Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-08 / 45. szám

A feleségem a szakember... G íi g h Imre, a Csehszlovák Autóközlekedés Vállalat érsek újvári (Nov< Zámky) üzemé nek dolgozója példás gépko csivezetű. lm már több min egy millió kilo métert tett me» baleset nélkül, amiért nemrég kitüntetésben részesült. Mégsem ezért kerestem fel, hanem mert a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetsége gutái (Kolárovu) alap­szervezetének egyik legeredmé­nyesebben tevékenykedő tagja­ként emlegetik. Amikor betoppantam, Korné­lia asszony kompótkészítéssel foglalatoskodott, Imre bátyám pedig a kertben tett-vett. Mond­tam neki, mi járatban vagyok, mire ő: — Tulajdonképpen a felese­gem a főnök, én csak idény­munkás vagyok — mondta mo­solyogva, aztán komolyra for­dította a szót.' — Autóbusszal járok, nem tudok mindig és mindenben segíteni, de ha sza­badnapos vagyok, akkor bele­temetkezem a munkába. S tud­ja, mi a legérdekesebb? Any­­nylra sem fáradok el, mint a volán mögött. Ami pedig a fe­leségemet illeti, valóban ő a szakember. Az ötvenes évek derekán az úszori (Kvetosla­­vov) szakmunkásképzőben gyü­mölcs- és zöldségtermesztési segédlevelet szerzett, s most iithon is kamatoztatja az isme­reteit. Beszélgetésünk során megtud­tam, hogy négy évvel ezelőtt döntöttek a fóliás zöldséghaj­­tatás mellett. Az idén nagyjá; ból háromáras fóliasátrat épí-. tettek. Szeptember elején jár­tam náluk, de a Budai félhosz­­szú salátauborka még mindig szép volt és sok gyümölcsöt kínált. A Gőgh-házaspár eí­­mondta, hogy maguk nevelték a palántát, szintén fólia alatt, majd áprilisban ültették ki. Ak­kortájt még hidegek voltak, s bizony reggelenként, meg es­te is be kellett gyújtaniuk a fűrészporos kályhákba, hogy megóvják a zsenge növényeket a károsodástól. De megérte a fáradozást, mert az első ubor­kát tizenhat koronás átlagáron értékesítették . A kertészkedők helyi szervezetének közreműkö­désével, három tonna saláta­uborka eladására kötöttek szer­ződést a Zelenina nemzeti vál­lalattal, illetve-annak helyi fel­vásárló részlegével. Az uborka szépen termett, a szerződésben megállapított mennyiséget már rég leszállították. — Nem ám csak ezt a darab­ka kertet műveljük — hangsú­lyozta Imre bátyám. — Volt itt a- közelben egy évek óta elha­nyagolt tanya, azt is bérbe vet­tük. összesen tíz ár, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan föld­ről volt szó. Sokat költöttünk rá, de ma már szépen terem. Két évig karalábét, meg kelká­posztát termeltünk rajta, az idén pedig konzervpaprikáyal akartuk beültetni. A Granát fajtát választottuk, de csak ne­hezen sikerült beszerezni a magot, s az sem vált be. Mi legalábbis nem tudtunk belőle hasznosítható palántát nevelni. Így átváltottunk konzervulxir­­kára. Megoldottuk az öntözést is, bár a nyáron valaki „köl­csönvette“ a motoros vízpum­pát, és elfelejtette visszahozni. A konzervuborka munkaigényes növény, viszont folyamatos a felvásárlás és tűrhető jövedel­met biztosít. A többi között szó esett a kertészeti kellékek beszerzési lehetőségéről is. Vendéglátóim elmondták, hogy legszíveseb­ben a Kertészeti Szolgáltatások érsekújvári szakboltjában vásá­rolnak, mert aránylag bő vá­lasztékot kínál. Kertésztársaik­kal együtt örömmel fogadták a helyi szakbolt megnyitását, de nehezményezik, hogy főleg vegyszerből hiányos a kínálat, s főidényben akadozik az ellá­tás. Jó, hogy végre kisebb cso­magolásban is lehet vegyszert kapni, d'e kár, hogy közben el­tűntek a polcokról a félkilós vagy kilós csomagok. Sőt né­mely készítmények is. Mint pél­dául a Limacid. Gőghék mond­ták, hogy náluk az utóbbi két évben úgy "elszaporodtak a meztelen csigák, nem tudják mit Csináljanak velük. Limacid már nem kapható, más szerek hatékonysága minimális, kény­telenek voltak más megoldást választani. Éjszaka, villanylám­pa fényénél szedték össze a csigákat, ha már nagyon sok volt belőlük. Remélik, jövőre lesz Limacid, mert már unják a meztelencsiga-vadászatot. Plavec Pál, Gúta (Kolárovo) A szerk. megjegyzése: A so­kak által keresett Limacid ké­szítményt már nem gyártják, s csak azokb'an a szakboltok­ban kapható, ahol még nem fogyott el a régi készlet. Vi­szont megjelent a piacon a Me­­taldehyd 5 G elnevezésű készít­mény (félkilós tasakban, öt ko­ronáért kapható), amely az összes puhatestű kártevők irtá­sára felhasználható. E készít­ménnyel lapunk szeptember 13-án megjelent számának szakrovatában bővebben foglal­koztunk. Ismét gondot okozott az értékesítés EGY KÖZSÉG KERTÉSZKEDÖINEK ÉLETÉBŐL Gellén (Holice) szorgos em­berek laknak. Erről meggyőzött Neizer Lászlóval, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetének titkárával folyta­tott beszélgetés is. A helyi szervezet a hatvanas évek közepén alakult meg. Már akkor is volt a faluban néhány lelkes kertészkedő, aki felis­merte a konyhakertek tervsze­rű kihasználásának szükségsze­rűségét. Igaz, akkortájt még nem csupán a termelés, de az értékesítés is nagy nehézségbe ütközött, hiszen a termelőnek az áru elszállításáról is gon­doskodni kellett. Közel egy év­tizedes fáradságos munka kel­lett hozzá, hogy megváltozzon a helyzet, s e községben is fel­lendüljön a háztáji zöldségter­melés. 1977-ben ötven tagja volt a szervezetnek, amely 500 ezer korona értékű zöldséget adott piacra. A következő év­ben húsz fővel gyarapodott az alapszervezeti tagok száma, és a felvásárlók immár hétszáz­ezer korona értékű terméket vehettek át a kertészkedőktöl. Gyökeres változásokra került sor a termelési feltételekben és módszerekben, új, bőtermő faj­ták honosodtak meg a faluban, és — a hazai és a magyaror­szági szakirodalom, illetve a jól szervezett szakelőadások jó­voltából — egyre gazdagabbá vált a kertészkedők szaktudása. Látva a kertészkedés eredmé­nyességét, egyre többen követ­ték a korábbi kezdeményezők példáját. így tavaly már száz­négy tagja volt az alapszerve­zetnek, s a kertészkedők egy millió háromszázezer korona értékű áruval járultak hozzá a fogyasztói igények színvonala­sabb kielégítéséhez. Gellén szerződésre alapozott, tervszerű árutermelés folyik. Az alapszervezet már az ősz folyamán felméri, hogy a tagok mit és mennyit terveznek ter­melni az elkövetkező évben, erre a menyiségre szerződést köt a kertészkedőkkel, majd az összegezés alapján szállítói­átvevői szerződést köt a Zele­nina dióspatonyi (Orechová Potéö) fióküzemével. A szerve­zet év közben mindenkitől le­von hét százalékot az értékesí­tett áruért járó pénzből. Az így létrehozott pénzösszegből fedezik az áru háztól való el­szállításának, illetve a zöldsé­ges rekeszek biztosításának költségeit. Év végén azután minden alapszervezeti tag visz­­szakap három százaléknak megfelelő összeget; feltéve, hogy eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségének. Az alapszervezetnek az idén már száznegyvenkét tagja van, akik kétmillió háromszázezer korona értékű zöldség — főleg paradicsom, paprika, karfiol, fejes saláta és uborka — érté­kesítésére tettek ígéretet. Hiá­ba kötöttek szerződést, így is sokat kellett bosszankodniuk. Volt rá példa, hogy tönkrement a megszedett, szállításra előké­szített zöldség. Főleg a korai salátából ment sok tönkre, de karfiolból, paprikából és para­dicsomból is jelentős mennyi­ség a szemétdombon végezte. Pedig, terven felül, a jednotá­­nak és az Agrofrignrnak is szállítottunk. S niás jellegű nehézségei is vannak az alapszervezetnek. Az idén például nem sokat tudtak tenni azért, hogy a ker­­tészkpdők optimális feltételek közepette dolgozzanak. A szer­vezet tagjai által igényelt fó­liát az alapszervezet még meg­rendelései sem tudta biztosíta­ni. Hasonló vult a helyzet a műtrágyával és a vegyszerek­kel is: a Kertészeti Szolgáltatá­sok bratislavai vállalata nem küldte meg számukra az igé­nyelt szereket. Így mindenki maga szerezte be a legszüksé­gesebbeket, természetesen sok­sok utazgatás és időveszteség árán. Az említett problémák, vala­mint a cseppet sem kedvező és ösztönző adókulcs hátrányo­san befolyásolják a kertészke­dők termelőkedvének alakulá­sát. Többen utaltak rá, hogy ha továbbra is ilyen mostoha kö­rülmények között kell dolgoz­niuk, akkor kevesebb zöldséget fognak termelni, vagy teljesen felhagynak a kertészkedéssel. A központi szervek nem győzik hangsúlyozni, hogy a fogyasz­tói igények tökéletesebb kielé­gítése érdekében és a nagy le­hetőségeket rejtő háztáji zöld­ségtermelés iránti érdeklődés növelése céljából, minden eddi­ginél jobban kell támogatni a kertészkedöket — és a szerző­déses háztáji állattartásra vál­lalkozókat! —, lényegében még­sem változik semmi. A megter­melt áru értékesítése továbbra is gondot okoz, és az oly fon­tosnak tartott szolgáltatások — vetőmaggal, ültetőanyaggal, műtrágyával, növényvédő sze­rekkel, fóliával, különféle ker­tészeti kellékekkel való ellátás — színvonala sem sokat javult. Ígéretből most sincs kevés. Lehet, hogy ezentúl valóban másként lesz? Huszár Margit Л mezőgazdasági terület vé­­delme és tökéletes ki­használása össztársadalmi ér­dek. A Košice-vidéke járásban arra törekednek, hogy a 2329 hektár kert, amiből 784 hektár magántulajdonban van, szintén többet hozzon a társadalom asztalára. Éppen a magántulaj­donban levő konyhakertek ki­használásában van sok tartalék. Nagyon sok kert elhanyagolt, gyomon kívül alig terem vala­mit. Így néni csoda, hogy kora tavasztól késő őszig nem ad­nak, inkább, kérnek zöldséget és gyümölcsöt a falvak. A kertekben a tulajdonosok olyan gyümölcsfákat nevelnek, Önellátásunk javításáért illetve „tűrnek“, amelyek már régen kiöregedtek, betegek, csak igen kevés és rossz gyü­mölcsöt teremnek. Ezeket a 61/1964 Zb. számú törvény ér­telmében ki kell vágni, s he­lyettük új, nemes, bötermő fá­kat kell ültetni. Ezt a feladatot a járásban igyekszünk, fokoza­tosan megoldani. Távlati célki­tűzésünk, hogy minden község­ben megalakuljon a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szervezete. Eddig harminc ilyen szervezetünk van, mint­egy ezer taggal, Makranc (Mok­rance), Slanec, Vyšný Klatov, Poprac, Сапа, Malá Ida, Abauj­­szina (Sena) és niás községek. Az utóbbi időben nagy figyel­met szentelünk a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan, vi­szont kertészkedére nagyon is megfelelő földterületek felkuta­tásának és használatba vételé­nek. Družstevná pri Hornáde, Skárnš, Svinica, Malá Ida, Vyš ná Hutka, Nižná Hutka, Bolida nnvce és más községek határá­ban, már létrehoztunk néhány kerttelepet, ahol négy