Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-28 / 9. szám
1981. február 28. .SZABAD FÖLDMŰVES. A nezőgazdasag távlatai a KGST-országakban A mai világ egyik legnyugtalanítóbb Jelensége a mezőgazdasági termelés lassú növekedése. Az amerikai Wall Street Journal az Idei távlatok elem-' zésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a „világ élelmiszer-ellátása a most következő évben biztonsági háló nélkül dolgozó kötéltáncos járására emlékeztető. Ilyen borúlátó következtetésre jutott a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete tanácsának 78., római ülése elé terjesztet Jelentés szerzői) is. A Jelentésből kitűnik, hogy a mezőgazdasági és élelmiszerhelyzet tavaly annyira rosszabbodott, hogy általános nyugtalanságot keltett e szektor világválságának lehetősége. 1979-ben a globális élelmiszer-termelés az előző évhez képest 0,5, a mezőgazdasági termelés 0,6 százalékkal nőtt Tavaly csak 0,2 százalékos növekedésre számítottak. A növekedési ütem tehát nagyon Is elmarad a régebben meghatározott négyszázalékos minimum mögött. E helyzetben a mezőgazdaság fokozott érdeklődést vált ki azokban a* országokban, amelyek határozottan befolyásolják a termelési mérleg alakulását, a világ élelmiszeralapjának újraelosztását és szükségleteit. A Szovjetunió 1981—1985. évi és 1990-ig terjedő gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai című dokumentum eléggé világos képet ad arról, milyen Irányban fejlődik a Szovjetunió mezőgazdasági termelése. A Szovjetunió a világ legnagyobb mezőgazdasági termelőinek egyike és érdekelt a nemzetközi élelmiszerpiacon. Annak ellenére, hogy az előző ötéves tervidőszalk (1976—1980) három éve kedvezőtlen volt, a Szovjetunióban termesztett legfontosabb mezőgazdasági növények, a szemes termények évi átlagos termése határozottan emelkedett és túlszárnyalta a 200 millió tonnát. A hús, tej, gyapot és egyéb mezőgazdasági termények termelése Is nőtt. A kolhozparasztok jövedelme 28 százalékkal gyarapodott. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés fejlődése, noha a lakosság szaporodási ütemét megelőzve nő, nem képes lépést tartani a dolgozók pénzjövedelmének gyarapodáséval (egy lakosra számítva 17 százalékkal nagyobbodott). Mivel a fontos élelmiszerek ára az ötéves tervidőszakban nem változott, a kereslet túllépte a kínálatot, ami hiányt okozott számos élelmiszerben, elsősorban hús- és tejtermékekben. A Szovjetunió élelmiszeralapjainak növelése első számú országos feladat. 1981 és 1985 között évi átlagban 12—14 százalékkal tervezik növelni a mezőgazdasági termelést. Ha ezt öszszehasonlítjuk a fejlett országok ha; sonlő mutatóival, méginkább a világátlaggal, el kell ismernünk, hogy a szovjet mezőgazdaság tervezett fejlesztési üteme Igen nagy. Az évi átlagos gabonatermelésnek el kell érnie a 238—243 millió, a nyersgyapoténak a 9,2—9,3 millió, a húsénak a 17—17 és fél millió, a tejének a 97—99 millió tonnát. Ezeket az irányszámokat elérhetőknek tartjuk. Külön vonatkozik ez a gabonára, mert az előző ötéves tervidőszak legjobb évében 237 millió tonna volt a gabonatermés, legkedvezőtlenebb évében pedig 179 millió tonnára csökkent. Mint látható, még mindig nagymértékben függünk a természet szeszélyeitől. Az évi Ingadozások mérséklése végett a Szovjetunió növeli a meliorált földterületeket, ami még aszály esetén Is lehetővé teszí stabil termés elérését. A jelenlegi, 11. ötéves tervidőszakban 3,4—3,5 millió hektár öntözött és 3,7—3,9 millió hektár lecsapolt földet terveznek megművelés alá venni. Ez lényegesen gyarapítani fogja a szovjet mezőgazdasági földterületek jelenlegi arányalapját. Az előző ötéves tervidőszakhoz képest a technikai és műtrágyaellátás nem emelkedik szembetűnően. Am, tekintetbe kell vennünk, hogy a Szovjetunió a legutóbbi 15 évben lényegesen felújította mezőgazdasági gépparkját, és világméretben első helyre került a műtrágyagyártásban. A mezőgazdasági munka energia-ellátottsága várhatóan a felével nő. A mezőgazdasági szektorban a nyolcvanas években kizárólag a munkatermelékenység (22—24 százalékos) fokozódásával érik el a termelés bővülését. A gabonatermelésben a Szovjetunió továbbra is célként követi a farmok takarmányhelyzetének határozott javulását, s ennek alapján a hús- és tejtermékek termelésének lényeges növekedését. A Szovjetuinó lakosságának szaporodása mellett e termékek egy lakosra jutó fogyasztása 1990-ig megközelíti a tudományosan megalapozott normát. Befejezik az állattenyésztési termelés megbízható és kiegyensúlyozott takarmánybázisa szakosított programjának kidolgozását és megkezdik végrehajtását. A nyolcvanas években a szovjet tervezés jellemző vonása a legfont£abb szociális és gazdasági problémák megoldásának komplex megközelítése. Ezt bizonyítja az élelmiszeripari' célprogram'kidolgozása, amelynek biztosítania kell a mezőgazdaságl-iparl komplexum ágazatainak egységes tervezését, arányos és kiegyensúlyozott fejlesztését, anyagi-műszaki bázisának lényeges erősítését, az ágazatok gazdasági kapcsolatainak tökéletesítését, pontos együtthatásuk megszervezését a mezőgazdasági termelés növelésében, az élelmiszerek tartósítási módjának, szállításának, feldolgozásának és a fogyasztóhoz való eljuttatásának javításában. Az .országos élelmiszerprogram eeredményes megvalósítását nagy beruházások mozdítják elő a mezőgazdasági-iparl komplexum valamennyi ágazatában. E beruházások részaránya a népgazdaság fejlesztését szolgáló eszközök általános volumenében a nyolcvanas években Is nagyon magas szintű lesz (több mint 27 százalék). LEV VOSZKRESZENSZKIJ, az APN közgazdasági hírmagyarázója A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség kezdeményezésére megemlékeztek a gyarmati rendszer elleni harc napjáról annak emlékére, hogy 1946-ban Bombayban tengerészek lázadást kíséreltek meg a brit gyarmati uralom ellen. Óriási változások történtek földünkön, amióta 1917-ben győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az orosz proletáriátus magával ragadó példát mutatott a világ elesettjeinek és elnyomottjainak, hogy rátérjenek a felszabadulás harci útjára. Az első világháború előtt a földkerekség területének mintegy 56 százaléka tartozott ilyen vagy olyan formában a gyarmati rendszerhez, mely a világ A HARC NAPJA lakosságának 31 és fél százalékára terjedt ki. A második világháborúban a fasizmuson aratott győzelem további népek függetlenné válását eredményezte. Elsősorban a nagy ázsiai gyarmatokon tapasztalható erjedés ért forradalmi forrpontra. India, Pakisztán, Vietnam, Ceylon (a mai Sri Lanka), Indonézia és más országok nyerték el függetlenségüket. Ázsiában fokozatosan összeomlott a brit gyarmatbirodalom, s fokozatosan sor került a „Sueztől keletre“ elterülő térségek kiürítésére. A hatvanas években Afrika népe is megmozdult és az ENSZ dekolonizáciés nyilatkozata értelmében tucatszámra nyerték el függetlenségüket afrikai országok. A klasszikus gyarmati rendszer helyében az uralmát rafináltabb módszerekkel fenntartó neokolonializmus lépett A formális függetlenség megadása mellett számtalan látható és láthatatlan szállal köti az egykori anyaországokhoz a felszabaduló gyarmatokat. Ha pedig minden kötél szakad, a megosztás bevált módszeréhez folyamodik, mint Zimbabwében, vagy a brutális gyarmati önkény eszközeit érvényesíti — az ENSZ-szel dacolva , mint Namíbiában. A kolonializmus és neokolonializmus továbbra is első számú közellenség, ezért szolidárisak vagyunk az ellene, harcoló népekkel. in— 25 éves az NDK nemzeti néphadserege A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege március 1-én ünnepli fennállásának negyedszázadát. Építésének irányát megalakulása óta a Német Szocialista Egységpárt adta meg, szem előtt tartva a szocializmus törvényszerű fejlődésének NDK-beli szükségleteit, valamint a jaltai és a potsdami egyezmény elveit durván megszegő bonni militaristáik és az imperialisták lázas háborús előkészületeit. A nemzeti néphadseregnek mint korszerű szocialista hadseregnek az építése bonyolult folyamat -volt, magától értetődően nem volt mentes konkiiktusolktól és nehézségektől. Noha harcosai a lakosság minden rétegéből származtak, az NSZEP min-< denkor arra törekedett, hogy a nemzeti néphadsereg osztályöntudatos ka< tonákat neveljen. A nehézségek, az ellenség állandó ideológiai támadásai és aknamunkája ellenére a 25 év alatt öntudatos katonák nemzedékei nőttek fel. Nemcsak a modern háború feltételei közötti hadviselést, hanem a legkorszerűbb fegyverek .és technika kezelését is elsajátították. Az NDK nemzeti néphadseregét kezdetben az önkéntesség elve alapján építették, 1961 decemberének végén azonban az általános védkötelezettségl törvény kiadásával az állam lehetőségeinek megfelelő állományú hadsej reggé vált. Az Intézkedés kedvező visszhangra talált az NDK lakossága körében. Szomszéd barátaink csapatai modern, nagyfokúan gépesített hadsereget alkotnak. Szárazföldi fegyveres erőinek alapját teljesen korszerűsített, taktikai hadműveleti rakétákkal felszerelt páncélos egységek alkotják, Nagy minőségi változáson ment keresztül a légierő. A térség légihatárának biztonsága fölött a Varsói Szerződés légvédelmi őrrendszere éberkedik az NDK legészakibb szegletétől a Bolgár Népköztársaság legdélibb pereméig. Az NDK népi haditengerészete is rendelkezik a kellő technikával. Hajói a tengeren együtt cirkálnak a szovjet és lengyel flottával. Az NDK nemzeti néphadseregének harci ereje nemcsak a legkorszerűbb fegyverekre és haditechnikára épül. Jellemző, hogy benne a társadalmi haladás a műszaki haladással párosul, hogy fiatal, művelt, modern embereik, modern katonák szolgálnak benne. A nemzeti néphadsereg katonái humanista szellemben, önálló gondolkodásra nevelkedve, műszakilag képzetten teljesítik hazafias kötelességüket. A nemzeti néphadsereg fejlődésére rendkívül nagy hatással van a szovjet katonákkal, a németországi szovjet hadseregcsoport harcosaival foly« tatott együttműködése. Harckészségének fokozódására közvetlen hatással vannak főként az együttműködés olyan formál, mint például a közös gyakorlat, a törzsek és egységek tapasztalatcseréje, továbbá a. korszerű fegyvertípusok és haditechnika elsajátításában nyújtott hatékony segítség. Ez a sokoldalú együttműködés egyidejűleg nagymértékben szilárdítja a harcosok gondolkodásának és cselekvésének Internacionalizmusát, befolyásolja a növekvő igényeik teljesítését. Az NDK nemzeti néphadseregének harci és politikai kiképzési sikereit elsősorban az NSZEP-nek, a német munkásosztály marxista-leninista pártjának a hadsereg építéséről való rendszeres gondoskodása eredményezte. A Varsói Szerződés keretében folytatott szoros együttműködés 25 éve méltán értékelhető az NDK és a többi testvéri szocialista állami védelmi képessége és fegyveres erői sztlárdulásának eredményes időszakaként. Dr. JAN MíCATEK ezredes MEÍITARÜliK Vajúdó egység ARÁNYTALAN megterhelés Az amerikai kormány előirányzót! példátlanul nagy fegyverkezési kiadásai elviselhetetlen teherként nehezednek az amerikai dolgozókra. Az új katonai költségvetés a lakosság jelentős részét megfosztja a jóléttől, nem is szólva azokról a milliókról, akik a hivatalos statisztika szerint már most nyomorban élnek. (A San Francisco-) Peopjle’s World karikatúrája] A napokban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját az el kötelezettek mozgalma, melynek alapítói között volt a néhai Nasszer egyiptomi elnök. A jubileum alkalmából az egyik legtekintélyesebb tagország, India fővárosában Delhiben tanácskozást rendeztek a mozgalomhoz tartozó országok külügyminiszterei; 93 ország és két nemzeti felszabadító szervezet: a Palesztinái Felszabadítási Szervezet és a SWAPO, vagyis a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet képviseltette magát. Az el nem kötelezettek mozgalmának egyetlen összejövetel! sem zajlott le problémamentesen, s az ülésekkel kapcsolatos fő probléma mindenkor a mozgalom egysége volt. Nagyon lényeges kérdés, mert az el nem kötelezettek mozgalma, mely két évtized alatt megannyi jelzőt kapott, a tömbönkívüliség jegyében jött létre, sokkal lazább és árnyaltabb tömörülésként, mint más, meghatározott cél érdekében kialakult, iljetve tömörült közösségek. A csatlakozó országoknak a társadalmi rendszere sem volt meghatározó tényező: monarchiákat csakúgy találunk a mozgalom tagjai között, mint szocialista országokat (Jugoszlávia, Kuba). Egy valami azonban mindenkor a mozgalom állandó Jellemzője volt: az antiimperializmus. Ez tette az el nem kötelezetteket a szocialista országos természetes szövetségeseivé. Hiszen az imperializmusban felismerték közös ellenségüket, s világuralmi céljai elérésének meghiúsítása végett készek voltak --együttmű ködni a szocialista világrendszerrel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa öt évvel ezelőtt megállapította: „Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik meg: az el nem kötelezett országok mozgalmának politikai irányvonalában, az Afrikai Egység Szervezete, a fejlődő országok által létrehozott gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világban fennálló jelenlegi osztály-erőviszonyok közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegül ni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat“. Nem véletlenül Idéztük a kongresszusi beszámolót, ugyanis öt év múltán hasonlóan csengett a vendéglátó ország kormányfőjének, Indira Gandhi asszonynak szava: „Megosztva sebezhetők vagyunk, egységesen fennmaradhatunk és fenn is tudunk maradni“. Miért kell ezt a mozgalom neves, haladó szellemű képviselőinek folyvást hangoztatniuk? Azért mert az imperializmus tisztában van a mozgalom erejével és jelentőségével, s az általa befolyásolt vagy lekötelezett kormányok mint ötödik hadoszlop (például Pakisztán és Singapore) útján rendszeres kísérleteket tesz a mozgalom szemléleti és cselekvési egységének megbontására, gyakran a helyt viszályok kihasználásával is. Különösen azt a szemléletet szeretnék rákényszeríteni az el nem kötelezettekre, hogy „nincsenek természetes szövetségeseik csak ellenségeik“, s egyenlő távolságra vannak a szocialista országoktól, mint az imperialistáktól. Ezt a mesterkedést már tavalyelőtt a mozgalom havannai, VI. csúcsértekezletén Is megfigyelhettük. Az egység kérdése azért is gyakori témája volt a tanácskozásnak, mert ha sarkalatos politikai kérdésekben a mozgalom részvevői között meg is van az általánosan kinyilatkoztatott egység, egyes országok között olykor háborús konfliktussá fajuló ellentétek törtek ki, mint például most Irak és Irán között, s nemegyszer „minipolarizálódást“ indul el akörül, ki kinek a pártján áll. Nagyon rátapintott a lényegre Indira Gandhi, amikor üdvözlő beszédében megjegyezte, hogy „a tapasztalat azt bizonyítja, a politikai leigázás és a gazdasági kizsákmányolás egy tőről fakad. Az el nem kötelezettek politikájának gazdasági dimenziója nem kevésbé fontos a politikainál“. A mozgalom haladó és következetesen antíimperillsta szellemet képviselő tagjaira az a feladat hárult, hogy áthidaló, kompromisszumos javaslatokkal, két- és többoldalú megbeszélések alapján kölcsönösen elfogadható javaslatokkal segítsék elő a konferencia sikerét. Ezért volt szükséges a tanácskozás egynapos meghosszabbítása is. Milyen eredménnyel végződött tehát az el nem kötelezettek delhi fóruma? A mozgalomhoz tartozó államok mindenekelőtt jubileumi felhívással fordultak a világ valamennyi országához, s kérték, munkálkodjanak a háború elkerülésén, szilárdítsák a nemzetközi békét és biztonságot. A tanácskozás továbbá két fő dokumentumot fogadott el. Ogy határoztak, hogy szeptember 1-ét ezentúl az el nem kötelezettek világnapjaként fogják ünnepelni. Határozott álláspontra helyezkedtek a közelkeleti kérdésben, teljesen elvetették a Camp David-1 alkut, vagy az erre támaszkodó minden más egyezkedést Ebben voltak a küldöttségek a legegységesebbek, Az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításával kapcsolatban mérsékelték a nyilatkozat Indiai megfogalmazását. Ez az állásfoglalás csak általános figyelmeztetést tartalmaz az imperialistáknak, de nem mutat rá konkrétan, milyen veszély származik a Diego Garcia-i hatalmas amerikai támaszpont kiépítéséből kifolyólag. India és más országok áthidaló törekvése nyilvánult meg az irániiraki háborúval kapcsolatos állásfoglalásban is, amely általánosságban leszögezi, hogy senkinek sincs Joga erőszakos területszerzésre, s az így szerzett területet vissza kell adni. Kambodzsa képviseletének kérdésében, sajnos, nem történt döntés. Az Afganisztánnal kapcsolatos állásfoglalás pedig — ugyancsak kiompromiszszum alapján — politikai rendezést sürget az ott levő külföldi csapatok kivonása alapján. Ami a politikai rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokat illeti, tekintettel a kabuli kormány tavaly májusi nyilatkozatára, nyitott kapukat döngettek, de leplezetlen beavatkozási kísérlet történt egy független állam belügyeibe, nyilván nyugati sugallatra. A másik záródokumentum gazdasági kérdésekről szól, a mozgalom részve vőinek kölcsönös problémáiról és együttműködéséről, ám nem érint mélyen olyan kérdéseket, mint a új igazságosabb gazdasági világrendért folytatott küzdelem. A delhi konferencia antiimperialista szellemben jó munkát végzett, ám az ellentmondásos tendenciák valamelyest gengftették hatását. A fő teendő továbbra is az egység megteremtése. LŰR1NCZ LÁSZLÓ
