Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

1981. február 28.

SZABAD FOLDMOVES

MAJOROS TIBOR:

Alkonyodott. Csehó Mihály beállt a biciklivel a színbe. Megtörölte homlokát, és leverte a homokot a nadrágja térdéről.

(... ez a rossz Miska gyerek nem alám lökte az övét, mikor utána iramodtam. Nem baj, sok esze van már a rosszaságra, megálljon csak, holnap számolok vele...)

Indult a dolgára.

f... kezd a je lemre nőni ez a csibész, nagyon szemes, mindent meglát, jobban, minjt a másik, a Jóska. Hajlik a rosszaságra. Ezt a biciklibetyárságot is biztosan 6 találta ki. Hajtott előttem, mint a bolond, amjjcor elértem, leugrott róla, és — fene a roszszaságát — nem keresztbe tette elém. jól nézek ki, ha lesántulok emiatt a kutya kölyök miatt...)

Bement a gangra, megkereste a vödröt, meg a tápot és nekifogott az etetésnek. Most rá maradt, mert a gyerekek nem végezkölődtek el. Elszállt a mérge.

j... lefeküdt a két betyár, még a lábukat se mosták meg. Na, majd megmossák reggel, ha elindulnak az Iskolába, nem lesz addig semmi bajuk. Nekem is fáj a térdem, nem gyújtok be azért. A kútvíz úgyse smakkolna a fiataluraknak. Hová a fenébe tehették a lapockát, nem tudom megkavarni a moslékot...)

Az öreg belenyúlt a kezével a vödörbe és ujjaiból formált keverőt, nagyjából összezutyulta a disznóknakvalót. — Amint kész lett, elkacsázott a vályúhoz, vigyázva, nehogy az éhes fias fellökje.

A két gyerek ekkorára már az igazak álmát aludta. Egymáshoz bújtak, ruhástul dőltek el a nyoszolyán. Ilyenkor, mikor rossz fát tettek a tűzre, az volt az egyetlen mentség, ha fogják magukat és bebújnak a dunna alá. Itt jó meleget és mindenkori búvóhelyet találtak. Ahogy nőttek, egyre többször folyamodtak ehhez a cselhez. Megúszták a nyaklevest, és nem kellett bekészíteni reggelre a tűzrevalót sem. Nem szerették, hogy mindig a sötétben botorkáltak a gallyrakáshoz, ahova fényes nappal se mentek örömmel. A múltkor is egy nagy sikló csúszott be a venyige alá. Az apjuknak különben mindig este jutott eszébe, hogy gyújtás kell másnapra. Néha megelőzték, és még kora délután odakészitették a sparhelt alá, hogy kapjanak érte palacsintát. Ilyenkor az öregember könnyen ráállt a dologra. A finom vacsoráról most szó sem lehet, mert a Miska gyerek fölidegesítette az apját, nem hajtotta be a birgéket, és visszabeszélt. Fölugrott a biciklijére, hogy megy világgá. A Jóska is megijedt — hogy most már neki sem lesz testvére — és utánament. Amikor az öreg elesett a vasút mellett, Miska még ki is csúfolta.

Mihály kinyitotta a kaput a birkáknak. A jószágoknak már volt annyi eszük, ha elfeledkeztek róluk, maguktól ts megtalálták a befelé vezető utat. Bicegett az állatok után, húzott nekik vizet, majd elindult a Sárgáért, a kerítés sarkába. A u£n ló is ismerte a zörgést, odatartotta a nyakát a gazdájának, hogy simogassa, veregesse. Becézgette, babusgatta.

f... megesik, hogy bent a kocsmában több sör ereszkedik le, mint amennyi kellene. De a jó Sárga magától kiballag a dűlőúton. Ezelőtt is, amikor a gyerekek még pályásak voltak és nem tudták megfogni a gyeplőt. Ha ez a ló nem volna, tönkremenne a család. Nem lenne, aki kihozza a boltból a kenyeret, cukrot, meg ami kell

Ezért is nagy a barátság a gazdával. Cukrot ugyan nem kap munkájáért — mert az csak a cirkuszban szokás —, de esténként a simogatás kijár, és reggel is duplán, mikor befognak.

Amikor a két kicsi született, sokszor megátkozta magát Csehó Mihály. De az életet, akármilyen későn jön ts, el kell fogadni — tartják sokan — a gyerek éltető erő, a gyerek áldás. Amikor az ikrek miatt fáradtan rogyott le az ágyra, arra se volt ideje, hogy végiggondolja, mit is tegyen. Elaludt ültében. Elkeseredett szenvedésén.

f... most már megtaslizom a Miskát, ha még egyszer ilyet csinál. Majdnem eltörtem a lábam miatta. Jól is. néznénk ki, ha emiatt kellene kórházba mennem. Van enélkül is elég bajom. Nagyobbodik a sérvem, orvost kíván. Csak addig bírja még, míg megnőnek a gyerekek ..'.)

Bekötötte a lovat az istállóba, telerakta a rácsot herével. Reggel indulnak a faluba, hoznak tápot a süldőknek, a két gyereknek meg rádiót. Ne nyavalyogjanak rajta emiatt. Az iskolában mindenki a tévéről, meg a rádióról beszél. Még lecke is van belőle. Hát ha kell, akkor legyen, legalább 6 is meghallgatja az időjárást és vasárnap a nótákat. A téesz irodában hallotta: szép dalokat közvetít a rádió. Neki is eszébe jutott néha egykető, amikor maga mellé fordult a munkában, vagy amikor a gyerekek helyett őrizte a birkákat, de hát magában hagyta, nehogy bolondnak nézzék. Amikor pedig felöntött a garatra, mire a kotáthoz ért volna, elaludt. Öregségére majd a rádió hozza az 6 fülébe is a vígságot.

Egészen este lett, mire nekilátott, hogy kotyvasszon valamit vacsorára. Valamit főtt ételt, mert még ma nem nagyon evett. A krumpli kéznél volt, a zsírért ment a kamrába. A stelázsinál öntött egy pohár bort a kanosából. Hamar a fejébe megy, de legalább jobban érzi magát.

Elővette a nagy tepsit, amit még az első asszonya hozott a házhoz, beletette a zsírt, és alágyújtott. Füstölt ugyan a platni, de ahogy a huzatot elzárta, mindjárt ropogott a száraz gally. Tett még a tűzre kukoricacsumát, majd pucolni kezdte a krumplit.

(... a két bitang nem evett vacsorára semmit, de reggel korábban kirázom őket az ágyból, hogy legeltetés után legyen idejük enni. Majd megmelegítem nekik a maradékot — forró vízbe teszem —, mire behajtják a birgéket ...)

Milyen szépen nőnek örömei — nézett a két kicsire, feledve mindent, ami délután történt. Hogy teljesedik ez a Jóska is, pedig valamivel mindig kisebb volt a másiknál. Mintha tegnap születtek volna — motyogta magában az öreg Csehó Mihály. Hirtelenjében eszébe se jutott volna, mikor is lett a két kis vasék: aratáskor, rakodáskor vagy szüretkor. Ügy nőttek, mint akiket húznak. Alighogy kicsi lett a pólya, azonnal ideért az iskola. Szinte tegnap volt, ahogy fölmászott a padlásra a mosóteknőért. A följáróajtóban megcsúszott a lába, leesett a létráról, és azóta fáj a tompora. Az orvos mondta: sok pihenés kellene Csehó bácsinak, nem a menyecskék után járni. Az öreg majdnem magára vette, mert akkoriban szeretett volna asszonyt vinni a ház hoz. Nem szépasszonyra gondolt, hanem megértő társra, aki majd gond ját viseli a két kicsinek is. Élt ö asszonnyal azelőtt, többel is. Az elsőt a mindenható szólította el, a másikat más tájékra való ember csalta el. Nem talált korban hozzá illőt. Mivel ö is régen eltaposta fiatalságának még a hervadt virágát is. Közelebb járt a hatvanhoz, mint az ötvenhez.

A magára maradt öregembernek váratlanul jött az öröm a házához. Nem is egymagában, hanem duplán. Összeszokott az egyik arravaló öregen maradt lánnyal, aki nem volt mindig tisztában a tettével. Gyönyörű ikrei lettek. A nő szülés után még lobban belegabalyodott a dolgok sorába. Annyira, hogy lépten-nyomon összekeverte azokat. A gyerekeket nem lehetett rábízni. A maga bajával sem bírt. Tíz éve már, — mormogta magában Csehó Mihály, közben a kés hegyével feszegette fel a lekozmált krumplidarabokat.

Megadta a tiszteletet az evésnek, még ha maga főzte is. Ennyi kijárt az asztalnak, annak ellenére, hogy régen volt megterítve. A kockák viaszoson összeértek és furcsa figurákat formáltak a tepsinyomok, mutatva, hányszor maradt falra akasztva a rostély. Az öreg kinyitotta a sparheltajtót, kikereste a parázs közepét, beledugta a hoszsú szőlővesszőt és lámpát gyújtott.

* f... ezelőtt nem volt szükség itt rádióra. Lármát csapott a két gyerek. A Miska zajosabb volt. Kilökte a szájából a dudlit, és aztán kiabált érte. Fölordította a másikat. Hiába csitítottám, csak akkor hallgatott, ha megmelegítettem a teát. Aztán meg a Jóska bömbölt, ette a füst a szemét. Ezt a cugos sparheltot nem tudtam kicserélni. Igaz, kár is lett volna, mert még most is szolgál. Kicsit átjár rajta a füst, de attól még bírja. Nem veszek másikat, csak ha a gyerekek nagyobbak lesznek. Akkor többször belénk fér a főtt étel...)

kis kaszrolyba rakta a maradékot,

és betette a lernibe. Ügy érezte, mintha szédülne. Újra töltött magának a csempe pohárba és a bor bizseregve végigszaladt a torkán. Elindult, hogy behúzza a levélajtót, de összegörnyedt, nem bírt kiegyenesedni. Fájt a sérve. Hasához nyúlt, két kezével óvatosan visszanyomkodta a dudorodó részt.

(... még szerencse, hogy alszanak, ilyenkor állandóan ide kotnyeleskednek, lesik, mit csinálok. Jóska mondja is, hogy apuka, nem fájnak ott a púpok. De elzavarom magamtól, ne tátsa ide a száját, elég az én bajom, minek ide még beszéd is. Be kellene feküdnöm a kórházba. De kire hagyom akkor a gyerekeket meg a lovat? ...]

Leguggolt újra az öreg Csehó Mihály. Csillapodott fájdalma. Az ágy szélén levette a csizmáját, lerúgta a kapcát, és pihentette a lábát. Ahogy becsukta a szemét, megint előtolakodott a két kis totyogó. Az udvaron mászkáltak, a kutyaól mellett.

(... akármilyen rosszak is most, de az enyémek, az én vérem mindkettő. Olyan pirospozsgás az arcuk, mint a rózsa. Játszanak a kutyával, belekapaszkodnak a láncába. Elöl a Miska, utána a Jóska. Megy- velük a Kormos, húzza őket a hasukon. Nem szólok rájuk, a kutyának is van annyi esze: nem viszi a Sárga alá a két kicsit..., hogy is vinné, hát már iskolások, csak összekeverem az időt.. ,j ,

Megint töltött magának, hogy ne keveredjen-kalandozzon a gondolata. Nem szerette, mert ■ ilyenkor még egyszer elfáradt a múlttól.

(... amikor az orvoshoz hordtam őket, beletettem a Miskát meg a Jóskát a garablyoba. Ügy jobban haladtam velük. Alájuk igazítottam a kispárnát, nehogy feltörje a feneküket a vessző. Még a rendőrségre is behívattak miattuk. Mérgemben szájba vágtam a komát, amikor a kocsma elől el akarta emelni a garábolyt. Megidegesedtem, benne volt a két gyerek ...)

Ojra megtapogatta a térdét, de nem érzett semmit. Megnyugodott, másra fordította a gondolatát. Megemelte a platniról a fazekat, vizet öntött a lavórba, odavitte az ágy széléhe, levette a kredenc tetejéről a barotválkozódobozt, kinyitotta a tükröt és bepamacsolta szakái lát.

(... voltak kint a gyerekekért a menhelyről. Mondták: bolond az anya, öreg az apa ... Hogy adtam volna oda akármelyiket, is. Olyan kis békák voltak, ki viselte volna a gondjukat. Tán majd valami hivatalos mostoha. Volt annak éppen elég nélkülük is. Fölneveltem én már egyet tisztességesen. Sofőrnek taníttattam a Lacit, megjárta Pestet. Ezek se maradjanak apa nélkül...)

Letette a borotvát az asztalra:

(.. hordtam nekik a másik aszszony tejét. Ogy kerekedtek, mint a dinnye. Elkókadtam a lavór fölött, amikor mostam, arra ébredtem, hogy a lejem beleesik a szappanos vízbe, meg hogy beleszúrtam a kezembe a tűt. Szaggatták egymásról a ruhát. Most se különbek, mindig ugrálnak. De most már könnyebb a sorom, ellátják magukat, kimossák a ruhát. Ember lesz mind a kettőből. Nem fog ki rajtuk a világit.)

Elbóbiskolt, arra ijedt föl, hogy a feje koppant az asztalon. Megdörzsölte a szemét, ivott még egy pohárral, utána lehúzta a szakállát az arca másik feléről is.

, Miska meg Jóska mozgolódott, nyikorgóit velük a nyoszolya. Az egyik álmában a magló disznókkal viaskodott. A másik fölült az ágyban a kiabálásra. Erre az öreg gyorsan elfújta a lámpát, hogy Miska visszabicsakoljon a párnára.

Kiöntötte a lavórból a szakállas vizet. Lehajolt, mert megint fájt a hasa. Élesen szálad végig a testén. Nyúlt volna az italért, de nem bírt fölegyenesedni. Görnyedve az ajtó felé indult. Átjárta a melegség. Az öreg Csehó most már nagyon izzadt, a halál verejtékére akarta beereszteni a hideget.

Nem ért odáig, a konyha közepén megszédült. Eltántorodott, kicsúszott a lába alól a talaj. Elnehezült. Fájt, hasított, lüktetett a hasa. Összeszorított szájjal halt bele fájdalmaiba.

Nem kiáltott, mert fölötte is, mellette is szaladgált két lekváros szájú, pörgekalapos kisgyerek ...

7

A könyv mindig ünnepet jelent Kontár Gyula felvétele

A Madách Könyvkiadó

idei ajánlata

Hadd legyen szó először az olvasók körében már ismert sorozatokról —i közülük is elsőként a legújabbról — az Első osztályosok ajándékkönyvéről, amelyet a kiadó 1978-ban indított útjára. Az eddigi megjelent két könyv után az Idén a fiatal hazai költő, Kulcsár Ferenc Dióhintó című gyermeikvers'-kötete lesz az elsőosztályosok ajándékkönyve.

Aki figyelemmel kíséri a csehszlovákiai magyar irodalom termékeit és érdeklődik az irodalom fejlődése iránt, az bizonyára fölfigyelt már a kiadó Csehszlovákiai Magyar írók elnevezésű sorozatára. A hazai* magyar irodalom legjavából válogatott sorozatban az idén négy kötet jelenik meg. Az egyik: a Családi Krónika — vagy mint alcíme közli: Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948—80 — mintegy keresztmetszetben mutatja be háború utáni prózairodalmunkat az 1948-as újraindulástól napjainkig. A másik kiadvány: Ozsvald Arpád Osziopfő című verses kötete — amely az ismert költő válogatott és új verseit tartalmazza — valamint Zs. Nagy Lajos Cudar elégia című versgyűjteménye. Meglepetés, valóságos újrafelfedezés lesz a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatának idei negyedik könyve, Neubauer Pál A jóslat című regénye. A második világháború vérzivatarában elpusztult írónak ez az érdekes műve világdíjat nyert egy regénypályázaton.

Ezek után tekintsük át a Madách kiadó idei tervét műfajok szerint, hogy jelezhessük, mit várhat, mit kereshet a vásárló, ha versek, regények és elbeszélések, ifjúsági, ismeretterjesztő, vagy egyéb műveik iránt érdeklődik.

Kezdjük a verseskönyvekkel. Megjelent már Varga Imre Boszorkányszombat című versgyűjteménye. Cselényi László Jelen és történelem címen jelenteti meg versekből és prózai szövegekből álló kötetét. Szívdobogás címen új verses kötettel szerepel a kiadó tervben L. Gály Olga.

Prózairodalomból a már említett sorozatkönyvek mellett a hazai magyar prózát Dávid Teréz Mesélő nemzedék című új regénye, Gál Sándor Fekete ménes című elbeszélése, Grendel Lajos Eleslövészet című regénye és a nemrég elhunyt Szabó Béla Nehéz búcsú című önéletírása képviseli.

A hazai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom műfajában két szerző szerepel: Kovács Magda Csodagombőc címen meséit adja közre, Roncsol László pedig gyermekverseit jelenteti meg Szól a fényes láthatatlan című kötetében.

Az idei kiadói program aránylag gazdag az értekező és ismeretterjesztő irodalom szempontjából is.. Megjelenik Fábry Zoltán életművének összesen 6—8 kötetre tervezett második kötete — a szerző 1926—29 között írt cikkeivel és tanulmányaival. Ivek és pályák címen Roncsol László adja ki irodalmi tanulmányait és esszéit. Irodalomelméleti mű Zalabal Zsigmond Tűnődés a trópusokon című munkája. Szénássy Zoltán Jókai nyomában címen monográfiát írt Komárom nagy szülöttéről. A csehszlovákiai magyar íróikkal folytatott interjút gyűjtötte össze Tóth László Vita és vallomás című kötetében. Hasznos művelődési segédkönyv lesz a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona, amely arra vállalkozik, hogy feltárja és rendszerezze, milyen magyar irodalomtörténeti emlékek fűződnek egy-egy szlovákiai faluhoz, kis- és nagyvároshoz.

A társadalomtudományi munkák közül felhívjuk a figyelmet Püspöky Nagy Péternek a Szene (Senec) melletti Boldogfa nevű régi településről szóló történeti monográfiájára, Martin György és Takács András közös néprajzi munkájára, a Mátyusföldi népitáncok című könyvre, s külön kiemeljük Gágyor Péter nagyszabású gyermekjáték-gyűjteményét, amely Megy a gyűrű vándorútra címen két kötetben jelenik meg, s melegen ajánlható minden nevelőnek és szülőnek.

Bő válogatást kínál a Madách kiadó idei fordításirodalma szlovák és cseh művekből. *

A szlovák irodalomból fordításra kiválasztott szépirodalmi művek közül mai társadalmi és emberi problémákkal foglalkozik Ján Johanides A betétkönyv balladája címen megjelenő két kisregénye és Jozef Puškáš Beismerő vallomás című novellája. A háború korába, illetve az utána következő időkbe visz vissza Klára Jarunková Fekete napforduló és Vincent Šikula Vilma című regényének története. Ez utóbbi egy regénytrilógia — a korábban már Mesterek és Muskátli cfynen lefordított két Sikula-mű — harmadik, befejező része. Történelmi regény Anton Hykisch Mesterek kora és Feter Jaroš Az ezeréves méh című müve.

Szlovák eredetiből fordított két értekező könyv is szerepel a tervben: az egyik Jaroslava Pašiaková Folyamatos múlt című tanulmánykötete, a másik pedig válogatás Milan Rúfus esszéiből. A szlovák irodalomból vett idei kiadványok ismeretterjesztő jellegűek: ilyen Ladislav Švihran Hallgatag barátaink című könyve és a magyar olvasók körében már számos művével ismert Vojtech Zamarovský A felséges piramisok című munkája.

Itt említünk meg még egy kétnyelvű verskötetet, amelyben egy szlovák és egy magyar klasszikus vers — Stefan Korbef és Baróti Szabó Dávid poémája — jelenik meg az 1763-as nagy komáromi földrengésről.

Hírt adhatunk továbbá két, szlovákból fordított, gyakorlati tudnivalókat tartalmző kiadványról. Második kiadásban jelenik meg Mária Hájková sikeres szakácskönyve Édeskönyv címen, az autósok körében pedig bizonyára népszerűvé válik a Ryska—Hajek szerzőpár: A közúti közlekedés szabályai és vizsgatesztek című segédkönyve.

A szlovákhoz hasonló válogatásban közvetíti magyarul a Madách kiadó a csehirodalmat. A Kiskönyvtár elnevezésű sorozatban az idén két cseh klasszikus művét sorolta be a kiadós Vladislav Vanŕura Jan, a pék című kisregényét és Karel Čapek Egy tisztes polgár meghurcoltatása ésA szerkesztő különös álmai című remekbe szabott szatíráit. A mai cseh prózából ad válogatást a Hány színű a szivárvány című elbeszéléskötet. Régi idők bűnügyi történeteit meséli el jó humorral Jifí Marek Prága város panoptikuma címen megjelenő elbeszéléseiben. Ota Pavel Mese a síbajnokról című kis könyve egy híres sportoló élrejutását mondja el. Akárcsak az eddig felsorolt cseh szerzők többsége, az alábbiak neve sem ismeretlen a magyar olvasók előtt: Eduard Bass Cirkuszok világa című elbeszéléskötetét, Norbert Frýd két családregényét és Jan Kozák A fehér mén című kisregényét jelenteti meg a kiadó. Humoros regény lesz Miroslav Kapek Elvirával a gyógyfürdőben című műve.

A fentieken kívül csehből még gyermekkönyvek — Lukešová—Kudláíek: A fehér tél, Jirfí Marek: Autómesék, Petíška—Miler: Volt egyszer egy vakond, Ondrej Sekora: Piripócs város krónikája — egy tudományos-ismeretterjesztő mű — Josef Klíma: Mezopotámiai emberek — és egy fantasztikus mű — Ludvík Souček: Napfénytó — magyar nyelvű kiadására kerül sor.

Végezetül ne felejtsük el megemlíteni, hogy a kiadó hosszú évekre viszszatekintő olvasóklubjainak — a Magyar Könyvbarátok Köre és a Vershsrátok Köre — keretét az idén is szokott összeállítás, azaz világirodalmi, magyarországi és hazai szerzők műveiből válogatott négy verses, illetve négy prózai kötet tölti ki. (fvJ

V

f