Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

1980. december 13. SZABAD FÖLDMŰVES A nem mezőgazdasági jellegű termelésről Az egységes földművesszövetkezetekben a mezőgazdasági termelés fejlő­désével párhuzamosan növekszik a nem mezőgazdasági jellegű tevékeny­ség, ami egyrészt a melléküzemági termelésből, másrészt pedig az önsegó­­lyes tevékenységből, az ún. segédtermelésből tevődik össze. Ez utóbbi közvetlenül összefügg a tulajdonképpeni mezőgazdasági termeléssel, mert biztosítja annak folyamatos és tervszerű menetét (például a mezőgazda­­sági termények betakarítás utáni kezelése, építő, javító tevékenység, szál­lítás). kodnak. Az egy hektár mezőgazdasági földterületre számított ilyen bevéte­lek nagysága tavaly a kukoricaterme­lő körzetben 2674 (ebből a mellék­üzemági termelés pénzbeli értéke 707), a répatermelő körzetben 2586, a burgonyatermelő körzetben 3027, a burgonya-zabtermelő körzetben 3221, a hegyi termelési körzetben pedig 5074 I ebből a melléküzemági terme­lés pénzbeli értéke 3272) koronát képviselt. Míg a kukoricatermelő kör­zetben a nem mezőgazdasági jellegű termelésből származó bevételek az összbevételekből 16 százalékban ré­szesedtek, addig a hegyi termelési körzetben már 43 százalékkal. A kedvezőtlen termelési viszonyok között gazdálkodó egységes földmű­vesszövetkezetek számára a mellék­üzemági termelés jó alapokat teremt a jövedelmezőség megszilárdításához és az újratermelési folyamat biztosí­tásához. Az elmúlt években a kedve­zőtlen időjárási viszonyok eredménye­ként — országos méretben — a hegyi és a burgonya-zabtermelő körzetekbe tartozó efsz-eik tulajdonképpeni mező­­gazdasági termelése veszteséggel zá­rult. A nem mezőgazdasági jellegű és ezen belül a melléküzemági termelés­ből származó bevételek ugyanakkor lényegesen javítottak az efsz-ek év végi mérlegén, gazdasági eredmé­nyein. Végül még egy érdekességre hívnám fel a figyelmet: a múlt évben a CSSZSZK efsz-eiben a melléküzem­­ági termelésből származó nyereség az össznyereségből negyvenegy szá­zalékban részesedett. Ing. Zlatka Divilová (Hospodáŕský zpravodaj, 1980/20) Fejlesztési célok a takarmániitmesztéslien A nem mezőgazdasági jellegű ter­melés, ezen belül pedig a mellék­üzemági termelés terjedelme az utób­bi években gyorsabb ’ ütemben nőtt, mint a tulajdonképpeni mezőgazda­­sági termelésé. Míg az efsz-ekben a mezőgazdasági termelésből származó bevételek nagysága a hatodik ötéves tervidőszakban — az ötödik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva — évente mindössze 19 százalékkal növekedett, addig a nem mezőgazda­­sági jellegű termelésből származó be­vételek nagysága több mint negyven százalékkal. A nem mezőgazdasági jellegű ter­melésből származó bevételek nagysá­gának növekedése szorosan összefügg a dolgozók számának gyarapodásával. Ennek bizonyítására néhány adat: Míg 1975-ben az efsz-ek növényter­mesztési és állattenyésztési ágazatá­ban átlagosan 441 ezer manuális dol­gozó tevékenykedett, tavaly már csak 362 ezer (tehát 18 százalékkal keve­sebb), addig ugyanabban az időszak­ban a nem mezőgazdasági jellegű termelésben tevékenykedők száma 128 ezerről 150 ezer főre (17 százalék­kal) gyarapodott. Ha az említett számadatoikat az efsz-ek állandó dol­gozói létszámára vetítjük át, akkor ebből a nem