Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-27 / 52. szám
1980. DECEMBER 27. * 52. szám. XXXI. évfolyam * Ага 1,- Kčs /к 7. ember a munkás hétköznapok forgatagában szinte ** nem is érzékeli, mily gyorsan repül az idő. Főleg ilyen esztendőben, mint az idei volt, amikor még az évszakok közötti határ is elmosódott. Ezen persze hiába töprengünk. Egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy egy esztendővel öregebbek lettünk. Az évek múlása azonban nem mindenkire egyforma hatást gyakorol. Míg az idősebb nemzedék általában sajnálja a múltba vesző éveket és szeretné megállítani ä jobb, emberibb életfeltételektől megszépült napjait, addig a fiata labb generációnak sajátos kívánsága az évek szaporodásának gyorsulása. Szerencsére nem rajtunk múlik az idő múlásának szabályozása! Abban persze mindannyian egyetértünk, hogy a búcsúzó óesztendő nem fukarkodott az emberre háruló feladatokkal. Volt tennivaló bőven! A mezőgazdasági dolgozóknak gyakran a szokványosnak duplája is kijutott. Persze nemcsak azért, mert több termelési ágazatban az idén kellett kiegyenlíteni az öt évre készített és bizony az év elején még nagyon eladósodottnak tűnő számlát, hanem azért is, mert a számlaegyenlítésre a feltételeink nem a legkedvezőbbek voltak. Azt persze meg kell hagyni, hogy a mögöttünk maradó esztendő gazdag termést ígért. Számításunkat azonban a rendkívül szeszélyes időjárás több esetben keresztül húzta. Képletesen mondva: a terménybetakarítás valahogy úgy nézett ki, mint' amikor az ember elé étellel megrakott tányért tesznek, de ha azt be akarja kebelezni, jó nagyot rákoppintanák a kezefejére. S ha jól akar lakni, akkor ki kell cseleznie az ütlegelőt, Sajnos, így volt ez a gazdag termés betakarításával is. A természettel szemben szokatlan cselekhez kellett folyamodni. S ebben a küzdelemben — ami felettébb bonyolult és nehéz volt — rendkívüli szerep volt a leleményességnek. S ahol a leleményesség áldozatkészséggel párosult, ett kevés ment veszendőbe és most is jó gazdasági évet zárnak. Persze, voltak leküzdhetetlennek és elkerülhetetlennek minősíthető elemi csapások is. Ahol a legmesszebbmenő leleményesség és áldozatkészség is csődöt mondott. Ettől függetlenül megnyugvással tölthet el bennünket az a tudat, hogy a távozó esztendő, amely ugyan sok borsot tört az orrunk alá, tovább gyarapította, gazdagította társadalmunkat. Ebben persze nagy érdemei vannak a hősies helytállást tanúsító dolgozó parasztságunknak is. Azoknak, akik a gabonatermesztésben szaporították a hatvanasok számát, avagy kedvezőtlenebb feltételek mellett — vagyis a sajátos adottságaikhoz viszonyítva — nagyon jónak minősíthető termést értek el. Ahhoz azonban nem férhet semmi kétség, hogy a legnagyobb áldozatkészséget azok az emberek tanúsították,, akik termésmentőkként vízben és latyakban kaszával aratták a gabonát; akiknek a szőlő szüretelésekor 'eázott a ruhájuk és gémberedett kezükből kihullott a kés; akik a hó alól varázsolták elő a cukorrépát, avagy mentették a kukoricát. Ezek az ezrek és tízezrek — a mezőgazdasági termelés egyszerű sorkatonái — olyan hazafias helytállásról tettek tanúbizonyságot, amilyenre nem mindenki képes. Tehát megérdemlik a társadalmi elismerést akkor Is, ha áldozatvállalásuk a hozamok alakulásában nem vezetett csúcseredményekhez. A gyakran szidott távozó esztendő — ha jól meggondoljuk — bizonyos pozitív jelenségeket is felszínre hozott. Ugyanis bárhogyan is szidtuk vagy szidjuk, azt el kell ismernünk, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva a mezőgazdasági termelésben lényeges növekedést holott. Lényegében idén — ebben a rossznak nevezett esztendőben —' sikerült legjobban megte leintenünk a nöyényte'rmesztés- és az állattenýésztés közötti összhangot, vagyis létrehoznunk Olyan takannányliáraist, amely a legtöbb gazdaságban garantálja až állattenyésztés ésszerű, REPOl AI IDŐ tehát reálisnak minősíthető fejlesztését.1 S ez a megpróbáltatások éve a szerény magatartást tanúsító dolgozó parasztságot hősies helytállásának, elmélyült szocialista öntudatának egyértelmű bizonyítására, a fejlett szocialista társadalom építésében való hazafias helytállásának demonstrálására-! késztette Joggal állíthatjuk, hogyha távozó'esztendő hozzájárult a szövetkezeti parasztságnak, a néphatalmat megtestesítő egyik társadalmi osztálynak izmosodásához, tekintélyének növekedéséhez, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztálya szövetségének szilárdulásához. . ■ i -j ■ -> Évvégi számvetésként megnyugvással, reményt keltő .eredményeink tudatosításával, tarthatunk szemlét a hatodik ötéves tervidőszak felett is. Bár a tervfeladatokat országos méretben néhány termelési ágazatban, így a mezőgazdaságijait sem teljesítettük, úgy, ahugy azt öt-éyvel ezelőtt feltételeztük, olyan lemaradás azonban nincs, amely veszélyeztetné gazdasági és társadalmi életünk tervszerű fejlődését, életszínvonalunk stabilizálódását és tervszerű eméľkédését. dolgozó népünk nemzetközileg is elismert létbiztonságát. Az persze igaz, ha a, termelés- .