Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
1980. július 26. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A nagymegyeri fürdő korszerű étterme. lehet kapni. Nyáridőben az állandó alkalmazottaink, nem igen tudnák megoldani a megsokszorozódott feladatokat, ezért főleg főiskolásokat veszünk fel kisegítőnek. Mindent megteszünk, hogy a vendég elégedett legyen, és szívesen vegye igénybe szolgálatainkat. Azt hiszem, sok mindent igazol, hogy tavaly hárommillió koronán felül volt a forgalmunk. — Csak nyáridőben üzemelnek? — Dehogyis. Télen a mezőgazdasági üzemek és más vállalatok nálunk rendezik meg az évzáró gyűléseket, iskolázásokat, és más összejöveteleket. Nemrégiben megnyílt a fedettfürdő is, amely különleges feladatokat ró ránk, mert ősztől tavaszig több vendéggel kell számolnunk. Persze sokszor gondot okoz az áru beszerzése, de azért vagyunk itt, hogy mindent előteremtsünk. Én nem vagyok rest ide-oda futkározni és beszerezni, ami szükséges. ;— Elismerik a munkájukat? — Azt hiszem sokrétű tevékenységünk értékmérője, hogy a Javorina vendéglátó üzem igazgatósága, mely szlovákiai méretű, tavaly nekünk ítélte az üzem versenyzászlaját. Mi erre büszkék vagyunk, s szeretnénk újból megszerezni. — ön idevalósi? — Más vidék szülöttje vagyok, de kitünően érzem itt magam. Nagyon jó a kapcsolat a fürdő irányítói és a városi nemzeti bizottság között, ez pedig megkönnyíti a munkánkat. Valamennyiünknek egy a célja: a fürdővendég érezze jól magát az itt eltöltött napok alatt, és újból vissza vágyjon. TÖTH DEZSŐ Víz5 napfény, pihenés a Z7i D ivalo D Manapság a lakosság legnagyobb része szabadságának egy részét nyaralással tölti. Ki külföldre utazik, s ott tölt el kellemes heteket, vagy hazai tájakat, fürdőket látogat. Persze, egy kis különbség van, mert ha Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, vagy a világ bármely részén akarunk üdülni, alaposan ki kell nyitni a pénztárcánkat. A hazai tájakon, sőt már a Csallóközben is vannak olyan termálfürdők, — amelyeket bár. nemrég létesítettek — mégis vetélkednek a régen közismertekkel. Nem túlzás ez, hiszen például a nagymegyeri (Calovn) termálfürdő vizének az összetétele kitűnő, s emellett a kedvezőtlen hűvös időjárás sem okoz gondot, mert a nemrég épített fedett medencében akkor is lubickolhatnak a fürdővendégek. Nagymegyert, a csallóközi mezővárost azelőtt kevesen ismerték. Manapság viszont már nemcsak a Szlovák Szocialista Köztársaságban, hanem a cseh országrészekben is egyre ismertebb, hiszen onnan is ezrek töltenek el hétvégeket és sokan egykét hetet a gyönyörű környezetben levő fürdőn, amelynek a vize közel kétezer méter mélységből tör fel, kilencvennyolc Celsius fokon. — Nyáron vízben a boldogság — mondogatják. Ez mind igaz, de a fürdőzésből még nem lehet megélni. Nagyon fontos, hogy a fürdőhelyeken jól ellássák a vendégeket étellel, hűtött itallal, és lehetőleg ne borsos áron. Lehet, az is nagyban vonzza az erdővel körülvett fürdő látogatottságát, hogy aránylag olcsó az étkezés, a belépőjegy (a kinti és a fedett medencébe 4 korona) és a parkolóhely mindössze két koronába kerül. A legilletékesebbtől, Veres Jánostól, a vendéglátóüzem vezetőjétől érdeklődtem az ellátás iránt. — Nézze, — kezdte magyarázni a vendéglátó szimpatikus vezetője — főleg munkásemberek járnak