Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Július 5, 6 ÄZ olimpiai láng Június 1.9-én Indultt egyhónapos útjára. Négy országon át, csaknem ötezer kilométeres úton jut majd el a moszkvai központi Lenin Stadionba, hogy 1980. július 19-én fellobbantsa a fáklyát és jelt ad­jon az olimpia megnyitására. A hagyományokhoz híven a görögországi Olympia városban a nap sugarai segítségével meggyújtott fáklyát Athén, Korinthoszon, Thébán és Szalonikin keresztül, mintegy 1200 km-es görög­­országi szakaszon viszik a bolgár határig. Itt újabb 865 kilométeren > többek között Szófia és Plovdiű érintésével érkezik Romániába, ahol a táv 577 km lesz, és érintik majd a futók Bukarestet, Ploestit, Focsanit, Issit. A fáklyavivök július 5-ért érkeznek a szovjet határra. A Szovjet­unióban három köztársaság köszöntheti a stafétát. A távolság kb. 2300 kilométer. A fontosabb városok az útvonalon: Kisinyov, Kijev, Harkov, Kruszk, Orel és Tula. A váltófutás teljes útvonalán ünnepélyesen köszöntik a lángot. A Szov­jetunióban 70 helyen nagyszabású fogadtatást rendeznek, több helyen pe­dig „ünnepélyes megállót“. A láng az olimpiai játékok megnyitásának elő­estéjén érkezik a szovjet fővárosba, ahol a moszkvai városi szovjet épüle­tében őrzik. Az olimpia megnyitása után a fáklyákat vonattal szállítják a versenyek további színhelyeire: Leningrádba, Kijevbe, Minszkbe és Tal­­linnba. A futók kiválasztása befejeződött. Vannak közöttük hajdani világhírű sportolók éppúgy, mint kiváló dolgozók és a tömegsport legjobbjai: Bizo­nyára valamennyiük számára felejthetetlen élményt nyújt majd az olimpiai lánggal megtett néhány kilométer. (illés) Öntő és asztalos - egyenruhában Az egyik fürdővárosban találkoztam velük. Mindketten a szovjet hadsereg egyenruháját viselték. Vállapjukon a szerzsant [szakaszvezető) rangjelzést, zubbonyukon a gárda egység jelvé­nyét viselték. Vlagyimir Kolodkin, a polgári életben vasöntő, társa Jurij Michnov asztalos volt. Mindketten ki­váló eredménnyel végezték el az al­tiszti iskolát, majd Csehszlovákiába vezényelték őket. Mindketten harc­kocsi-parancsnoki beosztást kaptak. t-í Odahaza keveset hallottam az brszágukről t— kezdi el a beszélge­tést Jurij. t—i Volt egy Jawa motorke­rékpárom. Igazán elégedett voltam vele. Most,odahaza várja a visszatér­temet... Ámíg azonban erre sor ke­rül, becsülettel teljesíteni akarom állampolgári kötelességemet. Gyakorlat, éleslövészet. Megtanulta á harckocsi legénységével hogyan kell éjjel, vagy nappal az első lövés­sel megsemmisíteni a célpontot. A közelmúltban az a megtiszteltetés ér­te, hogy egy bemutató éleslövészeten ott volt a középső hadseregcsoport parancsnoka Is. Jurij Michnov és le­génysége kiválóra vizsgázott. s—: Apám ezekkel a szavakkal bú­csúzott tőlem; nehogy szégyent hozz a vasöntőkre, szüléidre, szovjet ha­zádra f— veszi át a szót Vlagyimir. ►— Szavait nem felejtettem el. így igaz, Vlagyimir Kolodkin rend­szerető, kötelességtudó katona, kiváló harckocsiparancsnok. Megszerezte a másodfokú szakminősítési jelvényt, s mindezek mellett joga van az első osztályú katonai sportoló jelvény vi­selésére is. Legnagyobb érdeme talán mégis az, hogy rövid idő alatt sike­rült a kis kollektívát összekovácsol­nia. Róluk valóban elmondható, hogy az egyén a közösségért, a közösség az egyénért. —i Amikor az egységhez kerültem Misa Koptyejev irányzó már „öreg“ katonának számított, — fonja tovább и beszéd fonalát Vlagyimir Kolodkin, az elsőfokú szakmtnősítési jelvény vi­selője í—. Az ilyen katonákra mond-Szombaton Szepsiben (Moldava nad BodvouJ a magyar tannyelvű gimná­zium megrendezte a körzeti honvé­delmi versenyt, ahol 48 versenyző mérte össze erejét, tudását. Ebből öt fiú és három leánycsoport küzdött a sikerért. '. A honvédelmi versenyben jól sze­repeltek a gránátdobúk, egészség­­ügyiek, kötélmászók s a tájékozódási verseny résztvevői. A biológiai fegy­verek elleni védekezés, a közlekedési rendeletek ismereti versenyében ki­váló eredmények születtek. A Mecen­­zéfi (Medzev) Mezőgazdasági Szak­­tanintézet diákjai már a múlt évben is sikeresen szerepeltek. A járási ver­senyen a harmadikok lettek és a kör­zeti versenyen az elsők. Az idén a körzeti és a járási versenyen is do­bogó legmagasabb fokára léphettek. Ez a szép eredmény azonban nem könnyen született. Sok edzést, a más­fajta szórakozástól való tartózkodást igényejt. Második helyre is mező­gazdászok kerültek, ezúttal a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola csapata. A szepsi szlovák tannyelvű gimnázium fiú csoportja pedig a har­madik helyre küzdötte fel magát, vi­szont a leánycsoportjuk mindenkit megelőzött. A magyar gimnazisták si­kertelen szereplésének több oka van. Például az iránytű meghibásodása ják, hogy fegyvereik mesterei. Az el­ső perctől sok tanácsot, nagy segít­séget kaptam tőle. A taktikai gyakor­latok és éleslövészetek után mindig megvitattuk, mit tettünk jól, min kell még változtatnunk. Dimitrij Fedor­­csuk vezető és Mihal Koptyejev töltő­­kezelő is feladataik magaslatán áll­nak. Elvégre ők is a gárda egység katonái. Kevés szabadidejükben igyekeznek hazánk szépségeivel megismerkedni, amit azelőtt csak folyóiratokból, könyvből ismertek. Szolgálati helyü­kön a társadalmi munkából is kive­szik részüket. Erősitik az internacio­nalista barátságot. ►— Mindketten kiváló katonák, pa­rancsnokok — vélekedik Valerij Ho­­lotkin politikai tiszt. — Bármilyen harci, vagy politikai feladattal meg lehet őket bízni. Dicséretes, hogy szabad idejükben is igyekeznek har­cászati ismereteiket elmélyíteni. Szü­leik épp oly büszkék lehetnek rájuk, mint jómagam. A két fiú megilletődve hallgatja a dicsérő szavakat. Némi hallgatás után Vlagyimir töri meg a csendet. i— A közelmúltban harckocsizó szá­zadunkat az a megtiszteltetés érte, hogy az egyik csehszlovák katonai egységgel közös taktikai gyakorlaton vehetett részt. Sok ismerősre, barátra tettem szert. Néha levelet is váltunk. Ami a legfontosabb, ez is bizonyltja, hogy együttes erővel állunk a béke vártáján, de nem csak mi, hanem a Varsói Szerződés államainak minden egyes hadserege. Észre sem vettük az idő múlását. Jurij, Vlagyimir és társai búcsúznak. Szemük mosolyog. Holnap harci ki­képzés, a feladat teljesítése közben fiatal arcuk komollyá válik, hiszen harci feladatot teljesítenek. Az aszta­los, a vasöntő, s ki tudja milyen szakmájú és nemzetiségű szovjet ka­tona igyekszik tudása legjavát nyúj­tani, öregbíteni a gárdaegység jó hírnevét Németh János A CSEMADOK ]b elnöksége Ko­máromban (Komárno) a má­jusi elnökségi ülésen megtárgyalta a XXIII. járási konferencia határozatait és megvalósításának lehetőségeit. A határozat megállapítja, hogy a szo­cializmus építésének magasabb, fejlet­tebb szakasza a kultúrával, a kultu­rális tevékenységgel szemben is ma­gas igényeket támaszt. Elsőrendű fel­adatnak tartjuk továbbra is a járás magyar nyelvű dolgozóinak a prole­tár internacionalizmus és a szocia­lista hazafiság szellemében való ne­velését, egészséges nemzetiségi tuda­tuknak formálását, CSEMADOK tag­jai kulturális és műveltségi szintjének emelését az öntevékeny kulturális te­vékenység rendszeres fejlesztésén ke­resztül. A járási bizottság elnöksége a kon­ferencia határozatainak biztosítása érdekében feladatul adja a helyid szervezeteknek, hogy munkájukat tervszerűen, az évzáró taggyűléseken jóváhagyott munkatervek alapján vé­gezzék. Nagyon fontos és szükséges a szervezeti élet megerősítése, meg­szilárdítása. A harmincnyolc helyi szervezet többségében rendszeresen havonta tartanak vezetőségi gyűlése­ket. Szükséges, hogy minden helyi szervezet a két nyári hónap kivételé­vel tartson havonta vezetőségi gyű­lést, és az évzárókon kívül évközben legalább két tagsági gyűlést is tart­sanak. Csak a rendszeres munka, a szervezetten irányított tagság fogja valóra váltani azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkező időszakban járásunk CSEMADOK tagjaira várnak. Továbbra is fontos feladatnak tart­juk a taglétszám rendszeres, tervezett növelését. Bár az utóbbi öt évben a taglétszám állandóan a tervnek meg­felelően emelkedett (jelenlegi taglét­miatt sok időt vesztettek, ezért szo­rultak a győztes mögé. Harmadikok a Mecenzéfi Mezőgazdasági 'Szaktan­intézet leányai lettek. Végül kihirdették a győzteseket, akik átvették az okleveleket és az ér­tékes tárgyi jutalmakat. Csurilla Ilona Szép nyárt este volt. Barátommal az öreg ház kerti lugasában ültünk, élvezve a szabadság édes ízét és hallgattuk a néma csendet, melyet csak a békák kuruttyolása Zavart meg a közeli halastóból, mikor a késő alkony átadta hatalmát a bár­sonyos, puhán simogató nyári öreg estének. Barátom éppen szivarral kínált, mi­kor megcsikordult rozsdás pántján a nehéz kovácsolt vaskapu. Vitéz a hosszúszőrű hatalmas magyar kuvasz, akinek elődei évszázadokon át őriz­ték a tanyák és rónák nyugalmát, felugrott és farkát csóválva, vidám csaholással szaladt a kapu felé. Es már szaladt is vissza, egy idősebb férfi társaságában, akit biztosan jól ismert, mert neki-neki ugrott, vak­­kantva kettőt-hármat. Járásáról ötven évre becsülném a nekem ismeretlent, az arca se vallja nyolcvanhét évét. Jó estét köszön, mélyen meghajolva, kalapját kezében tartva. Válaszolunk neki, barátom mosolyog. Az öreg, für­ge emberke ekkor nagy meglepeté­semre így szólt: — legyen szíves, mutassa meg jobb tenyerét. — Nagy csodálkozva nyújtom feléje jobb kezem. Utána nyúl, megfordítja tenyérrel felfelé, egy darabig erősen nézi, aztán lassan elengedi. Ugyanúgy barátom kezét is. Aztán a furcsa emberke megköszöni, nyugodalmas jó éjszakát kíván és fürgén távozik. Egy darabig némán és kissé bam­bán nézek barátomra. Ö ismét kettőt hármat szippant szivarjából, és igyek­szik kielégíteni kiváncsi kérdő sze­meimet. — Elmebeteg szegény öreg. Huszonkét évvel ezelőtt zavarodott meg, hatvanötéves korában. Nagyon érdekes a története, ha akarod, elme­sélem. Jó? Perszehogy akartam. Mindig nagyon érdekelt embertársaim sorsai. Pláne a nem mindennapi sorsok érdekelted. Elkezdett mesélni: — Hallottál tntír ■ WtXiibiá 0 Feszült pillanatok a lövészetnél. (A szerző felvétele] A határozatok valóraváltásáért szám 7189) mégsem vagyunk elége­dettek, mert a falvakról a városba való költözés magával vonja a csök­kenést is. Az elköltözöttek közül az új helyen sajnos, csak nagyon keve­sen folytatják tovább az addig akti­van végzett CSEMADOK munkát. Já­rási konferenciánkon jelen volt Szabó Imre, az SZLKP komárpói járási ideo­lógiai titkára, Nagy Kázmér a Jnb elnöke, aki felszólalásában nagyon pozitívan értékelte a CSEMADOK jb munkáját, amelyet a járás helyi szer­vezeteinek irányítása, a tagság poli­tikai és kulturális igényeinek kielé­gítése terén végeztek. Megállapítást nyert, hogy a párt és állami szervek­kel, valamint a különböző kulturális intézményekkel meglevő eddigi jó kapcsolatainkat az elkövetkező idő­szakban főleg a helyi szervezetek szintjén kell tökéletesíteni. Helyi szervezeteink többsége elmondhatja, megfelelő erkölcsi támogatást kapnak a helyi irányító szervektől, támogat­ják helyi szerveinket az egyes helyi nemzeti bizottságok, illetve egységes földmüvesszövetkezetek. Szeretnénk elérni, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom területén az eddig elért szintet úgy mennyiségi, mint minősé­gi szempontból tartani, illetve emelni' tudjuk. Ennek biztosítása érdekében a járási és helyi szervekkel, valamint az intézményekkel közösen meg kell találnunk a módot arra, hogy járá­valamit arról, hogy minden embernek meg van írva tenyerén a sorsa? A különböző vonalak a tenyéren, mind­egyik valamit jelent az ember életé­ben. Boldogságot, szerelmet, bajt, jó­létet, szenvedést. Van a tenyéren egy vonal, amelyik az élét hosszúságát jelenti. Tudósok már írtak erről sok vastag könyvet. Az élet vonala lesz a főszereplő a történetben, melyet most elmesélek neked. Barátom hátranyúlt és a lugas mö­gül előhúzott egy korsót. Az asztalra tette. Aztán ugyanonnan előhúzott még két poharat ts. Töltött a szikrá­zó nedűből, és miután mindketten fő­­ízűt ittunk, folytatta megszakított me­séjét. — Az öreg ember, aki nemrégen megnézte tenyerünket, ezt csinálja már huszonkét éve. Minden nap, számtalanszor. Ha esik, ha fúj a szél, járja a falut, és kéri az embereket, mutassák meg neki a Jobb tenyerü­ket. A falusiak nem haragszanak rá. Elmosolyodnak és szívesen nyújtják feléje jobb kezüket, tenyérrel felfelé. Az öreg megnézi, aztán lassan elen­gedi. Vagy elmosolyodik, vagy na­gyon elszomorödik. Az attól függ, mi­lyen hosszú kinek-kinek az élet vo­nala a tenyerén. Ha rövidebb, mint az övé, elmosolyodik, örül, hogy a másik hamarább meghal. Ha hosszabb az övénél, elszomorodik, mert a te­nyér gazdája tovább él, mint ő. Az öreg harminc évvel ezelőt jó módú ember volt, tanító; akit mindenki sze­retett a faluban. Sokat olvasott, szép, sok kötetből álló könyvtára volt. Ma­gányosan élt, család nélkül. Beleme­rült az életvonalak tanulmányozásába, arról is volt tán négy kötet könyve. Hogy, hogy nem kiszámította, hogy hatvanötéves korában a vonalak sze­rint meg fog halni. Olyan szentül hitt benne, hogy senki a világon nem tud­ta ettől eltéríteni. Ügy összeszokott ezzel a gondolattal, hogy lassan rög­eszméjévé vált. Es képzeld el, hatvan­ötéves koráig úgy rendezte a dolgát, hogy nagyobb részét a vagyonának eladta, és a pénzt lassan elszórta. Könyvtárát a falunak ajándékozta, és hatvanötéves korára megvette magá­nak a koporsót is, hogy a halál ne Az érsekújvári (Nové Zámky) Szak­­szervezetek Háza előcsarnokában ren­dezték meg a helybeli népművészeti iskola képzőművészeti tagozata 23 végzős növendékének kiállítását. A sokrétű kiállítás Horváth Lýdia képzőművész-szakos pedagógus több­éves lelkiismeretes munkáját tükrözi. A tárlaton látható: rajz, színes ce­ruza, pasztell, akvareli, olaj, kolázs képek, továbbá: szobrok, makramé és egyéb kézimunkák. Az alkotásokból a táj, a természet, sunkban minden öntevékeny mflvé­­szeti csoport erkölcsi és anyagi támo­gatásban részesüljön. A CSKP KB legutóbbi 15. ülése be­hatóan foglalkozott a politikai-nevelő és ideológiai munka színvonalának és eredményességének emelésével. A je­lentésben Vasil Biľak elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára többek között kijelentette: „A szocia­lista ember nevelése bonyolult, hosz­­szú távú, korlátlan időre szóló folya­mat. „Ezek a szavak találóan jellem­zik a CSKP 15. ülésének tanácskozá­sát. Az itt elhangzottakat tudatosít­va, a CSEMADOK jb fokozott figyel­met fordít az elkövetkező időszakban a szakemberképzés színvonala emelé­sének. Helyi szervezeteinknél szemé­lyeket biztosítsanak a járási vagy or­szágos szintű tanfolyamokra, akik ezeken a továbbképzéseken rendsze­resen részt vesznek majd, és az ott szerzett ismereteikkel színvonalasabb munkát fejtenek ki, az egyes csopor­tok irányításában. Hogy kitűzött fel­adatainkat maradéktalanul megvaló­síthassuk, tovább akarjuk javítani a CSEMADOK jb titkárságénak és vá­lasztott szerveinek személyes kapcso­latát a járás minden helyi szerveze­tével. Kurucz Lujza, a CSEMADOK Komáromi JB elnöke érje váratlanupl. Később nem maradt semmije, csak a háza és a koporsója. Az utolsó években, már míg észnél volt, abban pihengetett, hogy meg­szokja benne a fekvést, ahogy ő mondta, mert hogy az ember a vilá­gon ha leélte azt a pár évet, meghat, és ott majd nagyon sok éven át kell mozdulatlanul feküdnie, hát ezt sze­rinte meg kell az embernek szoknia- Mikor elmúlt hatvanöt éves, és a ha­lál csak nem jött, szegény belezava­rodott rögeszméjébe. Azóta mindig koporsójában alszik, és egyetlen szó­rakozása a falujárás, és a kezek né­zegetése. Nem árt senkinek. Nyugdí­jából ét, néha-néha eszik is, mikor ráér sürgős dolgától. Ennyi a történet. Mikor a barátom bevégezte, akaratlanul is ránéztem a tenyeremre, kutatva az élet vonala után. Nem valami hosszú vonalka dí­szíti jobb tenyerem, no de én nem számoltatom ki belőle életem hosz­­szát. Gondolataimból a barátom édesany­ja hozott vissza a jelenbe, tudatta velünk, hogy terítve van vacsorához- A békák zenéje már rég abbamaradt, a vacsora kellemes illata csalogatott, tehát szótfogadtunk barátom édes­anyja hívásának. Vacsora közben is mindig eszembe járt az elbeszélt történet. Alig érez­tem a tiszteletemre készített remek vacsorq ízét. A színes kurtaszoknya mindenkinek nagyon tetszett. Fotó: c— tt-s a virágok, az állatok, a sport és a jákékok iránti szeretet árad. Az iskola eredményei a képzőmű­vészt terén is helytállók. Veres Ka­talin festményeivel, rajzaival a szlo­vákiai döntőig jutott. Vass Róbert rajzai nagyon jók. Portréiban már észlelhetők az ember lelki világának, és jellemének meg­örökítése is. Kliský Jozef rajzaiban és szobrai­ban, aki ősszel folytatja tanulmányait a Bratislavai Iparművészeti Középis­kolában, művészi tehetség észlelhető. A kiállításnak sikere volt, ugyanis már az első napokban körülbelül négyszázan tekintették meg a tárla­tot, PbDr. Hofer Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents