Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
1980. július 19. SZABAD FÖLDMŰVESA népművészet és a nyár lobbanásai A Csatló táncegyüttes Svidníken is sikeresen szerepelt. Foto: ír-tt-= Nincs búcsú, nincs vásár, mégis az autóbuszok karavánja kanyargóit a gömöri országutakon Gpmbaszög felé. Szekercéfc, fűrészek daloltak, készültek a nézőtér rögtönzött padsorai. Majd a munka ritmusát felváltotta a népművészet ünnepe. A kék kígyóhoz hasonló, araszolva továbbsikló Sajó által bezárt smaragzöld völgyben még a levegő sem mozdul. Mintha a nap tüzes gömbje is fennakadt volna az égbemenő fák ágain. A népművészet és a nyár lobbanásaiban azonban minden a helyén volt, ahogy a tenger a medrében, vagy a csillagok az égen. Díszes párták kavalkádja díszítette a szabadtéri színpad gyalult deszkáit, a zene ütemére csizmák sarka koppant. „A VEN CIGÁNY“ A nagyidai (Veľká Ida) tánccsoport számára a ritmusos táncnyelvet cigányzenekar szolgáltatta. Csiszár Csiszár Gyula. Gyulának, a zenekar bőgősének hátát közel nyolc évtized terhe nyomja. A hangszer rövid és mélabús akkordok után gyors futammal vidám lüktető ritmusokba ment át. Pár pillanatig ez a két érzelem csapott össze, aztán mintha egyensúlyba Jutottak volna, érett mérsékelt tempójú dallam töltötte be a Völgyet.' •.................... — A költő által költeménybe öntött nagyidai cigányok leszármazottja vagyok — mondta kipirult arccal, szavaiban kamaszos zavarral. Aztán hangszerét magához ölelve büszkén tekintett : két fiára: Gyulára és Jánosra. — Az ő szívük is dalból van, de ők már egy jobb korban születtek. Az örömteljes ma hangjai mögül bánatosan törtek elő a múlt rossz emlékei. Aztán a zenekar hangja olyan gyors üteművé vált, mint a ma lüktető életritmusa, s a táncosokkal együtt minket is magával ragadott. FEHÉR LILIOMSZAL Napszemüveg díszeleg a kislány homlokán. A homlokán, pedig ha lejjebb húzná, nem látnánk, hogy fáradt. Szepsitől (Moldava nad Bodvou) hosszú volt a csodás völgyig vezető út, no meg aztán az éjszakai szálláshelyen is meg kellett beszélni néhány apróságot. A fellépéskor aztán egyszeriben elmúlt a fáradtsága. A Szepsi Általános Iskola tanulói gyermekjátékokat és gyermektáncokat elevenítettek fel műsorukban. A Fehér Liliomszál elnevezésű ötventagú gyermekcsoport csiszolt mozgása, és természetes népdaléneklése nyomán úgy csattant fel a vastaps, mintha egy óriás verte volna össze.a tenyerét. — Csoportunk 1964-ben alakult, komolyabb népművészeti tevékenységet azonban 1970 óta* fejt ki — nyilatkozta Nagy Jánosné az együttes mű-VHKZflti UPKPtÜiß. A Dunamenti Tavaszon és a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon is sikeresen szereplő együttes vezetői komoly népművészeti gyűjtőmunkát fejtenek ki, s a gyermekcsoportból ki-ki tudása és tehetsége szerint a felnőttek közé lép. A Bodva Táncegyüttesben szereplő Balta Aranka, Urbán Zita és Tanczer Erzsébet példája azt bizonyítja, hogy az anyanyelv szintű tánctudás a művészi értékmérőjük. Az eredeti folklór, a tiszta forrás elsősége, és hű közvetítése mellett tesznek hitet minden fellépésükön. NÉPTÁNC ÉS ANYANYELV „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja ...“ ismétlem hangosan Arany János örökértékű elbeszélőkölteményének sorait, és Snyir Ferenc, a nagyidai tánccsoport vezetője elégedetten bólint. — Ilosvai Selymes Péter, a Toldy értelmi szerzője több éven keresztül községünkben élt, s az ö nevét vette fel tánccsoportunk. Az Ilosvai együttes 1985-ben alakult, s munkájában a megőrzés és a továbbfejlesztés kettős követelménye egymást kiegészítve jelentkezik. — Rengeteg a felkérésünk, alig győzünk eleget tenni a meghívásoknak. Évente átlagosan harmincöt fellépésünk van. A zselizi sikert megelőzően a Prievidzén rendezett folklórfesztiválon elnyertük a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fődfját — tájékoztatott bennünket az együttes koreográfusa, aki „civilben" a Nagyidai Hnb titkára. — Az együttes múltját és jelenét megismertük, viszont keveset tudunk koreográfusi elképzeléseiről. — Műsorunk egész estét betöltő tizennégy néptáncból tevődik össze. Azt vallom, hogy