Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
1980. július 5. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A népművészet seregszemléje Az eredményesebb tevékenység érdekében A honismereti munka, komoly jelentőséggel bír a CSEMADOK általános népművelési munkájában. Szerves részét képezi — a múlt megismerésének, hagyományaink ápolásának, a munkásmozgalmi tevékenységek felkutatásának. A honismereti körök munkája fontos szerepet tölt be a dolgozók, az ifjúságunk állandó tudatformálásának, általános ismereteinek bővítése szempontjából is. A CSEMADOK losonci (Lučenec) járási bizottsága május végén, egynapos járási szemináriumot szervezett, a honismereti munka tervszerűségének, minőségének ' javftása érdekében. A szemináriumot a Ragyolc (Radzovce) melletti — Abroncsos pusztán a fiiteki (Fifakovo) ВЕКЕ — bútorgyár üdülőjében tartották meg. A helyszín megválasztása szorosan egybetartozott a járási szeminárium küldetésével. Tudniillik, a második világháború utolsó hónapjaiban ez a puszta és a környező erdő sűrűsége volt a búvóhelye a Nógrád-i partizánosztagnak. A környék felszabadításának utolsó ónéban — árulás következtében — az SS alakulatok az éj leple alatt rajtaütésszerű támadást intéztek a partizánegység ellen. A túlerővel vívott harcban több partizán vesztette életét. A szemináriumon három előadás hangzott el. Elsőként — ÁGOSTON TIBOR a füleki ffilakovói) gimnázium tanára, a járási honismereti bizottság tagja tartott előadást a Fülek melletti partizánharcokról, a Nógrád-i partizánegység aktív tevékenységéről. Tartalmas előadása magába foglalta az egység hősies harcát, melyet hazánk felszabadítása érdekében vívott a fasiszta német megszállók ellen. A honismereti munka jelentőségéről dr. VADKERTY KATALIN a CSEMADOK KB honismereti bizottságának elnöke tartott nagyon értékes, hasznos előadást. Hangsúlyozva a népművelés érdekében a honismereti munka komoly jelentőségét, és annak szükségességét. Külön kiemelte a honismereti körök rendszeres működésének szükségességét, a CSEMADOK XII. országos közgyűlésén kitűzött határozatok megvalósítása érdekében. RUSZNAK JANOS, a Losonci )árási Nemzeti Bizottság kulturális szakosztályának előadója, a krónikaírás jelentőségéről tartott előadást. Ez a fontos tevékenység is szerves részét képezi a honismereti ténykedésnek, amelyre a CSEMADOK helyi szervezetei vezetőinek sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelniük. Ehhez azonban az szükséges, hogy előbb össze kell gyűjteni az elmúlt harminc év munkáját, a község hagyományait és azt megörökíteni az utókor számára. Ott ahol arra lehetőség nyílik, helyi honismereti — néprajzi szobákat kell létrehozni. Az elhangzott előadásokat tartalmas vita követte, amelyben a közel ötven résztvevő kölcsönösen kicserélte tapasztalatait. Bízunk abban, hogy ez a járási szeminárium pozitívan járul hozzá az elkövetkezendő időszakban járásunkban a honismereti tevékenység még eredményesebb végzéséhez. CSAK ISTVÁN A hényiek (Bina) színes felvonulása. A muzslalak fonójelenete. A CSEMADOK Központi Bizottsága első ízben 1956. december 30-án a losonci (Lučenec) Vigadóban rendezte meg a magyar népművészeti együttesek országos fesztiválját. A másodikra már a zselizl (Želiezovce) Schubert park szabadtéri színpadán került sor. Két évvel később Érsekújváron (Nové Zámky) próbálkoztak a seregszemle megrendezésével. Amióta a CSEMADOK Gombaszögön tartja kimagasló kulturális napjait, évről évre Zselizen rendezik az országos népművészeti fesztivált, a legjobb folklór együttesek fellépésével. De emellett mint az idei seregszemlén Is, felléptek a jónevü szlovákiai népművészeti együttesek, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes, a CSEMADOK KB népművészeti gárdája, a Szőttes, s emellett többszőr fellépett M — E -2 u а аз 2 w N , s 5в m :a P > — © c S * c/5 4 S 5/3 e os _ o N • S-.8 „ > '0i Oi ;S “ál 40 2 a - £ •« л a s л — • gj ” я 5 ЯН* a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, amely másfél évtizeddel ezelőtt alakult, és sok sikert könyvelhet el belföldi s külföldi szereplésével. A magyar együttesek mellett Zselizen rendszeresen szerepelnek szlovák és magyarországi vendégegyüttesek s természetesen a hazai gyermekcsoportok is. Az utóbbi években az együttesek fellépése mellett sor kerül egy egy járás népviseletének, varrottasainak s régi munkaeszközeinek a bemutatására is. Az idei gazdag népművészeti kiállítás anyagát az újvári járásban gyűjtötte össze Méryné Tóth Margit és szervezte meg a sokakat érdeklő kiállítást. Az idén a műkedvelő tánccsoportok nemes vetélkedőjére pénteken került sor a Lévai (Levice) Művelődési Otthon színpadán. Tíz tánccsoport versenyzett a díjakért. A nemes vetélkedőben a fesztivál nagydíját a Nagyidai (Vefká Ida) Ilosvai táncegyüttesnek ítélte oda a zsűri. A második helyezést megosztva a komáromi (Komárno) Hajós Táncegyüttes, valamint a Diószegi (Sládkovičovo) Cj Hajtás kapta. Az együttesek színvonala anynyira hasonló volt, hogy a harmadik dijat nem adták ki. örvendetes, hogy a fellépő együttesek Dél-Szlovákia majdnem minden tájegységét képviselték. Szombaton délután került sor, a „Csak tiszta forrásból“ az érsekújvári Járás hagyományait bemutató folklóregyüttesek műsorára a zselizl parkban. A fellépő folklóregyüttesek a járás minden részéről szerepeltek s így a színvonalas műsorszámok mellett megismerkedhettünk a járás területén lévő különböző népviseletekkel is. Szombat este Zseliz üdvözlése elnevezésű inüsorrészben az Ifjú Szívek, a Szőttes, a Tanítók énekkara és a Zalka Máté Népművészeti Együttes szerepelt. A műsor színvonaláról különbözőek voltak a vélemények a hozzáértő szakemberek között, de a lényeg az, hogy a nagyközönségnek is tetszett, amit a fel-felcsattanó vastaps is igazolt. Hagyományosan, vasárnap reggel került sor a hősök emlékművének megkoszorúzására, majd a népművészeti csoportok ünnepi felvonulása következett. Az együttesek vidám felvonulása Zseliz főutcáján mindig elragadó színfoltja a népművészeti fesztiválnak. A ragyogó júniusi napfényben csillogtak a szebbnél szebb népviseletbe öltözött nők s a tánccsoportok a zene ritmusára ropták a táncot, ízelítőt adtak a műsorukból. Zselizen a szereplők felvonulását „csalogatónak“, az ünnepélyre való toborozásnak nevezik. Délelőtt folklórműsort mutattak be az evves tájegységek népi együttesei. Virágba szőtt álmok cím alatt a népművészethez kapcsolódó munkafolyamatot mutattak be különböző tájakon, a kender házi feldolgozását. A kender vetése, cséplése, kévébe kötése, áztatása, szárítása, a kendertörés, tílolás, a fonás, a motollázás és a végtermék készítése, a szövés volt a fő témája a műsornak. De a csoportok játékosai bemutatták a vászon szapulásét, fehérítését, s végül a végterméket, amely a lányok kelengyéjébe került. Alapos előkészítést igényelt a műsor megszervezése, összehangolása, de megérte, mert főleg a fiatalok olyan munkafolyamatot ismertek meg, amely hajdanában sok szempontból jelentős volt a falusi emberek életében. Az ünnepi manifesztációra a délutáni órákban került sor. Beszédet Benyó Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a párt- és kormányküldöttség vezetője mondott. Ezt követte a gálaműsor, amelyben a gyermek- és a legjobb CSEMADOK együttesek mellett sikeresen szerepelt a Bratislava! Dimitruvec, valamint a magyarországi vendégegyüttes. A Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon mintegy ezerkétszázan léptek fel, s a szereplők életkora valóban nagyon széles skálájú volt, a tizenévesektől a hetvenesekig. A muzslal népi együttesben — amely egy fonó jelenetet mutatott be — Linter Klára néni a régi népszokás szerint mesét mondott a fonóban. Talán ő volt a legidősebb szereplő, már betöltötte a hetvenedik életévét. — Nem fáradságos nagyon? >— Rászednek ezek a menyecskék — mondta nevetve — a mesével nincs is baj, akkor is elmondanám, ha az álmomból keltenek fel. A kerekek viszont nem nagyon akarják a jót. Sokat kell ácsorogní. Valahogy azért kibírom. A kender vetését és egyéb feldolgozási folyamatát a martosiak (Martovce) mutatták be. A vetésnél kitűnt egy idősebb szereplő, aki nagy szakértelemmel végezte a vetési mozdulatokat. Nem tévedtem. Jóba Ferenc, aki jóval fölül van a hatvanon hosszú ideig volt a szövetkezet építőcsoportjának vezetője, elnökhelyettese, majd tizenhárom évig az agronómusa és a nyugdíjazás előtt a dohánycsoport vezetője. — Nem fárasztja az utazás, a szereplés? — jobban telik az idő, mindig emberek között mozogtam, most is jól érzem magam köztük. Egy kis mozgás nem árt, s szívből örülök ha látom, hogy tetszik a műsorunk. Különben a fiatalok nem ismerik már a kender feldolgozás hagyományos módját, s ezért jó, hogy mi idősebbek is itt vagyunk köztük. A szalkaiak lakodalmi szokásokat mutattak be. A fellépésük előtt váltottam szót a színpad közelében levő pádon pihenő két középkorú férfival. Tóth László a magasépítő vállalatnál dolgozik Bratislavában, Farkos József pedig huszankét éve a párkányi (Štúrovo) pékségben. — Mikor próbálnak — érdeklődtem? — Szombaton és vasárnap valamennyien otthon vagyunk, válaszolta a pék. Sok minden belefér a hétvégi szabadba. Sok időt kell áldozni, ha sikeresen akarunk szerepelni. — Kötelez a falunk hírneve, és a CSEMADOK becsület — tette hozzá Tóth László. A szalkaiak műsorát Fepes Ferenc és a környékén jó hírnévnek örvendő zenekara kíséri. A zenekar tagjainak az összetétele hasonló, mint a táncosoké: Ferenc és János még csak tizenhét évesek, és zenei szakközépiskolába járnak. A két apa, a prímás és a zenésztársak, boldogan emlegetik, hogy a fiaik már ismerik a kottát, és ez nagy segtíségére van a „bandának“. A kurta szoknyájú kéméndi (Kamenín) asszonyok között egy fiatal férfi, a CSEMADOK helyi szervezet elnöke, Kelecsényl Pál intézkedik. Nem pedagógus, a párkányi papírgyár dolgozója. A talpraesett férfi, négy esztendeje irányítja társaival a CSEMADOK munkáját és aktív résztvevője a népművészeti tevékenységnek. Nem sajnálja a fáradságot, mert szereti a zenét, a táncot. Megszerveztek egy húsztagú énekcsoportot is. A zenekísérettel nincs különösebb gondjuk. Lakatos Gyula népizenekara mindig a rendelkezésünkre áll. — Igaz Gyula? — szólítja közelebb a prímást. - Ha hívnak, egy szóra megyünk, — hangzott az egyszerű, de sokat ígérő válasz. A folklórcsoport legutóbb Myjaván szerepelt a kerületi fesztiválon, s a megtisztelő második helyen végzett. Molnár kultúrtárs a fülekpüspöki (Fllakovské Biskupice) CSEMADOK szervezetnek az elnöke. Egyben a jó nevű Palóc Együttes lelke, szervezője, irányítója. A táncegyüttes harminckét tagú, s az elmúlt évek során sok sikert könyvelhetett el. — Nem vesz sok időt igénybe az utazás, kérdeztem a lelkes kultúrmunkástól? — Azt hiszem néhány száz koronát vesztek, hogy három nap itt vagyok. Ezt a munkát csak önzetlenül lehet csinálni. Erre csak az képes, aki szereti a népművészeti tevékenységet. Akinek nincs szíve hozzá, az inkább ne csinálja. Azt hiszem a zselizi rendezvényért külön elismerést érdemel a CSEMADOK Központi Bizottságának népművészeti osztálya, Vicái Pállal az élen, akinek fáradozása nyomán színvonalas, sok színű műsort láthatott a nagyszámú közönség. A jó szervezőmunka, a szakmai irányítás, a művelődési központok szakembereinek segítsége nagyon jelentős a népművészeti együttesek felkészülésében. Vagyis az összefogás, az őszinte akarás meghozza a várt eredményt. TÓTH DEZSŐ A CSEMADOK KB Szőttes együttese próbál a színpad mögötti gyeppázsiton. Sípos Károly (középen) az együttes régi szólótúncosa vállalta a fellépést, katonai szolgálatra bevonult utódja helyett. ► Az együttesek sorozatosan táncraperd ültek a színpompás felvonuláson. Több éneklőcsoport is fellépett. Fotó: i—tt—, T
