Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. július 2B. A kongresszusi és piénumhatározatok szellemében Előtérben az állattenyésztés fejlesztése Mennyire fejlett az állattenyésztés 8 terebesi (Trebiéov) járás mezőgazdasági üzemeiben? Erre a kérdésre kerestük a választ. Mi erről a véleménye Bogdányi Tibor elvtársnak, az SZLKP jb titkárának? ö miként értékeli a járás állattenyésztését ...? ■— Szerintem egyes mezőgazdasági üzemekben a tej, a hús, a borjú, a malac önköltsége 30—35 százalékkal több mint á szomszédos gazdaságokban. Persze, ebbe belenyugodnunk nem szabad! A XV. pártkongresszus irányt szabott a mélyreható fejlődésnek, az irányelveket realizálni kell a mezőgazdasági üzemekben. A nagy különbségeket minél előbb fel kell számolni, a vélt ellentmondásokat megszüntetni. # Es mit tesznek a mihamarabbi megvalósítás érdekében? —. A kooperációs körzetekre tereltük a fő figyelmet. Ezek a körzetek mindenütt rendelkeznek megfelelő adottságokkal, ami az állattenyésztés továbbfejlesztését illeti. Erre vonatkozóan valamennyi mezőgazdasági üzemnek van rövid- és hosszútávú fejlesztési terve, azonos és egymástól eltérő szempontokkal. Fő cél, hogy minden kooperációs körzetben haladéktalanul kialakuljon egy zártkörű tenyésztelep, ami azután kielégíti a társüzemek tenyészállat-szükségletét. ф Történt már ezen a téren előrelépés? — Igen! Már vannak borjú-, valamint üszőneveldéink, korszerű telepeink. Itt adottak a gépesítési • feltételek, a kiemelkedő eredmények szavatoltak. Ф És amikor a kiváló tenyészértékű növendékállat kikerül olyan gazdaságba, ahol hagyományosan gyenge az állattartás ...? Azt is szavatolják, hogy az állat nem romlik le ...?! — A szelektálás csak egy része annak a nagy átalakító munkának, ami megkezdődött a mezőgazdasági üzemekben. A tevékenység másik fő része: a szakosítás. Minden térsüzemben jó feltételeket kell teremteni a korszerű technológiák alkalmazásához, a gazdaságos, illetve jövedelmező állattenyésztés kialakításához. A 7. ötéves tervidőszakban az állattenyésztés szakosítottságának be kel) fejeződnie» Ez idő alatt kialakulhatnak a tejtermelő, a növendékhizlaló, a tenyészállatnevelő és a selejtállathiztaló üzemek. Ez persze új, korszerű telepek létesítését, új gazdasági épületek építését, vagy a régiek felújítását igényli. Végeredményben a „tartsunk mindenféle állatot!“ elv feladásáról, a jövedelmezőségben mutatkozó nagy eltérések kiegyenlítéséről, minőségi előrelépésről van szó. ф járásukban a sertéshizlalásnak, a juhtenyésztésnek, a baromfitartásnak gazdag hagyományai vannak. É téren mi a lényege a korszerűsítési, továbbfejlesztési programnak? — Ami a baromfitenyésztést illeti, mór a korábbi években megtörtént a szakosítás, és a fejlődés is jó irányban halad. A sertéshizlalás szakaszán — ugyancsak a kooperációs körzetek keretében — még radikálisabb intézkedések történtek és történnek. Végrehajtásuk jóval egyszerűbb, mint a szarvasmarhatenyésztés esetében. Végérvényesen véget vetünk a széttagoltságnak. A telepek nagy része tulajdonképpen megvan, csupán az szükséges, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben hasznosuljon a tudomány és a technika megannyi vívmánya, érvényesüljenek a legfejlettebb termelési módszerek a gyakorlatban. El kell érni, hogy a mostaninál nagyobb mennyiségű sertéshúst jóval olcsóbban termeljenek a járás mezőgazdasági üzemei. ф Sok gazdaságban van juhászat, s az jövedelmező. Ugyanakkor akadnak gazdaságok, ahol ráfizetéses. Mi ennek az oka? S mi a teendő? — A magyarázat egyértelmű: ahogy viszonyul e termelési ágazathoz az illető gazdaság vezetősége, tagsága, olyan az eredmény is. Konkrét tervek: szakosított telepek létrehozása, szelektálás, keresztezés folytán történő állományfeljavítás. A program valóra váltása már folyamatban van. I Mi a helyzet a háztáji állattenyésztés szakaszán? — Akarva-akaratlanul számolnunk kell a téves szemléletmódnak, az elhibázott gyakorlatnak a következményeivel. A jó állattenyésztő porta: elszigetelt jelenség. Az állattartási kedv nem általánosan uralkodó tényező. A járás községeiben már több helvütt átalakították a régi istállókat garázsokká, vagy azokat lebontották. ф S mi a teendő? — Felkelteni a tenyésztői kedvet! ф Hogyan? — Az eddiginél jóval több — és többféle — gazdasági ösztönző rendszeresítésével. Egyes községekben az efsz-tagok tartanak már kocát, juhot, baromfit, nyulat. A szövetkezetek vemhes üszőket is adtak ki, de ez még csak épp, hogy beindult. Még nem látjuk, mi lesz a további igény. Számos községben megkezdődött a szerződéses állathizlalás. Remélhető: fellendülésről beszélhetünk majd hamarosan. A BIZTOS TAKARMÄNYFORRASERT! Ezek az elképzelések valóban szépek. Az eddigi lépések a szakosítás előnyeit, gazdasági hatékonyságát igazolják — például a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaságban és a kisgéresí (Malý Horeš) szövetkezetben is. De az elegendő mennyiségű és kiváló minőségű takarmányalap az állattenyésztés fellendítésének elsődleges, legalapvetőbb felétele. Ez csak úgy érhető el, ha a takarmánytermesztésben is a minőség lesz a döntő tényező, a felhasználásban pedig a szakszerűség és a gazdaságosság. A CSKP KB 1978. március 11-i ülésén is hangsúlyt kapott: az állattenyésztési célkitűzések elérése csak úgy lehetséges, ha jelentősen növeljük a gyepterületek, a szántóföldi takarmányok hozamátlagát. Végérvényesen egyensúlyt kell teremteni a takarmánytermesztés és az állatállomány fejlődése között. A belterjes takarmánytermesztést kell előtérbe helyezni; emellett a rét- és legelőgazdálkodás kínálta lehetőségeket minden eddiginél jobban hasznosítani. A CSKP KB 11. plénumülésének határozata többek között a felelősségre hívja fel a figyelmet: „... A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságoknak, a mezőgazdasági üzemeknek ilyen tekintetben fokozott a felelősségük a tervteljesítést illetően. Terveik alapján tegyenek intézkedéseket megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmányalap megteremtésére, valamennyi állatfáj számára“. Érthető tehát, hogy igényesek a feladatok. Országszerte központi probléma — a takarmányprobléma. Pontosabban: a takarmánytermesztés észszerűbbé tétele. Ennek tulajdonítható, hogy a terebesi járásban is igyekeznek a szokottnál többet tenni a cél elérése érdekében. Ezzel kapcsolatban számos Intézkedés történt. — Különböző tanácskozásokon, szimpóziumokon, bemutatókon vitattuk meg — újságolta Bogdányi elvtárs, a járási pártbizottság titkára —• a korszerű takarmánytermesztés problémáit, kerestük lehetőségeit, formáit. ф Ezzel kapcsolatban mi a helyzet a járásban? — Az ezelőtti évekről sok jót nem mondhatok, hiszen tavaly is 7,73 tonna volt a lucerna szénahozam-átlaga hektáronként. Ez azonban több, mint az előző években volt. Sajnos, a rétjeink és legelőink hozamátlaga, illetve hasznossági mutatója nem éppen a legjobb. ф Mit várnak az idei évtől? — Előrehaladást. Járásunkban közel tízezer hektárnyi a lucerna és lóhere. Úgy tervezték a mezőgazdasági üzemekben, hogy a termés 40 százalékát szilázsolják, 30 százalékát szénává szárítják, 16 százalékából takarmánylisztet készítenek, a többit pedig zölden feletetik. ф Mi várható a rét- és legelőjavítás szakaszán? — Járásunkban mintegy 6000 hektár a rét és ennek körülbelül a két■аааааавапввваваававвпапапваааававаааапааааваавааавапаввв* szerese a legelő. A természetes gyepek feljavítása megkezdődött, amit a következő években is tovább folytatunk. Tavaly már a feljavított területekről — a Királyhelmeci Állami Gazdaságban — sikerült mintegy 10 tonnás hozamátlagot elérni. Leleszen és Pólyénban (РоГапу) hasonlóan jó eredményeket mutatott fel a szövetkezet. Az idén is arra törekednek, hogv a betakarítási idő lerövidüljön, a begyűjtési és tárolási veszteség a lehető legkisebbre csökkenjen. A rétifűnek közel egyharmadát szénává szárítják, a többit másképp tartósítják. Köztudott, hogy a gyepfeljavítás költséges. Mégis jő példát e téren mutat a vajáni (Vojany) szövetkezet, valamint a királyheimeci és a bodrogszerdahelyi állami gazdaság. Mivel áttértek a szakaszos legeltetésre, legelőikről is értékes szénát takaríthatnak be. % Miben látja a takarmánytermesztés rejtett tartalékait a járás mezőgazdasági üzemeiben? — Az eddigi, még kiegyensúlyozottabb takarmánymérleg megteremtése végett a járásban javítani kell a takarmánynövények vetésszerkezetét, több másodvetésre van szükség, a takarmánytermesztésben is élni kell az öntözés nyújtotta lehetűségekkel, ami a hozamátlag növeléséhez járulhat hozzá. Ugyanakkor bőtermő takarmánynövény-fajtákat kell előnyben részesíteni, ehhez idejében beszerezni a vetőmagot. A takarmánybegyűjtés és tárolás műszaki feltételeit is meg kell teremteni. S van még tennivaló a takarmány gazdaságosabb felhasználása területén is... — tájékoztatott Bogdányi elvtárs. Az állattenyésztés továbbfejlesztése a terebesi járásban is megköveteli a munkafegyelem szilárdítását, a termelési eljárások tökéletesítését. A pártszervek és szervezetek kommunistáinak az eddiginél még fokozottabban kell serkenteni a dolgozók kezdeményezőkészségét, mozgósítani azokat a tervfeladatok maradéktalan teljesítésére, ahogy azt a pártkongressszus határozata is hangsúlyozza. Többet kell tenn azért, hogy a gyengén fejlett gazdaságokban is eiőbbrelépés történjen, az együttműködési körzetek mezőgazdasági üzemei vezetőinek, szakembereinek közös erőfeszítései révén, a szellemi tő-' ke termelőerővé formálásával, az ál-» talánosítható, nagyon értékes tapasztálatok következetesebb hasznosításával. ILLÉS BERTALAN hatékonyságukat iľ'—tki ál'ajmtát és gondos- lített szövetkezetben pár nappal ez- -.<• A tűzbiztonsági intézkedések je** lentőségének lebecsülése az évek folyamán a mezőgazdaságban is tetemes károkhoz vezetett. Biztató jelenség azonban, hogy a múlt esztendőben a tűz által okozott károk mennyisége — az előző évihez viszonyítva — lényegesen csökkent. Az persze igaz, hogy a 12 millió 234 ezer korona értéket meghaladó kár még mindig nagy veszteséget jelent, az azonban pozitív jelenség, hogy Szlovákia mezőgazdaságában a tűz által okozott károk mennyisége a múlt esztendőben több mint 17 millió koronával volt kevesebb, mint az előző évben. A felmérések arról tanúskodnak, hogy a tűzbiztonság szakaszán — az utolsó évtized folyamán — tavaly értük el a legjobb eredményeket. Ehhez természetesen hozzájárultak azok a hatékony megelőző intézkedések is, amelyeket a mezőgazdasági üzemek többségében tettek, s melyek betartását a járási tűzrendészeti felügyelőségek és a járási mezőgazdasági igazgatóságok szigorúan ellenőrizték. Az elért eredmények arra utalnak, hogy még felelősségteljesebb hozzáállással korlátozni lehet a tűzesetek számát és még további eredményeket érhetünk el a tűzkárok keletkezésének elkerülésében. Ehhez azonban szükséges a tűzbiztonsági intézkedések betartását — minden mezőgazdasági üzemben — még következetesebben ellenőrizni és fokozni. Erre különösen szükség van most, aratás idején, mivel a legtöbb tűzkár az elmúlt évek folyamán is ebben az időszakban keletkezett. Például a múlt esztendőben a gabonaföldeken harmincnyolc, a szakszerűtlen raktározás következtében keletkezett öngyulladás miatt pedig huszonkét esetben okozott tetemes károkat a „vörös kakas“. A mezőgazdasági üzemeket és egyben a társadalmat is károsító jelenségek megismétlődésének lehetősége arra késztet, hogy ezúttal is hangi lyozzam: hogy a kombájnokat és a gabonaszállító traktorokat, illetve azok kipufogócsövét szikrafogóval kell ellátni; hogy a kombájnokról nem hiányozhat a tüzoltókészülék, sem pedig a vizesvödör és a lapát; hogy az aratandó gabonatáblán vízzel telt tartályt ás ekével felszerelt traktort kell készenlétbe helyezni; hogy ellenőrizni kell a magtárak és a raktárok hőmérsékletét és a raktározott gabona hőmérsékletét is, az esetleges öngyulladás elkerülése, illetve megakadályozása végett; hogy minden lehetőt el kell követni a terméstkárositó tűz keletkezésének megakadályozása céljából. Mivel az aratásnak csak a kezdeténél tartunk, így a járási mezőgazdasági igazgatóságok tűzrendészeti dolkodjanak a vízellátás gócpontjainak, valamint a nagyteljesítményű vízpumpák és csapok szükség esetén való zavartalan működésének biztosításáról. Néhány mezőgazdasági üzemben nagy károk keletkeztek a takarmányok szakszerűtlen tárolása miatt is. A szenázstornyokat gyakran olyan takarmányokkal tölttik meg, melyeket mind a technológiai, mind pedig a tűzrendészeti előírások tiltanak. Az ellenőrzések folyamán megállapították, hogy öngyulladás legtöbb esetben a granulált lucernaliszt helytelen — vagyis magas hőfokon való tárolása miatt történik. Például az utolsó öt esztendő folyamán emiatt közel kétmillió korona értékű kár keletkezett. Persze, az öngyulladás veszélye fennáll a kazlazott takar-Aratáskor egyetlen traktorról se hiányozzon a szikrafogó. gozói, valamint a mezőgazdasági Uze- mányok esetében is, főleg akkor, ha mek tűzbiztonsági technikusai és az a ventillátoros szárítás körül fogyaaratási munkák szervezői még pótol- tékosságok vannak, s ha a kazlak hőhatják az esetleges mulasztásukat, fokának ellenőrzése elmarad. Feltétlenül szigorítsák a tűzbiztonsági A tűzbiztonsági komplex intézkedéellenőrzéseket, szervezzenek versenyt sek tekintetében a Chorvátsky Grob-i a tűzbiztonság fokozása, a tűzkárok szövetkezet jó példát mutat. Erre a elkerülése céljából. Rendszeresen el- következtetésre jutott az újságíróklenőrizzék a tűzoltó- és riasztóberen- nak az a csoportja is, amely az era-A kombájn tűzbiztonsági kellékei — szikrafogó, tűzoltókészülék, vödör, lapát és söprű aratás idején nélkülözhetetlenek. (A szerző felvételei) előtt terepszemlét tartott, figy tűnt, hogy ebben a szövetkezetben az utolsó pontig betartják a tűzbiztonsági előírásokat. A gépek kipufogócsövéről nem hiányzott a szikrafogó, a kombájnokon ott volt a tüzoltókészülék, a vödör, a lapát stb., vagyis minden előírás szerint. Pedig mint azt Stefan Ifőiő agrármérnök, szövetkezeti elnök mondotta, a hiánycikkekként emlegetett szikrafogókakt és tüzoltókészülékeket nem volt könnyű beszerezni. S hogy minden szükséges kellék rendelkezéssükre áll, az főleg azzal magyarázható, hogy nem „öt perccel tizenkettő előtt“ kezdték a gyűjtögetést, hanem még a múlt év őszén, valamint a tél folyamán. Sok érdekes és hasznus dolgot láttunk a Chorvátsky Grob-i szövetkezetben. A legjobban azonban azt a tűzbiztonsági berendezést csodáltuk meg, amely a takarmányszárltót „védelmezi“. Ez egy olyan „szerkezet", amely adott esetben pillanatok alatt képes vízzel borítani az egész szárítót. Igaz, hogy sokba került, de a gazdaságnak megérte! A tűzbiztonsági kellékek hiányával kapcsolatban kikértem fán Fognának, a Belügyminisztérium tűzrendészeti vezető dolgozójának véleményét is. Állítása szerint a szikrafogók gyártását tavasszal meggyorsították és így a szükségletek kielégítésével nem is lenne komolyabb baj, ha egyes mezőgazdasági üzemek lemondanának az említett cikkek felesleges felhalmozásáról. Szóbakerült az is, hogy miért kell a hagyományos tűzoltókészülékeket bromid-hahfecskendővel kicserélni, és miért követelik meg ezeknek a birtoklását a mezőgazdasági üzemektől akkor is, ha ezeket ai új típusú készülékeket nem tudják beszerezni? ‘— A bromid tűzoltókészülékek használatát azért vezetik be — mondotta Fogáé elvtárs —, mert a hagyományos készülékek gyártását a higienikusok betiltották. Természetes, hogy addig, míg az új típusú készülékekből hiány mutatkozik, az ellenőrzéseknél elnézőbbek leszünk. Ez persze azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek, amelyek nem tudják beszerezni az új típusú tűzoltókészülékeket, kötelesek használni a régieket. Mint látjuk a tűzbiztonsági intézkedések és előírások szószerinti betartása gyakran leküzdhetetlennek tűnő akadályokba ütközik. Ennek ellenére jó szervezéssel, a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzésével, tehát felelősségteljesebb hozzáállással, meg lehet akadályozni a tűzkárok keletkezését. Kalita Gábor