hozzánk, akik szintén szeretnek nyaralni, de meg kell gondolniuk, mennyit szánhatnak rá. Nálunk a szállás és a napi étkezés hetvenöt koronába kerül, azt hiszem ezt mindenki megengedheti magának. Etelfélékben, frissítő italokban nagy a választék. A Vendéglátóüzemünk központi szerve sok mindent biztosít, de jó a kapcsolatunk a Jednota dunaszerdahelyi A vezető elsietett, hozta a vendégkönyvet, amelyben csak jó véleményt olvashatok. A legtöbb cseh nyelven íródott és elismeréseket fejez ki a jó ellátással kapcsolatban. — Egyszóval kevés a panasz. — Nézze, mi valójában mindent megteszünk a vendégekért. Elég sokszor válogathatnak az étlapunkon ínyenc falatokban, s esetenként kacsa- libapecsenyét is készítünk. De amit különlegesen szeretnek vendégeink, az a különböző töltetű rétes. A mi asszonyaink. kitűnően készítik, úgy háziasán. — Hány állandó dolgozója van a vendéglátó üzemnek? — Huszonkilenc. De nem csak ez a vendéglátónk van, hanem'a fürdő területén négy büfénk is, ahol frissítő italokat és különböző harapnivalót Veres János (balról a másodikJ átveszi a Javorina Vendéglátó Üzem igazgatóságának versenyzászlaját. Foto: —tt—i (Dunajská Streda) vezetőivel, s tőlük is sok mindent kapunk, amire szükségünk van. Körülnéztünk a vendéglátó üzemben, amelyet ezelőtt három esztendővel adtak át rendeltetésének. Hirtelenében a bratislavai hasonló osztályú vendéglők, étttermek jutottak eszembe. Azt hiszem sok közülük meg sem közelíti a nagyszerűen berendezett, két helyiségből álló éttermet, nappali bárt és az éjszakai mulatóhelyet. Egyszóval a Jpvorinában mindent meg lehet találni, amit a szabadságoló, szórakozni óhajtó emberek kívánnak. A berendezés megfelel az első osztálynak, viszont az árak sokkal olcsóbbak. Ami a leglényegesebb: 10— 12 koronáért a legigényesebbek is, de a szerényebbek ettől sokkal olcsóbban étkezhetnek. — Mennyi ebéd fogy el naponta, fürdőidényben? — érdeklődtem a vehetőtől. — Nem lehet itt csak déli étkezésről beszélni. Nyáridőben, főleg a Cseh Szocialista Köztársaságból állandó fürdőzőink vannak, akik itt reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. Érthetően, az ebéd a legfontosabb, abból mintegy ezerötszázat szolgálunk fel naponta. — Eléggé rugalmas a kiszolgálás? Terefere a wzsrtäztól A felhók egymást kergetve úsznak kelet felé. Ügy tűnik, a láthatár szélén van gyülekezőjük. Ott Összeverődve, sötét árnyat vetnek a tájra. Bizonyára ez is serkenti a takarmánygyűjtőket, akiknek akad még jócskán dolguk a feledi (Jesenské) határban. Négy traktor hordja a felszáradt takarmányt, egyenként, napi 26 tonnás teljesítménnyel. Ezzel csöppet sem elégedett a szövetkezet vezetősége, dehát, sajnos az időjárás léptennyomon közbeszól. A traktorok szinte egymást kergetve érkeznek a mázsaház elé, hogy terhüket egy idős bácsi számbavegye. Amint bejegyzi a szállítmány súlyát, azonnal jelt ad a traktorosnak a továbbindulásra. Biztat, dícsér, de dorgál is, ha túl kevés a szállítmány..* Kis torlódás csúszik be a szérűnél, így jut idő rövid beszélgetésre, z — Jól emlékszem — kezdi Varga Lajos bácsi —, amikor 1957-ben megalakítottuk a szövetkezetét, 130 hektár jó minőségű réttel rendelkeztünk. Mivel szántóföldi takarmányt nem vetettünk, nagyon fontos volt, hogy erről a területről teremtsük elő a szálastakarmányt. Az újdonsült szövetkezeti tagok jó hangulatban, nagy kedvvel végezték a széna kaszálását, betakarítását... Annak idején mind a 68 tag nekiveselkedett ennek a fontos munkának ... Most? Tíz ember végzi a takarmánybegyűjtést részlegünkön, természetesen gépek segítségével. A továbbiakban Lajos bácsi arról beszél, hogy abban a kaszás-villás világban milyen büszkék voltak az emberek a kazalrakási tudományukra. — Tudja, az úgy volt, senki sem akart szégyenben maradni. Raktunk is olyan formás kazlakat, hogy akárki megcsodálhatta. Nem is ázott az be, jöhetett akármilyen förgeteg! Még csak az hiányzott volna ...? 1 — Az idő tájt a hányaveti munkáért lekapták az embert a tíz körméről, úgye...? t— Ügy biz’a ... — Ha jól emlékszem, Lajos bácsi volt a szövetkezet első elnöke? >— Négy évig irányítottam a közöst i— tolja fejebúbjára a fejfedőjét. — Aztán voltam agronómus, csoportvezető. Égészen addig, amíg el nem jött a nyugdíjazásom ideje. Ügy van az: kezdettől benne voltunk az irányító munkában. Most sincs nyugodalma az embernek, amikor már azt mondhatná: „Semmi közöm hozzá ...“ Az egészségi állapotom már nem a legjobb, de azért még a mázsálást és az ezzel járó irka-firkát vállaltam. Kicsit elrévedez. Majd azt hajtogatja, hogy ma Kár megvan minden előfeltétel ahho.t, hogy jó eredményeket érhessen el a szövetkezet. — Államunk olyan műszaki-gazdasági feltételeket alakított ki — morfondíroz tovább a hajdani elnök —, hogy az emberek fele erővel, háromszoros, sőt többszőrök teljesítmény elérésére képesek. Ehhez a sok tapasztalat és a tudomány is hozzásegített minket. Fején találja a szöget, amikor azt mondja: — Egy valami azonban megfogyatkozott. Mégpedig a termőföld iránti szeretet és megbecsülés. Ezt kellene táplálni az emberekben. Meg azt, hogy a közös vagyon senki másé, rpint az övék. Hogy tartottunk volna ki azokban a szűkös esztendőkben, amikor volt is fizetség, meg nem is...? Szerettük a földet, s nem tudtuk itthagyni; a rögszeretet mindennél erősebb volt bennünk. Hittünk abban, hogy az eredmények évről évre csak jobbak lehetnek. A pártós a kormánydöntések is ebben az értelemben fogannak ... Közben ismét érkeznek a szállítmányok. A folyamatos beszélgetésre már nem jut idő. Így hát elköszönünk. — Viszontlátásra! Lajos bácsil Viszlát... többiek! Balázs Ferenc, Feled Újító kombájnos Zömök termetű, belevaló férfi. Szaktársai, felettesei így rajzolták meg arcélét „Érti a mesterségét. Pedig csak néhányhetes tanfolyamon vett részt, valamikor, legénykorában... Hiába, vérbeli szakember...“ Prochászka János 35 éves, a nagygurabi (Chorvátský Grob) szövetkezet kombájnoSá. Amikor arról teszek említést, hogy gyakran megfordulok gépkezelők, kombájnosok között, s nemegyszer hallom: „Az E—516-os kombájn motorja olyan finoman működik, mint egy svájci óra. Javítani csak „fehér kesztyűben“ szabad ...“ Nagyot nevet a véleményen, majd hozzáfűzi: — Hát nem „favágóknak“ gyártották ezt a csodás masinát, az biztos... Némely kombájnos ezt a gépet azért nem szereti, mert túl érzékeny,, hamar kiégnek a tranzisztoros berendezések, alkatrészek. Tavaly nyáron! egyes szaktársak .— a nagy teljesítmény reményében — versenypályának képzelték a gabonatáblát. Persze, ha azután az alkatrészek túlhevülése, az érzékenyebb villamosberendezések üzemzavara miatt kénytelenek voltak napokig a műhelyben vesztegelni, szidtak mindenkit, aki a szemük elé került. Hiába! A géppel érezni kell, s ismerni a motor „kedvenc nótáját“, máskülönben makaccsá válik... Ez a kiváló kombájnos többek között elmondta: a tavalyi és az azt megelőző évek jó eredményeit annak is köszönheti, hogy egyenletesen — betyárkodást kizárva — aratott az E—516-os gabonakombájnnal. Amikor Jánossal körüljártuk a gépet, észrevettem: a kékre-fehérre festett masina orrán vaskos piros alkatrészek is láthatók. — Ezek mi célból kerültek ide? ŕ-ч érdeklődtem. Prochászka János kombájno«. (A szerző felvétele) ■ A vágószerkezet csőalakú hajtóalkatrészei az eddigi tapasztalatok szerint az aratás második felében, a természetes terhelés következtében meghajlottak. Futó hibának számít ez a kombájnnál, s aki rendelkezik némi gépész-kovácsi ismerettel, az maga megjavítja. Alinak érdekében, hogy kovács József segédkombájnos társammal együtt jó eredményeket érhessünk el, s ne pazaroljuk a drága időt ennek aratás közbeni javítgatására, télen megszerkesztettünk egy egyszerű feszítőberendezést. Ez a szerkentyű tökéletesen meggátolja a csövek elhajlását. A magyarbéli (Vefký Biel) kombájnosnak négy lánya és felesége drukkol azért, hogy a példás családapa és a kék-fehér „kedvenc“ ^ismét derekasan helytálljon az idei aratásban. i— kalita—Gépszemle — tanulsággal, A szövetkezet vezetői és a meghívott vendégek a gépszemlén. A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz határában traktorok, kombájnok, tehergépkocsik és több tucatnyi más, az aratást követő járulékos munkákhoz szükséges gép sorakozik fel. Nagy a sürgés-forgás: Megkezdődött a szövetkezet hagyományos gépszemléje. A gépszemle előtt Horváth István, az efsz elnöke adott tájékoztatást az aratási-betakarítási felkészültségről. Hidaskürtön már hagyománya van annak, hogy ünnepélyes keretek között, az érdekelt dolgozók bevonásával tartják a gépszemléket, melyre meghívják a járási párt- és állami szervek képviselőit is. Most is ott volt Ivan Knotek mérnök, a járási pártbizottság vezető’ titkára és Bolló Alexander, a járási nemzeti bizottság elnöke. — A jő felkészülés az óramű szerinti nyári betakarítási munka mindnyájunk érdeke, s 'h közös érdekeltség megkívánja, hogy a betakarítás előtt szót ejtsünk a szervezésről, a műszaki, anyagi alapokról, s a munka emberi vonatkozásairól <— mondotta az efsz elnöke. A cikk címében tanulságot ígértünk, s annak alapján szívesen írjuk le, hogy a hidaskürtiek üzem- és munkaszervezése a nehéznek ígérkező aratás előtt biztató és példamutató. Az elmúlt néhány év beruházásaibizonyos részét a gépesítés fejlesztésére fordították, s számukra a pótalkatrész-ellátásban mutatkozó fogyatékosság sem jelentett akadályt. Tanulságos az is, ahogy az embereket felkészítik egy-egy időszerű munkára. A dolgozók így magukénak érzik a közös gazdaságot, a gépeket, s mennyire más így a munka lendülete, szeretete és eredménye. Dicséretre méltó, hogy az ágazatvezetők ismerik feladataikat, ismerik a korszerű eljárások hatásmechanizmusát és lelkesen tudnak beszélni arról, amit cselekszenek. És végül tanulság az is, hogy a szövetkezet műszaki gárdája szinte ünnepélyes fogadalomtételnek tekintette a jól szervezett gépszemlét. —c s i b a—i A kenyércsata „sorkatonái“ a bevetésre kész gépek mellett sorakoztak fel* Foto: Czafik István
