Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-08 / 45. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 8. SZAKMUNKÁSOK LESZNEK Pálinkás Margit Lizák Anna Szakemberhiány. Hányszor érvelnek ezzel a szóval me­zőgazdasági üze­meink vezetői, ha egy-egy rosszul menő termelési á­­gazatban a stagná­lás okai után ér­deklődünk! Való igaz, hogy a jól képzett szakmun­kásokból minde­nütt hiány mutat­kozik. Pankovics Lászlót, a Leleszi (Leles) Mezőgazda­sági Szaktanintézet igazgatóját kér­deztük meg: Mi a helyzet a szakmun­kásképzés terén? — Szaktanintézetühkben a jövő ál­lattenyésztésének és korszerűen gé­pesített növénytermesztésének leendő szakmunkásai tanulnak. Tanulóink többsége a terebesi (Trebišov) járás­ból való. Az iskola olyan szakmunkásképesí­tést nyújt, amelyről — különösen idő-' sebbek — ma is azt tartják, hogy ehhez nem kell tudomány. Mi erről a véleménye Pankovics László iskola­­igazgatónak? — Az állatok szakszerű gondozása, etetése egyre több szakmai tudást igényel. De nemcsak az állattenyész­tési szakmát tanulják meg a tanulók a három év alatt, hanem egyúttal megismerik a korszerű állattenyésztés gépeit, gépi berendezéseit, elsajátít­ják azok kezelését és karbantartását. Tehát — az állattenyésztésen belül — főleg a korszerű szarvasmarha- és a sertéstenyésztés ismereteinek elsajá­títását biztosítja a szaktanintézet tan­terve. MIÉRT VÁLASZTOTTAK? A szaktanintézet tanulói közül hár­mat kérdeztünk meg, hogy honnan Jöttek, miért választották ezt a szak­mát. Móré Agnes így nyilatkozott: — A nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezettel kötöttem szerződést. Az iskola befejezése után sertéstenyésztő szakmunkás leszek ugyanott, ahol a szüleim dolgoznak. Hogy miért kap­tam kedvet ehhez a szakmához? Sze­retem az állatokat. Háztáji gazdasá­gunkban sertéseket is tartunk. Szü­leimnek én is segítek gondozásukban, megkedveltem a velük való bánást. — Manapság a fiatalok húzódoznak a mezőgazdaságtól. — Szüleim a kaposkelecsényi gaz­dasági részleg sertéshizlaldájában dolgoznak. Többször meglátogattam őket, tudom, hogy még elég nehéz munkakörülmények között dolgoznak, de azt is tudom, hogy az állattenyész­tési szakágazatok évről évre korsze­rűbbek. Példa erre a perbenyéki és a lasztóci sertéshizlalda, ilyen munka­helyekre már biztos, hogy szívesen jelentkeznek a fiatalok. — Én Nagyszelmecről (Veiké Sle­­mence) jöttem, szintén a nagykaposi szövetkezet ösztöndíjasa vagyok — mondta Lizák Anna. — Szüleim az iparban dolgoznak. — Ennek ellenére a mezőgazdasá­got választotta. Miért? — Részben azért, mert Laci bátyám is itt tanult és sokat mesélt erről az Móré Ágnes Iskoláról. Másrészt pedig azért, mert helyben dolgozhatok, nem szeretnék úgy ingázni, mint a szüleim is teszik. A kaposi szövetkezetnek korszerű ba­romfiüzeme van, ahol ideális körül­mények között lehet dolgozni. Már üzemel a borjúnevelde is, biztos va­gyok benne, hogy hasonló korszerű létesítmények az állattenyésztés többi ágazatai részére is épülnek. Igen kel­lene egy korszerű szarvasmarha­tenyésztő telep, ahová a fiatalok szí­vesen mennének dolgozni. Pálinkás Margit Bodrogszerdahely­­ről (Streda nad Bodrogom) jött. Szar­vasmarha-tenyésztő szakmunkásnak készül, élményeiről egyebek közt így beszélt: — Voltam a kísérleti tehénistálló­ban, láttam az aranyos bocikat, és megfigyeltem a körforgásos fejő­részleget. Ilyen munkahelyen már öröm dolgozni. Hasonló létesítmények épülnek az állami gazdaságban, ahol már elég sok fiatal dolgozik. Egyébként Pálinkás Margit az isko­la befejezése után érettségizni akar, de mint mondta, azért nem fordít há­tat a megszerzett szakmának, hanem magasabb szinten, esetleg technikus­ként tovább műveli azt. Ehhez persze szorgalmasan kell tanulnia. Kérdez­tem tőle: Nehéz-в a tanulás? — A géptan nagyon nehéz — vála­szolta —, a sokféle gépszerkezet meg­ismerése, lerajzolása sok problémát okoz, de tanáraink átsegítenek a ne­hézségeken. NEMCSAK SZAKMÁT KAPNAK Ezzel a téma új fejezetéhez érkez­tünk. Ez sem kevésbé fontos, mint a szakma megszerzése. Az egymás segí­tése, a közösségi érzés erősítése, a társadalmi életre való nevelés igen fontos feladata az iskolának. Erről Vass Béla igazgatóhelyettes tájékozta­tott: — Diákjaink ennek érdekében szé­les körű tevékenységet fejtenek ki az ifjúsági szervezet keretében. Egy-egy összejövetelen olyan kérdésekkel is foglalkozunk, mint például a takaré­kosság, a helyes szervezés, a gyakor­lati oktatás, a sporttevékenység és még jőnéhány olyan problémával, melyek iránt a fiatalok érdeklődnek. Ovák Ferenc nevelő jelen volt azon az iskolai nagygyűlésen, melyen a diákbizottságot megválasztották. Hang­súlyozta: — Egy-egy diákrendezvény megmu­tatja, hogy milyen sok a tennivalónk a társadalmi életre való nevelés te­rén. — Nem könnyű például meg­szokni a nyilvánosság előtti szerep­lést. Mi igyekszünk nagy türelemmel nevelni a tanulókat arra, hogyan küzdjék le lámpalázukat, hogyan fejtsék ki röviden, világosan, min­denki által érthetően gondolataikat. A kulturális és honvédelmi' nevelés iskolánkban jónak mondható. A fiata­lok érdeklődését igyekszünk minden téren kielégíteni. A KOLLÉGIUMI ÉLET Nagy neveíő szerepe van a kollé­giumi életnek is. Ovák Ferenc nevelő bemutatta a diákszobákat, miközben magyarázta: — Arra törekszünk, hogy tanu­lóink jól érezzék magukat a kollé­giumban. Azt hiszem, ezt sikerült is elérnünk. Végzős diákjaink közül igen sokan még évek múlva is meg­látogatnak bennünket, tanácsokat kér­nek tőlünk, vagy egyszerűen elbeszél­getnek velünk ügyes-bajos dolgaikról. A diákok szobáiban katonás rend van. Ez nem is lehet másképp. Ahoi ennyien együtt laknak, igen fontos a rendtartás, a tisztaság, amelyhez min­denki tud igazodni. Ugyanakkor min­den szobának megvan a maga külön kis jellegzetessége, sajátossága. Ezt már maguk a szobák lakói alakítják ki, fzlésük szerint. — Hogyan valósítják meg az ok­tató-nevelőmunka színvonalának eme­lését — fordultam ismét az igazga­tóhoz. — Az oktatás színvonalának eme­lése függ a tanárok önképzésétől is. Nos, ezzel iskolánkban nincs különö­sebb baj. Tanáraink, nevelőink, szak­oktatóink, gyakorlatvezetőink képesí­tése kielégítő, mindent megtesznek az oktatás további tökéletesítéséért. Pártunk XV. kongresszusának szelle­mében, valamint az oktatásra vonat­kozó párthatározatok útmutatásai alapján végezzük oktató-nevelő mun­kánkat. A százhuszonöt tanuló jó ne­velésben részesül. Végül a tanműhelyeket tekintettük meg, amelyek elég jól el vannak lát­va segédeszközökkel. Az udvaron traktorok és mezőgazdasági gépok. Bodnár Arpád, az ügyeletes munka­­irányító mester elmondta, hogy a diá­kok gyakorlati oktatása a helyi szö­vetkezetben és az iskola műhelyeiben folyik. A végzős tanulók gépkocsi­­vezetői jogosítványt is szereznek. Kocsi Etelt az iskolai varrodában találtuk, éppen a szabászatról folyt a vita. — A lányok gyorsan megtanulják a szabás-varrás-hímzés tudományát — mondta. — De sütni, főzni is megta­nulnak itt. Gyakran rendezünk ki­állításokat a tanulók munkáiból. О О О Lizák Anna büszkén mondta: nem bánta meg, hogy ide jelentkezett. Móré Agnes azt mondta, ha újból vá­lasztania kellene, megint csak a lele­szi iskolát választaná. Pálinkás Mar­git is csak a legjobb véleménnyel van az iskoláról. Azt tartja, hogy itt a gyengébb tanulóból is jó szakembert nevelnek. ' Ezzel a megállapítással mi is egyet értünk. Búcsúzásul sok sikert kívá­nunk a mezőgazdasági szaktanintézet tanítóinak, nevelőinek és tanulóinak. Illés Bertalan Ai elpirulás olyan tényező, amit ” kézlegyintéssel szoktak elin­tézni még a szakemberek is. Én sem állítom, hogy kétségbeejtöen komoly tünet, vagy mondjuk, élettani jelen­ség, de ha gyakran megismétlődik, érdemes orvoshoz fordulni. A gyakori elpirulás olyan feszültséget, szoron­gást válthat ki, ami már kifejezetten a neurózissal határos. Mi idézi elő? A bőr színét két tényező biztosítja: a bőrfesték — a melanin — jelenléte és a vér, ami a bőr, illetve a nyálka-ORVOSI TANÁCS az hártya alatti hajszálerekben kering. A melanin télen megfogyatkozik, nyá­ron a napfény hatására fokozott fej­lődésnek indul. A hajszálerek vértelt­­ségét az erek állapota és ruganyos­sága tartja fenn, a vér mennyisége és színe — összetétele — befolyásol­ja leginkább a bőr halványságát vagy pírját, még egészséges körülmények között is, amikor azt mondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az erek tágulását vagy szűkülését az érmozgató idegek, az úgynevezett vasomotorok — szabályozzák. Ezek a veg~tatív — az életfenntartó — pá­lyákon át szoros kapcsolatban van­nak a központtal és az ember általá­nos idegállapotával, közérzetével. Az izgalom, a feszültség, a kedélyhul­lámzás, a váratlan hirtelen hatóinge­rek — legyenek azok jó vagy kelle­metlenek — az erek állapotát befo­lyásolják: azokat szűkíthetik vagy tá­gíthatják. Elsápadásnál szűkülnek, pi­rulásnál kitágulnak az arc bőralatti hajszálerei, mert a központi ártalom hatására az érmozgató idegekben ke­letkező gátlást vagy görcsös össze­húzódást, amikor az arcból valóság­gal kipréselődik a vér, vagy erős tá­gulást okoz és így azok annyira meg­telnek vérrel, hogy pipacsvörösre szí­nezik az arcot. Mindkét rendellenes állapot addig tart, amíg az izgalom nem enyhül, amíg az élettani egyen­súly helyre nem áll. Vannak egyének, akik környezetük­től függetlenül, pihenten, megerőlte­tés nélkül is elpirulnak, ha izgalom éri őket. Sőt, az elpirulás tudata még jobban felizgatja, a folyamat önmagát súlyosbítja. Az ilyen „elpiruló“ olyan tartósan neurotikus állapotba kerül, hogy valósággal szégyell emberek közé menni és társasággyűlölővé vá­lik. Pedig az elpirulás kezdetben nem a szégyen következménye és ké­sőbb is csak azért kapcsolatos vele, mert fokozza a feszültséget. javítható-e ez a panasz? Igenl De nem helyileg, nem bőrfehérítéssel, hanem megnyugtatással, idegerősítés­sel, az érzékenység csökkentésével és a szervezet szoktatásával. Ha az ideg­­rendszer bizonytalansága