Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-02 / 31. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 2. Piriké tanul — közli velem a koc­kás ruhás, jól megtermett férfi. — Hajnal óta kint ül a verandán és ta­nul — teszi hozzá nyomatékkal. El­nézést kér, mivelhogy sok a dolga. A veranda ablaka felé nézek. Látom, hogy be van függönyözve. Kopogok az ajtón. A veranda belül fogadószobára em­lékeztet. Közepén kerek asztalka és három párnázott szék. A falakon festmények, a padlón szőnyeg. Az asztalon és a két széken könyvek, füzetek tornyosulnak. A harmadik széken, az ajtónak háttal ül Piriké és tanul. A teljesség kedvéért hadd említsem meg, hogy a tanuló feje körül, de a mennyezet alatt is sűrű füstfellegek gomolyognak. A padlón, Piriké bal lába mellett porcelán ha­mutartó, színültig tele cigarettavé­gekkel. Amikor belépek, Piriké hátrafordul, azután int, hogy foglaljak helyet. Ez pillanatnyilag lehetetlen, tehát állva maradok és türelmesen bámulom a testes könyv fölött görnyedő diákot. Végre néhány perc múlva, ő töri meg a csendet. — „A kazein a tejben kolloidális eloszlásban mészhez kötve van jelen. A tejből a kazeint fehérje alakjában ki lehet csapni a kimozinenzimmel is, amely hasonló a kazeinhez és pa­­rakazeinnak nevezik." Érted? — Ez mi a szösz? — Állattenyésztés, azaz szemel­vény az érettségi tételből. Biztosítom öt mély és őszinte együttérzésemről. * — Ha akarod, elküldöm az „Idegen szavak szótárát"... Mikor kezdődik az érettségi? Kócos beszélgetés a dohányzásról — Június elején. Nem vicc ez, hal­lod. Orosz nyelvből már semmit sem tudok. — Hogyhogy „már"? ... —' Ogy, hogy elfelejtettem. Leg­alábbis az az érzésem. Meg Marika is ezt állítja. Ez a Marika bizonyára az orosz szakos tanárnő. Érettségiző diákok — egymást között — gyakran csak a keresztnevükön emlegetik a tanáro­kat. Nem tréfa ez, hallod! Családanyá­nak iskolába járni... A szobába bejön Jóska, Piriké férje. — Eső lesz — jelenti be furcsa hangsúllyal. — Eső ...? — kérdezzük egyszerre, s az eget kémleljük kíváncsian az ablakon át. Kint verőfényes tavaszi délelőtt, felhőnek nyoma sincs. — Eső lesz, eső bizony! — ismétli meg a férj mosolyogva. A kezét a homlokához emeli szemellenzőnek, így hordozza végig tekintetét a ve­randa cigarettafüsttel borított meny­­nyezetén. Piriké érti meg elsőnek a célzást. — Helyenként záporeső és zivatar — mondja bólingatva. — A kislány még nem jött meg? — Nem. De nagyon várod! — Marika megígérte, hogy ma együtt tanuljuk az orosz irodalmat. Szapora léptek az udvaron. —Ez 6 ... Г— Piriké izgatottan lesi az ajtót. Végre: — Jó napot! —■ Szervusz, Marika. Mi újság? Marika egy kékfedelű könyvet tesz az asztalra. — Gorkijon kívül minden orosz író benne van. Örülsz? — Hogyne örülnék! Gyere már kö­zelebb! ... Marika szigorú arcot vág. — Nem. Ne húzzuk az időt. Kezd­jük a tanulást. A férj mosolyogva int felém: me­hetünk. Halkan valami köszönésfélét mormogok, aztán szinte lábujjhegyen lépünk ki a verandáról, ahol Árvái Piriké állattenyésztési gondozó, két gyermek anyja, szorgalmasan tanult, majd sikeresen érettségizett. —nt— Az Egészségügyi Világszervezet fel­adta a kérdést: „Dohányzás, vagy egészség?“... A kérdést döntse el maga az ember. A dohányzás károsítja a szerveze­tet, rontja az egészséget, elősegíti a rákot, a felsőléguti hurutot, idegrom­lást, érszűkületet, szívizom-elhalást stb. idéz elő. De hát akkor miért szoktak rá? Mert tiltották! A tilalom a legered­ményesebb reklám. Azt hitték, hogy igen jő lehet az, amit a papok az „istennek nem tetsző bides mester­ségnek“ neveztek még akkor is, ha: „aki rajta kapatik, huszonöttel csapa­tik“. És hiába írták a százesztendős do­hányos börböncére: „Lassan ölő mé­reg vagyok, óvatosan fogyasszatok!