táncosnak és koreográfusnak egyaránt az anyanyelv, és a néptánckincs tökéletes ismerete szükséges elsősorban. A néptáncot eszköznek, s nem végcélnak tekintjük. Az eredeti folklór minél gazdagabb, megfelelőbb és tökéletesebb Fehér József. színpadraviteléért folyvást' találunk tennivalókat. Jelenleg a nagyidai cigányság vérbő és temperamentumos folklőranyagának gyűjtése foglalkoztat. — Könnyű önöknek — mondják többen —, mert sokoldalú támogatást kapnak a helyi állami gazdaságtól. Vajon az érvek egyeznek-e a tényekkel? A gazdaság és annak igazgatója, Smajda József mérnök valóban sokoldalú támogatást nyújt. Anyagi és erkölcsi támogatásukat mi a néptánc népszerűsítésével szeretnénk meghálálni. Együttesünk különben is sok fiatalt nyert meg a mezőgazdaság кяятягя. FIATALOSAN ZENG A DAL A hetvenéves Febér Józsi bácsi 1932 óta tagja a Rozsnyói (Rozilava) Munkásdalárdának, s a gombaszögi rendezvények állandó szereplője: — A gombaszögi völgy összeforrt az életemmel. Először a kultúra és a sport hódított ide, de később a baráti szálak mind erősebbé váltak. Hamar hírünk ment, s egyre több munkás fiatal gyülekezett ebben a, völgyben. Mozgalmi dalainknak a munkásság lábdübörgése adott zenei aláfestést, összejöveteleink később politikai tüntetéssé váltak. A felszabadulás után is együtt maradtunk, s a próbákon szívesen beszélünk a múltról, a jelenről, és a jövőről. Csak az a nagy baj, hogy mind kevesebben leszünk. Én a gombaszögi völgy mozgalmi történetét akartam kibogozni. A markáns arcélü Jóska bácsi ott ült mellettem, s rövidesen kiderült, hogy nem egy rövid riport, hanem kötetekre való élmény él benne. — Gyere öreg, mert elkéssük a fellépést, — szólt közbe a kórus egyik tagja, s a veterán Fehér József deres haja rövidesen a színpadon rendeződő sorokban tűnt fel, ahol nagyon sok fehérhajú kortársát láttam körülötte. HÁROM A KISLÁNY.., Zümmögő méhecske szállt feléjük, s egyikük rémült csapkodással védekezett a kellemetlen vendég ellen. — A fiatalság üdesége a csodás színekből álló népviselet a rét virágaként csábítja a nektárra éhes kis „helikoptert“ — nyugtatom meg a Bódva nevet viselő szepsi táncegyüttes három tagját: Karafa Klárit, Tóth Ibolyát és Konderla Ilonát. — Mosolyra ránduló szájukból, fehéren villant elő fogsoruk, s barátságosan telepedtek mellém. — Illés Sándor a művészeti vezetőnk, együttesünk harmincöt tagú, minden képzeletet felülmúlva szeretjük a néptáncot — fogalmaztak tömören. A kötelesség, sajnos, s színpadra szólította őket. A három kislányt azóta egy személynek képzelem el, nagy fehér madárként, mely könnyedén röppen az 'jég felé. Táncuk a múltból jött, a Jövőbe száll. Emlékezetemből nem tudom kitörölni őket, mert táncukkal a szívemet melegítették. A három kislány egy madárként, hirtelen röppent el tőlem. A Karafa Klárik, Tóth Ibolyák és a Konderla Ilonák népművésztünk üde hajtásai, tárjuk előttük szélesre a kultúra hajlékainak ajtaját. PISTA, A DUDÄS —■ Az volt a szerencsém, hogy mindig vonzott a népművészet. Sok szép gyermekkori élményt jelent a falu, a közvetlen kapcsolat a természettel. A falusi ház udvara, a kert, az erdő, az esti tábortüzek, az idősek meséi és táncai — mondja Katona István a komáromi (Komárno) Hajós nevet viselő táncegyüttes művészeti vezetője. — Kissé szentimentális vagyok, ha visszagondolok a gyermekkoromra.... Egyébként nem — teszi hozzá nevetve. Katona István számára a népzene, a népdal és a néptánc, annyit jelent, mint költőnek a múzsa. — Sajnos, a duda mint népi hangszer az utóbbi időben feledésbe ment. A nyolcvanéves Sörös Imre bácsi — az utolsó dudás — Középtúron (Veľké Türovce) él. Tőle sajátítottam el a dudálás fortélyait, s az ő utasításai szakmai tanácsadásával készítettem el az első kecskedudát. — Van érdeklődés a duda iránt? ■— Eddig hat dudát készítettem, s elmondhatom, hogy a szlovák és a magyar népi együttesek is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a hangszer iránt. A szereplők is figyelemmel kísérték a kultúrműsort, Az élet eleven hangján szólaltatta meg a kecskedudát, s a lejegyzések helyett az élet hangján szólalt meg az élő, mesélő, daloló és szórakozó falu. A SZÉP FORRÁSA Három éve alakult a Csalló Táncegyüttes, s Czingel László és Valacsay István koreográfusok munkájának köszönve, előadásmódját és stílusát a folklórkincs alapos ismerete, az átélt interpretálásmód jellemzi. A diákokból, munkás és értelmiségi fiatalokból verbuválódó együttes ma már nemcsak a táncnyelv szavait, hanem nyelvtani rendszerét is ismeri. Czingel László koreográfus ma már nem csupán a csiszolt technikát, hanem a táncos egyéniséget, az emberséget is megköveteli táncosaitól. Ez töltötte azt a szerepet, amely az első rendezvényt életre hívta, s amelyért azóta is tiszteletre méltó következtetéssel dolgoznak a rendezők, résztvevők egyaránt. A fesztivál funkciója —i missziója — az, hogy a seregszemlén a szlovákok, ukránok és a magyarok képviselői a kultúra, és a népművészet sajátos eszközeivel szolgálják a népek barátságának elmélyítését. Az itt fellépő énekesek és táncosok a népi és nemzeti kultúra követeiként nem egyszerű ismeretanyagot, hanem átfogó képet adtak népeink gazdag hagyományvilágából. Művészi élményt adtak a több ezres közönségnek, s a baráti beszélgetések folyamán ismerték meg egymást. Egymás tapasztalataival gazdagodva, egyre nagyobb művészi értékek megteremtésére képesek — folyvást gyarapítva hazánk egyetemes kultúráját A CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti együttesének tagjai többezer kilométert utaznak évente. azonnal látszik Is rajtuk, a színpadon, de a színpadon kívül is. Természetes, magabiztos mozgásukon, szálegyenes tartásukon, s főként azon, hogy produkcióikban a leghalványabb nyoma sincs az olcsó csillogásnak és a giccsnek. Kaluz Katalin, Kocsis Éva, Miklós Zsuzsanna, Sill Éva, Katonáné, Lamcky Zoltán, Czingel Gyula, Kelemen László, Katona András és a többiek a tánc nyelvén ősi kultúrát szoléinak, képviselnek és közvetítenek. sszeálításukban a vidám, lendületes, játékos elemek vegyülnek a komolyabbakkal: A Bartóki verbunk, a lassú és friss csárdás^ a Szatmári táncok, a csallóközi ügyességi táncok, a seprős és üveges tánc, az erdélyi széki táncok egy műsoron belül is nagyszerűen kiegészítik egymást. barAtsAgfesztivAlon A haladó emberiség legnagyobb képviselői mindig joggal emelték ki a népek és nemzetek barátságának és együttműködésének nemes elvét. A marxizmus—leninizmus továbbfejlesztette ezt az értéket és valóban új, humanista tartalommal töltötte meg. A csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi országos kulturális ünnepélyével egyidőben a kelet-szlovákiai Svidníkben tartották meg a csehszlovákiai ukrán dolgozók huszonhatodik kulturális ünnepségét. Ezen a felejthetetlen folklórfesztiválon a Somorjai (Samorin) Csalló táncegyüttessel együtt, több mint harminc tánc- és énekegyüttes lépett a közönség elé. A svidníki fesztivál az idén is beA népművészet rangos seregszemléjén a szabadtéri színpadot a versenyizgalmak és a tét nélküli versengés kerítette hatalmába. A svidníki szabadtéri színpad téglavörös padsorai között a véletlen egy szovjet vendéggel hozott össze. A barátság nyelvén csakhamar megértettük egymást. A Csalló sikeres szereplése után a szovjet vendég érdeklődéssel kérdezte: — Honnan vagytok magyar barátaink? — Somorjáról — válaszoltam. — Somorja, Komárom, Szalka sorolta a helységneveket. A háborúban hadaink győztes országútján jártam ezen a vidéken. Bócsúzáskor Dukla, a szabadság kapuja irányában megszólalt a nyári éjszakák komenciós zenésze, a tücsök. A kéklő völgyek felett sasmadár vitorlázott. Kezet szorítva köszöntem el új ismerősömtől, s a levegőből kiéreztem a népek barátságának ózonét. Gombaszögöt és Svidníket a nyári zápor után színes szalagként szivárvány kötötte össze. Gyermekkoromban a szivárványról édesanyám mindig úgy mesélt mint, az angyalok hiújáról. Nekem a szivárvány ezen a nyári délutánon a hír szerepét töltötte be, mely népeket és nemzeteket köt öszsze. A népművészet és a nyár lobbanásaiban a népek és nemzetek barátkozásával, a nemzeti szellemek ismerkedésével, egymáshoz szokásával a humanizmus legnagyobb ideáljainak a megvalósulásával találkoztunk. CSIBA lAszlű
