Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 10. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. március 7, 2 Az SZKP XXVI. kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) szomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Érvényben maradnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése Is.“ A gyarmati iga alól FELSZABADULT ORSZÁGOKKAL ápolt együttműködés konkrét eredményeit ismertetve, a beszámoló kidomborította, hogy „a többi testvérországgal együtt segítünk a felszabadult országok védelmi képességének megszilárdításában Is, ha ilyen kéréssel fordulnak hozzánk. Ez történt például Angolában és Etiópiában. Ezekben az országokban megpróbáltak leszámolni a népi forradalmakkal belsó ellenforradalom vagy külsó agresszió révén. Mi ellenezzük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjával sem“. Az afgán forradalom imperialista veszélyeztetettségére utalva a beszámoló leszögezte: „Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fulladtak. A Babrak Karmai elvtárs vezette Afganisztáni Népi Demokratikus Párt és kormány átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politikája megszilárdította a néphatalmat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, azt készek leszünk kivonni az afgán kormánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészében szüntessék meg az ellenforradalmi bandák átdobását Afganisztánba. Ezt az Afganisztán és a szomszédai közti megállapodásokban kell rögzíteni. Szilárd biztosítékokra van szükség arra, hogy nem lesz ójabb intervenció. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, amihez mi szilárdan ragaszkodunk“. Alapvető megállapítást tett Brezsnyev elvtárs az iszlám országokkal kapcsolatban. „Sajátos jellege van az iráni forradalomnak, amely az utóbbi évek nemzetközi életének nagy eseménye lett. Minden bonyolultsága ellenére ez alapjában véve antiimperialista forradalom, noha a belső és külső reakció igyekszik megváltoztatni e jellegét. Egyes keleti országokban az utóbbi időben aktívan hangoztatnak iszlám jelszavakat. Mi, kommunisták, tisztelettel viseltetünk az iszlám vagy más hitű emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztató erőknek. Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc is kibontakozhat. Erről tanúskodnak a történelem és többek között a közelmúlt tapasztalatai. De azt is mutatják, hogy iszlám jelszavakat használhat az ellenforradalmi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen a valós tartalma valamely mozgalomnak.“ A beszámoló elismeréssel szólott az el nem kötelezettek mozgalmáról, majd leszögezte, hogy az SZKP következetesen folytatja a Szovjetunió és a felszabadult országok együttműködése fejlesztésének, a világszocíalízmus és a nemzeti felszabadító mozgalom szövetsége megszilárdításának Irányvonalát. Brezsnyev elvtárs előadói beszédének további fejeztében az SZKP és a kommunista világmozgalom kapcsolatáról beszélt. Az olykor előforduló nézetkülönbségekkel kapcsolatban megállapította: „A kommunista pártok befolyása növekedésének mértékében mind összetettebbek és sokrétűbbek az előttük álló feladatok. Ez pedig Időnként nem egybehangzó értékeléseiket von maga után, eltérésekhez vezet az osztályharc konkrét kérdései megoldásának megközelítésében, vitákat vált ki a pártok között Is. Nézetünk szerint ez egészen természetes. Azelőtt is előfordult, hogy egyes kérdésekben nem volt azonos a kommunista pártok véleménye. Az élet meggyőzően bizonyította, hogy az eltérések mellett is lehet és kell is fejleszteni a politikai együttműködést a közös osztályellenség elleni harcban. A legfelső döntőbíró a felmerülő problémák megoldásában az idő, a gyakorlat“. A kővetkező fejezet A SZOVJETORSZÄG ES A TŐKÉS ORSZÁGOK viszonyát elemezi, egyes főbb kapitalista államok viszonylatában Ismerteti a kapcsolatok alakulását. E részben különösen kiemelkedik a szovjetamerikai kapcsolatok fejlődésének ecsetelése. Ebbe a vonatkozásban