Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
1980. Július 28. SZABAD FÖLDMŰVES. Elsők a kezdeményezésben A KŐVETKEZŐ LÉPÉS A NYUGATRA VAR Világszerte nagy visszhangot kellett a szocialista országok újabb leszerelési javaslata. A már régóta egy helyben topogó bécsi közép-európai fegyverzet- és létszámcsökkentési értekezleten négy szocialista ország ►— a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és hazánk — új leszerelési javaslatot terjesztett elő. Lényege az, hogy kompromisszumos és szakaszos jellegű. Az egyetemes emberiség legfőbb érdeke, a béke diktálta ésszerű és elvszerű kompromisszum jegyében indítványozták, hogy az Egyesült Államok 13 ezerrel, a Szovjetunió pedig húszezerrel csökkentse Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió hajlandó nagyobb arányú csökkentésre, mint az imperialista nagyhatalom, az Egyesült Államok, sőt ha tekintetbe vesszük az NDK-ból kivont csapatkontingenseit — a csapatkivonás rövidesen befejeződik — 40 ezer fővel csökkenti csapatainak létszámát, míg az Egyesült Államoknak ebben a szakaszban csak 13 ezer főnyi létszámkorlátozást kellene végrehajtania. Nemes gesztus. Ha visszapillantunk a leszerelési tárgyalások történetére, hosszú távon kidomborodik a szocialista országok kezdeményező szerepe. Szembetűnő továbbá az a tény, hogy a szocialista közösség országai egyeztetetten, összehangoltan teszik kezdeményezéseiket. A mostani is például a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi Jubileumi ülésszakán elfogadott nyilatkozat és felhívás elveivel összhangban született. A szocialista leszerelési javaslatok másik jellegzetessége rugalmasságuk, az, hogy az adott helyzet fő követelményeiből kiindulva, a cél elérése érdekében az ésszerű kompromisszum határáig mennek, hogy egyengessék a jó megállapodás útját, alkalmat adjanak a másik félnek hasonló pozitív hozzájárulása kifejezésére. Ha pedig a másik fél nem ragadja meg az alkalmat, kibúvókkal, hátsó ajtók keresésével reagál, leleplezi magát, hogy nem érdeke a békéhez vezető utak keresése. A szocialista országok leszerelési javaslataira végül jellemző, hogy a lehetetlennek mutatkozó, egyszerre történő globális rendezés helyett a szakaszos rendezés módszerét helyezik előnybe. Ez ugyanis a járhatóbb út. A leszerelési intézkedések első szakaszában először a fő hatalmak, a Szovjetunió és az Egysült Államok csökkentenék csapataik létszámát, majd az első szakaszban felvázolt intézkedések megvalósítása után sor kerülhetne a Varsói Szerződés és a NATO szintjén a legfelsőbb csapatkontingensek meghatározására. Az intézkedések nem közvetlenül érintenék a tagországokat, hanem e szövetségeken belül történne ilyen irányú leszerelési rendezés. Most tehát ismét a Nyugaton a sor, hogy valamilyen pozitív szándékot mutasson. Nem véletlen, hogy a szocialista országok javaslatának előterjesztésére röviddel Schmidt kancellár moszkvai látogatása után került sor, s a legelső támogatókra éppen az NSZK-ban talált. Az is igaz, hogy itt mindjárt a Strauss vezette jobboldali CDU/CSU ellenzék támadásainak céltáblája lett. A nyugat-európai országok általában rokonszenvvel viseltetnek a javaslat iránt, hiszen megvalósítása csökkentené az aggasztóan növekvő fegyverkezési terheket. A végső szót azonban mindenképpen Washingtonnak kell kimondania. Ez pedig a jelek szerint nem lesz egyértelmű és gyors, tekintettel az Egyesült Államok belpolitikai fejlődésére. Erre utalnak Carter elnöknek Tokióban, az elhunyt Ohira miniszterelnök gyászszertartása alkalmából tartott összejöveteleken elhangzott kijelentései, melyek nem engednek lényeges változásra következtetni a Fehér Ház külpolitikájában, viszont óvatosságból mérsékelni kívánja a szovjetellenességet szövetségesei politikájában is. Az elnökválasztási csatában döntő erőpróbára készülő Köztársasági Párt emberei ugyanakkor egymást harsogják túl a szovjetellenes szólamokban. Hazánk aktív külpolitikájával nagy részt vállalt az emberiség boldog és békés jövőjének megteremtését célzó törekvésekben. Ennek bizonyítéka az is, hogy külügyminiszterünk, Bohuslav Chűoupek az ENSZ-közgyűlés XXXIV. ülésszaka küszöbén levélben tolmácsolta Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárnak hazánk javaslatát, hogy a világszervezet nyilvánítsa a nyolcvanas éveket a második leszerelési évtizednek. LÖRINCZ LÄSZLÖ Kapcsolatbővítés az ENSZ-alapelvek szellemében A múlt héten becses vendége volt hazánknak Mokhtar Kusunantmadja indonéz külügyminiszter személyében. Háromnapos látogatása során tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, Bohuslav Chűoupek csehszlovák külügyminiszterrel. Az indonéz vendéget Gustáv Husák köztársasági elnök és Václav Hűla szövetségi miniszterelnök-helyettes is fogadta. A tárgyalások folyamán megvitatták országaink kapcsolatainak helyzetét, véleményt cseréltek a mindkét felet érdeklő regionális és világkérdésekről. Elégedetten állapították meg, hogy a csehszlovák—indonéz együttműködés megfelel népeink érdekeinek. Egyetértettek abban, hogy a jövőben is feltételeket teremtenek a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztésére, s abban is, hogy a jövőben szintén békésen kell rendezni a nemzetközi és regionális problémákat. Kifejezték határozott szándékukat, hogy tiszteletben tartják az ENSZ-alapokmányt. A látogatásról kiadott közös sajtóközlemény megerősíti a két fél nézetét, hogy az enyhülés folyamatának folytatódnia kell, s ki kell terjednie minden világrészre. Szükséges az előrehaladás a leszerelési tárgyalásokon. Kifejezték készségüket, hogy hozzájárulnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak a szuverenitás és egyenjogúság alapján történő haladó irányú átalakításához. Leszögezték, hogv a látogatás hozzájárult országaink kapcsolatainak szilérdulásához. A szociális kiadások lefaragásával növelhetik a fegyverkezési költségeket. (Horizont rajza) Diadalmaskodjanak a barátság eszméi LEONYID BREZSNYEV ÜZENETE AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK RÉSZVEVŐIHEZ ■ c u u j i u o i a <• a n ; c v, a» “ SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a következő üzenetet intézte az idei moszkvai olimpiai játékok részvevőihez: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a szovjet nép nevében szívélyesen köszöntőm a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjait, a nemzetközi sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok vezetőit, az 1980. évi moszkvai olimpiai játékok minden részvevőjét. Az olimpiai játékok jelentős eseményei a nemzetközi életnek, s ebben a nemzeteknek békére, megértésre és szépségre törekvése nyilvánul meg. Az olimpiai játékok mindenkor lekötötték és le is fogják kötni milliók és milliók figyelmét. A nemzetközi olimpiai mozgalom a Szovjetunióban tiszteletnek örvend és állandó támogatásra talál. Hazánkban a testnevelés és a sport mindenkor a kommunista párt, a szovjet állam és egész népünk állandó figyelmességének és gondoskodásának tárgya volt. A szovjet emberek mindent megtettek azért, hogy a moszkvai olimpiai játékok a legnagyobb nemzetközi sportfórummá váljanak, amely a leg-Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének javaslatára, pártérdemei és a szocialista építésben végzett áldozatos munkája elismeréséül a Szocialista Munka Hőse címmel (az Aranycsillag viselési jogával) és Klement Gottwald Érdemrenddel tüntette kí Josef Kempný elvtársat, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagját, a KB titkárát, aki július 19-én töltötte be 60. életévét. Husák elvtárs beszédében méltatta a kitüntetett érdemdús munkásságát. Kempný elvtárs éveken át pártfunkcionáriusként működött, majd tisztségeket töltött be nemzeti bizottságokban, állami és gazdasági szervekben. Valamennyi poszton sokat tett a párt politikájának sikeréért, a szocialista társadalom fejlődéséért. Josef Kempný elvtárs 1920. július 19-én született az Ostrava vidéki Lazy u Őrlővé községben, bányászcsaládban. Kommunista környezetben forjobban kifejezné a nemes olimpiai eszményeket. A játékok előkészítésében végzett mindennemű munka az olimpiai mozgalom hagyományaival, az olimpiai alapítóokmány szabályaival és rendelkezéseivel szigorú összhangban, azon garanciák alapján zajlott le, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége adott a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Meg kell mondanunk, hogy sok népgazdasági ág munkásai, technikusai és szakemberei áldozatos munkájának eredményeként rövid idő alatt gyönyörű sportlétesítményeket építettünk, korszerűsítettünk és láttunk el modern technikával, és további olimpiai létesítményeket építettünk, szóval minden szükséges feltételt megteremtettünk а XXII. Olimpiai Játékok magas sport-, szervezési és műszaki színvonalú megrendezésére. Az olimpiai játékok előkészítésében annak szervező bizottsága tevékemálódott. Az orlovái reálgimnáziumban érettségizett, majd a Brnol Műszaki Főiskola hallgatója lett az iskola bezárásáig. A megszállás idején munkásként és segédtechnikusként dolgozott. A felszabadulás után a CSKP tagja lett. A Vítkovice! Klement Gottwald Vasművekben töltött be párt- és gazdasági tisztségeket. Később a kerületi pártbizottság népgazdasági bizottságának titkáraként működött. 1964-ben az Ostravai Városi Nemzeti Bizottság elnökévé választották. A válságos években szilárdan állt a marxizmus—leninizmus platformján, nyíltan szembeszállt az antíszocialista elemekkel. A CSKP Központi Bizottságának 1970 januári ülésén a KB tagjává és titkárává választották. Tisztségeibe a következő kongresszusokon újraválasztották. Josef Kempný elvtárs tisztségeiben minden erejét és képességét arra fordítja, hogy érvényt szerezzen a párt gazdasági és szociális politikájának. nyen együttműködött • Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, a nemzetközi sportszervezetekkel, a nemzeti olimpiai bizottságokkal, a világ számos országának üzleti köreivel és tömegtájékoztatási eszközeivel. Ez hozzájárult a nemzetközi sport-, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok további fejlődéséhez. Hadd kísérjék mindig a barátságnak és kölcsönös megértésnek az olimpiai mozgalmat vezérlő eszményei a különböző országok sportolóinak találkozóit. Örülünk, hogy az olimpiai zászlók alatt valamennyi földrész országai többségének a sportolói öszszejöttek Moszkvában. Ez újra bizonyítja, hogy leküzdhetetlen a népek kölcsönös együttműködési akarata. E nagy ünnepen — а XXII. Olimpiai Játékok részvevőinek újabb sportsikereket, örömteljes és kellemes tartózkodást kívánok az olimpiai Moszkvában. Ismétlődik a történelem? Bolíviában ismét szólnak a fegyverek. Az Általános Munkásszövetség felhívására a munkásság fegyveresen megmozdult és védekezik a Lidia Gueiler törvényes államfőt és a parlamentet megdöntő katonai alakulatokkal szemben. A hadsereg beavatkozása minduntalan Damoklész kardjaként lebeg Bolívia politikai életében. Tavaly a Guevara Arze elnököt puccsal megdöntő Natusch Busch ezredes juntájával történt kompromisszumos megállapodás után iktatták egy évre hivatalába a középutas politikát folytató Gueiler asszonyt. Most, hogy az elnökválasztás ismét esedékessé vált, a hadsereg árgus szemekkel figyelt. Az esélyes jelölt a Demokratikus és Népi Egység tömörülés jelöltje. Hernan Siles Zuazo lett, aki a szavazatok 34 százalékát szerezte meg- Mivel egyik jelölt sem kapta meg a szavazatoknak több mint a felét (legalább 51 százalékát), az elnököt a három legesélyesebb jelölt közül augusztus 3-án választotta volna meg a parlament. Ez nyilván elmarad. A bolíviai nép szervezett fegyveres ellenállása azonban új tényező az ország- fejlődésében, s a kontinens népeinek szolidaritása kíséri. (L) A Szocialista Munka Klisé Gimmel és Klement Gottwald Érdemrenddel tüntették ki losef Kempný elvtársat A kis közép-amerikai köztársaság, ** Nicaragua népe jubilál. E hetekben emlékeznek meg a sandinista forradalom győzelmének első évfordulójáról. Ez érthetően alkalom annak összegezésére, mi minden történt az egy év alatt, hol tart ma bel- és külpolitikájában a nemzeti újjászületés kormánya, mit vár a nép. A nicaraguai helyzet azért is érdekes, mert a forradalom sajátos körülmények között érlelődött és ment végbe, s ez a sajátosság az ország forradalom utáni fejlődésére is rányomta a maga bélyegét. A nicaraguai forradalom győzelmével további ország szakadt ki az észak-amerikai imperializmus bábállamainak kötelékéből. A 148 ezer négyzetkilométer területű és közel két és fél millió lakosú közép-amerikai állam évtizedeken keresztül Washington családi birtoka volt. A Somoza család ugyanis egész lényével az észak-amerikai nagytőke és monopolista társaságok kiszolgálója és inkább északamerikai volt, mint nicaraguai. Nagyon messze állt tőle a nép, melyet elnyomott, melynek verejtékéből gyarapította a maga és az észak-amerikai társaságok vagyonát, s amelyet még tavaly is kész lett volna Washington fegyvereivel halomra lövetni, ha nem változtak volna a történelmi idők és nem parancsoltak volna megálljt a managuai kényúrnak. A nicaraguai forradalom másik jellegzetessége vezető erőinek sokrétűsége. Somozát azok az erők buktatták meg, amelyeknek szellemi vezérét és szimbólumát, a paraszti származású Augusto Cesar Sandino tábornokot 1934-ben éppen a tavaly megbuktatott Somoza atyja, a nemzeti gárda akkori főparancsnoka, Washington lakája, a beavatkozó amerikai tengerészgyalogsággal közreműködve orvul megöletett. A Sandinista Nemzeti Felszabadító Mozgalom a forradalmi erők katalizátora lett, a több csoportra osztódó kommunistáktól, szociáldemokratáktól más világnézetű és ideológiájú erőkig széles rétegeket tömörített a forradalom, a hazafiság zászlaja alatt. További jellemzője a nicaraguai forradalomnak, hogy nem EGY ÉVE SOMOZA NÉLKÜL Otmutató KOzép-AinH'ibäban iktatta ki a társadalom életéből a nemzeti burzsoáziának azt a vállalkozói részét sem, amely bizonyos tőkés pozíciókkal rendelkezve került ellentétbe Washingtonnal. E tényezők tekintetbe vételével mérhetjük fel tehát a sandinista és más forradalmi irányzatú pártok képviselőiből összetevődő új vezetés, a nemzeti újjáépítés ideiglenes kormánya és az államtanács tevékenységét. Az új vezetés fő feladata mindenekelőtt a forradalom megvédése volt a külföldre menekült és szervezkedő Somoza restaurációs törekvéseivel és Washington leszerelő, sőt közvetlen beavatkozást jelentő üzelmeivel szemben. Washington ugyanis a tarthatatlan helyzetben dobta bábját, Somozát, kozmetikázni kívánta rendszerét, de mindenképpen fel akarta tartóztatni a forradalom kibontakozását. Nem sikerült neki, s ezt a tanulságot próbálja most a maga javára kamatoztatni a szintén forradalmi helyzetű Salvadorban. A nicaraguai forradalmi vezetés igen nagy szerepet szánt a nemzeti burzsoáziának, a vállalkozó köröknek az ország újjáépítésében, gazdasági önállóságának megalapozásában. Am nagyon természetes, illetve törvényszerű, hogy a forradalmi fejlődés folyamatában nézeteltérések is támadhatnak az egyes erőcsoportok között. Bizonyos útitársak kiszállhatnak a forradalom mozdonyából, mások meg csatlakozhatnak. A vezetésben történő személyi változások is ezzel magyarázhatók. A legutóbb májusban voltunk ennek tanúi, amikon Alfonso Rnbelo Callejas, az ismert gyáros és Violeta Barrios Chamorro, a Somoza rendszer könyörtelen polgári bírálójának, a gyilkos merénylet áldozatául esett lapkiadónak és újságírónak az özvegye különböző okokra hivatkozva, kivált a vezetésből. Helyüket szintén polgári, elsősorban technokrata Irány* zatú politikusok foglalták el, akik tennivágyással láttak új feladatok megvalósításához. Sok a tennivaló az új Nicaraguá* ban: a nemzeti ipar megteremtése a hazai nyersanyagbázis alapján (réz, arany, ezüst, só, ólom, horgany stb.), a mezőgazdaság fejlesztése stb. Sürgősen megoldandó feladat a 35 százalékos munkanélküliséggel sújtott dolgozók foglalkoztatása, az 56 százalékos írástudatlanság enyhítése* majd fokozatos felszámolása. A forradalmi vezetés, érthetően, a dolgozó nép rétegeire támaszkodik, de, mint mondottuk, a nemzeti burzsoáziát is bevonja az újjáépítésbe, hiszen a nicaraguai ipar 90 százaléka magánkézben van. A managuai forradalmi rendszer az ország nemzeti függetlenségének védelmét, építési terveinek megvalósítását — a szüntelen észak-amerikai cselszövésekkel és aknamunkával szemben — csakis a haladó rendszerű latin-amerikai országokkal és a szocialista közösség országaival együttműködve, támogatásukat élvezve képzeli el. Hazánk az elsők között ismerte el a haladó nicaraguai rendszert, s a diplomáciai kapcsolatok felvételét követően az idén áprilisban magas rangú nicaraguai küldöttség látogatott hozzánk. A tárgyalások folyamán szélesen megalapozott egyezmények születtek a műszaki-tudományos, gazdasági és kulturális együttműködés* ről. A mai Nicaragua szocialista orientációjú ország a maga sajátos feltételeivel, útkeresésével, s mint az elsők között önzetlenül segítő Kuba vezetője, Fidel Castro elvtárs kijelentette, a nicaraguai nép forradalmával követendő utat mutat más középamerikai országoknak. -—in—-
