Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

fásáSaÖenyészUsi тившвтшш! A tyúkok nem szeretik a nagy nyári lorrúságnt, ilyenkor kevesebbet esznek és tojnak. A kevesebbet tojó tyúkok vedleni kezdenek. A korai vedlésüeket ajánlatos kiselejtezni. A jó to­jástermelőkre jellemző, hogy később kezdenek vedleni és gyorsabb lefolyású a tollváltá­­suk. A tapasztalt tenyésztő ki­adás takarmányozással sietteti a vedlést, hogy az állatok mi­előbb termelni kezdjenek. A toliképzéshez sok fehérjére van szüksége az állatnak, ezért nö­velni kell a fehérjetartalmú ta­karmányok részarányát. A továbbtartásra szánt jércé­­ket és kakasokat különválaszt­juk és tágas kifutóban tartjuk, a levágásra szánt egyedeknek nem kell túl nagy élettér. A te­­nyészcélra meghagyott állato­kat lábgyűrűzzük. A gyűrűt mindig a jobb lábra kell fel­húzni, mégpedig úgy, hogy a talpra állított baromfi lábgyű­rűjén a számok fejjel lefelé legyenek. A kiszemelt állatokat állandó megfigyelés alatt kell tartani (egészségi állapot, visel­kedés). Az egészséges jércék és kakasok jó étvággyal esznek, rendszeresen kapirgálnak. A kacsák és a ludak növeke­désével párhuzamosan nő a szálláshely iránti Igény is. A túlnépesített ólak hamar szeny­­nyeződnek, gyakran kell cse­rélni az almot, hogy az értékes tolt tiszta maradjon. Az állato­kat nyáron drótszövettel elkerí­tett, tetővel ellátott kifutóban is elszállásolhatjuk. Az inten­zíven fakarmányozott kacsák a 2—2,5 kiló élősúly elérésekor válnak vágóéretté. A továbbte­­nyésztésre szánt egyedeknek ezentúl is biztosítsuk a napos legelőt, a friss zöldet és a mozgást. A galambbá! már benépesült fiatal galambokkal. A követke­ző kelésből még szigorúbb el­vek alapján válogassuk ki a továbbtartásra szánt egyedeket. Kísérjük figyelemmel a kirepült fiatalokat s folyamatosan válo­gassuk ki a lenyészcélnak leg­megfelelőbbeket. A nagy meleg nál. Zöldtakarmányozás esetén különösen a fiatal állatoknál gyakran tapasztalunk hasme­nést. Ilyenkor meg keli vonni a zöldet s csupán szénát, meg árpát szabad adni a nyulaknak. Itatásra keserű teát használ Ita­tunk. A gyógyszerek közül az Antirhoin és a Ftuluzol szolgál a hasmenéses nyulak kezelé­sére. v—. f O* 9/ - r \ v-jf _ •AŕN-J.-Vŕ l' kedvez a külső élősködők el­szaporodásának és a betegsé­geknek is, ezért a galambházat rendszeresen kell takarítani és fertőtleníteni. A galambok szá­mára napos helyen készítünk fürdővizet, amit délután is ta­nácsos kicserélni, hogy a ko­rábban tojást melegítő galam­bok is megfürödhessenek. A nyulak napi adagjának na­gyobb részét a friss zöldtakar­mány adja. A hagyományos ta­karmányokon kívül némely gyo­mok is jól hasznosíthatók, vi­szont a vizenyős rétekről, lege­lőkről származó növényzet nem való a nyulaknak. Ugyancsak ügyelni kell a folyók és pata­kok mentén gyűjtött takar­mányra, amit csak végszükség esetén ajánlatos frissen ada­golni. A legjobb minőségű zülddel táplált állatoknak is adjunk éjszakára minőségi szé-Nyáron nagyobb a fertőzések terjedésének veszélye, ezért a ketreceket rendszeresen tisztít­juk, fertőtlenítjük, s ügyelünk arra, a padozat mindig száraz legyen. így elejét vehetjük pl. az éppen enni kezdő növendé­keket támadó kokcidiőzisnak. A kisnyulak általában az anyjuk­tól fertőződnek, mert a trágya terjeszti a fertőzést. A beteg állatok lesoványodnak, étvágy­talanok, megduzzad a hasuk, és a fogukat csikorgatják. A betegség kezelésére az egyik legbeváltabb gyógyszer a folyé­kony Sulfakombin, melyből 25 ml-t ketl adni egy liter ivóvíz­hez, amivel — kétnapi szünet közbeiktatásával . kétszer