsony értékesítési áruk is. Az értéküknek megfelelő ármódosítással minden bizonnyal fokozni lehetne a termesztési kedvet. A tömegtakarmányok termesztési technológiájában is számtalan hiányosságot tárt (el a vizsgálat, kezdve a vetéstől a betakarításig és a tárolásig. A termés kedvezőtlen alakulása azzal is indokolható, hogy sok gazdaságban az évelő takarmányok a leggyengébb adottságú talajokra kerültek é sok helyütt a kockázattal járó — gabonába való alávetést helyezték előnybe. Egyes egynyári takargiányfélék (ezek bár gyengébb termést adnak, de termesztésük gépesítése megoldódott termőterülete aránytalanul bőfíai, a békéi (Mierovo), a sáről (Sárovce) és a zselizi (Želiezovce) szövetkezetek példája igazolja, hogy az intenzív fűfélékből — zöldanyagban számítva — száz tonnán felüli átlagtermés érhető el hektáronként — öntözött körülmények között. Ezáltal a szarvasmarhák részére úgyszólván kétszáz napon át zöldtakarmány biztosítható. Komoly hiányosságok egész sorát tárta fel a vizsgálat a rétek és legelők hasznosításában. A Szlovákiában nyilvántartott több mint nyolcszázezer hektár rétnek és legelőnek csupán a 45—50 százalékán folyik intenzív vagy részben intenzív gazdálkodás, Több ezer hektárnyi terület kihasználatlan s a megmüveletlen fűállomány idővel hasznavehetetlenné vált. A hektárhozam is nagyon kicsi. A kedvezőtlen helyzetnek alapvető oka abban Hány hektárnyi területen megy kárba az értékes takarmány, ha a felelőtlen hozzállás következtében „többsávos“ mezei út vezet a lucernásokon keresztül, mint például a Mányai Efsz kmetovói részlegén vült. Ezzel szemben a tápanyagértékben lényegesen kedvezőbb takarmánykapásnövények területe 1971-től hatvanhárom százalékkal csökkent, s jelenleg aligha haladja meg a hatezerhatszáz hektárt A határozatok ellenére a köztes takarmánynövények termesztésében sem állt be javulás. Részarányuk a szántóterületen 3—7 százalék között ingadozik, az előirányzott 10—12 százalékos részaránnyal szemben. Az elkésett vetés, a talaj elégtelen nedvességtartalma, de a megfelelő hibridek hiánya miatt Is botrányosan kicsik a hektárhozamok, s így ezeket az üze-1 mek többségében a Jobbik esetben legeltetésre, de leggyakrabban zöldtrágyázásra hasznosítják. A nagyhozamú, belterjes főfélék Öntözőt viszonyok közötti termesztésétől is húzódnak a gazdaságok. A nyugatszlovákiai kerületben, ahol legkedvezőbbek az öntözési lehetőségek, a belterjes füveket csupán a terület hét százalékán öntözik. Pedig az úrföld] (Slovenská Pole) és a gombai (Hubice] állami gazdaságok, vagy a šopor-A hanyagság jelképe! Így néz ki egy állattenyésztési telep előtti szabad terület. Szanaszét hagyott gépek, gyom és kupacban rothadó takarmány. Ezt az „idillikus képet“ nem lehetne-e farm melletti legelővé változtatni? 4 helytelen kaszálás következtében magasra hagyott lucernatarló nemssak óriási takarmányveszteséget jelent, hanem kedvezőtlenül befolyásolja i növényzet további fejlődését is. rejlik, hogy mind az irányító szervek, mind maguk a gazdaságok kevés figyelmet szentelnek a rétek és legelők hasznosításának. Az értékelt gazdaságok többségében elhanyagolták e területeik művelését, de főleg a trágyázást, amely egyoldalú és rendszertelen. Több esetben a fűállományok tápanyagutánpótlására tervezett műtrágyákat a szántóföldi növények alá szórták. A termés betakarítása sokszor hetekig, hónapokig elhúzódik, ami a vezetők felelőtlen hozzáállására utal. Természetesen az áldatlan állapothoz a gépesítés igen alacsony színvonala és a munkaerőhiány is hozzájárult. ■ A vizsgálat rámutatott arra, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok több olyan fontos kérdés megoldását mulasztották el, amely elősegítené az üszők kooperációban történő legeltetését. Szlovákiában 1979-ben csupán huszonegyezer darab üszőt legeltettek kooperáció keretében mindössze 16 ezer 800 hektárnyi területen, holott hatvanezer hektár állt rendelkezésre, összehasonlítás végett például Csehországban — ugyanabban az időszakban — több mint százezer darab üszőt legeltettek koo peráció keretében. A kerületek és járások közötti kooperáció szinte elenyésző, s csupán a járásoíkon belüli üzemközti együttműködésre szorítkozott. Nem lehetünk elégedettek a herefélék magtermesztésében elért eredményekkel sem. 1979-ben csupán a ermőterület hatvanöt százalékán minősítették megfelelőnek a termést. A gyenge eredményt a területek elgyomosodása, a nitrogén és a kálium túladagolása s a betakarítás helytelen időpontja okozta. Ezen túlmenően nem került sor a szaporítőállományoiknak a Piešťany! Növénytermesztési Kutatóintézet által javasolt területi elhelyezésére. Ezidáig a vetőmagot Szlovákia valamennyi járásában termelték, nem pedig ott, ahol erre legkedvezőbbek a feltételek. A tömegtakarmányok termesztésének belterjesítését a szükséges anyagi-műszaki bázis elmaradottsága is hátráltatta. Az alapvető gépekkel és pótalkatrészekkel való ellátás nagyon hiányos. De még a meglevő — meglehetősen szűkös — géppark sincs kellőképpen kihasználva a gépek szakszerűtlen kezelése és elhanyagolt karbantartása miatt. A vizsgálat több hiányosságot tárt fel a gépek betakarítás előtti felkészítésében, amelynek oka, a javítások ütemtervének be nem tartása volt. A helyzetet még bonyolultabbá teszi a gép- és traktorállomások generáljavításokat végző műhelyeinek szervezeti felépítése. Ugyanis egy-egy géptípus generáljavítását egész Szlovákia részére egy ja-A képen nem díszcserje ékeskedik, hanem az elhanyagolt silógödör szélén elterebélyesedett gyomok, méghozzá a kaszálás idején vítéműhely végzi, ami jelentősen növeli a gépek javítási költségét. Az előbbi időszakhoz viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható a széna, a szilázs és a szenázs minőségében. Bár e tekintetben is még jelentős tartalékaink vannak. Erre utalnak azok az adatok, melyek szerint a betakarítás és tartósítás során keletkezett veszteségek elérik a harmincnegyven százalékot. A legtöbb hiányosság a helytelen betakarítási időpontban és a tartósítási technológia be nem tartásában mutatkozott. A gazdaságok általában kevés figyelmet szenteltek a silógödröknek, amelyek sok esetben nem felelnek meg a követelményeknek. Kevés a szilárdított silőgödör és sok esetben a talaj felületén történik a siíózás, ami veszélyezteti a vizeik tisztaságát. Említést érdemel, hogy a silózási problémák ellenére a meglevő több mint ezer silőtornyot — amelyek a legkedvezőbb feltételeket biztosítják a takarmányok tartósítására — csupán az esetek hatvankét százalékában használták ki a gazdaságok. Főleg azért, mert nincsenek kellőképpen felkészülve a műszaki ellátottság és a betakarítás szervezése szempontjából lényegesen igényesebb technológiára. Több hiányosság tapasztalható a tervezésben és a növénytermesztés szerkezetének összeállításában. A kerületi, de főleg a járási mezőgazdasági igazgatóságokon a tömegtakarmány-termesztés tervének lebontásakor nem veszik figyelembe az állattenyésztés szükségletét és az egyes gazdaságok természeti adottságait. A helytelen termesztési szerkezetre főleg az a tény utal, hogy a hegyaljai, kedvezőtlen adottságú körzetekben is erőltetik a gabonafélék termesztését — amelyek gazdasági hatékonysága meglehetősen alacsony — a takarmányok