Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-14 / 11. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. márciurf 14. VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ф APRÖVAD-GAZDÄLKODAS, ČH .... ! Nagy terület -silány zsákmány Apróvad-gazdálkodásunk helyzetét tárgyilagosan megítélni nem vagyok hivatott. Ha erre mégis vállalkoznék, könnyen irámsüthetnék a bélyeget: borúlátó vagyok. Tehát, ítéljék meg ezt az erre leghivatottabbak, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége illetékes szakemberei. De kötve .hiszem, hogy megteszik... Mert nagy felelősség a síkvidéki apróvad-gazdálkodás zsákutcába Jutását elfogadhataóan, érdemben megmagyarázni. Meg ez egymagában nem is elég, tenni kellene inkább többet, s mielőbb, nehogy a késői utódjainkat végképp megfosszuk a vadászat örömeitől. ooo És most szólaltassuk meg a komáromi (Komárno) járás naszvadi (Nesvady) vadásztársaságának egy oszlopos vezetőségi tagját, Kiss Ferencet, aki egyébként a szövetkezet pártelnöke is, hogyan vélekedik tevékenységükről, az apróvadgazdálkodás problémáiról, gondjairól-bajairól. '— Hány tagot számlál a vadásztársaságuk? i—! indítom a beszélgetést. i— Hát úgy huszonkilenc-barmlnc körül vagyunk... — válaszolja nem éppen nagy magabiztossággal. <— S mekkora a vadászterületük? — kíváncsiskodom. Hogy nagy kiterjedésű lehet, azt a helyi közös gazdaság területéből próbálom kisilabizálni, de ez, így csak vaktába lövöldözés ... —i Mennyi? Négyezernégyszáz hektárnyi. —_Akkor aprévad van bőven __ — próbálom a „nyálat kiugratni a bokorból“. — Ezt állítani, hogy van bőven, merő képtelenség. Inkább az ellenkezője igaz: évről évre csökken a nyúl-, fácán- és fogolyállományunk. i—i Azelőtt másfélezer fácánt is lőttünk évente, de tavaly már csak mintegy háromszázat. — Minek tudja be a rohamos apróvad-csökkenés legfőbb okait? y—í Tudja, egyre - romlanak a létfeltételek, épp a technika és a növényvédőszerek alkalmazása következtében. No meg a vad ára is azt példázza, hogy nem becsülik eléggé a vadgondozást, az azzal járó bajok, nehézségek legyűrését ott, ahol a legjobban kellene. >— Mik az ezzel kapcsolatos problémák? — Semmiképp sem a vadélelmezés, ezt segíti megoldani a helyi szövetkezet, amely a vadetetők feltöltésére hulladékanyagot (ocsú, fűmag, s egyéb vadeledel) bocsát a rendelkezésünkre. — Hát akkor, hol szorít a csizma ..,? Törődik-e a vadásztársaság azzal, hogy érdekeltté tegye a traktorosokat, gépkezelőiket a szálastakarmány-betakarítás időszakában? Hány koronát kapnak egy-egy fácán-, vagy fogolytojásért, kisnyúlért? ?!?, Ezt az adósságot törlesztenie kellene a vadásztársaságnak, márcsak önmaga megnyugtatására Is. Node, ezzel a panaszsor nem zárul. »— Élővad-befogás? Megvanl rá a kellő felszerelésünk; Fogunk is, ha nem éppen bőven. De, szerintünk az lenne üdvös, ha a Vágvecsei (Veéa) Élővadkamaráző Állomás ne csupán az élővadat várná a vadásztársaságtól —, minél többet ;—, hanem arról is gondoskodhatna, hogy a vadászok hozzájuthassanak fogoly- és fácáncsibékhez. Az apróvadszaporítás kérdését nagyüzemileg, szervezetten kellene megoldani, hogy a beszerzési gondok ezáltal enyhülnének. Azt hiszem, ez általános probléma, amit valóban meg kellene oldani. A mesterséges apróvad-nevelés kérdését a szomszédos országokban így többek között a Magyar Népköztársaságban is — sikeresen megoldották. Nem mostl Már tö-tíz évvel ezelőtt. — És milyen sport a vadászat? ■— Költséges. Például a ml esetünkben egy-egy vadász kauciója 3600 korona. De ez csak az úgynevezett „belépőjegy“, hát még a vadászfegyver, a töltények megvétele? ... Főleg az olyan esetben drága „mulatság“, amikor a nagy vadászterület csekélyke zsákmányt kínál. Mint ahogy a naszvadi példa is mutatja. Ezzel nem azt állítjuk, hogy általánosnak elfogadható a szóbanlevő apróvad-helyzet. De, tenni kéne, „fent is, lent is“ jóval többet! Ezzel, úgy hiszem, sokan egyetértenek velem — még akkor is, ha csupán a laikus szemével próbáltam érzékeltetni, a rózsásnak semmiképp sem mondható apróvadhelyzetet. (kovács) Zergék birodalmában Kísérőnk a völgy túlsó oldalán mintegy százötven méterre észrevett egy zergét. Nekünk, idősebb vadászoknak, ez a látvány nem volt rendkívüli. Mihalöík, vagyis a kísérőnk, amikor a Magas-Tátra lakája volt, én meg tízéves koromban gyönyörködhettem egy-egy népes zergejalkában. Az élményt persze édesapámnak köszönhettem. Magyarországi vendégünk először sápadt, majd vértől piros arccal figyelte, amint a zergebak leszegezett fejjel szimatolta a nyomot, közben mekegő hangot hallatott. Vadásznyelven ezt barcogásnak nevezzük. A zergék többnyire csoportokban élnek, a bakok azonban a párzási időn kívül remeteként vándorolnak. A párzás idején is csak akkor keresik fel a nyájat, ha vonzódnak iránta. Órákon át egyedül álldogál a bak egy kiugró sziklán, és kémleli a láthatárt, keresi a nyájat. A tiszta levegőjű havasi tájon pontosan láttuk, a tömzsi testalkatot, a vastag nyakat, és egyebeket. A bak, de a kecske is kampót visel. A bak kampója alulról felfelé erős, merev, visszahajlított, felső részén pedig a görbület éles és barázdázott. A bak fején, a kampó hátsó részén főleg a párzás idején kellemetlen illatú megduzzadt mirigy, vagyis a nászmirigy látható. A bak télen sörénytm szakállat vagy forgót visel. Ez külön trófeát képez. A szimatoló bak a sziklák között eltűnt, ml pedig levettük szamunkról a távcsövet. Egy sziklára telepedtünk, és csokoládét fogyasztottunk, mire percek alatt felfrissültünk. Csendben csevegtünk, és témánk, természetesen a zerge élettana volt. A Tátrai Nemzett Parkban a zerge egyike a leggyakrabban előforduló vadaknak. Eredeti vadja a vidéknek, amely legalább tizenötezer éve itt tartózkodik. Jelenlegi létszáma körülbelül hétszáznyolcvan darab. Megragadó az a bioszféra, melyben a mormota a zergével sziklás és kiterjedt törmelékes lejtőkön együtt él. Érdekes, hogy a mormota a földalatti járatokban közel két hónapon át alszik. Mindkét állatfaj megkülönbözteti a kölcsönösen leadott vészfütty jelet, s akkor résen áll, mert a közelgő veszedelem mindkettőjükre egyformán érvényes. Állítólag a zerge már a neandervölgyi ember időszakában is élt. Érdekességként említem, hogy az 1845—1907-es években Cobourg herceg több mint háromezernégyszáz zergét lőtt, mert kizárólagosan arra vadászott. És Így, sorolhatnám a zerge többi irtóját is. A tátrai orvvadászok a zergét főleg húsáért lőtték. A vadorzók „királya“ Jonek Lysy volt. Neki háromszáz zergét sikerült lelőnie. Svájcban az évi lelövés még ma is tizenkét-tizen* három ezer között váltakozik . Egy érdekességet említek meg, a zerge szívéről: nagyobb és súlyosabb mint a farkasé, a szarvasmarháé vagy a versenylóé. Ez azért van így, mert meredek szakadékok szélén, köves lejtőkön, kiugró sziklákon, zord éghajlati viszonyokban él, s a kopár sziklák között nem talál biztonságot búvóhelyre. Az erdők állandó nyugtalanítása, a civilizáció terjeszkedése szorítetta a zergét a magasan fekvő, nehezen megközelíthető helyekbe, havasokba, ahol nyugalomra talált. A zerge nagy óvatossága közismert. Ha megveszel valamit, akkor azonnal elmenekül. Télen a magasabban fekvő tájakra, a kopár hegyoldalakra húzódik, ahonnét a havat elhordta a szél, és' legelőt tatáit. A hegység magas tisztásain, gyakran az egész környék zergeállományát megfigyelhetjük. Egy Órát pihenő után folytattuk a hegymászást. Menet közben megfigyeltem, amint a másik oldalon zergék mozogtak. Elővettem a távcsövemet és szemügyre vettem a tájat. A csapatban huszonkét zergét számláltam. Ügy határoztunk, hogy a hegyet megkerüljük, hogy annak a nyergéből átleshessünk a legelésző nyájra. Egyórai túra után célba értünk. Tervünk sikerült. Több mint eg yórát figyeltük a zergéket mozdulatlanul. Este a vadászházban, a finom forró tea szürcsölgetése közben magyarországi vadászvendégünk ragyogó kedvvel emlékezett vissza a nappali élményekre. Megjegyezte, hogy amennyiben a zerge vemhessége körülbelül százkllencven napig tart, feltehetően májusban — júniusban lesz az ellés. Köztudott az is, hogy a gída ellés után еду-két órán belül önállóan az anyjával jár. Magyar barátunk arra kért minket, tegyük lehetővé, hogy feleségével és leányával ismét gyönyörködhessen a zergeidillekben. Vojtech Mihalöík barátom, akt jól beszéli a magyar nyelvet, megígérte neki, hogy bár a Gader-völgy és környéke szigorú természetvédelmi terület, a jelzett időszakra megszerzi a belépést engedélyt. Ennek a gyönyörű vidéknek a faunáján kívül flórája is megragadó. Ján M. Habrovský HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Szocialista társadalmunk sokrétű fejlődése megköveteli az élővizek gazdaságosabb, ésszerűbb kihasználását. Szükségszerűnek mutatkozik a szennyvíztisztító állomások hálózatának rugalmasabb építése és átadása, ugyanakkor a víztisztasági felügyelőségek munkájának elmélyítése. Az irányelveik megkövetelik az édesvízi haltenyésztés fellendítését célzó hatékony intézkedések megtételét, s ennek velejárójaként a fogyasztói piac halhússal való bőségesebb ellátását. Ennek sikeres megvalósítására az illetékesek tizenöt évre szóló távlati programot készítettek. Ezt a tervezetet ötévenkénti részletes feladatokban konkretizálják. t A célprogram számol a vízhasznosítás sokrétűségével. A tisztavizü folyóknak és tárolóknak elsősorban is a lakosság és a vállalatok szükségletét kell kielégíteni, ugyanakkor az élővizeknek nagy jelentősége van a mezőgazdasági kultúrák öntözésében, a környezet egyensúlyának fenntartásában, s'nem utolsósorban a halgazdasági célkitűzések megvalósításában. Szlovákiai viszonylatban a halgazdálkodás szempontjából hasznosítható vízterület több mint negyvenhatezer hektár. A célprogram persze azt is meghatározza, hogy az érdekelt szervezetek, mint például az Állami Halgazdaság, az Állami Erdészet Halgazdasága és a Szlovákiai Horgászszövetség milyen arányban vesz részt az ivadéknevelésben és a halhústermelésben. Mindamellett, hogy a halhústermelés fellendítése érdekében az utóbbi években hatékony intézkedések történtek, saját alapokból csupán kis részben fedezhetjük a fogyasztói piac növekvő igényeit. A szükségletek kielégítése céljából a halhús jelentős hányadát külföldről devizáért importáljuk. Szlovákiában még így is csak három kiló körüli az egy lakosra számított haltermék-fogyasztás. Ezzel szemben a CSSZK-ban évi átlagban több mint öt kiló halterméket fogyasztanak, és még így sem közelítik meg más országoknak e téren elért eredményeit. A világ legtöbb országában hatékony intézkedésekkel törekednek a halhústermelés fellendítésére, hogy eleget tehessenek a fogyasztók növekvő igényeinek. Ezzel tulajdonképpen az ésszerű táplálkozás követelményeinek Is eleget tesznek. Bizonyos mértékben mentesítik a mezőgazdaságot, a termelő alapok, főleg az állattenyésztés erőnfelüli termelésének a növelésétől. Tulajdonképpen Szlovákiában is ez a cél az édesvízi haltenyésztés fellendítésével. / Gecző Béla agrármérnök, a Szlovákiai Horgászszövetség Központi Bizottsága választmányának tagja, a szövetség nyugat-szlovákiai szervezetének titkára arról tájékoztatott, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben milyen intézkedéseket tesznek a halgazdálkodás fellendítését célzó berendezések kivitelezése és üzembehelyezése érdekében. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy napvilágot láttak ugyan a rel szaporodott, a horoggal fogott halzsákmány azonban duplájára nőtt! Ehhez persze még hozzá kell számítani a vizek fokozódó szennyezettségét, š ennek a ténynek összhatásaként szinte kényszerhatássá vált a halasítás fokozása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adott lehetőségek közepette, az 1975—30-as években több mint egynegyedével javult a szövetség halhústermelése. Ennek bizonyos hányadát a horgászok fogták ki, s odahaza hasznosították, másik részét a fogyasztói piacon értékesítették, vagy ivadékként használták fel a vizek halasítására. A célprogram természetesen továbbra is számol a kitermelt halfajok hasonló felhasználásával, beleértve a fogyasztói piac ellátását is. kedett a fontos feladat megvalósítására. A korábbi kis kapacitású halkeltetőket kibővítették, és újabb létesítmények építését is szorgalmazták, hogy minél több víadék jusson a vizekbe. Felújították a pisztrángfajokat szaporító létesítményeket, s ezzel párhuzamosan — a ponty szaporítására berendezett telepek bővítésével .— évente több száz tonna ivadékot helyezhetnek a vizekbe. A folyók évenkénti néhány százalékos szennyeződése és egyébb kedvezőtlen, körülmények miatt fokozódott a halasítás igénye. Ez sürgetővé tett a haltenyésztéö kapacitás bővítését és korszerűsítését. A hatodik ötéves tervidőszakban, az SZHSZ keretében beruházási célokra Megvalósuló célprogram vízvédelmi rendszabályok, a szennyezés még sem csökkent, hanem Inkább nőtt, s ez szinte lehetetlenné teszi a folyók halállományának és más élőlényeinek kívánt mértékű természetes szaporodását. A gyakorlat már bebizonyította, hogy a szóban forgó folyók halbőségét csak céltudatos, mesterséges halasítással lehet fenntartani és ehhez ú] halnevelő gazdaságokat kell kialakítani, olyan korszerű berendezésekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak az ivadéknevelés minden változatának belterjesítésére, a biológiai szempontból kifogástalan telepítési anyag előteremtésére. Ha belátható időn belül nem kerülne sor a mesterséges beavatkozásra, akkor bizony számtalan folyónk a szó legszorosabb értelmében élettelenné válna. Korábban csak a piszfrángos vizek szorultak mesterséges halasításra. Akkoriban az ivadékot és az ikrát főleg külföldről szerezték be. A hatvanas évektől kezdve azonban változott a helyzet, mert korszerű telepeket létesítettek, s a pisztrángfajok ivadékát és ikraszükségletét már saját telepekről fedezhetjük. Igen ám, de az évek során, a természetkedvelő sporthorgászok tábora is megsokszorozódott. Tíz év átlagában a taglétszám mintegy tizenötezerMivel az Állami Halgazdaság képtelen volt az ivadékszükséglet kielégítésére, a szövetség saját hatáskörben intéztübb mint kilencvenöt millió koronát használtak fel. Ezen belül a helyi és a városi szervezetek létesítményeire megközelítően harmincnyolcmillió koronát költöttek. A hetedik ötéves tervidőszakban halgazdaság-fejlesztési beruházások címén a szövetség több mint kétszázharminchatmillió korona munka eh végzését tervezte. Ebből több mint ötvenmillió koronát a helyi és a városi szervezetek saját hatáskörükben használnak fel. Például a kulcsod! (Klúčovec) hal« gazdasági komplexum építési munkálatait 1983-tól folytatják. A célprogram szerint a létesítmény a 8. ötéves tervidőszakban válik kompletté. A munkálatokra több mint ötvenmillió koronát áldoznak. Ugyanakkor a losonci (Lučenec) és a nitral ponty« tenyésztő tavak mintegy negyvenmii« liós költséggel még a soroníevő öt« éves tervidőszakban elkészülnek. Na« pirenden tartják továbbá az uzapa« nyiti (Uzovská Panica) pomtygazda« ság, az érsekújvári (Nové Zámky)' halgazdaság és több más fontos hal« gazdasági létesítmény felújítását, kl« bővítését, hogy azok teljes mérték« ben megfeleljenek a korszerű halgazdálkodás követelményeinek. A szövetség központi választmánya, a kerületi, a helyi és a városi szervezetek vezetői, valamint tagjai min« dent megtesznek azért, hogy a tervezett beruházások időben elkészüljenek, előteremtsék a vizek halasítá« sához szükséges ivadék bő választékát, s így lehetőség nyílhat a fogyasztói piac jobb ellátására is. Számolnak vele, hogy a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évében ötszáztizennégy tonna halat juttatnak a fogyasztói piacra, és ezerhétszáz tonnát pedig a szövetség tagjai horoggal fognak ki a vizekből. A fentiek alapjában megegyeznek az SZHSZ III. kongresszusa halhústermelést célzó irányelveivel. Feltétlenül szükséges, hogy a szövetség központi, kerületi, helyi és városi válaszmányai a tagsággal szoros együttműködésben egész társadalmunk javára megvalósítsák mindazt, amit terveztek. Természetesen az is szükséges, hogy a víztisztaság megőrzéséért felelős intézmények dolgozói érvényesítsék a törvényben meghatározott jogszabályokat. Könyörteleőül bírságolják meg mindazokat, akik figyelmen kívül hagyják a rendelkezéseket, mert csak a következetesség hozhat javulást a vizek tisztaságának megőrzésében, HOKSZA ISTVÁN A vízszennyezés következménye