elhangzott: „Sajnos, a fehér házi vezetőségváltás után is nyíltan harcias felhívások és nyilatkozatok hangzanak el Washingtonban. Kimondottan arra irányulnak, hogy megmérgezzék a légkört az országaink közötti kapcsolatokban. Szeretnénk mégis azt remélni, hogy azok, akik ma meghatározzák Amerika politikáját, végül is képesek lesznek reálisabban szemlélni a dolgokat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsái Szerződés és a NATO között kialakult katonaihadászati egyensúly objektív módon szolgálja a béke megőrzését bolygónkon. Mi nem törekedtünk és nem törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanoki" Leonyid Brezsnyev nyomatékosan hangsúlyozta: „Közismert, hogy a nemzetközi helyzet sok tekintetben a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikájától függ. A közöttük fennálló kapcsolatok jelenlegi helyzete és a megoldást igénylő nemzetközi problémák élessége, véleményünk szerint, szükségessé teszi a párbeszédet, méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a döntő láncszemet itt a csúcstalálkozók jelentik. Ez helyes volt tegnap és helyes marad ma is. A Szovjetunió normális kapcsolatokat akar az Egyesült Államokkal. Mind a két ország népei, mind pedig az egész emberiség érdekei szempontjából egyszerűen nincs más ésszerű út.“ A beszámoló külpolitikai részének utolsó fejezetében а XXIV, és XXV. kongresszuson megerősített békepolitika megvalósításával foglalkozott, majd megállapította, hogy „a jelenlegi világhelyzet újabb, további erőfeszítéseket követel, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot“. Brezsnyev elvtárs a kongresszus elé terjesztett néhány ilyen elképzelést. A hadgyakorlatok bejelentésének további fegyvernemekre való kiterjesztéséről, bizonyos fegyverek és fegyverzetek rendszerbe állításának, vagy korszerűsítésének megtiltásáról stb. van konkrétan szó. „Dj javaslataink a kérdések széles körét ölelik fel. A nukleáris rakétafegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre vonatkoznak. Érintik mind az európai, mind a közel-, közép- és a távol-keleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jellegű kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egy egységes cél, egy közös törekvésünk egyesíti: tegyünk meg minden lehetségesei annak érdekében, hogy elhórítsuk a népeket fenyegető nukleáris háború veszélyét, hogy megőrizzük a békét a földön.“ A beszámolónak A PÄRT GAZDASAGPOLITIKAJAVAL foglalkozó része bevezetőül felsorolja a hetvenes évek és a tizedik ötéves tervidőszak gazdasági fejlődésének fő eredményeit, az egyes ágazatokban történt változásokat. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően folyamatban van a területi-termelési komplexumok kialakítása az OSZSZSZK európai részében, az Urálban, Szibériában, a Távol-Keleten, Kazahsztánban és Tádzsikisztánban. Az új térségek Ipari hasznosítása mind társadalmi, mind politikai szempontból fontos. Az itt kialakuló termelő kollektívák magukkal viszik a munka és az életmód magas fokú kultúráját, az új, korszerű életritmust. A szovjet emberek hősi tetteinek krónikája újabb ragyogó fejezetekkel gazdagodik. A nyolcvanas évek sajátosságaival és a tizenegyedik ötéves terv fó feladatával kapcsolatban a beszámoló megállapította, hogy „több olyan tényező játszik majd szerepet, amel bonyolultabbá teszi a gazdasági fejlődést. Ezek egyike a munkaerőforrások növekedésének lassulása. A másik az, hogy növekednek a ráfordítások a keleti és északi körzetek gazdasági hasznosításával kapcsolatban, valamint az, hogy elkerülhetetlenül emelkednek a környezetvédelemre fordított kiadások. Ehhez hozzá kell tenni, hogy sok a gyökeres átépítést igénylő régi vállalat. Azonkívül az utak, a közlekedés és a hírközlés elmarad a gazdaság növekvő szükségleteitől. Következésképpen Itt is komoly erőfeszítésekre, számottevő anyagi eszközökre van szükség. A népgazdasági fejlődés fő irányainak tervezetében érvényesül a párt gazdasági stratégiájának folytonossága. Figyelembe veszi azokat a konkrét körülményeket Is, amelyek között az ország fejlődni fog. Ebből a szemszögből jelöltük ki a gazdasági fejlődés céljait, és azok elérésének fő útjait.