Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-03 / 1. szám
1981. Január 3. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Legyen gyümölcsözőbb a kapcsolat! CéS: a béltartalom megőrzése Mar nem egyszer hallhattuk a figyelmeztető szót: Okosan bánjunk a készletekkel! Szlovákiában a kenyér- és a takarmánygabona jó beltartalmi értékének a megőrzéséért a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatósága felelős. Erre a célra több mint egymillió hétszázezer tonna raktárkapacitással rendelkezik, amely jelenleg foglalt. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági üzemek több mint egymillió háromszázezer tonna befogadó képességű raktárkapacitást is bérelik. Kényszermegoldásként mintegy kilencszázezer tonna gabonát ideiglenes tárolókban vagy más vállalatok raktáraiban helyeztek el. A fokozatosság elve szerint az élelmiszeriparnak 174 ezer tonna gabonát adnak át. Az idei termésből a terményfelvásáriő raktárai több mint egymillió tonna kalászost, 190 ezer tonna szemes kukoricát, több mint 240 ezer tonna hüvelyest, olajnövényt és szárítmányt vettek át a termelőktől. A takarmányalapra egymillió 500 ezer tonna szemes terményt vásároltak meg a termelőktől. A terményfelvásárlók megkülönböztetett figyelmet szentelnek a tárolt gabona kezelésének. Ezt a fontos műveletet havonta pontos technológiai fegyelem szerint végzik. Szlovákiai méretben Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Bősön (Gabčíkovo), Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és а Nitra melletti Lužlankyban új gabona-tárolókat építenek. Feltételezhető, hogy a következő idényben ezek elkészülnek ős enyhítenek a gabonatárolás ínséges helyzetén. A gabonafélék ésszerű gazdaságos kezelése, továbbá szállítása céljából a közeljövőben az integrációs és kooperációs kapcsolatok keretében könnyűelemekből összeszerelhető úgynevezett gyűjtőtái-olók építését szorgalmazzák a mezőgazdaságban. A terményfelvásárlők törekvése persze arra is Irányul, hogy a kenyérnek való gabona, a sörárpa, a hüvelyeseik és az olajnövények jő minőségének megőrzése érdekében közös beruházási keretből speciális tárolókat építsenek. —in— Hz igényekkel összhangban A szocialista termelési viszonyok hazánkban csakúgy, mint a szocialista közösség többi országában kedvező feltételeket hoztak létre a dolgozók széles rétegei igényeinek teljes kielégítéséhez. Nem véletlen műve ez, hiszen pártunk ezen igények rugalmas kielégítését a társadalom elsőrendű stratégiai céljaként jelölte meg. Ezen belül nagy feladatok hárulnak mind a mezőgazdaságra, mind az élelmiszeriparra, de a belkereskedelmre is. Közös erőfeszítéssel, a jó partneri viszonyok kölcsönös előnyökre alapozott kibontakoztatásával olyan kedvező feltételeket kell létrehozni, hogy a fogyasztó milliók minden tekintetben megkapják mindazt, amire naponta szükségük van. A hetedik ötéves tervidőszak éveiben mind a mezőgazdasági, mind az élelmiszeripari termelés minőségi és hatékonysági tényezői minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapnak. Dolgozó népünk élelmezését közös erőfeszítéssel teljes felelősséggel kell vállalniuk. Ez pedig azt jelenti, hogy Szlovákiában az élelmiszeripar 11 termelési-gazdasági egysége s azon belül a számtalan ágazat részére az egyre fejlődő szocialista mezőgazdaságnak kell előteremtenie a gyártáshoz szükséges alapanyagokat. Időszerű tehát, hogy az élelmiszeripari trösztök vállalatai és üzemegységei szoros kapcsolatot építsenek ki az őstermelőkkel, a kereskedelemmel, azonban az egészségügyi szervekkel is. Csak ily módon valósulhatnak meg a közhasznú célkitűzések. Az irányelvek azt mutatják, bogy Szlovákiában a hetedik ötéves tervidőszak végén az egy lakosra jutó húsfogyasztás 78,9 kilő, a tejfogyasztás — beleértve a tejipari termékeket is — 230 liter, a lisztfogyasztás — a rizzsel egyiftt — 104 kiló körül alakul. Hacsak e néhány számadatot vizsgáljuk, talán azt gondoljuk, hogy ezek a feladatok nagyobb erőfeszítés nélkül megvalósíthatók. Az igazság az, hogy minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre lesz szükség a célkitűzések eléréséhez. Ehhez főleg az szükséges, hogy szocialista mezőgazdaságunkban a termelés további belterjesítösére és mindennemű nyersanyag kiváló minőségének az elérésére törekedjenek. Élelmiszeriparunk csak jó minőségű alapanyagokból készíthet teljes beltartalmi értékű élelmiszereket. Szükséges persze az is, hogy az adásvételi viszonyt ne mérgezze a bizonytalanság légköre. Ez azonban csak oly módon küszöbölhető ki, ha a nyersanyagok szállítói s ugyanúgy azoknak az átvevői nem követnek el túlkapásokat, nem akarják átejtení a partnert. A partneri kapcsolatban szinte íratlan szabály, hogy amint rajtakapják a partnert a szabálytalanságon, más alkalommal már nem hisznek neki. Nagyot lendítene a partneri viszony javulásán, ha némely termelési-gazdasági egység, mint például a konzervipari bázis rendszeresen alapuló kapcsolatot építene a körzetében levő mezőgazdasági üzemekkel, s az adásvételi viszonyt olyan alapanyagok termelésére irányítaná, természetesen kooperáció és kellő módon ösztönző kilátásba helyezésével, amilyen nyersanyagra a gyártási szerkezetben szüksége van. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére ösztönző elvek megkövetelik, hogy mind a mezőgazdasági termelés, mind az alapanyagok feldolgozása során érvényt szerezzünk a tervekben testet öltő feladatoknak. Ehhez azonban kimunkált mutatók, tudományosan indokolt kritériumok szükségesek az ehhez szorosan kapcsolódó háttér szerkezettel. Ezeket mind magában hordozzák az irányítás tökéletesítését körvonalazó irányelvek. Őszintén szólva ezeket csak az nem ismeri, aki nem is akarja. Ha nem így volna, akkor a CSKP KB 18. ülése nem figyelmeztetett volna erre, nem hangsúlyozta volna ki nyomatékosan, hogy az erények mellett a termelésben és a feldolgozásban fogyatékosságok is előfordulnak. Ez azt jelenti, hogy a háttér igényes megvizsgálásával a még jócskán fellelhető tartalékok feltárásával szükséges helyes mederbe terelni mindazt, ami eddig a gondoskodás hiányos volta miatt nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Evek óta vita tárgyát képezi például a cukorrépatermelés. Tudjuk, hogy ezen a szakaszon csak részeredményeket értünk el. Azt is tudjuk, hogy miért. Csak azt nem tudjuk, hogyan kellene kiküszöbölni a problémákat. Végre illenék tiszta vizet önteni a pohárba, mert a cukorra népgazdaságunknak közellátási, de devizaszerzési szempontból is szüksége van. Gyakran szó esik a nyersanyagok és a piackész termékek minősítésének a szükségszerűségéről is. Ezt a társadalom igényli, mert dolgozó népünk a pénzéért nem mindig kapta az elvárt áruminőséget. Vonatkozik ez a mezőgazdasági, de az élelmiszeripari termékekre és nyersanyagokra is. A fejlődésnek abba a szakaszába jutottunk, amikor a mennyiség mellett a minőség is a tervek kritériumát képezi, s ez nagy előny, de egyben felelősség is. Előnyös azért, mert a standard minőségű alapanyagok és piackész áruk nagyobb jövedelmet biztosítanak a forgalmazónak, felelősség pedig azért, mert ha a feltételezett minőség nem érkezik be, ez érzékeny pénzügyi kiesést okozhat mind a feldolgozónak, mind a termelőnek, de a társadalomnak is. A nyersanyagok tökéletes hasznosítása érdekében az élelmiszeriparban egyrészt a termékújításra és a bevált élelmiszerkészítmények jó minőségének a megtartására helyezik a fű hangsúlyt. Ez dicséretes és helyes, mert a gyártókapacitás, valamint a rendelkezésre álló munkaerő korábbinál tökéletesebb kihasználására törekednek, bár helyenként a nagyüzemi termelési szerkezetben a kisüzemi szervezési formák fogyatékosságai miatt még sok nyersanyag kárba vész. A népgazdaság tervszerű irányításának a rendszerében az ilyen állapotnak meg kell szűnnie, mert az élelmiszeripar a népgazdaság iparágainak a szerkezetében nagyon tekintélyes helyet foglal el, ami a bruttó termelési értékben is megmutatkozik. Abszolút értékben 1975-ben ez több mint 84 milliárd koronát képviselt, tehát mintegy dupláját a vegyipar bruttó termelési értékének. Ezzel az élelmiszeripar az iparágak rangsorában a második helyre sorakozhatott. Ha tehát a minőség tekintetében még igényesebbek lesznek, mint eddig, akkor a bruttó termelési érték lényegesen kedvezőbb lehet. A fenti adatok tehát jő színben tüntetik fel élelmiszeriparunkat. Az érdemek azonban nem csak egyedüi az övék, hanem szocialista mezőgazdaságunké is. A korszerű, egyre szélesebb tudományos alapokra támaszkodó nagyüzemi mezőgazdasági termelés felbecsülhetetlen értékű nyersanyagot juttat a feldolgozóiparnak, s ha néhol még akadnak az adásvételi viszonyokban bizonyos rendellenességek, ezek nem általánosíthatók, mert a viszony az esetek többségében szívélyes. Csak ott fordulhatnak elő némi rendeilenességek, ahol meglazult az általános fegyelem, ahol az illetékesek nem kisérik figyelemmel a körülöttük zajló életet, vagyis az esetleges túlkapásokat. Kívánatos, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben minden szinten javuljon a termelés hatékonysága és a termékek, de a szervezés minősége is. Már nem egyszer kimondtuk, hogy többé nem fordulhat elő a kitermelt áru károsodása. A múlt évben aránylag jó termés volt zöldségből és gyümölcsből. A tervet azonban bizonyos hiánnyal teljesítettük, mégis közelharcot kellett vívni az áru forgalmazásáért. A ZELENINA, de a Jednota is érveket sorakoztatott fel, hogy csak ennyit, vagy annyit vehet át, mert képtelen az áru elhelyezésére. Ugyanakkor ebben a kis országban akadtak fehér foltok, ahol a dolgozók csak ritkán vásárolhattak zöldséget vagy gyümölcsöt. Főleg az alacsonyabb minőségi osztályba sorolt gyümölcsből veszett kárba nagyon sok. Sürgető, hogy ezt a kérdést végre megoldjuk. A termelő erőfeszítése többé ne abban merüljön ki, hogy kilincseljen az általa termelt áru elhelyezése érdekében, hanem abban, hogy minél több minőségi terméket teremtsen elő, törekedjen a költségek csökkentésére, mert ezzel javuíTTat a jövedelmezőség, de a piac bőséges ellátása is. Mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszeripari termelés további fellendítése céljából nagyon sokat tehetnek kutatóintézeteink. Segíthetik a hatékonyság és a minőség növekedését is. Szükséges azonban, hogy a kapcsolatok az eddiginél még szorosabbra fűzzék az agrokomplexum vállalataival. Munkájukban a kutatástól a megvalósításig be keli tartaniuk a sorrendet. A tudomány csak ily módon válhat valóságos termelőerővé. HOKSZA ISTVÁN A Sör- és Malátaipari Tröszt képviselői a közelmúltban arról tájékoztatták a sajtó munkatársait, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott tervfeladatokat szép sikerekkel teljesítették. Örvendetes, hogy a korábbi évek valóságához képest lényegesen javult a gyártmányok választéka, de minősége is. A piacra különösen az utóbbi két évben jóval több pasztőrizált sör került, mint korábban. A gyártmányok minőségének a javulását 1980-ban nagymértékben segítette az alapanyagok Jó minősége. A nyugat-szlovákiaí kerület mezőgazdasága ugyanis minden eddiginél jobb sörárpát adott feldolgozásra. Az árpának a mázsájából 80—82 százaléknyi malátanyeredéket értek el. Ez pedig kitűnő eredménynek számit! Bár az árpa söripari minősége nagyon jó, a készlet azonban nem felel meg a szükségleteknek. A kelet- és közép-szlovákiai kerületből a söripar nem kapta meg a kívánt mennyiséget. Ezért ésszerűen kell gazdálkodniuk a készletekkel. Azt is említették, hogy a malátagyártás terén szintén szép eredmények születtek. Több mint 900 ezer tonna malátát gyártottak, részben hazai szükségletre, részben kivitelre. A malátagyártás fellendítése céljából az ógyallai (Hurbanovo) továbbá a Šariši kapacitások bővítésével számolnak. Arra törekednek, hogy malátából minél többet szállítsanak külföldre, hogy segítsék társadalmunkat az értékes deviza szerzésében. A növekvő sörgyártás lehetővé tette szolid export elérését is. Főleg a szocialista, de kisebb mértékben a tőkés országokba is exportáltak. A söripar szorgalmas dolgozói arra törekedtek, hogy az Aranyfácán, a kitűnő minőségéről ismert ógyallai sör a világ több országában tért hódítson, beleértve a minőségi sört kedvelők hazáját is, mint például az NSZK és más országok. Hazai szakembereink ezzel összhangban az NSZK-ban piackutatást végeztek, mert ott az Aranyfácán valamilyen oknál fogva nem terjedt el. Emiatt keresték az okot. Bizonyos Idő belül megállapították, hogy állítólag Németországban a fasizmus Idején volt egy szélsőségesen reakciós katonatisztekből álló szervezet, amely a Goldene Fasan, azaz Aranyfácán nevet viselte. A korabeli elnevezés a tömegek részére ellenszenvesnek bizonyult, és állítólag ezért nem fogyott annyi Aranyfácán, mint amenynyit szállíthattunk volna. Feltételezhető, hogy a rossz emlékek nem homályosítják el a kitűnő ógyallai sör hírnevét és az NSZK-ban Is megkedvelik azt. A söripar eléggé nagy problémákkal küzd a palackhiány miatt. Mintegy hétmillió üvegre lenne sürgősen szükség, mert a készletek nagyon megfogyatkoztak. A kereskedelemtől csak megkésve és jelentős hiánnyal kapják vissza a palackokat. Az is lehetséges, hogy a sőrfogyasztők az üvegeket nem adják vissza a kereskedelemnek, hanem eldobják. Megoldás lehetne, ha az áru forgalmazásakor az üvegek darabjáért nem egy koronát, hanem kettőt, esetleg három koronát számolna el a kereskedelem, s valószínű, hogy a fogyasztók az üvegek mindegyikét beváltanák. A söripar egyben az üdítő Italok többségének is a gyártója. Ezen a szakaszon szintén problémáik vannak, mert a gyártáshoz szükséges alapanyagokkal nem ők rendelkeznek. Több alkalommal a partnerektől nem is kapnak olyan szörpválasztékot, amilyet megrendelnek. Probléma persze az is, hogy a kereskedelem az üdítő italokat csak idényben, tehát nyáron igényli nagyobb tételben, télen azonban csak módjával. Ez a gyártónak sok gondot okoz a munkaerő megtartásában. Távlati szempontból talán helyes volna, ha az üdítő italok gyártását például a konzerviparra bíznák, amely erre a célra nyersanyagokat is gyárt. A problémák ellenére a söriparban gondoskodnak a termékújításról és a választék bővítéséről is. Jól bevált és kedvelt üdítő italként ismerjük például a Víneát, továbbá a Pomarin készítményt és másokat. Megkezdték a Haharii forgalmazását is, amely különféle gyümölcslé származékokból készül. Fejlesztés alatt vannak továbvá a Vinex típusú üdítő italok, de piaci előkészítésre vár a Sanbucola üdítő ital is, amely részben szőlőléből, részben pedig feketebodza levéből és más adalékokból készül. Az új gyártmányok forgalomba hozatala során ügyelnek arra is, hogy az eltarthatóságot 10—12 napra hosszabbítsák. —hal— Nwwgia a család szolgálatában Az első 1 MW teljesítményű naperőművet 1946-ban Font Romen közelében építették. A napfény ingyenes hasznosítása számos kísérlet kifejlesztését eredményezte. A napenergiával rádiók, televízióadók, ventillátorok, szivattyúk, hűtőszekrények és nem utolsó sorban az épületek fűtése és a melegvíz ellátása lekötötte a kutatók figyelmét. A napenergia hasznosításáról ízelítőt adok a Madar (Modrany) községben felépített kis „naperőmű“ bemutatásával, amely egy családi ház melegvíz ellátását biztosítja. Ahogyan megérkeztem Kovács Zoltánék szépen berendezett házához, szemembe tűnt a háztetőn elhelyezett hőcsapda, s az első kérdésem rögtön ebből adódott: 0 Bevált-e a nálunk még ritkán használatos berendezés? — A megvalósítás gondolatét — hangzott a válasz — a szövetkezetben tavaly üzembe helyezett hasonló berendezés alkotójától kaptam. A több hónapos üzemelés alatt szembetűnő eredmények születtek. Megnéztem a berendezést, és olyan elhatározásra jutottam, hogy a melegítőt nemcsak nagyüzemiig lehet célszerűen hasznosítani, hanem a családi házak melegvíz-ellátásában és fűtésében Is. Tudjuk, hogy sok családi házban a legtöbb villanyáramot énpen a víz melegítésére fogyasztják. Látjuk, hogy napjainkban az energia értéke, az energiahordozók ára egyre emelkedik. Ez természetesen világszerte objektív folyamat, s éppen ezért minden kilowattóra megtakarítás értékes. 0 Számításai szerint hány kWó villanyáramot takarít mag a melegítővel? — Korábban, vagyis a napenergiát hasznosító berendezés üzembehelyezése előtt, a családot egy 100 literes villanybojler elégítette ki, ez naponta 10—15 kWó villanyáramot fogyasztott. Ma, amikor a Nap melegéből 200 liter melegvizet nyerek, nincs szükség a villanybojlerre, tehát ki is iktattam a fűtőtestet a hálózatból. 0 Milyen hőmérsékletre melegíti fel a vizet a nem mindennapos berendezés? — Napsütéses Időben a hőszigetelt tartályban 75—80 C fokra Is felmelegszik a víz. Említést érdemel azonban, hogy a berendezés célszerűsége mellett szól az is, hogy borús, kevésbé napos időben 40—50 C fokra felmelegszik a kollektor vízkészlete, és ez a mi igényeinknek teljesen megfelel. 0 Mi a tika a kimeríthetetlen energiaforrás hasznosításának? — A berendezés hasonlóan működük, mint az, amelyik a szövetkezetben van. Csupán bizonyos tényezőket változtattunk meg. A kollektorok felületét úgy képeztem ki, hogy kétnapos víztároláshoz elegendő legyen. A tetőszerkezetbe építettem be a két négyzetméteres vízmelegítő napenergia-elnyelőt. A felmelegedett víz a hőszigetelt tartályban gyülemlik fel s innen hasznosítható. A kissé bizonytalanul induló ötlet ma már élő valóság. A napkollektor a háztető déli részén csillog és várja a további követőket, hogy besegítsen a családok és az üzemek energiagazdálkodásának javításába. Szénássy Arpád mérnök
