Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

i960, augusztus 9.

•SZABAD FÖLDMŰVES,

3

Nagyszere együttműködés

LEONYID BREZSNYEV ÉS GUSTAV HUSÄK KRIMI TALÄLKOZÖJA

Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a múlt héten találkozott a Szovjetunióban üdülő Gustáv Hasúkkal, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárával, köztársaság elnökkel.

A két politikus kölcsönösen tájékoztatta egymást a két testvérpárt figyelmének középpontjában álló időszerű feladatokról. Ezek között kiemelkedő helyen van az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusának előkészítése, valamint az országaink ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terveinek befejezésére irányuló Ideológiai és szervezőmunka.

A megbeszélésen nagyra értékelték a társadalmi tevékenység valamennyi szakaszán folytatott szovjet—csehszlovák együttműködés, a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés színvonalát. Az 1990-ig terjedő szakosítási és kooperációs program jó feltételeket teremt orszá■ gaink gazdasági kapcsolatainak további fejlesztésére.

Nagy jelentőségű az a megállapodás is, amelyet a közelmúltban Prágában az atomenergetikai együttműködésről írtak alá. A Szovjetunió és Csehszlovákia jelentős mértékben hozzájárult a KGST-tagállamok közös törekvéséhez, amelynek célja az atomenergetikai ágazat fejlesztése.

A nemzetközi helyzetet elemezve megállapították, hogy az imperialista erőknek a szocialista országok elleni támadása gyengülni kezd. Egymás után vallanak kudarcot a Szovjetunió poltikai és gazdasági elszigetelésére irányuló kísérletek. A jelenlegi erőegyensúly megbontosására törekvő agresszív nyugati körök, amelyek a fegyverkezési- bajsza fokozásával katonai fölényre akarnak szert tenni,

azonban súlyosan veszélyeztetik a népek biztonságát.

Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a szocialista országok változatlanul és következetesen az enyhülési folyamat fenntartására és elmélyítésére törekednek. Ezt az a nyilatkozat is világosan kifejezte, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi ülése fogadott el. Az európai biztonság megszilárdítását célzó legutóbbi szovjet javaslatok is ezzel az irányvonallal vannak összhangban.

A találkozón síkraszálltak a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak továbbfejlesztéséért. Ezzel kapcsolatban kiemelték azoknak a megbeszéléseknek hasznosságát, amelyeket Leonyid Brezsnyev Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral folytatott.

Brezsnyev és Husák elvtárs kifejezte, a Szovjetunió és Csehszlovákia elszánta magát, hogy támogatni fogja az április forradalmának vívmányait védő afgán nép igaz ügyét. Hangsúlyozták, hogy államaik hozzá kívánnak járulni az afganisztáni helyzetnek az afgán kormány javaslatai alapján történő politikai rendezéséhez.

A két vezető beszámolt egymásnak a XXII. nyári olimpiai játékokon szerzett benyomásairól. Megelégedésüket fejezték ki, hogy a moszkvai olimpia érdekfeszítő baráti versengés légkörében zajlik, s kitűnő sporteredmények születnek. Ez a sportünnepély azt fejezi ki, hogy a világ ifjúsága kölcsönös kapcsolatokra és barátságra vágyik.

Brezsnyev és Husák elvtárs megbeszélése .szívélyes légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlott le.

Bohtislav Chňoupek külügyminiszter többnapos látogatást tett a Mongol Népköztársaságban s tárgyalásokat folytatott mongol kollégájával, Mangalin Dügerszürennel. Külügyminiszterünk az 1981—1985. évi kulturális egyezményhez kapcsolt jegyzőkönyvet és a két külügyminisztérium együttműködésére vonatkozó ötéves egyezményt írt alá. Chňoupek elvtárs a mongol televíziónak adott nyilatkozatában kiemelte a szocialista országok együttműködésének magas szívonalát s azt a tényt, hogy ez az együttműködés közös világnézetükből, a marxizmus—leninizmusból indul ki és a proletár nemzetköziség elveire épül.

A látogatásról kiadott közös közlemény leszögezi, hogy a felek tájékoztatták egymást a pártkongresszusok határozatainak végrehajtásáról, megvitatták a két ország kölcsönös kapcsolatai fejlesztésének távlatait. A miniszterek eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről. Elégedetten állapították meg, hogy kapcsolataink a marxizmus—leninizmus alapján, az 1973. évi csehszlovák— mongol barátsági és együttműködési szerződéssel összhangban eredményesen fejlődnek. A miniszterek kiemelték a két párt testvéri kapcsolatainak, Husák és Cedenbal elvtársak rendszeres találkozóinak jelentőségét. Kormányaik szilárd elhatározásának adtak kifejezést, hogy tovább fejlesztik országaik barátságát és sokoldalú együttműködését politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és egyéb téren.

Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista közösség többi országának következetes békepolitikája és aktív törekvése döntő szerepet játszik abban, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű orszagok békés egymás mellett élése, kölcsönösen előnyös együttműködése elveinek szellemében építsék át. Ezzel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonítanak a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé idei májusi ülésén tett új kéz-, deményezéseknek. Az új közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó NATO-döntést és ;a világ különböző részein katonai beavatkozásokat szolgáló amerikai gyorshadosztályok felállítását a béke és az egyetemes biztonság közvetlen veszélyeztetésének tartják.

A miniszterek kifejezték kormányaik elszántságát, hogy kitartóan és következetesen törekednek az enyhülési folyamat kiterjesztésére, a fegyverkezés megszüntetésére és a leszerelésre való áttérésre.

Chňoupek miniszter látogatása befejeztével köszönetét mondott vendéglátóinak, hogy megismerkedhetett a mongol nép szocialista építősikereivel, megköszönte a szívélyes fogadtatást és vendégszeretet.

Külügyminiszterünk csehszlovákiai látogatásra hívta meg mongol kollégáját.

„FÖVÄROS“ SZÜLETETT

Az izraeli parlament, a knesszet Jeruzsálemet — keleti, megszállt arab részével együtt az ország új fővárosává nyilvánította.

Izraeli megszálló: — Végtelen az iszlám iránti szeretetem.

(Jurij Cserepanov rajza)

A középkorúak már csak a krónt** kákból ismerik ama borzalmas két pap: 1945. augusztus 6. és augusztus 9. megrázó történetét, amikor két japán nagyváros: Hirosima és Nagaszaki a szó szoros értelmében por és hamu lett. Mindkét városban több mint százezer ember égett el. Ezt szánták az amerikaiak a nagy háború befejező akkordjának?

. A kérdés, a sok miért máig is foglalkoztatja a történészeket, politikusokat. Hiszen 1945 augusztusában biztosra vehették a japánok kapitulációját, különösen azután, hogy a Jaltában vállalt és Potsdamban megerősített kötelezettségéhez híven a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, s ez a körülmény — mint az események igazolták — döntően kihatott a távolkeleti hadjárat gyors befejezésére.

Miért volt szükség akkor oly páratlan méretű tömeggyilkosságra? Az elemzés és a mi napjaink eseményeiig lépten-nyomon kínálkozó analógia ésszerű következtetéseket tesz lehetővé.

Az új típusú fegyveren, az atombombán folytatott kutatások már 1939- ben megkezdődtek. A nácizmus elől az Egyesült Államokba menekült emigráns atomfizikusok végezték. Közéjük tartozott a magyar Szilárd Leó is, aki ezt a javaslatot Roosevelt elnöknek előterjesztette.

A bomba a háború alatt gyorsított ütemben el is készült. A náci veszély fa „titkos fegyveren“ végzett német kísérletek, valamint a náci ötödik hadoszlop aknamunkája) az Egyesült Államokat is veszélyeztette, így minden eshetőségre készen álltak. 1945. július 15-én az űj-mexikói sivatagban sor került az atombomba első próbarobbantására. A hatás a megfigyelő tudósok képzelőerejét is túlszárnyalta.

Ezek után történt/ hogy Szilárd és a többi kutató (Einstein, a világhírű fizikus is) óvva intette az elnököt az atomfegyver bevetésétől, hiszen már végéhez közeledett a háború. Az amerikai hadvezetés azonban felismerte az atombomba értékét, sőt, a beavatott politikusok már nemcsalj fegyvert, hanem politikai eszközt is láttak benne. Röviddel Rooesevelt váratlan halála után Harry Truman, az új elnök engedett a tábornokok nyomásának és elrendelte az atombomba bevetését.

Ezt már Potsdamban is tudta. Sőt, Churchill is sejtette, de titkolták. Meglepetésnek szánták Sztálinnak. A szovjet vezető megsejtett valamit és félig tréfásan odavetette munkatársának: Szólni kell Kurcsatovnak, siettesse a munkálatokat. Az atombomba lehetősége Moszkvában sem volt titok.

Hirosimára és Nagaszakira nem véletlenül esett a vállalkozás rendezőinek választása. Egy volt a lényeges: mindkettő többszázezer lakosú nagyváros volt, koncentrált lakosságú. Az amerikaiak pedig az új fegyver tömeghatását akarták kipróbálni.

Az Enola Gay végzetes útjának

Veszélyes párhuzamok

története ismert. A drámairodalomban is feldolgozták. A gép pilótája Eatherly őrnagy később beleőrült lelkilsmeretfurdalásaiba. Tibbets ezredest, az atombomba-akció megszervezőjét és munkatársait kitüntették és a „nemzet hőseiként“ ünnepelték.

A hirosimai és nagaszaki tömeggyilkosságra vonatkozó adatok nagyon eltérőek, mert a lassan gyengülő sugárzás mindmáig szedi áldozatait.

A két japán város az amerikai imL perializmus nagy kísérleti próbatere, az atomfegyver pedig politikai zsarolási eszköze volt. Nem sokáig. Már a józanul gondolkodó fejek is előrelátták, hogy „ebben a versenyben az Egyesült Államok néhány éven belUl már nem egyedül lesz az élen, sőt, mivel ipara és lakossága a nagyvárosokban koncentrálódott, és Így az ország atomtámadás esetén rendkívül sebezhető, fölényét is el Ingja veszíteni“ (Szilárd Leó).

Az ötvenes években a Szovjetunióban is rájöttek az atombomba titkára, sőt, nemsokára kísérleti hidrogénbombarobbantást is végrehajtottak, s ezzel megszűnt az amerikai imperializmus atommonopóliuma, kudarcot vallott az atomdiplomácia. A Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehetett többé erőpozícióból beszélni.

Ez a felismerés, a szocialista világ aktív békepotitikája és halmozódó építési sikerei késztették a hetvenes

években a Nyugatot az enyhülési po» lítikának, mint a kapcsolatok alakítása fő elvének elfogadására. Ezt pecsételte meg 1975-ben a helsinki zázóokmány is.

Az amerikai vezetés azonban újabb fordulatott tett, visszakanyarodott a hidegháborús szellemhez, ismét vélt hegemóniáját állítja előtérbe, vezető világszerepét szeretné biztosítani —i újabb tömegpusztító fegyverfajtákra támaszkodva. A helyzet veszélyesen, analóg az ötvenes évekével. Az MX, Pershing és más modern rakéták, nem szólván a felfüggesztett, «е a programról le nem vett neutronbomba-akcióról, pusztulással fenyegetik az emberiséget (csak az anyagi értékek'maradnának épen), de a szörnyű tervek kigondolóit is. Az egész emberiség áll velük szemben. Nem véletlenül követelték a napokban józan politikusok, mint például a nagy tekintélyű Fulbright szenátor, a SALT-II. szerződés mielőbbi ratifikálását és megfelelő tárgyalások kezdését a leszerelésről, a biztonságosabb jövőről.Ezt akarják és szorgalmazzák a szocialista közösség országai a legkonkrétabban megfogalmazva a Varsói Szerződés országainak javaslataiban, s a leszerelés részletkérdéseivel foglalkozó különféle nemzetközi tárgyalásokon.

A Nyugaton a sor, lépnie kell, feltételezhetően józan irányban.

LÖRINCZ LÄSZLÖ

Megemlékeztek a forradalom évfordulójáról

Kubában július 26-án megemlékeztek annak 27. évfordulójáról, hogy a kubai forradalmárok Fidol Castro vezetésével sikeres táiiiadést intéztek a Moncada laktanya, a Batista rendszer katonai fellegvára ellen.

A kubai hagyományoknak megfelelően a gazdasági építőmunkában legkiemelkedőbb eredményeket felmutató országrészek kapják a központi ünnepségek megrendezésének megtisztelő feladatát. Az idén Ciego de Avila tartományt érte ez a megtiszteltelés.

Fidel Castro nagyhatású ünnepi beszédében figyelmeztetett az Egyesült Államok veszélyes militarista politikájára, amely a legkomolyabb következményekkel sújthatja az emberiséget. — A világ ma a hidegháború küszöbén áll, s ezért megkétszerezett erővel kell küzdeni a békéért, a világ országai együttműködésének kibontakozásáért. Nyugtalanságot keltenek az Egyesült Államok és a NATO törekvései, hogy mintegy 600 középhatótávolságú nukleáris rakétát telepítsenek Nyugát-Eurőpába, azok a washingtoni tervek, hogy kórszesűsítsék a NATO-tagállamok fegyverzetét, újabb katonai csbportosnlásokat hozzanak létre a Perzsa-öbölben és a Közel-Keleten.

A latin-amerikai népeket veszélyezteti, hogy a Köztársasági Párt hatalomra jutván megszüntetné a Nicaraguának nyújtott segítséget, felülvizsgálná a Panama-csatornára vonatkozó szerződést, bekebelezné Puerto Ricót, támogatná a fasiszta diktatúrákat, tengeri blokád alá venné Kubát. A republikánusok a további lázas fegyverkezés útjára tértek, hogy katonai fölénybe jussanak a szocialista közösséggel szemben, — mondotta Castro, majd nicaraguai látogatásának élményeiről beszámolva felszólította a haladó erőket, szánjanak szembe az imperialista cselszövésekkel, fogjanak össze a békéért és a Inemzetközi biztonságért folyó küzdelemben. Hangoztatta, a béke fontos garanciája, hogy az új erőviszonyok a társadalmi haladás híveinek kedveznek.

Kadaréba fulladt politika

A múlt héten hozták nyilvánosságra a kanadai kormánynak azt a döntését, hogy megszünteti a Szovjetunió irányába a gabonakivitelt tilalmat. E döntéssel kapcsolatban Házén Argne, a kanadai gabona-hivatal vezetésével megbízott miniszter kijelentette, hogy kormánya nagy hibát követett el akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyomására megtiltotta gabona eladását a Szovjetunió részére.

Az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a gabonaembargóhoz annak idején Kanada is csatlakozott. Most azonban nyilvánvalóvá vált, hogy/a Carter által január 4-én kihirdetett „stratégia“, vagyis a „Szovjetunió megleckéztetése“ az Afgán Demokratikus Köztársaságnak nyújtott katonai segítségért, kudarcba fulladt;

Igaz ugyan, hogy a Szovjetunió elleni offenzívának a gyenge oldalai mér a kezdet kezdetén is megmutatkoztak. Brazília és Argentína nem engedelmeskedett az USA vezető köreinek. Sőt, mi több, Argentína mint a Szovjetunió második legnagyobb gabonaszállítója, nemcsak a szerződéses kötelezettségét teljesítette, hanem a Szovjetunióba irányuló gabonaexportját egymillió hatszázhúszezer tonnáról 3 millió 730 ezer tonnára növelte. Pár héttel ezelőtt pedig ez a latinamerikai ország megegyezett a Szovjetunióval abban, hogy a következő öt esztendő folyamán 22 millió 500 ezer tonna gabonát és szóját szállít a Szovjetunióba.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Leonyid Brezsnyev elvtárs már január első napjaiban, tehát közvetlenül a Carter által bejelentett gabonaembargót követő napokban, kijelentette, hogy a Szovjetunió az amerikai kereskedelmi partnerek egyoldalú szerződésszegése miatt nem kerül kilátástalan helyzetbe, mert a gabonaszükségletét más országokból történő szállításokkal, valamint a saját forrásainak hatékonyabb kihasználásával fedezni tudja. Becslések szerint a szovjet mezőgazdaság az idén kimagasló eredményeket ér el A termelési tervek túlteljesítése íőleg a gabonatermelésben várhatók. Ezt jól tudják az Amerikai Egyesült Államokban is. S így nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban mind gyakrabban bírálják Carter elnök tilalmi intézkedéseit, amelyeknek elsősorban is az amerikai farmerek látták kárát. Hiszen a bevételük 10—15 százalékkal csökkent annak ellenére, hogy a kormány kénytelen volt a költségvetéséből hárommilliárd dollárt a gabonafelesleg felvásárlására fordítani. Persze, az USA kormányának ez a kényszerintézkedése a szociális program rovására történt, ameiv növelte a lakosság szegényebb rétegeinek a kormány politikájával szembeni elégedetlenségét.

A carteri politika „stratégiája“ aznnban nem csak a gabona embargó esetében fulladt kudarcba. Kudarcba fulladtak Carter elnök további „intézkedései“ is. Aminek teljesítését például megtagadta az ARMCO amerikai acélipari cég, azt realizálta a francia CREUSOT LOIRE társaság. S Carter tilalmi intézkedései következtében az amerikai cégek megközelítőleg fél milliárd dollárral károsodtak.

A szovjet emberek kezdeményezőkészsége és áldozatvállalása leküzdötte azokat a nehézségeket is, amelyek új külkereskedelmi partnerek hiánya miatt keletkeztek. A saját üzemeikben készítették el azoknak a dolgoknak egész sorát, amelyek szállítását az amerikai partnerek megtagadták.

Néhány nyugat-európai ország kereskedelmi körei az amerikai nyomás ellenére is, a Szovjetunióval való kereskedelem fejlesztése mellett foglaltak állást. Példa erre a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatainak helyzete, amely új megállapodások értelmében szovjet nyersolaj és földgáz ellenében egész sor iparcikk szállítását irányozza elő. Joggal állapítják meg tehát az amerikai újságok, hogy a modern technika Szovjetunióba való szállításának korlátozása, éppen úgy, mint a gabona-embargó, kisebb gondokat okozott a Szovjetuniónak, mint az Amerikai Egyesült Államoknak.

Ma már joggal állapítható meg az is, • hogy az amerikai gazdasági „szankciókhoz“ hasonló kudarc érte Carter elnöknek a Moszkvai Olimpiai Játékok bojkottálását követelő felhívását is. Hiszen nagyon fájlalják azok a sportolók — főleg az amerikaiak és az NSZK-beliek —, akik országuk kormányának helytelen döntése miatt a nagysikerű olimpián nem tudtak részt venni. Mint ismeretes, ezen az olimpián egész sor világ-, európai-, nemzeti és egyént csúcs született s ez azzal is magyarázható, hogy Moszkva szívélyes és baráti légkört biztosított a sport nagy ünnepén részt vevő sportolók részére.* A Carter által meghirdetett embargó miatt nem éheztek és nem szomjaztak az olimpiai játékok résztvevői. De nem hiányoztak a korszerű teljesítménymérő készülékek és berendezések sem. A carteri politika tehát kudarcba fulladt, s ezt ma már tudják nem csak külföldön, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is.

MILAN RUSKO