mezőgazdasági jellegű termelésben tevékenykedők részará­nya 25 százalékban részesül. A nem mezőgazdasági jellegű ter­melés részaránya kerületenként kü­lönböző. A legmagasabb a kelet-szlo­vákiai kerületben, ahol az elmúlt év­ben az összbevételek 36 százalékát képviselték, ebből a melléküzemági termelés terjedelme 22 százalék volt. Ugyancsak magas az említett rész­arány a közép-szlovákiai, az észak­csehországi, a dél- és észak-morva­­országi kerületben Ugyanakkor a leg­alacsonyabb a dél- (mindössze nyolc százalék) és a nyugat-csehországi (11 százalék) kerületben. A nem mezőgazdasági jellegű ter­melés és ezen belül a melléküzemági termelés azon efsz-ek számára döntő jelentőségű, amelyek kedvezőtlen fel­tételek, körülmények között gazdál-A haszonállatoknál szükség lehet az ivartalanításra. így például a hizlalásra szánt hím ivarú malaco­kat kasztrálják, ennek következtében vérmérsékletük nyugodt marad, húsuk finomabb és kanszagtól mentes lesz. A tenyésztésből kiselejtezett egyede­­ket levágás előtt В—10 héttel ugyan­csak ivartalanítani kell. A műtétet azonban célszerű kikü­szöbölni. Most erre is lehetőség nyí­lott: dr. SVETISLAV KOLARIC jugo­szláv állatorvos a múlt évben irta meg „A nemi hormonok szerepe a sertés fejlődésének szabályozásában“ című doktori értekezését. Ebben — többek között — egy nagy jelentősé­gű állattenyésztési felfedezésről szá­mol be. Az egynapos kanmalacnak adott női hormoninjekció szükségtelenné teszi a herék eltávolítását, mert az állat így is elveszti hím jellegét. Az egy­napos malacban (de más állatban is) az agyalapi rész és az agyfüggelék (a hipotalamusz és a hipofízis) kö­zötti kapcsolat még annyira fejletlen, hogy az ellenkező nemi hormonok hatása megakadályozza a kapcsolat kialakulását, s ezáltal a nemiség ki­fejlődését. A belgrádi Galenika gyógyszergyár megoldotta a női nemi hormon egy köbcentis adagokba való tömörítését. Az injekcióban aránylag kis mennyi­ségű női hormon van, amelyet a vá­gásig teljesen feldolgoz az állat szer-Herélés helyett injekció vezete. Egyébként az ivarzás Idejé­ben levágott koca húsa többször any­­nyi nemi hormont tartalmaz, mint egy adag injekció. Dr. Kolariő hangsúlyozza, hogy a hormonálisán ivartalanitott sertések gyorsabban növekednek, jobb a ta­karmányértékesítésük és kevésbé zsí­rosak, mint a heréit, illetve a nem kasztrált állatok. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a hormonális ivartala­­nítás csupán az egyik lehetőség a sertés fejlődésének nemi hormonok­kal való szabályozásában. Lehet pél­dául hím nemi hormont adni a ko­cáknak is, aminek következtében pe­tefészek-elfajulásuk lesz, s ezáltal nem termékenyülnek meg. Or. Kolariő munkája csupán része egy igen kiterjedt kutatásnak, amely­ben több intézet és egyetem is részt vesz. A tét ugyanis nagy, mert előze­tes számítások szerint Jugoszláviának több milliárd dináros hasznot fog je­lenteni az új módszer. Az új ivartalanítási eljárás gyakor­lati eredményei: # egynapos korban az oltás ve­szélytelen, veszteségmentes; ф az új eljárással ivartalanitott malacok átlagos napi súlygyarapodása 13 százalékkal volt több, az egy kilo­gramm súlygyarapodáshoz viszont 7,1 százalékkal kevesebb takarmányt igé­nyeltek, mint a heréit malacok. A nagyobb súlygyarapodás eredménye­ként az állatok a vágósúlyt három héttel hamarabb érték el; О a vágóhídi mérések szerint a heréitek húsmennyisége 31,05 száza­lék, az Injekciózottaké pedig 33,59 százalék volt. Az ízlelési próbák szerint a húsban elváltozás, mellékíz nem észlelhető. Magyar Mezőgazdaság (1980/44) időszerű kérdései állíthatják azokat. Tudatosítani kell, hogy az állattenyésztés egészének a termelése és a hasznosság növelése csak így érheti el a kívánt szintet. — A legtöbb tennivaló a mezőgé­pek és a szállítóeszközök eddiginél ésszerűbb hasznosítása terén van. Helytelennek kell minősíteni azt a té­ves felfogást, hogy a gépparkot egy­­egy gazdaságban fellegvárrá kell ki­építeni. Ezek legfeljebb lokális érde­kek, amikor egyesek saját igazukat bizonyítják, közben a gépek sokasága kihasználatlanul marad vagy esetleg csak részlegesen van kihasználva. Helytelen még az is, hogy szinte min­den gazdaságban hatalmas értékű pótalkatrészt halmoznak fel. Emiatt nemegyszer feszültség keletkezik a kínálatban, mert mindenki igyekszik több pótalkatrészt beszerezni, mint a­­mennyi szükséges. A vázolt tények, sürgetővé teszik a mezőgazdasági géppark összpontosított, tehát járá­sokra kiterjedő üzemközi vállalati irányítását, mind igény szerinti el­osztás (üzemelés), mind karbantartás, de főjavítás tekintetében is. — A géppark kihasználása csak ügy lehet gazdaságos és hatékony, ha az összpontosított irányításnak az Agrotechnika n. v„ és a gépállomás is kezére játszik. Ez teszi szükséges­sé az Agrotechnika járási pótalkat­rész raktárhálózatának a megvalósítá­sát, a járásban fellelhető pótalkatrész készlet összpontosítását, az Agrotech­nikának azonban szavatolni kellene, hogy a járási irányító szerv gépjavító műhelye részére minden pótalkatrészt a legrövidebb Időn belül beszerzi. — Az adásvételi kapcsolattal ösz­­szefüggésben olyan általános véle­mény alakult ki, hogy huzamosabb idő óta a zöldség és a gyümölcs for­galmazása váltja ki a legtöbb problé­mát. Ez abból adódik, hogy a Zele­nina az egyik, a mezőgazdaság pedig a másik tárca irányítása alá tartozik, ami bonyolítja a helyzetet. Vélemé­nyünk szerint az adásvételi viszony rendezettebb lenne, ha a Zelenina bolthálózatával együtt a mezőgazda­­sági és élelmezésügyi tárca hatáskö­rébe tartozna, vagy pedig központi szinten módosítanák a termelés és a forgalmazás ösztönző rendszerét, ami­vel a gyakorlatban befolyásolható le­hetne a termelés és a forgalmazás. Щ Mennyire teszi lehetővé a növénytermesztés szerkezete a tö­megtakarmányok kiemelt termelési feladatainak a megvalósítását és a többi szakaszok belterjesítését s végeredményben a termelés ha­tékonyságának érezhető növekedé­sét? — Minden termelési szakaszon akadnak feltárást sürgető tartalékok. Az állattenyésztésben például csak részben hasznosítják a mezőgazdasági és élelmiszeripar hulladékanyagokat. Több gazdaság vezetője jogosan pa­naszolja, hogy például a kukoricaszár és a leveles répafej begyűjtésére nin­csenek gépeik. Így nagyon sok hasz­nos anyag kihasználatlanul a földe­ken marad. Persze az is probléma, hogy kevés a stabil, tehát az épített silótelep. Emiatt a szilázs túlnyomó többségét ideiglenes árkokban verme­lik, s a begyűjtött anyagnak 20—25 százaléka kárba vész. — Ebben az évben a kerület szán­tóterületének 23—24 százalékán