Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 10. szám
1981. március 7. SZABAD FÖLDMŰVES „Volt hitünk, erős akaratunk“ Búcson (Búč) hangzottak el a címben szereplő szavak,az egységes földmüvesszövetkezet zárszámadő közgyűlésén. Retkes Lajos elnök jellemezte így azt a példás helytállást, amelyet a szövetkezet tagsága a termelés- és gazdaságfejlesztés három évtizede alatt tanúsított, s amely egy élvonalbeli szövetkezeti gazdaság formálódásához vezetett. A tények persze arra Is utalnak, hogy a szocializmus melletti egyértelmű és tömeges jellegű elkötelezettség, amely a szüntelenül erősödő közös akarat újabbnál újabb vívmányaiban testesült meg, a búcsi kommunisták céltudatos politikai nevelő munkájának, egységet formáló és szilárdító törekvéseinek, példamutatásának és emberséges magatartásának törvényszerű következménye. A kommunista módszerek meghonosításában és a sorsformáló közös akarat kibontakoztatásában rendkívüli érdemeket szerzett Retkes Lajos elvtárs, az egységes földművesszövetkezet elnöke is, aki a lakosság jólétének anyagi és szellemi forrásait céltudatosan és megfontoltan — mindenkor a szövetkezeti tagság segítségére, alkotó- és kezdeményezőkészségére támaszkodva — gyarapítani akarta. Irányító és szervező módszereinek hatékonysága és tettekre mozgósító ereje az elmélyült szakmai tájékozottságából, tehát a tudományosműszaki vívmányok jelentőségének tudatosításából és abból eredt, hogy nem szakadt el a néptől, melynek kötelékébe tartozott. Az egykori agrárproletár szülők gyermeke a szövetkezet megalakulásának pillanatától tántoríthatatlan elkötelezettje lett a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságnak. Pályafutását telepgazdaként kezdte, majd vincellér, tíz éven keresztül pedig főkönyvelő volt. A szövetkezet élére tizenkilenc évvel ezelőtt, 1902. február 9-én került. Vezetésével a szövetkezet szemlátomást izmosodott, a munkaerkölcs megszilárdult és pár év alatt létrejöttek a termelés és a gazdaság korszerűsítésének, a közös vagyon szinte hihetetlen méretű gyarapításának és a szövetkezeti tagság gazdagodásának feltételei. Sok minden bizonyítja ezt. De talán eléggé hiteles képet alkothat magának az olvasó ennek a kétezernyolcvan hektáros szövetkezetnek a fejlődéséről, ha összehasonlítási alapul számításba veszi a közös vagyon gyaraptísának ütemét, amely az 1961. évi 27 millió 290 ezer koronával szemben 1980-ban 114 millió 76 ezer korona értékű volt; avagy azt, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre eső össztermelés a tizenkilenc évvel ezelőtti 5211 koronáról 25 ezer 541 koronára, míg a tagság évi javadalma az egykori 4 millió 637 ezer koronáról 11 millió 554 ezer koronára növekedett. Ügy érzem, hogy ez az összehasonlítás nem szorul különösebb magyarázatra, s így arra sem, hogy az egyes termelési ágazatok fejlődését számadatok áradatának felsorolásával jellemezzük. Magától értetődik, hogy a szövetkezet fejlődését jellemző öszszehasonlító számadatok mögött rendkívül gyorsan növekvő termelési ered mények vannak, amelyek a sajátos helyi adottságokhoz igazodó termelési szerkezet nyomán mindkét főágazat' ban, vagyis mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés szakaszán születtek. Nem mondok újat azzal, hogy a múlt évi gazdálkodást értékelő zárszámadásikor a mezőgazdasági üzemek többségének vezetősége arra kényszerült, hogy a lemaradásnak, a jövedelemkiesésnek vagy a nagyon kedvezőtlen tünetként jelentkező mérleghiánynak az okát elfogadhatónak vélt károkozó tényezők hatáséval magyarázzák. Talán nem is alaptalanul, mert bizony a szeszélyes időjárás ártalmára volt a mezőgazdasági termelésnek. Éppen ezért erényük a búcsiaknak, hogy a zárszámadáson most sem volt szükség a termelés- és jövedelemcsökkenés okainak taglalására. Az perszes igaz, hogy a kedvezőtlen időjárás egy-egv ‘armelési szakaszon, így például a 'zöldségtermesztésben, a búcsiak számítását is keresztülhúzta. De ezek a kisméretű termelésikesések nem veszélyezteették sem a termelési terv teljesítését, sem pedig a feltételezett tiszta jövedelem elérését. Lényegében mind a növénytermesztési, mind pedig az állattenyésztési főágazat túlteljesítette a termelési és az áruforgalmazás tervét. Ennek természetes következménye, hogy a szövetkezet múlt évi tiszta jövedelme a feltételezettnél majdnem huszonkét százalékkal nagyobb és meghaladta a Akinek a taps szólt 9 millió 900 ezer koronát, s így a szövetkezeti tagok személyi jövedelme — az előző évekhez viszonyítva — a sokhelyen hossznak minősített gazdasági évben is gyarapodott. Ünnepnap volt Búcson! S mint már nagyon sokszor, most is volt mit ünnepelni. Ünnepelték az eredményes munkát és hitet tettek a szövetkezeti közösség erőfeszítéseinek további fokozása; a termelés és a gazdálkodás további fejlesztése, a hetedik ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgalmazási feladataik teljesítése mellett. A szokványostól azért valamiben mégis különbözött az idei zárszámadó közgyűlés. Mégpedig abban, hogy Retkes Lajos elvtárs, a szövetkezel köztiszteletben álló elnöke — mint elnök — ez alkalommal utoljára mondott köszönetét a szövetkezet tagságának, a politikai és a közösségi élet irányító szerveinek a személye iránt tanúsított bizalomért, a nap, mint nap érzékelhető segítő szándékért, a szövetkezeti vagyon gyarapítását szolgáló igyekezetének kollektív támogatásáért. Retkes Lajos elvtárs, a Búcsi Egy séges Földművesszövetkezet messze tájakon —■ hazánk határain túl is — ismert és elismert elnöke nyugállományba vonult. Átadta a stafétabotot Szabó Zoltánnak, tehetséges fiatal munkatársának, a szövetkezet üzemgazdászának. Nem búcsúzott tagtársaitól, mert mint ahogy mondotta, mint nyugalmazott szövetkezeti elnök továbbra is erős szálakkal kötődik a közös gazdasághoz és azoknak ez embereknek népes táborához, akikkel együtt, közös erővel létrehozták és gazdag anyagi bázissá formálták szövetkezetüket. Nem aggódik — de oka sincs rá, hogy aggódjon — a szövetkezeti gazdaság sorsa miatt, mert elnöki ténykedésének idején lelkiisme, retesen gondoskodott az utánpótlásról, a szövetkezet jövendő vezető ká' dereinek neveléséről, a rátermett helybeli fiatalok vezetőkké való for' málásáról. 1 Nem csoda tehát, hogy a nyugállományba vonuló szövetkezeti elnököt, a hála és a tisztelet légköre övezte. A helybeli kultúrmunkások és diákok a kulturális élet kibontakozásához szükséges feltételek létrehozásáért mondottak köszönetét, a szövetkezeti tagság köszönetét és jókívánságait — meghatottság könnyeitől csillogó szemek bűvöletében — szövetkezet új elnöke tolmácsolta; a falu fejlesztésében szerzett érdemeit pedig a helyi nemzeti bizottság elnöke méltatta. Retkes Lajos közéleti szereplése, s így érdemei is túlnőtték a szövetkezeti és a faluközösséget. Ezt hangsúlyozta Fóka Vilmos, a járási pártbi zottság titkára és Rudolf Novotný, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője. De nem kevésbé az a köszönő levél is, amelyet az SZLKP Komáromi [Komárno] Járási Bizottsága küldött a nyugdíjasok sorába lépő szövetkezeti elnöknek. Retkes Lajos nyitott szemmel járó, jó tapasztalatok után szorgalmasan kutató szövetkezeti elnök volt. A tapasztalatgyűjtés vágya hajtotta és irányította „lépteit“ a szomszédos Magyar Népköztársaságba, leggyakrabban a tiszakécskei és a komáromi mezőgazdasági termel őszövetkezetbe. A sokrétű együttműködés és a barátság szilárd szálait „fonogatta“ a búcsi és a magyarországi két szövetkezel között. Ezt hangsúlyozta üdvözlő beszédében Fazekas Béla, a tiszakécskei, valamint Brányik László, a komáromi termelőszövetkezet elnöke Zatykó István, a Bátorkeszi (Vojnlce) Efsz elnöke pedig a jókívánságok tolmácsolása mellett a szomszédi kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeket méltatta. A búcsi szövetkezet nyugállományba lépő elnöke érdemeihez valóban méltó ünneplés közepette vált meg elnöki tisztségétől. Érdemeit — a már két alkalommal kapott „Építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetés mellett — legjobban szimbolizálja az újabb állami kitüntetés, „A szocializmus építésében szerzett érdmekért“, amit Hlaváí elvtárs, az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának vezető titkára, a szárszámadás napján adott át a nyugállományba vonuló elnöknek. Nem búcsúzott senki a nyugdíjazott szövetkezeti elnöktől. Általános óhajként hangzott el az a kívánság, hogy barátságára, segítőkészségére, gazdag tapasztalatainak kamatoztatására mind helyben, mind pedig járási méretben számítanak. Mi sem búcsúzunk Retkes Lajos elvtárstől, lapunk szerkesztő bizottságának egyik legaktívabb tagjától. Most, amikor mint nyugdíjas szövetkezeti elnöknek szívből gratulálunk a személye iránti tiszteletet kifejező 5ók-sok elismeréshez és a magas állami ■ kitüntetéshez, reménykedünk abban, hogy továbbra is barátja, formálója és fejlesztője lesz lapunknak. Tapasztalatainak gazdag tárházából merített hasznos tanácsaival segíti továbbra is a Szabad Földműves eszmei hatékonyságának növekedését. PATHÖ KÁROLY A lévai (Levice) járás élenjáró gazdasága, a nagysal lói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz sikeresen teljesítette a hatodik ötéves terv célkitűzéseit. A gazdasági számadás után Pakusza Lajossal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk; sallói bor gyöngyözött poharainkban. Kitűnő zamatú és tiszta ez a bor, mint annak az embernek ez élete, aki vendégét kínálta. Koccintottunk, közben beszélgettünk, a múltat idéztük. Lassan kirajzolódot a kép: az ötvenkilenc éves elnök portréja. Azé az emberé, aki annak ideién a „mélyből“ hozta fel a nagysallűi szövetkezetei az élenjárók színvonalára. Azé a „gazdáé“, aki menet közben tanulta meg, hogy szakértelem, szorgalom és előrelátás nélkül nem lehet boldogulni. S mindezeken túlmenően azt sem hagyta ki a számításokból, hogy a jó szó, a közvetlen és példamutató emberi magatartás, elengedhetetlen feltétele a boldogulásnak. Mekkora utat tett meg Pakusza Lajos, a kisparaszt fia, míg eljutott abba a révbe, amely a köztiszteletet, a megbecsülést és a népszerűséget jelenti számára? Hol vannak ennek az útnak a legjelentősebb állomásai? Szerzett-e barátokat? „Lent és fent* méltánvolják-e azt a munkát, amelyet véezett? Ezeket -a kérdéseket írtam fel előre jegvzetfüzetembe, de az eredetileg interjúnak szánt kérdés-feleletből semmi sem lett. Kötetlen baráti beszélgetésben kristályosodott ki mindaz, amit egyébként sem lehetett volna interjúban visszatükrözni. A törekvő, fáradhatatlan ember 1950-l>en lépett a közösbe: 1957-ben az akkori zseHzi [Želiezovcel járás „szégvenfoltiát“ jelentő nagysallői szövetkezet étere állították. — A bizalom megszerzése volt a legnehezebb az első években. Az, hogy az emberek, higgyenek-e a közösben, mindenki egv célért dolgozzon. Ezért nem lehetett, s ma sem célszerű egy dolgot kiemelni, hiszen kezdetben sem ígértünk mi átütő sikereket, nem törekedtünk szenzációs eredményekre. Úgy érzem, hogy az eredményekkel összefüggésben inkább a fokozatosságot, és a mértéktartást kell hangsúlyozni. Lépésről lépésre mentünk előre: amit terveztünk, azt minden évben teljesítettük, — hangsúlyozta az előrehaladás járható útját az elnök, maid hozzáfűzte. — Én mindig sokat foglalkoztam, és ma fs foglalkozom a tagság és a vezetőség viszonyával, bár többen azt állítják, hogy ma ez már nem központi kérdés. Valóban, ma már nem jelentkezik olyan erőteljesen, mint a kezdeti időkben, de akkor Is figyelni kell rá: a szövetkezet nem csupán termelőegység, hanem társadalmi, emberi közösség. A jelmondatnak is beillő megfogalmazás előtérbe helyezése, különösen a mi gazdaságunkban fontos, ahol a szlovákok és a magyarok kezdettől fogva közös akarattal dolgoztaik a jobb eredményekért. Márpedig ahol egy célért dolgozik az egy akaratú és a közös szót értők hada, ott van eredmény. A barátság — nemzetiségre való tekintet nélkül — nálunk nem határidős, hanem egész életre szól. Az elnök sokoldalú érdeklődése és nagy emberszeretettel párosult tapasztalata azt példázza, hogy a mélyről feltörekvők felérhetnek a magaslatra. A szövetkezet mezőgazdasági termelése például a hatodik ötéves tervidőszak alatt 23 százalékkal növekedett, s ennek vetülete a tagság jövedelmében is visszatükröződik. — Eltűnőben van a régi paraszti felfogás, és az az életforma került előtérbe, amit mi régen városi életnek neveztünk. Szövetkezetünkben jől érzik magukat az emberek, ezért törődnek a közös ügyekkel. Tág teret biztosítunk a javaslatoknak, és észrevételeknek. így mindannyian ránevelődtek az önálló gondolkodásra. Mindenki tud mindenről, semmit sem zárunk elefántcsont-toronyba. Egy-egy fontosabb téma négy öt fórumon is megfordul, és végül biztosan tudjuk, hogy mit kell tenni, melyik a legjárhatőbb út — mondotta az elnök, akinek nincs fogadónapja, vele mindig és mindenütt lehet beszélni. A zárszámadásra utazva betekintettem a szövetkezet állattenyésztési telepére: A telepen rend uralkodott. A zárszámadő közgyűlés után megkérdeztem az egyik takarmányozőt. hogy a szövetkezetben ki felel a rendért. A megkérdezett felsorolt pár nevet, majd hozzáfűzte, hogy az elnök figyelme mindenre kiterjed. Szigorúan és rendszeresen ellenőriz minden tárolóhelyet: kazlat, silózott tömegtakarmányt, s figyelme a szalmára is kiterjed. Ha az istállók körül egy maréknyi szélastakarmány lehullik, az elnök nem restelli, lehajol érte. — Most is megborzongok, ha a két első zárszámadásra gondolok. Olyan voltam, mint a hályogot operáló kovács — mondotta búcsúzáskor Pakusza Lajos, akiit az idén huszonnegyedik alkalommal választottak a közös élére. Az elnök személye összeforrt a tagsággal. Megválasztása után senki sem kérdezte, hogy kinek szól az őszinte taps: neki szólt. CSIBA LÁSZLÓ Kettős ünnep 0 Szép eredmények, igényesebb úl vák—Szovjet Barátság név kötelez Q felül • feladatok # A megtisztelő Csehszlo- Vállalásuk értéke: egymillió koronán Immár harmincegyedszer jöttek össze zárszámadásra a nádszegi (Trstice) szövetkezet tagjai, itt a Kis-Duna és a kanyargós Feketevíz között. .. Ezeket a vízközi embereket évtized ről évtizedre kemény helytállásuk, munkájuk eredményessége tette egyre hírnevesebbé nemcsak a járásban, hanem országszerte is. Most ismét méltó elismerés illeti tevékenységüket, amit a tények bizonyítanak. ... A tágas művelődésházát zsúfolásig megtöltő tagokat — nagy többségükben nőket —, s a kedves vendégeket Juhos Árpád, az elnökhelyettes, pártelnök köszöntötte. Utána Nagy István efsz-elnök lépett a mikrofon elé. Eredményes gazdálkodásról adhatott számot, ami a 6. ötéves tervidőszakot és a 80-ás évet illeti. Köszönetét mondott mindazoknak, akik ezeket a jó eredményeket serény munkájukkal, hozzáértésükkel, a szocialista munkaversenyben élenjárásukkal, munka- és tervfegyelmükkel, leleményességükkel elősegítették. Megköszönte a járási szervek segítőkészsé gét, jó eredmények elérésére ösztönző szavait. Ugyancsak elismerően szólt a védnöküzemekkel való gyümölcsöző együttműködésről stb. Múlt évi gazdálkodásuk eredményeként summázta az elnök: nemcsak a termelési-pénzügyi tervet teljesítették, hanem a nyereségképzési tervet is, amihez a hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítése, illetve túlteljesítése is lényegesen hozzájárult. Kétségkívül nyereséges, jő évet zártak, mint oly sokszor már a három évtized során. Enélkül a fejlődés szüntelen emelkedése, a közös gazdaság anyagi-műszaki bázisának ilyen megalapozottságáról, a tagok jólétének előmozdításáról aligha beszélhetnének. Persze, ehhez hozájárult az okos gazdaságvezetés, a jó üzemszervezés, a rendszeres ellenőrzés, a tagokról való sokoldalú gondoskodás, a szakkádereknek nemcsak a kiválasztása, iskolába küldése, tanulmányi előmenetelük figyelemmel kisérése, hanem a tanulmányaik sikeres befejezése utáni megfelelő elhelyezésük és megbecsülésük is. És itt hadd utaljak az elnök szavaira, amik nagyon is megszívlelendőek: — Szép eredményeket értünk el gabonából, silókukoricából, szőlőből. Kukurícáből, cukorrépából stb. is elérhettük volna a tervezett hozamátlagot, ha jobban kedvez az időjárás. No, meg azt is meg kell mondani: nem minden fogyatékosság ruházható át az időjárásra, például a cukorrépa is gazdagabb termést adhatott volna, ha a tagok — tisztelet a kivételnek! — több figyelmet fordítanak a hektáronként megszabott növényegyedszám betartására. Elsők vagyunk járási méretben a tejtermelésben, hiszen 4000 literen felüli fejési átlagot értünk el a múlt évben, ami a tejeladási tervet túlteljesítését 4s elősegítette. A húseladási kötelezettségeinknek is 105 százalékra eleget tehetünk. Mindez azt eredményezte, hogy a tagok a tiszta nyereség egyötödét osztalékként megkaphatták. Am azt Is hangsúlyozta az elnök, hogy a szép eredmények nem vakíthatják el a tagságot. Nem ülhetnek a győzelmi babérokon! Ahhoz, hogy méginkább a minőségre, a termelés hatékonyságára terelődjék a fő figyelem, az egyes termelési ágazatok, szakaszok vezetőinek nagyobb igényességet kell tanúsítainuk nemcsak másokkal, önmagukkal szemben is. Múlhatatlanul nagy szükség van az egyéni és a kollektív felelősségérzet elmélyítésére, az élenjáró brigádok, kollektívák és példás dolgozók jő tapasztalatainak általános hasznosítására, jól bevált módszereik elterjesztésére, hazafias helytállásuk követésére. Az egyre fokozódó társadalmi elvárások ezt követelik. A tavalyitól igényesebb feladatok, — amelyek a párthatározatokból adódnak —, csak Így teljesülhetnek. Igen! Ez így helyénvaló. Mert a külső és belső tényezők másként hatnak népgazdaságunkra, mint az előző években. Minden eddiginél fegyelmezettebb, jobb minőségű munka szükséges ahhoz, hogy a költségráfordítások ne emészthessék fel a tervezett tiszta nyereséget. Már csak emiatt is sáfárkodjunk jobban a közös javakkal, még szigorúbb — és ésszerűbb — takarékoskodás lépjen előtérbe az anyag- és energiatakarékosság területén — Nádszegen és másutt. A mindennapi munka valamenynyi területéről száműzni kell a felfelbukkanó közömbösséget, a munkaidő-fecsérlést, a biztonságos munkavégzés érdekében fogant óvintézkedések megsértését stb. A zárszámadő közgyűlésen nyilvános dicséret illette a feladatait példásan teljesítő gépi brigádot. Meg is érdemelte, hiszen a szövetkezet derékhadát képezi, a munka zömét végzi tavasszal, nyáron, ősszel — önzetlenül, fáradságot nem Ismerve, nemegyszer az ünnepeket, az éjszakai órákat is a közös gazdaság érdekében, munkával töltve. Egy mondatban hadd említsük meg az élenjárókat: Éljásovszky Józsefet, Bartalos Sándort, Gombos Vincét, Farkas E-t, Bilik Štefant, Győrög Vincét, Csóka Józsefet, Nagy Kálmánt, valamint kollektíváját és másokat. Például a kocagondozőkat, akik a XVI. pártkongresszus tiszteletére ezer darabbal több malac felnevelését vállalták — terven felül. A szövetkezet idei versenyvéllalásának értéke meghaladja az egymillió koronát. Teljesítése hozzájárulhat a tavalyinál feszítettebb éves tervfeladatok teljesítéséhez, annak esetleges túlteljesítéséhez. A zárszámadást követően a kettős ünnep fénypontját az jelentette, hogy Anatolíj Ovsztyanyikov, a Szovjetunió bratislavai konzulja is megjelent a névadó ünnepségen, akit szertettel üdvözöltek — a többivel együtt a házigazdák. Elöljáróban Aalexander Bollo, a Ga-Iántai Jnb elnöke méltatta a szövetkezet termelési és tömegpolitikat tevékenységének eredményeit, élenjárását, a tagság Szovjetunió népei iránt táplált barátságát, nagyra becsülve azt a sokoldalú segítőkészséget, amit a Szovjetunió tanúsít hazánk dolgos népének boldogulása, a szocializmus építése iránt. A szövetkezet kiérdemelten vette fel a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet, amely alkalomból Anatolij Ovsztyanyikov konzul gratulált, s ajándékkönyveket nyújtott át a szövetkezet vezetőinek. (kovács) ll»MUIS4l«U4»IHMIHII>Hmi«HmHHSHSHHIHM4IHmiHlH||imi||l||||||HIHSlHIHMHH«ll«.ll..M||M,|,,
