Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
I 1980. augusztus 2. .SZABAD FÖLDMŰVES. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A '•? * Folytatni a eüágiir internationaiizótótiasa VIETNAMI ŰRHAJÓS A KOZMOSZBAN r/JT/jr/i Amire a történelem tanít vezetőbe való későbbi felvételükre vonatkozó ajánlás. A potsdami találkozó, bár fő témája a háború utáni európai helyzet rendezése volt, más fontos kérdésekben is állást foglalt, így tárgyalt a gyámsági területek és gyarmatok ügyéről, nemzetközi tengeri övezet kérdéséről, a tengerszorosok helyzetéről, a nemzetközi belvízi hajózásról stb. E kérdések zömét aztán megvitatás és döntés végett kisebb nemzetközi fórumok elé utalták. Itt helyezkedtek határozott álláspontra Irán jövőjének kérdésében is. Mint ismeretes, a tavaly elűzött sah atyja, a dinasztia-alapftó lepaktált a nácikkal, súlyosan kompromittálta magát s ezért lemondásra kényszerült fia javára. BR otsdamban egyhangú döntés " született, ami az európai viszonyok, illetve a nagyhatalmak kölcsönös viszonyának későbbi alakulását tekintve szinte hihetetlen. Ez a realitás parancsoló hangja volt, hitlerizmustól sokat szenvedett népek ellenvetést nem tűrő akaratának világos megnyilvánulása. Ez vezette Potsdamban győzelemre azt a szellemet, amely később 1975 augusztusában diadalmaskodott a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten s nyert kifejezést ennek záróokmányában. Azt mondják, a történelem ilyen vagy olyan formában meg szokott ismétlődni. Akik akkor a még titkolt atombomba hatalmában, mint az abszolút diktálás eszközében bíztak, később kénytelenek voltak a valóság kényszerítő hatására ismét tárgyalóasztalhoz ülni és a békés egymás mellett élés szellemében keresni az égető kérdések megoldását. Ez az egyetlen követhető út azok számára is, akik neutronbombáktól és középhatótávolságú nukleáris rakétáktól akarják függővé tenni európa és az egész világ sorsának alakulását. LŰRINCZ LÁSZLÓ rohamosztagosok felkészítése titkos kiképzőtáborokban. Nyolcvanmillió ember lelte halálát a náci koncentrációs táborokban. Auschwitz riadóztat. A túlélők és az új nemzedékek kötelessége, hogy kegyelettel áldozva a mártírok emlékének Idejében lefogják Hitler és Mussolini szellemi örököseinek kezét* keresztülhúzzzák terveiket. a világot Vigyázat, fasizmus! „OROSZLÁNRÉSZ“ A brit konzervaív kormány az Egyesült Államok nilitarista progamját támogatva, negengedte középíatótávolságú rakéták telepítését Anglia területén. Ahhoz is beleegyezését adta, hogy 3 százalékkal, növele katonai költségvetését, és szándékát fejezte ki, hogy iáját „gyorshadosztályt“ állít fel. (Borisz Jefimov rajza) 'Д ii *j ! , , fMffi , Mint előző számunkban beszámoltunk róla, a hadsereg ismét beavatkozott Bolívia politikai életébe. Átvette a hatalmat, őrizetbe vette az állam vezetőségét, a baloldali szervezetek vezetőit és lassan berendezkedik a hatalom tartósabb gyakorlására. Lezajlott a közel kétszázadik puccs az ország függetlenné válásának másfél százada óta s ez tehát nem meglepő. Ami a bolíviai fejleményekben új, az a nem sima hatalomátvétel, azaz a polgári lakosságnak, elsősorban a bányászoknak és a diákságnak fegyveres szembeszállása a puccsistákkal, méghozzá jól szervezett ala-CHILE1 ÁRNYÉKA pon, nemzetközi erkölcsi támogatással, másodszor pedig a hatalmat bitorló juntának — a jelek szerint — chilei mintájú berendezkedése. Erre vallanak a tömeges letartóztatások, a katonai önkény és a legnagyobb sportpályák átalakítása ideiglenes koncentrációs táborokká. Bolíviában a hadsereg mindenkor árgus szemmel figyelte a polgári kormányzat tevékenységét, s ha balratolődás jelei mutatkoztak, habozás nélkül közbelépett. Most is így történt. A fegyvernemek képviselői hetekkel ezelőtt még rá akarták beszélni Lidia Gueiler Tejada asszony államfőt és a kongresszus vezetőségét, halasszák el az elnökválasztást, de a parlament a tavaly kompromisszumos megállapodás szellemében állhatatosnak bizonyult, nem engedett a hadsereg követelésének. A bizalmatlan katonaság pedig most akcióba lépett, hogy megakadályozza baloldali elnök hivatalba lépését. Egy- katonai puccs szinte megszokott „csendélet“ a legtöbb latin-amerikai ország életében. A katonaság mindenkor meghatározó szerepet játszott, bár nem minden megmozdulása volt negatív előjelű. Gondoljunk viszsza Juan Jósé Torres tábornok haladó juntájának bolíviai katonai hatalomátvételére a hatvanas évek végén s a fennállásának rövid ideje alatt végrehajtott reformjaira. Egy másik tényező, melyet látnunk keli, az, hogy.a hivatásos tiszti pálya a gazdagok előkelő osztálybeliek kiváltsága volt Bolíviában, s ebből ered szerepük a politikai életben. Ugyanakkor az is tekintetbe veendő, hogy a társadalmi változások a tisztikar összetételére is kihatottak, mely már nem olyan zárt kör, mint a múltban volt, s elsősorban a fiatal tisztek körében tapasztalható szemléletváltozás, ami elkerülhetetlenül magával hozza az öregek—fiatalok ellentéteit Tudnunk kell, persze, azt is, hogy bár a trinidadi városi katonai helyőrség lázadt fel elsőként Gueiler asszony kormánya ellen, a történtek értelmi szerzője és a puccs végrehajtója a szárazföldi hadsereg főparancsnoka, a befolyásos és veszélyes Luis Garcia Meza tábornok, akit a polgári kormányzat hiába próbált eltávolítani a közéletből. Meza tábornok már meg is alakította az új kormányt, melynek 16 tagja között csak két polgári személy van. A harcok még folynak, a munkásság ellenállását a szakszervezeti központok irányítják, bár az ismert baloldali vezetőket az elsők közöt tartóztatták le. Félő, hogy az ismert Meza tábornok Pinochet chilei rendszerét próbálja majd utánozni. E veszéllyel az egész földrészen tisztában vannak. Igaz, hogy a jobboldali tiszteknek nincs széles társadalmi bázisuk, csak a gazdagok bérelte fasiszta erőszakos csapatokra, a falangékra támaszkodhatnak. A veszélyt azonban nem szabad lebecsülni. Ezt alátámasztja a latin-amerikai és az európai közvélemény szolidaritási mozgalma is, amelynek tanúi lehettünk a nők dániai vllágértekezletén. A bolíviai események visszhangja a latin-amerikai közvélemény riadóztatása. Ez azzal is magyarázható, hogy Bolívia egyik oszlopos tagja a latinamerikai országok független gazdaságpolitika folytatására létesült Дпdok-egyezményének. A bolíviai hadsereg megmozdulásában a bolíviai nép érdekeinek és a latin-amerikai népek demokratikus küzdelmének a veszélyeztetését látják. Bolívia számos külföldi diplomatája elitélte a hadsereg megmozdulását és nyilván nem hajlandó szolgálati helyéről hazatérni. A nemzetközi osztályharc élesedésének folyamata jellemzi a bolíviai eseményeket. Csak Washington szemléli nyugalommal és tettetett közönynyel, hogy a demokrácia legelemibb elveit megcsúfolva, hogyan nyomják el a haladó erők.et Kísért a chilei példa, azzal viszont Washingtonnak is tisztában kell lennie, hogy egy Pinochetéhez hasonló rendszerrel való cimborálása csak árthat tekintélyének. A chilei dráma tanulságát a bolíviai tömegek is levonták, ezért állnak szervezett harcban a juntával. A dolgozó nép nem hajt térdet a katonai erőszak előtt. •—in—í Az Interkozmosz-program keretében vietnami űrhajós pilóta startolására Is sor került, mégpedig a moszkvai olimpia napjaiban. A múlt szerdán a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz-37 jelzésű űrhajót, melynek fedélzetén Viktor Gorbatko ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse és Pham Tuan vietnami űrhajós kutató tartózkodik. A Vietnami Szocialista Köztársaság már a 8. szocialista állam, amely részt vesz az Interkozmoszprogram megvalósításában. Az űrhajósok szerencsésen, jó egészségben viselték el a Szojuz-37 pályájára érését, s megkezdték a program teljesítését, amelyben a Szaljut-6—Szojuz-36 űrkomplexummal való összekapcsolódása, továbbá közös kutatások és kísérletek végzése szerepel. Popov és Rjumin űrhajósok már több mint száz napja a világűrben tartózkodnak. A Szojuz-37 már a 45. szovjet űrhajó, mely emberi személyzettel szállt fel a világűrbe, Pham Tuan pedig a 96. embzer, aki elindult a világűrbe. A szovjet—vietnami kozmikus személyzet már a hatodik, amely az Interkozmosz-program keretében A jogtudomány a latin genocídium fogalommal fejezi ki a legszörnyűbb történelmi bűntettet, a népirtást. Erre azért emlékeztetünk, mert most van negyven éve, hogy Auschwitzban — a lengyel Oswiefczimben — „üzembe helyezték“ az első fasiszta haláltábort. Történelmi emlékeztető ez az esemény, mely nemcsak а XX. század, hanem az egész emberi történelem örök szégyenfoltja marad. Nem egy Auschwitz működött, tömegesen szedték áldozataikat — kommunistákat, politikai foglyokat és faji üldözötteket — kisebb náci koncentrációs táborok is. A gázkamrák, krematóriumok véres története a náci rendszer példátlan cinizmusával együtt sokak számára ma már történelem. Az is, hogy a Német Birodalmi Bank 25 tonna aranyat kapott a haláltáborokban megsemmisített foglyok kiolvasztott aranyfogaiból. Szomorú tény, hogy a tőkés Európában ma már egyre kevesebb szó esik a náci rémtettekről, feledésbe merülnek a fasizmus borzalmai. A neofasiszták pedig az egyes európai országokban mind pimaszabbul bontanak zászlót. Tanítómestereik, a jobboldali diktatúrák ősi melegágyába, Latin-Amerikába menekült háborús bűnösök sem nyughatnak. Egy gyékényen árulnak azokkal, akik külsőleg távol tartják magukat a fasiszta alvilágtól, de céljaik eléréséhez bármikor igénybe veszik a szélsőjobboldal, a nyílt és leplezett fasiszták támogatását is. A fasizmus kísértete tehát nem \ U a 35 éve egy történelmi talál"" kozó ért véget a Potsdam melletti Cecilienhof kastélyban. A nagy „trojka“ harmadik találkozójára került itt sor, melyen a Szovjetuniót, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat már mint- győztes nagyhatalmakat képviselték. A teheráni (1943), majd a jaltai (1945) találkozón kimunkált megállapodásokra kellett rátenniük a pecsétet. Történelmi kép: a „nagy három“ kézfogásával pecsételi meg azt, amit a fasizmus leverése utáni tartósan békés Európa megteremtéséért elhatározott. Csak a szereposztásban történt változás: az Egyesült Államokat a közvetlenül a háború befejezése előtt hirtelen elhalálozott ROOSEVELT helyett az új elnök, HARRY TRUMAN képviselte. Winston Churchill még kedélyesen csevegett, hagyományosan szivarozva, a pipázó Sztálinnal, nem engedte sejteni, amit már biztosan tudott, milyeif vész fenyegeti a két japán várost, Hirosimát és Nagaszakit, melyet az atombomba kipróbálására szemeltek ki, hogy hatását felhasználják a háború utáni viszonyok alakítására. Churchill viszont azt nem sejtette, hogy néhány hét múlva már a Munkáspárt vezére, CLEMENT ATTLEE foglalja el helyét a Downing streeten. Nem véletlenül emlegetjük e két személycserét, mert akár jelképesen is hatásuk volt a nemzetközi kapcsolatok váratlan alakulására. potsdami értekezlet fő célja a háború utáni Európa viszonyainak rendezése, fűként az ún. német kérdésnek olyan megoldása volt, hogy a jövőben mi se veszélyeztesse az európai népek életét és békéjét. A potsdami értekezletnek két hét teljesen elegendő volt arra, hogy e kérdés fő vonatkozásaiban okmányokban rögzítse a Hitler-ellenes koalíció három fő hatalmának közös állásfoglalását. Miről is volt szó? Mindenekelőtt a német föld fejlődéséről. Ez megkövetosftását. Ezt konkrétan négy megszállási övezetben (szovjet, amerikai, brit és francia) kellett biztosítani. Németország későbbi kettészakadása éppen annak volt a következménye, hogy a nyugati hatalmak fokozatosan eltávolodtak a potsdami megállapodástól, különútra tértek, mely a múlt erőinek élesztgetéséhez vezetett, s így aztán a német proletariátus is kénytelen volt megteremteni a maga különállamát. A német kérdés rendezésével kapcsolatban itt foglaltak állást Lengyelország nyugati határairól, az Odera— Neisse határvonalról, melynek elismerése a hetvenes évek elején aztán az NSZK és a Lengyel Népköztársaság viszonya rendezésének az alapja lett. A potsdami értekezlet fontos döntése volt még Olaszország, Románia, Finnország, Magyarország, Bulgária békeszerződése elveinek kidolgozása, valamint az Egyesült Nemzetek Szertelte a nácitlanltás teljes és következetes végrehajtását, vele kapcsolatban a hitleristák hatalomrajutását lehetővé tevő hadiipar, kartellek, monopóliumok felszámolását, a nácitlanltás végrehajtását a közoktatásban és a közigazgatásban is, továbbá a jövőbeni Németország egységes államként való demokratikus fejlődésének bizképzelet szülötte, hanem valóság. Megnyilvánulási formái ugyan helyenként eltérőek: terrorizmus (például Olaszországban), falra mázolt jelszavak, horogkeresztek, a múltat szépítő, náci szellemű könyvek, feketeinges vállalkozott űrutazásra. A legújabb kozmikus akció is a szocialista közösség országai közötti integrációs kapcsolatok elmélyülésének újabb bizonyítéka. A Szojuz-37 parancsnoka, Viktor Vasziljevics Gorbatko ezredes már tapasztalt űrhajós, húsz éve szolgál az űrhajósok osztagában. Először 1969-ben fedélzeti mérnökként szállt fel a Szojuz-7-tel a világűrbe, második űrutazására 1977 februárjában került sor; ekkor a Szojuz-24 és Szaljut-5 űrkomplexum parancsnoka volt, s 18 napot töltött a világűrben. Gorbatko 46-éves, nős, két lány apja, 1959 óta párttag. Dham Ti 1 я rí in'otn o m i n lovroHoc ha. direpülő, 33 éves. Parasztcsaládből származik, 1965-ben lett a vietnami néphadsereg tagja. Katonai szolgálat tának megkezdése után a Szovjetunióban tanult, 1967-ben végezte el a hadirepülők iskoláját. Hazatérése után a Vörös Csillag repülőezred kötelékében kapott beosztást. 1972. december 27-én Hanoi fölött lelőtt egy В 52-es mintájú stratégiai bombázót. Harci érdemeiért több kitüntetésben részesült. Tanulmányok folytatására 1977-ben ismét a Szovjetunióba küldték, s 1979- ben szemelték ki űrhajós jelöltnek és kezdték meg gyakorlati kiképzését e feladatra. Nős, hároméves lánya lista közösség többi országával való szembeállásban megfelelő ütőkártyának bizonyuljon. Kína maoista vezetősége most minden lehetőt elkövet azért, hogy az Imperialista országok, főleg az Amerikai Egyesült Államok vezető köreinek bizalmát kiérdemelje és a „nagy cél" eléréséhez azok minél nagyobb segítségét élvezze.. Hitet tett a délkelet-ázsiai amerikai—kínai közös stratégiai célok mellett, vagyis területhódító, hegemóniájának, politikai és gazdasági befolyásának növelésére irányuló törekvéseit párosította az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseivel. Ez nem nevezhető másnak, mint imperialista és maoista összeesőüvésnek Délkelet-Azsia népeinek függetlensége, szabadsága és nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Kína Vietnam elleni agressziója — amely a testvéri vietnami népnek rengeteg kárt okozott — feltárta a kínai hadsereg gyenge oldalait is. Ez a körülmény az ország militarizálásának meggyorsítására ösztönzi a pragmatista maóista vezető klikket. Arra törekszik, hogy hadseregét mielőbb a legkorszerűbb fegyverekkel, hadfelszereléssel lássa el, természetesen a nyugati kapitalista országok fegyvertárából, s hogy hadiiparának fejlesztéséhez is minél nagyobb anyagi, valamint tudományos-műszaki segítséget kapjon. Ezt a célt szolgálja a maóista vezető személyiségek gyakori hőségnyilatkozata is, amely a NATO-országokkal való gazdasági és katonai integráció, valamint az amerikai, japán és kínai katonai szövetség létrehozásával a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló imperialista katonai blokk, a NATO keleti tömbje létrehozásának szükségességét hangsúlyozza. A pekingi maóista uralkodó körök ugyanakkor minden alkalmat kihasználnak arra is, hogy a nyugati kapitalista országok hatalomgyakorlóit a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama elleni ellenséges akciókra ösztönözzék. Szeretnék felszámolni a nemzetközi légkör enyhülésében elért eredményeket. Ezért fáradhatatlanul bizonygatják, hogy az enyhülési folyamat csak a Szovjetuniónak kedvez, vagyis szerintük a nemzetközi enyhülés lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió bekerítse a nyugati országokat és azokat elzárja az ázsiai és a közel-keleti stratégiai nyersanyagforrásoktól. A maóista vezető klikk tehát arról akarja meggyőzni az imperialista államok vezető köreit, hogy az enyhülési folyamat a béke és a biztonság legfőbb veszélyeztetője. Ebből a teljesen alaptalan, tehát hamis és bűnös koncepcióból kiindulva a kínai kalandorpolitikusok azzal riasztgatják a nyugati kapitalista országokat, hogy ha továbbra is támogatják a szocialista országoknak a békés egymás mellett élésre és az enyhülés további elmélyítésére irányuló politikáját, úgy az „elkerülhetetlen“ világháború súlypontja Nyugat-Európa lesz. Egyébként köztudott, hogy Kína pragmatista maóista vezetőinek a manőverezése elsősorban is arra irányul, hogy az enyhülési folyamat helyett Európában hidegháborús légkör uralkodjon, ami a fegyverkezés hallatlan méretű fokozásához, a NATO-országok és a Varsói Szerződés országai közötti fegyveres konfliktushoz, háborúhoz vezessen. Azzal számolnak, hogy ez az általuk feltételezett és óhajtott háború a kapitalista és a szocialista országók gazdasági és katonai erejének legyengiiléséhez vezet, és így létrejönnek Kína egész világra kiterjeszkedő hegemóniájának, világuralmi helyzetének feltételei. Kína maóista vezető klikkjének a hegemónia, a világban betöltendő vezető szerep eléréséért folyó törekvései, körmönfont mesterkedései egyértelműen bizonyítják, hogy a kínai kalandorpolitikusnk a béke és a társadalmi haladásnak, s így az emberiségnek is nagyon veszélyes ellenségei. A történelem folyamán már többször előfordult, hogy egyes kalandorok a világ megnyergelésére törekedtek. Eddig ez még senkinek nem sikerült. Biztosan kudarcba fullad a maőisták mesterkedése is. PATHÖ KAROLY