“ Az új ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelmet 18—20 százalékkal, az ipari termelést 26—28 százalékkal, a mezőgazdasági termelést pedig 12—14 százalékkal kell növelni. A beruházások összvolumene eléri a 711—730 milliárd rubelt. A fogyasztásra és felhalmozásra fordított nemzeti jövedelmet 1990-re legalább 1,4-szeresére kell növelni. A beszámoló elsődleges politikai fontosságú feladatként emelte ki a szibériai földgázkitermelés gyors nö velősét. Várható, hogy ennek az elgondolásnak a megvalósításában csakúgy, mint az atomenergetika fejlesztésében, részt vesznek az érdekelt szocialista országok. Jelentős összegeket fordítanak a vas- és színesfémkohászat fejlesztésére. Az új ötéves terv komoly vizsga lesz az építők számára. Jellemző vonása a tervnek az erők nagyméretű összpontosítása azon vállalatok mielőbbi felépítésére és üzembe helyezésére, amelyek képesek biztosítani a legnagyobb terméknövekedést, megszüntetni a szűk keresztmetszeteket. A beszámoló felhívta a figyelmet a termelési potenciál tedjesebb, hatékonyabb kihasználására. Igen nagy figyelmet szentelt a beszámoló annak, hogy a népgazdaság^ valamennyi ágát emeljék az élenjáró tudomány érs technika színvonalára. „A műszaki-tudományos haladás legfőbb alapja a tudomány fejlesztése. Az új előtt azonban elsősorban a gépgyártás tudja szélesre tárni a kapukat. A gépgyártás arra hivatott, hogy mindazt a korszerűt, amit a tudományos és mérnöki gondolat alkot, halogatás nélkül hasznosítsa, s nagy hatékonyságú, megbízható gépekben, műszerekben, technológiai gépsorokban realizálja. Valóban forradalmi lehetőségeket nyit az elektronikus miniatűr vezérlőgépek és az ipari robotok kifejlesztése és alkalmazása. Ezeket a legszélesebb körben kell hasznosítani. Ma, amikor öt-tíz évre előre tekintünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezekben az években fogjuk megalapozni és kialakítani a népgazda'* ság olyan szerkezetét, amellyel országunk а XXI. századba lép majd. Ennek a szerkezetnek meg kell testesítenie az új társadalom alapvető vonásait és eszményeit, a haladás élvonalában kell lennie, s tükröznie kell a tudomány és a termelés integrációját, az alkotó gondolat és az alkotó munka megbonthatatlan szövetségét.“ A NÉPIÖLET EMELÉSÉNEK fő irányaival foglalkozva a beszámoló elemzi az ezzel kapcsolatos széles körű programot. A fogyasztási alap részarányát a nemzeti jövedelemben 1985-ben 77,3 százalékra tervezték növelni. Jelentősen gyarapodnak a társadalmi fogyasztási alapok. Az új ötéves tervidőszakban több mint 16 mii; liárd rubelt irányoztak elő a munkabérek, valamint más kifizetések és Juttatások emelésével kapcsolatos központi intézkedésekre. Emelni fogják a munkások, alkalmazottak és kolhoztagok öregségi és rokkantsági nyugdijának minimális összegét és más intézkedéseket is foganatosítanak a lakosság szociális ellátásának további javítására. Növelik a gyermekes családoknak juttatott állami segélyt. Az életszínvonal emelése nem korlátozódik csupán a pénzjövedelem növelésére. Előtérbe kerül a lakosság élelmiszer-ellátásának, valamint közszükségleti cikkekkel való ellátásának javítása. Az élelmezési program alapja a mezőgazdaság további fellendítése. A munka fő irányait a mezőgazdaság területén az 1978 júliusi központi bizottsági ülés továbbra is érvényes határozatai jelölték meg. A tizenegyedik ötéves tervidőszakban több mint hárommiliö tonnával tervezik növelni a hústermelést, melynek 1985-ben el kell érnie az évi 18 millió 200 ezer tonnát. A gabona átlagtermelését évi 238—243 millió tonnára kell növelni, ugyanis fö nehézség a takarmányhiány. A takarmánygabona részarányának a gabonafélék összhozamában sokkal nagyobbnak kell lennie, Célszerű a takarmánykukorica és a szója vetésterületeinek növelése egyes körzetekben, például Moldáviában, Ukrajna déli vidékein, Észak-Kaukázusban, Közép-Azsiában és a Kaukázuson túli területeken. A mezőgazdaságban is ugyanaz a fő probléma, mint más ágazatokban: a hatékonyság fokozása és a minőség javítása. A beszámolónak ez a fejezete továbbá kitért a gazdaságirányítás módszereinek tökéletesítésére. A beszámoló harmadik része a szovjet társadalom TÄRSADALOMPOUTIKAI ÉS SZELLEMI FEJLŐDÉSÉVEL és a párt feladataival kapcsolatban vázolta a fejlődés irányát. Megállapítja: „Célunk egy olyan társadalom megteremtése, amelyben az emberek nem tagolódnak osztályokra. Határozottan kijelenthetjük: fokozatosan és magabiztosan haladunk e magasztos cél felé“. A beszámoló ismertette a fő társadalmi osztályok fejlődésének eredményeit és irányát, kiemelve a munkásosztálynak továbbra is érvényesülő vezető szerepét. A szovjetországban jelenleg miriden negyedik dolgozó alapjában véve szellemi munkát végez. Nemcsak a tudományban, az oktatásban, hanem az anyagi termelésben, a társadalom egész életében is egyre jelentőseb szerepet játszik az értelmiség. Nem meglepő, hogy a középfokú és a felsőfokú képzettséggel rendelkező kolhoztagok száma tiz év alatt 39 százalékról több mint 60 százalékra emelkedett. A szociális terület további szakaszainak eredményeit és problémáit ismertetve, a beszámoló végül leszögezte, hogy fokozni kell a nevelő munkát. „És a kommunistáktól, mindannyiunktól nagyon sok függ itt. Nekünk megvan a tapasztalatunk és az évtizedek során kipróbált meggyőződésünk a marxizmus—leninizmus igazságában. S ezt a nagy kincset át kell adnunk a fiataloknak. Ez biztos záloga annak, hogy a szovjet fiatalok mindig magasra fogják tartani a kommunizmus zászlaját!“ A beszámoló negyedik része a párttal, mint élcsapatai foglalkozott. Az SZKP-nak jelenleg 17 millió 480 ezer tagja van. A kommunisták 43,4 százaléka munkás, 12,8 százaléka kolhoztag, 43,8 százaléka műszaki, tudományos és alkotó értelmiség stb. közül kerül ki. Pártépítési kérdéseket érintve a beszámoló kiemelte a párt alapszervezeteinek szerepét. Az SZKP-nak jelenleg 414 ezer alapszervezete és több mint 618 pártcsoportja van. Az alapszervezeteknek joguk van az adminisztráció tevékenységének ellenőrzésére. Fontos, hogy teljesebben és jobban éljenek ezzel a jogukkal. Akár káderkérdésekről, akár a gazdasági tervek teljesítéséről, vagy az emberek munka- és életkörülményeinek javításáról van szó, a pártszervezetek kötelesek elvi álláspontra helyezkedni, nem pedig vakon követni az adminisztrációt, amikor az helytelenül jár el. Egyszóval szilárdan kell érvényesíteniük a pártvonalat, — hangoztatta a beszámoló. Brezsnyev elvtárs beszédében behatóan foglalkozott az ideológiai és politikai-nevelő munka kérdéseivel, Illetve a javításukra hozott központi határozat végrehajtásával. Ezzel kapcsolatban bírálatot fejezett ki, amikor megállapította: „megnövekedett az osztályellenség propagandaeszközeinek aktivitása, fokozódtak kísérletei, hogy bomlasztó hatást gyakoroljon a szovjet emberek tudatára. Figyelembe vesszük-e mindezeket az új jelenségeket és körülményeket? Teljes mértékben felhasználjuk-e propagandánk óriási lehetőségeit? Erre a kérdésre még mindig csak egy választ lehet adni: nem, még nem teljes mértékben“. A beszámoló további fontos előterjesztést tett, hogy a kommunista építésben szerzett tapasztalatok, továbbá a nemzetközi élet sok új, elvileg fontos jelensége tekintetbevételével „nyilvánvalóan szükséges módosításokat és kiegészítéseket tennünk az érvényben levő pártprogramba. Ha ez a javaslat támogatásra talál a kongreszsusi küldötteknél, akkor meg lehet bízni a központi bizottságot az SZKP programja új megfogalmazásának előkészítésével.“ A párttal foglalkozó fejezettel zárult a központi bizottság beszámolója, mely befejező részében hangoztatta: „Célunk magasztos: a kommunizmus. £s minden munkasiker, a hősi tettek minden éve, minden egyes ötéves terv közelebb visz ehhez a célhoz. Ebből a szempontból méri fel pártunk az előttünk álló öt évet is. Sok tennivalónk van még. Nagy, bonyolult feladatokat kell megoldanunk, de mi megoldjuk azokat, feltétlenül megoldjuk“. A kongresszus tanácskozását köszöntő külföldi felszólalók, a testvérpártok vezetői között volt pártunk főtitkára, GUSTAV HUSAK 4SLVTÄRS is, aki üdvözlő beszédében kijelentette: я „A szovjet társadalom továbbfejlesztésének merész távlatai, amelyekről a kongresszuson tárgyalnak, nemcsak a szovjet népnek mutatják a jövőbe vezető utat. A biztonság, az ihlet újabb forrásává, biztonságos támasszá és reménnyé válnak valamennyi dolgozó, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek számára. Ojabb meggyőző bizonyítékát adják annak, hogy a szocializmus és a kommunizmus legfőbb Célja a dolgozó ember boldog, békés élete, szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Pártunk továbbra- is tevékenyen részt vesz a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításában úgy, hogy tovább erősödjék befolyása a világfejlődésre, tovább szilárduljanak a szocializmus, a haladás és a béke világpozíciói.“ A kongresszus ötödik napján Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Szovjetunió 1981—1985. évi és 1990-lg terjedő gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányai című dokumentumot terjesztette elő. A dokumentum a Szovjetunió eddigi szocialista építésének gyakorlatából indul ki, kifejezi a XXIV-. és а XXV. pártkongresszuson kimunkált gazdaság- és társadalompolitika folytatólagosságát, tekintetbe veszi más szocialista országok tapasztalatait is, értékeli a tizedik ötéves tervidőszak eredményeit, ám mindenekelőtt kijelöli az új ötéves tervidőszak, valamint az 1990-ig terjedő Időszak feladatait. A tizedik ötéves tervidőszakban az előzőhöz képest a nemzeti jövedelem 400 milliárd rubellel gyarapodott, az ipari termelés 717 milliárd értékkel volt nagyobb. Az állóalapok értéke elérte az 588 milliárd rubelt, több mint 1200 nagy iparvállalat épült. Folytatódott az egységes energiarendszer építése, országos egységes gázellátási rendszer alakult ki. A két ötéves tervidőszakban 84 ezer kilométerre hosszabbodott, vagyis megkétszereződött a táv: vezeték hossza. A mezőgazdasági termelés a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is évnte átlag 9 százalékkal nőtt. A munkások és alkalmazottak átlagbére mintegy 16 százalékkal emelkedett, a kolhozparasztok közös gazdálkodásból származó jövedelme pedig 16 százalékkal volt nagyobb. Am, nem sikerült teljesíteni a tervfeladatokat a munkatermelékenység fokozásában és leküzdeni a beruházások szétforgácsoltságét. 1 A kővetkező ötéves tervidőszak fő feladatai között említette a szovjet kormányfő a stabil gazdaságfejlesztési ütem elérését. Ez biztosítja a nemzeti jövedelem gyarapodását. A fo* gyasztásra és felhalmozásra szánt nemzeti jövedelem 18—20 százalékos emelkedését. Tervezik a fogyasztási alap részarányának növelését a nemzeti jövedelemben. Az egy lakosra számított reáljövedelem 16—18, az állami és szövetkezeti kereskedelem forgalma 22—28 százalékkal nő, hogy áruval és szolgáltatásokkal jobban kielégítsék a lakosság keresletét. öt év alatt 530—540 millió négy* zetméternyi laköterületet adnak át rendeltetésének. Lakóházaikat elsődlegesen gazdasági fejlődésnek Indult területeken, valamint a vidéken építenek. A dokumentum megállapítja, hogy az új ötéves tervidőszakban a társadalmi munkatermelékenységnek 17— 20 százalékkal kell fokozódnia. Jelentősen nagyobbak ikell lennie az iparban és a mezőgazdaságban. Gyökeres változásoknak kell történniük a beruházások hatékonyabbá válásában. Jelentősen bővül a kis irányítási számítógépek gyártása. A népgazdasági beruházások egyharmadát az egységes mezőgazdaságiipari komplexum fejlesztésére és tökéletesítésére irányozzák elő, nagy részüket közvetlenül a mezőgazdasági termelés fellendítésére fordítják. A kongresszus a beszámoló megvitatásával folytatta munkáját.