tö­megtakarmányokat termelünk, ebből a hereféléik vetésterülete 13—14 szá­zalék között ingadozik. A takar­mánytermő területek belterjesebb ki­használása szükségessé teszi a here­félék, de főleg a lucerna területének 16—17 százalékra való kibővítését, • hátramaradó területen pedig silóku­korica és takarmányrépa termesztése célszerű. Kerületünk viszonylatában a köztesekkel kiegészítő, vagyis az ala­pokat gazdagító takarmányokként, számolunk főleg az öntözhető terü­leteken. A termények vetésszerkezeté­nek a módosításával egyidejűleg per­sze arra is ügyelni kell, hogy lénye­gesen jobb termésátlagot érjünk el területegységenként. — Felsőbb szinten azt is el kellene dönteni, hogy mely körzetek ter­meljék a here- és a lucernamagot az ország összes gazdasága részére, mert a mai gyakorlat nem célszerű. Ahová összpontosítani kívánják az aprómag­­termesztést, ott a szántónak legalább 18—19 százalékán kellene hereféléket vetni, mert az aprómagtermesztés nem mehet a takarmányalap rová­sára. — Befejezésül talán még ennyit: Mezőgazdaságunkban is időszerűvé vált minden tartalék feltárása. Az is kívánatos, hogy a mezőgazdasági üze­mek mindegyike legalább 200 darab juhot tartson állományában. A juh köztudottan igénytelen állat. Megélne a mezőgazdaságban fellelhető hulla­dékon is. A mezőn kintmaradt kuko­ricaszárat, leveles répafejet, a földre hullott kukoricacsövet felszedné és hasznosítaná. Ez nagyban hozzájárul­na a termelés hatékonyságának a növekedéséhez. A tartalékok feltárá­sában méltó szerepet kell kapnia a tudományos-műszaki ismereteknek, az irányításban csakúgy, mint a terme­lésben. Ez azt jelenti, hogy kamatoz­tatni kell a tudást, a jó ismereteket, mert csak így lendülhet előbbre a termelés. A tudományos-műszaki elő­rehaladás időszakában arra is ügyel­ni kell, hogy a mennyiségi és minő­ségi követelmnéyek betartásával pár­huzamosan arányosan csökkenjenek a költségek, s a jövedelmezőség elérje a kívánt színvonalat. HOKSZA ISTVÁN A mezőgazdasági termelésfejlesztés jelenlegi időszakában arra kell töre­kednünk, hogy teljes mértékben saját alapokból fedezzük az állatok takar­mányszükségletét. Kívánatos, hogy a szemesek termésátlagának szüntelen növelésével párhuzamban nagyobb hangsúlyt kapjon a kiváló beltartal­­mú tömegtakarmányok termesztése is, mert ezek jól hasznosíthatók, mind a szarvasmarha-, mind a juhtenyésztés­ben. A célkitűzések következetes megva­lósítása lehetővé tenné az erőtakar­mányok mérlegének a kiegyenlítődését, illetve az e téren kialakult feszültsé­gek enyhítését. Ez megköveteli, hogy a tömegtakarmányok termesztésében a lehető legrövidebb időn belül ha­sonló jó színvonalat érjünk el, mint például a gabonatermesztésben. A 7. ötéves tervidőszak első évé­ben (1981) Szlovákia mezőgazdaságá­nak szárazanyagban (széna) 4,6 mil­lió tonnát kell előteremtenie. A na­gyon Igényes feladat csak a takar­mánynövények belterjes termesztésé­vel valósítható meg. Ennek érdekében főleg olyan növényeket kell beiktatni a vetésforgóba, amelyek területegysé­genként kimagasló hozamátlagot és nagyon jó beltartalmi minőséget biz­tosítanak. A szántóföldi takarmánytermesztés­ben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kiváló beltartalmi minőségű évelő takarmányok. Köztudott, hogy a here­félék nitrogénnel dúsítják a termő­földet. Ennélfogva kiváló elővetemé­­nyeí a gabonának és egyebeknek. Helyzetünk tehát megköveteli, hogy az évelő takarmánynövények vetés­­területét tovább bővítsük és Szlovákia szántóterületének legalább 16 száza­lékán termeljük. Ugyanakkor az öntö­zőgazdálkodásra berendezett körze­tekben törekedni kell az egynyári takarmánytermesztés maximális fel­tételeinek a kihasználására, egyrészt a készlet bővítése, másrészt pedig a legeltetés lehetőségeinek a kihaszná­lása érdekében. A herefélék belterjes termesztése szükségessé teszi az agrotechnika színvonalasabbá tételét. A herefélék termesztésének agrotechnikai művele­teit hasonló szintre kell emelnünk, mint például a gabonáét. Ennek kap­csán gondoskodni kell az állomány­telepítés tudományosan megalapozott technológiájának széles körű alkal­mazásáról. Ne feledjük persze azt sem, hogy a rendelkezésre álló bioló­giai anyag az eddiginél nagyobb hek­tárhozamra is képes. Ez megkövetel­né, hogy a Slovosivo termelési-gazda­sági egység dolgozói minden évben gondoskodjanak, az igényeket válasz­tékban is teljes mértékben kielégítő vetőmagvak biztosításáról és némi tartalékképzésről is. A teljes siker ér­dekében szem előtt kell tartani azo­kat az alapelveket, amelyeket a mag­termesztés fellendítése céljából a Nö­vénytermesztési Kutatóintézetben dol­goztak ki. Az évelő takarmánynövények ész­szerű hasznosítása céljából minden egyes gazdaságban gondoskodjanak a termelési-technológiai fegyelem betar­tásáról, a begyűjtési veszteség csök­kentéséről, de arról is, hogy zöld állapotban minél kevesebb évelő ta­karmányt etessenek meg az állatok­kal. Ezzel lehetővé válna az eddigi­nél nagyobb mennyiségű here és lu­cerna tartalékolása. Csak így állan­dósítható a kitűnő minőségű zöld- és száraztakarmányok párhuzamos ada­golása, olyan takarmányalap kialakí­tása, amely kedvezően befolyásolhatja a hasznosság növekedését, az állat­elhullás csökkenését, s az egész állo­mány minőségének a javulását. Szarvasmarháink takarmányadagjá­­ban figyelmet keltő szerepet töltenek be az energiatermelő, szénhidrátok­ban gazdag termények. Ezek közül legnagyobb jelentőséggel bírnak a ka­pásnövények. Ezt a kérdést azonban tudományosan le kell zárni, mert sok fontos dolog még tisztázatlan. Síkvidéki körzeteink takarmányter­mesztésében jelentős szerepet tölt be a kukoricacsalamádé és a silókukori­ca. A 7. ötéves tervidőszak éveiben ennek a termesztése is jelentős lesz. a termelés szerkezetében, az évelő takarmányok területének bővítése azonban némileg csökkenti a zöldre termesztett kukorica vetésterületét. Nagy tartalékok rejlenek a közte sek céltudatos termesztésében is. Er re a CSKP KB 13., valamint az SZLKP KB plénuma hívta fel figyelmünket Termesztésükkel a korábbinál kedve­zőbb hatásfokkal hasznosíthatjuk a rendelkezésre álló termőtalajt, s smi a legfontosabb összefüggő zöld futó szalagot biztosíthatunk takarmányo záshoz, a köztesek azonban konzer vált állapotban is gazdagítják téli ta karmányszükségletünkét. A köztesek termesztése már 1979-ben is sikerrel járt. Szlovákiában nem kevesebb mint 85 ezer hektárt foglalt el és vélemé­nyünk szerint a vetésterület további bővítése lehetséges. Tekintettel a növénytermesztés fel­tételezett szerkezetére, a 7. ötéves tervidőszakban törekedni kell arra, hogy a köztesek részaránya a takar­mánytermesztés szerkezetében átlag­ban 10—12 százalékot, helyemként pe­dig 5—20 százalékot foglaljon el a szántóterületből. Szlovákiai méretben az állandó ré­tek és legelők a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület egyharma­­dát foglalják el. A termelés lehetősé­gei ezen a területen szinte korlátla­nok. Valótlanságot nem állítunk, ami­kor azt mondjuk, hogy réteinken, le­gelőinken a termésátlag megdupláz­ható. Ez azt jelenti, hogy itt vannak a legkiaknázatlanabb tartalékaink. Tudjuk, hogy ezen a téren nemcsak a belterjesítő agrotechnikai, hanem a beruházási tényezők is döntő szere­pet tölthetnek be. A szóban forgó kérdések érdemle­ges megoldásához lendületet adhatna a közelmúltban végzett komplex lel­tározás, s az arra épülő takarmány­termesztési program, amely meghatá­rozza az egyes körzetek rét- és lege­lőterületeinek megkülönböztetett cél­zatú hasznosítását, s ebből eredően a belterjesítő intézkedések következe­tes érvényesítését. A tudományos ku­tatás ismeretei kapcsán szükségszerű, hogy Szlovákiában a 7. ötéves terv­időszakban — a .lehetőségek kereté­ben — legalább 109 ezer tonna NPK- hatóanyagnak megfelelő műtrágyát juttassanak réteinkre és legelőinkre. Kívánatos, hogy a 7. ötéves tervidő­szak éveiben a mütrágyatöbblet nagy részét a rétek és a legelők termés­átlagának a növelésére használjuk. Nagy Jelentőséggel bír a takar­mánytermesztés belterjesítésében a rétek és a legelők meliorációs be­avatkozással történő feljavítása. Ez a program, mind műszaki, mind gazda­sági szempontból nagyon igényes, ezért a megvalósítás hosszabb időt vesz igénybe. A következő tervidő­szak éveiben a rétek és a legelők rekultivációs feljavítása is esedékes, így 32 ezer hektáron kell feljavítani a növényzetet. Az erősen dombos, lejtős, gépekkel hozzáférhetetlen hegyvidéki körzetek fűállományát legeltetésre célszerű hasznosítani. A legelők termése pél­dául a nyugat-szlovákiai kerületben a juhállománynak teljes takarmány­mennyiségét, az üszőállomány részére is a szükségletnek 10—15 százalékát fedezheti. A közép- és a kelet-szlovákiai ke­rület nagy kiterjedésű legelőinek bel­terjesebb hasznosítása egyrészt kerü­leten belül vagy pedig a kerületek közötti kooperáció keretében esedé­kes. Gondoskodnunk kell tehát az üszőneveléshez szükséges összes épít­mények kivitelezéséről, beleértve a gondozók optimális ellátását, kedvező életkörülményeinek a kialakítását is. A hazai és a külföldi tapasztala­tok azt bizonyíjtják, hogy a szénaké­szítés hagyományos módszere nagy beltartalmi veszteséggel jár, ezért a takarmányt fonnyasztott állapotban, hideglevegős áramlással, esetleg elő­melegített levegővel rostokon célszerű megszárítani, rendkívüli esetekben pedig szenázsolni. A szóban forgó technológiák megkövetelnék a rendel­kezésre álló tárolókapacitás felújítá­sát, gépesített szénapajták, esetleg tá­rolótornyok építését rostos kiképzés­sel s a hozzá tartozó kellékekkel. A 7. ötéves tervidőszakban csak a belterjesítő tényezők következetes megvalósítása teheti lehetővé azt, hogy 15,8 százalékkal több kiváló bel­tartalmi értékű tömegtakarmányt ter­meljünk az állatállomány részére. MILAN KOVÄČ agrármérnök, a MÉM dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents