Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES 1981. február 14. Dr. Buga László Orvos­naplóm című könyvének má sodík kiadása a közelmúlt­ban jelent meg. A könyv hazánk könyvesboltjaiban is kapható volt, de hamarosan elfogyott. Ez nem is csoda, hiszen Dél-Szlovákiával Is sokat foglalkozik a könyv. A könyvet értékelni nem az én feladatom, vannak, S akik ehhez jobban értenek. Annyi bi­zonyos, hogy a szerző könyvében megtörtént esetekről ír, nagy részük hozzám is ikötődik. Valamikor, a könyv első kiadása után, a Csalló­közön autóztunk végig Muzsia (Muž­­la) felé, és a megírt történetekről be­szélgettünk: az életet és erkölcsöt pusztíjő háború is szóba került. „A tűzvonal már Muzsia alatt mo­­rajlott. Repülők lőttek minden mozgó tárgyra. Tüzérségi lövedékek csapód­tak be. Ablakokat, ajtókat sodort a robbanás. Égni, omlani kezdtek a há­zak. A védettebb, rejtettebb helyeken kötözőhelyeket létesítettek, a félholt katonákat a lövészárkokból hordták a vöröskeresztes autók. Akkor Dr. Buga László sok életet mentett meg. Zsiva János, az asszisztense kebelba­rátom volt. Kimerültségtől rogyadozva mesélte el, hogyan amputálták egy csallóközi katona lábát. Kézifűrésszel, (konyhakéssel. Az ácsok, kovácsok köszörülték a szerszámokat, mert mi ahhoz nem értettünk. Ügyes, bátor asszonyok segítettek. Pálinkával fer­tőtlenítettünk és hódítottuk is magun­kat, kicsit. Azt meg a kocsmárosok adták. Az az ember később műlábat kapott, ma is él. Életmentőjével azóta találkozott.“ Az emlékek visszaidézése közben gyorsan szalad az idő. Dunaszerda­­helyhez (Dunajská Streda) közeled­tünk, a kocsiban vágni lehetett a füstöt. Laci bácsi fújta, mert olyan szivarra lelt valamelyik bratislavai trafikban, amit Ö igen megkedvelt. Kicsit lecsavartam az ablakot, ömlött ki a füst és tódult be a friss levegő. Derült, téli idő volt. Különös idő. Szikrázott a fagy, a nap beragyogta a síkságot. — Az ott Nagyabony — mutattam neki és egykettőre lassítot­tunk az útjelző tábla figyelmeztetését megszívlelve. —•- Akár meg is állhatnánk valame­lyik trafik előtt — kérte meg a kocsi vezetőjét. — Hátha találnék még ilyen szivart, hátha kedvez a szerencse. A sofőr, a városka kitűnő ismerője, hamar megállt egy dohánybolt köze­lében. — Nem lenne jobb, ha ketten men­nénk — kérdeztem tőle. — Nem bizony, ne fáraszd magad, a szivarvásárlást nem bízom senkire, Meg te úgy sem értesz hozzá — volt a válasz. Kevés idő múlva visszatért. Kezé­ben tartott két csomag szivart. Az illatozó skatulyákat mellém helyezte, de olyan gyengéden, mintha angyalt simogatott volna. — Pontosan olyan fajta, mint az előbb szívtam. Pár napig kitart. Talán még Pestre Is jut belőle. Nálatok megszoktam ezt a fajtát. Kár, hogy otthon ezt nem árulják. Kár. De te Feri és a madáretető Most, hogy fagy dermeszti csontke­ményre az útszéli tócsákat, meg a kis falu gyér vizű patakját, Feri minden szabad percét korcsolyázással, csúsz kálással tölti. Még csak másodikos de- bátyja, Laci segítségével, no mei a tóle „örökölt“ korcsolyával, már ta valy megtanult korcsolyázni. Azói> ez a legkedvesebb téli szórakozása Csak mikor már esti köd remeg a fa gyos levében, s vijjogva köröz eg csapat v(Щй, indul hazafelé baráta val. útközben még gyorsan számi: veszi aznapi teendőit, mert azért ma radt még jeladat estére is. Alig ér be a kapun, észreveszi, hog hátul arkamrában, nagyapa valamikoi birodalmában, amelyre egyre ritkát ban nyitnak ajtót, ég a villany. Met áll a ‘kamraajtóban, s csodálkozva bá mul befelé. Bent fűrész sikolt, főt gács röppen, fűrészpor szűri a leve gót. Laci kezében kalapács, nagyapa figyeli, aki lombfűrésszel hajol a ódon gyalupad fölé. Megáll mindkei tőjük kezében a szerszám, amikor megpillantják az ajtóban álldogáló, tétova Ferit. Laci töri meg a közéjük rekedt csendet: Mit bámulsz! Tudhatnád, hogy se szeri, se száma a hasznos madaraink értesz a szivarhoz? — kérdezte egé­szen komolyan. — Nem dohányzom, és mit kell ahhoz érteni? — válaszoltam. — Te, a szivar mennyei élvezetet jelent, ha meggyújtom, ha szívom, pedig gondtalan nemtörődést, jelké­pezi az életet, olyan, akár a sors. Nagyot néztem magam elé, de nem szóltam. Kibontotta az egyik csomagot, a szivarok szépen nyugodtak a doboz­ban. — Nézd meg jól, egyformák ezek szerinted? — Talán igen — feleltem. — Dehogy egyformák. Ez világo­sabb, emez sötétebb. Ennek kicsit tö­rött a vége, amannak a közepén mintha zúzódás lenne. De ide nézz! Ezen mintha egy pont lenne ... ceru­zával tette rá valaki? Dohánybetegség — mondom. — Jól van, de most már elismered, hogy nem egyformák a szivarok. Te melyiket szívnád el először? — Ezt — mutatok rá az egyikre. — Én meg ezt, mutat egy másikra, mert ez nekem jobban tetszik, mint a többi, szerintem ez a legjobb szivar a dobozban. Utána pedig ezt, majd emezt. És aztán tovább válogatnék. Mindig azt szívnám el először, ame­lyik a legjobb, legszebb, legalábbis szerintem. No, érted már mit akarok mondani? Igen — kezdtem érteni — feleltem halkan. — Ez a doboz olyan, akár az élet. A szivarok, az események, lehetősé­gek vannak beleskatulyázva. Hát ak­kor mi a teendőnk? — Mindig a legjobb szivart szívni, öregem. Érted. Ugyanaz á szivar és doboz, de mégsem egyforma! Ha min­dig a legrosszabbat választom, akkor mindig a legrosszabbra gyújtok rá. De ha mindig csak a legjobbat ve­szem iki belőle, akkor is kiürül a do­boz, elmegy az élet, csak akkor min­dig jó szivart szívtam. Jót nevettünk a kocsi vezetőjével. Ö meg segített nekünk, mert humoros ember Buga doktor, de példája a szi­varról, nem humor, hanem valóság. A való életet tükrözi. Az út szürke szalagja fogyott előt­tünk. Komárom következett, aztán láttuk, hogy a madari domboldalon sok ember dolgozik, talán szőlőt met­szettek. A szőlőmetsző is válogat: mindig a legjobb vesszőn hagy rü­gyet, amiből é’des fürtök fejlődnek. Ez jutott emlékezetembe Dr. Buga László könyvének újraolvasása után. Bagota István ■ЯНЯВМЯ&ЯМРФЯмЁЗЭяНЯр őq| пак, amelyek nálunk telelnek. Ilyen­kor, télidőben nemcsak az eleség­­híány, hanem a fészekgond is kínozza őket. — jó beszélsz, Laci. No és, azért is határoztuk el, ugye, hogy etetőt esz­­kábálunk nekik. Amíg te korcsolyáz­tál, Ferikém, ml bizony, rájuk gon­doltunk — magyarázta nagyapa. •ff- ársadalmunk jelentős eszkö­­* zekét fordít a cigány szár­mazású lakosság kulturális és szo­ciális felemelkedésére. A fő hang­súly a cigányok nevelésére, a tár­sadalmi beilleszkedésre helyeződik. E célból már az óvodáskortól meg­különböztetett gondot fordítunk a cigánygyermekek oktatására és nevelésére. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az utóbbi évek­ben jelentős előrehaladást értek el az iskoláskorú cigánygyermekek iskolalátogatásában és tanulmányi előmenetelük javításában. Ahhoz, hogy ezen a téren sikeresen vált­suk valóra a párt és állami szer­vek határozatait, valamennyi sza­kaszon komplex módon kell telje­síteni a kitűzött feladatokat. A já­rásban a még nem iskoláskorú ci­gánygyermekek túlnyomó többsége látogatja az óvodákat, s ami pedig különösen örvendetes, az ötéves cigánygyermekek valamennyien óvodai képzésben részesülnek. Ez jelentős javulás az iskolába való felkészítésben. Ebben a választási időszakban három helyen: Nagy­magyaron (Zlaté Klasy), Nagyme­­gyeren (Calovo) és Dunaszerdahe­­lyen épültek külön óvodák a ci­gánygyermekek számára, s ennek kapcsán nagyban javult beiskolá­zásuk. A nemzeti bizottságok és társadalmi szervezetek fokozott felvilágosító munkát végeznek a cigányszülök körében annak érde­kében, hogy gyermekeiket járas­sák az óvodákba. Ma már elmond­ható, hogy többségük eleget tesz a társadalmi elvárásoknak, telje­síti szülői kötelességét. Az igaz­sághoz tartozik azonban az is, hogy vannak még olyanok is. akik elhanyagolják legalapvetőbb kötelességeiket, nem törődnek kis­korú gyermekeikkel, sőt eseten­ként a családi pótlékot Is más cé­lokra fordítják. Az általános és kisegítő iskolá­ban a dunaszerdahelyi járásban 1128 iskolaköteles cigánygyerme­ket tartanak számon. Létszámuk az utóbbi években állandóan gya­rapszik, melyben a cigánycsalá­doknál tapasztalható magas szapo­rulat döntő tényező. Többségük a többi tanulóval együtt látogatja az egyes évfolyamokat, csupán a gyönge tanulmányi előmenetelő ta­nulók és a rossz szociális körül­mények között élő cigánygyerme­kek számára szerveztek külön osz­tályokat. A járási nemzeti bizott­ság iskolaügyi szakosztálya kiemel­je ten figyeli a cigánytanulók előme­netelét és iskolalátogatását. Az is­kolavezetés és a osztályfőnökök nevelési tervében szerepelnek a velük való egyéni bánásmód és a hozzáállás alapelvei. A családi lá­togatások és szülői értekezletek al­kalmával rendszeresen értékelik az eredményeket, illetve rámu­tatnak a fogyatékosságokra. Bi­zonyságot nyert, hogy azok a ta­nulók, akik folyamatosan járnak iskolába, a szülők eljárnak a szü­lői értekezletekre, érdeklődnek gyermekeik viselkedése és tanul­mányi előmenetele iránt, minden téren felülmúlják hanyag, felelőt -Jég ez már inkább a hetedik év­folyamra jellemző. örvendetes, hogy egyre több azoknak a ci­gánytanulóknak a száma, akik be­fejezik az általános iskolát. Mind­ez különösen a pályaválasztásra nevelésben játszik döntő szerepet, hiszen ily módon könnyebben be­illeszkedhetnek a társadalom vér­keringésébe. A pedagógiai propa­ganda keretében sikerül a szülők nagy részét meggyőzni gyermekeik továbbtanulásának jelentőségéről vagy szaktanintézetbe járatásának A felemeHiedés iítfän len társaikat. A pedagógusnak mindenkor tudatosítania kell, hogy a cigánygyermekek érzékenyek, ingerültebbek, ezért egyéni bánás­módot igényelnek. Akik arra rá­szorulnak, ingyenes pőtoktatásban részesülnek elsősorban nyelvekből és matematikából. Az iskola és a szülők közötti kapcsolat elmélyíté­sével sikerült minőségi javulást el­érni az iskolalátogatás terén,-ami mindenekelőtt az igazolatlanul mulasztott órák számának csökke­nésébe nyilvánul meg. Az elmúlt iskolai évben egy cigánytanulóra 99,4 mulasztott óra jutott átlago­san, melyből 10,8 óra volt igazo­latlan. Ha figyelembe vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt a mu­lasztott órák száma tanulónként 115 volt, melyből 23 volt az igazo­latlan, látható az előrehaladás aránya. A cigánytanulókról való komplex gondoskodás elmélyítése kedve­zően érezteti hatását az előmene­tel javulásában is. Az 1979/80-as tanévben hetven cigánytanuló nem felelt meg: az előző években ez a szám jóval magasabb volt. Figye­lemreméltó az a tény, hogy csök­ken az alacsonyabb évfolyamokból kimaradó tanulók száma. Az eddi­gi gyakorlat szerint többségük az öt-hatodik évfolyamokban fejezte be az iskolalátogatást, míg jelen­fontosságáról. A kimutatások sze­rint az utóbbi években a lányok döntő többsége is munkaviszonyba lép, vagy szakmát tanul, ellentét­ben az előző évek gyakorlatával, amikor sokait még otthon marad­tak a szüleik mellett. A cigánygyermekekről valő e­­gésznapos gondoskodást aktívan segítik az iskolai napközi ottho­nok, iskolai klubok. Ezekben lehe­tőségük van a cigánygyermekek­nek a tanulásra, az alapvető er­kölcsi és higiéniai szokások elsa­játítására. Bár Itt még akad bőven tennivaló, az első eredmények már mutatkoznak. Minden évben üdü­lési nevelő tábort szerveznek az olyan cigánygyermekek számára, akik segítséget igényelnek a ta­nulmányi előmenetel, az erkölcsi és higiéniai normák elsajátítása terén. Érdeklődési körüknek meg­felelően kapcsolódnak be a külön­böző szakkörökbe és nem kötelező tantárgyak tanulására is vállalkoz­nak. Végezetül megállapítható, hogy a dunaszerdahelyi járásban min­den feltétel biztosított a cigány­tanulók oktatása és nevelése szín­vonalának emeléséhez és sokol­dalú érvényesülésükhöz a társa­dalmi élet valamennyi szakaszán. SVINGER ISTVÄN íERfSZTRIJTVÉHY Feri arca piros lett az Izgalomtól. Kérve kérte nagyapát, hadd segíthes­sen ö is a munkába. Nagyapa azon­ban, de még Laci is elhárította a segítséget, mondván, hogy legfőbb ideje a hancúrozással töltött időt pó­tolni. Lógó orral ballagott hát Feri a szobába. Mélázva ült könyvei fölött, valóságos erőfeszítésbe került, hogy figyelmét a betűkre összpontosítsa. Gondolatban kint járt a kamrában, ahonnan bebehallatszott az ütemes kopácsolás. Alig múlt el egy óra hossza, Laci diadalmasan bevonult a madáretető­vel. Feri szeme is felcsillant a lát­ványra, de öröme nem volt teljes. Észrevette ezt a szobába lépő nagy­apa is, hogyne vette volna?! Tudta persze a vigaszt is. — Jól sikerült, én is örülök neki — No persze, ezzel még nincs minden rendben. Elemózsia kell bele, mert anélkül értelmetlen a szép etető. Az vedig már a te feladatod lesz, Feri, iogy erről gondoskodj! Én majd elő­készítem a kölest, kendermagot, sza­­'onnabőrt, te pedig felviszed az öreg körtefára, mert odahelyezzük az ete­tőt. — Jó, nagyon jó — mondta buzgöl­­kodva a jiá. Másnap jelkerült a madáretető a körtefára. Délután már meg is jelen­ek az első „kosztosok". Két szemte­­en, ázott szürke tollcsomő, két veréb. Nyomukban a cinkék, sármányok, né­hány vörösbegy. Feri elégedetten né­zegette őket. Titokban oda-odapillan­­tott a sarokba, korcsolyájára, de most valahogy ez a látvány mindennél jobban vonzotta. A következő napokban mindig „te­rített asztal“, bőséges lakoma várta itt telelő madarainkat. Feri jól tartotta őket. És még a korcsolyázásra is ma­radt ideje. Benyák Mária VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze, zárt betűk: e, z, á, z, o, m. 10. Tündér németül. (FEE). 11. Hegy és folyó a Szovjet­unióban. 12. Ma­gyar lóversenytér. 13. Érzékszerve. 15. Peng betűi. 17. Kis Éva. 18. Hideg édességféleség. 20. Cigány főnök. 22. Szlovák tengely. 23. Női név. 25. Fegy­verét használja. 27. Omszk folyója. 29. Amaz szlovákul. 31. Jugoszláv város. 33. Játszma a tenisz­ben. 35. Szlovák hitel. 37. Bútorda­rab. 38. Szlovák nyomás. 40. Jegye­sem. 42. Becézett nagyszülő é. h. 43. Mindjárt eleinte. 45. Város Algériá­ban. 47. Argon ké­miai jele. 48. Dom­bormű. 50. Vegy­­jele Pb. 52. ... am See. 54. Hiányos árenda. 56. Vissza szélmentes oldal a hajózásban. 59. Szélhárfa-e. 61. ... iacta est. 62. Francia város. 64. ... Vilmos, svájci szabadsághős. 66. ... Dagover filmszínésznő. 67. Megnedve­sít. 69. Mely személy és esztendő. 71. Idegen tagadás. 72. Olasz város. FÜGGŐLEGES: 1. Levegő latinul. 2. Bátorkodna. 3. Zuhanásban van! 4. Svéd váltópénz. 5. Folyosó. 6. Európa tése. legtömegesebb és legnagyobb hegysé­ge. 7. Igen oroszul. 8. Folyadék név- MEGFEJTÉS — NYERTESEK élővel. 9. Tejtermék. 10. A rejtvény második része, zárt betűk, t, m, e, z. A lapunk 4. számában közölt ke-14. Gépkocsi. 16. Dara. 19. Sportcső- resztrejtvény helyes megfejtése a kö­­nak. 21. Nem tompa. 24. Bolgár pénz- vetkező: Szövetkezeti demokrácia nél­­egység. 26. Egoista. 28. Testrésze. 30. kül nincs szövetkezeti élet. Római császár. 32. A beszéd tárgya. Nyertesek: Baka László, Kéty (Kvet- 34. Maláji súlyegység. 36. Lónév. 39. ná), Csánk Szerén, Gesztette (Hosti- Cseh rejtvény. 41. Kicsi szlovákul ék. oe), Hevő István, Búcs (Búi). 1 2 □ 3 4 5 6 J 7 .4 8 9 1___ 10 11 3 12 * 13 14-1 yt ~15~ 16 s rT 18 19 "JŐ” 21 É 22” ТГ \ 24 26 Щ 27 28 T7 30 33 54 “35 36 37 38 39 4ČT 41 42~ 43 44 ír 46 ír 48 49 ___ Ié? 51 ~ 53 54 55 56 3 58 “59" 60 ~бГ ~62~ 63 ■ n 64~ 65 66~ ~ » 68 691 70 m 71 t ~ Ľ ~ ľ :f-ŕ hiba. 44. Ék! 46. Ibsen színdarabja. 49. Nem egészen flott. 51. Testrész. 53. Vissza szükséges. 55. Nem néme­tül. 57. összevisMa nyes. 58. ... Ká­roly, magyar festőművész. 60. Tévesen jegyez. 63. Asszonyok. 65. Férfinév. 68. Szelíd erdei állatka ford. 7. Ró­mai öt és ezer. / Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 10. számú sorok megfej­\

Next

/
Thumbnails
Contents