Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. december 13. Tudományos eltökéltséget a növénytáplálásban Szolid gyakorlati ismeretnek számít, hogy a talaj tápanyagtöbblete kedvező nedvességi vagy öntözéses viszonyok között a legjobb hozamot biztosítja. Ezt a növénytermesztésben élenjáró országok, Hollandia és japán eredményei is bizonyítják, ahol a legtöbb műtrágyát használják. Iparszerűvé váló növénytermesztésünkben a termelési ráfordításoknak tekintélyes hányadát szintén a tápanyagok vételára és kijuttatása képezi. Figyelmet keltő módon az iparszerű termelési módszerek bevezetésével a növénytermesztésben kevésbé alkalmaznak olyan irányító módszereket, amelyek tényszerű mérési adatokra támaszkodnak. A vegyipari laboratóriumokban a folyamatok minden szakaszát ellenőrzik, s aszerint bírálják el a készítményeket. A folyamatokat méretezett berendezésekben megszabott anyagi és energetikai mérleg szerint legtöbbször zárt helyiségben vezetik le. Ugyanakkor a növénytermesztésben a szabad ég alatt, ilyen vagy olyan természeti viszonyokban ma már 350 kg/ha hatóanyagot, tehát mintegy 800 kg/ha mennyiségű műtrágyát használnak. A tápanyagok útját sajnos senki nem követi. Tudják azonban, hogy a hozamok nem párhuzamosak. A szakemberek többsége érzi a becslés adatainak a hiányát, amelyek megkönnyítenék az irányító munkát és elősegítenék az eredmények javulását. Népgazdaságunk ezt a feladatot a nemrég létesült agrokémiai központoknak szánta. Figyelmet érdemel, hogy milyen tökéletesen dolgozták ki a termények minőségét meghatározó módszertant, amely a mezőgazdasági termények átvételekor szolgáltak megbízható adatokkal a feldolgozó iparnak. Mivel a termények átvevői pontos minőségi mutatókkal rendelkeznek, az átadás olykor vitát vált ki a termények árának a meghatározásában. A mezőgazdasági üzemek sokszor jogászok segítségével védekeznek a feldolgozó ipar érvelései ellen. így növénytermesztésünk szakmai irányítása csupán a három évenként végzett ingyenes, ,a talaj által felvehető tápanyagérték szerint igazodhat. A növénytáplálás irányítása így csak tapasztalati jellegű. Ezt nem azért említettem, mintha nem értékelném. A múltban ragyogó példája volt a szakszerű agronómiái irányításnak, amikor ' a cukorgyári gazdaságokban olyan tapasztalatokat gyűjtöttek öszsze, amelyeknek közreműködésével kiváló minőségű cukorrépát termelhettek. Fontos megjegyezni, hogy akkoriban kizárólag a cukorrépa jő minőségére törekedtek. Ez a mai értelem szerint szigorú termelési technológiának számított. Növénytermesztésünk arra a szintre jutott, amikor az iparszerű termelési módszerek alkalmazása megköveteli a visszaigazoló méréseket. Vegyelemzéssel olyan adatokhoz kell jutni, amelyek mennyiségileg és minőségileg jellemezhetik a termelési folyamatot. Feltárják mindazokat a tényezőket, amelyeket az agronómus nem ismerhet, s így legfeljebb szubjektív döntést hozhat. Az agronőmiai gyakorlatnak be kell járnia azt az utat, amelyet az egészségügy járt be az utóbbi ötven évben. Korábban ugyanis az orvosok csupán szubjektív módon észlelt szimptómák alapján gyógyítottak. Fokozatosan bevezették a biokémiai vizsgálatokat, s manapság az orvosi döntés sokszor a laboratóriumi vizsgálatok tucatjai alapján történik. Az egészségügyben az aplikált biokémia hozta létre ezt, míg a mezőgazdaságban a feladat az agrokémiára vár. Feltehetjük a kérdést: milyen lehetőségei vannak az agrokémiának, hogy tényszerű mérési adatokkal szolgálhasson? Az agrokémia háromféle lehetőség nyújtására képes: 0 a talajelemzés alapján; 0 a levéldiagnosztika alapján; О a terményelemzés alapján. A talajelemzés szerint gyakorlatunk már régen igazodik. Az ingyenes agrokémiai talajvizsgálatot a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (GKSOP) végzi országos méretben három évenként egységes elvek alapján. Az eredmények hatásosak és úttörő szerepük vitathatatlan. Az egységes módszerből származó hibákhoz, amelyek a különböző talajtípusok elbírálásából származnak, a gyakorlat sokat meríthet. Am az egyforma módszertanra épülő hibasorozat tulajdonképpen már nem is tekinthető hibának. Hazánkban az elsők között alakult ki az a talajvizsgáló rendszer, amelyet napjainkban is alkalmazunk. Ez azonban nem fejlődött tovább. Az MNK-ban tizenhárom nagykapacitású körzeti laboratórium működik. Ezekben hazai gyártmányú, kiváló minőségű műszerek szolgáltatják az adatokat, amelyeket a FAO dolgozott ki. A laboratóriumokban egyenként és naponta kétszáz, összesen pedig kétezerhatszáz talajmintát dolgozhatnak fel, s mindegyikből tizennégy talajerő-tényezőt állapíthatnak meg. A munka- és értékelési módszer nagy lehetőségeket rejt magában. Az adatok számítógépes feldolgozása után nemcsak a termelők kapnak kimerítő információs anyagot, hanem országos méretben is egy irányító központba jutnak az adatok a talajerő helyzetéről, a tápanyagszükségletről, a valóságos műtrágyaigényről s az adatok akár megyei, akár gazdasági szinten is részletezhetek. Ha mást nem, az adatok a raktárkészletek optimális kihasználásához nyújtanak jó támpontokat műtrágyafajtánként. A jó módszertani lehetőségek mellett a talajerő alakulása üzemi szinten követhető (NPK, Ca, Mg, humusz, nitrát, nyomelemek és Aran-féle kötöttségi szám alapján). Ez a gyakorlati módszer a legkorszerűbb példa arra, hogy milyen szinten kell szervezni a műtrágyázást. A talajvizsgálati eredmények alapján történő trágyázás csak egy a sok lehetőség közül. A mai trágyaigényt megállapító módszernél az adatgyűjtés tájékoztató jelleggel bír. A növényi tápanyagfelvételi vizsgálat azonban többet elárulhat. Az eredményekbe tehát a növény reális tenyészidei körülménye is beépül. A vizsgálati módszert eddig csak a kutatás alkalmazta, s az egyes növények tápanyagfelvételét nagy vonalakban egyformának tekintette. Az utóbbi időben a nagy műtrágyaadagok a nitrogén túlsúlya mellett, valamint a fokozott öntözéssel a hozamokkal együtt a tápanyagfelvételt is lényegbevágóan megváltoztatta. így a termelés körülményei is megváltoztak. Erre utalnak a mellékelt tábázat adatai, amelyek négyszeres ismétléssel végzett kísérlet pontos eredményei. Látható belőle, hogy az öntözés nélküli viszonyok közötti műtrágyakijuttatás esetén a talajban jelentős tápanyagkészlet marad (nem érvényesül). Az öntözés azonban a nitrogént és a káliumot használhatóvá tette a növények részére, s a talajban a foszforon kívül más készlet nem marad, azonban a foszfor hasznosítása 20— 50 százalékkal szintén megnőtt. Ebből látható, hogy az öntözés esetén a növények a talaj tápanyagkészletéhez folyamodnak. A tápanyag- és a trágyaigény közötti különbség megállapítására törekedjünk, mert ebből nyerhetjük a talaj és a termelési körülmények közötti trágyahasznosítást. Ez megköveteli, hogy a talajerő mutatók mellett megismerjük a növények valóságos tápanyagfelvételét. Ez az agronómusnak lehetőséget nyújthat: 0 az egyes termelőhelyek valóságos tápanyagérték szintjének a megismerésére (NPK, Ca, Mg, Cu, Zn, Fe, Mn, stb.); 0 ezek arányainak (N/P, К/P, K/Ca, К/Mg, valamint P/mikroelemek) értékéből messzemenő következtetések levonására. Az értékeket hozzászámíthatjuk