“ mégis rágyújtottak. Főleg a tizenéve­sek, már csak azért is, mert azt hit­ték, hogy ha dohányoznak, akkor már felnőttek. A lányokat meg elcsavarta a romantika: „Egy kis cigaretta va­lódi finom, oly Illatos, enyhe, mint rózsaszirom“. Mindez a múlté. A WHO mozgósítására megszűnik vagy csak csökken a dohányzás? Nemi Ezt ne is várjuk. Már csak azért sem, mert ezt nem engedi a dohány'ültetvénye­­sek, a dohánygyárosok és a dohány­kereskedők haszna. Hát akkor mit várunk? Hogy megtanulja az ember a be­csületes, a kulturált dohányzást, hogy megszűnjék a passzív dohányártalom, hogy ne károsítsa a nemdohányzó egészségét a dohányosok kifújt füstje, hogy ne okozzon időnek előtti káro­sodást magzatának, gyermekének a dohányzó terhes vagy szoptató anya. XXX A dohányzás széleskörű, az egész világon tapasztalható elterjedésének a tilalmon kívül legfőbb oka az volt, hogy bizonyos keménységet, férfias­ságot, erőt, érdekességet tulajdonítot­tak neki. Főként régebben, amikor a cigarettával kínált nemdohányzó férfi kissé húzódva mondta, hogy „női sza­kaszl“ Bezzeg ma a női szakaszban sokkal sűrűbb a füst, mint másutt. Pedig állítom, hogy nem a nikotin­éhség, hanem az úgynevezett „apró munka“ — a cigaretta nyomogatása, sodrása, a rágyújtás, a szivaros kéz­tartás, a szippantás jó mélyre, a füst kifújása — a fontos, ami talán egyet­len filmből sem maradhat ki. — Dohányzik? — kérdem hajdani falusi betegemet. — Nem! — Ne tréfáljon! Kilóg a zsebéből a pipaszár? — Az igaz! Pipálok. No de az más! Ez magyarázza azt, hogy nem lehe­tett akkoriban csodálkozni az ágyból ingben, gatyában kipenderülő paraszt­­emberen, aki odaszólt a feleségének: — Adsza a kalapom meg a pipám, hadd öltözzek föl. Évszázadokon át annyira hozzára­gadt az emberhez a pipája, hogy a századfordulón a valamirevaló ember a törzskávéházában saját pipát tar­tott és nagyon össze kellett vesznie a barátaival, amikor kijelentette, — vit­tem a Zrínyiből a csíbukomat a Kam­uion Kávéházba. No ugye, hát ezért olyan nehéz ez a dohányzás elleni háború, mert olyannal fordultunk szembe, ami sok éven át — úgynevezett — jóbarátja volt az embernek. Jóbarátja? — Nem! Hűtlen cimbo­rája. XXX Aztán van itt még valami, amit ne­hezen tud lenyelni az ember. Valakitől a múltkor azt hallottam, hogy a világstatisztika azt „vigyorog­ja“, hogy az orvosok 51 százaléka dohányzik. Ez hiányzott csak, hogy még jobban botladozzék az igazság. Nincs is más védekezésem, vagy mondanivalóm, mint A1 Capone me­séje. — Mi az ön véleménye a rablás­ról? — kérdi a riporter. — Embertelen, jogtalan, mocskos munkai — felelte A1 Capone, a haj­dani gengszter-király. — Értettem — csuklóit az újság­író, de hát akkor Ön, aki hatalmas vagyonát valahogy még is így szerez­te, hogyan tudja összeegyeztetni az elméletet a gyakorlattal? — Már elnézést... az igazságon nem változtat, ha egyesek tudva és akarva vétenek az igazság ellen... XXX Ma már ismerjük, tudjuk, kiabáljuk, lármázzuk, sőt ' hangszórózzuk az igazságot: a dohányzás ártalmasul Igen az igazságot! Ami nem mond­va csinált, nem titkolt, nem sutto­gott, de harsogják a harsonák és vi­seli a megbélyegzést még maga a cigarettás csomag is. Aki tehát do­hányzik, az a saját bőrét viszi a vá­sárra. Igen! Előre megfontolt szán­dékkal — ahogyan a jog mondja. Dohányzás, vagy egészség? — aho­gyan a tudomány