Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-14 / 11. szám
13 Új ítósok Szőlőtermelők figyelmébe PROBLÉMÁK na hús eladásával 109 százalékra teljesítette a tervét és így első lett a járásban. A leggyengébb eredményt a pelsőci, a lubenyíkl és a rőcei gazdaságok érték el. A súlygyarapodás a hízósertéseknél az 50 dekagrammos tervvel szemben 52,6 dekára növekedett. A marhahús-termelésben ugyanakkor az előirányzott 0,75 kilogrammos súlygyarapodási átlag helyett mindössze 0,65 kilót értek el. A gazdaságok többségében jelentős mértékben túllépték az erőta'karmányok fogyasztási tervét, a marha- és a sertéshizlalásban egyaránt. A marhahizlalásban az almás! szövetkezet állt az élen, az elért 0,83 kilogrammos súlygyarapodás! átlaggal. Egy kiló marhahús előállítására 1,64 kiló erőtakarmányt fogyasztottak. Szükséges megemlíteni a leggyengébb eredményeket elérő gazdaságokat is. Például a lubenyíkl szövetkezetben csupán 42 dekagraVnm súlygyarapodást értek el, és egy kiló marhahús előállításához 4,44 kiló abraktakarmányra volt szükségük! Elrettentő példa a Mokren vezette kollektíva. A rájuk bízott hízómarhák hasznossága . napi átlagban — alig haladta meg a huszonhét dekagrammot, s a botrányosan kis súlygyarapodást hét kilón felüli abraktakarmány-fogyasztásnál érték el! De gyenge eredményt értek el a pelsőci szövetkezetben is. Sertéshizlalással hét gazdaság foglalkozik. E ágazatban is jelentős eltérések mutatkoznak az üzemek között. A legjobb eredményt — 59 dekagrammos napi súlygyarapodási átlagot — a Pelsőci Efsz érte eL Egy kilogramm hús kitermelésre fordított költségek nem haladták meg a 11 koronát s az abraktakarmány-fogyasztás sem haladta meg a normát. A Hosszúszói Efszben csak 49,9 dekagrammos súlygyarapodást jegyeztek fel naponta, ugyanakkor lényegesen túllépték az erőtakarmány-fogyasztást. A sertéshizlalás is többnyire régi istállókban, elhanyagolt körülmények között megy végbe. A 7. ötéves tervidőszak fejlesztési koncepciója a szarvasmarha-állománv 26 ezer 700 darabra való növelésével számol. Ugyanakkor a sertésállományt 26 ezer 100 darabról 24 ezer 700 darabrra csökkentik. A tervidőszak végéig el akarják érni az egyedenkénti 2800 literes tejtermelési átlagot. A juhállomány bővítését Is tervbe vették, hiszen a hatalmas és kihasználatlan legelőterületekhez mérten a jelenlegi »állomány indokolatlanul kicsi. Szükséges megemlíteni, hogy az 1662 állattenyésztési dolgozó közül több mint hétszázan ötven, illetve hatvan éven felüliek. Nem titok az sem-, hogy jónéhány gazdaságban többnyire cigány származású polgárok dolgoznak, akikkel foglalkozni kell. A dolgozóknak mindössze 6,5 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. Mindez kedvezőtlenül hat az irányítás színvonalára, a szervezésre, de a munka minőségére is. A rozsnyói járás állattenyésztésében tapasztalt kedvezőtlen helyzet okainak elemzése során nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi feltételek, az elavult termelési technológia, a dolgozók szakképzettségének alacsony színvonala mellett nehéz biztosítani a hasznosság és a munkatermelékenység fokozását, vagyis az egyre növekvő tervfeladatok teljesítését. Az üzemek gyorsabb ütemű korszerűsítésével, új létesítmények építésével, az összpontosítás és a szakosítás, valamint a vállalatok közötti kooperáció elmélyítésével kedvező feltételeket kell teremteni az állattenyésztés fellendítésére. daság szempontjából Is. A szövetkezet tagsága a pártkongresszus előkészítésének időszakában megismerkedett az új ötéves terv feladataival, s teljesítésükre idejében, és alaposan felkészült. A nagyüzemek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy a dolgozó hogyan válik érdekeltté az iparszerű termelést folytató szövetkezetek mechanizmusában. A kérdésre válaszolva az efsz vezetői gyakran hangsúlyozzák: minden területen, ahol csaik lehet, a dolgozók jövedelmét, a munka minősége és mennyisége határozza meg. Ennek az a gyakorlati eredménye, hogy a tagság minden áttétel nélkül érdekelt a hozamokban. A tudományos megalapozottsággal gazdálkodó szövetkezet az egyesülés óta mindig az előrelépés lehetőségeit,' tagságának boldogulását kereste: a szervezettség, a munkafegyelem és a szövetkezeti demokrácia biztosítása útján jutottak az élvonalba. Eredményeik és az életre hívott új szemlélet egyútal a jövő útját is mutatják. CSIBA LÁSZLÓ A nagyüzemi szőlészetben a nehéz kézi munka csökkentésében nagy segítséget jelent a pneumatikus ollók térhódítása. A napjainkban forgalmazott MAIBO pneumatikus ollók fő berendezése a levegő vezetésére szülgáló négy hajlítható tömlő, amely közvetlenül a kompresszorra van rászerelve. A berendezés hátránya, hogy egy menetben csak két szőlősort lehet metszeni, miközben a négy dolgozó —* egy-egy soron kettő — nagyon szűk területen mozoghat, s így munkaközben könnyen fordulhat elő baleset. Az említett balesetveszély elhárító» sát, valamint a berendezés teljesít* ményének fokozását az Agrokomplex nagymegyeri (Calovo) üzemének dolgozói egy ötletes újítási javaslattal igyekeztek megoldani. Az elfogadott és a gyakorlatban ki* próbált újítási javaslat lényege egy vascsövekből összeszerelt, a levegő vezetésére szolgáló vázszerkezet. A levegőt* az eredeti kompresszor biztosítja, amely a traktor kardánmeghajtására működik. A vázszerkezetre hat darab hajlítható tömlő szerelhető. Az így módosított pneumatikus ollóval egy menetben a metszést hat szőlősoron lehet elvégezni. Mivel a pneumatikus ollót a téli hónapokban is használjuk, a vázra egy vízelszívó berendezést szereltek fel, nehogy a víz befagyjon a csövekben. A vízelszívó berendezést a pneumatikus olló két legalacsonyabban fekvő pontjára rögzítették. A munka végeztével a kondenzált vizet kieresztik a berendezésből. Az újítási javaslat gyakorlati alkalmazása meggyorsítja a munkamenetet, csökkenti az Uzemanyagszükségletet, s ami a legfontosabb, kiküszöböli a balesetveszélyt. i-lnf— 1981. március 14. SZABAD FÖLDMŰVES Szakértelemmel — vállalkozó kedvvel ÉMü A 8. ötéves tervidőszakban a mezőgazdaságra hárult az a feladat, hogy elegendő nyersanyagot biztosítson az élelmiszeripar fejlesztéséhez, ugyanakkor csökkentse a takarmánygabona behozatalával kapcsolatos igényeket. A mezőgazdaság a feladat első részét aránylag teljesítette. A másik alapvető célkitűzést, hogy a takarmánygabona behozatalának csökkentése mellett biztosítsák az élelmiszeripar nyersanyagellátását, a mezőgazdasági dolgozók, csak részben tudták realizálni. A csilizközi szövetkezet azon gazdaságaink közé tartozik, ahol a népgazdaság kettős elvárását maradéktalanul teljesítették. A szerencsés egybeesés: átlag feletti jó minőségű föld, pBwmtiMi_’ A csilizközi szövetkezet a járás egyik legeredményesebb kukoricatermesztője Fotó: kov és hai-^ határozott szellemi erő és friss kezdeményezőkészség jellemzi az efsz gazdálkodását. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legnagyobb mezőgazdasági üzemében az eredményes gazdálkodás alapját az képezi, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben optimális méreteket alakítottak ki, s ezek ésszerű összhangját is sikerült megteremteni. A növénytermesztés szakosítása ebben a gazdaságban szorosan összefügg a termőföld maximális kihasználásával. Csilizközben a növénytermesztés szakosítását nem kampányszerűen, hanem a fejlődés eredményeképpen vezették be: gabonafélék, szemes kukorica, silókukorica, kertészeti növények, cukorrépa, repce, napraforgó és borsó termesztésével foglalkoznak.' A felsorolt növények termesztésénél és a vetésszerkezet kialakításánál figyelembe veszik a talajadottságokat, a környezeti tényezőket, valamint a szövetkezet műszaki felkészültségét. Például a háromszáztizenkét hektáron termesztett cukorrépa betakarítása nem kis feladatot jelent, különösen akkor, ha az egybeesik egyéb növények, nevezetesen a kukorica betakarításával. A korszerű technika és a rendelkezésre álló munkaerő ebben a gazdaságban viszont lehetővé teszi a cukorrépa és a kukorica nagyméretű termesztését. Az elmondottak Is szemléltetik, hogy a termésszerkezetet a technika és az ökológia függvényeként alakították ki. A főágazatnak számító növénytermesztésben, tavaly búzából 7,1, árpából 5,8, kukoricából 6,6, cukorrépából pedig 43,4 tonnás átlaghozamokat értek el. Az eredmények arra utalnak, hogy az ésszerű szakosítás mellett a gazdálkodás belső fegyelmére, a ráfordítás-hozamarány állandó elemzésére is törekedtek. Tapasztalataikból kiindulva elmondható, hogy még az anyagi eszközökkel jól ellátott nagyüzemek sem hagyatkozhatnak önmagukra. Keresni kell az eszközkoncentráció további lehetőségeit és a vállalatközi együttműködéseket. A csilizközi szövetkezetben — több mint ezer hektáron — negyedik éve alkalmazzák az IKR — Bábolnai Iparszerű Kukoricatermesztő Rendszer —, technológiáját. A külső kooperáció tekintetében legsikeresebb a tavalyi év volt, annak ellenére, hogy a biológiai anyag, a növényvédőszerek és a műszaki felszereltség tekintetében még mindig nem érték el a kívánt szintet. Mezőgazdasági területük 34,5 százalékán — a legelőket és a réteket is beszámítva — takarmánynövényeket termesztenek. A hatszázhatvan hektáron termesztett lucernának gazdái vannak, akik felelősek a betakarított termés minőségéért és mennyiségéért. A lucerna betakarítását lényegében az egész vegetációs időszakban folyamatosan végzik, s nem a „tömegbetakarításra“ törekednek. Elsődleges célkitűzésük természetesen az, hogy a lucernaťermelésben is növekedjék az egy hektáron nyerhető terméstömeg. A lucerna többféle hasznosítási módját — nyári zöldtakarmányozás, szénakészítés, szenázsolás — alkalmazzák. Takarmánytermesztésük alapját a silókukorica képezi. Silókukoricából a különböző hasznosítási eljárások mellett — silózás, zöldtakermányozás, szárítás — 35,3 tonnás átlaghozamokat érnek el. A silókukorica termesztéséhez a biológiai és az anyagi-műszaki alapok, adottak. A hétszázharminckét hektáron termesztett silóku koricát — a Duna melletti alacsony fekvésű területeken — gyakran veszélyezteti a talajvíz. A takarmánybázis további fedezését a legelők biztosítják, bár még ebben a gazdaságban is nagyok a rét- és legelőgazdálkodás tartalékai. A megállapítás elsősorban a szántóföldi legelőkre vonatkozik. Halász János agrármérnök, a szövetkezet elnöke (balról) és Tánczos Tibor, az üzemi pártszervezet elnöke (jobbról) az egyik termelési értekezleten A szövetkezet nyerstermelésének értéke tavaly több mint százötvenmillió korona volt. Ebből a növénytermesztés hatvanöt, az állattenyésztés pedig nyolcvanötmilliő koronával részesedett. A szarvasmarha-tenyésztés kiemelt részét a tejtermelés képezi. A múlt évben az átlagos tejelékenységi hasznosság elérte a négyezerkétszázhatvanhat litert. A tejhozam növelése érdekében a javító irányú szelekció mellett kihasználták a fajtanemesítő keresztezés lehetőségeit is: a feketetarka lapállyal való keresztezés után jelentősen javult a tehenek tejtermelőképessége. Nagy jelentőségű a szövetkezet vágómarha-tenyésztése. Évente hatszázötven-hatszáznyolcvan tonna marhahúst értékesítenek, ezért a 7. .ötéves tervidőszakban további tenyésztési és technológiai előrelépést terveznek. A célok érdekében több tényező — a munkaszervezés, a szakképzettség, a tartás-, a takarmányozástechnika és a fajta — komplex egységének a megteremtésével számolnak. Ap állattenyésztési főágazaton belül a sertéstenyésztés képviseli a vezető szerepet. Ezen a szakaszon is részletes elemzés alá vetették a továbbfejlesztés és a hasznossági mutatók javításának lehetőségeit. A 7. ötéves tervben a népgazdasági elvárásoknak megfelelően tenyésztési és ’technológiai előrelépéssel teszik gazdaságosabbá a sertéshústermelést. A tenyésztőmunkába olyan állomány beállását tervezik, amely egyidőben jó takarmá.nyértékesítő képességgel, megfelelő súlygyarapodással, kellő szaporasággal rendelkezik, egyben kedvező vágási eredményt produkál. A baromfitenyésztésen belül a tojók évi átlagos termelése kétszázhetvennyolc tojás. Ez az eredmény országos viszonylatban is előkelő helyet biztosít a szövetkezetnek. Baromfitelepükön iparszprű termelés folyik, s távlatilag — épületberuházás nélkül — két-, illetve háromszintes ketrecek beállításával megduplázzák az állományt, ezáltal a termelést is. A tojócsarnok kapacitásának bővítésével párhuzamosan — új épület átadásával a jércenevelést Is bővítik. A CSKP XVI. kongresszusa tűzi ki a 7. ötéves terv feladatait, amelyek nagyon igényesek lesznek a mezőgaz-Az utóbbi időben a hústípusú szarvasmarha tenyésztésében egyre nagyobb méreteket ölt a haszonállatelőállító keresztezés. A haszonállatokat tenyésztő farmokon mindjobban előtérbe kerül a háromfajtás keresztezés érvényesítése, amellyel nagy hasznosságú és kiváló minőségű húst adó utódok nyerhetők. A „Rosszija“ Kolhozban (a Szovjetunió orenburgi körzete) nemrégiben fejezték be a háromfajtás keresztezéssel kapcsolatos tudományos kísérleteket. Kiindulási anyagként az ebben a körzetben honos vörös sztyeppi marhát vették alapul. Ez a fajta egyébként jól alkalmazkodott A gazdaságok közötti indokolatlan aránytalanságok kiküszöbölése hoszszabbtávú intézkedéséket is követel. A feladatok megvalósításában jelentős a pártszervezetek szerepe, főleg az ellenőrzésben. Fontos, hogy az ellenőrző tevékenység ne korlátozódjon a formális dolgok megvitatására, hanem elsősorban a tej- és hústermelés kedvező feltételeinek biztosítására irányuljon. A következetes irányító és szervező munkának, a mezőgazdasági szolgáltatások hathatós segítségnyújtásának, a korszerű tudomány-műszaki ismeretek érvényesítésének, az anyagi eszközök hatékony kihasználásának, a termelési-technológiai folyamatok tökéletesítésének segítségével kell megoldani a munkatermelékenység és a minőség javulásét. Minden gazdaságban elsősorban az embereken múlik, hogy milyen eredmények születnek. Éppen ezért a vezetőknek nagy figyelmet kell fordítani az emberek szakmai felkészültségére, de politikai-eszmei nevelésére is. A tömegpolitikai munkában kerüljön előtérbe az emberekkel való mindennapos kapcsolat; a feladatok részletes ismertetése, valamint az erkölcsi és anyagi ösztönzés. KORCSMAROS LÁSZLÓ az Ural déli részén uralkodó kedvezőtlen, zord éghajlati feltételekhez. A teheneket először a kazahsztáni fehérfejű apaállatokkal keresztezték, majd az ebből származó nőivarú utódokat hústípusú — shorthorn, charolais és chianina — apaállatokkal keresztezték. A nyári időszakban a borjakat a tehenek mellett hagyták, de rendszeresen etették őket. Nyolc hónapos korban a bikákat elválasztották és intenzív feltételek között hizlalták. A hízómarhákat átlagosan 16 hónapos korban az orenburgi húskombinátba szállították, ahol megállapították az értékmérő tulajdonságokat. Míg a kazahsztáni fehérfeje marhák vágósúlya — 16 hónapos korban — négyszáznégy kiló volt, addig a háromfajtás keresztezésből származó utódoké négyszázötven (chianina), illetve mintegy négyszázhatvan (charolais) kilogramm volt. Lényegében ugyanez a megállapítás érvényes a húskitermelésre is, amely ‘53,4 százalékról 54,9 (chianina), illetve 55,9 százalékra növekedett. A takarmányértékesítésben is lényeges különbségeket állapítottak meg. Míg a kazahsztáni fehérfejű marhák egy kilő súlygyarapodásra számítva 7,10 takarmányegységet fogyasztottak, addig a háromfajtás keresztezésből származó utódok mindössze 6,60—6,83 takarmányegységet. A háromfajtás keresztezés előnyei a jövedelmezőségben is megmutatkoztak. Míg az egy állatra számított tiszta nyereség a kazahsztáni fehérfejű marháknál 296, a kétfajtás keresztezésből (kazahsztáni fehérfejű X vörös sztyeppi) származó utódoknál pedig 313 rubel volt, addig a háromfajtás keresztezésből származó utódoknál 352 (hús-shorthorn), 405 (chianina), illetve 445 (charolais) rubel volt. A tudományos kísérletek alapián a legiobb eredményeket a vörös sztyeppi X kazahsztáni fehérfejű X charolais keresztezési kombinációból származó utódok hizlalásával érték el. (ziz) A Eiäromfajtäs keresztezés előnyös