a legújabban több forrásból kapott határértékekhez, s azokból jellemezhetjük a növénytáplálás helyzetét. így például a hozam és a felvett N/P arány értéke Baier által bizonyítottan, szorosan összefügg. A növényelemzéssel megállapított tápanyagfelvételi érték adatanyagába beletartozik a növények teljesítőképessége tápanyagok szerint. Ebből TÄPANYAGMÉRLEG és a felvétel arányai megtudhatjuk, hogy a t"laj mely táp-* anyagok felvételét akadályozza, s ennek megfelelbően beavatkozhatunk. A szakemberek gyakran kételkednek a növényi elemzéssel elérhető eredményekben. Azzal érvelnek, hogy a talaj biokémiai képességét, a műtrágyák hasznosulását a növényi tényezővel együtt kifejezi az hozam szárazanyaga E n — ------------------------------- értéke. kijuttatott NPK adag Ezt minden agronómus a jegyzetfüzetében levő adatokból kiszámíthatja és a határ parcelláit rangsorolhatja. Nem tudhatja azonban, hogy mi okozhatja a tényezők esetleges alacsony értékeit, illetve a rossz műtrágyahatás okait. Csak a növényi elemzés mutathatja ki, hogy milyen az egyes tápanyagok érvényesülésének az aránya. Ezeknek az összehasonlítása az optimális határértékkel konkrét útbaigazítást adhat a tápanyagaránytalanság okának az orvoslására. Ha a növényelemzést elvégezzük, akkor bevezethetjük a pontos tápanyagtörzskönyvet és javíthatjuk az utóvetemény trágyázását. A növénytáplálást a vázolt szinten csak jól szervezett, nagykapacitású körzeti laboratóriumok, esetleg néhány szövetkezetben működő saját ellenőrző laboratórium képes irányítani. Ez adott ösztönzést arra, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban három szövetkezet — Felsőpatony (Horná Potčň), Dióspatony (Orechová Potöű) és Mihályfa (Michal na Ostrove) — ellenőrző laboratóriuma a bratislavai öntözőgazdasági Kutatóintézet analitikai csoportjának közreműködésével már sikeresen működik. TARR GYULA kutatómérnök Szemes kukorica Siló kukorica Őszi búza Cukorrépa Kezelés: Értékelt tényezők: 1976 1977 1978 1979 N P К N P K N P К NPK kg . ha-1 Tápanyag ist. trágya Tápanyag műtrágya 160 48 133 180 54 148 160 48 120 56 9 93 140 73 226 Ontözetlen Az adagolt és felvett tápanyagok különbsége N : P érték + 40 + 30 6,6 + 84 —31 +36 11,6 + 23 +17 + 30 +15 8,3 —85 +55 +81 10,6 Öntözött Adagolt és felvett tápanyagok különbsége N : P érték —4 + 23 6,5 + 60-208 +8 8,3 —58 —16 + 21 —59 6,8 —127 +25 —140 5,6 zocialista mezőgazdaságunk a fejlődésnek abba a szakaszába jutott, amikor a termelés hatékonysága, a minőség és a munkaterínelékenység további növelése megköveteli az ésszerű üzemközi együttműködésre alapozott összpontosítást és szakosítást. Nyomatékosan hangsúlyozták ezt a CSKP KB 13. és 18. plénumának dokumentumai. Köztudott, hogy a CSKP KB 18. ülése a népgazdasági terv teljesítésének az elemzése kapcsán értékelte mezőgazdasági termelésünk eredményeit. A vitathatatlan sikerek méltatása közben azonban a szubjektív okokból eredő fogyatékosságokra is rámutatott. Járásaink és mezőgazdasági üzemeink mindegyikében illenék ezekről elgondolkozni, s főleg a felvázolt hibákat jobb minőségi munkával kiküszöbölni. A napokban Jaromír Algayor agrármérnökkel, a nyugat-szlovákiai kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan birkóznak meg a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott nagyon igényes feladatokkal, s a következő esztendőkben mire irányítják a fő hangsúlyt. 