kérdi. És mi lesz az eredmény? Abban az időben, amikor aratás idején faluhelyen péterpáltól kisasz­­szony napjáig tilos volt a dohányzás a férfiak a pincékbe és a pipázóba jártak füstölni és koccintani: Deák Ferenc hintón iparkodott sógorához Pusztaszentlászlóra. Szivar égett a szájában. — Atyámfia!... — szóltak rá a verőczkéhez támaszkodó öregre — szabad nyáron a kentek falujában do­hányozni? A kérdezett bajusza megrándult: — Szabad uram, de tisztességes ember nem teszi! ... és Deák Ferenc eloltotta a szi­varját. Hát valahogy így! XXX Fésüljük meg ezt a kócos beszél­getést: Aki dohányzik, a saját bőrét viszi a vásárra, de más ártatlant ne káro­sítson! Ha mindenki — főleg minden dohányos — megtanulja a tisztessé­get, akkor az Egészségügyi Világszer­vezet nem hiába hallatta tiltó szavát. Dr. Buga László 0Щ u>C* ODOR Feketeretek A keresztes virágúak nemzetségébe tartozó feketeretek (Raphanus sati­­vus nigra) fás szárú és behasogatott levelű. Termése becő, hengeres, lánd­­zsás vagy tojásdad alakú, 6—12 ma­got tartalmaz. Virágszirma két centi­méter hosszú. Drognak fekete színű répa alakú gyökerét használjuk. Ha­tóanyaga különböző sók és nyálkák. Tíízraköhelvek A szabadban gyújtott tűz melletti esti beszélgetések, énekelgetések, mő­­kázások — na és persze az elmarad­hatatlan szalonnasütések — tartós emlékei maradnak táborozásnak, 12, Vizeletelhajtó, májtisztító, felfúvódást oszlató. Tehát a májra, epére és víz­hólyagra kitűnő hatást gyakorol. A népi gyógyászatban gyomorbajra, epe­­ömlésre, kólikára és hasmenésre használták. A reszelt retek sok nedvet ereszt préseléskor. Naponta 100—200 granv mos adagokban 6 hétig adták epeba­josoknak. Egy ilyen kúra gyógyítja az epegyulladást, s megszünteti az epekőképződést. Használják háziszer­ként köhögésgátlónak is. A fekete­kempingezésnek, nyaralásnak, hétvégi házhoz való kiruccanásoknak. A tűz­hely rögtönzött, gyorsan készölő for­mája: áss füves helyen 50—70 cm át­mérőjű, kör alakú mélyedést, mégpe­dig úgy, hogy erről a területről ásó­nyom mélységű gyeptéglákat emelsz ki (1.), s azokat körberakod a mélye­dés szélén. A gyeptéglák később visz­­szahelyezhetők oda, ahol voltak. A tűzrakóhely mellé szúrj a földbe pá­ronként villás faágakat (2.), hogy a helyszínen vágott, hegyesre faragott végű nyársakat, vagy az otthonról hozott vasnyársakat erre ráhelyez­hessék. A kiránduláson, táborban készített tűzrakóhelyek kiválasztásánál a leg­­nagyobzb gondosságra van szükség, csak felnőtt ellenőrzése mellett tör­ténhet ez! Erdőben szó sem lehet ilyenről, de nyílt helyen is vigyázni kell, hogy a közelben gyúlékony anyag — boglya, faépület, száraz fü­ves terület — ne legyen. Szeles idő­ben még biztonságos helyen sem szabad tüzet gyújtani! Állandóbb jellegű tűzrakóhelyet — például hétvégi ház mellé sérült be­ton kútgyűrű (3.), vagy vastag beton­cső letört végének (4.) felhasználá­sával építhetsz. Belsejüket kőlapok­kal, nagyszemű kaviccsal béleld ki. Lapos terméskődarabok körberaká­sával — szárazon vagy cementha­barccsal összeragasztva — igen mu­tatós építményt létesíthetsz (5.). A nyásakat villás tartón (6.), a tűzifát levert cövekek között (7.) helyezhe­ted el. Ülőkéket téglákból (B.j, vagy arasznyira fűrészelt fatörzsdarabok­­ból (9.), elhasított rönkfából (10.), vagy vastag deszkákból (11.) állít­hat össze. A szaionasütőhely környékét lapos kövekkel szépen ki is rakhatod (12.). retekben üreget vájnak, cukorral vagy mézzel töltik. A retek nedvet ereszt; oldja a cukrot és a mézet. Ezt használják rekedtség, szamárkö­högés gyógyítására. Naponta többször kávéskanálnyit itattak a beteggel. Régen a sós retek nedvét szeplő­elleni szerként is használták. Az anti­biotikumok felfedezése előtt a házi­patikában tüdőbaj ellen sült retket használtak. Mivel a retek nehezen emészthető, megsütötték a kemencé­ben. Felszeletelték, megcukrozták s naponta 3—4 evőkanálnyit fogyasz­tottak a hámozatlan sok hatóanyagot tartalmazó feketeretekből. Érdekes történet is jár közszájon. Egy sebész megoperált egy epeköves késgyártó mestert. A felgyógyult a kiszedett epekövek egyikét felhasz­nálta; a sebész részére készített kés nyelébe foglalta. Az ajándékba adott epekővel díszített kést egy alkalom­mal a vacsorához készült feketeretek mellé rakták. A szakácsnő a reszelt, besózott feketeretek nedvét lecsur­gatta. A nedv véletlenül a kés nyelé­re került. Mosogatáskor meglepetés­sel tapasztalta, hogy a reteklé kiol­dotta a kés nyeléből az epekövet. Még ma is bátran ajánlhatjuk népi gyógyszerként a feketeretket, mind­azoknak, akik epebántalmakban szen­vednek. ló, ha tudjuk (lúgos vegyhatású), s nem tanácsos sxódás, trisós vizet forralni benne, mosogatáshoz, mosáshoz. ■ Az alumínium edény nem zo- ■ Az avas zsír elveszti kellemet­­máncnzott, a savaknak mégis ellenáll, len szagát, ha egy-két fej vöröshagy- Gyorsabban fő benne az étel, mint a mával, vagy egy darab kenyérhéjjal zománcos edényben. Viszont anyagát felforraljuk. A hagymát vagy kenye­­a lúg megtámadja, ezért ilyen edény- rét a felforralás után ki kell venni ben nem szabad húslevest főzni a zsírból. ’ERESZTI) EJTVÉNY — Ilyen hosszú az én nyelvecs­­kéra... Fotó: nki VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 10. Táncmulat­ság. 11. Afrikai fő­város. 12. Gárdo­nyi regényalak. 13. Szintén. 16. Ha ugyan szlovákul. 17. Japán gyöngy­halásznő. 20. Fo­hász. 22. A kamio­nok jelzése. 23. Nem jó. 24. Beteg­ség. 25. Község Kassa mellett. 27. Eszével felfog. 29. Nátriumklorid. 31. A Volga mellékvi­ze. 33. Énekhang. 34. Ezen a helyen. 35. Hajszín. 36. Lé­tezik. 37. Kettőzve dunántúli város. 39. A dohányos igéje. 41. Kettős mássalhangzó. 42. Energia. 44. Üt Ró­mában. 46. Nem­zetközi segélykérő jel. 47. Föléje. 48. Kicsinyítő képző. 49. Talál. 50. Ezek szlovákul. 53. Hajórész. 55. Tiltószó. 57. Mázsái. 59. Hangtalan lap. 60. Mátka. 62. Az első emberpár névjele. 63. Nem halt meg. 65. Megszólítás. FÜGGŐLEGES: 1. Nem ugyanaz. 2. Nem valódi. 3. A csehszlovák repülő­gépek jelzése. 4. Nóta. 5. Római hat. 6. Korszak. 7. Állóvíz. 8. Igen olaszul. 9. Vajdasági község. 10. A rejtvény második része. 14. Omszk folyója. 15. Fél ember. 17. Becézett Aranka. 18. Menyasszony. 19. A rejtvény harma­dik része. 20. A beszéd Jolly Jockera. 21. Meztelen testet ábrázoló szépmű­vészeti alkotás. 26. Igen oroszul. 28. Sír. 30. Időhatározói névutó. 31. Ró­zsa közepe. 32. Vonatkozó névmás. 33. Len szlovákul. 38. Véredény. 40. Kínai hosszmérték. 42. Napszak. 43. Svéd aprópénz. 44. Magot hint. 45. Női hangnem. 51. Izomkötő. 52. Fo­lyadék. 54. Névelő. 56. Véredénye. 57. Rovar. 58. Kaszáló. 59. Ipari növény. 61. A gondolkodás központja. 62. Sok „á“. 64. Nedv. 65. A Balaton is az. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 10. és 19. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 28. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Ala­posan készüljünk fel, a gabona beta­karítására“. Sorsolással könyvet nyertek: Er­délyi Miklós, Hidaskürt (Mostová), Deák József, Zsély (Želovce), Agács Agnes, Ajnácskő (Hajnáčka).

Next

/
Thumbnails
Contents