termesztésének rovására, ami hátráltatja az állattenyésztés fejlesztését A tömegtakarmányok termesztésében évek óta fennálló hiányosságok és megoldatlan problémák arra engednek következtetni, hogy e területen az irányítás és az ellenőrző tevékenység i— valamennyi Irányítási szinten — alacsony színvonalú. Az összes irányító szervek főleg azon növények termesztésére összpontosítják a figyelmet, amelyek termesztésében anyagilag jobban érdekeltek. Bár a MÉM 1979-ben kidolgozta a takarmánytermesztés növelésére irányuló anyagi ösztönzés elveit, ezek gyakorlati érvényesítése nem egységes és gyakran öncélú vagy formális. A kiadott intézkedések és utasítások végrehajtásának ellenőrzését — valamennyi irányítási fokon csupán formálisan, jelentések formájában végzik. A személyes ellenőrzés, a felelősségrevonás hiányának rováséra írhatók az agrotechnikában és a tartósítási technológiában évről évre ismétlődő fogyatékosságok. A takarmánytermesztés stagnálásának, a számtalan fogyatékosságnak és megoldásra váró problémának okát többnyire az emberek hozzáállásában kell látni. Ugyanis a mezőgazdasági dolgozók többsége nem tudatosította, hogy a gabonaprogram megvalósításának szerves része a tömegtakarmányok termesztésének fejlesztése. Hiszen Szlovákiában — egy nagy számosállatra számítva — 1,36 tonna szemes takarmányt fogyasztunk évente, ami 0,4 tonnával több, mint a fejlett tőkés országokban. Nem vagyunk anynyira gazdagok, hogy a jelenlegi hasznosság elérésére úgyszólván kétszázhatvanezer tonna abrakot etessünk fel. Ezzel szemben a tömegtakarmányok napi adagja csupán négyhat liter tej kitermelésére és ötven százalékos súlygyarapodás elérésére elegendő. Már e néhány szám is világosan jelzi a tömegtakarmányokban rejlő óriási tartalékokat. A vizsgálat nyomán az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma konkrét intézkedéseket foganatosított a tömegtakarmányok termesztésének fellendítése érdekében. Remélhető, hogy ezek nem csak papíron maradnak, hanem valamennyi irányító szerv, de a mezőgazdasági üzemek is magukévá teszik gyakorlati érvényesítésüket. KLAMARCSIK MÄRIÄ Szinte megdöbbentő, hogy egyes gazdaságokban ekképpen tárolják a szénát. A szénakazal szinte a vízben úszik Fotó: Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dokumentációs anyagából Újítások GAZDASÁGOS lói tudjuk, nem mindegy, hogy а tárolt takarmányt hogyan és milyen állapotban hordjuk ki a silógödörből. Mivel a szilázs kihordására ezidáig nem gyártanak nagyban speciális gépeket, a gazdaságok — lehetőségükhöz mérten — többé vagy kevésbé alkalmas módszerekhez, gépi eszközökhöz folyamodnak. Ügyes megoldásra bukkantunk a rozhranovcei szövetkezetben (Košicevidéke járás), amelynek javítóműhelyében immár második éve gyártják — a Česká Tfeboň-i Állami Gazdaság gépjavító csoportjának újító javaslata szerint — a VSH 300 „Rival“ jelű szilázskiszedő-gépet. Az önálló szilázskiszedő berendezést az SK—4-es kombájn alvázára szerelik. A tartószerkezet karjaira rögzítik a maré- és tapogatóberendezést. A maróberendezés által leválasztott tömeget egy orsócsavaros szállítószalag és egy fújóberendezés a pótkocsiba juttatja. A gép fűthető kabinnal van ellátva s ennek köszönve a gépkezelő kedvező körülmények közöt dolgozhat a téli időszakban is. A fújóberendezés alkalmazásával jelentősen javul a szilázs emészthetősége, mert hatására hosszában széthasadnak a tárolt takarmány szálai, s szétmorzsolódnak a kukoricaszemek is. Az igy szétmorzsolt szilázst az állatok jobban hasznosítják. A gép teljesítménye is figyelemre méltó. Kukoricaszilázsból például harminc tonnát szed ki éránként. »— inf—*