0 A kerület mezőgazdasága ebben az évben szép sikereket ért el. Feltehető; hogy lehetőség van a 6. ötéves tervidőszakra méretezett feladatok sikeres teljesítésére vagy pedig a lemaradások okainak a kiküszöbölésére? — Az állami terv a 6. ötéves tervidőszakban nagyon igényes feladatokat rótt kerületünk mezőgazdaságára. Az elmúlt években mezőgazdaságunkban figyelmet keltő szerkezeti változások mentek végbe. Az objektív jellegű tényezők mellett azonban több irányba is ható szubjektív okok is közrejátszottak némely termelést szakasz stagnálásában. A hasonló feltörlek között gazdálkodó üzemek eltérő A hatékonyság növelésének eredményei azonban mindennél jobban bizonyítják, hogy helyenként nem voltak urai a helyzetnek, képtelenek voltak az egész termelés átfogására. Ezért főleg a globális eredmények elérésének az elmélete jutott előtérbe, bár nem egyszer hangsúlyoztuk a tervfeladatok választék szerinti teljesítésének kötelezőségét. Így a 6. ötéves tervidőszakban a kerület növénytermesztése 90—92, állattenyésztése pedig 101 százalékon felül teljesítheti a ráméretezett tervfeladatot. Ez azt jelenti, hogy a két fő ágazat eléri a 95—96 százalékos tervteljesítést. Ha számba vesszük, hogy kerületünk mezőgazdaságánaö a nyerstermelése az 5. ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 28, árutermelése pedig 21,8 százalékkal javult, bátran állíthatjuk, hogy a gátló tényezők ellenére szépek a sikerek. — Nagyot léptünk előre például a kalászosok termesztésében, s nem a véletlen műve, hogy a tervben meghatározott feladatokat mintegy kétszázezer tonnával túlszárnyaltuk. Ez mindenekelőt a minőségi talajművelésneik, a nagyhozamú szovjet és hazai nemesítésű vetőmagvaknak, és nem utolsó sorban a fajtaösszetétel helyes megválasztásának s több más tényezőnek köszönhető. Szépséghiba, hogy a tervhez képest valamelyest lemaradtunk a szemes kukorica termesztésében, a legnagyobb tartozást azonban a cukorrépa tervezettnél kisebb hozamátlaga okozta. Ezt természetesen az objektív okok mellett számtalan szubjektív tényező is befolyásolta. Nem állt rendelkezésre például az Igényeket kielégítő kifogástalan minőségű vetőmag, s persze a technológiai fegyelem lazasága is befolyásolta az ingadozást. Ahol azonban a technológiai fegyelmet következetesen betartották, ahol a vezetők az irányítás jogának gyakorlását öszszekötötték az ellenőrzés kötelezettségeivel, ott szinte minden termelési szakaszon jó eredményekét értek el. Ebben a tekintetben a legjobbak legjobbjának tekinthető a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasága, amely kerületi, de országos viszonylatban is a ranglista elején van. — Nem kis problémát okozott részünkre, hogy kerületünkben egyre több a kényszervágás, s emiatt temérdek sertés leértékelt minőségben, alacsony átlagárban kerül forgalomba. Ezt azért ikell kiküszöbölni, mert sok erőtakarmány kórba vész, meg aztán a hízóállomány elszállítását követő ismételt betelepítés is gondokkal jár. A közelmúltban olyan javaslatot tettünk a tárca felé, hogy tegyék lehetővé a kooperációs körzetek és csoportosulások keretében szelekciós vágóhidak létesítését. Azokban főleg a fejlődésben visszamaradt, hizlalásra kevésbé alkalmas, a vágósúlyt el nem érő sertéseket vághatnák le, s a mezőgazdasági üzemek körzetenként a húst hentesáruvá feldolgozhatnák. Ezt az árut a járási székhelyeken, a szövetkezeti boltokban hasonló áron értékesíthetnék, mint a húsboltokban. 