Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
Nyesegessük a vadhajtásokat! Uogy hol keressük? — Magunk között! Szinte mindenhol megtalálhatók. Csúfítják társadalmunk arculatát. Fékezik a szocialista erkölcs normáinak térhódítását. És sok kárt okoznak embertársaiknak, a kisebb-nagyobb közösségeknek s végeredményben egész társadalmunknak. íratlan törvény, hogy ami káros, azt Irtani, pusztítani kell. Mert ha nem irtjuk állhatatosan, akkor a lejünkre nö. Elburjánzik, mint a gondozatlan növényi kultúrában a gyom, és megkeseríti életünket. Könnyen felismerhetők a társadalom vadhajtásai. Az, persze, igaz, hogy általában csak azokra figyelünk fel, akik nagyon elrugaszkodnak, nem képmutatóskodnak, sőt talán még büszkék is arra, hogy a fenegyerekek közé, a társadalom söpredékébe tartoznak. Ezeken, az elvetemült bűnözőkön aztán csattantjuk az ostort. Persze, jogosan és okkal, mert megérdemlik a megvetést és a bűnhődést. Talán néha még kesztyűs kézzel is bánunk velük, s ezért vérszemet kapnak, javíthatatlan visszaeső bűnözőkké válnak. Igaz ugyan, hogy ezek között akadnak olyanok is, akiket a bűnhődést követő számkivetettség, környezetük közönye térit vissza a fogházhoz vezető útra. S ebben az esetben már mi Is vétkesek vagyunk. Vagyis vétkesek elsősorban is azok, akik a jó szándékkal közeledő egykori bűnözőnek hátat fordítanak, nem segítik átformálódását, jelleme vadhajtásainak eltávolítását. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nálunk a bűnözők jelentős hányada anyagi javak illetéktelen eltulajdonításában, lopásokban nyilvánul meg. A tolvajok többségét a személyi tulajdonának nagy méretű gyarapítása ösztönzi. De olyanok is vannak szép számmal, akik dorbézoló éltamódjuk költségeire „gyűjtenek“ a közösség javainak illetéktelen eltulajdonításával. De legyen bármi oka a lopásnak, az a tényeken nem változtat. A tolvaj tehát bármilyen célt is követ, meglopja embertársait. C ezt mindenki tudja! Éppen ezért nehéz magyarázatot találni ^ arra a kérdésre, hogy miért hunyunk nagyon gyakran szemet a lopások felett. Szó nélkül elnézzük például, ha a hentes többet számol a vásárolt húsért; ha a közösségnek vásárlandó különböző dolgok beszerzésekor a kereskedő vagy az árut kiadó raktáros vámot szed; és elnézzük azt is, hogy munkaközösségünk tagjai a szemünk láttára lopnak meg bennünket, a közösséget. Hiba az is, hogy a lopásokkal párosuló bűnözést nagyon leegyszerűsítjük. Vagyis csak azokat az eseteket minősítjük bűnözésnek, amelyek nyomán a tolvajokkal szemben bűnvádi eljárás indul. Igaz, vannak kicsiségeknek tűnő nem kívánatos esetek is, amelyekről úgy vélekedünk, hogy szóra sem érdemes. Pedig ezek az úgynevezett kicsiségek — ha úgy összeadnánk — nagy értéket képviselnek, és a közösséget nagyon megkárosítják. Meg bizony! Még az egységes földművesszövetkezetekben is, ahol a „vámszedők“ azzal leplezik bűnös cselekedetüket, hogy „minden a miénk, a magunkét viszszük“. Holott elsajátítják embertársaik munkájának gyümölcsét, mivel többet birtokolnak a közösség által kitermelt javakból, mint amennyire a munkájuk után igényt tarthatnának. Tehát meglopják a közösséget és elsősorban is megkárosítják azokat az embertársaikat, közvetlen munkatársaikat, akik illetéktelen személyi jövedelemre nem tartanak igényt. Ugyanis az illetéktelenül eltulajdonított, tehát ellopott javak értékével csökken a közös gazdaság jövedelme, így kevesebb jut a termelés fejlesztésére, és törvényszerűen kevesebb jut a munka jutalmazására is. Sok érték elúszik mezőgazdasági üzemeinkből az Illetéktelen vámszedők közreműködésével is. S azt is elnézzük szemrebbenés nélkül. Sőt mi több, nem csak elnézzük, hanem szükségesnek és gyakran hasznosnak is minősítjük. Mert csak így, vagyis anyagi áldozatok árán tudtuk beszerezni a nélkülözhetetlen kellékeket. S ezért nem látjuk, nem akarjuk tudomásul venni, hogy az élősködés létjogosultságát szentesítjük. Д lopás és az élősködés összeegyeztethetetlen a szocialista erköles normáival. A letűnt úri világból maradtak e csökevények. Abból a társadalmi rendszerből, ahol a „húzzad és marjad“ — már mint embertársaid bőrét — elv volt a társadalmi élet és az emberek közötti vagyoni differenciálódás szabályozója. S ahol a munkanélküliség és az azzal párosuló nyomor miatt, sokakat az élethez való jogos ragaszkodás kényszerített jellembeli tulajdonságaival ellentétes dolgokra. A szocializmus építésének évei alatt a munkanélküliséget és a nyomort végérvényesen száműztük házunktájáról. Tehát nincsenek olyan kényszerítő körülmények, amelyek lopásra, embertársai meglopására jogosítanák fel az embert. Az persze, igaz, hogy bizonyos méretű anyagi differenciálódás a szocialista társadalom tagjai között is létezik. Ezt előidézi a jutalmazás szocialista alapelve, vagyis az, hogy mindenki képessége szerint dolgozik és munkájának menynyisége, értékessége szerint részesül a javakból. A differenciálódásnak ez a formája tehát helyes, mert munka van mögötte. De a jogtalanul, vagyis munka nélkül összeharácsolt, tehát mások megkárosításával szerzett anyagi javak halmozásával elért egyéni gyarapodás nem helyeselhető. Az megbocsáthatatlan vétek, melynek elburjánzása ellen harcolni kell. Ma szinte általános jelenség, hogy a munkája nyomán minden család valamilyen formában gazdagodik. Természetes, hogy amelyik családban több a kereső, és még a nyugdíjas szülök is besegítenek, vagy örökség útján külön bevételre teszne'k szert, a jobb mód új vonásai feltnűnöbben mutatkoznak. Ezek természetes jelenségek és ezért nem is botránkoztatnak meg senkit. Ezekkel szemben azonban olyan jelenségek is vannak szép számban, amelyeknek nem. a becsületes munka és mégcsak nem is az örökséghez való jutás a forrása. Ezek bizony a lpgtöbb esetben szemet szúrnak! S felvetődik a kérdés: Vajon miből?) Ennek ellenére csak ritkán fordul elő, hogy erre a kérdésre valóban hiteles választ kersünk. Pedig a tapasztalatok arra utalnak, hogy az ilyen esetek mögött legtöbbször büntetlenül űzött lopás, csalás és sikkasztás van. Határozottabban kell nyesegetni ezeket a vadhajtásokat, a becsületes emberek és az egész társadalom meglopására irányuló törekvéseket. PATHÖ KAROLY Az is lényeges, hogy a szem ne maradjo^i a szabad ég alatt. i l ~ < . 1. •• ■ l . • . • - , i , ,. V i További feladat a tarlószántás, a másodvetés e . * H Foto: Az aratás után a legfontosabb tennivaló a szalma letakarítása. J l I * ■ ■ ■ в V ■ 9 Ш Ш 9 : * ■ ■ A Mezőgazdasági és Élelme» zésügyi Minisztérium Növénytermesztést Irányító Bizottsága legutóbbi ülésén Peter Forgáő meteorológus borúlátóan szólt az időjárásról. Ebben a fülledt meleg időbon előfordulhatnak jégesők, amelyek megcsorbíthatják a gazdagnak ígérkező gabonatermést. Ezért ki kell használnunk minden órát a szemesek betakarítására* Az elmúlt évekhez viszonyítva, eddig kevés búzát arattunk le, s főleg a keleti járásokban a munkát késleltetette az időjárás. Az árvizek által elöntött területeken késik a gabona és a hüveselyesek betakarítása, valamint a zöldségfélék szüretelése. Persze az időjárásnak két oldala is van, „ami elmegy a réven, megjön a vámon“, örvendetes a gazdag termés, hiszen május végén még a tavaszi ár-Öröm és üröm pák „törpék“ voltak, manapság pedig hektáronkénti ötven mázsás hozammal fizetnek. A gabonatermesztésben általában sokat ígérő a határ, s ha sikerül azt gazdaságosan betakarítani, akkor rekordtermés lesz az idén. Sokan azt mondogatják, hogy a rendkívüli időjárás sok gondot okoz. A minap egy régi barátommal akadtam össze, aki a következőket mondta: — Huszonkilencben is volt Ilyen időjárás. Abban az esztendőben is annyi termett mindenből, hogy nehezen tudtuk eladni. Persze most mások a körülmények és ha valóban jól szervezett a munka és maximálisan kihasználjuk a betakarítógépeket, akkor az idei bő termés csaknem hiánytalanul fedél alá kerül. Mudroch elvtárs, a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési osztályának vezetője kissé borúlátóan nyilatkozott a legutóbbi tanácskozáson, s aggodalmát statisztikai adagokkal is igazolta. Részben igaza van, hiszen a mezőgazdaság nincs „fedél“ alatt, s az időjárás nagyon is befolyásolhatja, de az is igaz, hogy a mezőgazdaságban dolgozók már számtalanszor bizonyítottak, s tudjuk, hogy becsülettel helytállnak. Voltam az aratók között, ők valamenynyien derűlátóak, s azt valljáki se nappalunk, se éjjelünk, amíg nem kerül a szem a magtárba. Igazuk van: a lecke fel van adva, s főleg rajtuk múlik a sürgős tennivalók elvégzése. Azoknak pedig, akik a kedvezőbb körülményekre való tekintettel gyorsabban végezhetnek az aratással, erkölcsi kötelességük lesz — ha arra szükség mutatkozik — segíteni Kelet- Szlovákiában. Tudatosítani kell: a kenyérre, a vetőmagra és a takarmányalapra nagy szükség van az egész társadalom ellátása szempontjából. Arat az ország népe, a társadalmi összefogás sokat ér. Azt hiszem ez érthető, hiszen olyan gazdag termést takaríthatunk be, amelyre régen volt példa. Az olimpiai játékokon kívül is van miért drukkolnunk, és ha a mezőgazdaság irányítói és dolgozói lelkiismeretesen végzik a munkájukat, nem lesz az örömből üröm. TÓTH DEZSŐ Képriport a komplex aratásról Manapság már kombájnok hada araija a gabonát. 1980. AUGUSZTUS 9.