há­rom napig kell Itatni az átlato-t kát. Ilyenkor ajánlatos csupán száraz eleséget adni a beteg nyulaknak, hogy feltétlenül el­­fogyasszák a gyógyszert. A kecskéket és a juhokat naponta kétszer legeltetjük, s amikor a legforróbban tűz a nap, árnyékba hajtjuk és friss vízzel megitatjuk az állatokat. Az Katót legalább kétnapon­­ként ki kell takarítani. Álla­­taink sokat szenvednek a -le­­gyektől, ezért az állatszállást ajánlatos lepermetezni (Sol­­dep). Ez a kezelés az állatok egészségére nem káros, viszont legalább három hétig távoltart­­ja a legyeket. Az egzotikus madarak javá­ban költenek, némelyikek már a második fészekalja fiókát ne­velik. A szokásos eledelen kívül egyre több félérett fűmagot tudunk biztosítani kedvencéink­­nek. A magvas füvet csomóba kötve kell felfüggeszteni a ka-« lickában vagy a röpdében. Az önállósult fiatalokat azonnal tegyük külön röpdébe. A kané-« rik már befejezték a költést, viszont továbbra is kiadósán kell táplálni őket, mert rövide­sen kezdetét veszi a toll váltás. Készítsünk számukra tojáskeva­­réket, hogy gyorsan kicserél­jék tollruhájukat és kellően megerősödjenek a fárasztó utődnevelés után. A kanári is szereti a félérett magvakat, igényli a friss ivóvizet és a fürdési lehetőséget. Balázs Ferenc R. jenö érsekújvári (Nové Zámky) olvasónk leveléből idézzük: Az ősszel ültetett fok­hagymám szépen kikelt, de ta­vasszal sárgulni kezdett, majd elszáradt a levelek csúcsa. Né­hány éves tapasztalatom sze­rint ez nincsen kihatással a hozamra, mégis tudni szeret­ném, milyen betegség okozza ezt a tünetet? A fokhagyma levélvégeinek sárgulása és elszáradása elég gyakori — helyenként évente ismétlődő — jelenség. Nem be­tegségről, csupán az alacsony hőmérséklet, illetve a kisebb tavaszi fagyok káros hatásáról van szó. Nem kell, hogy éjsza­ka vagy kora reggel fagypont alá csökkenjen a hőmérséklet, általában a jelentősebb hőinga­dozás — tehát a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség — is előidézheti a tünetet. Mint tapasztalta, a je­lenség nincsen káros hatással a hozamra, hiszen a fokhagyma később (májusban és június­ban) gyorsan pótolja a hiányzó lombfelületet. A vizet nehezen áteresztő, nehéz földet jelentős mennyiségű folyami homokot tartalmazó, jól érett komposzt adagolásával kéne a fokhagy­ma számára megfelelőbbé ten­ni, és a tenyészidőben szemcsé­­zett, könnyen oldódó műtrágyát kellene adagolni a sorközökbe. S végezetül: előnyösebb volna a tavaszi ültetés. (bv) Május elején két — hasonló kérdést felvető — levelet kap­tunk. B. Józscfné azt írja, hogy a hároméves fikusza eddig szé­pen fejlődött, de most télen egymásután dobálta el a leve­leit, csak a csúcsán maradt meg néhány egészséges levél. T. Máriának a buzogányvirág (Dieffenbachia) okoz gondot. „A csupasz szárú növény in­kább csúfítja, mint díszíti a la­kást“, írja olvasónk, és felteszi kérdést: „kidobjam, vagy van más megoldás is?“ A hosszú tél általában nem kedvez a szobanövényeknek; a fényszegöny szobákban, ahol a központi fűtés és a gyakori szellőztetés sok veszélyt rejte­get, kedvelt növényeink gyak­ran elhullatják leveleiket. A felkopaszodott növényeket a­­zonban nem kell mindjárt ki­dobni, .