Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
Ж nyúlhús finom csemege, biológiai értéke vetekszik a borjúhúséval. Érthető tehát, hogy az utóbbi években külföldön is kapós áru lett. Elismerést és dicséretet érdemelnek azok, akik nálunk is felismerték a nyúlhús termelésében rejlő lehetőségeket, és cselekedtek. Ogyszólván a semmiből olyan termelési lehetőségeket bontakoztattak ki, amelyből valutához is jut az ország. A nyúltenyésztők tavalyi tevékenységét a közelmúltban értékelte a nitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat, s az országos vetélkedő első helyén a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének felsőpatonyi (Marná Puten) helyi szervezete végzett. A felsőpatonyi kisállattenyésztők tavaly 5844 darab nyulat értékesítettek. A Szlovákiai Kisál* lattenyésztők Szövetségének tagjai tavaly csak 234 ezer vágónyulat értékesítettek. A munkából alaposan kivették a részüket a vajkai (Vojka nad Dunajom) alapszervezet tagjai is. Felvételünkön Széllé Eleket mutatjuk be, aki több mint hétezer korona értékben adott el vágónyulakat a múlt évben. Fotó: —bor SZABAD A VERSENY Szalay Károlvné, a szervezet „mindenese“ — titkár, raktáros és felvásárló — elmondotta, hogy a kisállattenyésztők helyi szervezete száznyolcvan tagot számlál, akik kimondottan a nyúl tenyésztésre szakositották magukat. A nyáltenyésztés népszerűségének feltételeit a következőképpen foglalta össze: ■ A nyúltenyésztéshez nincs szükség nagyubb beruházásokra, a termelés tejlesztésére nem kell elvonni sehonnan sem munkaerőt, népgazdasági jelentősége ugyanakkor nagy. ■ A házinyulak kilencvenöt százalékát a szabad idejüket feláldozó munkások, szövetkezeti tagok és háziasszonyok tenyésztik; saját udvarukon, istállóikban, maguk barkácsoila ketrecekben hizlalják a nyíltakat, vállalva a termelési kockázatút. ■ Nem igényel megerőltető, nehéz fizikai munkát, idős emberek is könnyen vállalják, a jövedelmezősége viszont ma már kedvező a nyugdíj vagy a kereset kiegészítéséhez. Ügy gondoljuk, nem kell különösképpen részletezni, hogy mit jelentenek ezek a pontok. Végsősorbnn egy korábban kihasználatlan épületkapacitást, s tartalék munkaerőt sikerült bevonni a hazai ellátás, de az export szempontjából is jelentős tevékenységbe. A Branko, mint felvásárló vállalat, a közelmúltban arra a következtetésre jutott, hogy a nyúltenyésztés összehangolása érdekében bevezeti az úgynevezett szerződéses nyúlhizlalást. A szerződéskötés fény- és árnyoldalai sajnos, Felsőpatonyban is fellelhetők. A szerződéskötéssel megoldódott a tenyésztők értékesítési gondja, s javult a takarmánytápokkal történő ellátás is, a felvásárló viszont a tenyésztőt továbbra sem kötelezi a szerződéskötés teljesítésére. A szerződéskötés, bár jelentős lépés a nyúl tenyésztés fellendítése szempontjából, túlságosan mégsem örülhetünk neki. A kötelességek mellőzésével, nyúltenyésztésünkben továbbra is fellelhetők a hullámhegyek és a hullámvölgyek. A szabad verseny alapján még a iegjobbaknál is tapasztalható a fellendülés és a megtorpanás, s a kistermelők sokkal többet hallanak arról, hogy milyen jé üzlet a nyúl, mint arról, hogyan kell szakszerűen nevelni, takarniányozni stb. „FUTOK A NYULAM UTA.N“ A kisállattenyésztésnek népgazdasági jelentőségén túl társadalmi hatása is van. A fiatalokat például munkaszeretetre, a munka megbecsülésére neveli. A fizikai és szellemi dolgozóknak egyaránt egészséges aktív pihenést biztosít, a nagybozzájuk, különben sincs oltóanyaguk. A Felsőpatonyban gyakran előforduló nyúlbetegségek okát az állomány összetételében és a tartási körülményekben is látjuk. A faluban fajtatiszta állománnyal úgyszólván nem is találkozunk. A problémára Szalay László őszinte szavai mutattak rá: — Nem érdemes fajtatiszta állományt tartani — mondotta bosszúsán. — A felvásárló nem törődik a fajtatiszta tenyészanyag biztosításával, neki csak a darabszám és a súly a fontos. Versenygyőztes nyúltenyésztők számú nyugdíjas számára pedig anyagilag is hasznos tevékenység. Nyúltenyésztéssel Felsőpatonyban is túlnyomórészt a nyugdíjasok foglalkoznak. A hetvonhárom éves Józan István nyolc éve foglalkozik nyúltenyésztéssel, s az Idén kétszáz darab nyúl szerződéses értékesítését vállalta. Az idős ember éppen a téli takarmányt biztosító széna szárításával volt elfoglalva, amikor otthonában felkerestük. Csak hosszabb rábeszélés után nyilatkozott, s panaszos szavait hallva, bizony meglepődtünk. — A házinyúl békés állat, ketrecben tartjuk, ő nem fut — mondta Jelképesen, majd hozzáfűzte: Én viszont tavaly futhattam a nyulam, de a pénzem után is. Az egész állományomat elsöpörte a myxomatőzis. — A szervezetben talán nincs biztosítva az állattegészségügy? :— Sajnos, nálunk ez még Ismeretlen fogalom. A szúnyogok megjelenésével újra fenyeget ez a nyúlbetegség. Az állatorvosokat többször szinte könyörögve kértem, hogy oltsák be az állományomat. Sajnos, mindig elutasítottak, ők azzal érvelnek, hogy ez nem tartozik A fajtatiszta állomány kialakításától Szalay László kedvét nemcsak a nyúl, hanem a baromfi is elvette. A fajtatiszta baromfiállományától származó tojást ugyanis csak elvétve tudja értékesíteni. Dr. Fucker Teodorrai, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának elnökével már többször beszélgettünk a fajtatiszta állomány kialakításának fontosságáról. A fennálló problémáért többek között Fucker elvtárs is a Brankot hibáztatja, melynek a felvásárláson és az értékesítésen túlmenően a fajtatiszta tenyészanyag biztosításával is törődnie kellene. A jő példáért pedig nem kellene messze mennünk. Magyarországon például az idén Nyúiterш el esi és Külkereskedelmi Társaság alakult, azzal a céllal, hogy a termelés fejlesztésének feltételeihez hozzásegítse a kistermelőket. Kitűnő minőségű tenyészanyagot, takarmánykeveréket, berendezéseket állítanak elő s az áfészekkel és a nyúltenyésztéssel foglalkozó gazdaságokkal összefogva sokat tesz azért, hogy tovább fejlődjön ez az ágazat. A FELADATKÖRBEN ÉS AZON TÚL A nyúltenyésztésre szakosodó felsőpatonyi kisálluttenyésztök a nyúlértékesítés szempontjából meghirdetett szlovákiai versenyben az első helyen végeztek. Természetesen az idén sem akarnak lemaradni. Erre minden esélyük megvan. Májusig ugyanis kétezerhatszázhatvan darab nyulat értékesítettek. Szalay Károlyné szavai, és a rangelsőnek kijáró olcsó csiszolt üvegből készült váza viszont nagy árnyékot vetett a szervezeti életre is. A napisajtóban és a rádióban megjelent rövid hírek után a kívülálló bizonyára azt gondolja, hogy pezseg, forr a szervezeti élet a rangelsők háza táján. A látszat, sajnos, csal: Napjainkban, amikor új tenyésztési módszerek, nagyobb képességű biológiai fajták tűnnek fel a horizonton, a tenyésztők egymás küzötti eszmecseréje, a szervezett és öntevékeny tapasztalatcserék úgyszólván megszaporodtak, Felsőpatonyban a szervezeti élet pang. Népgazdaságunk a társadalmi munkamegosztás alapján tevékenykedik, s a termelőnek az a dolga, hogy termeljen, a kereskedelemnek pedig az, hogy értékesítsen. Bár ez így igaz, mégis amondó vagyok, hogy nézzünk túl kissé a saját palánkunkon. A felvásárló, jelen esetben a Branko, a gyakran formális szerződéskötésen és értékesítésen kívül semmilyen támogatást sem nyújt a tenyésztőknek, a Zberné suroviny pedig képtelen megszervezni például a gerezna felvásárlását. A nyúltenyésztés népgazdaságig is fontos tevékenység. A tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy csak szervezettebb körülmények és nagyobb lehetőségek biztosítása mellett érdemes a „nyúl után futni“. A felsőpatonyi nyúitermelő szakcsoport tagjait érdemdús munkájukért dicséret illeti! CSIBA LÄSZLÖ Egyszerűbben, olcsóbban A kistermelők többségét nem szükséges takarékosabb gazdái kodásra biztatni, mindig is erre törekedtek. A portákon álló sertésólak egyszerű szerkezetűek, a nyúlketrecek többsége házilag és olcsó anyagokból készült, a nagy állatok istállóit általában az apák építették, a libák, juhok számára is olcsó anyagokból, széldeszkábúl ütnek össze fészert. Téli szélviha ráktól, hófúvástól, kukoricaszár kévék, szalmabálák s fóliaanyagok óvják az állatok tartózkodási helyét. Ha vén lök, apróburgonya kerül a párolúüstbe, a katlan alatt hulladékfa, gally, kuknricacsutka-tűz ég. A takarmány keverve többfélét kap, s le gyen bármilyen az etetője, messze kirágja belőle a ke vesbé kedveli takarmányt. Vannak, akik nem is használnak etetőket, azt mondják: fölszedi az állat a földről is, ha éhes. Igen, felszedi a sertés az akolba hajigáit csöves és szemeskukoricát, vagy legalább is a takarmány egy részét. Azt azonban nem, ami a sárba, trágyába hullott. A nyóltartő, amikor egy csóva lucernaszénát a ketrec padozatára tesz, gondolja, elfogy úgy is. Csakhogy a nyúl, ha egyszer ráfeküdt, rávizelt, nem eszik többé belőle, jól is leszi, mert meg betegedne tőle. Mint ahogy a Abraktakarékos, szabályozható baromfietető, nedvesített keverék adagolására célszerűbb felhasználósára, a vele való takarékosságra azon ban jócskán -van lehetőség. A takarmánnyal való helyes gazdálkodásnak az tekinthető, ha minden állatfaj korának, fejlettségének, a hasznosítási iránynak megfelelő összetételű takarmányt kap, annyit, amenynyit jóízűen elfogyaszt, ■ tel jes mértékben — életfenntartásra és termelésre — hasznosít. Ha Így tekintjük a takar mányozást, akkor nem lehetünk elégedettek, hiszen szá mos ok miatt nem hasznosul kellőképpen az egyre drágábban megtermelhető, fontos adalékanyagokból kiegészített, fehérjével dúsított takarmány, amelynek útja nem csupán a szántóföldről a termelő udva ráig tart, hanem a szárítókat, malmokat, keverőüzemeket, ta kannánybultokat is megjárja, я emiatt természetesen drága is. A takarmányozás legszembetűnőbb hibája a szó szoros ér leimében vett pocsékulás. A seriésetetők környéke a dercés, tápos keveréktől sárga színű. A nyúltariók szokták említeni, hogy amit a nyál kikapar, kiszőr, azt a trágyával együtt kidobják, s a tyúkok kiszemelgetik. Ha vannak tyúkok, és ha kiszemelgetik. Az állat pocsékol is, különösen, ha teleöntik rakják az etetőjét, jászlát. Érdemes szemügyre venni, hogyan szálai a kecske, a tehén, a juh, ha dúlásig van elölte a széna, és hogyan, ha kis mennyiséget kapott. A baromfiféle a szárnytövénél alacsonyabb pereinű, rácsosztő nélküli vályúból, önetetőbol csőrével veri ki a takarmányt. A nyál válogat is, ha össze tehén, a juh Is turkálja kifelé a jászlából a rég előtte levő, párásra fújkált, megunt takarmányt. Régi tapasztalat, hogy az állat a frissen eléje tettet fogadja szívesen, ezért is szók ták időnként „megmozgatni“ a baromfi önetetőjét vagy egy pálcikát végighúzva megkeverni az állatok előtt levő takarmányt. Hogyan akadályozható meg tehát в takarmány szemmel látható pazarlása, alomba ke rülése? Mindenekelőtt úgy, hogy va •amennyi állatfaj számára meg felelő etetőket rendszeresítünk. Az etető — egyebekről most nem szólva — akkor nevezhető megfelelőnek, ha igazodik az állat fejlettségéhez. A naposbaromfi és a szopósmalac például fogyaszthatja abrakját la pos eletőtáicáról, a kéthetes csirke, liba, pulyka s a választás előtti malac azonban már vályúból egyen, azon pedig asztórács legyen. Nagy gondol kell fordítani az etető magasságára is. Rossznak tekinthe tők például azok a sertésönete tők, amelyeknek süldő felőli pereme alig egy centiméternyi magas, s pereme nincs, vagy éppen kifelé hajlik. A né mely lekintetben jónak mondható vasvályúk — nehezek, nem döntheti fel a sertés, könnyű a takarítások, nincse nek alig hozzáférhető sarkaik, ahol a takarmány ottmaradva niegroniolhatna — kifejezetten rossznak minősülnek azonban a tekintetben, hogy túlzottan laposak, s különösen darakeverék etetésére a kifolyás miatt úgyszólván alkalmatlanok. Az etelp alá tevésével emelhetjük a vályú peremét, s lényegesen csökken a belőle kiszőrt takarmány. E szempontból is nagyon jók a mennyezetről dróton lelógatott baromfiönetetök, mert peremmagasságuk szabályozható. A takarmány kiszórá sa akkor a legkisebb, ha minden etető pereme befelé, a ta karmány felé görbül. Az etetőket soha nem szabad teletölteni arra hivatkozva, hogy sok állat fugyaszt majd belőle. Az eletők hosszá nak arányosnak kell lennie az állatuk számával, fejlettségével, mert ha a kelleténél keve sebb az etető, az etetöhely, az állatok marakodnak — a baromfi csípi egymást —, mohón fogyasztják a takarmányt, s ez emésztési bajokat okozhat. A szükségesnél kevesebb etető egyes félénkebb egyedek félre húzódását, éhen és fejlődésben! visszamaradását okozza. Súlyos következmény az úgy ne vezett falkásodás, amikor az állatok különböző kondíciójúak. Különösen a nagyobb csoportban tartott állatok között akadnak csököttek, ha nincs elég hely, s neiu képesek egyszerre a vályú mellé állni. Folyamatosan rendelkezésre álló, nem tói hideg, de nem is langyos, tiszta, emberi fogyasztásra is alkalmas ivóvíz nélkül sem értékesül kellőkép pen a takarmány. Különösen a vemhes és szoptató állat fogyaszt sok vizet. A megváltozóit takarmányozási módszer — hogy ugyanis nem csupán gazdasági takarmányokat etetünk szemesen — a korábbinál gondosabb itatást indokol. Az Hatóknak közel keli lenniük az etetőkhöz, hogy az állatok evés közben is ihassanak. A baromfi és a sertés szájában tapad a dereés takarmány, nehezen nyeli, s ha nem ihat evés közben, keveset fogyaszt. A takarmány jó hasznosuló sára csak akkor számíthatunk, ha az állatok igénye szerinti a tartás helyének hőmérséklete. Nyári kánikulában például liheg a tyúk, pocsolyát keres a sertés, hogy hűlse magát, télen, hideg ólban reszket a malac és a borjú, a tyúk felborzolja tollát, gubbaszt, s ez táplálóanyag veszteséggel jár. Közismert, hogy a zord időjárást is elviseli például a szarvasmarha, de a hosszá szőr növesztése, a hideg elleni védekezés többlettakarmány fogyasztásával jár. A kellemes hőmérsékletű ói, a bőséges szalmaalmozás, a szabadban álló nyúlketrecek hideg elleni védelme nemcsak az állatok egészségét védi, takarmánymegtakarítást is eredményez. A felnőtt nyúl nem érzékeny a hidegre, a fialóládában levő kisnyól azonban, ha a láda nyitott, nem kellően almozott, és az anya nem tépett elegen dő szőrt, télen megdermedhet. Nemcsak a környezet hőmérséklete, hanem a levegő minó'sége is hat a takarmány hasznosulására. Minden állatfaj igényli az oxigénben dús, friss levegőt, mert ez föltétlenül szükséges a normális emésztéshez. Az ammóniával szennyezett levegő az állatoknál rossz közérzetet, lassú emésztést okoz. Szerencsére a csípős amniúniaszag felhívja az ember figyelmét a szellőztetés szükségességére. Nagyobb baj, ha az érzékelhetetlen széndioxid gyűlik össze a legalsó légrétegben, tehát az állatok tartózkodási helyén. A széndioxid bágyadtságot, súlyos esetben mérgezést, rosszabb takarmányértékesiilést okoz. A szellőztetésre tehát nagy gondot kell fordítani. A takarmányértékesülés nagymértékben romlik, ha belső vagy külső élősködők gyötrik állatainkat. A külső élősködők — a tetvek, úvantagok — szív-Tartályos etető tyrt koknak. Előnye, hogy я kifutóban is elhelyezhető, mert védi a takar* mánvt az időjárás kedvezőtlen hatá* sától. Záhradkár, chovatef 80/5)' ják a véri, izgatják, vakarózásra késztetik az állatokat, s ez maga is a súlygyarapodás, termelés rovására megy. A belső élősködők — az orsóféreg, a kokcidiumok — egyrészt tápláló anyagot használnak fel, másrészt az emésztőszervek hámrétegét roncsolják, így a felszívódást akadályozzák. Az ersóférges tyókok, a „gilisztós" sertések bár elfogyasztják takarmányadagjukat, mégis soványak, könnyűek, s ez figyelmeztesse a gazdát a féregtelenítésre, a külső és belső élős ködök irtására, olyan tartási körülmények kialakítására, ainelyek esetén nem szaporodhatnak el a szervezet kártevői. Csak az egészséges állat képes a takarmányt megfelelően hasznosítani. A gyomor- és bélgyulladásos, hasmenüs jószág — ha egyáltalán van étvágya — csekély hatékonysággal alakítja át a takarmányt. A betegséget tehát gyógyítani kell, s még inkább: megelőzni. (Folytatjuk)