0 Hol tartanak a termőföld ésszerű hasznostíásával, a talajerő fokozásával, továbbá az álló- és forgóeszközök kihasználásával? s—. Eddig is minden lehetőt megtettünk a legfontosabb termelőeszköz, vagyis a termőföld ésszerű hasznosítása s a talajerő fokozása érdekében, mert csak ily módon érhető el egyre jobb terméseredmény. Amíg például az 5. ötéves tervidőszak utolsó éveiben a szántó 15—17 százaléka kapott szervesanyagot, addig a 6. ötéves tervidőszak utolsó évében a szántónak több mint 25 százalékát szervestrágyáztuk, s ezen kívül a talaj hektárjára 200 kiló NPK-hatóanyagnak megfelelő műtrágyát is juttattunk. Ezzel kedvező feltételeket hoztunk létre a következő évek termésátlagának a megalapozásához. Persze az is szükségessé válik, hogy a talajerő fokozására minden fellelhető szerves anyag rendeltetési helyére kerüljön. Figyelmet érdemel még az is, hogy évente 95—100 ezer hektáron végzünk meszezést, hogy feljavítsuk az arra rászoruló talajokat. — Törekvéseink sikeres és rugalmas megvalósításában sokszor problémákkal találjuk magunkat szemben. Nincs elegendő trágyaszórónk és rakodógépünk, s ez fékezőleg hat a munkamenetek rugalmas végzésében. A talajerőgazdálkodás sikere céljából a kerület három lokalitásán — Záhorie, az Ipoly völgyének egy része és Farkasd (Vlčany), valamint Palárikovo térségében — talaj- és vízrendezési munkálatokat végzünk. Célunk, hogy a szóban forgó körzetek területeit termékenyebbé varázsoljuk. — A 6. ötéves tervidőszak éveiben kerületi méretben 15 ezer hektáron kellett öntözőrendszert építeni. Ügy alakult a helyzet, hogy 17 ezer hektárt hálóztunk be öntözőberendezéssel. így ikerületi viszonylatban 88 ezer hektárra bővült az öntözhető terület, és aszály esetén bizonyos mértékben függetleníthetjük magunkat a gyakran visszatérő problémáktól. Kerületünkben, azonban országos méretben is elharapódzott a legjobb földek üzemekkel és lakásokkal való beépítése. Részünkről mindent elkövetünk azért, hogy a folyamatot meggátoljuk, ami nem mindig jár teljes sikerrel. Köztudott, hogy a községek körüli földek mindig a legjobb minőségűek voltak, mert hajdani művelőik éppen a közelség miatt szinte dédelgették azokat. Manapság ezeket beltelkesítik, ugyanakkor a községeken belül hatalmas üres telkek terpeszkednek. Az illetékesek helyenként még annyi időt sem szakítanak, hogy a maradék földeket átadják a kiskertészkedőknek. — Évek során az álló- és forgóeszközök ésszerűbb kihasználásának szükségszerűsége több alkalommal szóba került. Épnek gyakorlati előnyeit a mezőgazdaságban az önelszámolási rendszer elodázása háttérbe szorította. A 7. ötéves tervidőszak éveiben azonban az eszközök belterjes és hatékony kihasználásának a figyelése szerves részét képezi az önelszámolási rendszernek, tehát elkerülhetetlenné válik a számvetés idevonatkozó adatainak a felvázolása és a termelési eredményekre való levetítése. A tervekben gondoskodunk például arról, hogy minden beruházott egy korona kedvezően befolyásolja a termelés alakulását. 0 Milyen célokat követnek a termelés egészének a belterjesítésében, és milyen véleményt alkotnak az adásvételi kapcsolatokról? — A fogyasztók igényeinek rugalmasabb és bőségesebb kielégítése érdekében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a tudományos alapokra támaszkodó összpontosításnak és szakosításnak. Távlatilag a növénytermesztés szerkezetét körzetesített formában szándékozunk kialakítani. így egy-egy termény abba a körzetbe kerülhet, ahol a maximumot nyújthatja. Ezzel szemben az állattenyésztés szerkezetét a szakosított telepekre alapozzuk. Ily módon a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, a hús- és a tejtermelés külön farmokra kerülhet, s a jól felkészült szakemberek elmélyültebben foglalkozhatnak a hatáskörükbe tartozó állománnyal, igénybe vehetik a tudomány legfrissebb vívmányait, s a termelés szolgálatába