Újítással ismét széppé tehetjük őket. Egy külföldi szaklapban olvastuk, hogy pél­dául a felkopaszodott idősebb monsztérákat, aráliákat, fiku­­szokat, szobafenyőket és dief­­fenbachiákat éppen tavasszal lehet Újítani. Az alsó egészsé­ges levelek alatt a törzsből ki­vágunk két centiméter széles gyűrűt, a kiszivárgó tejnedvet hintőporral felszárítjuk, majd a törzs köré (a gyűrű alá) tölcsérszerűen elrendezett mű­­anyagfóliát kötünk, jól megned­vesített tőzeget szórunk bele, végül a tölcsért a gyűrű fölött is erősen átkötjük. A seb felső szegélyén kb. egy hónap múlva megjelennek az első gyökerek; ha kellően megerősödtek, a gyökeres felső részt levágjuk az anyatőről, s cserépbe ül­tetjük. A visszamaradt levél nélküli törzset a második le­hullott levői helyéig bekurtít­juk és gondosan locsoljuk, hogy az alvó szem kihajtson. A le­vágott csupasz szárat pedig egy- vagy kétrügyes darabokra vágjuk, és kis ládában nyirkos homokba ágyazzuk vagy cse­répbe ültetjük. Ha letakarjuk fóliával vagy üveggel, nemso­kára meggyökeresednek és ki­hajtanak. Vagyis: ifjítással nemcsak megmenthetjük ked­velt dísznövényünket, hanem még szaporíthatjuk is. R. S.-né ógyallai (Hurbanova) levélírónk nehezményezi: A Szabad Földművesben és más szaklapokban is gyakran nép­szerűsítik a kevésbé ismert zöldségféléket, de arról keveset írnak, hogy miként kell fel­használni, elkészíteni őket. Mi­ért? Válaszunk: hamarosan ta­pasztalni fogja, hogy szakrova­tunk tématervének kidolgozá­sakor az idén már erről sem feledkeztünk meg, hiszen tud­juk, hogy a legújabb szakács­­könyvekben is csak nagyon ke­veset olvashatnak a kevésbé ismert növények konyhai elké­szítésének módjairól. (bor) C Kertészet----------------- “ jüliu5 s. ФKisállattenyésztés ) 1 J\ .Szlovákiai Kisátlattenyész­” tök Szövetségének tagjai a múlt évben is érdemdús te-* vékenységet folytattak. Sokré­tűen fejlesztették a fajtatiszta apróállatnk háztáji tenyésztését népszerűsítő mozgalmat, sok fiatalt és felnőttet nyertek meg e nemes kedvtelésnek, bekap­csolódtak a települések fejlesz­tését és csinosítását szorgalma­zó feladatok teljesítésébe, és -számtalan esetben hasznos se­gítséget nyújtottak a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek. S ami külön elismerést érdemlő: a szövetség helyi szervezetei szé­les tömegeket mozgósítottak a meghirdetett szerződéses háztáji állattartás meghonosítására. A kezdeményezést siker ko­ronázta. Kisállattenyésztőink — a nitrai Branko Közös Mezőgaz­dasági Vállalat közreműködé­sével — közel 234 ezer pecse­­nyenyulat értékesítettek, Б55 tonna élő tömegben. A szövet­ség tagjai, a szerződéses ál I at - hlxlalási lehetőségeket kihasz­nálva, több mint 55 ezer h<­­zott ludat, 1836 bárányt, 1466 vágósertést és 1418 szarvasmar­hát, továbbá több mint 11 mil­lió tojást adtak el a felvásárló vállalatoknak. Az SZKSZ járási bizottságai titkárainak tanácskozásán, me­lyen megjelent az SZSZK Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának megbízott dolgozója, s amelyen a barom­fiipar, a bratislavai I\jM’oin fi te­nyésztő Állami Gazdaság, az Állami Fajállalnemesílő Vállala­tok vezérigazgatósága, a nitrai Branko és a Szlovákiai Kertész­­kedök Szövetsége is képvisel-Qggp-A- Varsótól mintegy hetven kilométerre, Skierniewice vá­roskában található Lengyelor­szág egyik legérdekesebb ipari üzeme, a „gombagyár“, mely Európában a legnagyobb ilyen létesítmény. Nagy földalatti csarnokaiban teljesen új tech­nológiával termelik a közked­velt sampinvoot. A csarnokok mindegyikében 4ö0 speciálisan előkészített, két négyzetméter alapterületű „fészek“, meleg­ágy van, s ezekben egy terme-Dél Szlovákia szá­mos községében je­lentés hagyományú van a lúdteuyész­­tésnek. Örvendetes volna, ha ezekbeu és más községek­ben is megértésre találna a Szlo­vákiai Kisállat­tenyésztők Szövet­sége Központi Bizottságának a szerződéses lúdliiz­­lalás fejlesztését szorgalmazó felhí­vása. ...» . * Kádok Gábor felv. FELHÍVÁS a szerzödésés AllathizlalAs fejlesztésére Többet mint eddig tette magát, nagyra értékelték a kisállattenyésztők múlt évi eredményeit és a szerződéses állattartás népszerűsítése érde­kében kifejlett tevékenységéi. A tanácskozás résztvevői el­fogadták a Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetsége Központi Bizottságának felhívását, mely­­lyel mozgósítani kívánják a háztáji állattartás iránt érdek­lődőket, hogy segítsék elő 358 ezer pecsenyenyál, 89,3 ezer lúd, 3300 bárány, 2500 sertés és 5300 darab szarvasmarha szerződéses hizlalását, valamint 20 millió 230 ezer darab tojás háztáji megtermelését és érté­kesítését. A tanácskozás résztvevői ugyanakkor megállapodtak ab­ban, hogy a szerződéses állat­hizlalásban szerzett kedvező tapasztalatokra alapozva, nép­szerűsíteni fogják a szerződéses malacnevelést is. Szeretnék el­érni, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben legalább 33 ezer, a közép-szlovákiai kerületben 30 ezer, a kelet-szlovákiai kerület­ben pedig legkevesebb 10 ezer választolt malac értékesítésén» kössenek szerződést a háztáji állattartásra vállalkozók. Az előzetes felmérés arról tanúskodik, hogy a kisállattá­­nyésztők, a kertészkedők, a szövetkezeti dolgozók és más, háztáji állattartásra vállalkozók körében is növekvő irányzatot mutat a szerződéses állathizla­lás és malacnevelés iránti ér­deklődés. Népszerűsítsük, fej­lesszük ezt a terebélyesedő mozgalmat, hiszen várható eredményeivel jelentősen hoz­zájárulhat államháztartási gondjaink enyhítéséhez! (dek) «£♦ ♦*» »J» »j» -j- «j» »j* *j> -$• »j» »j« »j» *j» »j» *j* «J» >j» *j» ♦*« **• »J» *j* ♦£♦ «J* lési szakaszban átlagosan 40 kiló minőségi áru terein. Az üzem évente 1500 tonna sam­pinyont termel, amiből jelentős mennyiséget exportálnak (töb­bek között Csehszlovákiába). ф Nyúltenyészlés Belgium­ban. Az egy lakosra jutó nyúl­­húsfogyasztás az országban el­éri az 1,41 kg-os átlagot. A szükségletnek mintegy hatvan százalékát hazai termelésből, a többit behozatallal fedezik. Öt évvel ezelőtt például 440 tonna élő nyulat és 5863 tonna nyúl­­húst importált az ország, első­sorban Lengyelországból. Persze a hazai termelést is fejlesztik. Az utóbbi években csaknem duplájára emelték a házinyúl felvásárlási árát. A tenyésztők körében az új-zélandi fehér és a kaliforniai nyulak a legked­veltebbek. A tenyésztők többsé­ge hízóláppal eteti a nyulakat, melyek 11—13 hetes korukban elérik a 2250—2750 grammban meghatározott vágóérettséget. 4 Már nem kell adót fizet­niük. Az S2ÍSZK, illetve a CSSZK Pénzügyminisztériumá­nak 153/3 570/78 számú ren­delkezése értelmében a szlovák kuvaszt tartó ebtenyésztőknek már nem kell helyi illetményt fizetniük, ha eleget tesznek az alábbi követelményeknek: О a tenyésztő tagja a Szlo­vákiai (Csehországi) Kisállatte­­nyésztők Szövetségének és a szlovák kuvaszt tarfő ebte­nyésztők klubjának; © az SZKSZ törzskönyvi ki­vonattal igazolja a kutya szár­mazását; О a megejtett bonitáció alap­ján a kutyát tenyészállattá mi­nősítették; О a nem tenyészállat rend­szeres kiképzésen vesz részt vagy teljesítményvizsgát tett. Az SZKSZ hatáskörébe tarto­zó egyéb kutyafajták tulajdo­nosai számára továbbra is ör­vényben marad az SZSZK Pénz­ügyminisztériumának 67/72 TL számú rendelkezése, amely az ebtartással kapcsolatos helyi illetmények fizetésének feltéte­leit tartalmazza. (ZchJ, »♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦ *♦♦♦!♦ «J* «J* «5* ♦$*♦}* »t* «5»-5* «5» «С* «£♦ <8* »juj* **♦«$► *♦♦♦** *5* «5» «£♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents