Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1981. FEBRUÁR 28. * 9. szám * XXXII. évfolyam * Ага 1,- Kés A tojás iránti kereslet folyamatos kielégítése mezőgazdaságunk fontos feladata. Tudják ezt a bácsi szövetkezet tagjai is, akik évente tizenkét millió darab tojást termelnek. Tavaly tyákonkénti átlagban kétszázhatvan étke­zési tojást produkáltak, fákat Erzsébetet felvételünk a szállításra váró tojás osztályozása közben örökítette meg. Kádek Gábor felvétele AZ OLVASÁS ÖRÖMÉÉRT Van valami szép és jelképes abban, hogy márciusban a természet meg­újulása és a szellemi-erkölcsi megújulást szolgáló könyv hazánkban ünne­pélyesen egymásra talált. A haladó szellem kezdeményezése volt ünnepet szervezni a könyvnek, s ma ez az ünnep azt sugallja, hogy a tudás nap­világa mind magasabban áll társadalmunk horizontján. Az ünnepi könyvhónap a találkozások és az ismerkedések fontos fóruma Is egyúttal. Személyes kapcsolatok kötődnek a szerzó és az olvasó- között, s a figyelő tekintetek kereszttüzében egyúttal könyvkiadásunk, könyvter­jesztésünk is vizsgázik. Sátrakat bont a könyv, s kiköltözik az utcákra, a terekre, hogy kínálja értékeit, föltalálójának és hasznosítójának, az embernek. A könyv különleges áruvá vált hazánkban. Értékmérője a szellem kol­lektív haszna, műveltségünk gyarapodása. A puszta tények és számok a könyv kapcsán akár önmegnyugtatásként is szolgálhatnak. Sohasem volt annyi olvasója és vásárlója hazánkban a könyvnek, mint az elmúlt évek­ben. Szocialista könyvkiadásunk fejlődése a megjelent művek példány­száma tekintetében dinamikus, s a könyvesboltok forgalmának adatai Is növekvő vásárlókedvről tanúskodnak. A számok és a puszta tények önmagukban mégsem nyugtathatnak meg. A népművelés folyamatainak minden ismerője tudja, hogy az átlagok a legtöbb esetben nagy szélsőségekből adódnak: Még nem vagyunk olvasó nép. Nincs ebben semmi csodálnlvaló, mert a művelődés hosszú távú, sza­kadatlan folyamat, amely állandó figyelmet és sok aprómunkát kíván. A gondolatmenetet követve viszont érdemes eltűnődni azon, hogy tulaj­donképpen mik is azok a fogalmak, melyek napjainkban főképpen falun az értékrend fogalmát Jelentik. Falvainkon a tekintélyt régen a vagyon jelentette. A falvak mai lakosságának többsége viszont az indokolatlanul nagy családi házakkal, gyakran ízléstelen és vagyont érő kovácsoltvas kerítésekkel és a drága személygépkocsikkal igyekszik bizonyítani. A kor­szerűen berendezett lakások többségéből, sajnos, hiányzik a legolcsóbb bútordarab a könyvespolc. Csikorgó viták nélkül leszögezhetjük, hogy a könyv még nem számít értékmérőnek a falusi közvéleményben. Országjáró útjain elszomorító esetekkel is találkozik az ember: A faluról felutazó, szépen öltözött asszony húsz koronáért vásárol újságot gyújtós­­nak, s a könyvesboltban centiihéterrel méri a könyvet, hogy befér-e az új ebédlőfalba, a szocialista brigádtag a zárszámadás befejezése után az asz­talon „felejti“ a munkája elismerését jelképező könyvet. Fülemben ilyen­kor a nemzetére kiáltó Apáczai Csere János haragos szavai visszhangza­nak. A helyzet dramatlzálása nélkül — olvasóikultúránk gondjainak egyik okát az ifjúságban látjuk, amely tisztelet a kivételnek — valahogy „leszo­kott“ az olvasásról. Az elmondottak kapcsán ezért szinte létfontosságúnak tartjuk, hogy óvodásnak és általános iskolásnak váljon nélkülözhetetlen társává a könyv. Ne csak a szépirodalom. A történelem, a biológia, a fizi­ka stb. fontos Ismereteit tartalmazó könyveket is adjuk gyermekeink ke­zébe — korúknak és érdeklődési körüknek megfelelően — mert ezekben az években dőlhet el minden. Az például, hogy olvasóvá, vagy az Iránt érzéketlenné válik-e az ifjú ember. Nem szép díszlet, nem görögtűz az ünnepi könyvhónap. S nem is külön­bözik annyira a többi napoktól. Munkába menet, vagy hazafelé térjünk be többször a könyvesboltba. Parkoljon több autó a könyvesboltok és a könyvtárak előtt. Higgyük el, hogy jól összefér a könyv és az autó. Tettekkel, nemes célzattal, gyarapodó ismeretekkel köszőntjflk a könyv évente viszatérő ünnepét. Ezrek és ezrek munkája Vilt a könyvben testet, akik Bablts-csal vallják: „Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot,“ CSIBA LÁSZLÓ Lám, milyen gyorsan ellszko! február — máris március sar­kára hág. Még nem tudni elő­re, mikor nyit a szívet bizsergető, természetébresztő tavasz. Annyi azon­ban biztos: a hátralevő idő már na­gyon rövid, viszont a tennivaló fölöt­tébb sok. Miből világllk ez ki a legkézenfek­vőbben? Hát a már lezajlott évzáró párttaggyűlések, üzemi, városi, járási pártkonferenciák, valamint a jobbára már ugyancsak magunk mögött ha­gyott küldött- és zárszámadó gyűlé­sek jóváhagyott határozataiból. Ezek közül említjük most a legidőszerűb­beket. KETTŐS ÜTEMTERVET! A sürgős feladatok legsürgősebbike: a tavaszi munkavégzés ütemtervének az elkészítése, mégpedig a lehető leg­józanabb és előretekintő, tárgyilagos mérlegelések, megfontolások alapján, a megváltozott körülményeket figye­lembe véve,.. Többéves tapasztalatok szerint a­­zokban a mezőgazdasági üzemekben járnak el helyesen, ahol a személyi és műszaki adottságok reális felméré­sén túl számolnak az időjárásnak nemcsak az ideális lehetőségeivel, ha­nem a szélsőségeivel is. Az ilyen ket­tős tavaszi ütemterv jól bevált, főleg Nyugat-Szlovákia több déli fekvésű járásában. Így kevésbé érheti a szö­vetkezeteket, állami gazdaságokat, a­­zok veztő- és szakembergárdáját kel­lemetlen meglepetés. Az a helyénvaló, ha a tavaszi ütem­tervben a feladatmegosztás egyénre, csoportra, ágazatra szóló, konkrétan megjelölve azt is, kire vagy kikre, mi­lyen felelősség háru a munika minő­ségének szavatolását, .az agrotechni­kai határidők betartását, a szervezési intézkedéseket illetően. Ez nagy mér­tékben elősegítheti, vagy elmélyítheti a személyi, Illetőleg a kollektív fele­lősségérzetet, feltétlenül javíthat az esetleg laza munka- és tervfegyelmen, megszilárdíthatja azt. No, meg a mi­nőségi munkavégzésre is ösztönözhet. GÉPSZEMLÉK Nagyon rövid az idő már a tavasz­­nyílásig. De ahol a sokáig tartó, el­húzódó őszi munkák befejeztével a­„A számok mögött emberek“ című cikkünk a 4. ol­dalon arról szól, hogy a nagyölvedi (Veľké Ludince) szövetkezet versenyző kollektívái hogyan teljesítet­ték kötelezettségeiket, s milyen vállalásokkal kö­szöntik pártunk XVI. kongresszusát. Mit jelent a brigád összetartó ereje, az elvtársi se­gítőkészség, a fiatalok megbecsülése és bekapcsolá­suk az újításokba? Hogyan hat a brigád az egyén­re? Erről tájékoztat „Az ezüstérmes brigádtag“ című cikkünk az 5. oldalon. Előnyös-e a gyümölcs-növények észak-déli tájolása, hogyan kell öntözni a szobanövényeket, tenyészteni a tengeri malacot, milyen tenyésztői tennivalók várnak ránk márciusban? Ezekre a kérdésekre adunk választ szakrovatunkban. Az útkeresés a bűvös körből című helyzetelemző írás a lévai (Levice) járás állattenyésztésének gondjait tárja fel, s kísérletet tesz a problémák megoldási lehetőségeinek körvonalazására. Megje­lent a 12.—13. oldalon. zonnal hozáfogtak a gépek, gépi esz­közök konzerválásához, majd a sür­gősségi sorrend szerinti gépjavításhoz — és az emberi leleményesség, ötle­tesség sem hiányzott —, ott már nyu­godtan elmondhatják: Jöhet a kikelet! Vagyis a talajművelő gépek és eszkö­zök, a trágyaszórók és vetőgépek, a legszükségesebb erőgépek és szállító Járművek bevetésre készen állnak —• még a múlt évi nagy megviseltség el­lenére Is. Az ilyen mezőgazdasági üzemekben nem riadoznak a gépszemlét lebonyo­lító, ellenőrzést végző járási szakem­berek érkezésétől. Nyugodt a lelkiis­meretük, mert hiszen idejében meg­tették a tőlük telhetőt, serényen, munkálkodva a legnehezebb problé­mák megoldásán Is. E tekintetben sok helyütt a gépja­vító szocialista brigádokat Iliét! a dicsérő, elismerő szó. Legtöbbször e brigádok szorgalmas, Időt, fáradsá­got nem ismerő tagjai segítették — és segítik majd a közeli hetekben, hónapokban Is — át a közös gazda­ságot az alkatrész-beszrezési gondo­kon, bajokon. Mivel? Épp az ésszerű­sítéseikkel, újításaikkal, az alkatrész­felújításokkal, amivel a beszerzőt mentesítik a barangolástól, a nem­egyszer hiábavaló kllincselésektől. Ésszerűsítéseik, újításaik több alka­lommal a balesetmentes, biztonságo­sabb munkavégzést, az olyannyira fontos üzemanyag-megtakarítást segí­tik. Természetesen a gépszemlék során hibák, fogyatékosságok Is a felszínre kerülnek. Á még hátralevő néhány hét alatt ezek helyrehozhatók, több­nyire orvosolhatók. Üdvös lenne azzal is többet törőd­ni, hogy a technikusok nagyobb fele­lősséggel végezhessék teendőiket. Job­ban ügyelhetnének a munkaidő jobb hasznosítására, az anyag- és energia* takarékosságra, az üresjáratok mellő­zésére, az alkoholfogyasztás teljes ki­zárására, a balesetek elkerülésére. Az is jobbára szervezés dolga, hogy a gépek teljesítőképessége a lehető legjobban, teljes mértékben haszno* süljön. Sok jó példát említhetnénk; ahol a napi több-műszak alkalmazása nem frázis, hanem gyakorlat. Persze, ehhez megteremtik a megfelelő elő* feltételeket. ELŐTÉRBE A NÖVÉNYTERMESZTÉST! Mindazok a mezőgazdasági üzem* vezetők, szakágazatvezetők, akik an* nak Idején tüzetesen áttanulmányoz* ták a CSKP KB 18. plénumülésének határozatát, felfigyelhettek arra, тек* kora jelentőséget tulajdonit a legfel* sőbb pártszerv a növénytermesztői továbbfejlesztésének. Hétről-hétre járva a terepet, arról bizonyosodhatunk meg, hogy idejében hozzáfogtak a mezőgazdasági üzemek dolgozói az aránylag gyenge vetések felerősítését elősegítő fejtrágyázás­nak, ugyanezt tették a lucernával. Idejében beszerezték a szükséges mennyiségű műtrágyát, vetőmagot; ugyanez kevésbé mondható el az ültetőanyagról, főleg a burgonyá­ról ... Köztudott viszont az Is, hogy nem mindenütt kerül előtérbe a növény­­termesztés: így következhetett be az a nem kívánatos helyzet, hogy a talaj tápanyag-utánpótlása csorbát szenve­dett; egyrészt az istállőtrágya és a trágyalé nem hasznosult eléggé, ml* vei a műtrágyázást forszírozták, te­kintet nélkül a növényzet tápanyag­­igényére, a talaj táperejére. Holott, épp a mezőgazdasági üzemeik növény­­termesztési szakemberei tudhatják a legjobban: a föld is csak úgy terem­het többet, ha nem nélkülözi az Istál­lótrágyát. Általánosan ismert, hogy a lucerna a talaj tápanyaggazdagftó kultúrnövé­nye. Emellett jelentősen gazdagíthat­ja, minőségileg javíthatja a szálasta­­karmány-készletet. Mégis, főleg az utóbbi négy-öt évben ijesztően csök­kent a lucerna termőterülete ... Vajon a szövetkezetek éves növény­­termesztési terve számol-e ennek az (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents