Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
lusáíUUnyésztšsl ^ттптьВге Nyáron általában augusztusban van legmelegebb, ezért ekkorra feltétlenül biztosítani kell a tyúkok számára az árnyékos pihenőhelyet, rendszeresen tisztítani kell az itatókat és cserélni az ivóvizet. A nagy melegben a tyúkok fogékonyabbak a betegségekkel szemben, ezért legalább kéthetenként Cholesol-tablettát kell tenni az Ivóvízbe. Nagy figyelmet kell szentelni a növendékbaromfinak. A korai kelésü csirkék tollazata már tömött, elnyerte jellegzetes színét és fényét. Folyamatos selejtezéssel, válogatással alakítsuk ki az új tenyészfalkát. Továbbtenyésztésre elsősorban jó tojóktól származó, és küllemre Is tetszetős jércéket hagyjunk meg. Aki elismert tenyészetté akarja nyilváníttatni az állományát, az állatorvossal vizsgáltassa meg a csirkéket, csak utána kérje az elismerést. Alapkövetelmény, hogy az elismert tenyészetre áhítozó baromfitartó tagja legyen az SZKSZ-nek, állományát egyetlen tisztavérű fajta egyedeiből állítsa össze, és az állatokról ne hiányozzanak a lábgyűrük. A kacsák befejezik a tojásrakást és vedleni kezdenek. A tollváltás után hizlalni kezdjük őket s helyettük fiatal kacsákból alakítjuk ki a tenyésztalkát. A kacsákat csak egy évig érdemes tojástermelésre meghagyni, mert a második évben lényegesen kevesebbet tojnak, és a betegségekre is hajlamosabbak. A fiatal libák tolla lassan megerősödik, beérik, közeleg a menesztés ideje. Mihelyt észrevesszük, hogy az állatok hullatni kezdik a tollúkat, azonnal kezdjük meg a menesztést. Ugyanakkor gondoljunk a kladósabb takarmányozásra is, mert a tolltépés komoly beavatkozás az állat életébe. A napi adagbán növelni kell a fehérje részarányát. A menesztett libák fázósak, a szálláson kiadósabban kell almozni és nem tanácsos vízre engedni az állatokat. A galambok számára a hónap végén lezárul a tenyészidény. A későbbi kelésű galambok továbbtartásra alkalmatlanok, nem fejlődnek ki rendesen, s a vedlésükre is a hidegebb hónapokban kerül sor. A korábban kirepült galambokat rendszeres megfigyelés alatt tartjuk, a standard-követelményeknek megfelelőket kiválasztjuk továbbtenyésztésre, a többit eladjuk vagy levágjuk. A hónap végén eltávolítjuk a költőfészkeket, ezzel véget vetünk a további tojásrakásnak. Az utódnevelésben kimerült tenyészpárokat lehetőség szerint különválasztjuk, nemek szerinti csoportokban tartjuk, és kiadósán etetjük, mert kezdetét veszi a tollváltás. A vedlő galamboknak biztosítani kell a szükséges ásványi anyagokat és a nélkülözhetetlen fürdővizet. A fészkek eltávolítása után ajánlatos kitakarítani, kimeszelni a galambszállást és átfesteni a berendezést. Szeptemberben kezdetét veszi a kiállítási idény, tehát már most igyekezzünk kalitkához szoktatni a galambokat. A májusban és júniusban született nyulakat most kell tetováltatni. Ezek uz utódok még általában megfelelnek a továbbtartási követelményeknek, de azért alapos válogatást kell végezni. Kiállításra a kora tavaszi születésű nyulakat küldjük. Lehetőleg külön tartsuk őket, mert immár ivarérettek, s kárt tehetnek egymásban. A megtépázott, megharapdált nyúl nem szerepelhet eredményesen a sorra kerülő bemutatókon. A tenyészállomány vérfelfrissítéséről sem szabad megfeledkezni. Már most szerezzük be az alapállomány felújításához szükséges egyedeket, lehetőleg tavaszi születésűeket. A tapasztalt tenyésztők évente cserélik a bakot. Ne sajnáljuk a pénzt, vegyünk két-három bakot, hogy módunkban álljon ki' választani közülük a legmegfelelőbbet. A kecske- és julitenyésztök-1 nek is most kell kiválogatniuk a továbbtenyésztésre legalkalmasabbb állatokat. A fiatal ál-< latok körmét kéthetenként ellenőrizzük és alakítjuk, hogy helyes legyen a lábtartósuk és biztonságos a járásuk. Az istállót mindig tisztán, szárazon tartjuk, rendszeresen szellőztetjük. Ha módunkban áll. télire szárítsunk akácfa-, fűzfa- és bodzaágakat, majd lazán egymásra rakva, szellős helyen tároljuk. Az egzotikus madarakat tenyésztők most várják az utolsó kelésből nevelkedő fiókák kirepülését. Amint elhagyják a fész. két, azonnal eltávolítjuk a költőfészkeket, a növendékekből pedig kiválasztjuk a továbbtartásra szánt egyedeket, a többit pedig értékesítjük. Akinek sok eladó madara van, kínálja fel őket a Chovprodukt kereskedelmi vállalatnak. A kanárik lassan befejezik a vedlést, azután énekelni kezdenek. Nemek szerint különítsük el őket. és a napi adagjukat szabadban található magféleségekkel tegyük változatosabbá. Ideje előkészíteni a „füttykalitkákat“, hogy a hónap végén betelepíthessük őket és létrehozhassuk az „énekiskolát“. Balázs Ferenc (Jesenské) s 1 g míiTiciimáiCfivi lau hcsaďó A Trichophyton gallinae penész okozta baromfibetegség a múlt század derekán vált ismertté. Azóta az egész világon elterjedt, de a tenyészetekben nem fordul elő tömegesen, általában csak néhány állatot belegít meg. Főleg a tyúkoknál fordul elő, de esetenként a pulykákat is megfertőzi. A penész a baromfi toll nélküli testrészeit, továbbá a taréjt, a lebenyeket és a szem környékét támadja és károsítja. A betegségre a fejlett taréjjal rendelkező, hat hónaposnál idősebb baromfi hajlamos. A szakirodalom szerint a nehéz testű tyúkfajták (bráma, cochin) különösen hajlamosak a megbetegedésre. A kakasoknál gyakoribb a megbetegedés, mint a tyúkoknál. A laboratóriumi állatok közül a tengerimalac érzékeny a fertőzésre. Egyes szerzők szerint a fehér egerek és az ember is hajlamos a megbetegedésre, de az ember csak kivételesen fertőződik. A betegséget a fertőzött állatok terjesztik át az egészségesekre, főleg szállításkor és a túlzsúfolt állatszálláson. Táplálkozáskor leperegnek a keletkezett pikkelyek s megfertőzik az önetetőt. Idővel az egész környezet, sőt a kifutó földje is teljesen fertőzötté válhat. A betegség tünetei legkorábban a taréjon észlelhetők, főleg a csőr töve körül, ahol szürke pontok keletkeznek, amelyek később terjedelmes, sárgásfehér színű pikkelyekké olvadnak össze, vagy a taréj nagyobb részét beborító varrá alakulnak, Innen terjed azután a fertőzés a fülcimpákra, a lebenyekre, az arcra és a szemhéjra, ritkábban^az egyéb testrészekre is, miközben az állal elhullatja a tollát, a bőr érdessé válik és kezdetét veszi a pikkely- és varképződés. A betegség előrehaladott állapotában a szemen is káros elváltozás figyelhető meg: gyulladásba jön a szaruhártya, végül megvakul az állat. A beteg állatok jellegzetes penészszago' árasztanak. A baromfi penészbetegsége (favus) krónikus, hosszadalmas lefolyású. Komoly fertőzés esetén idővel lefogy és vérszegénnyé válik az állat, a teste pedig sárgás színűvé válik. A beteg állat néha magától meggyógyul, máskor meg elhullik. A szakirodalom szerint boncoláskor további tünetek is megfigyelhetők, mint pl. sárgás bevonat a felső légzőszerveken, a hörgőkön és a tüdőn, a begy és a vékonybél gyulladása. Mint általában minden betegséget, ezt is legjobb megelőzni. A tenyészállatvásáron vagy a kiállításon — esetleg egy tenyésztárstól — vásárolt állatokat tüzetesen vizsgáljuk meg, mert könnyen behurcolhatjuk tenyészetünkbe a fertőzést. A könyebben fertőzött egyedeket érdemes gyógyítani, a nagyon betegeket inkább selejtezzük ki. Alapjában véve ugyanúgy kell kezelni az állatokat, mint más penészes eredetű megbetegedés esetén. A paraffinolaj vagy kenőszappan segítségévet megpuhított varakat eltávolítjuk és a bőrt alaposan lemossuk, majd bekenjük valamilyen kenőccsel vagy oldattal. Felhasználható például a jódglicerin, az ichtamol-szaliciles kenőcs, a 3 %-os kreolin, a 2—5 %-os formalin, az 5—10 %-os szalicilszesz, az 5—10 °/o-os szalicilkcnőcs, a hígított (1:3) jódtinktúra és a Mykoseptín. A beteg állatok gyógykezelését, esetleges elkülönítését vagy végleges eltávolítását követően i baromfiszállást feltétlenül 'ertőtleníteni, az ól környékét pedig asszanálni kell. Dr. Bačn Jozef állatorvos (Zlaté Klasy) О \ vásárolt baromfit — különö•en a taréjt, a lebenyeket és a ;őr tövét — alaposan vizsgálóik meg, nehogy behurcoljuk tenyészetünkbe a penészbetevséget. Fotó: —bo ■ Ml 4 Qlyan ez az élet, mint egy ^ tűnő álom. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor egy ismerősöm, Csői lei József, a dunaszprdahelyi (Dunajská Streda) Zelenina felvásárló üzem vezetője azzal fogadott, hogy nem igen adhat információt, mert az utolsó nap van munkahelyén és a „stafétabotot“ átadta helyettesének, Csöllei Lajosnak. A névrokonság senkit ne tévesszen meg, mindketten más famíliából származnak. Dióspatonyban (Orechový Potčň) a kistermelőktől is a vagonoknál veszik át a zöldséget. Foto: tt-s Hol szőrit a csizma — Nyugdíjas lettem, egy Idáig még kénytelen voltam dolgozni — vallja őszintén Csölle elvtárs — nem búcsúzom könnyű szívvel, hiszen, az életem javarészét a zöldségfelvásárlással töltöttem el. A hoszszú évek során kissé felőrlődtek az idegeim. Nem akarok panaszkodni, de ember legyen a talpán, akinek sikerül évtizedekig ezen a poszton helytállni. — Egyszóval nem akarsz többé zöldséget látni? — Sőt ellenkezőleg. Ha hiszed, ha nem az én jókora kertem egy züldségparadicsom, a Bratislava melletti Püspökin. Én nem csak beszélek arról, hogy sokféle zöldséget kell termeszteni, hanem valójában azt is teszem. Sajnos a hosszú „zöldséges“ pályafutásom alatt nem sikerült meggyőzni a termelőket, járuljanak hozzá a zöldség bő választékának biztosításához. Nálam, még „kisördü göt“ is lehet találni. Nem ismerek fáradtságot az új zöldségfajták termesztésében. — Sokszor hangoztatod a sokféleséget, holott — főleg a mezőgazdasági üzemekben — a szakosításra törekszünk. — Tudom, ez így lenne helyes. De álljon meg a menet. A mi járásunk mezőgazdasági termelése elismert. Ezt az elért eredmények igazolják a legjobban. Valóban jól szervezett a növénytermesztés, az állattenyésztés. De a zöldségtermesztés olyan ötödik kerék. Senki nem törődik vele kellőképpen, s nem is merem állítató, hogy ezen a téren élenjárók vagyunk. Pedig szerintem elsősorban a mi feladatunk lenne, többek közt Bratislava ellátása. Méghozzá mindenféle zöldséggel. Ha nem lennének a főváros környékén egyéni termelők, meg lehetne nézni a fővárosi piacot. Tudom egy szövetkezetben, állami gazdaságban, s egyáltalán sokkal egyszerűbb csak karalábét, paprikát, paradicsomot termeszteni. A termelők rendszerint az előző évben mutatkozó hiányárukra állnak rá. Volt olyan év, amikor kilónként harminc koronáért sem lehetett fokhagymát vásárolni. A következő évben akár Dunát rekeszthettflnk volna fokhagymával, s mivel sokan ráálltak, végül nem tudták értékesíteni. De más zöldségfélékkel is volt hasonló helyzet. Csak beszélünk a tervszerű gazdálkodásról, de minden spontául megy. Tudom, nálunk a Csallóközben minden élelmes ember termel zöldséget. Ez természetes, de ahol nincs rá mód, főleg az északi járásokban, miért nem lehet oda elegendőt küldeni? Sok szlovákiai és cseh országrészekben levő faluba akkor sem Jut elegendő zöldség, amikor ini dúslakodunk benne, sőt el sem tudjuk helyezni. Ez csuk szervezési kérdés, de hót sok esetben nincs, aki becsülettel csinálja. A kerületi irányítóink főleg a városok ellátására törekednek. Ez a legegyszerűbb. Csakhogy falun a krumpli mellett sok másra Is nagy szükség lenne. Persze, mint ahogy azt már említettem, legalább tíz-tizenötféle zöldségfélére. De rendszerint most is kevés van a hüvelyesekből, nincs elég karfiol és lehetne sorolni tovább, miből van hiány. Ez is irányító, szervezési kérdés. A zöldségfélék szélesebb skálájú termesztése mellett, nagyon fontos lenne az átgondoltabb piackutatás, a szállítás meggyorsítása, hogy a legészakibb helységekben is friss árut kapjon u vevő. Ez elsősorban raj-1 tunk múlik. Régebben mi is raktároztunk zöldséget, gyümölcsöt, már pedig az teljesen fölösleges, mert sok szállítóeszközt igényel, s a legnagyobb hiba az volt, hogy nem kapott friss árut a lakosság. Ennek a gyakorlatnak véget vetettünk. Nálunk a kistermelők, mezőgazdasági üzemek, egyenesen a vagonokhoz viszik a zöldséget, s ott veszik át a dolgozók. Ez azt jelenti, hogy másnap már megvehetik a vásárlók a friss zöldséget. A zöldség- és gyümölcsellátásnál sok függ a közvetítőn, ezért végre lelkiismeretes munkát kellene végezni, és soha nem szabadna elvenni azzal a termelői kedvet, hogy a Zelenina és más felvásárlási szerv, míg a leszerződött áru megvásárlásától is vonakodik. Persze a termelőknek is nagyobb gondot kellene fordítani a minőségi áru eladására. — Mit termelnek legszívesebj ben a nagyüzemek? — Főleg salátát, paprikát, paradicsomot és az utóbbi években néhány mezőgazdasági üzemben dinnyét termesztenek, amellyel egyre jobban ellátjuk u bratislavai piacot. Ahhoz nekem is van egy kis közöm, hogy az idén már több mint tízezer tonna jó fajta görögdinnyét küldhetünk a piucra. Szükség van a dinnyére, nagy iránta az érdeklődés s emellett jól jár a termelő, a közvetítő és azok is, akik szeretik a zamatos ízű, pirosbélű „csemegét“. TÖTH DEZSŐ Csöllei József, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Zelenina felvásárlási üzeni nyugdíjba vonuló vezelüje jó tanáccsal látja el utódját, Csöllei Lajost.