és gazdaságfejlesztés lehetőségeit minden üzemben és minden gazdaságban még jobben, tehát optimálisabban kihasználták vtüna, akkor — dacára a fejlődést gátló objektív jelenségeknek, amelyek főleg a külgazdasági kapcsolaainkban mutatkoztak -r- az öt évről készült mérleg még biztatóbb völna. Csilggédésre, erőnk és képessé geink lebecsülésére azonban nincs okúnk. Hiszen ha egy kissé körülnézünk olyan jelenségeket látunk, amelyek még az ellenségeinket is óva intik attól, hogy eredményeinket, vívmányainkat becsméreljék. Tény, hogy az eltelt öt esztendő folyamán rengeteget gyarapodott társada'oiunk és annak minden tagja. Gazdagabbak lettünk! Azokkal a vívmányokkal, középületekkel. új bölcsődékkel és óvodákkal, játszóterekkel, portalanított utakkal, kuttúrházakkal, üdülő- és gyógyintézménvekkel stb., amelyeket a hatodik ötéves tervidőszak folyamán építettünk. Nem beszélve arról, hogy a mögöttünk hagyott öt esztendő az ipari termelő bázisunk növekedését eredményezte és a mezőgazdasági termelésben is — a gyakran hangoztatott pótalkatrész-hiány ellenére — szembetűnő változásokat hozott. S az életszínvonal? — Igaz, ha magasabb lenne, azt is kibírnánk. Azt azonban rosszmájúság lenne állítani, hogy alacsony. Még azt sem mondhatjuk, hogy az ötéves tervidőszak folyamán csökkent. De azt egyértelműen állíthatjuk, hogy emelkedett! És ami azt illeti nemcsak a társadalmi fogyasztás színvonalát emelő közhasznú vívmányok számának szaporodása által, hanem az egyének gyarapodása, gazdagodása által. is. Ennek bizonyításaként nem szükséges statisztikai adatok felsorolása. Hiszen minden faluban, minden városban ott vannak a bizonyítékok: az új családi házak sokasága, a személyi tulajdonban levő autók megnövekedőit száma, a lakás- és öltözködési kultúra színvonalának lényeges emelkedése, a takarékbetétek1 jelentős növekedése, de nem utolsó sorban az, hogy a személyi jövedelem növekedése néhány esetben áruhiányhoz vezetett. Az új esztendő küszöbén tehát semmi okunk nincs a borúlátásra!- De vajon hogyan is lehetne! Hiszen a szocialista társadalom építése folyamán elért nagyszerű eredményeink meggyőzően bizonyítják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, társadalmunk vezető ereje népgazdaság-fejlesztő programjának egyedüli célja életszínvonalunk szüntelen emelkedése. Ezt a célt szolgálja a népgazdaság hetedik ötéves terve is! Annak teljesítéséhez tehát erkölcsi kötelességünk hozzájárulni már az első év első napjától! Meg kell ismerkednünk azokkal a termelés- és gazdaságfejlesztési lehetőségekkel, amelyeket a lezárult ötéves tervidőszakban egyáltalán vagy csak ímmelámmal használtunk ki! Tudatosítanunk kell, hogy a több termelés, a minőségileg jobb munka és áru mindannyiunk javát szolgálja. A tunyaságnak, a nemtörődömségnek tehát határozottan hadat kell üzennünk. De nem kevésbé az élősködésnek! Egy pillanatra sem szabad megtűrni, hogy egyesek a kisebbnagyobb munkaközösségeken parazitákként élősködjenek! Feltétjenül komolyan — de életbevágóan komolyan — kell venni mindenhol-, minden mezőgazdasági üzemben is, az irányítás tökéletesítését szolgáló komplex intézkedéseket. Feltét- 1 lenül szükséges azokat aplikálni a sajátos helyi viszonyokra és minden esetben úgy, hogy azok a termelés- és gazdaságfejlesztés gyorsító tényezőivé váljanak. Az a vezető, aki ennek a sürgős feladatnak teljesítését elodázza, megbocsáithatatlan bűnt követ el embertársai, a fejlett szocialista társadalmat építő dolgozó népünk éllen! Az új esztendő küszöbén érlelődjön meg mindannyiunkban az az elhatározás, hogy a CSKP XVI. kongresszusát, pártunk megalakulásának 60. évfordulóját kezdeményező- és alkotókészségünk teljes kibontakoztatásával köszöntjük. PATHŰ KAROLY v Köszöntjük az újabb győzelmekhez vezető 7. ötéves tervet! % t! I i I r
