Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-03 / 1. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Január 3. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • АЫвак ül szép csukák? A múlt idény nem nagy örömet szerzett a horgászoknak. Tavasztól fogva hideg volt a víz, nem haraptak a pontyok, azonban más halak sem Többen azt állítják, hogy kevés a hal. Ez azonban nem Így van, hiszen a jöl haiasftott vizeken sem nagyon fogtak annyi halat, mint korábban. Az év közepén, egy-egy horgásznak néhány nagyobb csukát sikerült megakasztania és szakolnia. A Galánta melletti Vág folyó mentén több kavicsgödörben halak is tanyáznak. Az egyikben hatalmas csukákra lettek az illetékesek figyelmesek. Ebből a vízből az őszön az egyik horgász 12 kilós példányt fogott Id. Ugyanott Baran József közel tíz kilós csukát szákolt. A Kis-Duna feketenyéki (Čierna Voda) térségében az Agerdőnek nevezett vízből Valušek Jenő galántai horgász délelőtt tíz órakor egy hetvencentis, féltizenegykor pedig egy további, dehát három centiméterrel nagyobb csukát emelt ki. Hiába, vannak még szerencsés emberek. K. F. tlÉIll A o kirísz A kárászról, horgászvizeink szapora haláról eddig még nem olvashattunk. Ezért fontosnak tartom, hogy foglal kozzam vele. Néhány évvel ezelőtt, ha (kiment valaki a Vág folyó mellé, bevetette horgát, akkor márnát, csu kát, domolykót, süllőt és harcsát fog hatott. Ezekből a halakból egyre kevesebbet szákolhatunk. Elszaporodott azonban a dévér. Sok pontyhorgász áttért ezeknek a fogására. Felfigyelhettünk azonban arra Is, hogy vizeinkben otthonossá vált a pontykárász, amelyet pár évvel ez előtt nem nagyon Ismertünk. Többek számára az okozza a problémát, hogy nem nő nagyra. Viszont előnye mellett szól, hogy oxigénben szegény vizekben is megél, melyekben a pisztráng vagy más kristálytiszta vizet igénylő hal perceken belül elpusztulna. A megfigyelések alapján pontykárászból a horgászidény elején lehet többet szákolnl. Nyár közepén, amikor bővül az eledelteríték, nem nagyon kap a horogra, mert a vizekben megtalálja a táplálékot, és bizony a lomha pontyok elől felfalja az eledelt. —kai— A haltenyésztő központ eredményei Az SZHSZ KB érsekújvári (Nové Zámky) haltenyésztő központjában Július Šúpala mérnökkel, a központ vezetőjével és Gunda Péter halgazdával beszélgettem. Elmondták, hogy a pontyok keltetésében, a csukák és a harcsák előnevelésében, továbbá az Ivadék szállításában már eddig is szép sikereket értek el. A múlt évben például kétmillió hétszázezer zsenge pontyot, hétmillió kiscsukát és tizenhatezer klsharcsát szállítottak a hor gász alapszervezeteknek. Phnr. Hofer Lajos Viliam Kasáé zootechniku* a zsenge harcsákat szemléli ím szemezel szia Amikor Szépe Pált, az SZHSZ gútal (Kolárovo) helyi szervezetének adminisztrátorát meglátogattam, csak a hagyományos, vagyis a tizenharmadik évi versenyről akartam vele szót váltani. Hogy jóval többet beszélhettünk, ezért az aktív vezetőséget és tagságot illeti a dicséret. Augusztusban került megrendezésre a verseny, az Aszód—Csergő nagycsatornán, negyven hazai és vendéghorgász részvételével. Bár az időjárás a zsinórt áztató versenyzők, s a mintegy ezerötszáz szurkoló részére nem nagyon kedvezett, mégis sikeres verseny volt a múlt évi. A régi ClPS-szabály szerint két horgászkőszséggel álhattak a versenyzők rajthoz. A szerencse a Kavataknak kedvezett. Ök vitték el az első három dijat. Az első helyet Skopp Béla szerezte meg 4780 ponttal, megelőzte Nappel Ferencet (1810 pont) és Baracz Istvánt( 971 pont). A szurkolók verseny közben a halkészítményeknek is örültek. összesen 450 adag jóízű halászlét és százötven kiló ínycsiklandozó sültkeszeget fogyasztottak el. S ha lett volna több, akkor az Is elfogyott volna. Az utóbbi évek természetvédelmi intézkedésére a folyóvíz minőségi javulása azt eredményezte, hogy a nemrégen horgászati szempontból halott víznek számító Kis-Dunából .fogták ki a serpenyőbe való halakat. A gútai horgászok kedvelik a versenyeket. Ez a verseny szám szerint a harmadik volt a múlt évben. Az első kettőt két halastavon évadnyitó ként szervezték. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Sikeres vadgazdálkodás Óránként kerülte a fiatal fenyvest az állami erdész. Csizmája alatt M ropogott, bundabéléses kabátja alá belopakodott a szél. Időnként a melegedő felé nézett: vígan pattogott a tűz a kályhában. — Szál a téli zenekar — mormolta maga elé és erről egy hasonló című vers futott az eszébe. Hogy ki írta, hol, mikor hallotta először már nem tudja, de minden sorára emlékszik, hiszen a verset hideg estéken az unokáinak is gyakran elmondja. Bizony úgy van, ahogy a költemény ts mondja: „Jegenyefa a hegedű, vonója meg szélvész, / nyaggatják a parti füzek,/ hajladozva hétrét. / A nyírerdö a klarinét, / zongora a tölgyes, I futamait előcsalják I a száguldó özek. I Nagybőgőnek, trombitásnak / beállott az orkán, / villámsűjtott fa fuvolát / fönt a nagy hegy ormán... I A nagy oldalai brummogtatja / a barlangok adva, / patavölgyek pisztonja szól / sóhajt visszhangozva. / Jeges mezők szopránhangja / nekifut a szélnek- / novembertől márciusig I zeng a télt ének." Az ég plszkosszürke hófelhőktől volt terhes. A horizont nem látszott: összeolvadt a földdel. A kisebb fenyők roskadoztak az éjszakai hótól, egyik-másik derékbatört volna, ha az erdész nem segít. Párzottak, ahogy megrázta őket útjában. Álkonyodni kezdett. Az árnyak meg nőttek, a fenyők sejtelmesen zörögtek. Néha egy-egy nyúl ugrott fel, léptei zajára, hogy szélsebesen elinaljon tova az erdő mélyébe. A madarak már elültek, fázósan gubbasztottak odúikban, a szomszédos bükkösben. Közel negyvenéves szolgálati idő alatt, de sokszor megkerülte az erdőt az erdész. Piatálon, alig húszéves korában kezdte: akkor még feketéllett a haja és a bajusza. Most már lassan olyan lesz, mint a frissen esett porhó. Fiatal éveit az urasági erdőkben kezdte és élte le. Tavasztól őszig a telepítéseknél dolgozott, télen pedig az erdőt kerülte. Micsoda világ volt az — töprengett egy testesebb fenyő mögé bújva. A fél falu — pénz híján — az erdőből hordta, lopta a tüzelőnek valót. Legtöbbször éjszaka jártak a fatolvajok. Baltával, kisfűrésszel, nagyfejszével. Sokat megfogtak közülük a bükkösben és akácosban. De sokat el is engedtek. A szegényebbjét futni hagyták, ö sem volt sokkal gaz dagabb náluk. A fiatal fenyőt árván hagyva, a behavazott ösvényre tért. Sokáig sétáit fel és alá, de nyomra nem akadt. Pedig jónéhány éve néhány fenyőtolvaji nyakon csípett a fenyvesben. Bekísérte mindegyiket az erdészet irodájára, vagy felírta a nevüket, esetleg az autójuk rendszámát. Mert voltak akik autóval jöttek fenyőt szerezni. Most már nincs pardon, mint régem volt. Ez az erdő már nem az uraságé: munkások telepítették, nevelték és óvták az állam pénzén. Ma már mindenki vásárolhat fenyőt, bárhol néhány koronáért. Késő estig járta, rótta az erdei csapásokat az erdész, de még egyetlen fenyötolvaj sem akadt az útjába, pedig gyorsan közelednek a téli jeles ünnepek. Rövid időre betért hát a melegedőbe, hogy gémberedett ujjait megmelegitse. Megpiszkálta a kályhában a parazsat, néhány hasábot rádobott, majd jelmelegítette vacsoráját. Amikor a konzervétel felmelegedett, lassan, komótosan falatozni kezdett. Biztosan a család Is vacsorázik már — gondolt haza egy röpke pillanatra. S ekkor hirtelen megmerevült kezében a kanál. Eszébe jutott, hogy az idei fa árát még nem fizette be az erdészet pénztárába, pedig a fizetését már tegnap megkapta. A sok munka miatt teljesen kiveszett az akkor a fejéből. A vacsora hirtelen ízetlenné vált, a kályha pedig túl meleggé. Az órájára nézett. Késő! Szombaton már senkit sem talál az irodában. Hétfőn pedig — úgy tudja, Veruska, a pénztáros egy napi szabadságon lesz. Kilépett a melegedő ajtaján. Felette — valamelyik madár alatt — megmozdult az ág, s vaskos hópamacs hullott a nyakába. Még egy órát kell szolgálatban töltenie a váltásig. Addigra persze minden házban kialszik a fény, csak esetleg a televízió működik: az övékben i s. Körülnézett. Tucatszám álltak körülötte a szebbnél-szebb fenyők. Senki sem tudja meg, ha közülük egyet holnapután kivág. Más megoldás nincs. Csak így lehet az idén karácsonyfájuk, hiszen az ünnepeket közvetlenül megelőző napokon ő is szabadságra megy. Hagyományosan disznót ölnek a béke és a szeretet napjaira. Sokáig tusakodott önmagával. Pandúrból betyár? — keseredett el. Amikor pár korona az egész, hiszen jutányos áron juthatott volna hozzá, ha véletlenül el nem felejti kifizetni. Bár az este hideg volt, a homloka mégis gyöngyözni kezdett az izgalomtól, a bosszúságtól. A fehérre meszelt erdőt sötétnek és irgalmatlannak látta: minden szépségét elveszítette. Távolról váratlanul léptek hallatszottak. Az erdész órája világító számlapjára nézett: a váltás még nem jöhet. Vajon ki járhat a fenyvesben? Hirtelen valaki a nevén szólította. Megkönnyebbülten fellélegzett: a váltótársa volt. Kezet fogak és jó estét kívántak egymásnak. Amikor sietve hazafelé indult, váltótársa csakúgy mellékesen utánna kiáltotta: — János! Majdnem elfeledtem, hogy ma, amikor az irodában jártam, a te fád árát is kifizettem. Kanizsa István A közelmúltban Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) Ernest Durček erdészeti igazgatót kerestem, hogy elbeszélgessünk a vadgazdálkodás sikereiről és más fontos dolgokról, vagyis a Csallóköz flórájáról és faunájáról. Sajnos, azonban nem találtam őt otthon, így a főkérdéseket Vajas Jánossal, az SZVSZ járási bizottságának titkárával beszéltem meg. — Tudjuk, — jegyezte meg a titkár elvtárs, — hogy a termelés fokozása terén még nem merítettük ki az öszszes lehetőséget. A vadállomány fenntartása és népességének további fejlesztése a belterjes, gépesített és vegyszeres kezelésre alapozott viszonyaink között csak korszerű vadgazdálkodási módszerekkel valósítható meg. Ez persze azt Is jelenti, hogy egyre hatékonyabb emberi beavatkozásra és anyagi áldozatokra van szükség. Ily módon vezethető le a vadásztársaságok és a vadászterületek tulajdonosai közötti egymásrautaltság, a kölcsönös segítség szükségszerűsége. A korszerű vadgazdálkodási mód szerek mellett a vadásztársaságok az anyagiak Jelentős hányadát a vadértékesitésből pótolják. Az értékesítés díjaként kapott részesedés összegét természetesen a vadtenyésztésre használják fel. A titkár elvtársnak nagyon sóik mondanivalója volt. Ismertette a Járás vadásztársaságainak népgazdasági jellegű törekvéseit. Azon kérdésemre, hegy milyen az apróvad állomány, mit irányoz elő a lelövési és befogási terv? — így válaszolt: — Járásunkban harminchét vadásztársaság van. A terv több mint tízezer nyúl és tlzenegyezernél több fácán lelövését és befogását Irányozza elő. Ebből a nyúlbefogás 3580, a fácánbefogás pedig 550 darab. Szerződésre 5844 nyulat és 6170 fácánt értékesítettünk. A fogyasztói piac igényeit a vadkereskedelem elégíti ki. © Tudjuk, hogy a járásban nagy Jelentősége van a szarvasnak, a vaddisznónak és az űzvadnak. Milyen a lelövés és a forgalmazás ezekből a vadakból? — Összesen hatvanöt szarvast lőhetünk, ebből huszonnégy a bika, huszonhárom a tehén, tizennyolc pedig borjú. Szerződésre harminchét darabot juttatunk a közellátásnak 2220 kilő összsúlyban. A tervek szerint negyvennégy vaddisznó kerülhet terítékre. Ebből hét kant, öt kocát és harminckét malacot, azaz 1800 kiló összsúlyt adtunk el. özvadból négyszázhatvanhárom darab, tehát 168 őzbak, 173 suta és 122 gida került terítékre. Az eladási terv 272 darab, Illetve 4080 kiló. Örömünkre szolgál, hogy a dolgozók biológiai szempontból nagyon ér* tékes vadhúst kaphatnak. A dunaszerdahelyl konzervgyár pedig vadhúsból készített speciális készítményeket hoz forgalomba. О © О Arra törekednek, hogy a vizslák a szati kinológia terén nagyon értékes vadászeb idomítással foglalkozik. A szervezetnek az a célja, hogy elérje némely vizslák speciális idomítását. Arra töreökednek, hogy a vizslák a vérebek kötelességeit is sikeresen teljesítsék. Ez az elgondolás véleményem szerint helyes és véghezvihető. Azok, akik az új idomítási eljárást sikerrel végeznék, nagy szolgálatot tennének. Ez azonban azt jelenti, hogy rendikívüli nagy türelemmel kell végezniük ezt a feladatot. A sebzett vad nyomtartása a dermedtre csaholás betanítása egyik legfontosabb mozzanata ennek az idomításnak. Tapasztalataim szerint a rövidszőrű magyar vizsla és a weimari vizsla felelne meg az idomítás céljaira. A magyar vizsla könnyen kezelhető, szófogadó, tehát betanítása feltehetően ígéretes, ez azonban hasonlóan érvényes a weimari vizslára is. J. M. Habrovsský 1 Szépe Pál büszkén újságolta, hogy a négyszázharmincöt felnőtt és száznegyvenhat pionírhorgászt számláló szervezetnek az élete nagyon gazdag. Az 1979-es évben a horgászszervezetek szocialista versenyében kerületi szinten az első, szlovákiai méretben pedig a harmadik helyet vívták ki. Persze, továbbra is mindent megtesz* nek a jó hírnév öregbítése érdekében. Az 1980-as évben minden szervezett horgász 8,5 óra társadalmi munkát vállalt a szövetkezetben, s ugyanenynyit a szervezetben. Az új testnevelési központ építésére 500 társadalmi órát ajánlottak fel, azonban ezer óránál ts többet dolgoztak le. Sok muníkát, törődést Igényel az öt hektár belső vízterület, az AC-csatorna 8 kilométeres szakaszának és más vízterületnek a halasítása, az állomány gondozása stb. Mint minden évben, tavaly is százezer zsenge pontytyal gazdagították vizeiket. Nem feledkeznek meg a száznegyvenhat pionírhorgászről, a felnőtt új tagokról sem. Ezeknek Idényben a vízparton tartanak előadást, bemutatót Az oktatást Ján Gregorra és Szépe Pálra bízták. A változatos, gazdag tevékenységet ivente egy horgászból is tarkítja. A •endezvényekről jé alapanyagot szolgáltat a szervezet gondosan vezetett krónikája. A szép sikereket dicséret Heti, Füri István elnököt, Ján Gregor ileinököt, Ján Ruža titkárt, valamint i vezetőség többi tagját, de a horgáizokat is, akik érdemeket szereztek i tartalmas szervezeti élet kibontakoztatásában. P. J. PLAVEC