megszűnik, szinte észrevétlenül elmarad a kisebb és közepes izgalmakat kísérő kelle­metlen pirulás. Az ideghatásokat kí­sérő elsápadás vagy elvörösödés ellen küzdeni nem lehet, és nem is érde­mes. Emberek vagyunk, az izgalmak rajtunk kiütköznek, illetve megmutat­koznak. Dr. Buga László Csemegekukorica - télire A gyenge „tejes“ kukoricacsöveket tartósíthatjuk is, és változatosabbá tehetjük vele az egyhangúsággal fe­nyegető téli étrendet. Íme három re­cept: 1. Egészen gvenge kukoricacsöve­ket megtisztítunk külső héjuktól és szakálluktól, azután a rendes módon, sós vízben félig megfőzzük őket. Hi­deg vízben egészen lehűtjük, és az esetleg rajtuk maradt héj- és szakáll­­maradványokat lemossuk. Ezután üvegbe rakjuk a csöveket, jó szoro­san, és felforralt, lehűtött, gyengén sós vízzel leöntve, teljesen légmente­sen lezárva 60—75 percen át kigőzöl­jük. A kigőzölést másnap rövidebb ideig megismételjük. 2. Kicsi, ujjnyi vastag, megtisztoga­tott kukoricacsöveket tálba rakva be­sózzuk és 24 óráig állni hagyjuk. Ak­kor szárazra töröljük, majd üvegekbe rakjuk. 10—15 szem borsot is teszünk az üvegbe, leöntjük forró tárkony­ecettel (vagy eszenciavfz keverékkel), és az üvegeket légmentesen lezárva 20—25 percig kigőzöljük. 3. A gyenge kukoricát héjtól, sza­­kálltól megtisztítva besózzuk, és 24 órára hideg helyre állítjuk. Azután tiszta ruhával leszikkasztjuk, fehér borssal, tárkonnyal, tormával és ba­zsalikommal rétegesen üvegbe rak­juk. Finom, nem túl erős borecettel leöntjük, kis vékony léccel leszorít­juk, és légmentesen lezárjuk. (Az ecetet előbb felforraljuk és teljesen kihűtjük.) 4. Szép, hibátlan csöves kukoricát tisztára mosunk. Ezután akkora üveg­be rakjuk, hogy kényelmesen elfér­jen. 20 dkg cukrot, csepp sóval fel­főzzük annyi vízben, amennyi az üve-» get feltölti. Ezt hagyjuk kihűlni és hidegen a kukoricára öntjük. Tetejére pici szalicilt teszünk, lekötjük és ki­gőzöljük. (Ez a mennyiség mintegy 4 cső kukoricához elegendő.) 1ŠC9Š á»ts ж Fokozott igényességgel! A tőketerebesi (Trebišov) járás ma­gyar iskoláinak körében köztudott, hogy a pionírmunka terén a boly! (Bol) pio­nírok mindig az élen járnak. Az idén nagyon igényes feladatok várnak a pio­nírokra. Vajon hogyan készülnek erre a bolyiak, csapatvezetőjük Kopasz Mária irányításával. — Az idei pionírév. munkatervét foko­zott igényességgel állítottuk össze. A fő hangsúly a MENET-60 pionírjátékon van. Azonban számos olyan akciót tervezünk, amelyek tanulóink szórakozását, művelő­dését egyaránt szolgálják. Mindig hang­súlyozzuk a barátság, a baráti kapcsola­tok mind szélesebb körű kibővítését. Az idén a szovjet, az olasz, a svéd és a ciprusi pionírokkal vesszük fel a kap­csolatot. Társadalmi munkából eddig is nagymértékben kivettük részünket, s így lesz ez a jövőben is. A CSKP megalaku­lásának 60. évfordulója jó alkalmat nyújt arra, hogy találkozókat szervezzünk köz­ségünk idős pártharcosaival, példás kommunistáival — mondta a pionírve­zető. Minden hét érdekes, eseményeket tar­togat a bolyi pionírok számára. S hogy valóban érdekesek a rendezvények, biZQ nyitja a résztvevő tanulók nagy száma. Hiszen ki ne venne részt szívesen egy szocialista brigád taglaival való találko­zón, a Dukla — szabadságunk kapuja elnevezésű vetélkedőn, vagy az aszfalt­­rajzversenyen, avagy a „Fenyőfát kere­sünk“ nevű honvédelmi játékban. A községben egyébként úgy ismerik a pionírokat, hogy azok a fizikai munká­ból sem vonják ki magukat. Ez a jó hír­név a pedagógusoknak köszönhető, akik kihasználják a munka nevelő hatását. Ebben az évben szép terveket tűztek maguk elé a társadalmi tevékenység te­rén. Vállalták, hogy minden pionír öt korona értékű gyógynövényt, 5 kg pa­pírt, 25 kg hulladékvasat és 5 kg textilt összegyűjt, s kiültet két facsemetét vagy díszbokrot. Bekapcsolódtak a Pio­nír-fényszóró mozgalomba, amelynek keretében ügyelnek környezetük tiszta­ságára, taneszközeik, az iskola berende zésének épségére, s minimálisra csők kentik a villanyáram fogyasztását. Az őszi betakarítási munkálatok idején a szövetkezetben segédkeznek, s községük szépítésében, rendezésében is részt vesz nek.- Gondozzák az elesett hősök emlék művét, valamint a községi parkot. — Igényes feladatok állnak előttünk, ezeket pionírjainkkal közösen vállaltuk, s közösen is fogjuk teljesíteni. Pionír­köszöntésünk a Mindig készl jegyében dolgozunk, s örömmel végezzük mun­kánkat. A CSKP jubileumi évében pedig különösen érvényes ez, hiszen a mi pél­daképeink a kommunisták, akik zászla­jának részét, a vörös nyakkendőt büsz­kén viseljük — fejezte be beszélgeté­sünket Kopasz Mária pionírvezető. Benyák Mária Mozaik A betűkkel jelzett kis ábrák közül az egyiket megtaláljátok a 17 számozott ábra között. Melyiket, hol? VÍZSZINTES: 1. Semmikor. 4. Kár­pitos anyag. 9. Nem halt meg. 11. A Halotti beszéd is­mert szavai. 13. Hanga. 15. Azono­sak. 17. Dac, betű hiány. 19. Halpete. 21. Boa betűi. 23. Nem felső. 24. Fél­sziget a Fekete­tengerben. 26. Bent betűi. 28. Irma Éva. 30. Juttat-e? 31. Szenvedések. 33. Aramközvetítő. 35. Argon vegyjele. 36. Attila másik neve. 37. Szlovák női név. 39. Félig zene. 41. Arany francául. 42. Olasz névelő. 44. Ford! tott szócska. 46 Nem mozog. 48 Vidékek. 51. Juttat 52. Európai nép 54. Elviselem. 56 Ad acta. 58. Rán cos. 60. Kicsinyítő képző. 61. Vércso­port. 63. Oda-e. 65. Máshollét. 67. Norvég és osztrák autók jelzése. 69. Szerint szlovákul. 71. Erdélyi város. 72. India része. 74. Igen Moszkvában. 75. Izomkötő. 77. Fon. 78. Tejtermék. 79. Folyó Szlovákiában. 80. Hiányos tét. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első része. 2. Sportág. 3. Napszak. 5. A rejtvény második része. 6. Egyformák. 7. Római három. 8. Azonosak. 10. Pa­ripa. 12. Jegyes. 14. Oda. 16. Becézett Róbert. 18. Női becenév. 20. Verdi operája. 22. Az Újpesti Dózsa volt já­tékosa. 25. Mozdulatlan. 27. Magyar sportnyeremény-játék. 29. Angol vilá­gos sör. 32. Gyümölcsös. 34. Az első nő. 38. Apa törökül. 40. Princípiuma. 43. Svájci folyó. 45. Gárdonyi, regény­alak. 47. Ady szerelme. 49. A másik oldalra. 50. Kemény tárgy. 53. Okta­lan. 55. Kicsi szlovákul, ék. hiba. 57. A rejtvény harmadik része. 59. Sor­végek. 62. Almafajta. 64. Porció. 66. Nem egészesn bazén. 68. Török férfi­név. 70. Francia dallam. 73. Strázsa. 76. Buzdító szócska. Beküldendő a függőleges 1., 5. és 57. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 42. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: „Nyerjen lét­­jogot a segítő szándékú bírálat!“ Könyvnyertesek: Gombos László, Jánok (Janik), Juhász Attila, Tornaija (Šafárikovo), Elzer Eszter, Szőgyén (Svodlnj.

Next

/
Thumbnails
Contents