ár földet adtunk a kertészkedés iránt ér­deklődőknek. Ezeken a terüle­teken korábban csak galago­nya, kökény, c sipkerózsa, meg burjánzó gyomnövények szívták a talaj táperejét. Most gyümöl­csöt, zöldséget és virágot te­remnek az ízléses kiskertek. Az elkövetkező időszakban további kerttelepeket szeretnénk létesí­teni. A dolgok egyik oldala pozi­tív. De van ám másik oldal is! Hárnm évtizede nem tudjuk megoldani a felvásárlási prob­lémákat. Ha kevés a zöldség és a gyümölcs, az nagy baj. Ha viszont gazdag termést nyújt a szilva, az alma, a körte, stb., akkor hiába kínálgatjuk az árut, nincsen, aki felvásárolja. Košice környékén az idén is rengeteg gyümölcs termett, s míg a Magas-Tátrában ennek hiányát érzik, addig mondjuk Slanecen és több más község­ben sok gyümölcs tönkrement, mert nem volt kinek eladni, és megetetni sem lehetett, hiszen a háztáji állattartás csak most kezd fellendülni. Ugyanakkor tudomásunk van róla, hogy a Magas-Tátrában eddig alig láttak friss gyümöl­csöt. Ideje már, hogy változtas­sunk ezen az áldatlan helyze­­zeten. Iván Sándor Almaszüret. Szapon (Palkovieovo) készült felvéte­lünk Pente Antalt és feleségét, Juliska nénit örökí­tette meg Fo,6: —bor Szerződéses termelés - a folyamatos zöldségellátás alapja A zöldségfélék széles skálá jából az ország valamennyi la­kosa szívesen fogyaszt kisebb­­nagyobb mennyiséget. Ennek ellenére . az illetékesek nem szentelnek kellő figyelmet a fogyasztók vitamindús zöldség­gel való ellátásának. A minap a zöldség- és gyü­mölcstermesztésről és az ellá­tásról váltottam szót Csöllei Lajossal, a Zelenina nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Du­najská Streda.) járási üzemének igazgatójával. — Az idén nem volt különö­sebb gondunk a zöldség felvá­sárlásával, elhelyezésével — ál­lította határozottan a fiatal igazgató. — Az eléggé rapszó­­dikus időjrás következtében több zöldségféléből gyenge ter­mést takarítottak be a mező­­gazdasági üzemek és a ker­tészkedők. Mégis volt bizonyos időszak, amikor nem ment zök­kenőmentesen a felvásárlás. A karalábé átvételekor volt ki­­sebb-nagyobb nézeteltérés a termelők és a felvásárlók kö­zött. — Hogyan teremtik meg a termelés és a felvásárlás kö­zötti összhangot, ami a lakos­ság zavartalan ellátását hiva­tott biztosítani? — Jónéhány esztendeje dol­gozom a Zeleninármi. Gondo­lom, a zökkenőmentes felvásár­lás, a folyamatos ellátás a szerződések megkötésével kez­dődik. Sajnos, a mi vonalunkon a szerződési fegyelem eléggé laza. A termelők, főleg a ker­tészkedők szövetségének alap­szervezetei, illetve tagjai nem veszik komolyan az aláírt meg­egyezést, és több esetben nem tartják be a szerződésben fog­lalt kötelezettségeket. Ebben olykor mi is ludasak vagyunk — szólt közbe Csiba László —, mert kevés a szállí­tóeszközünk, a mezőgazdasági üzemek vezetői pedig nem tö­rődnek a kistermelők árujának elszállításával. A minap egy szövetkezeti el­nökkel beszélgettem, aki ke­rek-perec kijelentette: „Semmi közünk a zöldség szállításához. Törődjenek vele azok, akiknek ez a feladatul“ Ebben is van igazság, csakhogy komoly nép­­gazdasági kárt jelent, ha a megtermett áru szállítóeszköz hiányában, nem jut el a fo­gyasztóhoz. A kistermelők je­lentős hányada efsz-tag, és azok is károsodnak. De az sem mellékes, hogy sokaknak elve­szik a kedvét a zöldségterme­léstől a szállítási problémák­kal. Pedig a kertészkedők a zöldségtermesztésben egyre je-* (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents